Új Dunántúli Napló, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)

1993-03-08 / 66. szám

8 oj Dunántúli napló 1993. március 8., hétfő Külpolitika Negyven évvel ezelőtt.. . A Pravda 1953. március 6-án gyászkeretes első oldalán közölte: „Meghalt a népek atyja.” A hivatalos közlemény azt is tudatta, hogy a történe-' lemkönyveket ezentúl már úgy kell fogalmazni, hogy az em­beriség jótevőjének szíve már­cius 5-én 21 óra 50 perckor megszűnt dobogni. Ennek ép­pen negyven esztendeje. Azóta a történelmet is átírták, nem­csak a tankönyveket. Pontosít­hatjuk azonban az agg diktátor végnapjairól tudósító informá­ciókat is. Ezek legfőbb forrása Hruscsov sokat vitatott emlék­irata volt, miszerint Sztálin már 3-án meghalt. Egy moszkvai folyóirat - Szoversenno Szekretno - köz­readta az immár dokumentált hiteles változatot. Eszerint Sztá­lin március 1-jén éjszaka lett rosszul, Mozart zongoramuzsi­káját hallgatta előtte. A testőr­parancsnok értesítette Beriját, ő érkezett először a kuncevói dá­csába, aztán sorra megjelentek a Politikai Bizottság többi tagjai. Nem felel meg a valóságnak Hruscsov szövege, miszerint 12 órán át hozzá sem nyúltak, ugyanis az első szigorúan bi­zalmas orvosi jelentést már haj­nalban kiadták, Lukomszkij professzor aláírásával. „A beteg teljesen öntudatlan állapotban van. A jobb oldali végtagjai mozdulatlanok. Fényre nem re­agál. Állapota rendkívül sú­lyos.” A PB másnap reggél ülést tar­tott és meghatározták, hogy kik tartózkodjanak Sztálin mellett. Jóváhagyták a kezelési módot is. Lukomszkij és orvoscsapata tehát dolgozhatott. Az élenjáró tudományos módszerek alkal­mazói - mint ahogy a korabeli propaganda állandóan hirdette - a vérnyomás csökkentésére pió­cákat helyeztek Sztálin testére, amint ezt a bizalmas orvosi je­lentések igazolják. „Március 2. Hét óra. A fül mögötti részre nyolc piócát helyeztünk. Ti­zenöt óra. Négy piócát tettünk a mellére. 17 óra 45, további hat piócát helyeztünk a mellére.” Mint a most nyilvánosságra ho­zott bizalmas orvosi jelentésből kitűnik, az agónia egész folya­mán lényegében elavult, kor­szerűtlen módszereket alkal­maztak, piócákat és kámforin­jekciót. Ä légzést kézi masz- százzsal erősítették. „Március 5. 21 óra 30 perc. Erős cianózis, izzadás.” Húsz perc múlva a mind szederjesebb arcú Sztálin meghalt. Még aznap éjjel összeült a Politikai Bizottság és az 1. számú közleményben, 10 pont­ban megfogalmazta a „törté­nelmi helyzet” legfontosabb .tennivalóit. 1. A testét a Lenin Mauzó­leum különleges laboratóriu­mában balzsamozzák be. 2. A holttestet a Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában rava­talozzák fel. 3. Katonai egyen­ruhában tegyék a koporsóba, a zubbonyán a Szovjetunió Hőse, valamint a Szocialista Munka Hőse kitüntetéssel. 4. Krupin felel a koporsóért. 5. Jasznov feladata a körülményhez illő koszorúk elkészíttetése. 6. A ha­lotti maszkot Manizer szobrász készítse el. 7. Beszpalnij állítja össze a festők névsorát, akiknek feladata az Oszlopcsarnok fel­díszítése. 8. Bolscsakov a film- felvételekről gondoskodik. 9. A Pantheon elkészítése Jasznov kötelessége. 10. Poszokin mér­nök tervezze meg a feliratot, melyet a Mauzóleumra helyez­nek. S még egy információ, me­lyet nem közölt a gyászkeretes, 40 évvel ezelőtti Pravda: a bon­coláskor megmérték a genera­lisszimusz agyvelejét, 1340 grammot nyomott. A pszicho­lógiai alaptankönyv szerint az átlagos emberi agyvelő súlya 1350 gramm . . . (MTI-Press) A kiszámítható kockázatok szlovák elnöke: Michal Kovac Gigarettaadó Az Egyesült Államokban várhatóan olyan nagy adót vet­nek ki a dohányárura, hogy egyes cigarettamárkák ára akár meg is duplázódhat - jelentette a Reuter. Leon Panetta, a Fehér Ház költségvetési hivatalának igazgatója egy televíziós mű­sorban elmondta, hogy Clinton elnök csomagonként akár 2 dol­lárt is kitevő cigarettaadó beve­zetését tervezi az egészségügyi ellátás reformjához szükséges bevételek egy részének előte­remtése és a dohányzás vissza­szorítása céljából. Az adóval a kormánynak nemcsak bevételek előteremtése a célja, hanem az is, hogy leszoktassa az embere­ket a cigarettáról és megszün­tesse a dohányzás okozta egész­ségügyi problémákat. Betyár-program Hatalmas zűrzavart és tete­mes többletköltséget okozott a brüsszeli központú, rákkutatás­sal és a kór kezelésével foglal­kozó európai szervezet munká­jában egy brit fiatalember, aki Yorkshire-i otthonából szemé­lyi számítógépével „behatolt” az intézmény adatbázisába - vált ismertté egy bírósági eljá­rás során. A most 19 éves Paul Bedworth „betyár-programjá­val” teljesen összekeverte az adatokat, és 14 ezer dolláros extra telefonszámlát csinált az intézménynek. Az adatbázis rendbehozatala a szakértőknek egy hetébe került. Paul 1991. júniusában yorkshire-i otthona hálószobájából követte el a „csínyt” azzal a számítógépé­vel, amelyet karácsonyi aján­dékba kapott. Akik jól ismerik Michal Ko- vácot, a független Szlovákia első emberét, azok a kiszámít­ható kockázatok elnökeként jel­lemzik őt. Több mint harminc évig dolgozott a bankszakmá­ban. A hatvanas évek közepén egy évig a kubai szocialista hi­telrendszer kiépítésében műkö­dött közre, majd ezt követően három évig a londoni szlovák iparbank igazgatóhelyettese volt. 1969-ben hazarendelték, majd . egy évre rá kizárták a pártból. A „bársonyos forradalom” után a Nyilvánosság az Erőszak ellen nevű mozgalom tagjaként Meciar első kormányának pénzügyminisztere lett. Később csatlakozott a miniszterelnök mozgalmához, amely a Demok­ratikus Szlovákiáért elnevezés­sel működött. E szervezet kép­viselőjeként választották meg a csehszlovák parlament utolsó elnökévé. A pozsonyi vár lakója beikta­tási beszédében hangsúlyozta, ho<?y Szlovákia minden polgá­rának köztársasági elnöke kíván lenni. Nem maradna közömbös, ha az etnikai kisebbségek el­nyomására vagy jogaik csorbí­tására irányuló törekvéseket ta­pasztalna. Fontosnak tartja azon szlovákok jogainak garantálását is, akik az általuk lakott helysé­gekben kisebbséget alkotnak. Pártállástól, nemzetiségtől, val­lástól függetlenül az ország va­lamennyi lakójának érdekeit kí­vánja képviselni, ezért kilépett a kormányzó pártból, a Demokra­tikus Szlovákiáért Mozgalom­ból. Bízik abban, hogy a nehéz gazdasági és szociális helyzet ellenére konszenzust tud terem­teni a különböző rétegek között. Az elnök Magyarországot az új Szlovákia legfontosabb part­nerei között említette, s ebből kiindulva szoros együttműkö­dést szorgalmazott mind a tör­ténelmi múlt tisztázására, mind pedig a meglévő politikai és gazdasági problémák megol­dása érdekében. A megfigyelők úgy vélik, hogy az elnöknek a bevezető­ben említett tulajdonságai - a kiszámíthatóság és a kockázat- vállalás - igen jó „ajánlóleve­lek” a politikusok nemzetközi világában. A nehézvíz csatája 1943. február 27-én éjjel robbantotta fel kilenc vakmerő norvég a megszállt ország déli részén működő német nehéz­vízüzemet. Az egyetlen puskalövés nél­kül végrehajtott támadást ma­guk a résztvevők is öngyilkos küldetésnek tartották. A szö­vetségesek rendelték el az üzem felrobbantását. A pa­rancs szerint a létesítményt minden áron el kellett pusztí­tani. Korábban egy 41 tagú brit rohamosztag szállt partra ugyanezen céllal, de mindnyá­jan életüket vesztették az akci­óban. A most hetvenes-nyolcvanas éveikben járó, többszörösen ki­tüntetett hősök is jelen voltak a szombat este kezdődött meg­emlékezésen, amelynek része­ként norvég tisztinövendékek pontosan felelevenítik a fél év­századdal ezelőtti történelmi támadást. A rohamosztag öt tagját Angliában képezték ki az akci­óra a norvégiai üzem e célból felépített hasonmásán. A töb­biek hónapokig rejtőztek a gyár feletti hegyekben. Az ang­liai csoport ejtőernyővel eresz­kedett a merénylet színhelyére. Az akció sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy a csoport ta­lált egy őrizetlen ösvényt, amely egészen az épületig ve­zetett és sikerült a robbanó­anyagot magára a nehézvíz­gyártó berendezésre erősíteni. Az akció után a résztvevők, akiket háromezer német katona üldözött, két hét alatt jutottak sí­talpon a 400 kilométerre lévő Svédországba. Tiltakoznak a vajdasági magyarok Erőszakos magyarosítások- A vajdasági magyarság nem fogadhatja el az erőszakos mozgósítások legalizálását - mondotta az Új Dunántúli Nap­lónak adott interjújában Vékás János, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke. K. T.: - Hogyan tudta átvé­szelni a vajdasági magyarság és a Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közössége ezt a súlyos másfél-két évet, amelyben szinte egy pillanatig sem volt könnyű jugoszláviai magyarnak lenni? V. J.: - A vajdasági magya­rok a balkáni válság közepette megpróbáltak olyan magatartást tanúsítani, amely a nyugati de­mokráciák mércéi szerint is a kisebbségi jogokért folytatott demokratikus harcként érzékel­hető. A VMDK igyekezett tá­voltartani magát a konfliktusok­tól, és nem volt hajlandó részt venni a véres összetűzésekben sem. Külföldi utazásaink során azt tapasztaltuk, hogy a nyugati politikusok úgy tekintenek ránk, mint higgadt, megfontolt szervezetre. Egy német újságíró nemrégiben azt írta, hogy a ma­gyarok a határ mindkét oldalán higgadtságukkal a stabilitás té­nyezői voltak. Volt egy olyan időszak, ami­kor még a szerb hatalom is az­zal példálózott, hogy az albán kisebbség nem tartja tisztelet­ben a politikai harc demokrati­kus szabályait, de itt vannak a magyarok, akik a rendszer kere­tin belül kívánják megvalósítani követeléseiket. Ahogy azonban múlik az idő, a vajdasági magyarok és a VMDK ilyen magatartása egyre inkább zavaró tényezővé kezd válni a szerb hatalom számára. Úgy tűnik, hogy most úgy igyekszik diszkredítálni ezeket a jogos követeléseket, hogy megpróbálja a rendszer keretein kívülre szorítani a VMDK-t. Nemrégiben jutott tudomá­sunkra, hogy a jugoszláv kato­naságról készülő új törvényben radikálisan új módon kezelik a katonai behívók megtagadóit. Eddig azok a tartalékosok, akik nem tettek eleget a behívópa­rancsnak, . csak szabálysértést követtek el. és legfeljebb 60 na­pos elzárást kaphattak. Ez azonban ritkán fordult elő. Én nem tudok egyetlen jogerős íté­letről sem. Az új törvény terve­zete viszont bűncselekménynek minősíti a behívó megtagadását. A büntetés most legkevesebb 60 napos elzárás lenne, és letöltése után rögtön elvinnék a tartalé­kost katonai szolgálatra. Az erőszakos mozgósítás legalizá­lását a VMDK politikailag semmiféleképpen nem fogad­hatja el. Hogy ez hosszú távon jó-e a szerb államnak, azt a ha­talomnak kell eldöntenie. Mi csak annyit szögezhetünk le, hogy ha elfogadják ezt a tör­vényt, akkor a VMDK egy mi-* nőségileg új helyzetbe kerül. K. T.: - Folynak-e tovább a Vajdaságban az erőszakos mozgósítások? V. J.: - Minden nap újabb je­lentéseket kapunk arról, hogy nem szűntek meg. Az ilyen ese­tek nem tömegesek, de igen nagy hatásúak. Ä hírük gyorsan terjed, a félelem légkörét szít­ják. Biztos vagyok abban, hogy minden ilyen eset után megsza­porodik a Magyarországra köl­tözők száma, és nem tudom nem feltételezni, hogy ez is a cél. K. T,: - Nemrégiben volt egy olyan kezdeményezés, hogy a hatalmi szervek és a VMDK alakítsanak közös bizottságot, amely kivizsgálná azt, hogy arányos számban mozgósítot­ták-e a magyarokat. Dobrica Co'sic államelnök elfogadta a javaslatot, de a VMDK nem. Miért? V. J.: - Szerintünk nem ará­nyosan kell mozgósítani a ma­gyarokat, hanem egyáltalán nem kell őket elvinni a hábo­rúba. Egyébként a honvédelmi minisztérium szerint a behívott tartalékosok 12 százaléka ma­gyar, holott a magyarok a la­kosság valamivel több mint 3 százalékát képezik. Másfelől úgy érezzük, hogy egy ilyen bi­zottságban való részvételünk kompromittálná a VMDK-t, s lényegében nem befolyásol­hatná a bizottság munkáját. K. T.: - A VMDK vezetőségi tagjai a napokban Magyaror­szágra utaztak. Mi volt a láto­gatás célja? V. J.: - Budapesten több par­lamenti párt képviselőivel talál­koztunk. Szeretnénk, ha Ma­gyarországon konszenzus ala­kulna ki a pártok között a hatá­ron túli magyarság helyzetének megítélésében. Szeretnénk azt is, ha ezek a közös elvek beé­pülnének egy biztonságpolitikai koncepcióba. Egyszerűbben mondva úgy látjuk, jó lenne vi­lágosan kimondani, hogy a tér­ség stabilitásának egyik felté­tele a kisebbségi kérdés kielé­gítő rendezése. Ezt pedig úgy lehetne elérni, hogy az autonó­miák különböző formáinak be­vezetésével biztosítják az egyes nemzeti közösségek politikai szubjektivitását. K. T. Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Ismeri Ön Európát? 1. Öreg kontinens fiatal államokkal Európát gyakran nevezik az „öreg kontinensnek”. Ez kétség­kívül helyénvaló a földrész írott történetének és nagymúltú kultú­rájának vonatkozásában, de a po­litikai térkép módosulása viharos változásokról tanúskodik az el­múlt három-négy esztendő ese­ményei nyomán. A három fel­bomlott államszövetség, a Szov­jetunió, Jugoszlávia és Cseh­szlovákia helyén a kontinensen tizennégy, az Európa és Ázsia határán fekvő Kaukázusban to­vábbi három új ország, vagy in­kább régi-új ország jött létre. A Media World által készített és több világlap hasábjain most közölt összeállítás a földrajz­könyveket helyesbíti a leg­utóbbi adatok alapján. Az or­szágnév és az ehhez fűződő esetleges megjegyzés után záró­jelben a főváros, majd a terület­nagyság, valamint - népszámlá­lás híján - egyelőre becsült lé- lekszám. Bosznia-Hercegovina (Szara­jevó), 51.130 km% 4,5 millió. Cseh Köztársaság (Prága), 78,864 km2, 10,4 millió. Észtország (Tallinn), 45.100 km2, 1,6 millió. Fehér-Oroszország, amely Belaruszként is szerepel a napi híradásokban (Minszk), 207,600 km2, 10,3 millió. Horvátország (Zágráb), 56.500 km2, 4,7 millió. Jugoszlávia, ez a hivatalos országnév a Szerbiából és Mon­tenegróból összetevődő Kis-Ju­goszláviát jelenti (Belgrád), 102.173 km2, 10,4 millió. Lettország (Riga), 63,700 km2, 2,6 millió. Litvánia (Vilnius), 65,200 km2, 3,6 millió. Macedónia, amelyet a Gö­rögországgal fennálló ország­név vitája miatt az európai or­szágok nagy többsége még néni ismert el (Szkopje), 25,713 km2, 2,1 millió. Moldávia (Chisinau), 33,700 km2, 4,4,. Oroszország (Moszkva), 17,075,400 km 2, 148,5 millió. Szlovákia (Pozsony), 49,035 km2, 5,3 millió. Szlovénia (Ljubljana), 20,250 km2, 2,0 millió. Ukrajna (Kijev), 603,700 km2, 51,8 millió. A kaukázusi hármak: Azerbajdzsán (Baku), 86,600 km2, 7,1 millió. Grúzia (Tbiliszi), 69,700 km2, 5,5 millió. Örményország (Jereván), 29,800 km2, 3,6 millió.

Next

/
Thumbnails
Contents