Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-24 / 81. szám

1993. március 24., szerda aj Dunántúli napiö 3 Rövid volt a határidő Akadozó földárverések Interjú dr. Sepsey Tamással, az Országos Kárrendezési Hivatal elnökével Háromezer földárverést tar­tottak 1991. augusztus 10-e óta az országban. Másfélmillió igény futott be kárpótlásra. A földön kívül természetesen la­kóházakra, sőt gyárakra is, jól­lehet köztudomású, hogy ez utóbbi ügyekben a privatizációé a szó, tehát holmi automatikus visszaadásról nincs semmiféle jogszabály. Továbbá - legaláb­bis az érintettek körében - is­meretes, hogy az 1991-ben megalkotott kárpótlási törvény után megjelent végrehajtási rendelet értelmében a kormány 1993. március 31 -ét jelölte meg a befejezés határidejeként.-Az már nyilvánvaló, hogy ezt a határidőt nem képesek tar­tani, s elhangzott az is, hogy az év végéig meghosszabbítják en­nek dátumát - mondom dr. Sep­sey Tamás címzetes államtit­kárnak, az Országos Kárrende­zési Hivatal elnökének. Földárverések - jövőre is- A kormány által az ország- gyűlésnek benyújtott meghosz- szabbítási javaslat csak a szö­vetkezeti földárverésekre vo­natkozik, mert az állami földe­ken még 1994-ben is folytatjuk ezt a munkát. Hiszen látnivaló, hogy az igények kielégítéséhez - főleg a főváros és más nagy­városok peremén - kevés a föld.-A közelmúltban részt vet­tem Budaörs város földárveré­sén, legalábbis annak első aktu­sán, mert lesz még kettő, a har­madik péládul, már állami föl­dekre, szeptemberben. Ott az a meghökkentő helyzet alakult ki, hogy míg a parlament Szauter Rudolf pilisvörösvári képviselő és két társának módosító indít­ványára - még decemberben - törvényként fogadta el a főváro­siak kizárását az agglomeráci­óból. Nos, éppen az előző napon döntött úgy az alkotmányügyi bizottság, hogy kérjék az Al­kotmánybíróság előzetes kont­rollját ...- Tudok róla, sőt egyet is ér­tek vele - így az államtitkár. - Mert képzelje el, mi történnék, ha később határozna úgy az Al­kotmánybíróság, hogy semmis, tehát megismétlendő a földárve­rés? Megvolna a diszkrimináció lehetősége, aminek alapján a legfelső jogi fórum elé utalta az említett bizottság többségi sza­vazattal a szóban forgó, egyéb­ként decemberben csakugyan elfogadott törvényt.- Mégis, ily módon azok nem juthatnak hozzá egykori föl­djükhöz, akiktől annak idején szövetkezetesítés címén elvették, mert jön egy Mátészalkáról Bu­dapestre „menekült" polgár, aki összevásárolt már ki tudja mennyi kárpótlási jegyet, s új földesúrként rálicitál a volt tu­lajdonosok földjeire... Alkotmányba ütköző esetek-Sajnos nem Budapest, ha­nem Balatonfüred határában volt már arra példa, hogy az egy napra tervezett földárverés hat napig húzódott, s helyenként ki­sebb parcellák jutottak új tulaj­donoshoz, ám ez is azt igazolja véleményem szerint, hogy rop­pant fontos az Alkotmánybíró­ság idevágó döntése! - hangsú­lyozza az államtitkár.- Volt már alkotmánybíró­sági határozat, amely kifogá­solta a kárpótlást, annak lega­lábbis egyetlen paragrafusát, a 24. -et.-Igen, s kötelezte a parla­mentet, hogy szeptemberig re- vidiálja döntését - hangzik a vá­lasz. - Nos, miről is van szó? Arról, hogy a mezőgazdasági vállalkozó a kár és a kárpótlás mértéke közti különbözetet utalvány formájában kapja meg, amiért földre árverezhet, földet szerezhet. S ha már megvette, köteles vállalkozóként beje­lentkezni, mégpedig harminc napon belül. Nos, ez az a parag­rafus, amit ugyan nem semmisí­tett meg, ám alkotmányellenes­nek talált az Alkotmánybíróság, hiszen diszkriminációról van szó. Mert az, aki teszem azt pékséget nyit, vagy autószerelő műhelyt működtet, vajon miért nem lehet egyenlő a mezőgaz­dasági vállalkozóval?! Tehát Horváth Béla MDF-es képvi­selő mósdosító javaslata máris a parlament elé került, s ennek lényege, hogy ez utóbbiak is kaphassanak hasonló utalvá­nyokat. Végül is azt mondha­tom, hogy a törvény és annak végrehajtási rendelete megjele­nésekor még nem láthattuk előre, milyen gondokkal, új meg új problémák fölmerülésé­vel jár majd a végrehajtás, ezért szükségszerű a márciusi határ­idő meghosszabbítása.-Hallani, hogy a hivatalok­ban erős a fluktuáció!- Egyedül a fővárosban, egyebütt, tehát vidéken erről nincs szó. A korrupciót leleplezik-Apropó, vidék! Tele volt a sajtó az elmúlt héten azzal a rendőrségi hírrel, hogy egyik hivatalukban valamely alkal­mazott visszaélt helyzetével, így a vagyonjegyekkel, s milliós ha­szonra tett szert. .. Miért nem hozzák nyilvánosságra nevét az illetőnek?- Eljön annak is az ideje, ám a nyomozás érdekében még így tartjuk helyénvalónak a rendőr­séggel együtt. Sajnos, bármi­lyen erős is a belső ellenőrzés, első ízben ugyan, de a bűncse­lekmény csakugyan megtörtént.- Vezető beosztású volt-e az illető?- Nem: egyszerű ügyintéző. Keresztényi Nándor Pszichovideo ’93 Szigetváron A Pannónia Pszichiátriai Egyesület és a helyi pszichote­rápiás osztály az elmúlt hét vé­gén rendezett országos videó- szemlét Pszichovideo ’93 cím­mel Szigetváron. A rendez­vényre az ország legtávolabbi részéből - Debrecenből, Eger­ből, Győrből, Budapestről és Zalaegerszegről is - érkeztek alkotók és alkotások. Dr. Szabó Péter pszichiáter a rendezvény egyik házigazdája arról tájékoztatott, hogy az ér­deklődők 360 percnyi verseny­programot láthattak.- A videó mint munkaeszköz használata Magyarországon a pszichoterápiában a nyugati or­szágokhoz képest 15-20 évnyi késéssel a 80-as évek elején kezdett elterjedté válni a szak­emberek körében. A szigetvári szemle azt tükrözte, hogy napja­inkban a szakma túljutott a ti­pegő koron. A kialakuló pszi­chovideo irányt is szab. Tartal­mat kap azáltal, hogy a pszichi­áterek munkaeszközként hasz­nálják, beviszik a gyógyítás fo­lyamatába. Ebből a lehetőség­ből beteg és pszichiáter egy­aránt profitál. A szemlén szereplő filmek egy része az intézetek sokolda­lúságát mutatta be, pszichiáte­rek emlékét rögzítette. Másrészük a gyógyító mun­kához kapcsolódó terápiás fo­lyamatba vezette a nézőt. Né­hány olyan film is szerepelt, amelyben megvillant az úgyne­vezett videoart irányzat. A pszi­chiáter itt témáját nem a min­dennapok gyakorlatából vette. A vizualitás áttételesen és el- vontabban közvetítette az üze­netet. A pszichovideóról készült műsor a közeljövőben az MTV pécsi körzeti stúdió Segítség című műsorában lesz látható. Kutyás járőr a déli határszélen Fotó: Hajdú Zsolt Leszerelő kutyák a Határőrségnél? A legdrágább a kábítószerkereső, értéke 300 ezer forint Talán a Határőrség alkalmaz legnagyobb számban kutyákat a feladatai végrehajtásához. Rendszeresen teljesítenek szol­gálatot a kutyás járőrök, a kábí­tószercsempészek felderítésé­hez is kutyákat használnak, il­letve őrzőkutyákat alkalmaznak az objektumok védelmére. Lapunk kérdésére dr. Elmer László százados, a Határőrság Országos Parancsnokságának osztályvezetője elmondta, egy jól kiképzett járőrkutya eszmei értéke (amely magában foglalja a kutya vételárát, illetve a kutya és vezetője kiképzési költségét) megközelíti a 150 ezer forintot. A kábítószerkereső kutya ennél is többet ér, eszmei értéke meg­haladja a 300 ezer forintot. Az Országos Rendőr-főkapitány­ság Kutyavezető-képző Iskola külföldről történő megkeresésre 6900 dollárért vállalja egy kábí­tószerkereső kutya és vezetője kiképzését. Honismereti díjak a legjobb gyűjtőknek A napokban dr. Újvári Jenő megyei múzeumigázgató átadta a 40. alkalommal meghirdetett Néprajzi- és Nyelvjárási Gyűj­tőpályázat megyei díjait. A pá­lyázatokat értékelő Lantosné dr. Imre Mária néprajzkutatónak és munkatársainak döntése szerint Mayer György (Kaposmérő) és Békés Lajos (Pécs) megosztott első díjban részesült. A második Kovács Sándor, harmadik Jambrich Kázmér lett, míg And­iiké András negyedik díjban ré­szesült. Ez utóbbiak pécsiek. Munkajutalmat kapott Jeli András pécsi és Rákos Lajosné hirdi gyűjtő. Az ifjúsági tagozat munkái közül a pécsi Széchenyi I. Gimnázium és Szakközépis­kola valamint a Leőwey Klára Gimnázium munkáját ismerték el első díjjal. Képernyő előtt A kis koszos cigánykölyök volt a vezérük; ezt azonnal látni lehetett. Vezérnek ugyanis - szociológiai aspektusoktól, hely­től és státusztól függetlenül - születni kell. Ha a vezérséget szociálpszichológiailag is re­konstruálni és érzékeltetni akar­juk, akkor kijelenthetjük, az ág- rólszakadt fiú nyűtt ruhájában is öntudatosabban kéregetett a töb­bieknél egy számára ismeretlen rendeltetésű székház épülete előtt, sőt, elzsírosodott, keki színű ingének hajtókáján az éle­sebb szem valami jelvényfélét is felfedezhetett. ő volt az első, aki meglátta, hogy az épület előtt sorakozó, fénylő autócsodák közt egy gyö­nyörű, billegő potrohú, külcsíne szerint japán gyártmányú is la­pul, hogy a ráismerés örömétől felizzó, csillogó szemekkel azonnal oda is kiáltson bámész, A mi Suzukink ácsorgó társainak: Nézzétek, a mi Suzukink! A kisebbek némi érdeklődés­sel, de inkább csak a vezér akara­tával sugallt, a vezér szeméből ellopott büszkességgel somfor- dálták körül az autót, amely ezút­tal a mocskos kis gyerekujjak gyengéd érintését is eltűrte csil­lámló felületén. Föltehetően azt latolgatták, ez az autócsoda mitől az övék, ha­csak nem attól lesz majd az övék egyszer, mert hiányzik belőle a riasztóberendezés. Itt be is fejezhetném mondan­dómat, elhagyva a kínálkozó, fa­nyarul fájdalmas elmélkedést, hogy lám, nemzeti identitástuda­tunk milyen egyszerű törvények szerint ver gyökeret a legsanya­rúbb sorsa ítélt gyermeklélekben is. De elhaladván mellettük, ma­gam is éreztem valami enyhe bi­zsergést itt belül - valahogy szebb lett Esztergom, Leányfalu, az egész mívesen felparcellázott Dunakanyar, és nem is szaporí­tanám tovább a szót, ha ez a mi- énk-élmény nem kisértett volna egész héten át a televízióban is. Kísértett, méghozzá olyan, a képzeletet megtestesítő intenzi­tással, ahogyan Ninót Anna vagy a férjet Dominique szelleme. Akkor erősödött föl bennem ismét, amikor a Kádár-hagyaté­kot sietősen pásztázó kamera egy ötágú csillaggal ékes, „har­cos munkáért” járó jelvényen pi­hent meg egy emlékezetkúszáló pillanatra. Az is a miénk volt - dadogta a mélytudatom - akár a fiókom mélyén az úttörőjelvény, amit csak azért nem voltam haj­landó feltűzni annakidején, mert szúrt, kilyukasztotta az inget, el­rontotta a vasalást. Ha meg fel­tűzöm - tán éppolyan öntudat­lan, világgal is szembeszálló gőggel, mint a kis cigánygyerek a magáét - akkor sem válhattam volna vezérré. A vezér tudniillik mindig valaki más volt. Egy közülük ismét, és most már egészen, a miénk. Igaz, le­tűnt kor rekvizítumaként, üveg­tárlókban szétszórva, amit - akárcsak a mi Suzukinkat - a szabadság honába érve meg is vehetünk. És ugyanígy, szabad elhatározásunkból marad miénk a Szomszédok, hogy magunkra ismerjünk abban, ahogy Feri le­ugrik hagymáért-krumpliért, és hogy Gábor Gábor, de a doki is a Peugeot-val, hogy kiköltekeztek, most már nekik is ugyanúgy csak krumplira, zacskós tejre jut. Mert hiszen jó azt látni, hogy a balsors össznépi szinten igaz­ságos egyenlőséggel sújt le ránk. Ez megnyugvást hozhat nemze­tünknek most (is) és mind­örökké. Bóka Róbert- A Határőrségnek jelenleg 564 szolgálati kutyája van, ezek közül 491 sorállománnyal telje­sít szolgálatot, 59 hivatásos já­rőrök megerősítését szolgálja, 14 pedig kábítószerkereső ku­tya. Az állatok 98 százaléka német juhász fajtájú, a többi rottweiler, kaukázusi juhász, il­letve spániel. Tavaly új feladat­ként jelentkezett a Határőrség­nél a kábítószer-csempészet felderítése és megakadályozása érdekében a kábítószerkereső kutyák alkalmazása. Ezeket a kutyákat a határátkelőhelyeken alkalmazzák, míg a többit első­sorban a zöldhatár védelmére, ellenőrzésére. A szolgálati kutyák 1990-től - a Határőrség hivatásos rend­szerre történő átállásának indu­lásától - kezdtek feleslegessé válni. A sorállománnyal mű­ködő őrsök a nagyobb létszám miatt korábban nagyobb szám­ban igényelték a szolgálati ku­tyák alkalmazását. A hivatásos határőrizetre történő átállással egyrészt jelentősen csökkent az őrsök személyi állományának létszáma, másrészt kevesebb lett az őrsök száma is. Ennek következtében az átálló igazga­tóságoknál már nem igényeltek a korábbival azonos mennyi­ségű kutyát. Ezért leállították a kutyák beszerzését, a felesle­gessé vált kutyákat pedig átcso­portosították a továbbra is sorál­lománnyal működő igazgatósá­gokhoz. Nem minden kutya el­helyezését tudták így megol­dani, ezért együttműködési megállapodás született a Határ­őrség és az ORFK Kutyave­zető-képző Iskola között az álla­tok értékesítésére, elajándéko­zására. A „leszerelt” kutyák elsősor­ban a határőrség hivatásos és sorállományú tagjai között talál­tak civilként új gazdára. H. Zs. N apb ámított prognózisok- Németországban ma már nem feltétlenül a barna bőr, ha­nem a detektoros karóra a divat- mondta Pécsett, az MTESZ Székházban tartott előadásában Marx György, a neves fizika- professzor, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat elnöke. Ez a karórára szerelt detektor arra jó, hogy a Nap forró tüze alatt el­heverő bamabőrű hableányt és edzett ifjat egyaránt figyelmez­tessen; lejárt a napozásra szán­ható idő. A további aléltság fe­jében szigorú, némelykor az életünket követelő számlát nyújtanak be az ibolyántúli su­garak. Ausztráliában már minden 55-ik embernél diagnosztizál­ható a bőrrák nagy valószínű­séggel e sugarak által kiváltott formája. A mindössze néhány száz éve itt letelepült angolszász - gya­korta szőke, kékszemű - népes­ség érzékenyebb is a napfényre, csökkent pigmenttermelése mi­att a betegségre is fogékonyabb, de az alapvető ok mégsem ez. Amitől a dolog drámaivá for­dult, az nem más - tudjuk mint a freon, ez a hűtőszekré­nyek, spray-k és egyebek mű­ködtetéséhez szükséges gáz­nemű anyag, az ózon ellensége- ami ugyan kiváltható lenne más, hasonló szerepet ellátó gázféleségekkel, széndioxiddal, ammóniával stb. is, azonban ezt a szelídnek tetsző, alattomos poklot már a hatvanas években elszabadította civilizációnk, az elsők között az Egyesült Álla­mok freon-termelése. A „hosszúéletű”, 60-70 év „átlagéletkorú” freon évtizedes, s ma is folyamatos, pusztító ha­tására először az Antarktisz fö­lött keletkeztek lyukak a védő ózonrétegben - valahol 20 ki­lométerre a fejünk fölött - hogy immáron Európa, sőt a Kárpát medence fölött is az ózon véko- nyodását kezdjük kémlelni az égen a szépen ragyogó csillagok helyett. Mint a professzor elmondta, 1993. január 25-én 28 százalé­kos ózonhiányt regisztráltak a műszerek Budapest fölött, s ez csak két százalékkal alacso­nyabb érték, mint amit 1985-ben mértek az Antarktisz légterében! De már korábban hasonlóvá fajult a helyzet Ka­nadában vagy Texasban is. Az ózon szűrőemyője nélkül érkező UV-B sugarak károsító, mindazonáltal soktényezős ha­tását statisztikák igazolják. Pél­dául hazánkban 1980-ban 200, míg 1990-ben már 500 ember halt meg bőrrákban, ami akkor is árulkodó, ha az összképen szépíteni akarunk, és rossz na- pozási szokásainkra vagy arra hivatkozunk, hogy ma már töb­ben telelnek a trópusokon. Ez utóbbi érvelés nemcsak szociológiailag sánta, de a lég­körfizikai mérések szerint is. Ugyanis a Földet palástként ölelő ózonréteg e szélességi övékben sérült a legkevésbé. Némi vigasz, hogy nyáron az ózonhiány mérséklődik nálunk is. Skandináviában már 1978-ban elrendelték a freon-stoppot, 1987-ben pedig Magyarország is aláírta, azt a légkör megmentésére és meg­óvására megfogalmazott nem­zetközi határozatot, amit „Montreali jegyzőkönyv” néven tartanak nyilván. A prognózisok sem optimis­ták. Még ha azonnal le is állná­nak a freon-gyártással, mondja a professzor, a csak évtizedek múltán elbomló freon továbbra is pusztítaná - ahogy pusztítja is -, az ózonréteget, azért egyelőre a károsító hatás fokozódása várható, ami néhány év múlva nem sejtett méreteket ölthet. A freon „kifáradására”, majd az ózon teljes regenerálódására így is csak a 2050-es évektől szá­míthatnánk. B. R. a 4 i

Next

/
Thumbnails
Contents