Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-13 / 71. szám

8 o j Dunántúli napló 1993. március 13., szombat Szép magyar vers 1 Petőfi Sándor: Ha életében ... Ha életében nem szerettem volna A szőke fürtök kedves gyermekét; Övé leendett életem, szerelmem, Midőn halotti ágyon feküvék. Mi szép, mi szép volt a halotti ágyon! Mint hajnalban ha fényes hattyú száll, Mint tiszta hó a téli rózsaszálon: Lengett fölötte a fehér halál. T avaszi fesztivál kezdődik Kaposváron 1993. már­cius 14-én. A kéthetes rendez­vény gazdag programokat kí­nál. Valamennyien megtalál­hatjuk az érdeklődésünkhöz, szívünkhöz, pénztárcánkhoz közel állót. Hogy mit is kínál a szervező gárda? Átfogó zenei, illetve koncert programokat Erkeltől a Benkó Dixielandig, kiállítások színes palettáját nyújtva, majd szak­mai tanácskozások, konferen­ciák lehetőségét biztosítva, - sportrendezvények és a kiegé­szítő programok sokszínűségé­vel csábít. Az ezerszínű tavaszi ren­dezvény-csokor egyik legcsa­Somogyi Tavasz logatóbb kiállítása lesz remél­hetőleg, a Kaposvári Művelő­dési Központban, március 26-tól 28-ig megrendezésre ke­rülő „Gasztronómia, Szabad­idő, Utazás” elnevezésű nagy­szabású bemutató. A mottó takarta kínálatról, ill. program-lehetőségekről Hamvas Péter úrtól, a Somogy Megyei Idegenforgalmi Hiva­tal igazgatójától tudtunk meg többet: A rendezvény nem önálló kiállítás, hanem a Somogyi Tavaszi Fesztivál része, és an­nak színességét próbálja gaz­dagítani. Elsősorban nem szakmai programokat nyújt, bár a kiállítók között osztrák, német és természetesen ma­gyar partnerek is felsorakoz­nak. Az utazni vágyók most op­timális áron juthatnak tavaszi, ill. nyári bel- és külföldi turisz­tikai ajánlatokhoz. A szabadidő kulturált eltöl­téséhez programkínálattal já­rulnak hozzá, szakmai részről viszont az új reklám- és piacle­hetőségek kiterjesztését nyújt­ják. Tehát - aki szabadba vágyik, bel- és külföldi utazást tervez, ismerkedni kíván a népművé­szettel, hagyományőrzéssel, vagy talán csak a gasztronómia nyújtotta élvezetekben kíván elmerülni meg kell, hogy te­kintse a programokkal, játé­kokkal és neves előadók köz­reműködésével tarkított há­romnapos „G.Sz.U”-t. Végezetül a mindent fel­ölelő, valamennyiünk igényét kielégítő „kiállítás - bemutató - rendezvény” - börzén felül - mit is ígérhetünk? H ogy jó időt? Minden­esetre a csillagászati naptár szerint március 21-től TAVASZ-t! Porga Andrea A Jelenkor legújabb számából Márciusi napok Pozsonyban A Pécsett szerkesztett Jelenkor márciusi száma gazdag szépirodalmi rovatot ígér: itt kapott helyet Baka István, Rába György, Petri György, Nagy Gáspár, Pákolitz Ist­ván, Meliorisz Béla, Peer Krisztián és Schein Gábor (ők versekkel szerepelnek a számban), továbbá Darvasi László, Kaszás Máté, Láng Zsolt, Körösi Zoltán és Zelei Miklós, akik elbeszéléseket írtak. (Zelei István kirűly em­lékezete c. írását itt közöljük.) Újra szerepel a Jelenkor hasábjain a századfordulón élt, elfeledett erdélyi költő, Lázáry René Sándor: huszonegynéhány verset számláló hagyatékából ezúttal újabb négy darabbal ismerkedhet meg az olvasó. Második részével folytatódik Thomka Be­áta Tolnai Ottó művészetét megismertető kismonográfi­ája, melyet még két folytatás követ majd. Kabdebó Lóránt kistanulmányában azt vizsgálja, vajon kimutatható-e Kálnoky László költészetében az a pont, ahol a Nyugat vershagyományai már kevésbé érzékelhetők. Kossuth Lajos A lengyel Gustaw Her- ling-Grudzinski Casanova -esszéjének fordítása mellett még egy nagyon izgalmas kor­kép olvasható a Jelenkor már­ciusi számában: az Ascher Tamással beszélgető Fischer Iván arra próbál válaszolni, melyek számára a legfontosabb kihívások a huszadik század utolsó évtizedében. A márciusi szám kritikaro­vatában Csűrös Miklós Rába György Kézrátétel, N. Horváth Béla Baka István Farkasok órája című verseskötetét mél­tatja. Simon Attila a pécsi Ka­szás Máté első regényéről, a Lázregény című könyvről írt bírálatot, Ágoston Zoltán pedig Nagy András Európa utolsó nyara című regényének bölcse- leti-kultúrtöténeti hátterét vilá­gítja meg. A jelenkor márciusi számá­nak képanyagát azok a rajzok képezik, amelyeket Forgách András készített Petri György­ről. Itt hívjuk fel olvasóink fi­gyelmét, hogy mindazok, akik legkésőbb március 31-ig köz­vetlenül a Kiadónál (Pécs, Széchenyi tér 17., 7621) fizet­nek elő a Jelenkorra, kedvez­ményben részesülnek és szá­monként 20 forinttal olcsóbban juthatnak hozzá a pécsi folyói­rathoz. István király emlékezete A leszakított ajtajú szekrény viaszosvászonnal borított fölső polcán egy urna várakozik. Mellette kizöldült tányérsap­kák, lejjebb száraz kenyér, uborkásüveg, hagymaszár, konzervdobozok teli és üresen. Körben a falon fogas, melós- nadrágokkal, pufajkákkal, meg néhány esőkabát. Egy szék alatt korhadt bakancs, a sarok­ban kerti szerszámok, néhány kupac koszorúabroncs. Egy temetői szerszámoskamra csendélete, a nehéz lakattal be­zárt redves faajtó védelmében. Alulírott, Budapest, II. kerü­let Városi út 27. I. 25 . alatti lakos, a BRFK KEA által 10 111 027 8 számmal 1978. no­vember 22-én kiállított KL 054790 számú állandó lakha­tási engedéllyel rendelkezem. Születtem Magyarországon, Szőregén, 1930. október 14-én. Édesapám, Horváth Tamás, született Magyarországon, Szőregén 1900. május 21-én. Édesanyám, Trombitás Ilona, született Magyarországon, Szőregén 1901. február 9-én. Édesapám és édesanyám ösz- szeházasodott Magyarorszá­gon, Szőregén 1925. szeptem­ber 4-én. E házasságból szület­tem Magyarországon, Szőre- gen 1930. október 14-én. Édesapám, Horváth Tamás és édesanyám, Trombitás Ilona házassága felbontatott Buda­pesten, 1943. augusztus 11-én. Édesanyám új házasságot kötött Rockov Péter kolozsvári lakossal Magyarországon, Sző- regen 1943. november 5-én. Édesanyám Rockov Péterrel Kolozsvárra költözött Észak-Erdélybe, Kolozs vár­megyébe, amely akkor Ma­gyarországhoz tartozott. Én édesanyám után mentem Ko­lozsvárra, a területrendezés ott ért bennünket. Mivel Magyarországon szü­lettem, édesapám és édes­anyám is Magyarországon szü­letett, édesanyám mindkét há­zassága Magyarországon kötte­tett, magyar állampolgárnak tekintem magam. Magyar ál­lampolgárságom bizonyítására csatolom kérvényemhez a ma­gyar születési és házassági anyakönyvi kivonatokat. Ha magyar állampolgársá­gomat nem lehet megállapí­tani, kérem Magyarországra, honosításomat a következő in­dokokkal. Házastársam 1974. augusz­tusában tragikus körülmények között meghalt Székelyudvar­helyen. 1977. március 4-én egyetlen gyermekem a buka­resti földrengés áldozata lett. Három éve telepedtem át Ma- gyarorszgára, e tragikus ese­mények következéseképpen. 1977 nyarán megkaptam a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsától a Magyaror­szágon való végléges letelepe­dési engedélyt. 1978 nyarán Románia Szocialista Köztársa­ság Államtanácsa jóváhagyta Magyarországon való végleges letelepedésemet, tekintettel a tragikus körülményekre, ame­lyek miatt Magyarországra való végleges letelepedésemért folyamodtam, valamint tekin­tettel veszélyeztetett egészségi állapotomra. 1978. szeptember 25-i dátummal G-18357 számú román konzuli útlevelet kap­tam, budapesti lakhellyel. Ismétlem, mivel Magyaror­szágon születtem, mivel édes­apám és édesanyám is Ma­gyarországon született, mivel édesapám mindkét házassága Magyarországon köttetett, ma­gyar állampolgárnak tekintem magam. Ha magyar állampol­gárságomat kimutatni nem le­het, Magyarországra honosítá­somat kérelmezem. 1977. szeptember 1-től Bu­dapesten a Szabó Ervin Könyv­tárban dolgozom könyvtáros­ként. Csatolom munkahelyi igazolásomat. Borbélytányérszerű réz­edény közepében a letakart urna, mint egy cilinder. A pap mindjárt elővarázsolja belőle a halál fekete nyulát. Meghajol, és imába fog. A temetői földút mellett kétoldalt a családi vil­lák, szobrokkal, megfújt kő­edények horpadásos helyével, és a primőr gerberák. A lakóte­lep, az urnások panel nyughe­lye, hét-nyolc emelet egymás fölött. Az örök világosság számára kiszakított akkora te­rek, amikben egy közepes mé­retű éjjelit sem lehet elhe­lyezni. A sírkövek, amiken kint a fotó. Pipsó, pipsó. A pusztu­lás falába erőszakolt lyuk, amin azonban a virágzásra látni. A gyászolók a sóhajjal, viszontlátásra, minél később. És a granulált élet az ezüst­hímzésű, feketekendő alatt. Nevezett tragikus körülmé­nyek között Magyarországon, Budapesten hunyt el 1980. de­cember 19-én. Hivatalunk kéri a Román Szocialista Köztársa­ság Egészségügyi Minisztéri­umát, hogy halotti urnájának Romániába, Odorheiu Secui- esc városba szállítását, és a ha­lott urna elhelyezését Oderheiu Secuieschben engedélyezze. Nevezett román állampolgár volt. Házastársa, aki 1974-ben Oderheiu Secuiescben, és gyermeke, aki 1977 márciusá­ban a román fővárost sújtó tra­gikus földrengésben halt meg, mindketten román állampolgá­rok voltak, szintén Odorheiu Secuiescben vannak eltemetve. Nevezett okiratainak másolatai (7 db.) és a tisztiorvosi igazo­lások (2 db.) mellékelve. A pap a szertartást befejezte, becsukja a könyvet. „Bízzál Istenben, és nem hagy el.” Mint az szép híves patakra Az szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt uramra, És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vájjon színed eleiben Mikor jutok, élő Isten? Az ének után az urnát a gyászhuszárok a temetkezési furgon hátuljában kiképzett emelvényre helyezik, rácsuk­ják az ajtót, és a gyász-Nisa el­indul. Szép lassan halad, de egyre zavartabban lépdelnek mögötte, mert már rég elhagy­ták az urnafalat. „Otthon lesz eltemetve?” A kijárathoz érkezve a sofőr hármasban nyomja a sebváltót, és a menetet a kapuban hagyva, csikorogva fordul a temető belseje felé. 1848. március 15-ét ünne­pelve átvillannak gondolatain­kon az események, színhelyek: a pesti Pilvax, a 12 pont, Lände­rer és Heckenast nyomdája, a Talpra magyar! Á nemzet szíve azonban a márciusi napokban nem csupán Pesten dobogott. Vert ott is, ahol az országgyűlés törvényal­kotó munkáját végezte: Po­zsonyban. Itt ugyanúgy lelke­sedtek a jurátusok,mint a már­ciusi ifjak Pesten. S nem csak ők, hanem az országgyűlésre küldött követek is. Pesten a for­radalmi hevület munkált, Po­zsonyban ezzel együtt a tör­vényhozás is dolgozott, hiszen a rendek voltak hivatva a kívánt polgári átalakulásnak jogszabá­lyi kereteket adni. Kossuth Lajos március 3-án előterjesztett ún. felirati javasla­tát - amely a közteherviselést, a jobbágy felszabadítást, a parla­mentnek felelős magyar kor­mányt, és a nép politikai jogai­nak elismerését követelte - az alsótábla után, március 14-én a felsőtábla is a gyorsan elfo­gadta, miután az előző napon Bécsben kitört forradalom híre Pozsonyba érkezett. Báró Pod- maniczky Frigyes, ifjú főrend erről így ír: „Három órakor dél­után volt ülésünk, melyben ná­dorunk, István főherceg lelkes beszédben független állást ígér­vén, ajánlotta a felirat elfogadá­sát. Ez legott megtörténvén - harsogó éljenek között oszlott el az ülés ... Este fáklyásmenet lön rendezve, melynek alkal­mával a Zöldfa Hotel első eme­letéből a néphez szólván Kos­suth - gróf Batthyány Lajost ajánlotta premier ministernek.” Még 14-én, Kossuth javasla­tára az országgyűlés elhatá­rozta, hogy a mindkét táblán el­fogadott felirati javaslatot népes küldöttség személyesen viszi uralkodói jóváhagyásra. A küldöttek - tizenhármán a felsőtábláról, ötvenkilencen az alsótábláról - március 15-én délelőtt 10 órakor a Ferenc Ká­roly nevű gőzhajón elindultak Bécsbe. István főherceg nádor kocsin hagyta el Pozsonyt. Kossuth azért sürgette az utat, mert szerinte a reform ügye az országgyűlés kezében alkotmányos úton halad. Ameddig ott marad, addig az békésen, vérontás nélkül győz­het. Azt vallotta, hogy a felirat­nak az uralkodó előtt kell len­nie, mielőtt a bécsi forradalom a pesti fiatalok szenvedélyét föl­kavarhatná. Mégpedig többek között azért is, hogy „... se a király, se az országgyűlés ne látszassék a tömeg hatása alá kerülni, s utóbb a hatalomnak ne lehessen az a kifogása, hogy a reform visszavehető, mert nem a törvényes tényezők műve, hanem az utca csikarta ki” - írja elemzésében Márki Sándor. „A küldöttség Bécsbe való menetele után - olvashatjuk Podmaniczky könyvében - azonnal nyughatatlankodott az ifjúság, felkísérni óhajtván az ország reményét; gőzhajót fo­gadónk tehát, melynek felkészü­lődését éjjel a színházépület földszintjén akkor létezett ká­véházban várták be sokan a kissé fáradt s eltikkadt ifjúság­gal; mi néhányan fenntartandó a rendet, szintén ott valánk a hajó Bécs felé való indulásáig ... Az engedmények kivívása Bécsben akadályba ütközött: a siker biz­tosítását teljes odaadással moz­dították elő: István főherceg, gróf Széchenyi István, báró Vay Miklós, herceg Esterházy Pál, Lajos főherceg (az uralkodó megbízottja) irányában egész nyíltsággal s őszinteséggel nyi­latkoztak az illetők, elmondván, miszerint félős, hogy sikerte­lenség esetére István főherceg kiáltják ki királynak.” ' A küldöttség végül is eredmé­nyesen tért haza március 17-én. „Ot óra körül Dévény felől elő­ször az országgyűlési ifjúságot szállító Béla gőzös tűnt fel - írja Urbán Aladár -, majd mögötte a küldöttséget hozó Hermine. Amint az ifjúság hajója partkö­zeibe ért a velük utazó Bónis Samu, Szabolcs megye ellenzéki követe - és a bécsi út idején az if­júság vezetője - elkiáltotta ma­gát: éljen Batthyány Lajos, első magyar miniszter! A várakozók lelkes éljenzése volt a válasz. Mindenki megértette, hogy a híradás jelzi: Kossuth beváltotta ígéretét, és Battyány Lajossal, az ellenzék vezérével mint minisz­terelnökkel térnek vissza.” Pod­maniczky pedig így örökítette meg ezt a napot: „Ä küldöttség megérkezésének napján, 17-én este a város önként ki lett vilá­gítva, s hatalmas fáklyásmenet lön rendezve. dr. Csonkaréti Károly István nádor

Next

/
Thumbnails
Contents