Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-03 / 61. szám

8

uj Dunántúlt napló

1993. március 3., szerda

Az XJJ Dunántúli Napló politikai vitafórum a

Az M OF VI. Országos Gyűlésének állásfoglalása

Pénzügyi és gazdaságpolitika

1. A privatizációt fel kell gyorsítani, az átláthatóság és ellenőrzés hatékonyságának fokozása mellett. A privatizáció célja a gazdaság hatékonyságának növelése és strukturális átalakítása.

Módszereinek szolgálnia kell a hazai tulajdonosi réteg fejlődését. Gondoskodni kell arról, hogy a jelentős befektetők számára vonzóvá váljék a hazai befektetés.

Elengedhetetlenül szükséges az önkormányzati vagyon privatizációja.

Az elkövetkezendő időben szülessenek meg azok az egységes alapelvek, amelyek az önkormányzati vagyon nyilvántartásának, kezelésének és privatizációjának kérdéseivel foglalkoznak.

2. A hatékony gazdaságpolitika érdekében összehangoltabb együttműködést kívánunk a gazdasági miniszterek között.

3. A pénzügyi fegyelmet és adómorált erősíteni kell. A még

hiányzó jogi keretek megteremtésére lépéseket kell tenni. (Btk. korszerűsítése, jövedéki rendszer, szankcionálás.)

4. A gazdaság információs rendszere szétesett. Minőségében nem alkalmazkodik a gazdaságpolitikai döntések meghozatalához. Ez fokozza a bizonytalanságot, a döntések kockázatát és hibaszázalékát. Változatlanul fennáll a korszerű statisztikai rendszer létrehozásának igénye. Meg kell kezdeni ezek kiépítését, továbbá a hitel információs rendszer kidolgozását.

5. Fel kell tárni az ország

komparatív előnyeit és programot kell kidolgozni azok hasznosítására. t

6. A lakáspolitikát hármas tagozódásban kell szemlélni- a lakó tulajdonában álló lakás,- bérlakás,- szociális rendeltetésű lakás.

Ennek megfelelően kell kidolgozni a programot, tisztázva az állam, a piac, az önkormányzatok meghatározó szerepét. A jelzálogrendszer és pénzügyi modell kidolgozandó.

7. Az ország földrajzi adottságainak kihasználása és a gazdaságra gyakorolt pozitív hatása érdekében biztosítani kell a feltételeket az infrastrukturális beruházások gyorsításához.

8. A világkiállítással kapcsolatos vállalkozásokat támogatni kell az eljárások egyszerűsítésével, gazdaságpolitikai intézkedésekkel és az ehhez kapcsolódó információkkal.9. Támogatjuk, hogy az országgyűlés még a választási ciklus során alkosson törvényt a fogyasztói érdekvédelmi és termékfelelősségi rendszerről, a kamarákról és az érdekvédelemről.

10. A kormány kis- és középvállalkozásokra vonatkozó határozatának következetes és halasztásmentes végrehajtása szükséges.

11. Az MDF Műszaki-Gazdasági Kollégiumainak Titkársága elsősorban a Gazdaságpolitikai Szakkollégiumra támaszkodva tájékoztassa a tagságot a privatizáció szabályairól, lehetőségeiről, valamint a születő gazdasági törvényekről, a meghozott törvények értelmezéséről.

Általában is adjon információkat a gazdasági életről.

Az V. Országos Gyűlés határozatai változatlanul érvényesek, azok áttekintése és végrehajtása folyamatos feladat.

Kívánatos megtartani az 1993. évi III. Országos Gazdaságpolitikai konferenciát. Győr város meghívását a szekció köszönettel nyugtázza.

SZDSZ Szociális Szárny

A pécsi szóvivők

Együttműködést kínál az SZDSZ

Az ellenzék nem ellenség

Politikai körökben még mindig sok szó esik az SZDSZ 15 pontjáról. Vannak, akik úgy vélik, hogy Orbán Viktor emlékezetes nyilatkozatának is ez volt az indítéka, mások valamiféle paktumot emlegetnek, hiszen a legnagyobb ellenzéki párt arról beszél, hogyan tudná a választásokig támogatni a kormány munkáját. Valóban szövetséget kínál az SZDSZ a koalíciónak? - kérdeztük dr. Hack Pétert, a párt országgyűlési képviselőjét.- Ha szövetséget nem is, de támogatást igen. Azért szeretnénk segíteni, hogy a választásokat követő hónapok, évek ne legyenek a kelletténél is nehezebbek.

A most következő időszakban elkerülhetetlen egy sor olyan fontos döntés, amelynek következményeit már egy másik kormánynak kell majd viselnie. És bármi lesz is a választások eredménye, egy esetleges hibás döntéssorozat árát az állampolgároknak kell majd megfizetniük.

— Az önök javaslatainak egyik sarokpontja az, hogy az Állami Vagyonügynökségnél, illetve az Állami Vagyonkezelő Rt-nél hozzanak létre új, független szakértőkből álló felügyelőbizottságokat. Mit várnak ettől?-Az illetékes tárca nélküli miniszter nem ért ezzel egyet, mondván, hogy nehezítenénk a privatizációt. Valamennyien érezzük, hogy a privatizációs folyamatokat bizalmatlanság

övezi, még az MDF háza táján belül is vannak, akik így gondolkodnak. A Monopoly-cso- port is azt sürgeti, hogy tegyék áttekinthetőbbé a privatizációt. Ha ezzel a csoporttal nem is tudunk egy sor kérdésben egyetérteni, azt a nézetüket magunk is elfogadjuk, hogy a privatizáció akkor válik valamennyi magyar állampolgár ügyévé, ha mindenki meggyőződhet a vagyon tisztességes kezeléséről, a helyes gazdálkodásról. De erre ma sajnos semmi garancia nincsen!

— Ha ezek a bizottságok mégis létrejönnének, mennyiben szolgálnák az ellenzék „konst- ruktivitását)? Az SZDSZ-nek ez régi vesszőparipája . . .-Ha egy hatpárti megegyezés alapján létrehozott bizottságra bízunk kényes feladatokat, akkor az ellenzék egy fontos fegyvert kiad ugyan a kezéből - a hibákat nem tudja saját politikai céljainak szolgálatába állítani -, ugyanakkor lehetőséget ad a kormánypártoknak, hogy az esetleges politikai hibákat politikai presztízsveszteség nélkül korrigálhassák. És ez már az egész ország érdekét szolgálja.-Ezt úgy is értékelhetjük, hogy önök bizonyos kérdésekben szívesen együttműködnének a koalíciós pártokkal?-Ha a kormány elfogadja a javaslatunkat, a bizottságokon belül szívesen támogatjuk, segítünk a végrehajtásban is.

(koós)

A Szabad Demokraták Szövetsége Szociális Szárnya elvi nyilatkozatának közzététele után a platform tagjai megválasztották a Pécs Városi Szervezet szóvivőit és a szakmai bizottságok vezetői:

A szóvivők: Szalai Csaba, Németh Józsefné, Piszkás Antal, Bajkó Bálint, Radványi János, dr. Németh Annamária, dr. Zadravecz György, Péter Pál.

Az elmúlt hetekben sokat foglalkozott a média azzal a sajnálatos ténnyel, hogy Pécsen kenyérhiány lehetséges. A hiány oka az az egyszerű tény, hogy a kenyérgyár nem szállít több mint húsz pécsi boltba kenyeret. A szállítás megtagadásának oka, hogy a meg nem nevezett boltok nem fizettek a kiszállított termékekért. A sütőii- pari cég így büntette a renitenseket. Tudom, hogy ilyen eljárás elsősorban a vétlen vásárlókon csattanhat, de a piacgazdaság így működik.

Ezen intézkedéssel kapcsokban néhány kérdés:- A napi vásárló nem kap hitelt a boltban, vagyis naponta kifizeti a megvásárolt árut, amire a boltos rászáijiolta a maga hasznát. Hová lesz ez a pénz?- Ha a renitens boltos annak nem fizet, akitől a léte, vagyis a mindennapi vásárlók ellátása

Sajtó szóvivő: Rékai Zsolt, Pénztáros: Szabó Józsefné.

Vállalkozói szakbizottság elnöke: Schlapp János, titkár: Szabadkai István.

Gazdasági szakbizottság elnöke: Czeiningemé dr. Hegedűs Ilona, titkár: Szepessy György.

Egészségügyi szakbizottság elnöke: dr. Zadarecz György.

Szociális bizottság elnöke: Németh József.

függ, akkor az ilyen vállalkozó, hogy fizet adót és társadalom- biztosítást?- Az illetékesek felfigyeltek-e erre a „jelenségre”? Tör- tént-e valamilyen ellenőrzés?

Hasonló témában ért meglepetés az elmúlt napokban. írógépet vittem javítatni egy kisiparoshoz. A „mester” érdkelő- désemre közölte, 1 200 Ft. lesz a javítás. Amikor elmentem a megjavított gépért és un. ÁFA-s számlát kértem, kiderült, hogy a javítás ebben az esetben 1 800 Ft. Kérdésemre a „mester” el- modnta, hogy ezt mindenki így csinálja. Míg mondta mosolygott és a szeme sem rebbent.

Megkérdezem az illetékeseket, hogy az ÁFA-s számla miért drágítja a szerelést 600 Ft-al? Meddig lesz bocsánatos bűn adót csalni? Miért csak a közalkalmazottakat tudják pontosan elszámoltatni a jövedelmükről? Perényi József

A hír és ami mögötte lehet

A rend kedvéért

A

z 1993. évi nyugdíjakkal kapcsolatban hosszadalmas viták, indulatos hozzászólások, tárgyilagos számításokra hivatkozó újságcikkek kavarta zűrzavar után megszületett az, ami várható volt: a nyugdíjakat két lépcsőben átlagosan és összességében 14 százalékai fogják emelni az 1993. év folyamán.

Az emelés március 1-jétől érvényesül, 10 százalékkal növelve meg az előző havi járandóság összegét, majd ezt szeptember 1-jétől további 4 százalékos emelés követi. Minthogy az emelés nem január 1-jétől és nem a teljes 14 százalékban adódik hozzá a régi nyugdíj összegéhez, sokak által elvégzett számítás azt az eredményt látszott igazolni, amit a dúsgazdag közgazdász honatya hosz- szasan és számszakilag bizonygatva is bizonyított a parlamentben, nevezetesen: a nyugdíjasokat bizony becsapták. Nemkülönben jutott erre a következtetésre az egykori pártállam itt felejtett néhány képviselője, gondosan elhallgatva azt a Jelentéktelen” tényt, miszerint - másokon kívül - a nyugdíjasok is elsődlegesen egykori pártjuk gazdaságpolitikájának köszönhetik filléres gondjaik sokasodását... Nos, e bizonygatott számítások szerint az elfogadott emelgetések mértéke még a 10 százalékot sem éri el. Amennyiben ez valóban így van, akkor a nyugdíjasok joggal érezhetik, hogy félrevezették őket, és az amúgy is szerény ellátmányuk értékét tovább kurtították.

De így van-e valóban?

Mindenek előtt tisztázni kell: a 14 százalékos emelés az 1992. évben folyósított nyugdíjak átlagára vonatkozik, és az 1993. évi nyugdíjak átlagértékét növeli meg az említett mértékben.

Azt, hogy ez valóban megtörténik-e, kevés fáradsággal bárki önmaga is eldöntheti. Nem kell

mást tennie, mint elővenni az elmúlt év nyugdíjszelvényeit. Ezen havi összegek összessége adja ki az 1992. év nyugellát- mányát. Ennek tizenketted része eredményezi az egy hányadra jutó átlagot. (Ez kevesebb lesz, mint a múlt évi legutóbbi emelést követő nyugdíj összege, mivel az elmúlt évben kétszer, illetve régebbi nyugdíjasok számára háromszor történt emelés.) Az összehasonlíthatóság érdekében ki kell számítani az 1993. évi nyugdíj teljes összegét is, tehát márciustól 10 százalékkal kell növelni a januárban kapott nyugdíj összegét, majd szeptembertől további 4 százalékkal. Ha az így képzett nyugdíjak évi összegét ismét elosztjuk 12-vel, megkapjuk az 1993. év egy hónapjára eső nyugdíj átlagát. Ezt ismét elosztva az 1992. év egy hónapjára jutó átlagával kapjuk meg a

tényleges emelés százalékos mértékét.

E számítások más-más százalékos emelést fognak mutatni, a nyugdíjba vonulás időpontjától függően. Azok számára, akik régebbi nyugdíjasok, és az elmúlt évben szolgálati idejüktől függő emelésben is részesültek, az 1993-as évi emelés közel 18 százalék. Akik 1992-ben, vagy az azt megelőző néhány évben már nyugdíjasok voltak, számukra az emelés mértéke kevéssel ugyan, de meghaladja a 14 százalékot. Ezzel szemben nem éri el a 10 százalékot azon nyugdíjak emelése, amelyek az elmúlt év második felében kerültek megállapításra. E különböző mértékű emelések összessége és átlaga eredményezi tehát a 14 százalékos évi emelkedés mértékét.

Mindezeket a rend kedvéért, s tételezzük fel, a nem rosszindulatból terjesztett megtévesztő adatok kiigazításául volt érdemes megjegyezni.

Búsbarna László

A szocialisták a költségvetésről

A cél: igen A megoldás: nem

Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése február 18-án tárgyalta és fogadta el a város idei költségvetését. Ez az új önkormányzat harmadik költségvetése, s első alkalommal fordult elő, hogy mi, szocialista képviselők „nem”-mel szavaztunk.

Most „nem”-mel szavaztunk

Annak ellenére, hogy tudjuk:

a) A Költségvetési Bizottság és pénzügyi apparátus hónapokig tartó, alapos, a feltételeket és igényeket sokoldalúan mérlegelő előkészítő munkát végzett, melynek eredményeként,

b) összességében romló feltételek mellett (amikor a források csökkentek, egyúttal új kiadási kötelezettségek jelentkeztek) tudott egyensúlyi helyzetet teremteni a költségvetésben.

Mindezek ellenére elfogadhatatlanná tette számunkra a rendelettervezetet az intézmények költségvetésének megállapítási módja, mely összegét tekintve az összes kiadás mintegy 66%-át teszi ki.

Ez utóbbi arány ismeretében már korábban is hangsúlyoztuk, hogy a városnak olyan költség- vetésre van szüksége, amely a városüzemeltetés és az infrastruktúra kötelező feladatait állítja középpontjába, elsősorban az e téren tapasztalható problémák megoldására törekszik.

Egyetértünk azzal, hogy az egyik legnagyobb ilyen megoldásra váró probléma az intézmények (ezen belül is az oktatási és kulturális intézmények) finanszírozásában indokolatlan aránytalanságok sora. Ezek oka a bázisszemléletű költségvetés-készítés - ennek nyomán pedig a korábban kialakult túlilletve alulfinanszírozás - továbbélése.

■Ennek megszüntetése elkerülhetetlen.

A költségvetési tervezetet készítők ez irányú céljával és szándékával tehát egyetértünk.

A most alkalmazott megoldás azonban szerintünk erre alkalmatlan. Mindenekelőtt azért, mert egy ilyen döntést megelőzően teljes egészében és tételesen meg kell ismerni a kötelező feladatokat ellátó intézmények normarendszerét, az általuk ellátott feladatokhoz szükséges és elégséges finanszírozás mértékét.

Ezt a gondolatot már 1992-ben elfogadta a közgyűlés, és az előző évi költségvetési rendeletben kötelezte a bizottságokat a fenti feladat elvégzésére. Ezt a kötelezettségét egyetlen bizottság sem teljesítette.

E hiányt a közgyűlés már a költségvetési koncepció elfogadásakor az intézmények költségvetéséből elvont, általuk később megpályázható tartalékalap a kialakításával kívánta pótolni. Ezt a megoldást egyedül az Oktatási Bizottság támogatta és tett javaslatot 10%-os tartalék képzésére. A tartalékképzést szolgáló elvonás indokolatlanul azonos mértékű. Nem tesz különbséget egyrészt a különböző szintű és különböző feladatokat ellátó iskolák között. Másrészt nem veszi figyelembe az azonos típusú iskolák közötti finanszírozási aránytalanságokat. így fordulhat elő pl. általános iskolai területen, hogy miközben az intézmények többségében az egy tanulóra jutó támogatás 45-50 ezer forint körül van, egyes intézményekben eléri, illetve jócskán meghaladja a 100 ezer forintot. Mindebből az is következik, hogy az azonos arányú elvonás nem azonos

súllyal érinti az egyes intézményeket.

Sem a túlfinanszírozás, sem az alulfinanszírozás megszüntetésére nem látszik alkalmasnak ez a módszer. Tételes számítások e tekintetben sem készültek.

További súlyos probléma, hogy az Oktatási Bizottság - jóllehet a költségvetési koncepciót a közgyűlés már több mint két hónapja (1992. december 3-án) elfogadta - a mai napig nem dolgozta ki: milyen célokra, milyen mértékben stb. kérhetnek támogatást az intézmények, s a pályázatokat ki és milyen szempontok alapján bírálja el.

Vajon a bizottság javaslata megfogalmazásakor figyelembe vette-e, hogy-az intézmények költségvetésében az elmúlt évben a bérhányad kb. 70% volt,-ez az arán^ 1993-ban a közalkalmazotti törvény következtében növekedni fog (pl. a kötelező óraszámok csökkenése következtében szeptember 1-jétől minden 20 felső tagozatos tanárt alkalmazó iskolában havonta 160-170 túlórát kell fizetni, vagy 2 új tanárt alkalmazni stb.),- az így fennmaradó hányadból nem 10, hanem gyakorlatilag 30%-ot is meghaladó elvonásra kerül sor,- egy átlagos iskola ezt követően már a közműköltségeket sem tudja egész évben kifizetni,- s hogy ezek után krétához, papírhoz jóformán már csak pályázat után juthatnak?

Minthogy az alapos helyzetelemzés elmaradt, a közgyűlés által választott és általunk elfogadhatatlannak minősített megoldás szerintünk csak arra lehet jó, hogy az intézményeket egymással és az önkormányzattal szembeállítsa.

Mindezek figyelembe vételével a szocialista képviselők azt javasolták, hogy ne költség- vetési kényszert, hanem valós normákon alapuló intézményi finanszírozási rendszert alkalmazzon a testület, és az Oktatási Bizottság ez irányú javaslatain alapuló támogatási rendszert pedig terjessze a követ- •kező költségvetést módosító közgyűlés elé. Ennek megfelelően történjenek az intézmények közötti konkrét átcsoportosítások.

Az a tendencia is elfogadhatatlan számunkra, amely a költségvetés „szellemiségét” áthatotta. Ez pedig a testületi demokrácián belüli súlypont-átcsoportosítás.

Érthetően elfogyott a bizalom

A költségvetési rendelet gyakorlatilag a bizottságok város- gazdálkodásában meglévő (és valóban nem mindig kielégítő) szerepét teljes egészében megszüntette, úgy is fogalmazhatjuk, elfogyott a bizalom a bizottságok iránt. Ezzel egyidejűleg a tisztségviselők rendelkezésére bocsátott a testület 25 millió forintot utólagos elszámolás mellett. (Ez az összeg több mint ötszöröse az 1992. évinek.)

Ebből a költségvetésből is látható tehát, hogy a közgyűlés az 1991-ben megkezdett úttal, vagyis saját szerepének túlsúlyából nem kíván szakítani, ugyanakkor a legitim többség irányítása és a döntési mechanizmus vezérlése a bizottságok kiiktatásával kevesek kezébe kerül.

Dr. Szili Katalin, Dr. Vonyó József, Dr. Toller László önkormányzati képviselők