Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-25 / 55. szám

1993. február 25., csütörtök üj Dunántúlt napló ———----------------------------------------------------------------­3 N égyen pályáztak a Pécsi Nemzeti Színház megüresedett igazgatói székére Március 4-én várható az önkormányzat döntése Február 15-én járt le a Pécsi Nemzeti Színház igazgatói állá­sának betöltésére kiírt pályázat határideje. A Pécsi Városi Ön- kormányzathoz négy pályázat érkezett, jutott tudomására la­punknak is, Bagossy Lászlóé, Balikó Tamásé, Moravetz Le­ventéé és Tasnády Mártoné. Tő­lük kértünk rövid, „kortesbeszé­det”, azaz pályázatuk tömör is­mertetését. Bagossy László, a Pécsi Kisszínház vezetője: -Fő cé­lom a színházi struktúra re­formja lenne. Ez legalább há­rom évig tartana, első évben még semmi sem változna, csak egy „színügyi bizottság” vizs­gálná (bevonva gazdasági, mű­szaki szakértőket is), mik a le­hetőségek, s a következő két évben ez alapján, s már a gya­korlattal is egyeztetve valósulna meg ez a bizonyos reform. Sze­retnék egy jó értelemben vett lokálpatrióta színházat, hogy az emberek ne Kaposvárra és Pestre járjanak színházba, ha­nem Pécsett. Több gyerekeknek való műsorra lenne szükség, minden tagozat részéről. Egy igazi, összetartó társulatot lenne jó létrehozni, akiknek fontos lenne a pécsi színház, nem kí­vánkoznának el innen, s nem a főváros és vidék között pend­liző „sztár” színészek és rende­zők végeznék itt a munkát. Balikó Tamás, a Labdatér Színház rendezője, most is Sze­geden rendez, s csak nagyon kedvetlenül hajlandó akár csak néhány szót is mondani. -Én azt hittem, hogy a nevemet védi a titoktartás, és az egész pályá­Fórum félidőben Somberekén a művelődési házban ma 18.30 órától az 1990-es választás 5-ös válasz­tókörzetének képviselőjelöltjei tartanak fórumot. A résztvevők: dr. Bíró Ferenc (MDF), dr. Wekler. Ferenc (SZDSZ), Puch László (MSZP), Ferenc Miklós (Független Kisgazdapárt). Társasutazások ’93 Pécsett Társasutazások ’93 néven dél-dunántúli idegenforgalmi kiállítás és szakvásár színhelye lesz február 26-27-28-án a Pé­csi Ifjúsági Ház. A rendezvé­nyen - pénteken 14 órakor nyí­lik a közönség előtt, s minden nap 10-18 óra között látogat­ható - számos dél-dunántúli, budapesti utazási cég részt vesz, bemutatva tavaszi, nyári, őszi ajánlatait. A vásárral egy- időben - pénteken és szomba­ton - regionális idegenfor­galmi ankétra is sor kerül, ame­lyen neves szakemberek tarta­nak előadásokat. Megegyezés a szakszervezetek és a rendőrség között Megegyezés született a szak- szervezetek és a rendőrség kö­zött a ruhapénz kifizetéséről. A Független Rendőrszakszervezet illetékese szerdán reggel az MTI-nek elmondta, hogy Pintér Sándor országos rendőrfőkapi­tány körlevélben felfüggesztette korábbi határozatát, amelyben 6700 forintban szabta meg a ru­hapénzt. A megállapodás értelmében ez az összeg csak előlegnek te­kinthető, és a napokban kifi­zetik. Az idei végleges összeget jú­nius 30-ig kollektív szerződés­ben rögzítik. A Független Rendőrszakszervezet továbbra is ragaszkodik a 20 ezer forintos _ ruhapénzhez. zat adaíai, tartalma csakis a bí­ráló bizottságra tartozik. Nem örülök, hogy megtörtént ez a ki­szivárogtatás, nem tartom he­lyénvalónak, s bár nem vagyok jogtudor, azt hiszem, személyi­ségijogaimat is sérti az, ami tör­tént. Persze, itt nem valami „hadititokról” van szó, mert mért ne lehetne elméletben azt tudni, hogy én is pályáztam, de úgy gondolom, azért sok kü­lönbség van egy komolynak tar­tott pályázat titoktartása és mindenfelé megjelenő újság­cikkek között. Erről röviden ennyit. És elnézést, hogy nem mondok mást. Moravetz Levente, a Pécsi Nemzeti Színház ren­dező-színművésze is némileg felháborodott. Szentkatalin gyakorló polgármestereként jól tudja, milyen törvény-szabá- lyozta keretek között kellene tartani egy pályázat titkosságát. Nem érti, miként szivároghattak ki hírek, a pályázók pontos száma, nevekkel együtt. - Én is csak a pesti lapokból tudom, amit tudok, és nem tartom he­lyesnek, hogy így történtek a dolgok. Nekünk garantálták, hogy a nevek nem kerülnek nyilvánosságra, mert - gondol­junk csak bele -, ennek a vá­lasztásnak mindenképp lesz há­rom vesztese, és az ő szakmai továbbmenetelüknek bizonyára nem fog jót-tenni, hogy így ke­rülnek ki az ügyből. Ézért ön­védelmi reflexből nem is mon­dok semmi többet, hacsak azt nem, hogy remélem, így vagy úgy, de hamar pont kerül a vá­lasztás végére, mert nem csak a Gyengéden fölkapja a kerék­párt, szinte a feje fölé. Kiszalad vele a utcára, a járda szélére te­szi, merőlegesen az gyalogos- forgalomra. Ebből azonnal ész­revenni hogy kinyitott a kerék- párszaküzlet itt Pécsett, a Kór­ház tér közelében. Ez a tarkabarka, kajla kor- máayú jószág csak erre - nem kerékpározásra - való. Domon­kos Lászlóé - sebességváltóval, extrákkal felszerelve - annál inkább.- Jól tudom-e, hogy verseny- zel, és egyúttal keramikus vagy?-Én itt egyszerűen csak el­adó vagyok. Itt kaptam állást. A kerékpározás csak a hobbim.- Tarján Gábor, az Iparmű-' vészeti Főiskola Néprajzi Tan­székének docense, amikor a ki­állított munkáidat megnéztük Szigetváron, azt mondta, az or­szág tíz legjobb korongosa közé tartozol. Talán nem ok nélkül.-A szakma is a legjobbak közé sorol. Mostanában sokat beszélgetünk,arról, hogy a mozgalmat, ami annakidején a táncházzal indult, föl kellene újítani. Visszahozni a népi mes­terségeket.-Mély tüzű, mediterrán ha­tású kerámiáid vannak. Hol ta­nultad a mesterséget és meg­élsz-e belőle?- Szombathelyen az ipari ta­nuló iskolában Geszler Mária tanított, aki a magyarszombatfai kerámiagyár egyik megterem­tője is. Mint művészt, nem kell bemutatnom. 1957-es születésű vagyok, intézetben nevelked­tem. 1973-76 között dolgoztam Szombathelyen, majd egy évig Magyarszombatfán, ahol százá­val gyártottam a közönséges vi­rágcserepeket. A darabját 92 fil­lérért. Igazi rabszolgamunka volt. Jó korongozó ma azért nem akad a fiatalabbak közt, mert erre a rabszolgamunkára már senki nem hajlandó. Ké­sőbb Kishaj másra kerültem, és ott voltam a Kecskeméti Kerá­mia Stúdió alapítói közt is. Megfordultam Kaposváron és pécsi színház vár, hanem sok más színház az országban, akikkel a „vesztesek” netán együtt dolgoznának. Tasnády Márton rendező, mint mondta, nem csupán rossz tapasztalatai alapján, de pusztán babonából is elzárkózott attól, hogy tizennyolc oldalas pályá­zatát néhány mondatban ismer­tesse; ezt sem az olvasókkal, sem önmagával szemben nem érezné korrektnek. Röviden annyit árult el, hogy előzőleg a békéscsabai színháznál volt négy éven át művészeti vezető, s olyan - megítélése szerint - sikeres produkciókban műkö­dött közre, mint a West Side Story, Az operaház fantomja, A Csongor és Tünde, A Kéksza­kállú herceg vára. Fő célja egy szuverén társulaton és a magyar színház nemes hagyományain továbbhaladó jó színházat csi­nálni, mert szerinte ez lehet az egyetlen és legfőbb ambíciója egy igazgatónak. Bár a pécsi illetékesek titok­tartásuk miatt a pályázó szemé­lyekről érdemben nem nyilat­kozhatnak, annyit sikerült meg­tudni Tóth Bélától, a Közokta­tási, Közművelődési és Sport Iroda vezetőjétől, hogy a pályá­zatok remények szerinti minél gyorsabb elbírálása két menet­ben fog történni. Február 26-án, pénteken egy külön erre a célra létrehozott bizottság ül össze. A bizottság tizenöt tagból áll, hat tagot delegál a kultúrális bizott­ság, a pártok frakcióvezetői is jelen lesznek, továbbá Pécs vá­ros polgárságának képviseleté­ben dr. Szalay István; a Megyei Pécsett is. Volt egy időszak, amikor Budapestre jártam ko- rongozni hat-hét keramikushoz is. Még nem volt családom és Pécsett voltak barátaim. Kerék­párral jártam fel Budapestre. Most is így járok Pécsre dol­gozni - reggelente - Komlóról. Egy óra az út. A gyorsabb jár­gányommal 45 perc. Megszok­tam, hogy a hátamon van a há­zam, és munka után, ahol szíve­sen fogadtak, a műhelyben aludtam, hogy ne kelljen albér­letet fizetni a fővárosban is.- Hogy kerültél Komlóra? És hogy kerültek a kerámiáidra a a mediterrán elemek?- Komlón, ahol a műhelyem is van, feleségemmel lakást kaptunk. Az utóbbi években a Kulturális Bizottság elnöke dr. Nádor Rudoljhé; a Szabad Mű­velődési Alap kuratóriumának elnöke, dr. Méhes Károly; a PNSz szakszervezete részéről N. Szabó Sándor, továbbá sza­vazati jog nélkül egy-egy kép­viselő a Színész Kamarától, Színházművészeti Szövetségtől és a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól. Ők tizenöten alakítják ki azt a véleményt, hogy a, négy pályázó közül kit javasolnak majd a városi köz­gyűlésnek. Döntésre március 4-én kerülhet sor, mikor is a vá­rosatyák minden jelöltről rövid, azonos terjedelmű írásbeli tájé­koztatót kapnak, természetesen ezen már meg lesz jelölve a bi­zottság által kiválasztott sze­mély. A kinevezés a pályázat kiírásának értelmében csak szeptember 16-tól szól, de nem elképzelhetetlen, hogy már március 16-án hivatalba léphet az új igazgató. Simon István, a PNSz megbí­zott igazgatója röviden csak annyit nyilatkozott ez ügyben, hogy ő is, mint mindenki, vár. Reméli, hogy semmi ok nem lesz az igazgató-választás elhú­zódására, mert máris eljött az ideje a jövő évadra való szer­ződtetéseknek, továbbá a tavasz folyamán a műsortervet is ki kell alakítani az 1993/94-es évadra. A színházon belül a napi munka egyébként minden zökkenő nélkül, a rendes me­derben folyik, bár természete­sen minden dolgozó figyelem­mel követi a választás fejlemé­nyeit. M. K. kishajmási üzemben dolgoztam, ahol tervezhettem is. Amikor csődbe ment, a barátaim, mint amatőr kerékpárost, ezzel az ál­lással segítettek. Csak hálás le­hetek érte. Görögországban egy Bécsben élő görög keramikus meghívására jártam. De csak Bécstől Szalonikiig utaztam vonattal, az ottani környéket már kerékpárral jártam be, ami ,jött velem” már Bécsbe is. Szaloniki környékén figyeltem meg és rajzoltam le motívumo­kat. De függetlenül a görög ha­tártól, a magyarszombatfai ko­rong ugyanúgy balos, mint a balkáni, az azt is jelenti, hogy a technika formaelemeket is hoz magával onnan, ahonnan szár­mazik. Bóka Róbert A Nap tüze Szalonikitől délre Domonkos László korongozik Fotó: Proksza László A kultúra jövőjéért A néhány évvel ezelőtt ala­kult Pécs-Baranyai Kulturális Kamara egyik alapvető felada­tának határozta meg, hogy mint társdalmi szerv a kultúra érdekeit ne csak elvileg képvi­selje és védje, hanem aktívan próbáljon is közreműködni abban, hogy a művelődés, a műveltség, az azt közvetítő in­tézmények foglalják el méltó helyüket a társadalom életé­ben. A Kamara tisztában van az­zal, hogy mind az állam, mind az önkormányzati szervek gyakran kényszerpályán mo­zognak, s megoldandó felada­taik között olyan súlyúak is vannak, amelyek gyakran egyenesen hátráltatják a kul­túra, a köz művelődésének ügyét. A Kamara tiszteli és tiszte­letben is tartja az előbb emlí­tett szervek szuverenitását, és elfogadja azt is, hogy a külön­böző állami intézmények s az önkormányzatok képviselőtes­tületei szerepüknek megfele­lően próbálnak eljárni, ez utóbbiak pedig a településük ügyét, a falu-város polgár éle­tének jobbá tételét tartják szem előtt. Mindezek ellenére aggódva kell figyelnünk azokra a fo­lyamatokra, amelyek az el­múlt egy-két esztendőben ját­szódtak le, s amelyek veszé­lyes, sok esetben visszafordít­hatatlan folyamatokat hordoz­nak magukban. (Gondoljunk csak a kiskönyvtárak bezárá­sára, kultúrotthonok gazdasági ellehetetlenülésére.) Hiába rendelkezik ugyanis törvény arról, miszerint az állampol­gárnak joga van a közművelő­désben való részvételre, s hi­ába részletezi eme alkotmá­nyos tételt más alsóbb szintű jogszabály is (kiemelve közü­lük az önkormányzati tör­vényt), a gyakorlat sajnos, nem egy esetben mást mutat. • A Kamarába szerveződött közművelődési intézmények sokasága jelez ilyen problé­mákat. Ezeket mi nem tudjuk orvosolni. Másoknak talán le­hetőségük lenne erre, de hi­ányzik belőlük a készség, az együttműködési szándék, s ta­lán néhol hiányzik az a szem­lélet is, amely mindezt ered­ményezhetné. Nemrég Harkányban ta­pasztaltunk ilyen jelenségeket. Harkányban a képviselőtestü­let - lehet saját maga számára racionális okokból - arról dön­tött, hogy a kultúra falai közé beenged egy kft-t, „piacosítja” a kultúrát, s a művelődési ház tevékenységét egy lényegében pénzügyi haszonra törekvő vállalkozásra bízza. Tiszteljük a képviselőtestü­let döntését, és nincs okunk kételkedni egyetlen piaci vál­lalkozás (vállalkozó) tisztes­ségében sem. De meg kell kérdezni azt, hogy alaposan megfontolta-e a testület e dön­tését, hogy valóban a település polgáraiért, a kisiskolásokért, a tinédzserekért vagy az öre­gekért szól-e ez a döntés; hogy a ház továbbra is „közösségi térként” működhet-e majd, hogy oda „csak úgy” betérhet­nek-e a szabadidejükkel vala­mit kezdeni akarók; hogy mű­ködhetnek-e majd ott szakkö­rök, s lesznek-e (nemcsak disco) rendezvények szép számmal? Gazdaságilag való­ban „rentábilis” lesz-e ez a döntés? Rendelkezik-e megfe­lelő garanciákkal Harkány ön- kormányzata a tekintetben, hogy nem csorbul a kultúra a helyi közösség közös ügye? Reméljük, igen. Fölvethető persze, hogy a piacgazdaság építése közben miért ne törhetne be a tőke a kultúrába is, hiszen az élet majd minden területén több-kevesebb sikerrel már je­len van!? S bár nem vagyunk annak hívei, hogy nyugati példákat kritika nélkül másol­junk, de vigyázó szemünket mégiscsak érdemes most arra­felé vetni. A nálunknál jóval gazdagabb országok polgáro- sult társadalmai sem engedik meg maguknak azt, hogy pré­dául dobják a kultúrát kizáró­lagos a piac (nálunk manapság meglehetősen farkas-) törvé­nyeinek. S végül: mi lesz az ott dol­gozókkal, hogyan alakul to­vább a sorsuk, szakmai szere­pük, (a kérdés akkor is jogos, ha -.ismereteink szerint a kft most vállalta tovább alkalma­zásukat. Mit szólnak ehhez a harkányiak, tudnak, tudtak-e erről? Szükséges, hogy a megye (az ország) önkormányzatai, felelős állami szervei ne máról holnapra tekintve foglalkoz­zanak a kultúra, a közművelő­dés ügyével. Gondolkozzanak hosszabb távon, és lássák be, kultúra nélkül nincs felemel­kedés - csak bukás. Mindannyiunk holnapja fo­rog kockán minden helyi dön- jj téssel is. Pécs-Baranyai Kulturális Kamara Ügyvezető Elnöksége Második díj F ranciaországban A pécsi Testvérvárosok Terei Általános Iskola kórusa Gyöngyösi István, Polányiné lányi Katalin, Taschnemé Sértő Agnes és Tillainé Merácz Agnes irányításával, közreműködésével olyan eredményt ért el a Nantes-i Nemzetközi Gyermekkórus Fesztiválon, amely elismerést vívott ki vendéglátóink körében. Európából 28 kórust hívtak meg erre a rangos rendezvényre: leánykarokat, fiúkórusokat és gyermekkórusokat. Olyan kórusokkal szerepeltek gyermekeink, mint a Szentpéter­vári Rádió és Televízió Gyer­mekkórusa, neves cseh, bolgár, észt, lett kórusok, és rajtunk kí­vül még négy jónevű, régóta az élvonalban levő magyar kórus nehezítette a mezőnyt. Nantes-tól kb. 180 km-re lak-” tunk, Brain sun Authion-ban, il­letve Andardban. Koncertünkön részt vett a két község minden elöljárója, s a helyi sajtó erről, a sikerről, a kórus történetéről tar­talmas cikket közölt. A verseny döntője február 14-én kezdődött Nantes-ban, a hatalmas Kongresszusi Köz­pontban. Itt hét csapat szerepelt. Ide mi kategóriánk győzteseként kerültünk, a 2. hely már abszolút eredmények számít, mert itt a zsűri csak a produkciót figyelte - a kategória különbözőségeket már nem. A mi kórusunk átlag életkora 13 év volt (a versenykiírás szi­gorú szabályai szerint), a ben­nünket megelőző tallini észt le­ánykar mögött maradni (18 éves átlag életkornak) egyáltalán nem volt szégyen. Ottlétünk alatt nagyon moz­galmas volt az életünk. Na­ponta próbák, koncertek, hosz- szú utazások voltak kevés sza­bad idővel. De amint lehetett, kikapcsolódást nyújtó progra­mokat szerveztek kedves házi­gazdáink. Elvittek bennünket az Atlanti-óceán partjára, a Lo­ire völgyébe kirándultunk, Au- gers-ben megnéztük a város -gyönyörű katedrálisát, kas­télyát. Hazafelé Párizs volt a nagy élmény! A 2. helyezésért ka­pott díjból minden gyerek fel­juthatott az Eiffel-torony leg­felső szintjére, ahonnan kissé ködös, de felejthetetlen lát­ványban volt részük. Fenyősi Gyuláné dr. igazgatóhelyettes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents