Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-09 / 67. szám

1993. március 9., kedd qj Dunántúlt napló 3 Hol parkoljanak a mozgássérültek? Orvosi szakvélemény alapján háromféle szociális juttatásban részesülhetnek Közös szennyvíz­telepet épít Vásárosdombó és Kaposszekcső Szennyvíztelep és a hozzá tartozó csatornahálózat építé­sére szövetkezett két szomszéd megye. A Baranya megyei Vá­sárosdombó és a Tolna megyei Kaposszekcső önkormányzata a tavaly megpályázta az erre a célre igényelhető 60 százalékos állami támogatást. így szeret­nék a .nagy hatásfokú GBS-rendszerű 143 millió fo­rint összértékű környezetvé­delmi beruházást megvalósí­tani. Farkas Istvántól, Vásáros­dombó polgármesterétől meg­tudtuk, hogy az építkezés kivi­teli terveit a Pécsi Mérnöki Iroda már a múlt évben elkészí­tette. A kivitelezési munkálatok elvégzésére pedig a törvény adta lehetőségek szerint, zárt­körű, meghívásos pályázatot hirdettek, melyre eddig két je­lentkező akadt. A község 24 millió forintos költségvetéséből ez évben 3,3 millió forint szük­séges az első ütem megvalósítá­sához, de remélik, hogy ezt az összeget szintén pályázatok út­ján csökkenteni tudják. A GBS-rendszer kiválasztá­sához nagyban hozzájárult, hogy a tisztító aknák számát je­lentősen csökkenteni tudják, így 3 milliós költség megtakarításs- sal számolhatnak. A szennyvíz- telep költségeit természetesen a két falu önkormányzata közö­sen viseli, vezetékből pedig Vá- sárosdombóra 13 920 méter jut. A közös beruházást az éssze­rűségen kívül - 50 százalékos finanszírozás - a két falu közti terület természeti adottságai, s az ezért járó 10 százalék állami támogatás növekedés is indo­kolta. Megyeriné A fiatalember az utcán találta a parkolójegyet, örült is neki, vállalkozó lévén a mozgáskorlá­tozottaknak járó kedvezmény­nyel olyan helyeken is megáll­hatott, ahol a KRESZ szabályai szerint ezt nem tehette volna meg. Amikor aztán a rendőr ke­reste a kocsijában a rokkantat, mondta, nincs szó másik sze­mélyről, neki szól a parkoló­jegy. Az ifjonc feltehetően még olvasni sem tudott, hiszen a parkolójegy egy nő nevére volt kiállítva. Persze, hogy vannak itt is visszaélések - mondja Schmidtné Végvári Agnes, a Pé­csi Polgármesteri Hivatal népjó­léti iroda 111-as számú területi szociális központ csoportveze­tője -, de azért a legtöbb moz­gássérült becsületes. A tisztvi­selőnő azt is elmondja, hogy az orvosi szakvélemény alapján a különféle, jellegű mozgáskorlá­tozottságban szenvedők három­féle szociális juttatásban része­sülhetnek: kaphatnak közleke­dési támogatást, parkolási en­gedélyt és meghatározott össze­gig gépkocsi vásárláshoz árki­egészítést. Az évi 12 ezer forintos köz­lekedési támogatást minden rá­szoruló megkapja és olyan köz­lekedési eszközre használja fel, amire akarja, hiszen az ezt sza­bályozó kormányrendelet nem határozza meg a pénz felhaszná­lásának körét. Parkolási enge­dély viszont - a dolog természe­ténél fogva - csak annak jár, aki személygépkocsival közleke­dik. Ezt a kedvezményt még akkor is megkaphatja, ha nincs jogosítványa, de a vele közös háztartásban élő személynek van. Viszont csak akkor hasz­nálhatja, ha történetesen a moz­gássérültet szállítja. Autó vásár­láshoz is kaphat támogatást, a vételár 60 százalékáig, de ez nem lehet több, mint 240 ezer forint. A közlekedési támogatásra február 15-ig lehetett beadni a kérvényt a polgármesteri hiva­talba, a feldolgozás után hoznak döntést a 12 ezer forintos hozzá­járulás kiutalásáról. A szociális központ munkatársa arról nem tud felvilágosítást adni, hányán adták be kérvényüket, hiszen még nem jutottak el az értékelé­sek végére, ám valószínű, mind a 774 tavalyi pécsi jogosult idő­ben benyújtotta igényét.- De lehet, hogy nem - ma­gyarázza dr. Szabó Ferenc, a Pécsi Mozgáskorlátozottak Egyesületének titkára. - A bea­dási időpontot ugyanis nem egyeztették érdekvédelmi szer­vezetünkkel, mi rövidnek tartot­tuk, s tartjuk most is. Az időjá­rás viszontagságai miatt sokan ki sem mozdulhattak lakásuk­ból, nem juthattak el a polgár- mesteri hivatalig. A titkár azt is elmondja, a parkolási engedély ügyében vi­tában vannak az önkormányzat­tal. Ugyanis a belváros egyre szélesedő körében tilos a közle­kedés, tekintet nélkül a moz­gáskorlátozottakra. Meg aztán szinte mindenütt fizető parko­lókat létesítettek, ott viszont hi­ába mutatják fel a parkolási en­gedélyeket. A kedvezményes gépkocsi vásárlással is baj van, ugyanis tavaly 1500 igénylőt tartottak számon, de csak 60 autó vásárláshoz kaptak árki­egészítést. A legtöbb mozgás- szervi megbetegedést a munka­helyeken „szerzik” be az embe­rek, s bár egyre több bánya zárja be kapuit, az innen kikerülők legtöbbje az egészségügyi in­tézmények rendszeres látoga­tója lesz. A szociális támogatás mértéke pedig nem növekszik, tavaly is 12 ezer forint volt a közlekedési hozzájárulás. Ha figyelembe vesszük az inflációt, a benzinárak növekedését, ho­vatovább ez a pénz már busz­bérlet vásárlására sem lesz ele­gendő. Pedig a szerencsétlenül járt emberek egyre inkább rá­szorulnának a társadalom szoci­ális gondoskodására, hiszen leg­többen a rokkantnyugdíjból már most nehezen tudnak meg­élni. B. G. Hóundor Fogyatékos gyermekek részére ajándékozott egy Ford mikrobuszt egy magát megnevezni nem kívánó né­met üzletember. Az autót tegnap délelőtt Hanns Rehfeld főkonzul adta át. Fotó: Szundi Már december elején el szokott kezdődni a vágyakozó sóhajtozás, bárcsak lenne idén fehér karácsonyunk. Aztán bánatosan legyintünk, á, úgyse lesz! Igen, a karácso- nyosdinak még megvan ez a havas romantikája, minden képeslap, tévéfilm erről szól. De most, hol van most ka­rácsony? Március van, kö­nyörgöm! Meggyötör ez a hó, szemé­lyes sértésnek veszem, hogy esik. Reggel, ha húzom föl a redőnyt, már előre rettegek: milyen kép tárul a szemem elé. Hát olyan. Aztán eszembe jut, hogy gyerekként, az isko­lában fölugráltunk még órán is, ha az első hópelyhek el­kezdtek szállingózni. És alig vártuk, hogy kirohanhas­sunk... Hogy is van ez? Végig morgok, ahogy gya­logosan Amundsen-szerűen bebugyolálva ballagok mun­kahelyemre, levakarhatatlanra fagyott járdán, locspocson át. És a szél is... Hát persze, hogy fúj! Szembe. Hazafelé is szembe fog fújni. Pedig akár edzett is lehetnék, láttam én akkora havat, éltem meg olyan hideget, mínusz 30 fokot! De az direkte élmény volt, külföl­dön, ugyebár, hozzátartozott egy utazás kalandjához. Ez a pécsi, mindennapos, semmi­lyen hó olyan, mint egy bünte­tés. Nesztek, nyavalyások! De vajon ki mondhat ilyet? H. Bóna Márta biztos nem. Hát akkor? Nincs kedvem még ebbe is beleborzongani. In­kább hirtelen jóindulat önt el: szegény hó, ő is csak esendő. M. K. Tartalékos katonák egyesületet szerveznek Mosópor-teszt A háztartásvegyipar területén a hazai gyártmányokat egyre inkább kiszorítják a külföldi re­ceptek alapján gyártott termé­kek. Az európainak tekinhető választékban és reklámban való eligazodás elősegítésére a Kermi a közelmúltban mosó­portesztet készített. Ebben 19 féle itthon kapható mosópor tu­lajdonságait vizsgálták, illetve értékelték. A teszt során megál­lapították azt is, hogy a tradici­onális magyar gyártók termékei mellett jó minőséget képvisel­nek az új magyar gyártók, a Henkel és az Unilever. A ko­rábbról ismert, Biopon, Biomix, Perlux, Unilux összetételét mó­dosították, vagy alapvetően megváltoztatták, az így létrejött új termékek gyengébb minősé­gűek lettek. A Biopon és a Bi­omix mosópor helyett például áztatószert hoztak forgalomba. Keveset lehet hallani a Hon­védelmi Minisztérium kezde­ményezése alapján megalakult Tartalékos Katonák Országos Egyesületének Dél-dunántúli Szervezetéről. Holott az or­szágban nyolc regionális szer­vezet alakult. A három megyére kiterjedő egyesület - Baranya, Somogy, Tolna megye - vezetősége és a pécsi Méder Ferenc nyugalma­zott- honvéd ezredes még de­cemberben vállalta hat hónapra az ügyvezető elnöki teendők el­látását. Most alakul tehát a szervezet, amelynek jelenleg 150 tagja van, akik tovább építik, szerve­zik az egyesületet. Az alapsza­bályban rögzített feladatokat, célokat valósítják meg, és az önkéntesen befizetett tagdíjak­ból tartják fenn magukat. A szervezetnek minden tarta­lékos katona tagja lehet rendfo­kozatra való tekintet nélkül. Közösségi életre gondolnak, ka­tonai hagyományok ápolására, rendezvények tartására. Terveik szerint a külsőségek­ben is megjelenítik majd, és a társadalmi környezettel is igye­keznek elfogadtatni a magyar katona gondolkodásmódját, vi­selkedési szokásait és etikai ér­tékeit. Szeretnék képviselni mind a három generációt, - mondja Méder ezredes. A Magyar Kirá­lyi Honvédség, a Demokratikus Magyar Honvédség, a Magyar Néphadsereg, illetve a Magyar Honvédség tartalékos katonáira számítanak. Rendszeres szervezeti életet szeretnének élni és hasznos el­foglaltságot, kikapcsolódást megteremteni, de tudományos kutatói munkára is készülnek, így a hadtudományi és hadtör­téneti kutatásokba is szeretné­nek bekapcsolódni. Az egyesület célja a honvéde­lem ügyének társadalmi támo­gatása. Sántha László Talpon maradnak-e a kiskórházak? Dr. Dereczeni Lászlót, he­lyettes megyei tisztifőorvost kérdeztük arról, hogy lát-e esélyt a kisvárosok kiskórháza- inak fennmaradására.- Úgy gondolom, nemcsak az én véleményem, - hanem az egészségügyi kormányzaté is, mely egybecseng a helyi igé­nyekkel és óhajokkal, hogy igen is van jövője a kisvárosok kis- kórházainak. Nehéz jelenük van, ez kétségtelen - mondta a tisztifőorvos. Tájékoztatott a kórházak új feladatrendszerérői is. Minde­nek előtt az önkormányzatok és a társadalombiztosítás ismert kondíciói miatt most nehéz éveket élnek meg, és a túl nagy, vagy a túl kicsi kórházakkal vannak problémák. Adódik ez a korábbi telepítés, szervezés centralizált jellegéből és a gaz­daságosság szempontjait sem igen vették figyelembe. Igaz, fokozatosan, az egész­ségügyben is megjelenik a gaz­daságosság kérdése, mely nagy kihívás a kórházak számára. Egyrészt felmerült a befekte­tés-haszon kérdése, másrészt megváltozik a finanszírozás rendszere, amelyben meg fog jelenni a teljesítmény elv. Igaz, csak mértékkel, mert a lényeg az, hogy 70 százalékban meg­kapják a bázisfinanszírozást, az eddigi appanázst az egészség- ügyi intézmények és csak 30 százalékon belül adhatnak be számlákat egy bizonyos pont- rendszer alapján, melyet német rendszerből adaptáltak Ma­gyarországra. (A pontrendszer lényege, hogy minden beavat­kozásnak van egy meghatáro­zott pontértéke, és a pontérté­kek pénzben kifejezhetők. Utóbbi értékét évente határoz­zák meg.) A 30 százalékon be­lül sem túllépni, sem attól elma­radni nemigen lehet. Ez a száza­lékarány természetesen a jövő­ben változik. A finanszírozás háromféle módon fog történni. Az esetek nagy többségében az akut bete­gekre egy bizonyos átlagfinan­szírozást kap az intézmény. Egy vakbélgyulladásra és műtétre meg lesz egy átlagpont, amibe beletartozik a beteg első napi kivizsgálása, a műtét és az azt követő kórházi kezelés. Ä kór­ház a pont után járó összeget kapja meg, ha ilyen diagnózist közöl a társadalombiztosítással. Viszont ha szövődmény lép fel, mert például a kórház színvo­nala olyan, hogy nem megfelelő a műtő műszerezettsége, a szakmai színvonal és több időt tölt el a beteg az intézményben, mint a meghatározott, akkor ezt a diagnózis alapján nem fogja honorálni a társadalombiztosí­tás. Ez rákényszeríti majd a kórházakat egyfajta versenyre, hogy szakszerűen, jól és hibát­lanul nyújtsák a szolgáltatásai­kat. A másik a krónikus, hosz- szan elfekvő betegek köre, itt a kezelési napok arányában törté­nik a finanszírozás. A kórházak már jelezték, hogy ágyaiknak hány százaléka' aktív és hány a krónikus ágy. A harmadik cso­port a tétel szerinti diagnózis alapján történő finanszírozás. Tehát egy szívműtét, veseátülte­tés esetében lesz egy konkrét ár. Ez a kiskórházakat kevésbé érinti. Mindez együttesen azt je­lenti, hogy a kórházvezetés egyre inkább egy menedzsment lesz. Szakmai részről a kórházat fel kell hozni a kihívások foga­dására és gazdaságilag is állni a sarat. Megteremteni a kórházak képét, a jóhírét, hogy idejöjje­nek műtétre, idejöjjenek szülni és ne máshova, mert itt is két­ágyas szobát kapnak fürdőszo­bával, itt kedvesebbek, otthono­sabb a légkör. A kórházi kom­fortot olyanná kell alakítani, olyan szakembereket kell a kis­körházakba is megnyerni akár pályázat, ösztönzés útján, hogy ez teljesüljön. Kótány Jenő Hétfő után ismét kedd, megírja a Kiskegyed!- Reprivatizált lányok - mit kezdhetnek az életükkel, akik kikerültek az állami gondozásból- Húsvéti utazás, csak függetleneknek!- Két lány esküdött hűséget - egymásnak- Kozmetika fiúknak -Nassolni jó, de árt!- A divatban piros az adu és persze pletyka, szerelem, sztárok, tippek, ötletek, mindez, mint minden kedden olvasható a Kiskegyedben (1713)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents