Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-16 / 73. szám

1993. március 16., kedd új Dunántúli napló 5 Sarkköri olaj Oroszország sarkköri konti­nentális talapzata a szó legszo­rosabb értelmében csurig van kőolajjal és gázzal - jelentették ki orosz tudósok az ITAR- TASZSZ hírügynökségnek. A szakértők egy része a szeizmi­kus kutatások nyomán feltéte­lezi, hogy a világ legnagyobb olaj- és gázlelőhelyei találhatók azon a területen. Oroszország­ban a sarkkör környékén három gázmezőt már korábban sikerült felmérniük a kutatóknak: ezek közül a Stokman-mező a maga 3 ezer milliárd köbméteresre becsült gázkincsével a világ legnagyobbjai közé tartozik. A tudósok bizonyosak abban, hogy ezek a felfedezések még csupán a szélei az ott rejlő ha­talmas gáz- és olajlelőhelyek­nek. Foodex ’93 Tizenkét magyar vállalat vesz részt Japánban a Foodex ’93 élelmiszerkiállításon, amely a szakma egyik legfontosabb nemzetközi rendezvényének számít. A magyar exportőrök kiállítási területüket térítésmen­tesen vehetik igénye. A japán állami kereskedelemfejlesztési szervezet ugyanis „Speed pro­ject” nevű programjával kívánja ösztönözni a mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkek behoza­talát. Magyarország a tavaly be­indított program első kedvez­ményezettje. Schwarzenegger űrhajó Az amerikai sztárkultusz és a mindent elöntő reklám az űr­hajózásba is betört. Az osztrák származású (akció)filmszínész, Arnold Schwarzenegger nevét viseli egy űrhajó, amelynek költségeihez a „Columbia Pic­tures” is hozzájárul. „Schwar­zenegger” első három repülése a NASA amerikai űrhajózási hivatal becslése szerint 85 mil­lió dollárba kerül, amiből 500 ezer dollárt folyósít a filmipari mamutvállalat. Az űrhajó márciusra terve­zett első indítását a hajtómű- rendszer meghibásodása miatt májusra halasztották. Ikarus autóbuszok Lengyel­oszágban Áprilisban választják ki Lengyelországban az Ika­rus buszokat összeszerelő üzem helyszínét - mondta az MTI érdeklődésére Vadnai Zoltán, az Ikarus budapesti gyárának veze­tője. Eddig összesen 73 autó­busz szállítását rögzítette a szerződés. A tárgyalásokon szó volt arról, hogy a kere­tet felemelik 200-ra, és a lengyel fél pedig megpró­bál bizonyos vámkedvez­ményeket biztosítani. A magyar Ikarus Rt.-nek Lengyelországban is nagy konkurenciával kell szembenéznie, hiszen a Volvo, a Scania, és a Mercedes kínálja jármű­veit. Bár a lengyel sajtó az Ikarus agresszív piacra tö­réséről ír, az értékesítés mégis igen kicsi piaci ré­szesedést mutat. Míg az államközi szerződések időszakában évente 600 autóbuszt adott el az Ika­rus, tavaly 63-at vettek a lengyelek. Vadnai Zoltán szerint ha az eredeti mennyiség nem is, de pár év múlva ismét elérhető 500 autóbusz értékesítése. Kemencébe kerül a kenyér Kórodi Gábor felvételei Még egyszer így nem kezdeném ... Mit sütsz, kisvállalkozó? Fejes Sándor, vajszlói pék­mester harminchat éves. Ha most néhány évet visszapörget­hetne életéből, talán ismét bele­vágna vállalkozásába. De hogy nem így, ahogy végigcsinálta, az biztos. Azzal vigasztalja ma­gát, hogy a törvény nem tudása miatt a tanulópénzt neki is ke­ményen meg kell fizetnie. Már csak okulásként is érdemes köz­readni indulását.- Lakatos szakmát kezdtem tanulni, de rájöttem, az nem az én világom. Barátaimmal együtt a szentlőrinci technikumban let­tem sütőipari szakmunkás, azaz pék. A megyei sütőipari vállalat helyi üzemében kemencésként kezdtem és dagasztó csoportve­zetőként hagytam abba. Tizen­hat évet húztam ott le (mutat a kis pékműhelyével közvetlen szomszédos nagy épületre), de megelégeltem a három műsza­kot, a számításomat sem talál­tam meg. A magam ura szeret­tem volna lenni. Azt terveztem, hogy a vajsz­lói családi házunkat eladom, veszek Felsőszentmártonban házat, s a vételár különbözeté- ből ki tudom ott alakítani a csa­ládi vállalkozásban működő ha­gyományos kispékségemet. Az első csalódás ekkor ért: fél éven át hiába is hirdettem, a kutyá­nak se kellett a házam. Most már tudom, rosszul döntöttem, amikor felmondtam 1991 augusztusában a munka­helyemen. Az induláshoz ugyanis, mint kiderült, nem volt elég a félretett pénzünk. Mivel én mondtam fel, nem kaptam se végkielégítést, se munkanélküli segélyt, s mivel a családi pót­lékból éltünk másfél évig, a tár­sadalombiztosítást sem fizet­tem. Pedig kellett volna. Most aztán visszamenőleg törleszthe- tem azt is. Ajánlották: pályázzak mun­kahelyteremtő beruházáshoz támogatást, de mondták, ezt csak kft-ként tehetem. Megala­kítottuk nejemmel és anyó­sommal a családi kft-t és három munkahely teremtésére 720 ezer forintot kértem. Aztán ki­derült: magánvállalkozóként is pályázhattam volna, különben is csak a kért összeg felét kap­hatnám, annak is 30%-át három év múlva kellett volna visszafi­zetnem. Az a pénz eleve kevés lett volna, viszont túlontúl nagy kockázatnak számított a három ember alkalmazása. Mert mi van akkor, ha nem jön be a számításom? Miből fizetek vissza mindent? Az idő viszont sürgetett, hogy befejezzem az udvarban megkezdett építkezést. Tavaly kénytelen voltam felvenni fél­millió forint vállalkozói köl­csönt három évre 37%-os ka­matra és 1%-os kezelési költ­séggel. Szerencsémre most már „csak” 28%-os a kamat. Az ere­deti terveimben végképp nem volt szó ekkora és ilyen kamatú hitelről, de lépni kellett! Rosszul indítottam, de már nem lehetett visszakozni. A hi­telből tető alá hoztuk a pékség épületét és anyagilag kifújtunk. Újabb kölcsönről nem is ál­modhattam. Ekkor lépett a kft-nkbe tulajdonostársként pénzzel egy ismerősöm. A munka folytatódott, s a külön­féle szakhatósági engedélyezte­tési eljárásokat követően no­vember 20-án kezdhettem el végre a sütést, a még szinte tel­jesen bizonytalan piacra. De örültem, hogy végre már be­gyújthattam a kemencémbe, hogy gyönyörű a kenyerem! Almom ezzel megvalósult. Hat környező település 7 boltjában keresett már a minő­sége és a konkurenciánál 10-20%-kal olcsóbb ára miatt az Alföldi és a boltomban 44 fo­rintért vehető Félfehér kenye­rem, a túrosbuktám, a kakaós­csigám, a zsemlém, s tervezem fonott kalács, kuglóf, sós süte­mények és más gyártását is. Kezdtek menni végre a dol­gok, amikor majdnem kárba ve­szett minden addigi munkám. A jól bevált S-100-as lisztjavító szer helyébe egy üzletkötő, ha­sonló anyagot ajánlott féláron. Megvettem ... Vagy három hé­ten át majd megőrültem, hogy küllemre miért olyan a kenye­rem, mint a kifújt luftballon. A liszttől kezdve mindenre gya­nakodtam, s mire rájöttem, hogy az olcsó szer a ludas, azonnal visszaálltam a jól be­vált szerre. Drága tanulópénzt fizettem. Ismét kezdhettem szinte elölről a boltosok és a vevők megnyerését, ez utóbbit a házamban lévő boltomban is, ahol a feleségem az eladó. Még egyszer így nem vágnék bele. Most már csak előre van kiút. A mostaninál is több boltot kell ellátnom, hogy biztosra mehessek, s három éven belül kifizethessem a törlesztendőket és fellélegezhessek végre. Jó lenne már ott tartani! Van már tanulóm, szeptembertől újabb kettőt várok. Pihentetőül ott a foci. A bo- gádmindszenti csapat kapusa­ként remélem még sokáig. Murányi László Együttműködés, új módon? Európai politikusok itt Buda­pesten, Roosevelt egykori - Amerikát a válságból kivezető - „találmányát” korszerűsítve „keleti New Deal-nak” nevez­ték el azt az új politikát, amely révén „a Kelet és a Nyugat egymásba kapaszkodva” úrrá lehet közös gondjain. Az MSZP által szervezett nemzetközi konferencián tekin­télyes baloldali pártok képvise­lői korántsem szokványos ja­vaslatok sorát terjesztették elő Kelet- és Nyugat-Európa stabi­lizálására. Egyelőre gondolko­dásra. Mit tehet a Kelet, hogy elke­rülje a további rossz meglepeté­seket? A vita nyugati résztvevői szerint a térség országainak végre komolyan kell venniük az egymás közti kétoldalú és regi­onális kapcsolatokat. De nem a világgazdasági érintkezések he­lyett, hanem azok erősítésére. S közös külső fellépésre kell töre­kedniük minden lehetséges terü­leten, de egymással nem vetél­kedve, hanem versenyezve. A skandináv országok együttmű­ködéséből tanulva ilyen sze­repre vállalkozhatna például egy mielőbb megalakuló Kö­zép- és Kelet-Európa Tanács. S mit kell felvállalnia feltét­lenül a Nyugatnak? A megszo­kott „tűzoltás” helyett minimá­lisan azt, hogy felismeri a keleti térség tartós partneri jelentősé­gét, ennek jegyében vásárlóké­pessé teszi a földrész kevésbé fejlett részét, s rendelkezésre bocsátja a modernizációhoz el­engedhetetlenül szükséges erő­forrásokat. Elhangzott az új bűvös kife­jezés: „intellektuális Mars- hall-terv”. Mi lehet tehát a modernizá­ció kulcsa egész Európa szá­mára? A kelet-nyugati együtt­működés egészének alapvető megújítása a kölcsönös függő­ségek tudatában, az Európai Közösségek bázisán, de túl­lépve Naugat-Európa mai integ­rációs modelljén. Van más út is? Nyilván. De vitázni minden­képpen érdemes a mostani bu­dapesti elképzeléseken is. Mert az ilyen és hasonló eszmecserék építőkövei a jövő Európájának. Az egységesnek. Kocsis Tamás Kéksisakos világrendőrség? Gyökeresen megváltoztatta volna álláspontját az ENSZ fő­titkára? Butrosz Ghali, aki né­hány hónapja még óva intett, nehogy a volt Jugoszlávia terü- elte a világszervezet „Viet­namja” legyen, most - a béke érdekében - újabb kockázatok vállalásáról szólt, s egyetértene további kéksisakosok Boszni­ába küldésével. „Nem az én né­zeteim változtak - mondta a tu­dósítóknak, akik szembe állítot­ták tegnapi és mai véleményét - hanem a körülmények .. Vajon az ENSZ végképp va­lamilyen vilgárendőrséggé vá­lik? A nyilatkozatok szerint ezt mindenki szeretné elkerülni. Az emlékek is túl frissek, amikor egyik vagy másik szuperhata­lom világcsendőri, némely kö­zéphatalom regionális rend- fenntartói szerepre törekedett - a saját önös érdekében. Csak­hogy megváltoztak a viszo­nyok. A korábbi helyi összetű­zések jórészét kívülről támogat­ták, sőt ösztönözték, viszont sokfelé a világon olyan fegyve­res bandák és csoportok szaba­dultak el, amelyek felett még saját vezetésük sem képes el­lenőrzést gyakorolni. S a konf­liktusok egy részét át- meg át­szövik belső, nemzetiségi, tör­zsi stb. ellentétek. Lehet-e ilyen esetekben kí­vülről vezényelt csapatokkal segíteni a rendezést? Jelenleg 55 ezer kéksisakos teljesít szol­gálatot világszerte, állomásozta- tásuk évi hárommilliárd dollárt tesz ki, az ENSZ rendes kiadá­sainak háromszorosát emészti fel. Nem könnyű annak megál­lapítása, hol a hattár: politikai­lag, katonailag, anyagilag? A világpolitika sajátos hamleti kérdése: küldeni vagy nem kül­deni újabb kéksisakosokat a válságzónákba? Melyik a ki­sebbik rossz? Réti Ervin Munkaerőt kölcsönöz? Munkahelyet keres? Keressen bennünket! Pécs, Bajcsy-Zs, u. 18, (DOMUSÁ.)Tel.: 36-861 Futnak a képek \ yak, £ képlátÓ éS 2CL dbeSZélŐ Várni lehetett, hogy Wim Wenders új filmje, A világ vé­géig, zavarba fogja ejteni a kri­tikusokat. Mert hivatalukból adódóan meg akarják fejteni ezt a két és fél órás látomást, amely azonban Próteuszként folyton új s új alakot öltve, minduntalan kicsúszik a kezükből. Aztán faképnél hagyva őket eliramlik a jövő század felé. Szegény kritikusok meg úgy hozzá vannak bilincselve a ma­guk dogmáihoz és mércéihez, hogy moccanni is alig tudnak. Mint a film egyik jelenetében a hősnő, Claire, akit hozzákötöt­tek egy hasznavehetetlen jármű értelmetlenné vált ajtajához. Ejnye, mondják a bátrabb bí­rálók, hiszen a király meztelen. Nézhetetlen film, olvasom az egyik szaklapban a megfelleb­bezhetetlen ítéletet. Hiteltelen, üres fantazmagória, állítja a másik. A jónevű ítész pedig így fanyalog: túl hosszú. Eredj bor­bélyhoz a szakálladdal, vála­szolnám neki. A nézőnek pedig azt tanácsolom, bízza rá magát a filmre, de ne feledje, Wenders maga figyelmeztet erre, fe­gyelmezett szemmunka kell hozzá. Induljunk ki abból, hogy a történet a közelgő ezredfordu­lón játszódik, a világ végének vészterhes hangulatában. Az idők végezetének élménye azonban egy visszahajló s bezá­ruló térben sűrűsödik össze, hi­szen a szereplők folyton úton vannak, mégis mintha mindig ugyanott maradnának, a világ végén állva, hogy aztán a sem­mibe lógó pallóról elrugasz­kodva ismét időutazásba kezd­jenek, ezúttal visszafelé, egé­szen az ausztráliai bennszülöt­tekig s a kőkorszakig. Eközben pedig kihasad a rendező mese­zsákja, s különös történetek gu­rulnak szerteszét belőle. Egy üldözéses ősmese pél­dául, amelynek szereplői egy­más sarkába hágva rohannak tova. Az író Claire-t kergeti, ez Trevort, akit egy nyomozó is űzőbe vett, ő viszont a szüleit szeretné felkutatni. Aztán van itt egyhamisítatlan pikareszk történet, színpompás csavargó­világ, országutak, transzszibé­riai vasút, légifolyosók, kény­szerleszállás, nyolcvan nap alatt a Föld körül. De kibontakozik még egy klasszikus szabású krimi is el­lopott opálokkal, egy modern scifi atomrobbanással, s egy szerelmi történet ráadásul, ami viszont úgy tűnik, időtlen. Ezt a pazarló gazdagságú meseszőttest különféle néző­pontokból értelmezi a film, s ironizálja is egyben. így tehát amikor végre kiválasztanánk egy kedvünkre való megfejtést, kezdhetünk mindent elölről. Hi­szen az utazás már a lélek tájain halad, a szerelmi bonyodalom családregénybe torkollik, a jö­vőre irányított tekintet pedig egyszercsak az emlékezet mé­lyéről, az eltűnt idő kútjából kezdi megidézni a régi elporladt képeket. Mert vakok vagyunk mind, nemcsak Edith, a Jeanne Mo­reau által játszott anya, és a mozgókép, századunk gyer­meke, akár a képlátó fiú a film­ben, megajándékozza szülőjét az összegyűjtött látnivalókkal. Hogy is mondta Balázs Béla? A modern ember elvesztette a lel­két, de a film cserébe visszaadja neki ß. testét, amelytől képmu­tató korok megfosztották. Csakhogy Wendersnek, úgy tű­nik, ez nem elég. Nem akaija, hogy tetszelgő önszemlélők le­gyünk, miként Solveig Dom- martin Claire-je, aki úgy mered a múltját megelevenítő képer­nyőre, mint egykor Nárcisz a víztükörre. Wenders a lelkünket akarja megmenteni. Visszaszerzi hát a mesét, s ha kell, széttöri a képet, hogy kiszabadítsa belőle a sze­münket. Ezért kommentálja mindvégig a látványt egy iro­dalmár-narrátor, aki minden­hová magával cipeli ósdi írógé­pét ebben a számítógépes va­donban. Kopognak a betűk, egyre csak kopognak. Miközben Cla­ire már egy űrhajóból tekint a Földre. És kezdetét veszi egy új történet. Nagy Imre f, \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents