Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-01 / 59. szám
8 új Dunántúlt napiö 1993. március 1., hétfő Kii po l > i 1 IC ika . Vélemények a Független Államok Közösségének jövőjéről Elintézetlen számlák a Balkán-félszigeten Kilépni vagy benn maradni a Független Államok Közösségében? - teszik fel maguknak a kérdést ezekben a napokban az ukránok. Mi szolgálná jobban Ukrajna érdekét, ha szigorúan kétoldalú kapcsolatokat építene az utódállamokkal, vagy felhasználva a benn maradás adta lehetőségeket, belülről alakítaná át a minden politikai tényező által bírált tömörülést. 1. A kilépés mellett érvelők azt hangoztatják, hogy nincs szükség a további szócséplésre, a fennállás óta hozott több mint száz határozat zöme puszta iromány, nem hajtják végre, és kevés a valószínűsége annak, hogy ez megváltoznék. Ugyancsak ők állítják azt is, hogy a Független Államok Közössége, mint formáció ideje lejárt, minthogy bebizonyosodott: nem alkalmas a civilizált válás levezénylésére, hiszen egyes tagok között véres háború dúl, a taskenti katonai szövetséghez nem minden állam csatlakozott, ráadásul időközben megindult az egykori szövetségesek polarizálódása, lásd a közép-ázsiai ötök mind szorosabb együttműködését. Éles vita van a volt külső adósság és a kintlevőségek ügyében is, a rubelövezet teljes megszűnése pedig csak idő kérdése. A nemzeti valuták egyes köztársaságokban máris forgalomban vannak, máshol meg rövidesen bevezetik. A russzofóbiában szenvedő, nacionalista hangot megütő szervezetek emellett azt is hangsúlyozzák, hogy Moszkvában, főleg az erősen konzervatív orosz törvényhozás nyomására egyre inkább teret nyernek a birodalmi ambíciók, s ezt csakis az ukrán államiság töretlen védelmezésével lehet visz- szavemi. 2. A benn maradást akarók a térképre és a hetvenegy néhány éves közös örökség által meghatározott gazdasági feltételrendszerre utalnak. Barátot igen, szomszédot a legkevésbé választhat Ukrajna - mondják. Átalakítják « a robotrepülőgépeket Az Egyesült Államok nagy hatótávolságú manőverező robotrepülőgépei közül száz átalakításán munkálkodik, hogy azok alkalmassá váljanak a hidegháború utáni új feladatokra. Elsősorban a legrégebbi, nukleáris csapásmérésre alkalmas, légi indítású robotrepülőgépekről van szó, amelyeket az új elképzelések szerint hagyományos robbanófejjel és úgynevezett nem pusztító fejjel szerelnek fel. Kilépni,vagy maradni? Oroszország akkoris a legfontosabb, a legnagyobb tárgyaló fél, ha ezt egyesek nem akarják tudomásul venni. Idővel a korábban közös atomfegyverek kizárólag Moszkva kezében lesznek, és egy leendő nagyhatalmat nem jó hergelni - teszik hozzá. Az ukrán gazdaság egyelőre nem képes saját lábára állni, a külső, mindenekelőtt orosz segítség elengedhetetlen. A Kiev és Moszkva közötti kevésbé viharvert viszonyt látván a Nyugat is elmozdulhat a várakozó álláspontról, hiszen immár egy kiszámítható térségbe öli a drága pénzét - fejtegetik az említett tényezők, elsősorban a Kravcsuk elnök közvetlen közelében dolgozó szakértők, másrészt a középső és keleti megyékben működő hadiipari vállalatok igazgatói. A zömében orosz ajkú ottani lakosság (12 millió ember, az összlakosság 20 százaléka) egyetért ezekkel a törekvésekkel. A szláv testvériség is az egyik leginkább hangoztatott érv a benn maradás mellett. A két nép jó háromszáz éve kötött szövetséget, a közös gyökerek, a vegyesházasságok és a nyelvi-kulturális hasonlóságok a lakosság túlnyomó többségében az összetartást erősítik. Mester Nándor Kelet-európai energiaválság A vezető ipari országok tokiói csúcstalálkozójának egyik témája a kelet-európai energiaválság megelőzése lesz - közölték japán kormányforrások. A hetek csoportja megvitatja majd, miként lehetne Francia- országból és más államokból pótolni az áramot abban az esetben, ha Oroszország, Örményország, Csehország, Szlovákia vagy éppen Magyarország atomerőművei le- állnának. Tokió javasolni fogja azt is, hogy hozzák létre a COCOM exportellenőrzési szervezet utódját. Célja .az lenne, hogy megakadályozza a fegyverek bejutását olyan országokba, amelyek regionális konfliktusokban vannak érintve. Egy romániai munkás térdenállva kér magasabb bért Bukarestben a Forradalom terén lezajlott tüntetés során, a múlt hét szerdáján. Az állami vállalatok többezer munkása vonult ki az utcákra, hogy a kormányt az 50 dolláros havi bérek emelésére vegye rá. Bormann Paraguayban halt meg? Martin Bormann, aki 1943 és 1945 között Adolf Hitler ,jobbkeze” volt, a paraguayi rendőrség titkos okmányai szerint 1959-ben ebben a dél-amerikai országban halt meg gyomorrákban. A Noticias című lap jelentette a napokban, hogy a második világháború után nyomtalanul eltűnt Bormann halálát dokumentumban erősítette meg a paraguayi belügyminisztérium külügyi osztályának egykori vezetője. Ezek szerint az 1900- ban Hal- berstadtban született náci vezető 1959. február 15-én húnyt el a paraguayi fővárostól, Asuncióntól mintegy 350 kilométerre délre fekvő Hohenauban. Az 1961 -es keltezést viselő titkos okmány szerint Bormann 1956-ban érkezett Paraguayba és a kis német közösségben, Hohenauban telepedett le. Asuncióntól mintegy 20 kilométerre délre, Ita községben temették el. Ugyancsak a Noticias szerint a szóban forgó dokumentumot Asunción egy rendőrőrsén tallálták meg ezernyi titkos okmány között. Ä Stroessner 34 éves diktatúrája alatt készült okmányokat most vizsgálja az igazságügyminisztérium. A titkos okmányból az is kiderül, hogy Bormannt egy alkalommal meglátogatta a „halál angyala” , Josef Mengele is, aki Németországból történt szökése után néhány évig Paraguayban élt. Mengele 1979-ben fürdőzés közben vízbe fulladt Brazíliában. (Reuter) Amikor a századelőn, a Balkán-háborúk következtében Európa lőporos hordójának nevezték a félszigetet, aligha hitték volna, hogy az évszázad végén újra érvényes lesz ez a megállapítás. Méghozzá nemcsak a volt Jugoszlávia területén, ahol szinte reménytelennek tűnik a szerbek, horvátok és muzulmán bosnyákok háborúinak beszüntetése. hanem azon kívül is. A NATO emlegetett délkeleti szárnyán, ahol korábban a ciprusi válság, valamint az Égei-tenger alatt rejlő olajkincs körüli területi viták élezték ki az évszázados görög-török viszálykodást, most új ellentétvonalak keletkeztek. Athén úgy érzi, hogy Törökország bekeríti s attól tart, hogy ez végsősoron akár egyes tartományainak elvesztésével járhat. Görögország számára az utóbbi két esztendőben alapvetően megváltozott a Balkán képe. A korábban Athénnel szemben is ellenséges, de önmagát mindenkitől elszigetelő Albánia visszatér a politikába, de olymódon, hogy a félig európai Törökország mellett kontinensünk első országaként az Iszlám Konferencia tagja lett. Mindez állandó kapcsolatot jelent Ankarával. Bulgáriában, ahol korábban tagadták, most elismerik a jelentős török kisebbség létét. A legkényesebb pont: Macedonia. Látszólag a névválasztás körül van a vita. A görögök arra hivatkoznak, hogy szélsőségesen nacionalista csoportok már jóideje követelik észak-görög vidékek Macedóniához történő csatolását. Török részről az elsők között ismerték el hivatalosan Macedóniát, amit a görögök megintcsak rosszaltak. Az utolsó csepp végül az lett a pohárba (hacsak újjabakat nem cseppentenek ...), hogy a Nyu- gat-Trákiában élő iszlám közösséget, amelynek tagjait Athénben görög muzulmánként emlegetnek, Ankara „török testvéreinek” nevezte. Az ilyen megnyilatkozások bonyolították Görögország és az Éurópai Közösség viszonyát is. Athén azt várja a többi tizenegy tagállamtól, hogy ne ismerjék el Macedóniát a névváltoztatás feltétele nélkül. Eléggé kuszák tehát a balkáni viszonylatok, régi, elintézetlen számlákra új konfliktusok nehezednek, egyik oldalon sincsenek híján az indulatoknak. A baj csak az, hogy szomszédságunkban alakulnak a lehetséges tűzfészkek. Második Nürnberg? Habozás nélkül, azonnal „második nürnbergi bíróságnak” nevezte el a világsajtó a Biztonsági Tanács által virradóra kezdeményezett nemzetközi törvényszéket, amelynek egyértelmű feladatot szánnak: ítélkezzék azok fölött, akik a volt Jugoszláviában 1991. január 1. óta „felelősök a nemzetközi humanitárius jogok súlyos megsértéséért”. Mit, kiket minősít ez a példátlanul kemény világszervezeti döntés? Azokat a döbbenetes atrocitásokat - a nemzetközi jog nyelvén háborús és népellenes bűnöket -, amelyek a balkáni vérontás kapcsán felháborítják a világot; s magukat a bűnösöket, akik - függetlenül nemzetiségüktől, vallásuktól - alighanem a század egyik legkegyetlenebb tömegmészárlásának kezdeményezői és végrehajtói. Lebecsülhető-e mostantól bárki a boszniai népirtás nyomán támadt nemzetközi közfelháborodás erejét? Hiszen ezt érzékelteti a bíróság megalakítására vonatkozó döntés egyhangúsága épp úgy, mint a sürgősségre utaló 60 napos határidő. De sokatmondó az a tény, hogy a fasiszta háborús bűnösöket felelősségre vonó történelmi nürnbergi per óta elsőízben ítélkezik majd nemzetközi törvényszék háborús és népellenes bűnök elkövetői felett.” Miért éppen most döntött így a BT? Azért, mert miközben mind kilátástalanabbnak látszik a békés rendezés déli szomszédságunkban, példátlan méreteket ölt a népirtás, az „etnikai tisztogatás”. Az ENSZ szándéka, hogy a nem egyszer kölcsönösnek tűnő tömeggyilkosságok résztvevői érezzék, hogy gaztetteikért előbb-utóbb felelniük kell. S az sem baj, ha mások, a világ más részein úgy gondolják, hogy a figyelmeztetés nekik is szól. Mert a mostani ENSZ döntés precedens: Nürnberg példája a mai és a holnapi népellenes bűnök megtorlására bármikor felújítható. Kocsis Tamás Vádaskodás Jugoszlávia háborús uszítással vádolta meg Törökországot, azt vetette Özal elnök szemére, hogy nyilatkozataivá szítja a boszniai háborút, hogy az a Balkán más részeire is átteijedjen. Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Egy népszavazás útvesztői Megkezdődött a visszaszámlálás, folynak a gyakorlati előkészületek az április 11 -éré meghirdetett, oroszországi népszavazásra. Csak még azt nem lehet biztosan tudni, meg- tartják-e valóban ezt a referendumot s milyen kérdéseket tesznek fel a választópolgároknak. Az előzetes megállapodás szerint az alkotmány legfőbb elveiről szavaznak majd az urnához járulók, dehát a kiéleződött orosz hatalmi harcban nem elsősorban az új alaptörvény általános elveiről van szó. Sokan annak eldöntését tartják a népszavazás tétjének, hogy úr-e még Jelcin a saját házában? A belső küzdelem láthatólag az államfő és a parlament között robbant ki. De a személyi torzsalkodások mögött elsősorban az vár eldöntésre, merre halad tovább OroszOTszág, amely az Egyesült Államoknál kétszer nagyobb területével, 150 millió lakosával, nem lebecsülendő hadseregével és atomfegyverzetével, ráadásul gazdasági válságával és robbanásveszélyes belső helyzetével változatlanul fontos, de sajnos nem teljesen kiszámítható tényezője a nemzetközi politikának. A parlament ma meglehetősen kusza képet mutat. A még hivatalban lévő 1041 képviselőből 250 független, a többiek tizennégy frakcióban helyezkednek el. A hivatalos reformkoalíciót mindössze százan alkotják. Új szövetség szerveződik a„haza megmentésére” az ipari lobbytól a hadseregig, az alapjában nyugatellenes ortodox egyháztól a monarchistá- kig. Haszbulatov parlamenti elnök, akit Jelcin „emelt fel”, ma az elnök ádáz ellenfelének tűnik. A népszavazást voltaképpen mindkét oldalról kezdeményezték, hogy eldöntsék, kit illet az igazi hatalom. Ugyanakkor tartanak is tőle, mert az általános elégedetlenségből könnyen a „nemválasztók pártja” kerülhet ki győztesként, s előretörhetnek a szélsőséges demagógok. Ezért az előkészületekkel párhuzamosan folyik az alku, hogyan lehetne elkerülni a népszavazást, de úgy, hogy mindenki megőrizné az arcát. Jelcin legújabb javaslata, hogy rövidítsék le a mandátumokat: válasszák újjá már 1994- ben a parlamentet, 1995- ben pedig az elnököt. De hajlandó-e a parlament egy évvel Jelcin előtt „feltenni a kezét”? Réti Ervin
