Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-24 / 81. szám

1993. március 24., szerda aj Dunántúli napló 7 Nemrég mutatták be Lázár Ervin: A kisfiú és az oroszlánok című darabját Próbagyerekek pedig nincsenek A Bóbita Bábszínház igazgatója nem panaszkodik Kinek ingyenes a tévé-műsor? A tévé-előfizetési díj emelése meglehetősen érzékenyen érinti a kispénzű, nyugdíjas családo­kat: a havi 300 forintot nehezen tudják kigazdálkodni az amúgy is szűkös keretekből. Érthető, hogy sokan érdeklődnek arról: kik mentesülhetnek az előfize­tési kötelezettség alól. Az 1991 óta érvényes pénz­ügyminisztériumi rendelet sze­rint mentességet élveznek az egyedül élő 70 éven felüliek, az önálló háztartásban élő 70 felüli házaspárok, illetve élettársak. Ugyanebben a kedvezményben részesülhetnek azok az egy nyugdíjból élő párok, akiknek egyik tagja már túl van a hetve­nen. Nem kell tévé-díjat fizet­niük azoknak a 70-en felüliek­nek sem, akik önálló nyugdíjjal, keresettel, vagy egyéb jövede­lemmel nem rendelkező közeli hozzátartozójuk ellátásáról gondoskodnak. A jogszabály szerint közeli hozzátartozónak számít a házas­társ, az egyenes ágbeli rokon (nagyszülő, szülő, unoka), az örökbe fogadó mostoha- és ne­velőszülő, illetve az örökbefo­gadott, a mostoha- és nevelt gyermek. Szintén közeli hozzá­tartozó a testvér, az élettárs, az egyenes ágbeli rokon házas­társa, sőt jegyese is. Kimondja a szabály, hogy nem kell tévé-díjat fizetniük a 100 százalékos rokkantaknak, az I. és II. csoportba tartozó rokkantaknak, illetve a súlyos, látás- és hallássérülteknek. A mentesség azonban nem automatikus; az állandó lakhely szerint illetékes postahivatalnál kérelmezni kell. Ehhez egy formanyomtatványt kell kitöl­teni, mellékelve hozzá a leg­utolsó' tévé-előfizetési nyugtát, s bemutatva a személyazonos­sági igazolványt. A rokkantsági járadékosok­nak a nyugdíjfolyósító igazga­tóság adja ki a mentességhez szükséges igazolást. Mint a posta illetékesei el­mondták, a kérelmet gyorsan, minden bürokrácia nélkül inté­zik, s például a mozgásképtele­neknek a kézbesítők segítenek lebonyolítani a kérelem célba juttatását. Lennon gitárja John Lennon gitárja - több más Beatles relikviával együtt - a jövő hónapban kalapács alá kerül Londonban. A Phillips aukciós cég bejelentette, hogy április 21-én a londoni Picca- dillyn található magánkiállítás mintegy ötszáz darabját árvere­zik, s 300 000 font bevételre számítanak. John Lennon Gretsch gitárja akár 50 000 fon­tért is elkelhet, míg egy 1964-es öltönyéért 6000 fontot remélnek a szervezők. A legendás hírű együttes Hammond orgonájáért, amelyen még liverpooli klub­jukban játszottak, 20 000 fontot is megadhatnak a gyűjtők. Lénárt Andrással, a Bóbita Bábszínház igazgatójával álta­lában bemutató előadásokon szoktam találkozni, mikor cso­kornyakkendősen, izgatottan fogadja a vendégeket, és druk­kol tán mindenki közül a leg­jobban -, hogy sikerüljön a premier. Alig van idő ilyenkor hosz- szabb beszélgetésre, esik ugyan egy-két szó az aktuális darabról, a színészek, a rendező pontos nevét rögzítem. Legutóbbi ta­lálkozásunkkor, „A kisfiú meg az oroszlán” bemutatóján azon­ban még arra a pár mondatra is fölkaptam a fejem, amit az igazgató úr mondott. Ezért, egy nyugodtabb órában, visszatér­tem megkérdezni: hogy is van ez, jól értettem?- Sok emberrel találkozom, aki így vagy úgy művészettel, kultúrával foglalkozik napi munkája során. Ha velük be­szélgetek, csak idő kérdése, mi­kor kezdenek el panaszkodni, mikor terelődik a szó a „piszkos anyagiakra”. Hosszú idő utóm ön volt az első, aki nem siránko­zott, sőt...- Sírni én is tudnék! - nevet fel Lénárt András.- De éppen ez az, hogy nem teszi!- Jó, akkor hadd meséljem el, szerintem miként áll a dolog. A bábszínház egy furcsa világ. Igazából nem kerül nagyon sokba. És akkora iránta a keres­let, hogy egyszerűen nem tu­dunk annyit játszani, amennyit kellene. Az országba minden­hová hívnak minket, már az év elején el tudjuk adni az egész szezont, és ezeknek a bevételé­ből az előadások előállítási költségét meg tudjuk keresni. Persze, az épületünket nem tud­juk fenntartani, se fizetéseket fizetni, de egy előadás színre vi­tele egy színháznál nem egy kis dolog.- Vannak a bábszínháznak is divatos és kevésbé divatos peri­ódusai?- Vannak olyan előadások, amik hozzák a közönséget. A ”Hókirálynő”-t már harmadik éve játsszuk, s úgy tűnik, hogy akár még ennyi ideig is mehet, ha a színészeink bírják. Akad­nak afféle kampány-időszakok, mikor a pedagógusok úgy gon­dolják, hogy most aztán vigyük a gyerekeket bábszínházba. Az­tán van ennek a fordítottja is. De figyelembe kell venni az év­szakokat is. Ha elkezdődnek a tavaszi munkák, jó idő lesz, ak­kor vidékről már nem annyira hozzák be a gyerekeket. Szóval ilyen értelemben eléggé perio­dikus az érdeklődés. Jelenet az előadásból- Úgy tudom, a nagy hagyo­mányokkal rendelkező Állami Bábszínház teljesen átalakult, s többé nem vállalják a tájolást.-így igaz. Azonban azt is tüdni kell, hogy az elmúlt har­minc évben viszont jól bevezet­ték a vidékre való kijárást, s ezt a közönség továbbra is igényli. Mi, nemzeti színházi jellegünk­ből következően is rendszeresen járunk vidékre, de ez a hirtelen hiány még jobban megnövelte az irántunk való keresletet is. Nekünk is megvannak az évek óta hagyományos helyeink - el­sősorban a megye, de sokszor járunk Gödöllőn, Vácott, Szombathelyen és környékén. És főképp ezekből az előadá­sokból „tartjuk el” magunkat, mert a pécsi 40 forintos hely­árakból ez nehéz lenne. S épp ezért nem panaszkodom, mert eleget tudunk játszani, s azért ez a legfontosabb. Mivel mi színházi tagozat vagyunk, az is feladatunk, hogy a gyerekeket bevezessük a szín­házba, megtanítsuk nekik né­miképp a színház nyelvét. Ezért is csinálunk nagyobb léptékű, nagy színpadot igénylő előadá­sokat. Szerencsére igen széles a palettája a bábjátékos program­Fotó: Szundi György nak, hiszen bábjátékot akár gyufaszállal is lehet játszani. Mi azonban minőséget szeretnénk produkálni, ezért próbálkozunk Lázár Ervinnel, Pilinszkyvel. Kicsit fájlalom is, hogy ezekre sokszor nem készíti fel a szülő, a pedagógus a gyerekeket, mert egy Pilinszky-mese nem olyan, hogy bejön Piroska és a farkas. Ebből a szempontból igenis pa­naszkodom, mert a gyerekekkel nem lehet eleget foglalkozni. Mi ezt nagyon komolyan vesz- szük, mert tudjuk, hogy „próba­gyerekek” nincsenek, azon nő­nek föl, amit mi nyújtunk nekik. Visszacsinálni semmit sem le­het. M. K. Az örök Bánk ezermesterkedik és Domingót hallgatja Látogatás a 76 éves Simándy Józsefnél Budapest teljes panorámája föltárul a Márton-hegy tetején, ahol minden idők legjobb Bánk bánja, Simándy József lakik. A csöngetésre hatalmas komondor jelenik meg a kertkapunál. Bendegúz - Judit asszony csi- tító szavára - beenged ugyan, de szorosan a nyomomban van, míg föl nem nyílik a ház ajtaja. Szó sincs protokolláris fogadta­tásról, a szép zengésű hang tré­fás szabódással üdvözöl.- Nem vagyok már énekes, 76 éves koromban mit akartok tő­lem?! Inkább megmutatom, mi­ket csinálok mostanában ... Nézd, szekrényt építek. Látod, hogyan munkáltam meg a fát? Sima, mint a selyem. Ide kerül­nek a polcok, ez itt a hátlap. Megmutatom, hol lesz a helye. Fenn az emeleten van az én kü­lön kis rezidenciám. A szoba melletti gardróbot én csináltam, meg a fürdőszobát is ... Leülni, beszélgetni csak az ezermester büszkeségeinek megtekintése után lehet. Felidé­zem, hogy pár hete a Kongresz- szusi Központból sugárzott tévé-közvetítésben Anyegin Lenszkij-áriáját Simándy József énekelte. Hangja ugyanúgy szárnyalt, mint régen ...- Ó, azt vagy fél éve vették föl. Akkor bizony nagyon komo­lyan készültem rá. Nem enged­hetem meg magamnak, hogy gyöngébb színvonalon produ­káljak, mint amit megszoktak tő­lem. Vagy jót vagy semmit! Hirtelen belevág: Hazám, ha­zám, te mindenem ... Teljes hangerővel, fényesen tisztán zeng tenorja, de a zenei mondat végén abbamarad az ária.- Hála Istennek, nem pa- naszkodhatom, valami még ma­radt a hangomból. De ugyan mit akarjak még - közelebb a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez? Amit kellett, azt már letettem az asztalra. Már nem éneklek. Be­fejeztem. Előkerülnek a hosszú, csodá­latos pálya emlékei, a barátok­tól, tisztelőktől kapott emlék­tárgyak. S a falakon ott vannak a szerepképek, köztük is talán a legsikeresebb: Szegvári Károly olajportréja Simándy-Bánkról.- Már nem hiányzik a szín­pad. Különben is: dolgozom. Bádogos, asztalos, kőműves va­gyok egy személyben. És persze sokat olvasok. Most éppen Tolsztojt - egész jó író, nem? Hatalmasat nevet, aztán foly­tatja:- Zenét aránylag ritkán hall­gatok. Domingót - őt nagyon szeretem. Kivált mióta láttam, hogy a mexikói földrengésnél hogyan segített honfitársainak. S mikor Barcelonában az olim­piai himnuszt énekelte! Talán olyan lehetett, mint mikor én a Psalmus Hungaricust énekel­hettem. Még ma is hálát adok a jó Istennek, hogy tehetséggel áldott meg, s ebből valamit meg tudtam mutatni az embereknek. László Zsuzsa A közalkalmazotti jogviszony és az iskola Újabb bizonyítvány szegénységünkről Készülőben az 1992. XXXIII. törvény - a közalkal­mazotti törvény - módosítása. Elsők között a törvény pedagó­gusokat érintő végrehajtási uta­sítása kavart indulatokat - a módosítást viták, a Köznevelés szerkesztőségébe érkezett leve­lek, a Pedagógusok Szakszer­vezetének aláírásgyűjtési akci­ója is sietteti. Elsők között az új bérbesoro­lás okozott zavart - az ^’’-fize­tési osztályba történő besorolás - , amelyre életbe lépésekor, 1994 januárjában egyszerűen nem lesz pénze az önkormány­zatoknak. Szimptomatikus, hogy ahol - ugyancsak pénzhi­ány miatt - az önkormányzatok a jogszerűen járó tizenharmadik fizetést sem fizették ki, ott ma­guk a pedagógusok bizonytala­nodtak el, és kishitűen azt kér­dezték, hogy vajon ez az illet­mény kötelező járandóság-e vagy csak adható? Sok iskola számára életide­gen az új Munka Törvény- könyve 129,-i paragrafusa is, amely szerint a túlmunka két egymást követő napon legfel­jebb négy óra lehet, míg naptári évenként 144 órát határoz meg túlmunkaként, amit a kollektív szerződésben maximum 200 órára emelhetnek. Visszatérve a közalkalma­zotti törvényre, továbbra sem egyértelmű az iskolafenntartó önkormányzatok és az iskolák kapcsolata. Nem tudni ponto­san, hogy mire kötelezhetők az önkormányzatok és milyen al­kupozícióra kényszerülnek az iskolák? Hogyan tudják érvé­nyesíteni érdekeiket, különösen most, amikor költségvetésük újabb megnyirbálása lassan a pedagógusok bérét is fenyegeti? Pajzsként jó kollektív szerződést? Mintha nem is maradna más esély, mint hogy a munkaválla­lók megfelelő kollektív szerző­dést kössenek munkaadójukkal, az iskolával. Legalábbis ezzel az összbenyomással távozhat­tak a pedagógusok arról az elő­adásról, amelyet a pécsi Neve­lők Háza rendezett a Leőwey Klára Gimnáziumban. Az is­kola csaknem zsúfolásig meg­telt hagytermében - ahol a rész­vevőknek 600 forintot kellett fi­zetniük - dr. Kiss György, a Ja­nus Pannonius Tudományegye­tem Jogtudományi Karának do­cense tartott előadást a közal­kalmazotti kollektív szerződés­ről. Az előadó mindjárt azzal kezdte mondandóját, hogy maga a konkrét szerződés tar­talmát tekintve csak jobb lehet, és kedvezőbb kell hogy legyen annál, mint amit a jelenlegi, sok pontjában laza, többféleképpen értelmezhető jogszabályi kere­tek körvonalaznak. A kollektív szerződés ugyanis arra is jó, ha már egy­szer megkötötték, hogy törvény legyen a törvényben, hogy töb­bek között a bérkérdéseket, az átsorolás személyi feltételeit, a beosztáshoz rendelhető túl­munka mértékét, indokoltságát, a felmondási időt egyaránt tisz­tázzák - és mindenekelőtt az is­kola fenntartójával egyeztetve szerződésben is rögzítsék. Ha ez így történik, akkor az meg­kíméli a munkavállalót az eset­leges későbbi pereskedésektől és egy olyan jogszabályként fog funkcionálni, amely őt és a vál­lalatát egyaránt szolgálja. A vezetői pótléktól a részle­tes és korrekt munkaköri leírá­sig, a szabadságolás rendjétől a felmondási időig mindent jóe- lőre tisztázni kell - és mindent papíron is rögzíteni! - hangsú­lyozta az előadó. A papírok e néha már kóros felügyelői szerepét indokolja az is, hogy a törvényben elég sok a homályos, többféleképpen ér­telmezhető pont, ami a közösen kialakított értelmezést, a szer­ződéssel is dokumentált állás­pontot csak annál indokoltabbá teszi. A jogszabály például arról rendelkezik, hogy közalkalma­zotti jogviszonyban lévők nem lehetnek részmunkaidősek - ezért például a négy órás takarí­tókkal - az elhangzott javaslat szerint - megbízásos szerződést kell kötni, míg az éves munka- időkeretre megkötött szerződés abban segíthet, hogy az elren­delt túlmunka rugalmasan kifi­zethető legyen. Az előadó a jogi műhibák közé sorolta azt is, hogy a jogszabály lehetőséget ad a munkavállalónak a véde­kezésre még az esedékes fel­mentése előtt, de tisztázatlan például a jubileumi jutalom ki­fizetése is. Luftok a közoktatásban és a Lufthansa A több órás előadás szüneté­ben mégsem e zsebbe vágó „pontatlanságok” miatt fordul­tak az újságíróhoz a szakszer­vezetet képviselő pedagógusok közül többen is. Avagy mégis? Ugyanis Pécs 1993. esztendőre elfogadott költségvetésének 2. számú mellékletét mutatták, panaszolván, hogy az önkor­mányzat az egyébként is tovább karcsúsított normatív támoga­tásból újabb 10 százalékokat tartott vissza, és így 243 millió forintot tett a városi „nagyka­lapba”, hogy arra a rászoruló oktatási intézmények pályázza­nak. Néhány iskola - a 42 okta­tási intézményből 14 - most olyan helyzetbe kerülhet, hogy a dologi kiadásokra - amelyek­ből ennek az össztámogatásnak a 10 százaléka még egyáltalán elvonható - szinte semmi nem marad. Ha ezeket az összegeket időben nem pótolják, először csak működésképtelenekké válnak az iskolák, majd a bé- rek-állások eróziója következik. Azt mondják,,,nagykalapból”, pályázgatás útján gazdálkodni egyébként is sokkal kisebb fel­elősség, mint konkrétan meg­nézni, hogy egy-egy iskolának valójában mire-mennyire is van szüksége. Azaz mégiscsak e zsebbe vágó pontatlanságokról van szó, csak egészen más, az állam fel­elősségét is érintő megközelí­tésben. Nem véletlenül jegyezte meg dr. Kiss György keserű malíciával, hogy „kérem, a Lufthansa kollektív szerződése mindössze három oldal, de ott a leírtakban csak a munkabér sze­repel, s az annyi, hogy ott ilyen részletezésre nincs szükség.... Bóka Róbert Királyi autók Ausztráliában eladják azt a - főleg Rolls Royce-okból álló - kocsiparkot, amelyet eddig a ki­rályi látogatók használatára tar­tottak fenn. A döntés még az öt­venes-hatvanas években készült 7 Rolls-Royce-ra és két Land Roverre vonatkozik. Mind többe került fenntartásuk, s ráa­dásul a járművek az új bizton­sági előírásoknak sem felelnek meg. A canberrai vezetés tár­gyalásokat folytat új „királyi ad­tok” beszerzéséről. Könnyen lehet, hogy az új kocsikat ebben a minőségükben már csak nyolc évig használják: Paul Keating miniszterelnök azt szeretné, ha Ausztrália 2001-től köztársa­sággá válna. ..

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents