Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-03 / 61. szám

10 aj Dunántúlt napló 1993. március 3., szerda Három kérdés, három válasz a parlamentben Egy képviselő a területfejlesztésről Mikor lesz országgyűlési biztos? A parlament néhány nappal ezelőtti ülésszakán Pap András országgyűlési képviselő a dél-dunántúli régiót érintő há­rom témakörben is kérdést inté­zett a kormány illetékes tagjá­nak. A dél-szláv államok irá­nyában meghirdetett nemzet­közi embargóknak a régió gaz­daságára gyakorolt hatásairól dr. Bogár László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisz­tériumának államtitkára adott felvilágosítást, míg a térség közlekedési elszigeteltségére és gazdaságfejlesztési intézkedé­seire vonatkozó kérdésre Siklós Csaba közlekedési és Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter vála­szolt. Mint válaszukból kide­rült, a régió semmilyen tekin­tetben nem várhat túl sok jót. De vajon milyen lehetőséget lát a gondok megoldására a szót kérő képviselő?-Az embargó okozta károk esetében véleményem szerint módszeresen és tervszerűen kell érvényesíteni az igényeket. Az Az ország egyik legsúlyo­sabb gondja változatlanul a munkanélküliség, amely idén elérheti a 950 ezer főt. Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszterrel arról beszélgettünk, hogyan ítéli meg a munkanélküliség alaku­lását?- Jelenleg az országban 694 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. Ez komoly terhet ró a költségvetésünkre, amely idén ezer milliárd forinttal gazdálko­dik, miközben a Szolidaritási Alap működése 113 milliárdot, a Foglalkoztatási Alap 18,8 mil­liárdot igényel. Úgy vélem, ezt még elbírja a gazdaság.- Mit nevezne a tárca sikeré­nek, vagy netán fiaskójának?- Eddigi tevékenységünk legnagyobb sikere azoknak az alapjogszabályoknak az elkészí­tése, amelyek új helyzetet te­remtettek a munka világában. Elkészült az európai színvonalú foglalkoztatási törvény, az új Munka Törvénykönyv. A köz­alkalmazotti törvény már a par­lament előtt van, készül a mun­kavédelmi törvény, valamint a szakoktatási törvény, hogy csak a legfontosabbakat említsem. A fiaskót abban látom, hogy nem igazán sikerült visszahatnia a foglalkoztatáspolitikának azokra a gazdasági folyama­tokra, amelyek okozzák a mun­kanélküliséget.- Mi a helyzet a nemrég még válság-megyének minősített Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nóg- rád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben?- Foglalkoztatáspolitikai szempontból ezek a legnehe­zebb helyzetben lévő megyék. Itt mindent megtettünk, amit le­hetett: a kormány létrehozta a foglalkoztatási társaságokat, nyilvánvalónak látszik, hogy sem a térség, sem pedig az or­szág önmagában nem tud úrrá lenni a negatív hatásokon, ezért mind nagyobb hangsúlyt kell fektetni a lehetséges nemzet­közi megoldásokra. Magam is több ízben részt vettem a ke­let-európai országok együttmű­ködési tanácskozásain, ame­lyeknek idén Magyarország ad helyet. Nem tartom elképzelhe­tetlennek, hogy az egyik ilyen rendezvényt Pécsett bonyolít­sák le, ami bizonyára sokat számítana a régió későbbi meg­ítélésében.- Milyen járható útja lehet a dél-dunántúli területfejlesztési elképzelések megvalósításá­nak?- Mint a miniszteri válaszból is kiderült, a leginkább járható út, ha a helyi szellemi erőket tömörítve, külföldi szakmai se­gítséggel magunk dolgozzuk ki, amelyek megpróbálják garan­tálni a munkavégzést is, sajnos több-kevesebb sikerrel. A leg­veszélyeztetettebb térségek a támogatási módokat illetően előnyt élveznek. Ilyen például Miskolc térsége, ahol nehezen körvonalazódik az a gazdaság- politika, amelynek révén a vi­dék termelési szerkezetét mó­dosítani kellene. Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében szabjuk meg a követendő irány­vonalat. Erre az elképzelésre kell azután fölfűzni az érintett megyék, városok, települések, cégek, pénzintézetek mozgósít­ható erejét, mellé állítani az ügyet képviselni tudó politiku­sokat. Természetesen csak helyi erőkből nem lehet megvalósí­tani egy térség területfejlesztési elképzeléseit, ezért állandóan „bombázni” kell az illetékes tárcákat, hazai és külföldi ala­pítványokat, potenciális befek­tetőket. Ezen kívül nagyon fon­tos a kormány figyelmét a régi­óra irányítani, hogy folyamato­san téma legyen a Dél-Dunántúl gazdasági helyzete. Erre min­den lehetséges csatornát ki kell használni.-A térség egyik neuralgikus gondja az európai szintű közúti és légi közlekedés hiánya. Ön szerint van esély a probléma közeli orvoslására? például a mezőgazdaságra építve kellene megtalálni azokat az iparágakat, amelyek mező- gazdasági termékek feldolgozá­sára, tartósítására, a mezőgaz­dasághoz kapcsolódó tevékeny­ségekre épülnének. Ez azonban rövid idő alatt nem valósítható meg. Sajnos a működő tőke inf­rastrukturális és egyéb okok miatt Budapestnél megáll. — Ön nem is olyan régen a- Erre a problémára különö­sen igazak az előbb elmondot­tak. Az eddigi közlekedésfej­lesztési elképzelések megvaló­sulása időben és gyakorlatban egytől egyig a régió elszigete­lődéséhez vezettek volna. Az új miniszter kinevezésével itt az alkalom, hogy kiszakítsuk azt a részt, ami megilleti a térséget. Azt a régiót, ahol Budapest után a legtöbb jármű van. Nem sza­bad megengedni, hogy a Dél-Dunántúl az európaihoz ha­sonlóan még a hazai közleke­dési hálózatokból is kimarad­jon. A dolog kormányzati fel­elősség, ébrentartására bizony hangosan kell kiabálni. Véle­ményem szerint egyébként az elképzelések közül nagyobb az esélye a Dunántúl autópálya megépülésének, ami közúti ol­dalról jól megoldaná a térség közlekedési gondjait. K. E. parlamentben azt ígérte, hogy fokozni fogják a fekete munka elleni harcot. . .- Ez az ígéret az önkormány­zatok segítőkészségére épül. A leghatásosabb ellenőrzés ott fejthető ki, ahol a legközelebb vannak a munkanélküliekhez. Ha meg tudjuk nyerni az ön- kormányzatokat, akkor áttörés érhető el az ellenőrzésben és a fekete munka visszaszorításá­ban is.- Sok helyen szívesen alkal­maznak külföldi munkásokat, ugyanakkor a hazai, drágább szakemberek utcára kerülnek.- Én voltam az, aki rendeleti­leg engedélyhez kötöttem a kül­földiek munkavégzését. Ők csak a megyei központ hozzájá­rulásával vállalhatnak munkát. Pontosan meghatároztam, hogy külföldinek mely esetben enge­délyezhető a munkavállalás. Eddig nagyon keveset adtunk ki, azokat is elsősorban a szom­szédos országok magyarlakta területeiről érkező személyek kapták.- Ön szerint mikorra várható a munkanélküliség növekedésé­nek megállítása?- Ha igazak a gazdasági elő­rejelzések, amelyek az év vé­gére szerény gazdasági növeke­dést, vagy legalább a gazdasági szint stagnálását prognosztizál­ják, a munkanélküliség sem nö­vekszik majd. B. Szabó László Zajlik a parlamentben az ál­lampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat vitája. A szokatlanul új közjogi méltóság elnevezése kissé ne­hézkes, de a széltében-hosszá- ban elterjedt ombudsman he­lyett valóban illő magyar kife­jezést találni. Valószínű, hogy a gyakorlat majd megszüli az ál­talánosan elfogadott változatot. Magyarországon ombudsman még nem működött- Svédországban „találták ki” - hallottuk Trombitás Zol­tántól (FIDESZ), aki a törvény- javaslat parlamenti vitájában a napokban szólalt fel. - A múlt században kezdett el működni, azóta számos állam átvette ezt az intézményt. A volt szocia­lista országokban elsőként a lengyelek vezették be.-Lehettünk volna éppen mi is az elsők, hiszen az állampol­gári jogok országgyűlési bizto­sáról szóló törvény javaslata még 1990-ben került a Tisztelt Ház elé. Miért ez a késedelem?- A rövid magyarázata: min­dig voltak fontosabb törvényja­vaslatok, mást ne mondjak pél­dának, csak a költségvetésit, az adózásról szólót, vagy most az utóbbiak között az abortuszról rendelkezőt.- Az ombudsman tehát az ál­lampolgári jogok érvényesülé­sének a biztosítéka. Am nem az egyedüli biztosítéka. Ennek tük­rében izgalmas a kérdés: mikor indul az országgyűlési biztos el­járása?-Valóban nem az egyedüli garancia, gondoljunk csak az alkotmányban biztosított ál­lampolgári jogokra. Hogy mi­kor indul az eljárása, erre több alternatíva is lehet. Például ak­kor, ha az állampolgár már ki­mentette az összes jogorvoslati lehetőséget, az ügy megjárt már minden ilyen fórumot. Ebből azonban nem következik, hogy minden esetben az ombudsman jár el közvetlenül. Csakis az ak­tuális ügyekkel foglalkozik, az ügyek más részét továbbítja az illetékes szerveknek.- Mi adja az országgyűlési biztos eljárásának súlyát? Mi az, ami miatt adott ügyben való szerepvállalása megfelelő dön­tés meghozatalára kényszeríti a különböző döntéshozó fórumo­kat?- Meggyőződésem szerint ezt a súlyt a nyilvánosság ereje adja. Az ombudsman ugyanis évente jó néhány jellemző ügyet kiválaszt, ezekkel közvetlenül és behatóan foglalkozik, a vizs­gálat végeredményét nyilvános­ságra hozza. Ez egy igen erős etikai nyomást jelent az állam- polgári jogot sértő magatartás felhagyására.- Ki lehet ombudsman? A spanyol szabályozás szerint például mindenki, aki állam­polgári és politikai jogainak tel­jes birtokában van, megválaszt­ható ombudsmannak.- A törvényjavaslat eredeti szövege meglehetősen szűk körre szorította a parlamenti biztosi tisztségre jelölhető sze­mélyek körét, miközben az al­sóbb szintű államigazgatási tisztségviselők köre széles ma­radt. A FIDESZ módosító ja­vaslatában a párttagság tilalmát szorgalmaztuk, hasonlóan, ahogy a bírákra is érvényes ez. Sajnáljuk, hogy ezt a javasla­tunkat elutasították.-A parlament illetékes bi­zottságában megtárgyalták már a törvényjavaslatot, s ott két je­lentősnek mondható koncepcio­nális kérdés nyitva maradt. Az egyik: mikor induljon az or­szággyűlési biztos eljárása, a másik: az ombudsman vizsgá­lati és iratbetekintési joga.- Ezekben a kérdésekben to­vábbra is komoly véleménykü­lönbség van a kormány és a FI­DESZ között. Ami az elsőt illeti - az állampolgár várja meg, amíg minden jogorvoslati lehe­tőséget kimerített, vagy akár párhuzamosan is indulhasson az ombudsman eljárása -: vélemé­nyünk szerint a jogorvoslati el­járások elhúzódása és a súlyos alapjogsértés miatt az utóbbi az elfogadható. A vizsgálati és iratbetekintési jogról azt vall­juk, hogy a parlamenti biztos vizsgálata nem függhet a vizs­gálandó személyek engedélyé­től. A titokvédelmi szabályok betartása természetesen fontos követelmény, de ha a belügy­miniszter, a honvédelmi minisz­ter és a Nemzetbiztonsági Hiva­tal, illetve az Információs Hiva­tal felügyeletével megbízott tárca nélküli miniszter korlátlan jogot kap arra, hogy a működé­sük ellenőrzésére hivatott or­szággyűlési biztos mozgását korlátozzák, illetve hogy a mi­niszterek előterjesztése nyomán olyan feles törvény szülessen, ami rendkívül szűk keretek közé szoríthatja az ombudsman iratbetekintési jogát, akkor az alapjogok megsértésében eset­leg élen járó közigazgatási szervek esetében mondunk le a parlament ellenőrzési jogának gyakorlásáról.-Végül még egy kérdés: a je­lenlegi parlamenti ciklusból már csak egy év van vissza. Ér­demes még erre az időre or­szággyűlési biztost választani?-Á Kutrucz Katalin-féle ki­egészítő javaslatban az szere­pel, hogy csak törvénnyel le­gyen életbe léptethető az om- budsmanról rendelkező jogsza­bály. Ha ezen a javaslaton sike­rül túllépnünk, akkor vélemé­nyem szerint már a tavaszi ülésszakon elfogadható lenne a törvény. Mészáros A . yX miniszter bizakodó A fellendülés enyhíthet a munkanélküliségen is A munkaközvetítőben Fotó: Proksza László Pályázatok, pénzek és iskolák T avaly, úgy hírlik, a közin­tézmények, bankok, alapít­ványok és alapok közel 10 mil­liárd forintnyi támogatást nyúj­tottak közérdekű célok megva­lósítására. Kifejezetten okta­tásra ennek csak egy kis része jutott, mégis többszáz pályázati lehetőség közül válogathattak az iskolák, óvodák, művelődési intézmények, egyesületek, ba­ráti körök. Szerencsére nincs különö­sebb akadálya annak, hogy ki-ki tájékozódhassák az ajánlatok felől, bár kétségtelen, hogy ala­posan oda kell figyelni, keresni kell a hirdetéseket, figyelni a szaklapokat. Különféle intéz­mények segítségével is lehet in­formációhoz jutni. A Baranya megyei Pedagó­giai Intézet a havonta kiadott Palatábla című újságban és mel­lékletében teszi közzé az ajánla­tokat. Györki Judit, az intézet munkatársa elmondta:-A mi pályázati figyelőnknek két felelőse van itt. Az a dolguk, hogy alaposan átnézzék a köz­ponti pályázati figyelőt, a Ma­gyar Közlönyt, a szaklapokat, a napilapokat. Kigyűjtjük és köz- zétesszük az ajánlatokat. Azt már nem tudjuk mindig nyomon követni, kik és mit nyernek, csak a nagyobb eredményekről érte­sülünk. Külön kollégánk foglal­kozik a közoktatásfejlesztési alaptól megszerezhető támoga­tásokkal. A baj ott kezdődik, ha valaki nem olvassa a Palatáb­lát, ha elakad az információ. A Palatábla egyébként a me­gyében minden oktatási intéz­ménybe eljut óvodától középis­koláig, de a polgármesteri hiva­talok, művelődési intézmények is megkapják. 650 példányban adják ki havonta. Aki a Palatáblához véletlenül mégsem tudna hozzáférni, az előfizethet a Pályázatfigyelőre, vagy a SANSZ-ra, de ezek talán könyvtárból is kölcsönözhetők. Az előbbi a teljesség igényével gyűjti a pályázatokat a művelő­dés, a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy, a szociális, a kisebbségi ügyek, a környezet- védelem és a művészetek terüle­tén. Az információkat a lapok­ból, illetve közvetlenül az ala­pítványoktól és a minisztériu­moktól szerzik be. A SANSZ tavaly közel 400 felhívást tett közzé. Melléklete a Pályázati Naptár, benne rendszeresen 100 pályázat adataival, figyelve a benyújtási határidőkre. Beszá­molnak a jól működő, támoga­tásra váró és azt nyújtó alapít­ványokról, magánszemélyekről is. Sajátos helyzetben van a pé­csi, Tiborc utcai iskola. A né­met nemzetiségi programmal működő intézmény igazgatója, Frank Gábor tájékoztatása sze­rint:- Sokan megkeresnek minket felhívásaikkal. Tavaly elsősor­ban kultúrcsoportok működteté­sére kaptunk pénzt. Nem állíta­nám, hogy a pályázás az iskolák anyagi kondícióit túlságosan feldobná, észrevehető, hogy egyre kevesebb a pénz, és ne­hézkes az eljárás is. Ezen túl a pályázati rendszernek is be kell még járatódnia. Sok zavaros elem van benne, nem mindig le­het tudni, kik vannak a külön­böző kuratóriumokban. Az is kiderült, hogy ma is, mint régen, mindenki inkább több pénzt kér, mert így is csak a töredékét kapja meg a kívánt összegnek. Élőfordul, hogy egy-egy tervnek éppen azért kell búcsút mondani, mert a tá­mogatásból nem futja rá, a pénzt pedig - érthetően - az eredeti célra kérik fordítani az adományozók. A legismertebb a közoktatás­fejlesztési alap, ők a megújító jellegű, korszerűsítő pályázato­kat támogatják elsősorban. Is­mereteink szerint tavaly tőlük 1,5 milliárd forintot igényeltek, de a szétosztott összeg csak 100 milliót tett ki. A hetvehelyi általános isko­lában is elsősorban a Palatáblát figyelik, közreadják az anyagot.-Nem az a probléma, hogy nem tudunk a lehetőségekről - kezdte az igazgató, Pásztori Csongor. - Inkább az, hogy az ajánlatok közül a legtöbb min­ket nem érint. Ennek ellenére nyertünk pénzt az úszásoktatás­hoz, nemzetiségi ruhák vásárlá­sára, sőt a Jákabhegyaljai ván­dorkupára is, amit már negye­dik éve rendezünk, megyei szin­ten. Szövetkezünk a hátrányos helyzetű kisiskolákkal is. Itt jó példát kaptunk arról is, milyen, ha az iskola és az ön- kormányzat sikeresen működik együtt. Együtt benyújtott pályá­zatukkal állami céltámogatást nyertek, így került vizesblokk, központi fűtés, 3 új tanterem a 90 fős iskolába. Most a tornate­rem építése következik, erre is benyújtották anyagukat. Egye­lőre az eredményt várják. H. I. Gy. Esett a hó... A pécsi hóesés általában mostoha a tél örömei közt a ródlizást, sízést kedvelő fia­talok számára. Hol vannak azok az idők, amikor araszos hóban szánkók csilingeltek a pécsi utcákon és a Me- csek-oldalról a Gyuri úton, a Bárány úton, a Mátyás Fló­rián úton a belvárosig lehe­tett csúszni sível, ródlival? A kevés hó rövid örömét igye­keztek kihasználni a gyere­kek. Sajnos, csak néhány na­pig élvezhették domboldal rövid lesikló pályáját, mert azt valaki homokkal szórta le. Több homok jutott ide, mint az autóbusz útjára. Elgondolkozhatunk azon, mi keserít meg néhány fel­nőttet annyira, hogy zavarja a fiatalok zsivaját, mert a gyalogút elfér a ródlipálya mellett. K. T. A. t

Next

/
Thumbnails
Contents