Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-04 / 62. szám

1993. március 4., csütörtök új Dunán tüli napló 7 Gyermekeink jogai Ki ne emlékezne a makarenkóinak nevezett tanári pofonra? Lassú, vagy gyors privatizáció? Magyar silók Egyiptomban Három búzasilótelep egyip­tomi felépítésére kapott megbí­zást az Ágiikon SKM. A hét­millió dolláros üzlet, az elmúlt két év legnagyobb volumenű ügylete a két ország között. A kecskeméti cég a helyi Amun Contracting Company-val kon­zorciumban készíti el a felső-egyiptomi Aszjútba, to­vábbá a Nílus-Deltabeli Sibin el-Komba és Zagazigba terve­zett, egyenként 30 ezer tonna tá­rolókapacitású telepeket - tele­penként hat silót - a szerződés értelmében 20 hónap alatt. Csöndes destabilizáció A kelet-európai reformorszá­gokban sem a gazdasági helyzet várt nagyszabású javulása, sem az abszolút káosz nem követke­zett be - vélekedik a Der Stan­dard című bécsi lap hasábjain Georg Fischer, Ferdinand La­rina osztrák pénzügyminiszter kelet-európai tanácsadója. Az újonnan kinevezett osztrák szakértő szerint bár a munka- nélküliek száma viharosan nö­vekszik, ez nem vezetett szociá­lis robbanáshoz. A szociális vo­natkozás kevéssé témája a re­formpolitikának, s általában csekély figyelem övezi azt a csöndes destablizációt, amit ezekben a társadalmakban az új szegénység létrehoz. Lettország olajipara Az Egyesült Államok belee­gyezett abba, hogy 100 millió dolláros beruházással vegyen részt Lettország olajiparának fejlesztésében - közölte a BNS hírügynökséggel Aivars Krei- tuss, a gazdasági reformért fel­elős lett miniszter. Kreituss sze­rint Lettországnak 40 millió dollárral kell kivennie a részét két olajfinomító közös építésé­ből. Előzetes mgállapodás szü­letett arról is, hogy az Egyesült Államok olajtermékekért cseré­ben egymilliárd dollár értékű fát vesz át Lettországtól. Amerikai részről készség mutatkozik arra is, hogy 600 millió dollár érték­ben fafeldolgozó üzemet épít­senek Lettországban. Kutya­népszerűség Az Egyesült Államok kutya­tartó lakossága körében a legna­gyobb népszerűségnek tavaly minden kétséget kizáróan a lab­rador kutyafajta örvendett. A labrador után legszívesebben rottweilert és cocker spánielt tar­tottak az amerikai gazdik. Ez de­rült ki egy jóhírű amerikai ku­tyabarát klub felméréséből. Őket követi a németjuhász, az uszkár, a tacskó, és a skót juhász. Részlet a,készülő Közokta­tási Törvény tervezetéből: 6. par. (2):„A gyermek, a ta­nuló joga, hogy tiszteletben tartsák a személyiségét, meg­védjék az eró'szaktól.a fizikai és a lelki támadástól (...)” Egy pécsi iskolában a szülői értekezleten egy apuka - a sze­mélyiségi jogokra hivatkozva - kikérte magának, hogy a többi szülő előtt értékeljék fia tanul­mányi teljesítményét. Az osz­tályfőnök azóta nem tesz ilyet. Az igazgató megtiltotta a tantes­tületnek, hogy „nagy nyilvános­ság” előtt akár egyetlen csemete képességeit is ecsetelje a tanár. Ki ne emlékezne arra a - mint mindenkivel, vele is meg­történt - esetre, amikor a min­denkori tanárnéni elvette barát­jától a neki írt, s a padok alatt elindított levelet? Bizony, hogy emlékszünk rá, s még jobban, ha azt a levelet netán fel is ol­vasta a tanáméni az osztály előtt... (A levéltitok megsértéséről lenne szó?) S ugyanígy: ki az, aki fel­edné a makarenkóinak nevezett pofonokat, melyek a fizika-, vagy a tomaszertárban csattan­tak el - csak, hogy ne legyen tanú -, hisz' a tanerő az utóbbi évtizedekben, félve a szülői til­takozástól, s retorziótól kényte­len-kelletlen már csak titokban pofozkodott.. . Dr. Bárdi László a Regionális Oktatásügyi Központ (ROK) vezetője szerint a gyermeki jo­gokról szóló ENSZ-határozatok parlamenti elfogadásával (az egyik az ötvenes, a másik a nyolcvanas éve végéről szárma­zik) Magyarországon elvileg rendezett a gyermeki jogok kér­dése. Elvileg, írjuk hiszen a szak­ember és az újságíró beszélge­tésének konklúziói közül az első helyre az a megállapítás kerül, hogy a gyermekek jogai, s az iskolában alapvető pedagó­giai-pszichológiai szándékok időnként ellentétesek lehetnek egymással, s ez időnként meg­határozza a gyakorlatot.- Egy példa a helyzet fonák­ságát megvilágítandó: itt van például a petárdák terjedése. Alapvető érdek, hogy a gyerek az iskolába ne vigye be — mondja dr. Bárdi de mégis beviszi, s nyilván van annyi esze, hogy nem a tanárok előtt használja azt. Dehogy a pe­tárda előbb-utóbb robbanni fog, az - a példákat ismerve - majdnem biztosra vehető. Mit tehet ebben az esetben az ok­tató? Hiszen alapvető érdek, hogy megakadályozza robba­nást . . . Nos, talán még min­denki emlékszik gyermekkorá­ból az iskolai „táska-razziára”, ez esetben ez lehet az egyetlen célravezető megoldás. Mely (bármennyire is sérti azon gyermekek „magántit­kait”, akiknél nem talál a tanár petárdát) az iskolai nyugalom fenntartását szolgálja - mondja a pekingi egyetemi katedrát az elmúlt hónapokban a ROK-ve- zetői állásra cserélő Bárdi dok­tor. Alapszabály folytatja a ROK-vezető - de ezt vallja Brandstátter György, a megyei közgyűlés kulturális referense is -, hogy a tanuló személyiségét megalázni, kigúnyolni nem szabad. S bár azt a Közoktatási Törvény tervezete sem állapítja meg, „mit érdemel az a bűnös”, aki ezt mégis megteszi, mindkét szakember véleménye, hogy a gyakorlatban az esetleges tanári kilengések - főleg, ha a tanár folyamatos és előre megfontolt „elkövető” - megnyugtató mó­don szankcionálhatók. A szakemberek abban is egyetértenek, hogy a cikkünk elején említett, pécsi iskolában megtörtént esetben az igazgató helyesen járt el. A szülőt ugyanis - véleményük szerint is - megilleti a jog, hogy megaka­dályozza, ha az osztályfőnök a többi szülő előtt kívánja érté­kelni gyermeke tanulmányi eredményét, ez ugyanis tényleg az ő, s gyermeke személyiségi jogait sértheti. A két egymástól független, de egybecsengő álláspont sze­rint elsősorban azért, mert a szülői értekezleten a tanárnak általában nincs ideje arra, hogy a tanulmányi eredmény gyenge­ségének okait is feltárja, s még ha lenne is, akkor sem biztos, hogy meg szabad ezt tennie. Az objektívnek nevezhető okok ­például hosszabb betegség - mellett ugyanis szubjektív okokra is visszavezethető egy-egy eredményromlás, már­pedig azok nagy nyilvánosság előtti sorolása tényleg tiltandó, s adott esetben (más) törvénybe ütköző is lehet. Az okok sorolása nélkül a ta­nulmányi eredmény értékelése viszont - ha csak nem javulás­ról van szó, de ilyen esetben miért tiltakozna bárki is? - tény­leg csak pletykaszintű informá­ció. Legalábbis a szülők szem­pontjából nézve a dolgokat. Összegezve tehát a fentieket, elmondható - bár továbbra sem cáfolva, hogy a gyermeki jogok némelyikét, különleges esetben, a fontosabbnak tekintendő pe­dagógiai-pszichológiai szándék, s így a gyermek fejlődése érde­kében érdemesnek tűnik felfüg­geszteni - a gyermek és a fel­nőtt jogállása az iskolában (is) ugyanaz. Bárdi László szavai­val élve: a menzán a tanár ne lökhesse félre a sorban álló gye­reket - más kérdés persze, ha a gyerek maga adja meg az idő­sebbnek kijáró tiszteletet, s előre engedi a tanárt. Cáfolhatatlan igazságokat e témában kimondani - egyelőre - nem lehet. Nem csak, mert az elmúlt évtizedekben olykor a sokkal fontosabbnak vélt jogok sem voltak érvényesíthetők, ha­nem mert például a nemzetközi gyakorlat sem prezentál minden szempontból megnyugtató megoldásokat. Egyelőre tehát be kell érnünk annyival: a megoldást esete vá­logatja, s hogy folyt, köv., azaz: a téma tárgyalásának - a későb­biekben - még minden bizony­nyal folytatása következik. Pauska Zsolt Szabó Tamás, a privatizációs ügyek kormánybéli gazdája a közelmúltban átfogó képet adott az állami vagyon leépítésének folyamatáról. Sokan fanyalgás- sal fogadták a beszámolót, vagy mert lassúnak találják a privati­záció ütemét, vagy mert elége­detlenek az új tulajdonosok kö­rével. Egy azonban bizonyos: magával a tényekkel, az elért eredményekkel senki sem vitat­kozik. Inkább az ütemet találják lassúnak mindazok, akik bírálják a minisztert és csapatát. Magam is tamáskodom, mert távol áll tőlem, hogy túl gyors­nak, vagy „szeplőtlennek” tart­sam a privatizálás folyamatát, azt azonban el kell ismernem, hogy 1992 után meglehetősen meredeken ívelt felfelé e rendkí­vül bonyolult, társadalmilag is, politikailag is kényes folyamat grafikonja. Ez azt mutatja, hogy a tanulás, a tapasztalatszerzés és az értékelés szakasza eléggé ha­mar lezárult. 1992-ben - az előző két esztendőhöz képest - az átalakulások fele, az eladá­soknak pedig több mint a két­harmada befejeződött, s az állam egy esztendő alatt kétszerannyi bevételre tett szert ebből a for­rásból, mint korábban két év alatt összesen. Nehezen tudom értelmezni az olyan megfogalmazásokat, ame­lyek a privatizációval kapcsolat­ban a „lehetőség szerint minél gyorsabb” végrehajtásról, mint racionális eszközről szólnak. Meggyőződésem, hogy a társa­dalmi tulajdonba vett eszközök magáncélú értékesítésénél rop­Robbantásos merénylet Ka­iró központjában - négy halott. Vasúti terrorcselekmény 10 ál­dozattal a Csecsen Köztársaság területén. IRA-akció Eszak-London- ban - a hulladékgyűjtőbe rejtett pokolgép másfél tucat embert sebesített meg. Kivont karddal vagdalkozó támadó Jeruzsálemben - itt is két halott a szomorú eredmény. Mindez alig negyvennyolc órán belül játszódott le az el­múlt hétvégén. A New York-i Világkereske­delmi Központban elkövetett dinamitos merénylet pedig fel­fordította az amerikai metropo­liszt, s kis híján csakugyan „po­koli toronnyá” változtatta a gi­gászi felhőkarcolót. Újabb erőszakhullámra kell felkészülni? Ezt kérdezik a szakértők, elsősorban persze az Egyesült Államokban, ahol hosszú évek óta a mostani volt a legsúlyosabb pokolgépes akció. Akadt olyan német lap, mely így fogalmazott: „egy bomba, amely megváltoztatta a vi­lágot”, hiszen hasonló esemé­pant nagy a tulajdon kezelőinek felelőssége azért, hogy megfe­lelő esélyegyenlőség mellett, nyilvános ellenőrzés alatt történ­jen a privatizálás. Amúgy könnyen mondják rá a részletek nem ismerői, hogy „ki­árusítják” a nemzeti vagyont, hogy korrupció játszik szerepet abban, ki nyer versenytárgyalást. Az elhamarkodott, nem nyilvá­nos, nem „áttetsző” lépések és intézkedések csak tápot adhat­nak az ilyen vádaknak. De annak is nagy a veszélye, hogy e poten cionális vádak megbénítják a privatizálás végehajtóit, hiszen ha eleve olyan magas árakkal dolgoznának, amelyek meghiúsí­tanák az eladásokat, joggal ér­hetné őket a vád: szándékosan elodázzák a privatizálás folya­matát. A privatizálás felgyorsítására bejelentett intézkedéseket mos­tanában úgy minősítik, hogy azok a kormány választás előtti gazdaságélénkítési lépéseinek szerves részét képezik. Ha ez így van, akkor a kormány ragyogóan eltitkolta valódi szándékát, ami­kor az idei intézkedési tervet megfogalmazta, hiszen a hitel­jegy az egyetlen olyan elgondo­lás, amelynél a befektetők forrá­sait alig, vagy csak kis mérték­ben levonnák a privatizálásba. Csak arra nehéz választ ta­lálni, hogy e nélkül a kedvez­mény nélkül hogyan alakulhatna ki az a széles hazai vállalkozói réteg, amely - a nyilatkozatok szerint - ellenzéknek és kor­mánynak egyaránt szívügye? Bácskai Tamás nyék mindeddig jórészt a Kö­zép-Keleten, Eszak-írországban vagy mondjuk Baszkföldön ját­szódtak le. Ráadásul továbbra is homá­lyos a merénylet háttere, bár a legtöbben a délszláv polgárhá­borúval hozzák összefüggésbe a történteket. Tényleg egy horvát militáns szervezet a felelős? Vagy ellen­kezőleg, egy szerb csoport? S mi a céljuk? Miként akarják be­folyásolni Clinton elnököt: a fokozott jugoszláviai szerepvál­lalásra vagy éppen a háttérben maradásra? Vagy a kábítószer-maffia a tettes? Sok a kérdőjel, kevés a vá­lasz. Ám épp a robbanások dö­reje figyelmeztet: a terrormoz­galmak veszélyessége mit sem csökkent, sőt, földrajzilag még szélesebb körben kell számolni és harcolni velük. Különben - ha most nem is vált pokoli toronnyá a New York-i felhőkarcoló - pokoli távlatokkal nézhet szembe a vi­lág. Szegő Gábor Pokoli távlatok? Márciusban támad az Exebug Nemrég, alig néhány napja bukkantak rá Afrika déli részén egy újabb számítógépvírusra, amely márciusban lép műkö­désbe és kitörölheti az adatokat a számítógépek memóriájából. Dél-afrikai szakemberek szerint nem valószínű, hogy a vírus vi­lágszerte elterjedt lenne, de már az is elég gondot okoz, hogy a Michelangelo-vírus emlékeze­tes tavalyi támadása után ismét megsemmisítheti a kontinens déli részének számítógépeiben tárolt adatokat. Az Exebug-II., vagy az Exe- bug-III nevű vírus amolyan „trójai faló”. Olyan program, amely mindaddig megbújik a számítógép memóriájában, amíg egy kulcsszó vagy parancs nem aktivizálja. Úgy tűnik, hogy az Exebug az IBM gyártmányú vagy kom­patibilis számítógépeket tá­madja meg. Az Exebug-csalá- dot már régebben ismerik, de a mostani, új változatát alig né­hány napja fedezték fel. Az Exebugot arra tervezte ördögi elméjű „szülőatyja” , hogy már­ciustól kezdve törölje le azok­nak a lemezeknek a tartalmát, amelyekről a március szót tar­talmazó adatot kérnek le. Emlé­kezetes, hogy tavaly március­ban a Michelangelo-vírus oko­zott világszerte felbolydulást és pánikot - nem beszélve a károk­ról. Ennek a programnak március 6-án, a reneszánsz olasz meste­rének, Michelangelo születésé­nek 517. évfordulóján kellett volna életbe lépnie minden IBM gyármányú vagy kompatibilis számítógép merevlemezes me­móriájában. 1992-ben Dél-Afrikát érin­tette legsúlyosabban a Miche­langelo. Mintegy 500 vállalat ezer számítógépét tette használ­hatatlanná a vírus. (Reuter) A puha hó felfogja az ütést, de kúszni nem jó benne Éjszakai harcászat A szűnni nem akaró hóesés több mint 30 centisre hizlalta a hótakaró vastagságát a Pécstől nem messze lévő katonai gya­koroló téren. A menetoszlopot vezető parancsnoki Niva fény­szórói egyenletesen pásztázták a kocsik kerekei által össze­gyúrt homokos havat. A késő délutáni városi forgalomban több jármű lemaradt az oszlop­tól, azonban néhány perces vá­rakozás után ezek is beérték a vezérgépet. Gál Gyula százados, század­parancsnok rádión kiadta a pa­rancsot, hogy a járművek világí­tását kapcsolják ki, mert a kora esti sötétségben a fények lelep­lezhetik az akció századot. A mindent beterítő fehérségben megfelelően lehetett tájéko­zódni, kivehetők voltak a ki- sebb-nagyobb buckák, bokrok, fák, árkok. Az infrákat beka­csolva már többet láttak a sofő­rök, enyhén pirosas árnyalatban terült el előttük a gyakorlótér belátható része. A terepjáró Niva, a gumikerekes páncélo­zott szállító harcjárművek és a terepjáró IFA-k egymás után birkóztak a magas hóval, amíg elérték a kitűzött megindulási pontot. A járművekről leszállva néhány pillanat alatt mindenki elfoglalta a helyét, a század többszáz méteres szélességben szétbontakozott. A rádión rövid parancsokat kaptak az egyes szakaszok, gyakorlatilag hang­talanul elfoglalta mindenki a he­lyét az alakzatban, a hóra ha­salva várták a megindulási pa­rancsot. A harcjárművek motor­jai halkan duruzsoltak, indu­lásra készen. Egyik pillanatról a másikra jelző rakéta világította be a terü­letet, ez volt a jel a megindu­lásra. A néhány másodpercig tartó fényárban mindenki az előtte lévő területet figyelte, a feltételezett ellenséget keresve, illetve a terep jellemző pontjait figyelték a könnyebb tájékozó­dás végett. A fehérségből fekete foltok válnak ki, a katonák a felállva a lánc alakzatot meg­tartva lassan haladnak előre. A harcjárművek motorjai enyhén felbúgnak, lassan azok is meg­indulnak előre. A hó alatt több helyen jég van, illetve kisebb-nagyobb gödrök amiket nem lehet észre­venni, ennek következtében el­kerülhetetlen az elhasalás. Még jó, hogy a puha, vastag hótakaró finoman simul az ember alá. Néhány perc múlva nincs olyan aki ne bukfencezett volna a hóba, beleértve a parancsnoko­kat és a riportert is. Visszafoj­tott kuncogás hallatszik egy-egy látványos hasra esés után. A védelmi álláshoz köze­ledve erősen meghajolva oson­nak a katonák, illetve az utolsó métereket kúszva teszik meg. Az állások elfoglalása után füstgyertya jelzi a gázveszélyt, pillanatok alatt előkerülnek a gázálarcok. A tűzparancs el­hangzása után felvillannak a géppisztolyok torkolat tüzei, a lövések éles ropogó hangja szinte egybeforr. Az utolsó so­rozat elhangzása után néma csönd üli meg a környéket. A feladat sikeres végrehaj­tása után alakzatban indulnak vissza a már „kitaposott” úton a megindulási helyre, azonban még mindig található néhány az előbb fel nem derített „bukta­tókból”. Most már nem kell vi­gyázni a csendre, hangos hahota kíséri a hasra esőket. H. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents