Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-21 / 78. szám

Siker A neves mohácsi festőmű­vész, Kolbe Mihály nevével fémjelzett alapítvány ösztöndí­jait a közelmúltban az első al­kalommal ítélték oda az arra érdemeseknek. Várkonyi György, a Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze Martinszky János festőművész hagyatékának feldolgozására, Pinczehelyi Sándor pécsi kép­zőművész egy különös, vona­ton utaztatott kiállításon való részvételre - egy mű elkészíté­sére - kapott ösztöndíjat, (a vonat augusztusban robog majd át Ausztrián és Németor­szágon, hazai képzőművésze­tünket reprezentálandó), míg Sonkoly Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi irodájának tanácsosa is az ala­pítvány díjazottja lett. S hogy Sonkoly Károly, a kövek krónikása miért, arra már a negyevenegy éves, Budáról több mint tíz éve Pécsre települt, régész-művé­szettörténész szakembertől kapjuk a választ:- Pécsre kerülésem után a múzeum régészeként, 1982-ben kezdtem gyűjteni Baranya műemléki topográfiá­ját - mondja -, eddig csak Pest és Heves megye vagy Eszter­gom dicsekedhet úgy-ahogy teljeskörű történeti topográfiá­val. A támogatást a Király utca 11. szám alatti épület feldolgo­zására kaptam. Januárban kell nyomdakésznek lennie. A szűk kis irodában a roska- dásig telezsúfolt polcokon Pécs, Baranya, sőt Somogy és Tolna megye kövekből írt tör­ténete. Kúriák, polgárházak hí­ven dokumentált, dossziékba zárt tengere. A megyefai Je- szenszky-kastély rekonstrukci­ója a családfa ág-bogaival. De mi köze a familiatörténetnek a stílusok-kövek történetéhez?- Alapvető! Jeszenky pél­dául korát megelőző, felvilágo­sult birtokúr volt, aki a kasté­lyát korhűen, stílustörés nélkül bővítette tovább. Kastélya tor­nyán villámhárítót találni rö­viddel az eszköz felfedezése után! Két éve tartóztatták le annak a bizonyos Hercegnő Kft-ének a tagjait, akik a kas­télyt - amit most 72 millióért árulnak - megvásárolták volna. A Király utca 11. számú ház - 1848 után Pénzügyi Igazgató­ság. Földszintjén ma bank van. Az épületen a müncheni iskola hatása ránézésre is szembeötlő - kiderült, hogy tervezője, a szegedi Ivánkovics József, Münchenben tanult. Emberi vonatkozásaiban, teljes történe­tiségében kell feldolgozni minden épületet. A munka egy kutatócsoport segítségével megkezdődött - az OMF-hez kerülésem, 1986 óta követke­zetes anyaggyűjtést végzek. Sokat hadakoztam azért is, hogy a pécsváradi gótikus vá­rosházába eredeti szerepének megfelelően visszaköltözzön a városvezetés. Ez most megtör­ténik. Ma már Pécs is többet áldoz műemléki értékeinek megmen­tésére. Elég csak a Goldmark üzletházra, a Jeszenszky-házra utalni. Hiteles rekonstrukció­juk dokumentumok nélkül el­képzelhetetlen. Bóka Róbert Sonkoly Károly Fotó: Läufer László Vad világ a csontban Ízelítő a mívesen faragott ékszerekből Világelső hegedű Székesfehérvárról Stradivari Budán - büszkék lehetnek a pécsi műhelyek A pécsi, ifjabb Gál György is a budapesti iskolában tanulja a mesterséget Fotó: Läufer László Fotókat tud mutatni: amit ed­dig csinált, maradéktalanul el­vitték, januártól pedig nem volt a kezében szerszám. Csak a hangjából érezni a remegő fe­szültséget - pillanatokra -, szemében azonban változatlan az életkedv. Bencze László nagyatádi fogtechnikus, a figye­lemre méltó tehetségű csontfa­ragó döntő hetekénél át. Janu­árban jobb keze mutatóujját csonkolni kellett. Tanult szak­máját nem folytathatja. Megma­radtak azonban a „csontok”, a gím- és dámbikák agancsai. A csipkefinomságura érlelt hobbi. Mélyről, de időben nem messziről bukkant felszínre te­hetsége: kölyökkora óta - most 37 éves - elsősorban érezte, mint nézte a természetet. Falun nőtt fel. Az erdők, a mezők, a locsogó szavú patakok, az álma­tag kis tavak, a bennük-körülöt- tük nyüzsgő élet egyszer csak „kibuggyant” az ujja hegyén. Mindenek előtt az erdő világa - vadászember is.- A csont kőkemény anyag - mondja -, de benne van az élet. Michelangeloi modorban hozzáteszi: csak éppen a fölös­leget le kell szedni az agancsda­rabról. A szakmája persze segí­tett: olyan szerszámokat adott a kezébe, amelyek kiválóan al­kalmasak alig néhány éve el­kezdett hobbija műveléséhez. Szinte nem volt betanulási ideje: kezdetben törtek a ugyan a munkába fogott darabok, de már azok is szépek voltak, s mert a környéken értő kritiku­sok vannak - az európai hírű lá- bodi vadgazdaság vadászai -, túl a belső késztetésen, kívülről is sok elismerést, bíztatást ka­pott: igen, a bőgő szarvasbika testtartása pontosan ilyen, a ku­tyákkal hadakozó vadkané is. Mindez néhány négyzetcen­timéteren. Némelyik darabon - szinte elképesztő érzés - mintha be lehetne sétálni a fák közé ... Az apró figurákat figyelve hal­lani a hajszára engedett kopók csaholását, az üldözött vad zihá­lását, az ágak recsegő zaját. El a szarvasagancs szárából lefűré­szelt csontdarab, a rózsájába fa­ragott vadászjelenet.-Most már majdnem gyó- gyultnak érzem a kezem. Már várom azt a napot, amikor ma­gamra zárom a műhely ajtaját, s megpróbálkozom a szerszám biztos fogásával, a csontfara­gással. Menni fog, mert aka­rom! Hozzáteszi: sikerült az elmúlt hetekben aránylag olcsón ele­gendő agancshoz jutnia. Azt azonban bizonyosan tudja: fog- technikusként a jövőben már nem dolgozhat. A hobbiból fő- foglalkozás lett. Készül már - a legszebb darabok fotóival - a színes katalógus. Mészáros A. A ritka értéket képviselő zeneszerszámok készítőjé­nek, Stradivarinak a több évszázados titka tulajdon­képpen roppant egyszerű - tudom meg Semmelweis Tibortól, kevéssé ismert intézményünknek, az MTA Hangszerészképző Iskolájának igazgatójától. - Kézműves tehetsége és hallása egyesítette azokat az erényeket, amelyek a jó hegedű elkészítéséhez szükségesek. A kérdés annyiban időszerű, hogy első alkalommal rendez­tek hazánkban - Budapesten - nemzetközi hegedűkészítő ver­senyt és kiállítást a napokban. Az óriási érdeklődés mellett zajló eseménynek rangot adott Nemessányi Sámuelre, a híres magyar hangszerkészítőre való emlékezés is. Emléktábláját ez alkalommal leplezték le a Nagyfuvaros utca 18. szám alatt.-A sikert valóban freneti­kusnak érzem - mondja Sem­melweis Tibor -, de én elfogult vagyok. Hasonló rendezvé­nyeknek Cremonában, Párizs­ban, New Yorkban, Poznanban hagyománya van, mindenesetre még Singapúrból, Kubából is érkeztek hangszerek a tárlatra, ahol a közel 130 instrumentum két nagytermet is megtölt itt Budán, a Zenetudományi Inté­zetben. Rendkívüli a siker azért is, mert a szigorú nemzetközi zsűri egy magyar hangszerké­szítő mester, a székesfehérvári Guminár Ernő hegedűjét tar­totta a legjobbnak, s ezzel az aranykoszorús mesteri címet is elnyerte! Kuriózum a híres zü- rich-i hangszerész, Heinz Ma­ckóid itt bemutatott „Antonio Stradivari”-ja. Ennek az egyetlen hegedűnek az értékét 100 millió forintra becsülik!- Hiánycikk-e itthon a jó he­gedű?- Igen, az. Ennek főként az az oka, hogy az igazán jó hang­szerek árát a kiváló tanárok sem tudják kifizetni. Pedig Debre­cenben, Miskolcon és éppen Pécsett kitűnő vidéki műhelyek is vannak. Több pécsivel is ta­lálkozhattam most. Boczán Béla nálam tanult, Czakó Tamás Cremonában, és az ugyancsak neves Gál György fia is az isko­lánkba jár.- Mit kell tudni az iskoláról?-47 növendékünk, 9 okta­tónk van; az érdeklődők érett­ségi birtokában, egy hangszer és egy idegen nyelv ismereté­ben nyerhetnek felvételt. Zon­gora, orgona vagy vonós, fúvós hangszerek készítését tanulhat­ják, és egy újabb idegen nyelvet és egy hangszer használatát is el kell sajátítaniuk. B. R. Új faluközpont Balaton- keresztúron Számos, a közelmúltban megkezdett munka között hang­súlyozottan kezelik Balatonke- resztúron a szennyvízhálózat további bővítését. A múlt évben 3 milliót, idén több mint 4,5 millió forintot költenek erre a célra. Tervbe vették - 13 millió 560 000 forintot szánnak rá - az új falu- és üzletközpont kialakí­tását. Ezen túl további 3 milliót költenek idén a község arcula­tának csinosítására, a parkosí­tásra. Ambassador Club Pécsett A Nemzetközi Ambassador Club negyedik hazai állomása­ként Pécsett is Ambassador Club alakult. A mára már a világ számos országát behálózó nemzetközi klubszervezet gyökerei Svájc­ban eredtek, még 1956-ban. Magyarországon két évvel ez­előtt kezdte bontogatni szár­nyait az Ambassador eszme és szellemiség, amikor egy Né­metországban dolgozó buda­pesti orvos hazatérvén barátai és ismerősei körében megszer­vezte az első magyar klubot. A tagokat négy alapelv, a szabadság, a humanitás, a segí­tőkészség és a tolerancia érvé­nyesítése egyesíti. A klubokban különböző fog­lalkozású és érdeklődési terü­letű férfiak találkoznak rendsze­resen egymással. A vacsorákkal egybekötött beszélgetések, esetleg vendége­lőadások jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a klubtagok tágítsák látókörüket, gazdagítsák isme­reteiket. A pécsi „nagykövetek” (ma­gyarul ezt jelenti a klub neve) a Minaret vendéglőben találkoz­nak minden hónapban. K. E. Rádió mellett... A rádió riportere beszélge­tésre hívta meg Raskó Györ­gyöt, a Földművelésügyi Mi­nisztérium államtitkárát. Köz­ben bejátszottak egy riportot Madocsáról, amelynek kocs­májában esténként összejön­nek a falu férfiai, amikoris - természetesen - politizálnak. Az elhangzott vélemények egyéniek, lehet fölöttük vitat­kozni, mindenesetre valamit jeleznek a falu közhangulatá­ról. Mondom, csak jeleznek. „Torgyánék szétverték a szö­vetkezeteket. Visszakapom a földemet, de mivel műveljem meg? Sem lovam, sem gépem, sem pénzem. Megértem én ezt, nekem is jól jön a föld, de las­sabban kellett volna végrehaj­tani a váltást, nagyüzemről magángazdaságra. Vissza kéne állítani a szövetkezeti rend­szert! Nem volt gondunk! Nem tudom leadni a disznaimat, mert 103 forintról levitték az árát 75 forintra. A költségek meg szüntelenül emelkednek!” Hát itt a baj! - mondja az ál­lamtitkár. A kistermelő nem tud önmaga gazdája lenni. Ed­dig gondolkodtak helyette, az a bizonyos vezetői „elit” megha­tározta a programot, a terveket, a téesz-parasztság pedig telje­sítette, úgy-ahogy. A példánál maradva: ma nem az állam vál­toztatja központilag a terme­lési, vagy tenyésztési költsé­geket, bele nem szól, hanem a piaci viszonyok képezik a mozgatóerőt. Nem elég felhiz­lalni a sertést, hanem tudni kell a takarmányt beszerezni, az adó- és más költségeket ki­számolni, a bankokkal hi­tel-ügyben tárgyalni, a meg­termelt árut eladni. Ezt ma senki sem végzi el a kistermelő helyett. De hát alakíthatnak szövetkezetét is, hogy mond­juk a gépeket közösen használ­ják, és az értékesítést is közö­sen végezzék ... Érdekes adatok: 1949-ben hazánkban kétmillió ember dolgozott a mezőgazdaságban, 1991-ben már csak 700 ezer, 1993-ban mindössze 320 ezer. Az USA-ban a lakosságnak 2 százaléka állítja elő a mező- gazdasági termékeket, Dániá­ban 36 ezer fő dolgozik a me­zőgazdaságban. Ez utóbbi ada­tok jelzik a magas agrokultú- rát, bár a mi számadataink en­nek ellentmondanak. Mert - ezt mindenki tudja - a hazai mezőgazdasági termelésünk magas szintű volt, csakhogy nagyon drágán termeltek a szövetkezeti és állami gazda­sági parasztok. Mindenütt nagy létszámot foglalkoztattak, másrészt a mi­nőség, a szállítási határidők, a silány csomagolás csak a KGST-igényeknek felelt meg úgy-ahogy. Az európai modellt kell most célként elérni: nem­csak termelni-tenyészteni kell, hanem vállalják el a feldolgo­zást is, majd a termékek elhe­lyezését a piacon. Az egyéni felelősség meghozza a lelkiis­meretes, jó minőségű munkát. Raskó mondta, hogy a het­venes-nyolcvanas években ki­tűnő szakembereket - agrár­mérnököket, közgazdászokat, jogászokat állítottak a hazai mezőgazdaság élére, a gépesí­tés is fokozatosan mellőzte a kézi erőt, de ez nem elég. A pi­acgazdaságban kemény a ver­seny, hiába vannak jó földje­ink, kedvező klimatikus viszo­nyaink, ha például borainkat, vagy gyümölcseinket nem tud­juk eladni a nyugati piacon, mert a minőség - akár tartalmi­lag, akár a csomagolást illetőan - gyenge, elavult technológiá­val győzködtünk. A madocsai „hangulat” jelzi, hogy az agrártermelők ri­adtan várják a tavaszt, ponto­sabban a tavaszi munkálatokat. Gondjuk valós, ám az államtit­kár elmondotta, hogy ebben az évben mindenképpen meg kell nyitni a falusi bankokat, ame­lyek helyben nyújtanak hitelt, de nem mindenáron: a kérel­mezőknek bizonyítaniuk kell, hogy okosan, biztonságosan gazdálkodnak, mintegy zálo­gaként a törlesztésnek. Az ag­rárértelmiség ehhez minden bizonnyal megadja a szakmai segítséget. A riporter és az államtitkár találkozója nagyszerű volt. Nagyszerű találkozó 4 Új VDN 1993. MÁRCIUS 21., VASÁRNAP i l I »

Next

/
Thumbnails
Contents