Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-12 / 70. szám, Mutatványszám
1993. március 12., péntek üj Dunántúli napló 3 Számítógépes szövegszerkesztő rendszer az Új DN szerkesztőségében. Képeinken: munkatársaink dolgoznak a számítógépeknél, a távadatátviteli berendezéssel, a képfeldolgozó szkennerrel Fotó: Proksza László Csúcstechnikával dolgozni minden szakmában öröm. Hát hogyne volna az a zsurnalisztika, a napilap-készítés hajszolt világában, amikor önös érdekből mindenki arra tör - szolgálva olvasóit -, hogy információinak gyorsaságával, pontosságával és megbízhatóságával megelőzze a másikat. Persze, tudjuk azt is: a csúcs- technika sem nélkülözheti az embert. (Komputer-újságírót még nem találtak ki.) De az újságíró szándékainak megvalósításában is messzemenően segíthet a technika. Amikor a minap cégünk, az Axel Springer Verlag beruházásában épült Déli Nyomda Kft vadonatúj lapnyomdájában sétáltam a gépek és berendezések között, velem hasonlóan fiatal, de több szakmai váltást megélt nyomdászokkal beszélgettem, óhatatlanul is felmerült bennem a kérdés: Lehet-e ennél több? Ennél jobb, korszerűbb? S ha igen, mi volna az? Vajon a lapkészítés, immáron minden lehető fázisát komputerizált világban, milyen pluszokat adhat még az emberi lelemény? Mely jelen esetben mondjuk, az Uj Dunántúli Napló Szerkesztőségében munkára fogott 10 milliárd tranzisztort magába foglaló, megfelelő program-intelligenciával életre keltett számítógép park. (S megtette ezt a régió másik két szerkesztőségében is.) Mely a táv-adatátvitel legmagasabb technikai színvonalán teszi lehetővé azt, hogy az újságíró a lap ízléssel szerkesztett oldalait a számítógép nyelvén, digitalizálva, elektronikus úton, másodpercek alatt eljuttassa a nyomdába, ahol hasonló kapacitású számítógépek értelmezik a kapott információkat, s filmre, majd lemezre víve azokat készülhet a LAP. A kívülálló számára száraz tények mögött megannyi fizikai és szellemi munka van: Dél-Dunántúl legnagyobb beruházásaként az ország legkorszerűbb lapnyomdája létesült Pécsett 450 millió forintért. Rögzült bennünk, hogy valamilyen ünnephez kössük az ajándékozást, hát legyen: a Magyar Sajtó Napjának ajándéka ez. Az Axel Springer magyarországi sajtótermékeinek nagy részét itt készítik majd, köztük a régió három közkedvelt napilapját, az Új Dunántúli Naplót, a Somogyi Hírlapot és a Tolnai Népújságot. Csúcstechnikával. Jó lenne sokaknak megmutatni, sok embert elvezetni ide. (Ami momentán kép és szöveg segítségével szegényes, botladozó próbálkozás csupán.) Talán a számok világa most se hagy cserben. Mint azt Soós Sándomé, a Déli Nyomda Kft igazgatója említette, a nyomdába beépített svájci WIFAG OF 05 típusú, két, egymással szembe állított nyomdagép 24 óra alatt egymillió-ötszázezer újságpéldányt tud kinyomtatni, azaz Magyarország összes ma megjelenő napilapját elkészíthetné ennyi idő alatt. Nyilvánvaló, a régió három megyei lapja, az Új Dunántúli Napló, a Somogyi Hírlap és a Tolnai Népújság összességében napi kétszázezres példányszámával nem tudja lekötni a teljes kapacitást. Az igazgatónő értelem- szerű megjegyzése: a szabad kapacitás bárki rendelkezésére áll. A svájci technikát, amelynek nyomdagépben ez az első magyarországi gyermeke Futó Imre műszaki vezető leg-ekkel jellemezte. Érthető: a WIFAG a szakmában is jól csengő név, igaz, eddig Keleten nemigen hallhattak róla. S tegyük mindehhez hozzá: a két WIFAG nyomógép jelenleg egyenként maximum 32 oldalas lapot - tehát 64 oldalt - tud előállítani. (Mindez előrevetíti annak feltételezését, hogy a ma 16 oldalas Új Dunántúli Napló sem marad sokáig csak 16 oldalas!) Soós Sándorné megannyi módon, igen szemléletesen jellemezte az új nyomdacentrum értékeit. Kezdjük sorjában, elő- rebocsájtva, a próbanyomások után március 8-tól már itt készül a Tolnai Népújság, a posta szakemberei itt zsákolják, ex- pediálják példányait. Szek- szárdról minimum egy, maximum 9 perc alatt érkezik Pécsre éjfélkor zárjuk le a lapot. Mindezek után talán nem sértő senki számára, ha visszatérek szőkébb pátriámba, a szerkesztőségbe, ahol a közelmúltban az írógépeket, diktafonokat, egyéb nevesíthető és másodrangú segédeszközöket szintén fölváltotta a számítógép. Jelen sorok írásakor a Philips monitor igazolja vissza a leütött betűket, intelligens szövegszerkesztő programok - akár helyesírási ellenőrző program - segítenek a végső formába öntéshez. Szerkesztő társam asztalára sem kell tennem kéziratot: ösz- szekapcsolt számítógépeink, összekapcsolt komputer-rendszerünk századmásodpercek alatt helyettem megteszik azt. Nagy Miklós, a kiadó iroda és a szerkesztőség számítógép-rendszerének felelőse, műszaki vezető, akinek feltétel nélkül elhiszem: lapelőllitás területén ma ez a közel legmagasabb színvonal, ami a világon fellelhető. USA, japán gépek többségben. Rengeteg adatot, rengeteg szót - rövid információt, szépreírt, mívesen megfogalmazott riportot, pergő, pengeváltást idéző interjút vagy éppen fanyar glosszát, fricskát - képes megőrizni, s kérésre előadni memóriájának nagy raktárházából. Ahogy Nagy Miklós jellemzi, elképeszt, hogy egyedül talán soha sem írhatnám tele. Búcsúzunk a Zaphir 96-tól és személyzetétől egy-egy oldal a számítógépes elektronika segítségével. Ez attól függ, hogy hány fénykép van az oldalon: ha több, lassabb az átvitel, ha kevesebb, gyorsabb. Az újságoldalak filmre vitele, majd a nyomtató lemezek elkészítése újabb néhány perc csupán. Ez a hihetetlen nyomdai gyorsaság közvetlenül az újságírókat, minket segít. Lehetővé teszi, hogy a lapzárta - az a pillanat, amikor az utolsó s egyben legfrissebb információ is bepréselhető még a lapba -, órákkal meghosszabbodjék, s hogy akár Négyszázezer oldalnyi újságcikk fér bele! S e komputerizált szerkesztőség, mely megannyi megtanulni való új munkamódszert is kívánt, ma már minden porciká- jában megszokott, hétköznapi. (El is felejtettük, hogy miként segítette megtanulását - és főleg meghonosítását - az ASV Hamburg vagy a Proenen & Partner’s, a Montana Kft., az M & M Kft., a Pelase Kft. vagy a Műszertechnika Pécs szakembergárdája.) Amit néhány éve még nem igen hittünk, megvalósult. Néhány hónapja, a dániai Aapenraa városában kollégáim a helyi lapnál hasonló technikára tértek át, s rendkívül büszkén említették: a kommunikáció nem ismer határokat. Elektronika röpteti a nyomdába a lapot, s ha szükséges volna, parabolatükörrel, műhold segítségével akár Amerikába is el tudnák lőni a lapot. Holnaptól ezt csináljuk mi is. A teljes rendszer fölállt. Mindehhez Nagy Miklós hozzáteszi: a minap a Magyar Távirati Irodától keresték meg a műszakiak, megkérdezve őt: van-C mód arra, hogy a szerkesztőség épületének tetejére parabolatükröt szereljünk? Ugyanis belátható időn belül a nagyvilágból érkező, általuk magyarított információkat az éterből foghatjuk majd .. . Dél-dunántúli régiónkban az egyik legkorszerűbb hazai lapnyomdának az avatása ünnep tehát. Apropó a visszatekintésre, a közelmúlt történéseinek számbavételére, s arra a ritka alkalomra, hogy önmagáról, s a szerkesztőség törekvéseiről szóljon Lombosi Jenő, a lap fő- szerkesztője. Akinek bizton jól esik e napilapkészítésben is versengő világban kimondani: Saját nyomdánk van.- így igaz. Mindenekelőtt azonban hadd mondjam azt: a korszerű újságírásnak ma már Fotó: Proksza László megannyi feltétele van. E sorban az élre kívánkozik az, hogy a tulajdonos bizonyos határok között teljesen szabad szerkesztést biztosítson a főszerkesztőnek. Amikor az Axel Springerhez tartozó lap lett az Új Dunántúli Napló, négy alapelvet rögzítettünk. Az első kettőt az élet valósította meg, hiszen el kellett fogadnunk, hogy egyet értünk a két Németország egyesítésével, el kellett ismernünk Izrael állam létét. A harmadik Axel Springer alapelv: támogatni a szociális piacgazdaságon alapuló társadalom építését, a negyedik peA korszerű, új nyomdagépünk dig az, hogy az Új Dunántúli Napló pártoktól független lap legyen. Könnyen belátható: e négy alapelv azért is fölvállalható, mert korábban sem volt tőlünk idegen. így aztán e szerint szerkesztjük a lapot, teljes szabadsággal, amit csak a gazdaságoság követelménye korlátoz némiképp, ami a tulajdonos legtermészetesebb követelése, a vállalkozásunk létérdeke. Természetesen a lapelőállításnak megannyi technikai feltétele is van. Ebbe a körbe tartozott az, hogy korszerű, számítógépes szövegszerkesztő rendszert hozzunk nagyon rövid idő alatt létre. Törekvésünket siker koronázta. Néhány hét alatt megtanultuk azt. Jó volt érezni azonban azt is az átállás idején, hogy a tiszteletreméltó Szikra Nyomdában ott álltak készenlétben mögöttünk azok az emberek, akik évtizedekig csinálták a lapunkat, s a régi technológiához való esetleges vissza- menekülési útvonalat biztosították. Azért, hogy minden nap megjelenhessen a lapunk. Gondolom, izgultak értünk, izgultak saját sorsukért. Tudták: a szövegszerkesztő program teljes bevezetése után - 1992 január elsejétől - több korábbi munkafázisra, s több, sajátos munkakört ellátó szakemberre nem lesz szükség. Az elmúlt hónapokban újabb lépéseket tettünk a korszerű technika felé vezető úton. A Déli Nyomdába, mely március 16-i számunktól kezdve lapunk előállítója, távadatközléssel juttatjuk el a szerkesztőségből az általunk megszerkeszett oldalakat. Ezt a technikai megoldást én először Luzernben láttam, ahol a nyomdagépet vásároltuk. Egy chicagói lap európai kiadása készült az ottani nyomdában: a lap oldalait a nyomdászok a műholdas távadatátvitel Fotó: Szundi György útján kapták meg. Mindenesetre, amikor nálunk is működésbe hozzuk e kitűnő rendszert, nem feledkezhetek meg arról, hogy csaknem ötven esztendőn át a pécsi Szikra Nyomdában készítették nyomdász barátaink újságunkat. Először egy öreg Heidelberg gépen, még a Munkácsy Mihály utcában, majd a Zaphir 96-os offset rotációs nyomógépen 1974 ősze óta, az Engel János úton. Mind-mind a szakmájukat magas színvonalon értő és gyakorló nyomdászok. Amikor tőlük most végleg elköszönünk, meg kell köszönnöm sok éves, áldpzatos munkájukat. Úgy érzem, hogy mindezen technikai változások nyomán olvasóinknak egy gyorsan előállítható, szép küllemű lapot adhatunk kézbe nap mint nap. Olyan lapot, amely a szűkebb és tágabb pátriánk történéseiről, a külvilág eseményeiről gyorsan és pontosan hírt ad. Amelyben ki-ki megtalálja az őt érdeklő írást, információt. A gép lassan, szinte komótosan indul, a nyomóhengerek lassan veszik fel a festéket, az első lappá hajtogatott és vágott példányok szürkén jönnek elő. A vezérlőpultnál mindössze ketten állnak, s ma már rutinszerűen adják a több mint 40 méter hosszú, plafonig mindent kitöltő WIFAG OF 05-ös nyomógép számára az utasításokat. A nyomás egyre szebb. A több mint 200 villanymotor vezette berendezés hengereinek forgása egyre gyorsul, szédületes sebességre kapcsolva, hogy már szemmel sem lehet követni a pörgést. Itt készül és így óránként 50-60 ezer példányban a lap, az Axel Springer Verlag első magyarországi nyomdájában. Kozma Ferenc Nyomdaavatás Pécsett
