Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-21 / 78. szám
Siker A neves mohácsi festőművész, Kolbe Mihály nevével fémjelzett alapítvány ösztöndíjait a közelmúltban az első alkalommal ítélték oda az arra érdemeseknek. Várkonyi György, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze Martinszky János festőművész hagyatékának feldolgozására, Pinczehelyi Sándor pécsi képzőművész egy különös, vonaton utaztatott kiállításon való részvételre - egy mű elkészítésére - kapott ösztöndíjat, (a vonat augusztusban robog majd át Ausztrián és Németországon, hazai képzőművészetünket reprezentálandó), míg Sonkoly Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi irodájának tanácsosa is az alapítvány díjazottja lett. S hogy Sonkoly Károly, a kövek krónikása miért, arra már a negyevenegy éves, Budáról több mint tíz éve Pécsre települt, régész-művészettörténész szakembertől kapjuk a választ:- Pécsre kerülésem után a múzeum régészeként, 1982-ben kezdtem gyűjteni Baranya műemléki topográfiáját - mondja -, eddig csak Pest és Heves megye vagy Esztergom dicsekedhet úgy-ahogy teljeskörű történeti topográfiával. A támogatást a Király utca 11. szám alatti épület feldolgozására kaptam. Januárban kell nyomdakésznek lennie. A szűk kis irodában a roska- dásig telezsúfolt polcokon Pécs, Baranya, sőt Somogy és Tolna megye kövekből írt története. Kúriák, polgárházak híven dokumentált, dossziékba zárt tengere. A megyefai Je- szenszky-kastély rekonstrukciója a családfa ág-bogaival. De mi köze a familiatörténetnek a stílusok-kövek történetéhez?- Alapvető! Jeszenky például korát megelőző, felvilágosult birtokúr volt, aki a kastélyát korhűen, stílustörés nélkül bővítette tovább. Kastélya tornyán villámhárítót találni röviddel az eszköz felfedezése után! Két éve tartóztatták le annak a bizonyos Hercegnő Kft-ének a tagjait, akik a kastélyt - amit most 72 millióért árulnak - megvásárolták volna. A Király utca 11. számú ház - 1848 után Pénzügyi Igazgatóság. Földszintjén ma bank van. Az épületen a müncheni iskola hatása ránézésre is szembeötlő - kiderült, hogy tervezője, a szegedi Ivánkovics József, Münchenben tanult. Emberi vonatkozásaiban, teljes történetiségében kell feldolgozni minden épületet. A munka egy kutatócsoport segítségével megkezdődött - az OMF-hez kerülésem, 1986 óta következetes anyaggyűjtést végzek. Sokat hadakoztam azért is, hogy a pécsváradi gótikus városházába eredeti szerepének megfelelően visszaköltözzön a városvezetés. Ez most megtörténik. Ma már Pécs is többet áldoz műemléki értékeinek megmentésére. Elég csak a Goldmark üzletházra, a Jeszenszky-házra utalni. Hiteles rekonstrukciójuk dokumentumok nélkül elképzelhetetlen. Bóka Róbert Sonkoly Károly Fotó: Läufer László Vad világ a csontban Ízelítő a mívesen faragott ékszerekből Világelső hegedű Székesfehérvárról Stradivari Budán - büszkék lehetnek a pécsi műhelyek A pécsi, ifjabb Gál György is a budapesti iskolában tanulja a mesterséget Fotó: Läufer László Fotókat tud mutatni: amit eddig csinált, maradéktalanul elvitték, januártól pedig nem volt a kezében szerszám. Csak a hangjából érezni a remegő feszültséget - pillanatokra -, szemében azonban változatlan az életkedv. Bencze László nagyatádi fogtechnikus, a figyelemre méltó tehetségű csontfaragó döntő hetekénél át. Januárban jobb keze mutatóujját csonkolni kellett. Tanult szakmáját nem folytathatja. Megmaradtak azonban a „csontok”, a gím- és dámbikák agancsai. A csipkefinomságura érlelt hobbi. Mélyről, de időben nem messziről bukkant felszínre tehetsége: kölyökkora óta - most 37 éves - elsősorban érezte, mint nézte a természetet. Falun nőtt fel. Az erdők, a mezők, a locsogó szavú patakok, az álmatag kis tavak, a bennük-körülöt- tük nyüzsgő élet egyszer csak „kibuggyant” az ujja hegyén. Mindenek előtt az erdő világa - vadászember is.- A csont kőkemény anyag - mondja -, de benne van az élet. Michelangeloi modorban hozzáteszi: csak éppen a fölösleget le kell szedni az agancsdarabról. A szakmája persze segített: olyan szerszámokat adott a kezébe, amelyek kiválóan alkalmasak alig néhány éve elkezdett hobbija műveléséhez. Szinte nem volt betanulási ideje: kezdetben törtek a ugyan a munkába fogott darabok, de már azok is szépek voltak, s mert a környéken értő kritikusok vannak - az európai hírű lá- bodi vadgazdaság vadászai -, túl a belső késztetésen, kívülről is sok elismerést, bíztatást kapott: igen, a bőgő szarvasbika testtartása pontosan ilyen, a kutyákkal hadakozó vadkané is. Mindez néhány négyzetcentiméteren. Némelyik darabon - szinte elképesztő érzés - mintha be lehetne sétálni a fák közé ... Az apró figurákat figyelve hallani a hajszára engedett kopók csaholását, az üldözött vad zihálását, az ágak recsegő zaját. El a szarvasagancs szárából lefűrészelt csontdarab, a rózsájába faragott vadászjelenet.-Most már majdnem gyó- gyultnak érzem a kezem. Már várom azt a napot, amikor magamra zárom a műhely ajtaját, s megpróbálkozom a szerszám biztos fogásával, a csontfaragással. Menni fog, mert akarom! Hozzáteszi: sikerült az elmúlt hetekben aránylag olcsón elegendő agancshoz jutnia. Azt azonban bizonyosan tudja: fog- technikusként a jövőben már nem dolgozhat. A hobbiból fő- foglalkozás lett. Készül már - a legszebb darabok fotóival - a színes katalógus. Mészáros A. A ritka értéket képviselő zeneszerszámok készítőjének, Stradivarinak a több évszázados titka tulajdonképpen roppant egyszerű - tudom meg Semmelweis Tibortól, kevéssé ismert intézményünknek, az MTA Hangszerészképző Iskolájának igazgatójától. - Kézműves tehetsége és hallása egyesítette azokat az erényeket, amelyek a jó hegedű elkészítéséhez szükségesek. A kérdés annyiban időszerű, hogy első alkalommal rendeztek hazánkban - Budapesten - nemzetközi hegedűkészítő versenyt és kiállítást a napokban. Az óriási érdeklődés mellett zajló eseménynek rangot adott Nemessányi Sámuelre, a híres magyar hangszerkészítőre való emlékezés is. Emléktábláját ez alkalommal leplezték le a Nagyfuvaros utca 18. szám alatt.-A sikert valóban frenetikusnak érzem - mondja Semmelweis Tibor -, de én elfogult vagyok. Hasonló rendezvényeknek Cremonában, Párizsban, New Yorkban, Poznanban hagyománya van, mindenesetre még Singapúrból, Kubából is érkeztek hangszerek a tárlatra, ahol a közel 130 instrumentum két nagytermet is megtölt itt Budán, a Zenetudományi Intézetben. Rendkívüli a siker azért is, mert a szigorú nemzetközi zsűri egy magyar hangszerkészítő mester, a székesfehérvári Guminár Ernő hegedűjét tartotta a legjobbnak, s ezzel az aranykoszorús mesteri címet is elnyerte! Kuriózum a híres zü- rich-i hangszerész, Heinz Mackóid itt bemutatott „Antonio Stradivari”-ja. Ennek az egyetlen hegedűnek az értékét 100 millió forintra becsülik!- Hiánycikk-e itthon a jó hegedű?- Igen, az. Ennek főként az az oka, hogy az igazán jó hangszerek árát a kiváló tanárok sem tudják kifizetni. Pedig Debrecenben, Miskolcon és éppen Pécsett kitűnő vidéki műhelyek is vannak. Több pécsivel is találkozhattam most. Boczán Béla nálam tanult, Czakó Tamás Cremonában, és az ugyancsak neves Gál György fia is az iskolánkba jár.- Mit kell tudni az iskoláról?-47 növendékünk, 9 oktatónk van; az érdeklődők érettségi birtokában, egy hangszer és egy idegen nyelv ismeretében nyerhetnek felvételt. Zongora, orgona vagy vonós, fúvós hangszerek készítését tanulhatják, és egy újabb idegen nyelvet és egy hangszer használatát is el kell sajátítaniuk. B. R. Új faluközpont Balaton- keresztúron Számos, a közelmúltban megkezdett munka között hangsúlyozottan kezelik Balatonke- resztúron a szennyvízhálózat további bővítését. A múlt évben 3 milliót, idén több mint 4,5 millió forintot költenek erre a célra. Tervbe vették - 13 millió 560 000 forintot szánnak rá - az új falu- és üzletközpont kialakítását. Ezen túl további 3 milliót költenek idén a község arculatának csinosítására, a parkosításra. Ambassador Club Pécsett A Nemzetközi Ambassador Club negyedik hazai állomásaként Pécsett is Ambassador Club alakult. A mára már a világ számos országát behálózó nemzetközi klubszervezet gyökerei Svájcban eredtek, még 1956-ban. Magyarországon két évvel ezelőtt kezdte bontogatni szárnyait az Ambassador eszme és szellemiség, amikor egy Németországban dolgozó budapesti orvos hazatérvén barátai és ismerősei körében megszervezte az első magyar klubot. A tagokat négy alapelv, a szabadság, a humanitás, a segítőkészség és a tolerancia érvényesítése egyesíti. A klubokban különböző foglalkozású és érdeklődési területű férfiak találkoznak rendszeresen egymással. A vacsorákkal egybekötött beszélgetések, esetleg vendégelőadások jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a klubtagok tágítsák látókörüket, gazdagítsák ismereteiket. A pécsi „nagykövetek” (magyarul ezt jelenti a klub neve) a Minaret vendéglőben találkoznak minden hónapban. K. E. Rádió mellett... A rádió riportere beszélgetésre hívta meg Raskó Györgyöt, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkárát. Közben bejátszottak egy riportot Madocsáról, amelynek kocsmájában esténként összejönnek a falu férfiai, amikoris - természetesen - politizálnak. Az elhangzott vélemények egyéniek, lehet fölöttük vitatkozni, mindenesetre valamit jeleznek a falu közhangulatáról. Mondom, csak jeleznek. „Torgyánék szétverték a szövetkezeteket. Visszakapom a földemet, de mivel műveljem meg? Sem lovam, sem gépem, sem pénzem. Megértem én ezt, nekem is jól jön a föld, de lassabban kellett volna végrehajtani a váltást, nagyüzemről magángazdaságra. Vissza kéne állítani a szövetkezeti rendszert! Nem volt gondunk! Nem tudom leadni a disznaimat, mert 103 forintról levitték az árát 75 forintra. A költségek meg szüntelenül emelkednek!” Hát itt a baj! - mondja az államtitkár. A kistermelő nem tud önmaga gazdája lenni. Eddig gondolkodtak helyette, az a bizonyos vezetői „elit” meghatározta a programot, a terveket, a téesz-parasztság pedig teljesítette, úgy-ahogy. A példánál maradva: ma nem az állam változtatja központilag a termelési, vagy tenyésztési költségeket, bele nem szól, hanem a piaci viszonyok képezik a mozgatóerőt. Nem elég felhizlalni a sertést, hanem tudni kell a takarmányt beszerezni, az adó- és más költségeket kiszámolni, a bankokkal hitel-ügyben tárgyalni, a megtermelt árut eladni. Ezt ma senki sem végzi el a kistermelő helyett. De hát alakíthatnak szövetkezetét is, hogy mondjuk a gépeket közösen használják, és az értékesítést is közösen végezzék ... Érdekes adatok: 1949-ben hazánkban kétmillió ember dolgozott a mezőgazdaságban, 1991-ben már csak 700 ezer, 1993-ban mindössze 320 ezer. Az USA-ban a lakosságnak 2 százaléka állítja elő a mező- gazdasági termékeket, Dániában 36 ezer fő dolgozik a mezőgazdaságban. Ez utóbbi adatok jelzik a magas agrokultú- rát, bár a mi számadataink ennek ellentmondanak. Mert - ezt mindenki tudja - a hazai mezőgazdasági termelésünk magas szintű volt, csakhogy nagyon drágán termeltek a szövetkezeti és állami gazdasági parasztok. Mindenütt nagy létszámot foglalkoztattak, másrészt a minőség, a szállítási határidők, a silány csomagolás csak a KGST-igényeknek felelt meg úgy-ahogy. Az európai modellt kell most célként elérni: nemcsak termelni-tenyészteni kell, hanem vállalják el a feldolgozást is, majd a termékek elhelyezését a piacon. Az egyéni felelősség meghozza a lelkiismeretes, jó minőségű munkát. Raskó mondta, hogy a hetvenes-nyolcvanas években kitűnő szakembereket - agrármérnököket, közgazdászokat, jogászokat állítottak a hazai mezőgazdaság élére, a gépesítés is fokozatosan mellőzte a kézi erőt, de ez nem elég. A piacgazdaságban kemény a verseny, hiába vannak jó földjeink, kedvező klimatikus viszonyaink, ha például borainkat, vagy gyümölcseinket nem tudjuk eladni a nyugati piacon, mert a minőség - akár tartalmilag, akár a csomagolást illetőan - gyenge, elavult technológiával győzködtünk. A madocsai „hangulat” jelzi, hogy az agrártermelők riadtan várják a tavaszt, pontosabban a tavaszi munkálatokat. Gondjuk valós, ám az államtitkár elmondotta, hogy ebben az évben mindenképpen meg kell nyitni a falusi bankokat, amelyek helyben nyújtanak hitelt, de nem mindenáron: a kérelmezőknek bizonyítaniuk kell, hogy okosan, biztonságosan gazdálkodnak, mintegy zálogaként a törlesztésnek. Az agrárértelmiség ehhez minden bizonnyal megadja a szakmai segítséget. A riporter és az államtitkár találkozója nagyszerű volt. Nagyszerű találkozó 4 Új VDN 1993. MÁRCIUS 21., VASÁRNAP i l I »