Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-29 / 86. szám

10 uj Dunántúlt napló 1993. március 29., hétfő Közönséges PC-nek is használható ... Látogatók gondosan ta­nulmányozzák a tajvani ACER cég Hannoverben, a CeBIT ki­állításon március 26-án bemutatott sokfunkciójú személyi számítógépét. A komputer faxot tud küldeni és venni, telefon- hívásokat leadni és feljegyezni, valamint adatokat továbbítani. Ara kevesebb 4000 márkánál. Hollandia, az engedetlen Néhány hete egyedülállóan liberális euthanázia-törvényével hívta fel magára a világ figyel­mét, a napokban pedig pedig EK-partnerei részéről engedé­keny kábítószer-politikája kap­csán érik heves bírálatok Hol­landiát.- A nemzetközi közösségnek két alternatíva között kell vá­lasztania - mondja Robert Sám­soni, a holland kormány első­számú drogügyi tanácsadója. - Az egyik lehetőség, hogy foly­tatja jelenlegi politikáját és ku­darcot vall vele. A másik, hogy alkalmazkodik a realitásokhoz. Míg az EK partnerek „igazo­dásra” szólítják fel Hollandiát, addig Hága nem kis merészség­gel inkább azt javasolja: legali­zálják együtt az úgynevezett enyhébb kábítószereket. Az EK annál inkább megrettenve fo­gadja az ajánlatot, mivel a tagál­lamok közötti határok lebontá­sával amúgy is félő, hogy nö­vekszik a kábítószercsempé­szet. Bár a Tizenketteknek eddig hivatalosan nincs egységes ká- bítászerellenes politikája, ebben az éveben közös kábítószer-el­lenőrző központot szeretnének felállítani a várható kedvezőtlen folyamatok kivédésére. Az egyes országok eddigi gyakorlatát azonban nehéz lesz egyhamar megváltoztatni - vé­lik a szakemberek. Míg a brit határőrök előszeretettel csapnak le a kábítószerek élvezőire is, és Nagy-Britanniában például ma­rihuana birtoklásáért akár két év börtön is kiszabható, addig a holland törvények határozott különbséget tesznek a kábító­szerkereskedők és a drogot csu­pán saját fogyasztásra haszná­lók élvezői között. Az ENSZ nemzetközi kábító­szerellenőrző testületének az 1992-es helyzetről kiadott jelen­tése azt állapítja meg, hogy a holland politika a „soft drogok” esetében ellentmond a nemzet­közi kábítószerellenes egyez­ményeknek. Robert Samsom, aki egyéb­ként korábban a narkotikumok­kal foglalkozó ENSZ-bizóttság elnöke volt, egyik nyilatkozatá­ban elmondta: véleménye sze­rint a nemzetgazdaságokat a kábítószerfogyasztásnál sokkal nagyobb veszély fenyegeti azál­tal, hogy a kábítószerpénzek korrumpálják a társadalmat. Az általa javasolt legalizált rendszerben a drogok természe­tes alapanyagait állami ellenőr­zés alatt állítanák elő a terme­lők. ' Bár Hollandiában szabadon vásárolható a hasis és a marihu­ana, egy hivatalos statisztika azt mutatja, hogy míg a holland fia­talkorúak 2,7 százaléka él ve­lük, ez az arány az Egyesült Ál­lamokban - ahol e drogok hasz­nálata nem legalizált - 6,1 szá­zalék. (AP) Operakatasztrófák Barbara Harmer (39) a British Airways 40 női pilótájának egyike a BAOOl Concord szuperszo­nikus sugárhajtású gépnél a jet startja előtt, amelyet március 25-én ő vezetett nők közül elsőként Londonból New York-ba. A repülést hat hónapos intenzív tréning előzte meg Filtonban, ahol a gépet gyártották és Heathrowban a British Airways bázisán. Szerelem és lottó a német börtönökben Vizsgálati fogságban külön cella Hívei mostanáig nem tudták megemészteni, hogy a tenoris- simo, azaz Luciano Pavarotti taps helyett füttykoncertet ka­pott a Don Carlos előadásakor, Milánóban. A kritikák szerint ez valósá­gos „operakatasztrófa”, amelyre nyilván emlékezni fognak az opera barátai. Matrac helyett trambulin Nos, az operatörténelem számos „katasztrófáról” tud. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az angol Hugh Vickers egy kö­tetre valót gyűjtött össze belő­lük és rendszerezte őket. Köny­vének 15. kiadása nemrég jelent meg. Ebből kitűnik, hogy az igazi dalműkatasztrófák első­sorban nem művészi eredetűek. Vagyis a hamis hang, melyet hallani kell, kisebb csapás, mint az esemény, melyet látni lehet. Például a 30 évvel ezelőtti Tosco előadáson, New Yorkban, amikor is az Angyalvárból le- ugró szoprán alá a díszletmun­kások nem matracot tettek, ha­nem trambulint, aminek követ­keztében a hősnő tízszer érke­zett meg és tűnt el az őrjöngő nézők szeme láttára. Míg végül is megkönyörültek rajta, leen­gedték a függönyt s ezzel a díva idegösszeroppanására is fátylat borítottak. Egy híres Wagner-énekes, Lauritz Melchior feltalálta ma­gát kényszerhelyzetében, ami­kor a 30-as években, a Metropo­litan egyik Lohengrin előadásán egyszercsak eltűnt a lába alól a hattyúhajó; nos, az énekes, hogy megmentse a helyzetet, a kofajárat szintjére fokozta le a szöveget, azt énekelve, hogy: „Mikor jön a következő haty- tyú?” Az 1938-as San Franciscó-i Parasztbecsület előadáson sze­gény Santuzza már kétségbee­setten énekelt - mivel a szicíliai szekér elé fogott szamár hangos iázással kirohant a színpadról. Az élőállatok operai szerepelte­tése mindig is magában rejtette a rendezői elképzelések felrú­gását. Aldo Piccinato például azzal akarta feldobni az általa rendezett Donizetti-operát, hogy a keresztényüldözés jele­nethez két oroszlánt is szín­padra rendelt. Közülük az egyik, nyilván a magas cé bűvö­letében, váratlanul az énekes vállára tette a mancsát... Az időzített bomba azonban Rómában, az Aida szabadtéri előadásán robbant, ahol elefán­tok, tevék, medvék és oroszlá­nok voltak a színen és eresztet­ték el magukat - egyszerre. Az előadáson jelen volt Peter Usti­nov is, az opera fennkölt voltára nevelt kisfiával, aki állítólag megkérdezte: „Papa, de ugye most szabad nevetnem?” Fehér Othello Megint másféle élményben volt része a Tosca San Fran- ciscó-i nézőinek. A rendező nem igazította el a ki végző osz­tagot, csak azt tudták, hogy lő­niük kell, ám azt nem, hogy kire; És mivel úgy látták, hogy a tenor haragosan néz a szop­ránra, nyilvánvaló volt, hogy az áldozat nem lehet más, mint a hölgy. Aztán maguk is érdekes­nek tartották, hogy bár többször rálőttek, de a nő csak tovább énekelt, míg a haragos férfi, noha egészen máshol állt, hol­tan rogyott össze. A tragédia és a komédia ka­tasztrofális találkozása esett meg a Don Juan egyik bécsi előadásán is; amikor már má­sodszor hozta a felszínre a szín­padi lift az énekest, ahelyett, hogy egyszer és egyenesen a pokolba vitte volna, most, a lát­vány hatására egy úr felkiáltott: „Jaj Istenem, csoda történt! Tele van a pokol.” Tragédia? Inkább komédia, hogy a cselekményen busongó néző azt látja, hogy a mantovai herceg lenyeli a bajszát az ének­lés során, hogy egyszercsak el­tűnik Rigoletto púpja, hogy a fekete színészekből álló együt­tesben fehér az Othello ... Pillangó­tavasz A legkülönbözőbb szí­nekben tündöklő pillangók milliárdjai lepték el a na­pokban a kuvaiti emirátus egész területét. Az Arab-félszigeten található kicsiny államban minden évben ilyen csodálatos színjáték jelzi a hideg év­szak végét és a tavasz kez­detét. Idén azonban az óri­ási pillangóözön minden eddigit felülmúl, az idő­sebbek szerint emberem­lékezet óta nem röpködött ennyi lepke Kuvaitban. 70 év után Örökletes betegségének kö­szönheti " két francia testvér, hogy egymásra talált. A 76 éves Alexandre Metenier és a 73 éves Louis Metenier nem tudott egymás létezéséről. A fivérek ún. hemiplegiás migrénben szenvednek, amelyre -a hajlam genetikailag öröklődik. A két idős ember egy-egy fia egymástól függetle­nül felkereste azt a párizsi kór­házat, amely az ilyen ritka be­tegségekkel foglalkozik. A spe­ciális vizsgálatok kiderítették: a két fiatalember, Pierre és Dániel unokatestvér. Apai nagyanyjuk és nagyapjuk közös, ám a két apának nem volt tudomása egymásról. Most rekonstruálták családjuk történetét. Anyjuk - Angele Metenier - éveken át folytatott szerelmi vi­szont egy nős férfival, aki azonban nem volt hajlandó el­ismerni 1917-ben és 1920-ban született fiaiat. Az idősebbik (Alexandre) a nagyszülőknél nőtt fel, a másodszülött Luoist pedig nevelőszülőkhöz adta a gyámhatóság. A nagyobbik fiú Közép-Franciaországban élt, a kisebbik a főváros, Párizs köze­lében. Mindketten megnősül­tek, mindkettőjükijek 8-8 gye­reke van. Most kiderült, hogy a két feleségnek azonos a ke­resztneve: Marcelle. Nem tudni, a szerelmi cellába vonult-e be kedvesével az a négy kiéli börtönőrnő, akiket enyelgésen, mi több, foglyokkal folytatott nemi érintkezésen kaptak rajta. 1985-től ugyanis a szociáldemokrata vagy az SPD-zöld irányítású tartomá­nyok - például Észak-Rajna- Vesztfália, Hessen, Hamburg, Bréma, - börtöneiben úgyneve­zett szerelmi cellát is berendez­tek, ahol az elítélt három kerek órát tölthet el feleségével fel­ügyelet nélkül. A Bild című lap szerkesztői­nek képzeletét azonban nem a szerelmi cellák ajzották fel, amikor feltérképezték a német börtönviszonyokat, hanem „a szabadulás előtt álló elítéltek reszocializációjának” egyik esete. Tíz kísérővel sítúrát szervez­tek 27 fogoly számára a bajor- országi Oberstdorfba. A bíró és a börtönigazgatóság engedé­lyezte a rosszul végződött ki­rándulást: a résztvevők egyike nem tudott ellenállani a csábí­tásnak, és kirabolta a turistaház kasszáját. A Bildnek néha szárnyal ugyan a fantáziája, de ha csak a fele igaz annak, amit körképük­ben leírtak, akkor is jó dolguk van a német bebörtönzötteknek. Vizsgálati fogságban az őri­zetbe vettnek joga van a külön cellára, s az elítéltnek is adnak egyágyas cellát, ha kéri, s ha van szabad hely. Naponta minden fogoly egy-három órát tölthet el társai­val úgynevezett közösségi ter­mekben. Cellában televíziókészülékre, videóra vagy rádióra a fogoly alapvetően nem formálhat igényt, de a liberális tartomá­nyokban csaknem mindig enge­délyezik. A konzervatív helye­ken, például a bajoroknál tele­víziózni csak a közösségi ter­mekben lehet. Kizárt dolog a cellái telefon, de a fogoly lottózhat, ha talál valakit, aki bedobja a szelvényt. „Normális pénzkereső tevé­kenység” a büntetésvégrehajtó intézetekben nem lehetséges, de az elítélt tőzsdézhet, részvénye­ket adhat el és vásárolhat, ha ta­lál közvetítőt vagy alkuszt. A német börtönökben dolgozni kötelező, fizetségként az átlag- jövedelem öt százaléka ütheti a fogoly markát. Amennyiben még csak vizsgálati fogságban van az illető, akár ötfogásos ebédet is rendelhet ötcsillagos étteremből, ha már nem, kényte­len beérni a börtönkoszttal. A sportolásra vonatkozó kérvé­nyek 99 százalékának helyt ad­nak, a foci, a röplabda, a ping­pong és az izomerősítő sportok a legkedveltebbek. Minden hatodik elítélt a bör­tönkapun kívül dolgozik. Ezt akkor engedélyezik, ha nem áll fenn szökés vagy újabb bűncse­lekmény elkövetésének gya­núja, veszélye. Közeli hozzátar­tozó temetésére a fogoly eltávo­zást kaphat, még a tömeggyil­kos is, legfeljebb megbilin­cselve jelenik meg a sírnál. Sarkadi Kovács Ferenc Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Rákinvázió A Karácsony-szigetre meg­érkezett a monszun, s két héten át 130 millió tengeri rák lepi el a települések utcáit. A gépko­csik is eltűnnek az áradat alatt, amikor a héjas állatkák elhagy­ják őserdei lakhelyüket és a tenger felé igyekeznek, hogy nászt üljenek. Az Indonéziától 360 kilomé­terre délre fekvő 1400 lakosú kis szigeten egyedülálló termé­szeti jelenség figyelhető meg. Már maga az a tény is külön­leges, hogy rákok dzsungelben élnek és növényekkel táplál­koznak. A sokmillió év során a szigeten megtelepedett vörös rákoknak tüdejük fejlődött ki, s alkalmazkodtak a foszfátban gazdag terület erdeihez. Leve­leket és gyümölcsöt esznek, lyukakat fúrnak maguknak az őserdő talajában. A száraz év­szakban ágakkal takarják be he­lyüket, hogy a nedvesség ne pá­rologjon el, és az esőzés után ol­lójukkal vizet gyűjtenek össze. Amikor a monszun megérke­zik, a sokmillió hím megindul a tenger felé. - Nem lehet őket elkerülni - mondta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának Holger Rumpff, a nemzeti parkban dolgozó biológus. - A hímek a partmenti sziklákra másznak fel, ott üregeket váj­nak ki és várják a nőstényeket. Amikor azok megérkeznek, az üregekben megtörténik a pár­zás. Három héttel később, éj­szaka, áradás idején a nősté­nyek egyenként 100 000 tojást raknak le. Később a tojások a tengerbe kerülnek, ahol lár­vákká fejlődnek. Közben ten­geri planktonnal táplálkoznak. A tengernek a partokhoz közeli része ilyenkor tejfehérré válto­zik. Amikor eléggé fejlettek ah­hoz, hogy járni tudjanak, a kis állatok milliói megkezdik ván­dorlásukat az őserdő felé. Mil­liók pusztulnak el: elmossa őket a tengeri vihar, felfalják a halak és a madarak, elgázolják a gép­kocsik. Lehetetlen elkerülni őket, akár gépkocsival, akár gyalog, mondják a sziget lakói. - Az er­dészek igyekeznek elzárni az ál­latkák vonulásának főútvona­lait, de minden erőfeszítésük si­kertelen marad. Napokon át el­lepik az utcákat, a járműveket. Az áradásoktól függően egyet­len monszun idején 6-7-szer sor kerül vándorlásra a dzsungel felé. A Karácsony-szigetet 1888-ban Nagy-Britannia fog­lalta el. Először Szingapúr kormá- nyozta, majd 1958-ban Ausztráliának adták oda. Az 1400 kínai és maláj származású lakos, most ausztrál állampol­gár. (Reuter)

Next

/
Thumbnails
Contents