Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-24 / 81. szám
1993. március 24., szerda aj Dunántúli napiö 3 Rövid volt a határidő Akadozó földárverések Interjú dr. Sepsey Tamással, az Országos Kárrendezési Hivatal elnökével Háromezer földárverést tartottak 1991. augusztus 10-e óta az országban. Másfélmillió igény futott be kárpótlásra. A földön kívül természetesen lakóházakra, sőt gyárakra is, jóllehet köztudomású, hogy ez utóbbi ügyekben a privatizációé a szó, tehát holmi automatikus visszaadásról nincs semmiféle jogszabály. Továbbá - legalábbis az érintettek körében - ismeretes, hogy az 1991-ben megalkotott kárpótlási törvény után megjelent végrehajtási rendelet értelmében a kormány 1993. március 31 -ét jelölte meg a befejezés határidejeként.-Az már nyilvánvaló, hogy ezt a határidőt nem képesek tartani, s elhangzott az is, hogy az év végéig meghosszabbítják ennek dátumát - mondom dr. Sepsey Tamás címzetes államtitkárnak, az Országos Kárrendezési Hivatal elnökének. Földárverések - jövőre is- A kormány által az ország- gyűlésnek benyújtott meghosz- szabbítási javaslat csak a szövetkezeti földárverésekre vonatkozik, mert az állami földeken még 1994-ben is folytatjuk ezt a munkát. Hiszen látnivaló, hogy az igények kielégítéséhez - főleg a főváros és más nagyvárosok peremén - kevés a föld.-A közelmúltban részt vettem Budaörs város földárverésén, legalábbis annak első aktusán, mert lesz még kettő, a harmadik péládul, már állami földekre, szeptemberben. Ott az a meghökkentő helyzet alakult ki, hogy míg a parlament Szauter Rudolf pilisvörösvári képviselő és két társának módosító indítványára - még decemberben - törvényként fogadta el a fővárosiak kizárását az agglomerációból. Nos, éppen az előző napon döntött úgy az alkotmányügyi bizottság, hogy kérjék az Alkotmánybíróság előzetes kontrollját ...- Tudok róla, sőt egyet is értek vele - így az államtitkár. - Mert képzelje el, mi történnék, ha később határozna úgy az Alkotmánybíróság, hogy semmis, tehát megismétlendő a földárverés? Megvolna a diszkrimináció lehetősége, aminek alapján a legfelső jogi fórum elé utalta az említett bizottság többségi szavazattal a szóban forgó, egyébként decemberben csakugyan elfogadott törvényt.- Mégis, ily módon azok nem juthatnak hozzá egykori földjükhöz, akiktől annak idején szövetkezetesítés címén elvették, mert jön egy Mátészalkáról Budapestre „menekült" polgár, aki összevásárolt már ki tudja mennyi kárpótlási jegyet, s új földesúrként rálicitál a volt tulajdonosok földjeire... Alkotmányba ütköző esetek-Sajnos nem Budapest, hanem Balatonfüred határában volt már arra példa, hogy az egy napra tervezett földárverés hat napig húzódott, s helyenként kisebb parcellák jutottak új tulajdonoshoz, ám ez is azt igazolja véleményem szerint, hogy roppant fontos az Alkotmánybíróság idevágó döntése! - hangsúlyozza az államtitkár.- Volt már alkotmánybírósági határozat, amely kifogásolta a kárpótlást, annak legalábbis egyetlen paragrafusát, a 24. -et.-Igen, s kötelezte a parlamentet, hogy szeptemberig re- vidiálja döntését - hangzik a válasz. - Nos, miről is van szó? Arról, hogy a mezőgazdasági vállalkozó a kár és a kárpótlás mértéke közti különbözetet utalvány formájában kapja meg, amiért földre árverezhet, földet szerezhet. S ha már megvette, köteles vállalkozóként bejelentkezni, mégpedig harminc napon belül. Nos, ez az a paragrafus, amit ugyan nem semmisített meg, ám alkotmányellenesnek talált az Alkotmánybíróság, hiszen diszkriminációról van szó. Mert az, aki teszem azt pékséget nyit, vagy autószerelő műhelyt működtet, vajon miért nem lehet egyenlő a mezőgazdasági vállalkozóval?! Tehát Horváth Béla MDF-es képviselő mósdosító javaslata máris a parlament elé került, s ennek lényege, hogy ez utóbbiak is kaphassanak hasonló utalványokat. Végül is azt mondhatom, hogy a törvény és annak végrehajtási rendelete megjelenésekor még nem láthattuk előre, milyen gondokkal, új meg új problémák fölmerülésével jár majd a végrehajtás, ezért szükségszerű a márciusi határidő meghosszabbítása.-Hallani, hogy a hivatalokban erős a fluktuáció!- Egyedül a fővárosban, egyebütt, tehát vidéken erről nincs szó. A korrupciót leleplezik-Apropó, vidék! Tele volt a sajtó az elmúlt héten azzal a rendőrségi hírrel, hogy egyik hivatalukban valamely alkalmazott visszaélt helyzetével, így a vagyonjegyekkel, s milliós haszonra tett szert. .. Miért nem hozzák nyilvánosságra nevét az illetőnek?- Eljön annak is az ideje, ám a nyomozás érdekében még így tartjuk helyénvalónak a rendőrséggel együtt. Sajnos, bármilyen erős is a belső ellenőrzés, első ízben ugyan, de a bűncselekmény csakugyan megtörtént.- Vezető beosztású volt-e az illető?- Nem: egyszerű ügyintéző. Keresztényi Nándor Pszichovideo ’93 Szigetváron A Pannónia Pszichiátriai Egyesület és a helyi pszichoterápiás osztály az elmúlt hét végén rendezett országos videó- szemlét Pszichovideo ’93 címmel Szigetváron. A rendezvényre az ország legtávolabbi részéből - Debrecenből, Egerből, Győrből, Budapestről és Zalaegerszegről is - érkeztek alkotók és alkotások. Dr. Szabó Péter pszichiáter a rendezvény egyik házigazdája arról tájékoztatott, hogy az érdeklődők 360 percnyi versenyprogramot láthattak.- A videó mint munkaeszköz használata Magyarországon a pszichoterápiában a nyugati országokhoz képest 15-20 évnyi késéssel a 80-as évek elején kezdett elterjedté válni a szakemberek körében. A szigetvári szemle azt tükrözte, hogy napjainkban a szakma túljutott a tipegő koron. A kialakuló pszichovideo irányt is szab. Tartalmat kap azáltal, hogy a pszichiáterek munkaeszközként használják, beviszik a gyógyítás folyamatába. Ebből a lehetőségből beteg és pszichiáter egyaránt profitál. A szemlén szereplő filmek egy része az intézetek sokoldalúságát mutatta be, pszichiáterek emlékét rögzítette. Másrészük a gyógyító munkához kapcsolódó terápiás folyamatba vezette a nézőt. Néhány olyan film is szerepelt, amelyben megvillant az úgynevezett videoart irányzat. A pszichiáter itt témáját nem a mindennapok gyakorlatából vette. A vizualitás áttételesen és el- vontabban közvetítette az üzenetet. A pszichovideóról készült műsor a közeljövőben az MTV pécsi körzeti stúdió Segítség című műsorában lesz látható. Kutyás járőr a déli határszélen Fotó: Hajdú Zsolt Leszerelő kutyák a Határőrségnél? A legdrágább a kábítószerkereső, értéke 300 ezer forint Talán a Határőrség alkalmaz legnagyobb számban kutyákat a feladatai végrehajtásához. Rendszeresen teljesítenek szolgálatot a kutyás járőrök, a kábítószercsempészek felderítéséhez is kutyákat használnak, illetve őrzőkutyákat alkalmaznak az objektumok védelmére. Lapunk kérdésére dr. Elmer László százados, a Határőrság Országos Parancsnokságának osztályvezetője elmondta, egy jól kiképzett járőrkutya eszmei értéke (amely magában foglalja a kutya vételárát, illetve a kutya és vezetője kiképzési költségét) megközelíti a 150 ezer forintot. A kábítószerkereső kutya ennél is többet ér, eszmei értéke meghaladja a 300 ezer forintot. Az Országos Rendőr-főkapitányság Kutyavezető-képző Iskola külföldről történő megkeresésre 6900 dollárért vállalja egy kábítószerkereső kutya és vezetője kiképzését. Honismereti díjak a legjobb gyűjtőknek A napokban dr. Újvári Jenő megyei múzeumigázgató átadta a 40. alkalommal meghirdetett Néprajzi- és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat megyei díjait. A pályázatokat értékelő Lantosné dr. Imre Mária néprajzkutatónak és munkatársainak döntése szerint Mayer György (Kaposmérő) és Békés Lajos (Pécs) megosztott első díjban részesült. A második Kovács Sándor, harmadik Jambrich Kázmér lett, míg Andiiké András negyedik díjban részesült. Ez utóbbiak pécsiek. Munkajutalmat kapott Jeli András pécsi és Rákos Lajosné hirdi gyűjtő. Az ifjúsági tagozat munkái közül a pécsi Széchenyi I. Gimnázium és Szakközépiskola valamint a Leőwey Klára Gimnázium munkáját ismerték el első díjjal. Képernyő előtt A kis koszos cigánykölyök volt a vezérük; ezt azonnal látni lehetett. Vezérnek ugyanis - szociológiai aspektusoktól, helytől és státusztól függetlenül - születni kell. Ha a vezérséget szociálpszichológiailag is rekonstruálni és érzékeltetni akarjuk, akkor kijelenthetjük, az ág- rólszakadt fiú nyűtt ruhájában is öntudatosabban kéregetett a többieknél egy számára ismeretlen rendeltetésű székház épülete előtt, sőt, elzsírosodott, keki színű ingének hajtókáján az élesebb szem valami jelvényfélét is felfedezhetett. ő volt az első, aki meglátta, hogy az épület előtt sorakozó, fénylő autócsodák közt egy gyönyörű, billegő potrohú, külcsíne szerint japán gyártmányú is lapul, hogy a ráismerés örömétől felizzó, csillogó szemekkel azonnal oda is kiáltson bámész, A mi Suzukink ácsorgó társainak: Nézzétek, a mi Suzukink! A kisebbek némi érdeklődéssel, de inkább csak a vezér akaratával sugallt, a vezér szeméből ellopott büszkességgel somfor- dálták körül az autót, amely ezúttal a mocskos kis gyerekujjak gyengéd érintését is eltűrte csillámló felületén. Föltehetően azt latolgatták, ez az autócsoda mitől az övék, hacsak nem attól lesz majd az övék egyszer, mert hiányzik belőle a riasztóberendezés. Itt be is fejezhetném mondandómat, elhagyva a kínálkozó, fanyarul fájdalmas elmélkedést, hogy lám, nemzeti identitástudatunk milyen egyszerű törvények szerint ver gyökeret a legsanyarúbb sorsa ítélt gyermeklélekben is. De elhaladván mellettük, magam is éreztem valami enyhe bizsergést itt belül - valahogy szebb lett Esztergom, Leányfalu, az egész mívesen felparcellázott Dunakanyar, és nem is szaporítanám tovább a szót, ha ez a mi- énk-élmény nem kisértett volna egész héten át a televízióban is. Kísértett, méghozzá olyan, a képzeletet megtestesítő intenzitással, ahogyan Ninót Anna vagy a férjet Dominique szelleme. Akkor erősödött föl bennem ismét, amikor a Kádár-hagyatékot sietősen pásztázó kamera egy ötágú csillaggal ékes, „harcos munkáért” járó jelvényen pihent meg egy emlékezetkúszáló pillanatra. Az is a miénk volt - dadogta a mélytudatom - akár a fiókom mélyén az úttörőjelvény, amit csak azért nem voltam hajlandó feltűzni annakidején, mert szúrt, kilyukasztotta az inget, elrontotta a vasalást. Ha meg feltűzöm - tán éppolyan öntudatlan, világgal is szembeszálló gőggel, mint a kis cigánygyerek a magáét - akkor sem válhattam volna vezérré. A vezér tudniillik mindig valaki más volt. Egy közülük ismét, és most már egészen, a miénk. Igaz, letűnt kor rekvizítumaként, üvegtárlókban szétszórva, amit - akárcsak a mi Suzukinkat - a szabadság honába érve meg is vehetünk. És ugyanígy, szabad elhatározásunkból marad miénk a Szomszédok, hogy magunkra ismerjünk abban, ahogy Feri leugrik hagymáért-krumpliért, és hogy Gábor Gábor, de a doki is a Peugeot-val, hogy kiköltekeztek, most már nekik is ugyanúgy csak krumplira, zacskós tejre jut. Mert hiszen jó azt látni, hogy a balsors össznépi szinten igazságos egyenlőséggel sújt le ránk. Ez megnyugvást hozhat nemzetünknek most (is) és mindörökké. Bóka Róbert- A Határőrségnek jelenleg 564 szolgálati kutyája van, ezek közül 491 sorállománnyal teljesít szolgálatot, 59 hivatásos járőrök megerősítését szolgálja, 14 pedig kábítószerkereső kutya. Az állatok 98 százaléka német juhász fajtájú, a többi rottweiler, kaukázusi juhász, illetve spániel. Tavaly új feladatként jelentkezett a Határőrségnél a kábítószer-csempészet felderítése és megakadályozása érdekében a kábítószerkereső kutyák alkalmazása. Ezeket a kutyákat a határátkelőhelyeken alkalmazzák, míg a többit elsősorban a zöldhatár védelmére, ellenőrzésére. A szolgálati kutyák 1990-től - a Határőrség hivatásos rendszerre történő átállásának indulásától - kezdtek feleslegessé válni. A sorállománnyal működő őrsök a nagyobb létszám miatt korábban nagyobb számban igényelték a szolgálati kutyák alkalmazását. A hivatásos határőrizetre történő átállással egyrészt jelentősen csökkent az őrsök személyi állományának létszáma, másrészt kevesebb lett az őrsök száma is. Ennek következtében az átálló igazgatóságoknál már nem igényeltek a korábbival azonos mennyiségű kutyát. Ezért leállították a kutyák beszerzését, a feleslegessé vált kutyákat pedig átcsoportosították a továbbra is sorállománnyal működő igazgatóságokhoz. Nem minden kutya elhelyezését tudták így megoldani, ezért együttműködési megállapodás született a Határőrség és az ORFK Kutyavezető-képző Iskola között az állatok értékesítésére, elajándékozására. A „leszerelt” kutyák elsősorban a határőrség hivatásos és sorállományú tagjai között találtak civilként új gazdára. H. Zs. N apb ámított prognózisok- Németországban ma már nem feltétlenül a barna bőr, hanem a detektoros karóra a divat- mondta Pécsett, az MTESZ Székházban tartott előadásában Marx György, a neves fizika- professzor, az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat elnöke. Ez a karórára szerelt detektor arra jó, hogy a Nap forró tüze alatt elheverő bamabőrű hableányt és edzett ifjat egyaránt figyelmeztessen; lejárt a napozásra szánható idő. A további aléltság fejében szigorú, némelykor az életünket követelő számlát nyújtanak be az ibolyántúli sugarak. Ausztráliában már minden 55-ik embernél diagnosztizálható a bőrrák nagy valószínűséggel e sugarak által kiváltott formája. A mindössze néhány száz éve itt letelepült angolszász - gyakorta szőke, kékszemű - népesség érzékenyebb is a napfényre, csökkent pigmenttermelése miatt a betegségre is fogékonyabb, de az alapvető ok mégsem ez. Amitől a dolog drámaivá fordult, az nem más - tudjuk mint a freon, ez a hűtőszekrények, spray-k és egyebek működtetéséhez szükséges gáznemű anyag, az ózon ellensége- ami ugyan kiváltható lenne más, hasonló szerepet ellátó gázféleségekkel, széndioxiddal, ammóniával stb. is, azonban ezt a szelídnek tetsző, alattomos poklot már a hatvanas években elszabadította civilizációnk, az elsők között az Egyesült Államok freon-termelése. A „hosszúéletű”, 60-70 év „átlagéletkorú” freon évtizedes, s ma is folyamatos, pusztító hatására először az Antarktisz fölött keletkeztek lyukak a védő ózonrétegben - valahol 20 kilométerre a fejünk fölött - hogy immáron Európa, sőt a Kárpát medence fölött is az ózon véko- nyodását kezdjük kémlelni az égen a szépen ragyogó csillagok helyett. Mint a professzor elmondta, 1993. január 25-én 28 százalékos ózonhiányt regisztráltak a műszerek Budapest fölött, s ez csak két százalékkal alacsonyabb érték, mint amit 1985-ben mértek az Antarktisz légterében! De már korábban hasonlóvá fajult a helyzet Kanadában vagy Texasban is. Az ózon szűrőemyője nélkül érkező UV-B sugarak károsító, mindazonáltal soktényezős hatását statisztikák igazolják. Például hazánkban 1980-ban 200, míg 1990-ben már 500 ember halt meg bőrrákban, ami akkor is árulkodó, ha az összképen szépíteni akarunk, és rossz na- pozási szokásainkra vagy arra hivatkozunk, hogy ma már többen telelnek a trópusokon. Ez utóbbi érvelés nemcsak szociológiailag sánta, de a légkörfizikai mérések szerint is. Ugyanis a Földet palástként ölelő ózonréteg e szélességi övékben sérült a legkevésbé. Némi vigasz, hogy nyáron az ózonhiány mérséklődik nálunk is. Skandináviában már 1978-ban elrendelték a freon-stoppot, 1987-ben pedig Magyarország is aláírta, azt a légkör megmentésére és megóvására megfogalmazott nemzetközi határozatot, amit „Montreali jegyzőkönyv” néven tartanak nyilván. A prognózisok sem optimisták. Még ha azonnal le is állnának a freon-gyártással, mondja a professzor, a csak évtizedek múltán elbomló freon továbbra is pusztítaná - ahogy pusztítja is -, az ózonréteget, azért egyelőre a károsító hatás fokozódása várható, ami néhány év múlva nem sejtett méreteket ölthet. A freon „kifáradására”, majd az ózon teljes regenerálódására így is csak a 2050-es évektől számíthatnánk. B. R. a 4 i