Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-06 / 64. szám

1993. március 6., szombat üj Dunántúlt napló 3 Új köntösben a Diana-téri OTP-fiók Pécsett Felújították a kertvárosi OTP-fiókot Pécsett, a Diana téren. Kicserélték a bútoro­kat, a világítótesteket, a nagy üvegfelületeket szalagfüggö­nyökkel borították. Tága­sabb, világosabb lett az ügy­félfogadó. Az OTP az arculatváltás éveit éli. Az 1991. végén kez­dődött folyamat a tavalyi év­ben érte el csúcspontját. Az üzletágaiban megújult Or­szágos Takarékpénztár most arra törekszik, hogy a váltás a fiókirodák külső megjele­nésében is nyomonkövethető legyen. A Baranya megyei Igazgatósághoz 9 vidéki és 6 pécsi fiókiroda tartozik. Kor­szerűsítésüket, felújításukat folyamatosan elvégzik. P. L. Fotó: Proksza László Levél Németországból Árnyék a német gazdaság felett-Tragikus a helyzet - mondja Várnai Ferencné kollé­gái egyetértésével. - Már a ja­nuári nettó bér kifizetésére is az MSZOSZ adott kölcsön 100 ezer forint rövid lejáratú hitelt. Nem tudjuk fizetni se a fűtés-, se a villany-, se a telefonszám­lát. De ez nem elég, a folyóira­tokat is csak havonta tudjuk megrendelni, és még így is két­harmadukról le kell monda­nunk. Könyvre sincs pénz, és nem is lesz, mert az adósságunk egyre csak nő.- Február 1-jével három havi támogatási előleget kellett volna kapnunk - veszi át a szót Papp Béla kicsit indulatosabban -, azt se kaptuk meg. Tudjuk, hogy a Művelődési és Közokta­tási Minisztériumban is minisz­terváltás volt, állandó az átszer­vezés, az azonban mégis érthe­tetlen, hogy a költségevetésből kiutalt pénzen egyszerűen ülnek valakik, s bizonyára lesz helye a több mint 300 millió forint ka­matának is, mikor mi itt, pél­dául, a fizetésünket se tudjuk összekönyörögni... M. K. Oroszországi kereskedők az államfőnél „A barter-kereskedelem nél­külözhetetlen, alkalmazkodás a kialakult helyzethez, de mind­két fél érdeke, hogy mielőbb megteremtődjön a normális ke­reskedelem feltétele” - mon­dotta Göncz Árpád, amikor pén­teken fogadta az Oroszországi Szövetkezetek és Vállalkozók Ligája (LIKOP) Magyarorszá­gon tartózkodó küldöttségét. A köztársasági elnök utalt arra, hogy Magyarország érdekelt egyes termékek - köztük a gyógyszeripar, a járműipar, a műszeripar - szállítása mellett termelési rendszerek exportjá­ban és kutatási eredmények ér­tékesítésében is az orosz pia­con. Vlagyimir Tyihonov, a LI­KOP elnöke átmenetinek minő­sítette a magyar-orosz kereske­delmi-gazdasági kapcsolatok visszaesését, megítélése szerint a magánvállalatok és a vállal­kozók bekapcsolódásával elér­hető, hogy a forgalom mindkét fél elvárásainak megfeleljen. Költségvetési támogatások igénylése Megváltozott a költségvetési támogatások igénylésének módja - tájékoztatta az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal il­letékes pénteken az MTI-t. Az adózók a kereskedelmi forgalomban kapható úgyneve­zett 33-as számú nyomtatvá­nyon igényelhetik a bevallásuk­ban szereplő, és az őket megil­lető támogatásokat. A bizonyla­tot, amely az Igénylőlap az ál­lami költségvetéssel szembeni juttatás és fogyasztási adó visz- szatérítéshez címet viseli, az el- * sőfokú adóhatósághoz kell be­adni. Ez év február 15-től kizá­rólag ez a nyomtatvány hasz­nálható fel a visszaigénylésre. Az adóalanyokat a költségvetési támogatás, a fogyasztási adó és az útalapból történő visszatérí­tés legkorábban a tárgyhót kö­vető hónap 15. napjától illeti meg, kivéve azokat az összege­ket, amelyek