Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-10 / 68. szám
10 ill Dunántúlt napló 1993. március 10., szerda Oskolák a régi Drávaszögben Ritka historikus témájú könyvet: iskolatörténetet adott közre új sorozata, a „Pécsi Tudománytár” első példányaként a Pannónia Könyvek. Lábadi Károly Oskolák a régi Drávaszögben c. köteténél méltóbb sorozatindítást aligha képzelhetünk el. A kiadványnak szívfájdító aktualitása van. Ezt szerényen, a kötet végén egy évszám, több éves kutatómunkája, illetve a könyv megírásának évszáma jelzi: „1991 tavaszán” ... Közeli múltunk tragikusan szomorú Dráván túli eseményeinek ismeretében ma már jól tudjuk, hogy a szerző korszakos fontosságú munkát végzett. Olyan munkát, amit a tizenkettedik óra utolsó pillanataiban fejezett be. Nem sokkal azelőtt, hogy ezen az ősi magyar kistájon is elszabadult a pokol. Lábadi Károly nevét sokan ismeijük. Kollégánk, az eszéki Magyar Képes Újság kulturális rovatvezetője volt, amíg maga is menekülni nem kényszerült állandó lakhelyéről, a dráva- szögi Laskóról. Jelenleg Magyarországon él. 1980 óta publikál rendszeresen néprajzi könyveket, vagyis kutatásai fő területéről merítve a horvátországi magyar népéletet bemutató néprajzi műveket, tanulmányokat. (Hold letette, Nap felkapta. Drávaszögi magyar találósok; Laskaiak. Laskó-Eszék; Szedem szép rózsámat. Népi mondókák, versek, dalok a Drávaszögből és Szlavóniából; Kopácsi vízi élet stb.) Jelen kötete sorrendben a kilencedik. A mű történelmi időszerűségét akkor érezhetjük világosan, ha meggondoljuk: nemcsak a múlt századi, nemcsak százötven éves hagyományok átmentéséről, rendszerezéséről van szó itt csupán. Hanem arról, hogy a drávaszögi „oskolák” a középkorban, a reformáció kezdetein épültek először a Drávaszögben az eszme szárnyra bocsátására, a tudás terjesztésére. De már száz évvel korábban, a XV. század derekán a tudós ferences hitszónok és író, Laskai Osvát is innen indult; Sztárai Mihály és Szegedi Kis István jeles prédikátorok és írók nevével pedig éppen Laskót emlegetik a magyar reformáció bölcsőhelyeként; az egyetemes magyar kultúra, irodalmunk és a kálvinista vallás hazai történetében. Földünk északi részein rekordszintet ért el az ózonréteg pusztulása - jelentette be a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet. Kanada fölött az ózon koncentrációja 25 százalékkal alacsoA szerző így vall könyvéről: „Azoknak az oktatási intézményeknek a történetét, életét dolgoztam föl, amelyek közül a legtöbb még a XVI-XVII. században létesült. A tíz drávaszögi település (Vörösmart, Csuza, Hercegszöllős, Sepse, Kő, Karancs, Daróc, Kopács és Bellye), melyben mintegy kilencezer magyar él (pontosabban csak élt) krónikája az első világháborút követő esztendőkben, az iskolák államosításának idején zárul. A végigkövetett évszázadok során a drávaszögi fejlett iskolák elsősorban a protestáns eszmék továbbélésének a tűzhelyei voltak, ám legalább ilyen fontos a küldetésük a tudományok megismertetésében, a tanulási vágy elhintésé- ben ...” A drávaszögi iskolatörténetek feldolgozásában a tudományosan igazolható legtávolabbi múlt adataiból kiindulva tár elénk egy csaknem teljesen ismeretlen világot a szerző. Fő forrásai ebben: korabeli jegyzőkönyvek, anyakönyvek; a helység tanítóinak névjegyzéke, leltári összeírások; ún. rektori sal- láriumok (a debreceni kollégiumból, s máshonnan vizsgájuk előtt 3-4 évre vidékre kiküldött tanítók, azaz „rectorok” éves járandóságának díjlevelei); a „cannonica visitatio”-k (egyházlátogatások) és egyéb hivatalos iratok, iskolai tantervek, leltári lajstromok stb. padlásokon, templomtornyokban porosodó - pótolhatatlan - iratanyagai. A tények és okiratok megkapó hitelességű adatai fehé- ren-feketén bizonyítják, hogy a Drávaszögben a reformáció kezdetein a messzire fénylő iskolakultúra virágzott. Jó részben a „laskai” Sztárai Mihály és tanítványai dicséretére. Némelyik drávaszögi település - már a XVI. század első harmadában működő - iskolája s a török utáni újrakezdést követő időszak első adatai, okiratai között évszázadokat kötnek össze a néprajzos kutató összegyűjtött iskolatörténeti okmányai, forrásanyagai. Lábadi Károly könyve - születésének sajátos történelmi periódusával, körülményeivel - lehet, egyedül áll a déli magyarlakta területek historikus bemutatásában. (Pannónia Könyvek). Wallinger Endre Marija Vargaj versekben rehabilitálja magát „Apály és dagály”- egy kis XX. század „Kedves Marija Vargaj! — Az Isten áldja meg meleg, emberi szavaiért, melyeket mint költőasszony - de mint népe, nemzetisége képviselője, hírnöke is - hozzám küldött. Hogy miért volt annyira szívem szerinti ez az üzenet, ezt önnek, aki tollforgató, s így nyilván nagyon érzékeny lélek, alighanem fölösleges magyaráznom. Külön öröm volt, hogy a magyarországi horvátok nevében szólt hozzám ilyen ember-melegen ” - ezekkel a szavakkal üdvözölte levélben két hónappal ezelőtt Göncz Árpád köztársasági elnök a Pécsett élő horvát költőnőt, Marija Vargajt. Bizony, hosszú időt kellett várnia, és sok szenvedést megélnie a ma hetven év fölött lévő asszonynak, míg ezeket a sorokat olvashatta. Elvesztettem fiamat, férjemet- Szlavóniában, Slavonski Brodban születtem - kezd bele élete történetébe Marija Vargaj. - Édesanyám egyszerű parasztasszony volt, magyar, tőle - bár a hétköznapi életben általában horvátul beszéltünk - folyékonyan megtanultunk magyarul, a testvérem és én. Édesapám hivatalban dolgozott, bár pont akkoriban kezdődtek a nehéz idők, egyfolytában sztrájkoltak, ilyen szempontból rosszkor jöttem a világra, mert egyik szülőmnek se volt munkája. Apám szerencsére egy idő után el tudott helyezkedni egy zágrábi vállalatnál, így odaköltöztünk, én ott kezdtem elemi iskolába járni. De itt sem maradtunk sokáig, bár ez kedvező változásnak számított, mert apám a vállalat egyik fiókjához került Bozanski Brodba, a Száva partjára, vezető állásba. Itt folytattam az iskolát a Szent Kereszt rendi apácáknál. Ebben az időben már írogattam verseket, fel is figyelt rá a tanítónőm, sőt, még rövidebb színdarabbal is megpróbálkoztam, amit mi, gyerekek előadtunk. Gimnáziumba megint a folyó másik partján, szülővárosomban, Slavonski Brodba jártam, itt is részt vettem - ahogy magyarul mondják - az önképzőköri munkában. Ez már 1935-ben volt, akkor gyilkolták meg Mar- seilles-ben a szerb királyt, s ezzel megint ránk is nehezebb idők jöttek. Édesapámat is letartóztatták, mindenféle képtelenséggel vádolták, először halálra ítélték, amit végül kegyesen életfogytiglanra változtattak. 1943-ban szabadult, amit érdekes módon a német megszállásnak köszönhetett, mert ők szabadon engedték a politikai foglyokat. Közben visszamentünk anyám falujába, Eszék mellé, én kereskedelmi akadémián folytattam tanulmányaimat. Ekkor már kevésbé mélyedtem el az irodalomban, nem azok az idők járták. Apám szabadulásával Újvidékre költöztünk, ugyanis ott a vasútnál tudott elhelyezkedni. Én közben férjhez mentem, azonban a férjemet elvitték a frontra, és többé sohasem láttam. Akkorra már volt egy négyhónapos kisfiam, akit szintén elválasztották tőlem, elvitték lágerbe, őt se láttam többé. Mind inkább közeledtek az oroszok és Tito partizánjai, akiktől nagyon féltünk, ezért a Dunán átkelve menekültünk Magyar- országra, egyenesen Budapestig. De ezen az úton is sok baj ért, a szüleim vonatát bombatalálat érte, sokáig nem tudtuk, hol vannak. Budán épp belekerültünk az ostromba, egyik oldalról lőtt a német, a másikról az orosz. Négy hónapig bujkáltunk mint menekültek.- Miért éppen Budapestre mentek, hisz számítani lehetett az ostromra?-Eredetileg Bécsig akartunk eljutni, de ott ragadtunk, már körül volt véve a város. Itt töltöttük ezt a rémes négy hónapot, utcán, kapualjakban, lebombázott házakban. Amikor elmúlt a közvetlen veszély, nekiálltunk keresni a szüleinket, s nekem eszembe jutott apám szava, hogy az újvidéki is a Pécsi Vasúti Igazgatósághoz tartozik, hát lejöttünk ide Pécsre, ahol szerencsésen rájuk is leltünk. A Rajk per után- Eljött tehát az, amit hosszú évtizedekig „felszabadulásnak ” hívtunk, de aztán kiderült, hogy sokaknak ez olyasmi volt, mintha csöbörből vödörbe kerültek volna. Önnek valóban hozott megnyugvást 1945 a sok szenvedés után ?-Rövid időre talán igen, de az sem volt izgalommentes, és főleg nem tartott sokáig. Sajnos, itt Pécsett akkor horvát tudásommal semmire se mentem, ezért beiratkoztam a Dolgozók Tanítóképzőjébe, amely a Király utcában működött. Mikor ezt az iskolát kijártam, elhelyezkedtem mint délszláv tanító, s a tanítást mindaddig folytattam, míg az ávósok le nem tartóztattak. ítélet nélkül ültem négy évet. A Rajk-per után vittek el minket tizenegyünket, horvát tanítókat a járásból, azzal a váddal, hogy „titoisták” vagyunk, holott mi azt sem tudtuk, mi az. 1957-ben szabadultam. Azután másodszor is férjhez mentem, de szellemi munkát nem vállalhattam, úgyhogy fizikai munkán tengődtem, lakatosok, kőművesek, asztalosok mellett dolgoztam. Végül is 1968-ban a férjem révén el tudtam helyezkedni a MÁV-nál. Közben nagyon beteg lettem, koraszüléseken, halvaszüléseken estem át, mivel az ávón kíméletlenül megvertek, a hasamat is megrugdosták. Többször megoperáltak, az elme- gyógyászati klinikán is megfordultam. A rehabilitációmat már a régi rendszerben is kértem, ahol persze, szóba sem álltak velem, ám ami a szomorúbb, hogy 1990. februárjától is kilencszer folyamodtam rehabilitációért, de még mindig nem kaptam meg. Sajnos, az ügyemről, mivel minden hivatalos eljárást nélkülözött, semmilyen dokumentum nem maradt fenn, csak tanuk vannak, azok is mind kevesebben. Visszatértem a versíráshoz- Térjünk vissza a sok szenvedés után az irodalomhoz, minthogy - gondolom - az ön életébe is visszatértek egy idő után a versek.-Igen. Szerencsére a rendszerváltással nagyon megélénkült a nemzetiségi élet. Gondoljon csak bele, van horvát rádiónk, televíziónk, van Horvát Intézetünk, Horvát Klubunk, horvát színházunk, van horvát egyesületünk, van horvát újságunk, nem is egy, Pécsett is, külön, a „Zornica” (Hajnalhasadás), bár ez inkább vallási lapnak tekinthető, mint közérdekűnek. Budapesten adják ki a „Hrvatski glasnik” (Horvát Hang) című lapot, lehet, hogy idővel ennek is lesz pécsi kiadása. Meg kell mondanom, hogy az évek alatt én szép lassacskán visszatértem a versíráshoz, de csak saját magamnak írhattam, mert semmi remény nem volt rá, hogy valaha is megjelenhetek. Egyszer megpróbálkozott velem a Pécsi Rádiótól Filáko- vics István, de leintették. A változás után aztán nekem is szólt a Horvát Szövetség elnöke, Frankovics György úr, hogy végre lehet szabadon dolgozni, sőt egy kis könyvemet is megjelentette, melynek a címe „Plime i oseke” (Apály és dagály). Ez egy válogatás, nyolcvan verset tartalmaz. Úgy tűnik hát, vége a félelemnek, a szenvedésnek. Lehet dolgozni, csöndben, ahogy mindig is vágyott rá az ember. És kitartással egy nép, egy nyelv mellett. Ahogy Marija Vargaj írja egy versének magyar fordításában: Maroknyi népem fájára / Raktam le szürke fészkem. M. K. Marija Vargaj Fotó: Proksza László Beiratkozások idején - az iskolaérettségről A legtöbb iskolában a tavaszi-őszi szünidő körüli időkben megtörténik a 6-7 éves gyermekek beíratása az általános iskolák első osztályába. Az iskolaérettség megállapítása az iskolaorvos, óvónők, tanítók, szükség esetén pszichológus véleménye alapján történik. Mik a legfontosabb ismérvei? Szükséges, hogy a gyermek életkorának megfelelő testi fejlettséget érjen el. Fontos, hogy az addig fokozottan megmutatkozó mozgásigény már valamennyire mérséklődjék. A finom mozgások fejlettségi foka már lehetővé teszi az írástanulás megkezdését. Az életkornak megfelelő értelmi fejlettség következtében már kitartóbb figyelemre, figyelemkoncentrációra képes. Érzelmi-akarati tulajdonságainak alakulása az új környezetbe való beilleszkedést, a gyermektársakkal és felnőttekkel jó kapcsolatok kialakítását ösztönzi. Mit tehet a szülő, hogy lehetőleg optimálisan segítse gyermekét? A pozitív érzelmi viszonyulások, a biztonság érzése az iskolai teljesítmény egyik leghatékonyabb hajtóereje lehet. Feltételezi a folyamatosan meglévő szeretetteljes kötődéseket megszületéstől kezdve. A csecsemőkorban a meghitt testközel kapcsolatot a szülőkkel, a 2 éves kor körüli dacos szembefordulások idején az önállóság segítését, a 4-5 éves gyermek fantázia-szorongásainak oldását, megnyugtatását. A bizonytalanságok, szorongások gátló hatást eredményezhetnek - jó általános képességek mellett is - az iskolai faladathelyzetek- ben. A kudarcok pedig további szorongások okozói lehetnek, amik gyengébb teljesítményben is tükröződhetnek. A megfelelő testi gondozás, biztonságot nyújtó családi háttér elsődleges fontosságú. Alapja az egészséges én fejlődésének, ami azt is eredményezi, hogy ebben az életkorban a gyermek már önmagát is ismeri bizonyos fokon. Ehhez hozzátartozik: testének ismerete, fontosabb személyi adatainak tudása, legfőképpen olyan fokú önállóság érzése, ami lehetővé teszi a szülőktől való hosz- szabb távoliét elviselését érzelmi megrázkódtatás nélkül. A túlságosan óvó, féltő szülő, aki mindent megtesz a gyermeke helyett, mert félti a kudarctól - az egészséges leválást gátolja, az önállósodásban akadályoz minden jó szándéka mellett is. Az ilyen gyermek új környezetbe kerülve a talajvesztett- ség érzését éli meg. A szülő távollétében szorong, és belső problémájára figyelve képtelen az iskolában az együttműködésre. A kezdeti beilleszkedési nehézségekből pedig magatartási zavarok is kialakulhatnak. Ez megnyilvánulhat visszahúzódó félénkségben vagy agresszív viselkedésben is, ami az egészséges kortárs-kapcsolatok kialakulásában, a figyelemben, tanulásban, feladatteljesítésben is akadályozhat. Másik véglet az érzelmileg elhanyagolt, sok esetben durva családi konfliktusok között felnövekvő gyermek. Szintén megrázkódtatásként élheti meg az iskolába kerülést. Már a családban sem érezhette magát biztonságban. Az új, ismeretlen környezet újabb traumák okozója lehet. Valószínű, hogy a bizonytalanság okozta feszültség - az otthoni minta hatására - agresszív viselkedésben fog levezetődni. A társakkal való állandó konfliktus pedig az iskolában is a kitaszítottság érzését növelheti. Mindez ismét gátolja a feladatokhoz, kötelességekhez való pozitív viszonyulást. Az említett lehetséges esetek szélsőségesek, de sajnos előfordulásuk gyakori. A harmonikus személyiség-fejlődés legfontosabb feltétele az érzelmi biztonság. Ha a gyermek úgy érzi, hogy ő is fontos személy a családban, hogy problémáira odafigyelnek, érdeklődéseire választ kap, egészséges mozgásában nem korlátozzák, valószínű, hogy értelmi-érzelmi tulajdonságainak fejlődése megrázkódtatásoktól mentesebb, töretlen lesz. A felnőtteket sokszor kényelmetlenül érintő egészséges mozgásigényt, agresszivitást megértő, de okosan korlátozó szülői hozzáállással célszerű irányítani. Nyilvánvaló, hogy a gyermeknek - saját érdekében - tiltásokkal is szembesülnie kell. Valamilyen mértékig meg kell tanulnia a kudarcok tűrését is. Fontos, hogy ezek ne a bűntudat vagy megszégyenítés kínos érzésével párosuljanak, hanem az együttéléssel kapcsolatos legfontosabb szabályok ismeretét és betartását fejlesszék. Mindez később a alakulását is segíti. Vágyait, kívánságait már képes lesz későbbi időpontokra halasztani, más szempontokat is figyelembe venni. (Pl. a tanulás fontosságát.) Természetes, hogy minden család életében előfordulnak enyhébb vagy súlyosabb konfliktusok. Ezek megoldása őszinteségen, egymás megbecsülésén, a másik szempontjainak, érdekének megértésén alapuló képesség, amit a gyermekekben is fejleszteni kell. Bátaszéki Ferencné pszichopedagógus i [ nyabb a normálisnál. Ez az adat Finnországnál 30-40 százalék, Svédországnál pedig 40 százalék volt. Az északi félteke fölötti ózonréteg vékonyodása kezdi megközelíteni az Antarktisz felett mért rekordot. Vékonyodik az ózonréteg
