Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-29 / 86. szám
10 uj Dunántúlt napló 1993. március 29., hétfő Közönséges PC-nek is használható ... Látogatók gondosan tanulmányozzák a tajvani ACER cég Hannoverben, a CeBIT kiállításon március 26-án bemutatott sokfunkciójú személyi számítógépét. A komputer faxot tud küldeni és venni, telefon- hívásokat leadni és feljegyezni, valamint adatokat továbbítani. Ara kevesebb 4000 márkánál. Hollandia, az engedetlen Néhány hete egyedülállóan liberális euthanázia-törvényével hívta fel magára a világ figyelmét, a napokban pedig pedig EK-partnerei részéről engedékeny kábítószer-politikája kapcsán érik heves bírálatok Hollandiát.- A nemzetközi közösségnek két alternatíva között kell választania - mondja Robert Sámsoni, a holland kormány elsőszámú drogügyi tanácsadója. - Az egyik lehetőség, hogy folytatja jelenlegi politikáját és kudarcot vall vele. A másik, hogy alkalmazkodik a realitásokhoz. Míg az EK partnerek „igazodásra” szólítják fel Hollandiát, addig Hága nem kis merészséggel inkább azt javasolja: legalizálják együtt az úgynevezett enyhébb kábítószereket. Az EK annál inkább megrettenve fogadja az ajánlatot, mivel a tagállamok közötti határok lebontásával amúgy is félő, hogy növekszik a kábítószercsempészet. Bár a Tizenketteknek eddig hivatalosan nincs egységes ká- bítászerellenes politikája, ebben az éveben közös kábítószer-ellenőrző központot szeretnének felállítani a várható kedvezőtlen folyamatok kivédésére. Az egyes országok eddigi gyakorlatát azonban nehéz lesz egyhamar megváltoztatni - vélik a szakemberek. Míg a brit határőrök előszeretettel csapnak le a kábítószerek élvezőire is, és Nagy-Britanniában például marihuana birtoklásáért akár két év börtön is kiszabható, addig a holland törvények határozott különbséget tesznek a kábítószerkereskedők és a drogot csupán saját fogyasztásra használók élvezői között. Az ENSZ nemzetközi kábítószerellenőrző testületének az 1992-es helyzetről kiadott jelentése azt állapítja meg, hogy a holland politika a „soft drogok” esetében ellentmond a nemzetközi kábítószerellenes egyezményeknek. Robert Samsom, aki egyébként korábban a narkotikumokkal foglalkozó ENSZ-bizóttság elnöke volt, egyik nyilatkozatában elmondta: véleménye szerint a nemzetgazdaságokat a kábítószerfogyasztásnál sokkal nagyobb veszély fenyegeti azáltal, hogy a kábítószerpénzek korrumpálják a társadalmat. Az általa javasolt legalizált rendszerben a drogok természetes alapanyagait állami ellenőrzés alatt állítanák elő a termelők. ' Bár Hollandiában szabadon vásárolható a hasis és a marihuana, egy hivatalos statisztika azt mutatja, hogy míg a holland fiatalkorúak 2,7 százaléka él velük, ez az arány az Egyesült Államokban - ahol e drogok használata nem legalizált - 6,1 százalék. (AP) Operakatasztrófák Barbara Harmer (39) a British Airways 40 női pilótájának egyike a BAOOl Concord szuperszonikus sugárhajtású gépnél a jet startja előtt, amelyet március 25-én ő vezetett nők közül elsőként Londonból New York-ba. A repülést hat hónapos intenzív tréning előzte meg Filtonban, ahol a gépet gyártották és Heathrowban a British Airways bázisán. Szerelem és lottó a német börtönökben Vizsgálati fogságban külön cella Hívei mostanáig nem tudták megemészteni, hogy a tenoris- simo, azaz Luciano Pavarotti taps helyett füttykoncertet kapott a Don Carlos előadásakor, Milánóban. A kritikák szerint ez valóságos „operakatasztrófa”, amelyre nyilván emlékezni fognak az opera barátai. Matrac helyett trambulin Nos, az operatörténelem számos „katasztrófáról” tud. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az angol Hugh Vickers egy kötetre valót gyűjtött össze belőlük és rendszerezte őket. Könyvének 15. kiadása nemrég jelent meg. Ebből kitűnik, hogy az igazi dalműkatasztrófák elsősorban nem művészi eredetűek. Vagyis a hamis hang, melyet hallani kell, kisebb csapás, mint az esemény, melyet látni lehet. Például a 30 évvel ezelőtti Tosco előadáson, New Yorkban, amikor is az Angyalvárból le- ugró szoprán alá a díszletmunkások nem matracot tettek, hanem trambulint, aminek következtében a hősnő tízszer érkezett meg és tűnt el az őrjöngő nézők szeme láttára. Míg végül is megkönyörültek rajta, leengedték a függönyt s ezzel a díva idegösszeroppanására is fátylat borítottak. Egy híres Wagner-énekes, Lauritz Melchior feltalálta magát kényszerhelyzetében, amikor a 30-as években, a Metropolitan egyik Lohengrin előadásán egyszercsak eltűnt a lába alól a hattyúhajó; nos, az énekes, hogy megmentse a helyzetet, a kofajárat szintjére fokozta le a szöveget, azt énekelve, hogy: „Mikor jön a következő haty- tyú?” Az 1938-as San Franciscó-i Parasztbecsület előadáson szegény Santuzza már kétségbeesetten énekelt - mivel a szicíliai szekér elé fogott szamár hangos iázással kirohant a színpadról. Az élőállatok operai szerepeltetése mindig is magában rejtette a rendezői elképzelések felrúgását. Aldo Piccinato például azzal akarta feldobni az általa rendezett Donizetti-operát, hogy a keresztényüldözés jelenethez két oroszlánt is színpadra rendelt. Közülük az egyik, nyilván a magas cé bűvöletében, váratlanul az énekes vállára tette a mancsát... Az időzített bomba azonban Rómában, az Aida szabadtéri előadásán robbant, ahol elefántok, tevék, medvék és oroszlánok voltak a színen és eresztették el magukat - egyszerre. Az előadáson jelen volt Peter Ustinov is, az opera fennkölt voltára nevelt kisfiával, aki állítólag megkérdezte: „Papa, de ugye most szabad nevetnem?” Fehér Othello Megint másféle élményben volt része a Tosca San Fran- ciscó-i nézőinek. A rendező nem igazította el a ki végző osztagot, csak azt tudták, hogy lőniük kell, ám azt nem, hogy kire; És mivel úgy látták, hogy a tenor haragosan néz a szopránra, nyilvánvaló volt, hogy az áldozat nem lehet más, mint a hölgy. Aztán maguk is érdekesnek tartották, hogy bár többször rálőttek, de a nő csak tovább énekelt, míg a haragos férfi, noha egészen máshol állt, holtan rogyott össze. A tragédia és a komédia katasztrofális találkozása esett meg a Don Juan egyik bécsi előadásán is; amikor már másodszor hozta a felszínre a színpadi lift az énekest, ahelyett, hogy egyszer és egyenesen a pokolba vitte volna, most, a látvány hatására egy úr felkiáltott: „Jaj Istenem, csoda történt! Tele van a pokol.” Tragédia? Inkább komédia, hogy a cselekményen busongó néző azt látja, hogy a mantovai herceg lenyeli a bajszát az éneklés során, hogy egyszercsak eltűnik Rigoletto púpja, hogy a fekete színészekből álló együttesben fehér az Othello ... Pillangótavasz A legkülönbözőbb színekben tündöklő pillangók milliárdjai lepték el a napokban a kuvaiti emirátus egész területét. Az Arab-félszigeten található kicsiny államban minden évben ilyen csodálatos színjáték jelzi a hideg évszak végét és a tavasz kezdetét. Idén azonban az óriási pillangóözön minden eddigit felülmúl, az idősebbek szerint emberemlékezet óta nem röpködött ennyi lepke Kuvaitban. 70 év után Örökletes betegségének köszönheti " két francia testvér, hogy egymásra talált. A 76 éves Alexandre Metenier és a 73 éves Louis Metenier nem tudott egymás létezéséről. A fivérek ún. hemiplegiás migrénben szenvednek, amelyre -a hajlam genetikailag öröklődik. A két idős ember egy-egy fia egymástól függetlenül felkereste azt a párizsi kórházat, amely az ilyen ritka betegségekkel foglalkozik. A speciális vizsgálatok kiderítették: a két fiatalember, Pierre és Dániel unokatestvér. Apai nagyanyjuk és nagyapjuk közös, ám a két apának nem volt tudomása egymásról. Most rekonstruálták családjuk történetét. Anyjuk - Angele Metenier - éveken át folytatott szerelmi viszont egy nős férfival, aki azonban nem volt hajlandó elismerni 1917-ben és 1920-ban született fiaiat. Az idősebbik (Alexandre) a nagyszülőknél nőtt fel, a másodszülött Luoist pedig nevelőszülőkhöz adta a gyámhatóság. A nagyobbik fiú Közép-Franciaországban élt, a kisebbik a főváros, Párizs közelében. Mindketten megnősültek, mindkettőjükijek 8-8 gyereke van. Most kiderült, hogy a két feleségnek azonos a keresztneve: Marcelle. Nem tudni, a szerelmi cellába vonult-e be kedvesével az a négy kiéli börtönőrnő, akiket enyelgésen, mi több, foglyokkal folytatott nemi érintkezésen kaptak rajta. 1985-től ugyanis a szociáldemokrata vagy az SPD-zöld irányítású tartományok - például Észak-Rajna- Vesztfália, Hessen, Hamburg, Bréma, - börtöneiben úgynevezett szerelmi cellát is berendeztek, ahol az elítélt három kerek órát tölthet el feleségével felügyelet nélkül. A Bild című lap szerkesztőinek képzeletét azonban nem a szerelmi cellák ajzották fel, amikor feltérképezték a német börtönviszonyokat, hanem „a szabadulás előtt álló elítéltek reszocializációjának” egyik esete. Tíz kísérővel sítúrát szerveztek 27 fogoly számára a bajor- országi Oberstdorfba. A bíró és a börtönigazgatóság engedélyezte a rosszul végződött kirándulást: a résztvevők egyike nem tudott ellenállani a csábításnak, és kirabolta a turistaház kasszáját. A Bildnek néha szárnyal ugyan a fantáziája, de ha csak a fele igaz annak, amit körképükben leírtak, akkor is jó dolguk van a német bebörtönzötteknek. Vizsgálati fogságban az őrizetbe vettnek joga van a külön cellára, s az elítéltnek is adnak egyágyas cellát, ha kéri, s ha van szabad hely. Naponta minden fogoly egy-három órát tölthet el társaival úgynevezett közösségi termekben. Cellában televíziókészülékre, videóra vagy rádióra a fogoly alapvetően nem formálhat igényt, de a liberális tartományokban csaknem mindig engedélyezik. A konzervatív helyeken, például a bajoroknál televíziózni csak a közösségi termekben lehet. Kizárt dolog a cellái telefon, de a fogoly lottózhat, ha talál valakit, aki bedobja a szelvényt. „Normális pénzkereső tevékenység” a büntetésvégrehajtó intézetekben nem lehetséges, de az elítélt tőzsdézhet, részvényeket adhat el és vásárolhat, ha talál közvetítőt vagy alkuszt. A német börtönökben dolgozni kötelező, fizetségként az átlag- jövedelem öt százaléka ütheti a fogoly markát. Amennyiben még csak vizsgálati fogságban van az illető, akár ötfogásos ebédet is rendelhet ötcsillagos étteremből, ha már nem, kénytelen beérni a börtönkoszttal. A sportolásra vonatkozó kérvények 99 százalékának helyt adnak, a foci, a röplabda, a pingpong és az izomerősítő sportok a legkedveltebbek. Minden hatodik elítélt a börtönkapun kívül dolgozik. Ezt akkor engedélyezik, ha nem áll fenn szökés vagy újabb bűncselekmény elkövetésének gyanúja, veszélye. Közeli hozzátartozó temetésére a fogoly eltávozást kaphat, még a tömeggyilkos is, legfeljebb megbilincselve jelenik meg a sírnál. Sarkadi Kovács Ferenc Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Rákinvázió A Karácsony-szigetre megérkezett a monszun, s két héten át 130 millió tengeri rák lepi el a települések utcáit. A gépkocsik is eltűnnek az áradat alatt, amikor a héjas állatkák elhagyják őserdei lakhelyüket és a tenger felé igyekeznek, hogy nászt üljenek. Az Indonéziától 360 kilométerre délre fekvő 1400 lakosú kis szigeten egyedülálló természeti jelenség figyelhető meg. Már maga az a tény is különleges, hogy rákok dzsungelben élnek és növényekkel táplálkoznak. A sokmillió év során a szigeten megtelepedett vörös rákoknak tüdejük fejlődött ki, s alkalmazkodtak a foszfátban gazdag terület erdeihez. Leveleket és gyümölcsöt esznek, lyukakat fúrnak maguknak az őserdő talajában. A száraz évszakban ágakkal takarják be helyüket, hogy a nedvesség ne párologjon el, és az esőzés után ollójukkal vizet gyűjtenek össze. Amikor a monszun megérkezik, a sokmillió hím megindul a tenger felé. - Nem lehet őket elkerülni - mondta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának Holger Rumpff, a nemzeti parkban dolgozó biológus. - A hímek a partmenti sziklákra másznak fel, ott üregeket vájnak ki és várják a nőstényeket. Amikor azok megérkeznek, az üregekben megtörténik a párzás. Három héttel később, éjszaka, áradás idején a nőstények egyenként 100 000 tojást raknak le. Később a tojások a tengerbe kerülnek, ahol lárvákká fejlődnek. Közben tengeri planktonnal táplálkoznak. A tengernek a partokhoz közeli része ilyenkor tejfehérré változik. Amikor eléggé fejlettek ahhoz, hogy járni tudjanak, a kis állatok milliói megkezdik vándorlásukat az őserdő felé. Milliók pusztulnak el: elmossa őket a tengeri vihar, felfalják a halak és a madarak, elgázolják a gépkocsik. Lehetetlen elkerülni őket, akár gépkocsival, akár gyalog, mondják a sziget lakói. - Az erdészek igyekeznek elzárni az állatkák vonulásának főútvonalait, de minden erőfeszítésük sikertelen marad. Napokon át ellepik az utcákat, a járműveket. Az áradásoktól függően egyetlen monszun idején 6-7-szer sor kerül vándorlásra a dzsungel felé. A Karácsony-szigetet 1888-ban Nagy-Britannia foglalta el. Először Szingapúr kormá- nyozta, majd 1958-ban Ausztráliának adták oda. Az 1400 kínai és maláj származású lakos, most ausztrál állampolgár. (Reuter)
