Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-01 / 31. szám
1993. február 1., hétfő uj Dunántúli napló 7 Ki lesz a gazdája az ünnepi kenyérellátásnak? Beavatkozó sajtó? Magántulajdonba kerül az állami sütőipar Az már köztudott, hogy a sütőipari vállalatok és a magánpékségek megemelték, megemelik termékeik árát. Werli József', a Sütőipari Egyesülés igazgatója maga is Baja és környéki pékdinasztia tagja. Tőle kérdeztük: mennyiben jogos a szakma áremelése?- Tény, hogy központi áremelés nem történt, egy sor központi intézkedés mégis közrejátszott áraink emelésében. Például a kenyérfélékre, a vizes és a diétás termékekre bevezetett általános forgalmi adó ez évtől 6% lett a tavalyi áfa-mentességgel szemben. Az jó hír, hogy a tavalyi 25%-os áfa helyett idén már csak 6% terheli a sütőipari finom és töltelékes árukat, ezeknél tehát jóformán nem is lesz áremelés az alap- és segédanyagok, egyéb költségek árának növekedése ellenére sem. A sütőipar sajnos kénytelen a 14-20%-kal drágábban kapott liszttel, élesztővel és adalékanyagokkal dolgozni. Nem lehet szó nélkül hagyni a tavalyinál is jelentősen drágább energia- és üzemanyagárakat, tehát a termelési és szállítási költségek, a tej, a cukor, a víz- és csatornadíj áremelkedését.- A mezőgazdasági tárca időnkét értetlenül fogadja a tényt: hogyan kerülhet a tonnánkénti hat-hétezer forintos búzából ilyen sokba a kenyér?- Ehhez a vádhoz csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy nyugaton átlagosan a liszt árának három-három és félszerese a kenyér ára. Ettől még így is messze vagyunk minden téren, beleértve a fizetőképes keresletet is. Hogy mi miért ilyen áron jutunk a liszthez és miért rakódnak rá ilyen költségterhek a tevékenységünkre, azt hiába is kérdi tőlem.-Jelenleg milyen arányban veszi ki részét az ellátásból az állami sütőipar?- Országosan ez jelenleg még 60:40%-ot tesz ki.-A sütőipar privatizációjáról is régóta szó esett. Ez hogyan áll jelenleg?- Ez év június végéig darabonként el kell adni a napi 10 tonna kapacitás alatti üzemeket, az e fölötti kapacitásúakat pedig át kell alakítani korlátolt felelősségű avagy részvénytársaságokká, és úgy kell eladni azokat. Ha lesz kinek. A cél egyértelmű: állami tulajdonban ne maradjon semmi. Jelenleg hazánkban 35 állami vállalat, 2 privát részvénytársaság és az ezekhez tartozó mintegy félezer termelőüzem tartozik, ezeken felül megközelítően 900 magán- tulajdonú kispékség és majd 300 vegyes társasági formában tevékenykedő pékség biztosítja mindennapi kenyerünket.- Tehát, ha lesznek vevők, magánkézbe kerül az állami sütőipar. De ki tehető felelőssé a kötelező ellátásért? Mert hiszen az állami cégeket eddig erre akár utasítani is lehetett.- A szakma nevében és érdekében bizton állíthatom: akárcsak nyugaton, idehaza is mindig szükség lesz bizonyos nagyipari struktúrára a sütőiparban. Olyanra, mely tömegigényeket elégít ki, s mely kötelezhető akár a többnapos ünnepek alatt is a biztonságos kenyérellátásra, vagy csak egyszerűen piaci megfontolásból teszik ezt önmaguk számára kötelezővé - mondta végezetül Werli József. Murányi L. Változó vízkészlethasználati díj Ismét átszervezés előtt a vízügy Célgépeket gy ártanak a cserkúti géptelepen Fotó: Proksza L. Az utóbbi néhány esztendőben nem egyszer volt módunkban hírt adni a vízügyi igazgatóságokat érintő átszervezésekről. Hol összekapcsolták a környezet- és természetvédelemmel, majd leválasztották róla, hogy ezt követően az utóbbi is szétváljon. Az egymást sűrűn követő és mélyreható változások következtében részint zavarossá vált a közvélemény előtt: mi most a feladata az országban működő tizenkét - közöttük a pécsi székhelyű Dél-dunántúli - Vízügyi Igazgatóságnak, másrészt kétségek merültek fel, hogy képes-e még a szervezet megbirkózni a nagyobb vízkárelhárítási munkákkal. Mindennek tetejében az utóbbi két évben már az új struktúrájú minisztérium - a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi - keretében dolgoztak. Ebben a két évben sikerült lényegében végleg elválniuk a környezetvédelemtől, s ez Pécsett is csak 1992 végére fejeződött be. A sok huzavonával járó folyamat azonban - ezt külön hangsúlyozta Szappanos Ferenc, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője - egyik fél szakmai működését sem befolyásolta károsan. Az új szervezet természetesen változtatást követelt a vízügytől is, ennek pedig két alappillére volt: a jogi keretek és a nyitás a piacgazdálkodás felé. Ami az előbbit illeti: az igazgatóságok első fokú hatóságként is működnek. E feladatuk ellátása során nem egyszer érte őket a vád: olyan beruházásoknál, amelyeknél mint kivitelező is érdekelt volt, hatósági szigora mintha kevésbé volna tapasztalható. Konkrétan azonban erre egy esetben sem volt példa. A kellemetlennek tűnő kettősség megszüntetése érdekében az ország összes vízügyi igazgatóságánál profiltisztítást - átszervezést - határoztak el: valamennyi vállalkozásjellegű tevékenységüket leválasztják, s ezeket önálló szervezetekké alakítják át.- Ez eredményezi majd azt, hogy még a kísértéstől is mentesítjük a vízügyi szervezet megmaradó, alapfeladatokat ellátó részét: hatóságként ne minősíthesse saját részlege munkáját - hallottuk Szappanos Fe- renctől. A kivitelezési piacon két területen volt és várhatóan lesz jövője a most még igazgatósági keretben működő vízügyi tevékenységnek: a hagyományos mélyépítési munkák, illetve a gépgyártás, szennyvíztechnológia. Ezt a két feladatkört választják le az igazgatóságról. Az utóbbi esetében egyébként már felmerült a privatizálás lehetősége, s egy német cég képviselője éppen a napokban járt itt, hogy alaposabban tanulmányozza az üzemet. Az átszervezés gyors ritmusú: február végére szervezetileg teljes mértékben el kell különíteniük az érintett két tevékenységet, a jövő év január 1-jére pedig már el kell érni, hogy képesek legyenek önállóan működni. Ami pedig a másik kérdést illeti - képesek-e maradnak-e a vízügyi igazgatóságok a vízkárelhárításra? -, formálódóban a válasz. Az átszervezéssel csökken a létszám és a rendelkezésükre álló eszközállomány is. Nyilvánvalóan az új helyzetben ezt a feladatot is át kell értékelniük. A most még csak készülő vízügyi törvény szerint a vízkárelhárítás szervezője és irányítója továbbra is az igazgatóság marad, ezt a munkát bizonyos szintig el is látja a saját szakembereivel, berendezéseivel, gépeivel, de várhatóan egyre több feladat hárul majd más szervezetekre, a vasúttól a honvédségig, a vízgazdálkodási társulatoktól a polgári védelemig. Ahogy formálódik a vízkárelhárítás „új hadserege”, úgy alakulóban van ennek a munkának a finanszírozása is. A vízügyi igazgatóságok megmaradó része továbbra is állami költségvetési támogatásból működnek, hogy elláthassák alapfeladataikat. Van azonban az anyagi háttérnek egy másik forrása is: a vízkészlethasználati díj. Ennek mértékét összhangba szeretnék hozni azzal, hogy természeti kincsről van szó, mégpedig olyanról, amelyből korlátozott mennyiség áll rendelkezésünkre. A díj szerepe nem utolsó sorban az lesz, hogy - mindkét zseben érezhető - racionális vízhasználatra ösztönözzön. Mészáros Attila „Akár szeretjük egymást, akár nem, egy hajóban evezünk” - mondotta a minap Kónya Imre, a Magyar Demorkata Fórum parlamenti frakcióvezetője, s ez jelezheti, hogy az MDF berkeiben új sajtópolitika formálódik. Mit jelenthet ez majd a gyakorlatban? Az MDF-ben úgy fogalmaznak, hogy ha a sajtó torzításmentesen közvetíti a híreket, akkor „maximális információadással segítik a munkáját”. Beavatkozó sajtót viszont nem támogatnak. Beavatkozó sajtó? A sajtó lényege a közéletiség: foglalkoznia kell mindennel, ami közérdekű, s ebben az értelemben be kell avatkoznia a lakosság életének apróbb-nagyobb ügyeibe. Ilyen értelemben nincs „nem beavatkozó” sajtó. A média szereptévesztése lenne viszont, ha igényt tartana mondjuk a parlament, a kormány funkciójára, minthogy helyettük úgysem tudna „beavatkozni” olyan feladatok megoldásába, amelyek országgyűlési döntést, kormányzati intézkedést követelnek. Kinek használ az új sajtópolitika? Valószínűleg mindenkinek. De nyilvánvaló elsősorban magának az MDF-nek, hiszen a sajtó megnyerése (s nem egyesek szándéka szerinti meghódítása) fontos feltétele a párt politikájáról, tevékenységéről szóló reális tájékoztatásnak. Az új törekvéseknek hasznát láthatja az egész ország, hiszen aktivitást csak tájékozott lakosságtól lehet elvárni. Mert igaz az, hogy az átalakulás az emberekért van, de az is, hogy nélkülük nem megy. A sajtó nélkül sem. P.T. Új telefonközpont Egerben Több ezer várakozó telefonelőfizető számára nyílhat meg az út a várva várt készülék birtoklásához Egerben a pénteken üzembe helyezett új, svéd gyártmányú digitális telefon- központtal. Első lépésben Eger 15 ezer előfizetőjéből azt az 550 - elsősorban közületi - állomás vonalát helyezték át a régi crossbar központból az új digitálisba, amelyek a felmérések szerint a legtöbb hívást bonyolítják le egy évben. így többek között helyet kaptak az önkormányzatok, a kórház, a rendőrkapitányság, az Egri Dohánygyár, a bankok, a biztosítók. Második lépésben azok a magánszemélyek, vállalkozók kapcsolódhatnak be, akiknek az átlagosnál nagyobb a telefonforgalmuk és a 15 lehetséges szolgáltatás közül legalább hármat megrendelnek. Választhatnak az ébresztésen, díjszámlázáson kívül olyan speciális szolgáltatást is, mint a hívás várakoztatás, a hívás átirányítás másik hívószámra, vagy a rosszakaratú hívó azonosítása. A rekordok telét éljük? Könnyen lehet, hogy az idei tél is azokat igazolja, akik szerint már az időjárás sem a régi. Még alig egyharmada telt el a hideg évszaknak, máris szolgált néhány kellemes és kellemetlen meglepetéssel. Decemberben például rekordhideget, januárban rekordmeleget hozott. Az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlat-kutatóinak adatai szerint az óév utolsó szakaszában a napi középhőmérséklet alaposan - átlag 3-7 fokkal - alulmúlta a sokéves átlagot. S már eddig 8-10 olyan kemény, „tetőtől talpig” téli napot produkált, amikor a csúcshőmérséklet egyetlen percre sem haladta meg a fagypontot. A hideg szorítása január elején sem lazult: az Alföldön -18, -20 fokos talajmenti fagyok is voltak, ami alaposan megviselte a hótakaró nélküli őszi vetéseket. Ekkortájt egyébként a felszín fölött 2 méteres magasságban is -12, -15 fokot mértek - ennek a szőlő és a gyümölcsfák termőrügyei látták kárát. Január közepe ellenkező előjelű meglepetéssel szolgált: kora tavaszt idéző derűs, napfényes idővel és egy „szakállas” rekord megdöntésével. Január 16-án Budapesten +13,8 fok volt, olyan meleg, amilyenre a feljegyzések szerint 120 éve nem volt példa. A csapadékot illetően is rendhagyónak bizonyult a tél első harmada. Decembert a szélsőségek jellemezték. Az ország északnyugati része a szó szoros értelmében térdig járt a hóban (a sok évi átlag kétszerese hullott), az Alföld nagy része pedig az átlagos hóadag felét sem kapta. Január elején azután az ország egész területéről eltűnt a hó, ami - úgy tűnik - tartós téli hiánycikké válik. Az elmúlt évtizedben ugyanis minden második évben ritkaságszámba mentek a fehér napok, s például 89- 90 telén olyan kevés volt a csapadék, hogy Budapesten, Szombathelyen és Pécsett egyetlenegyszer sem volt mérhető vastagságú a hóréteg.-szó Bérbe adott felvásárlóhelyek Az átalakuló mezőgazdaság hatással van az áfészek tevékenységére is. A felvásárlóhelyek szerepe fokozatosan megváltozik. Baranyában a felvásárló helyek egy részét bérbe adták, némelyik önálló vállalkozás lett. A Dráva Menti Afésznek már csak egy központi felvásárlóhelye maradt Sellyén, ahol egyben raktároznak is. Elsősorban szezonális terményeket vesznek, meggyet, cseresznyét, savanyítani való uborkát, vagy tárolásra alkalmas hagymát, zöldséget, burgonyát, almát. A zöldárut a nagybani piacokon szerzik be, innen hoznak déli gyümölcsöket is. A vajszlói felvásárlóhelyük szerepét a helyi ABC vette át. Sertésfelvásárlással is foglalkoznak, saját húsüzemük, valamint a Möbiusz és a Zalahús részére, de megjelentek a környéken a kft-k, bt-k felhajtói is, akik járják a falvakat és magánvállalkozásoknak vásárolnak állatokat. A Boly és Vidéke Áfész minden vidéki egységét bérbeadta, a bérlők végzik a felvásárlást, elsősorban nyulat vesznek át. Bolyban az egyik boltjukban mézet vásárolnak fel, másra egyelőre nem mernek vállalkozni, mert a terményeknek nincs biztos piaca. Nincs hova továbbadni az árut, egyetlen konzervgyár sem veszi át. Sásdon és környékén működő Hegyháti Áfész a felvásárlási helyein tápot és terményt is árusít, a háztáji gazdaságokat innen látják el naposcsibével. Amennyiben nagyon lecsökkenne a felvásárlóhelyek forgalma, akkor a bolttal vonják össze azokat, ahol továbbra is folytatják tevékenységüket. A Komló és Vidéke Áfész felvásárló helyei önálló vállalkozások lettek. Kiváltak az Áfészből, egy meg is szűnt. Kevesebb tápot és terményt adnak el, visszaesett a forgalom. Nyulat és mézet vásárolnak fel, nem foglalkoznak zöldáru átvételével. Mohácson és körzetében a helyi Áfész nem csökkentette a felvásárlóhelyeinek a számát, de az átvételre kerülő termények köre jelentősen megváltozott. Kevesebb zöldséget, gyümölcsöt vásárolnak az alacsony piaci árak és értékesítési gondok miatt. A fafelvásárlást folyamatosan végzik, a nyúlát- vételnél az árháború okoz gondokat. Sz. K. MEGRENDELŐLAP Megrendelem az Új Dunántúli Naplót .......................................................példányban. A példányonkénti lap vásárláshoz képest havonta 3 lapszámot, éves előfizetésnél 60-at ingyen kap ! Előfizetési díj I hónap 319 Ft, negyedév 957 Ft, 1 év 3388 Ft EGYÉNI ELŐFIZETŐ KÖZÜLETI ELŐFIZETŐ ESETÉN ESETÉN Név:......................................................Cég neve :....................................................... C ím:......................................................Címe:.............................................................. Az előfizetési díjat a nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem ki. Az előfizetési díjat a...............................................................számú banki b etétszámláról egyenlítem ki. aláírás cégszerű aláírás
