Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-27 / 57. szám
6 u j Dunántúli napló 1993. február 27., szombat Milliárdos érték néhány milliós befektetéssel Több százezer köbméteres természetes víztározó Mit keresnek az üzletekben a vásárlók? Hazai és külföldi áruk versenye az üzletek polcain Fotó: Szundi György Magyar árucikkek - versenyben Mert külföldi, nem biztos, hogy jobb is! Vass Béla, a Tettye-forrás egyik legjobb ismerője Világviszonylatban is szinte egyedülállónak számít a pécsi Tettye-forrásra telepített vízkivételi mű, amely szabályozza a kiáramló vízmennyiséget, illetve a felesleges vizet a hegy belsejében tárolja. A világon eddig Bejrut vízellátását oldották meg ehhez hasonló módon, illetve Izraelben készült így egy rendszer. Magyarországon Pécsett van az egyik legrégibb olyan forrás, amelyet már évszázadok óta folyamatosan vízbeszerzés céljára használnak. A Tettye-forrás vizét, amely a város felett a Mecsekben található, már a rómaiak is felhasználták. Mint Vass Béla nyugdíjas mérnök, barlangász elmondta, a korábbi századokban különböző iparosok települtek a Tety- tye patak mentén, így alakult ki a Malom utca. Ide települtek a bőrfeldolgozók is, ez lett a Tímár utca. 1892-ben elkészült a Tettye-forrás foglalása, illetve ezzel egyidejűleg lépett üzembe a városi vízmű is. A város vízellátása szempontjából kulcshelyzetben volt a forrás, a Széchenyi térhez képest 100 méterrel magasabban fakadt, ezért nem kellett szivattyúkat alkalmazni, hanem gravitációs elven jutott el a fogyasztókhoz. A vízellátó rendszer a kisvízi forráshozamok figyelembe vételével készült el, s a város alig 10 év alatt kinőtte a tettyei vízműrendszert.- A karsztforrás vízhozamában nagy mennyiségi különbségek mutatkoztak, mert a csapadék függvényében ingadozott a feltörő víz mennyisége. Nyáron, a szárazság idején - ekkor megnő a. vízfogyasztás -, kevesebb vizet adott a forrás, míg a csapadékosabb hónapokban többet. A vízellátási gondok megoldására más vízadó területeket is kellett keresni. A pel- lérdi víznyerő kutak bekapcsolása sem bizonyult elegendőnek a rohamos fejlődéshez képest, ezért épült ki Pécs és Mohács között a 40 kilométeres Duna vezeték. Ez a megoldás azonban megdrágítja az ivóvizet, mert mire a város határáig elér, 44 forintba kerül köbmétere. Ezzel szemben a Tettye-forrás vize tiszta, iható, mindössze - a Mecsek oldal beépítése miatt - fertőtleníteni kell. A forrásvíz ma is a gravitáció révén jut le a belvárosba, ezért különösen gazdaságos üzemeltetést biztosít ez a termelési mód. Tavaly volt 100 éves a vízkivételi mű, szükségessé vált a rekonstrukciója. A felújítás során olyan műszaki megoldásokat kerestek, amelyek minél több vizet biztosítanak a fogyasztónak. Eddig ugyanis volt olyan időszak, amikor a forrás annyi vizet adott, hogy nem tudták felhasználni, illetve máskor alig csordogált. Kézenfekvő volt a gondolat: meg kell próbálni elzárni (mintegy csappal) a forrás útját, ezáltal a hegyben, a mészkő üregeiben tárolódik majd víz, és akkor engedik le, amikor éppen szükség van rá.- 1992 elején elkezdődtek a műszaki munkálatok. Többek között kettős vasbetongát épült a hozamok kiegyenlítésére. A cél a tavaszi kiugró hozamok visszatartása volt a nyári vízfogyasztási csúcsok idejére. Korszerű berendezésekkel láttuk el a vízkivételi művet, megoldottuk a távvezérlést, a diszpécser látja a monitoron keresztül a forrás adatait, a vízhozamot, a víz minőségét. Tavaly novemberben elkezdődött a próbaüzem, a csapadékos időt kihasználva elzártuk a csapokat és feltöltöttük a természetes tározót. A nyomásmérők 2,5 atmoszférát mutattak, ami azt jelentette, hogy 25 méter magas volt a vízoszlop a forrás küszöbe fölött. Decemberben leengedtük, folyamatosan mértük a kiáramló víz mennyiségét, mert többek között ettől az adattól függött a további beruházás mértéke. Összesen 300 ezer köbméter vizet engedtünk le néhány hét alatt. Nagy volt a kockázat, nem tudtuk, hogy hol fog kifolyni a víz, mennyit lehet tárolni a hegyben, azonban nyerni is nagyot lehet ezzel megoldással. A mészkő üregei ingyen víztározóként szolgálnak, ezáltal jelentős mennyiségű pénz takarítható meg. Jelenleg 1 köbméter földalatti víztározónak 15 000 forint a bekerülési költsége. Ha csak 100 ezer köbméter vizet tudunk tárolni a hegy természetes üregeiben, az 1,5 milliárd forint megtakarítást jelent. Eddig 6 millió forintnál tartunk, ennyit költöttünk a tettyer vízműrendszer felújítására. Tovább folytatják a szakemberek a megfigyeléseket és a méréseket, hogy az egy éves próbaüzem leteltével -a számadatok tükrében döntsenek a további beruházásokról. Hajdú Zsolt Aligha akad olyan balga vevő, aki úgy menne áruházba, boltba, hogy magyar terméket keres. Nem, a vevő jó árut keres, lehetőleg minél olcsóbbat. Hogy ez magyar is lehet? Miért ne! A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (KERMI) a forgalomba hozatalt megelőzően 14 108 importból származó és 8137 hazai terméket vizsgált meg tavaly: előbbiből 805, míg a magyar árukból 342 nem felelt meg az árusítás követelményeinek. Ebből az adatsorból az következik, hogy a hazai árucikkek semmivel nem rosszabbak, mint a külföldről származók. Most már csak az a kérdés, hogy e felmérés tükröződik-e a kereskedelemben, s egyáltalán, „beszélhetünk-e” még magyar árukról. A Centrum Áruház-lánc elsőként karolta fel a hazai termékeket, akciókat, heteket szerveztek az ország valameny- nyi Centrumában, őszintén szólva - nem elsöprő sikerrel. Ezúttal azonban nem a kereskedelmen múlott, hogy ez a vállalkozás eredménytelen maradt. A Centrum felhívására - miszerint várják a hazai gyártók jelentkezését és termékeit - igen kevesen jelentkeztek. A vevőnek nem kellett elfáradnia a kínálat végigtekintésében. Magyar napokra azóta nem került sor a Centrumban, ennek ellenére a cég változatlanul fontosnak tartja a hazai cikkek forgalmazását. Kovácsovics Antal igazgató szerint a pécsi Centrum Áruházakban - a Széchenyi téri régiben és a Bajcsy Zsilinszky úti újban - mintegy 7200 féle áruciléket kínálnak. Ami tény, egyre kevesebb a klasszikus magyar termék, igaz ugyan, hogy nőnek a nemzetközi konszernek hazai előállítású cikkei, de a legdinamikusabban az „echte” importból eredőek növekednek. A különböző osztályokon legalábbis ezt állapíthatjuk meg. Ez a műszaki osztályon a legszembetűnőbb, ahol a szórakoztató elektronikában, a háztartási eszközökben, gépekben elenyésző a magyar, s jószerivel kimerül a Videoton, és a Hajdú tévéiben, mosógépeiben. Könnyűiparunk hanyatlásának köszönhetően szinte nincs hazai konfekció, a méteráruknál, lakástextilnél, a divat- és rövidáruknál valamivel jobb a helyzet, de a sportruházatnál, a játéknál, a cipőnél is a főleg távol-keleti, olasz, spanyol, német áruk vannak a polcokon, gondolákon. Az igazgató megerősíti, a külföldi cikkek szinte kivétel nélkül drágábbak, mint a hazaiak, a minőségük pedig nem mindig van arányban a fogyasztói árukkal. Ami igaz, roppant ízlésesen és praktikusan csomagoltak. A pécs-kertvárosi Csemege ABC-áruház csakúgy, mint az ország valamennyi Csemegéje, néhány hónapja többségi osztrák - Julius Meinl - tulajdonba került. Sok vásárló szerint ez azt jelentette, hogy csökkentek a magyar áruk, s növekedtek az osztrák és a német élelmiszer- ipar termékei. Scheffer Ferenc áruházvezető úgy fogalmazott, az ő üzletükben megjelenik a magyar árúkínálat kilencven százaléka, s a cég koncepciójának fontos eleme továbbra is, hogy ez ne változzék. Hozzátette azonban, a Cse- mege-Meinl részéről van olyan törekvés, hogy azokat a termékeket, amiket nem tudnak Magyarországon beszerezni, külföldről hozzák be. Mert a vásárlót ki kell szolgálni! S bár a hazai gyártók egyre inkább iparkodnak, még mindig vannak „rések”, amit kénytelenek kitölteni. S erre, egyelőre csak importból van lehetőségük még olyan áron is, hogy az adott termék sokkal többe kerül, mint a hazai megfelelője. A „létező” magyar cikkeknél bizonyos területen éles a verseny: Scheffer Ferenc példaként hozta fel, hogy az állami sütőiparnál csökkentették a rendelést, mivel nem voltak elégedettek a kenyerekkel, péksüteményekkel, s az egyik magánvállalkozóhoz fordultak. Néhány hét múlva jelentkezett az állami sütőipar, kitűnő árukkal. Bizonyítandó, behozta a kiváló minőségű „állami” újdonságokat. Persze, ez még korántsem általános, a kényelmeskedés még inkább a jellemző. Mint ahogy az is, hogy a hazai áruk esztétikai oldalról is hagynak kívánni valót maguk után. Hogy a változatlanul csöpögő tejekről, szakadó papírzacskókról, ki- nyithatatlan konzervekről és egyebekről ne is beszéljünk. Ennek ellenéré figyeljük a magyar árukat, s ha jók, vegyük. Reménykedjünk - egyre több alkalmunk lesz erre. Roszprim Nándor Több, mint száz éves a vízmű épülete Fotó: Szundi György Már a szemét sem a régi Egyre kevesebb használható holmit találni az „aranybányában” A használható holmikat már az utcai kukákból kiválogatják Ha a pogányi reptérnél lévő útkereszteződésben jobbra kanyarodunk, máris azon az úton vagyunk, amely Pécs és környéke egyetlen kommunális szeméttelepéhez vezet. Az út elején tábla hívja fel a figyelmet, hogy ide csak a szemétszállítójárművek hajthatnak be. Az első kerítés hatalmas kapui nyitva vannak, portás figyeli a jövő-menő teherautók forgalmát. Az aszfaltos úton szinte csúszkál a kocsi, annyi sarat hordtak rá a teherautók. Közvetlenül a telep bejáratánál még egy konténeres portásfülke van, itt kell leadni a szemétjegyet. Amikor kiderül, hogy a szeméttelepen guberálókkal szeretnék találkozni, beszélgetni, írni róluk, a vállalat igazgatójához küldenek engedélyt kérni. Háromnegyed kettő lévén megvigasztalnak, ma már nem találom meg, mert 14 óráig van a munkaidő. Másnap kiderül, az igazgató külföldön van, viszont engedélyt csak ő adhat a szeméttelepen készítendő anyaggal kapcsolatban. Mindenesetre meglepő számomra, hogy ennyire szigorúan veszik a szeméttelepre történő bejutást. Ha még értékes árukat őriznének itt, akkor megérteném az elzárkózást és az engedélykérés szükségességét. Végül is az anyag engedély nélkül készült el.- Egyre kevesebb használható holmit találunk itt a telepen - mondja a lovaskocsiról leu- gorva az egyik guberáló. Két-három évvel ezelőtt szinte aranybánya volt ez a hely. Ha jött egy kocsi, szinte tucatnyian fogtuk körbe, hogy mit hozott, mi használható a szemétből, mit lehet esetleg értékesíteni. Akkor nem figyeltek arra a vállalatok, hogy mi használható még, vagy mi nem, esetleg kisebb javítás után még jó lett volna valamire. Szinte gondolkodás nélkül selejtezték le a különböző holmikat, illetve hordták a telepre a feldolgozás utáni selejteket.- Én a dohánygyár szemeteskocsiját vártam a legjobban - szív cigarettájába a bakon ülő férfi. Rengeteg apró papírfecnit, használhatatlan füstszűrőt és egyebet hozott a kocsi, azonban némi kotorászás, válogatás után egész cigarettákat is találtunk. Sokszor összejött három-négy papírzacskóval is. Akkoriban nem is vásároltam cigit, csak turkáltam, szívtam, sőt a felesleget eladtam a haveroknak.- Már az autó emblémájáról tudtuk, hogy érdemes-e a kocsi után menni. Például a honvédségi szemétszállítót soha nem vettük körbe, egyszer sem hoztak semmi használható holmit. Azt már mielőtt a szemétbe került volna, gondos kezek kiválogatták. Viszont más cégektől hoztak például hibás, enyhén deformálódott tányérokat, tálakat, lábosokat. Még ma is van olyan lábos, amelyben főzünk. A kukás kocsiból került elő porcelán figura, kisebb szobor, jó bakancs, még használható tévét és rádiót is találtunk.-Ma már sokkal rosszabb a helyzet, nem is jövünk ki minden nap. A szemét sem a régi, ez ma már tényleg szemét. Az emberek jobban és többet spórolnak, többször is megnézik, hogy mit dobnak ki. A vállalatoknál is szorítani kell a nadrágszíjat.- Az utcai kukákból a guberálók kiszedik a kenyeret, ruhákat, cipőket, egyebeket, így ide már „lefölözött” szemét érkezik. Amikor nem jövünk ide körülnézni, hogy van-e használható holmi, akkor mi is a kukákat járjuk sorra. Különben is ide csak délután 3-4 óra felé jöhetünk, amikor már csökkenőben van a forgalom. H. Zs.