juttatásáról külön rendelet szól. Kézműves műhely — cigányoknak Hátrányos helyzetűeknek, el­sősorban cigány származású munkanélkülieknek teremtett képzési lehetőséget a Jóléti Szolgálat Alapítvány Székesfe­hérvárott. A kézműves műhely­ben szőnyegszövésre, gyékény- és vesszőfonásra, fafaragásra tanítják a rászorulókat, segítve szociális problémáik megoldá­sát. A létesítményt az egyik volt szovjet laktanyaépületben ren­dezték be. Úgy tervezik, hogy a műhelyt tavasszal vályogvető teleppel egészítik ki. Fejér me­gyében ugyanis a tartósan állás- nélküliek mintegy negyede, az iskolázatlan cigány származá- súakból kerül ki. Ők korábban segéd- és alkalmi munkásként keresték kenyerüket, a jelenlegi helyzetben azonban reményük sincs arra, hogy el tudjanak he­lyezkedni. A kézműves mű­helyben elsajátított, vagy fel­elevenített tudással azonban eredményesebben próbálkoz­hatnak a pénzkereséssel. A célipari munkások tiltakozó felvonulása a Ruhrnál, bányász­tüntetés s mindez az ottani lakosság széles köreinek támoga­tásával - mi van tulajdonképpen a német gazdasággal? Az acéltermelés egykor minden nemzet hatalmának és büszke­ségének kifejeződése, jó egy évtizede válságban van. A háborúban elpusztított hajók újraépítése már rég befejeződött, de az olajválság következményeként óriástankhajók építésére sincs már szükség. Az autókat ugyanilyen alapon kevesebb acélból építik, s ma mivel könnyebbek, lényegesen kevesebb benzint vagy dízelolajat hasz­nálnak. Magában az építőiparban is, amely ugyancsak visszaesett, megtanultuk, hogy komputeres számításokkal kevesebb acélból is ki lehet jönni. Ezért már egy évtizeddél ezelőtt Luxemburgban, Belgiumban és Eszak-Franciaországban szövetkeztek az acélgyártók, hogy együttműködve olcsóbban állítsanak elő acélt. Ettől kezdve a Maas és Mosel vidékén egy acélmű már nem minden fajtát kínál, hanem kettő-háromra koncentrál és a többit átengedi a konkurenciának, így mindenki olcsóbban tud termelni. A német acélművek ezt a fejlődést átaludták. De felébresztette őket a Kelet-Európából érkező olcsó acél, mivel ott lényegesen alacsonyabb bérekkel lehet termelni. Ez először is elkeseredett ár­háborúhoz vezetett a német acéltermelők között. Mindenki a másik alá igyekezett kínálni, míg valamennyien az összeomlás szélén nem álltak. Két megoldás van. Vagy kvótákat vezetnek be, ez azt jelenti, mindenki egy bizonyos mennyiségű acélt gyárthat, s ezzel a helye biztosítva van a piacon. Ezt követelik a szakszervezetek, amelyek tagjaik munkahelyéért aggódnak. Ez viszont sérti a szabad piac- gazdaság szellemét, s végül is a kelet-európaiakat, akik a kvóták felosztásában nem vesznek részt, kiszorítják a piacról. Vagy arra az útra lépnek, amit a franciák, belgák és luxembur­giak tíz évvel ezelőtt megtettek, és munkamegosztásos termelésben állapodnak meg, amely olcsóbb és jobban tud versenyezni Ke- let-Európával. Egy ilyen racionalizálásai 40 ezer munkahely vész el az acéliparban, s mivel az acélgyártáshoz szükség van szénre is, sok bányász is osztozik ebben, s végül a kiskereskedők is megérzik majd a Rajna és Ruhr vidékén a visszaesést és néhányan kénytele­nek lesznek bezárni boltjukat, összeségében közel 100 ezer mun­kahely esik ki. S mégis, ésszerűbb és olcsóbb ez, mint mesterségesen és sokkal drágábban fenntartani az acélgyártást. Átmenetileg azonban a né­met munkanélküliek száma, amit az év végére 3,8 millióban jelöl­nek meg, veszélyesen megközelíti a 4 milliós határt. Hanns Rehfeld Megszűnik a badacsonyi zsibvásár Megszűnik a badacsonyi zsibvásár, legalábbis a bada­csonytomaji önkormányzat szándéka szerint. A közgyűlé­sen ugyanis rendeletet hoztak arra, hogy a jövőben nem adják bérbe a közterülteket, nem en­gedik, hogy a hegy lábánál hú­zódó sétányt és a móló környé­két beborítsák sátraikkal és igénytelen áruikkal az alkalmi és zugkereskedők. Megszavaz­ták a tilalmat, annak ellenére, hogy ezzel a nyári szezonban legalább 2 millió forintnyi bér­leti díjtól elesik a település. Tiszteletben tartja az önkor­mányzat törekvéseit a MA­HART, és területeire az idén már nem engedi be a bóvlit. Várhatóan a badacsonyiak se­gítségére siet majd a Balatoni Fogyasztóvédelmi Fórum is, amelynek megalapítását éppen a tomaji polgármester és a KI- SOSZ Veszprém megyei szer­vezete kezdeményezte. Az új szervezetben az érdekvédelem és az ellenőrző hatóságok együtt igyekeznek felszámolni a feketekereskedelmet, az illegá­lis közvetítőket, összehangolt ellenőrzésekkel. Az idén tehát a nagyforgalmú Badacsony vidé­kén színvonalasabb vendégfo­gadásra van kilátás, csupán a MÁV „lóg ki a sorból”, a vasút­tal ugyanis még nem tudott megállapodni az önkormányzat abban, hogy nem enged be terü­letére és annak környékére sáto­ros árusítókat. Az úgynevezett rizlingsor to­vább él, sőt felújítják a pavilo­nokat. Új bevásárló központ ki­alakítását is tervezik. A költségvetési pénz se jön Koldulnia kell egy könyvtárnak Létezett valaha Pécsett egy Szakszervezeti Könyvtár, gyö­nyörű épülettel, 250 ezer kötet­tel, Pécs I. és III. kerületének olvasóit fogadta, sőt, hozzá tar­tozott Meszes is ... De ne beszéljek múlt időben, mert ez a könyvtár még létezik ma is! Egyelőre. A történet a rendszerváltással kezdődött. A könyvtár nevében is szereplő szakszervezet meg­szűnt gazda lenni, - bár a fenn­tartáshoz szükséges pénzt ko­rábban sem ő, hanem az Állami Kultúralap adta -, s az ügy átke­rült a Szakszervezeti Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezet­hez (VIKSZ), ami egyet jelen­tett azzal, hogy az intézmény­nek többé se fenntartója, se ke­zelője nem volt. Mindez két évvel ezelőtt tör­tént, s a városi önkormányzat a könyvtárat nem volt hajlandó sem akkor, sem most átvenni. A tárgyalások jó úton haladnak, hogy a megye felügyelje a könyvtárat, de ők csak akkor léphetnek, ha majd jogilag min­den tisztázott lesz, azaz a VIKSZ és a Kincstári Vagyon­kezelő Ügynökség is áldását adja a „frigyre”. A jelenlegi állapot patthely­zetet szült, s nem is csak ezen a vonalon. Mivel a könyvtár nem tartozik sehová, pénzük sincs, se a kilenc alkalmazott bérét nem fizeti senki, se a ma már egymillió fölött lévő, és napról napra növekvő tartozásaikat. Tartalékaik nincsenek, 1993 ja­nuárjától teljesen fizetésképte­lenek. Várnai Ferencné, Kiss Sán- dorné és Papp Béla könyvtáro­Várnai Ferencné (balról), Kiss Sándorné és Papp Béla a könyv­tárban Fotó: Läufer László Futnak a képek Az angyalok tekintete Ez a zimankós kora tavasz különleges filmélményt ígér: Wim Wenders A világ végéig című művét. A rendező, a moz­gókép egyik élő s még viszony­lag fiatal klasszikusa már a Pá­rizs, Texas után hozzá akart fogni e filmje forgatásához, ám az elhúzódó előmunkálatok kö­vetkeztében előbb mégis a Ber­lin fölött az ég című alkotását készítette el. A közjátékból re­mekmű született, amely erős ha­tással volt A világ végéig meg­formálására is. így csak helye­selni tudom, hogy ennek bemu­tatója előtt Pécsett műsorra ke­rült az 1987-ben készült Ber- lin-filmje is. A Berlin fölött az ég forduló­pont Wenders pályáján. A bo­lyongás korábbi élménye után ez már a tudatos keresés, sőt a meglelés filmje. Mert az a mű­vész, aki korábban beismerte, hogy németsége szinte semmit nem jelent számára, e művével lelkileg is hazatért Amerikából, s megpróbált otthonra lelni Ber­linben, ahol akkor még állt a Fal. S miközben Ruttmann után hatvan évvel megteremtette e nagyváros új szimfóniáját, a vi­lág egészét is jelentette számára e megosztott város, melynek szellemi egységét ő azzal fe­jezte ki, hogy angyalai áthatol­tak azon a szörnyű falon. „Történetem hősei angyalok. Igen, angyalok. És miért is ne? Már annyi szörnyet és képzelt lényt láttunk a vásznon. A vál­tozatosság kedvéért miért ne le­hetne néhány jótét lélek is?” - kérdezte témaválasztását indo­kolva a rendező. Ezek az angyalok a város kü­lönböző pontjain tűnnek fel, szemlélik az eléjük táruló életet, képesek meghallani az emberek gondolatait, ők viszont láthatat­lanok, legfeljebb a gyermekek pillantják meg őket néha. Aztán egyikük (Bruno Ganz) osztozni óhajt az emberek sorsában, s ot- tonra lel egy francia artistanő (Solveig Dommartin) oldalán. Előfordul az ilyen, Peter Fáikról is kiderül, szintén angyal volt azelőtt. Miért is ne, kérdezi ezúttal a néző, hiszen a téma az elénk tá­ruló látvány nézőpontját is meghatározza, a választott tárgy s a hozzá rendelt forma kikezd­hetetlen harmóniáját biztosítva. A különleges, mégis oly termé­szetesnek tűnő kameraállások az angyalok tekintetét idézik, a képsíkok könnyed váltásai, a széles lendítések és gyors ko­csizások pedig a lebegés élmé­nyét fejezi ki, és a vágy szárnya­inak titokzatos suhogását érzé­keltetik. Egyszóval még a leg­apróbb formai megoldások is szavakkal meg sem fogalmaz­ható lelki tartalmakat sugároz­nak felénk. Wendersnek azonban meg kellett szólaltatnia az angyalok nyelvét, s ez Peter Handke által sikerült is neki, aki a képekhez méltó irodalmi szöveggel gaz­dagította a filmet. Azt hiszem, Bresson Egy halálraítélt meg­szökött című műve óta nem ké­szült film, amely a látvány és a szó ilyen eszményi egységét va­lósította volna meg. „Mikor a gyermek gyermek volt, a következő kérdések ideje volt: Miért vagyok én én? Miért nem vagyok te? Miért vagyok itt, és miért nem ott? Mikortól van idő, s a tér milyen tág? Éle­tünk a nap alatt nem álom csu­pán?” És a gyermek kérdéseire a sorsát megtaláló és identitását vállaló felnőtt válaszát kínálja a film. Ez a megtalált felelet jo­gosította fel Wenderst arra, hogy művét három angyalnak ajánlja, Jazuhirónak, Fran- cois-nak és Andrejnek. Joggal, hiszen az ő tekintetük, azaz a japán Ozu, továbbá Truffaut és Tarkovszkij áldó pillantása is bizonyára megérintette Wen­ders remekét. Amikor forgatni kezdte, egy Rilke-verset jegy­zett fel magának: „Hogyha egy angyal állna elébem, és ha sze­mem megáldaná ...” így tör­tént. Nagy Imre sokkal beszélgetve kiderült, hogy a Parlament a'költségve­tésből ugyan megszavazott 300 millió 400 ezer forintot a Mun­kahelyi Művelődési Intézmé­nyek Számára (amiből százhat­van van az országban), azonban ezen összeg felosztása még mindig nem történt meg, pedig sok esetben életmentő lehetne a pénz. Ráadásul úgy tűnik, hogy a támogatás, aminek januártól volt esedékes a folyósítása, nem fog egyhamar megérkezni, mi­után a fenti összeget most egy alapítványban helyezték el, és újra pályáztattak az érdekeltek­kel!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents