Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-24 / 54. szám

6 üj Dunántúlt napló 1993. február 24., szerda Fekete arany, fehér paloták, sárga homok Metropolis a sivatagban Amikor Szaddam Húszéin csapatai annak idején átlépték a kuvaiti határt és megindultak Szaud-Arábia felé, Ríjad, a fő­város szinte teljesen kiürült: la­kói elég gazdagok voltak ahhoz, hogy megpróbáltak elmene­külni a fenyegető bagdadi Scud-rakéták elől. Miután a vi­lág megvédte őket és a lidércá- lom immár a műlté, a sárga ho­mokon épült meseváros hihetet­len gyorsasággal épül, terjesz­kedik tovább. Az Allah által az országnak adományozott nagy kincs, a fe­kete arany, az olaj nyomán dől a pénz. Hely bőven van, Szaud-Arábia nagyjából ak­kora, mint egész Nyugat-Eu- rópa, de mindössze tizenegy- millió ember lakja és területé­nek kilencvennyolc (!) száza­léka sivatag. Ez a sivatag a dinasztiáé és az uralkodó szívesen ad mindenlő­nek belőle, aki bármilyen épít­kezéssel csökkenti a homokten­gert. Pénz és hely tehát van, ez utóbbi ráadásul ingyen. Ha eh­hez hozzávesszük a környező arab országokból rendelkezésre álló fantasztikusan olcsó mun­kaerőt és a petrodollár-szagra a világ minden tájáról idesereglő nyugati szakembereket, logi­kussá válik a látvány, ami - nem túlzás! - a világ legna­gyobb repülőterére érkező ide­gent fogadja. Ameddig a szem ellát, kor­szerű óriásdaruk törnek a való- színűtlenül kék égbolt felé és mellettük villámgyorsan indul­nak növekedésnek a legkülön­bözőbb stílusú és méretű, de mindig az Ezeregy éj meséit idézően hófehér épületek. A legutóbb átadott toronyház a Quassim Roadon magasodik és homlokzatán büszkén hirdeti a sokszínű fényben játszó felirat: A1 Yamamah kiadóvállalat. A palota belseje 19 880 négyzetméter, kiadói irodák és szerkesztőségek, valamint ult­ramodern nyomdák sorakoznak benne.- Ahol most az íróasztalom áll - mondja Talaat Wafa, a szaud-arábiai főváros angol nyelvű lapjának főszerkesztője - ott nem egészen két éve még csak homok hullámzott. Hihető, amit a főszerkesztő mond, hiszen a kiadói palotától néhány méterre még most is ott a sivatag. De nem nehéz megjósolni, hogy az AI Yamamah nem so­káig lesz a város szélén: miköz­ben Afrika és Ázsia jelentős ré­szein hódít, itt szüntelenül hát­rálni kénytelen a sivatag. Mindössze ötven éve har­mincezer beduin élt itt egy forró, álmos kis településen. Ma kétmillió lakosa van Rijadnak és ebből több mint egymillió a nyolcvanas évek óta költözött ide. Hatsávos autópályák, lég­kondicionált szupermarketek, ingyenes iskolák és egyetemek metropolisa lett. A müezzin is mesterségesen hűtött fülkéből szólítja hálai­mára a híveket. Van is miért. King Kong karmaiban. A berlini filmfesztiválon felállították a szörny plasztik szobrát a fesztivál központi mozija, a Zoo Film­színház előtt, ahol újból bemutatták a 30-as évek nagy filmsi­kerét, „King Kong és a fehér asszony”-t. King Kong 60 éves - és újból a mozik műsorán Mit kell tudni a szag-szakértőnek? Hiába, ember nélkül nem megy, még a magas technikai színvonalon álló Japánban sem: egy környezetvédelmi cég jó- szimatú munkatársakat keres, akik jelzik a rossz szagokat. E célra egyébként általában kor­szerű és drága készülékeket al­kalmaznak, a vállalat azonban csak az emberi orrot tartja elég megbízhatónak. A pályázóktól elvárják, hogy egy tanfolyamon külön is felké­szüljenek a kellemetlen szagok felismerésére és megkülönböz­tetésére. A „szaglászóknak” a következő alapillatokat kell hi­bátlanul megjelölni: rózsa, égő cukor, különböző sütemények és használt zokni. Olasz maffia Franciaországban A francia hatóságok letartóz­tattak egy olasz állampolgárt, akit azzal gyanúsítanak, hogy Grenoble városában volt a szicí­liai maffia összekötője. Gia­como Paganót kiutasították az országból és átadták az olasz rendőrségnek, amely szintén vizsgálatot folytat ellene. Grenoble-ban több mint tíze­zer olasz, köztük több ezer szi­cíliai telepedett le. A francia törvényhozás különleges vizs­gálóbizottsága nemrég közzé­tett jelentésében azt hangoz­tatta, hogy a szicíliai maffia megpróbálja kiépíteni szerveze­tét a városban s ezt Giacomo Pagano irányítja. Paganónak korábban már meggyűlt a baja a francia ható­ságokkal, s akkor elhagyta az országot, de két éve visszatért, s annak rendje-módja szerint tar­tózkodási engedélyt kért és ka­pott, bejelentett lakása volt Grenoble-ban. A nemzetgyűlési vizsgálatöt megelőzően neve sehol sem merült fel a nyilvánosság előtt, a bizottság előtt viszont két „megtért” olaszországi maffi­ózó rávallott. Amikor ezt egy párizsi hetilap megírta, rágal­mazásért pert is indított a lap el­len. A grenoble-i állítólagos maf­fia-kapcsolatok egyébként he­ves vitát keltettek: a városi főü­gyész tiltakozott az ellen, hogy a bizottság titkos nyomozati adatokat tett közzé s közölte, hogy ezek után nem látja értel­mét a további vizsgálatnak. A város polgármestere is zokon vette, hogy Grenoble-t a szicí­liai maffia franciaországi bás­tyájaként emlegetik. A nemzetgyűlési vizsgálat megállapítása szerint egyébként Franciaországban nincsen kié­pített szervezete a maffiának, hanem elsősorban arra törek­szik, hogy Monacóban tisztára mosott pénzét francia földön fektesse be „legális” üzletekbe. Megvan ugyanakkor a veszélye annak, hogy ezzel párhuzamo­san megpróbál más területeken is fellépni az országban. A filmjelenet láttán a félelem moraja fut végig a nézőtéren. King Kong, az öt méteres, bo­zontos bundájú szörny a közön­ség szeme láttára dönti romba egész New Yorkot, elkapja a repülőgépeket a levegőben, dü­höngve söpri félre a teherautó­kat. Az óriás gorilla persze nem más, mint egy távirányítású hollywoodi szerkezet, amely az idén áprilisban tölti be 60. szü­letésnapját. Az első film 1933-ban ké­szült el „King Kong és a fehér asszony” címmel. Akkor csak cenzúrázva mutatták be, mert túl hátborzongatónak találták, amikor a szörny letépi a bájos szépségről a ruhát. A most vetí­tésre kerülő változat azonban mindent megmutat... A „fehér asszonyt” alakító színésznő, Fay Wray ma Los Angelesben él, és nevetve em­lékszik vissza a forgatás heteire. Ugyanis azt ígérték neki, hogy a filmben egy magas, sötéthajú E z a háború nagyon is ko­moly. Nem úgy vívják, mint az egykori burleszkfilmekben, nincsenek kacagtató jelenetek egymás fejéhez vagdosott tej­színhabcsodákkal. Sőt, az érin­tett torták tulajdonképpen nem habosak, csak amikor a cuk­rászdában szeletben kéri a ked­ves vendég, akkor kerül mellé, a tányérra egy kis kupac tejszín. Az egymással hadban álló két torta külsőre egészen egyfor­mának látszik. A csomagolás sem tér el - csinos fadobozban árulják mindkettőt. S hogy me­lyik a jobb? Van egyáltalán kü­lönbség? Nos, az immár ötven éve tartó harc tétje valójában nem is ez. Hanem, hogy melyik az igazi? A Sacher tortáról van szó, annak is az opera háta mögötti Sacher szálloda cukrászatában a hagyományos recept szerinti változatáról, no és egy másik­férfi lesz a partnere. „Gary Co- operra gondoltam, aztán be kel­lett érnem ezzel a visszataszító óriással.” A filmiparban persze más­ként festenek a dolgok, mint a vásznon. A ma 77 éves George Turner rendező - aki különben könyvet is írt kedvencéről - el­árulta, hogy a főbb jeleneteket egy harminc centiméteres báb­bal vették fel, a közelképekhez pedig egy fémszerkezetből és szőrméből készült majomfejet használtak. Ez akkora volt, hogy három ember is elfért benne. Ők mozgatták King Kong szemét, száját, orrát és szemöldökét. A szörnyről készült filmek relikviái ma a hollywoodi trükkfilm-stúdió egyik nyugdí­jasának magántulajdonában vannak. A világ televíziós állomásai és a mozik most újból műso­rukra tűzik King Kong 15 film­jét. Változatlan sikerrel. rol, amelyet a nem kevésbé jó­nevű Demel cukrászat állít elő. A legendává vált finomságot a névadó, a szállodát alapító tu­lajdonos neje, Anna Sacher ta­lálta ki. Amikor 1876-ban az operaház háta mögötti szálloda megnyílt, legendás találkozóhe­lye lett az előkelőségnek, akik művészek és a ház bájos asszo­nya társaságában szívesen fo­gyasztották a csokoládémázzal borított rafinált édességet. A re­cept hétpecsetés titok volt, s hi­ába másolták másutt, az igazi, az eredeti jelző csak a Sacher- cukrászatban készült tortát il­leti. Egy másik patinás bécsi cuk­rászat, a Demel erre fittyet hány, s ennek megvan a maga nyomós oka. Történt ugyanis, - legalábbis így tartja a fáma -, hogy Anna Sacher kicsit bohém McDonald’s gondok A McDonald’s amerikai gyorsbüféhálózat hosszas tü­relmes várakozás után végre engedélyt kapott az indiai kor­mánytól, hogy éttermeket nyis­son a világ potenciálisan máso­dik legnagyobb piacán is, de a cég bajban van, mert nem tudja, hogy tulajdonképpen mit is áru­sítson. Az indiai lakosság 83 száza­lékát kitevő hindukra tekintettel ugyanis a hamburger nem ké­szülhet marhahúsból, de a má­sik nagy vallási közösség, a mohamedánok miatt sertéshús­ból sem. fgy csak a csirke- és birkahús jöhet számításba, de mivel Indiában sok a vegetáriá­nus, a legszerencsésebb talán az lenne, ha a fasírtos zsemle egyáltalán nem tartalmazna húst. . . Más jellegű probléma hátrál­tatja a McDonald’s izraeli gyorsbüfé-láncolatának meg­nyitását: a cég szerint az Izrael­ben termelt burgonya nem al­kalmas a McDonald’s-étter- mekben történő felhasználásra, az izraeli hatóságok viszont nem engedik meg, hogy Ameri­kából importálja az alapanya­got. Az izraeli mezőgazdasági minisztérium azt állítja, hogy Izraelben termesztenek egy olyan burgonyafajtát, amelyet felhasználnak az európai McDonald,s büfékben. Gondjai vannak az amerikai étteremláncnak Franciaország­ban is. A párizsi alpolgármester kijelentette: minden törvényes eszközzel meg fogja akadá­lyozni, hogy a cég vendéglőt nyisson az Eiffel-torony lábánál és ezzel elcsúfítsa a környéket. „Ideje érvényt szerezni az egyes kiemelt párizsi helyek védel­mére vonatkozó rendelkezések­nek" - mondta. Franciaországban sokan az amerikai kulturális invázió jel­képének tekintik a McDo­nald’ s-menüt, amely úgymond elrontja a fiatalok ízlését. és megbízhatatlan Eduard fiát (a század elején valamikor) bünte­tésképpen kitagadta. Az pedig bosszúból kicsalta a főcukrász­tól a már akkor is híres torta re­ceptjét és meg se állt vele a konkurenciáig. Ez utóbbiban volt annyi becsület, hogy az eredeti jelző mellé odabiggyesz­tette Eduard keresztnevének rö­vidítését, de ez Sacheréket nem vigasztalja. Ötven éve kezdődött a peres­kedés, most ötödször került az ügy bíróság elé. Demelék min­denesetre támadnak: szerintük csak az ő tortájuk az igazi, mert Sacherék vaj helyett bizonyos hányadban margarint használ­nak. A Sacher cég vezetőnője elismeri: igaz, de ettől köny- nyebb a torta. Ha persze csak ezen múlik a per kimenetele, azonnal visszaállnak a kevésbé Tortaháború Bécsben A galambpostás is kétszer * Azt hihetnők: ez már csak egy régi-régi néphagyomány, elmúlt századok eseményeiről szóló írások kedvelt fordulata, hogy „a galambpostás még a tengereken is átkelt...” és ak­kor elolvassuk a második világ­háború hadtudományi értekezé­seit, és mi áll benne? „A La Manche-on buvárhajóval, majd gumicsónakon közlekedő angol felderítőtiszt Lane kapitány, a biztonság kedvéért nem rádió­val, hanem galambpostával küldte haza értesüléseit a nor­mandiai partokról. . .” Igaz, azt is megtudjuk, hogy a fehér kis szárnyaspostásnak van egy nagy hibája, az ugyanis, hogy nem rendelkezik a denevérek képességével, ezért csak világosban képes tájéko­zódni és dúcaira visszatalálni. Még szerencse, hogy a volt NDK határőrei nem figyeltek fel rá a szuper-műszaki zárak idején, hogy akkor is röpködtek és vitték az üzeneteket olykor még apróra hajtogatott bank­jegy-segélyeket is a szétszakí­tott családok között. Ma a Ruhr vidékén a sport- és hobby központja, ahol 20 ezer márkát is elkérnek egy el­sőosztályú tenyészgalambért. A nagyvárosok mind rendelkez­nek önálló egyesülettel is, egyedül Majna-Frankfurtban kéttucatnyit tartanak nyilván, A támadás váratlan helyről érkezett. A brit baloldali értel­miség lapja a New Statesman amelynek alapításában valaha Bemard Shaw is részt vett, és az egykori 160 ezer helyett most alig 20 ezer példányban jelenik meg, nagy első oldalas sztorit szentel a brit kormányfő magánéletének. Eszerint John Major és a 41 éves Clare Lati­mer mester-szakácsnő és ele­gáns kifőzde-tulajdonos - egy ismert színész, Hugh Latimer lánya - között románc szövő­dött. A hölgyet néha megbízták a miniszterelnöki rezidencián, a Downing street 10-ben rende­zett fogadások gasztronómiai örömeinek megszervezésével és innen az ismeretség, írja a New Statesman és „szenzációját” természetesen óriási terjede­lemben veszi át a konzervatív Timestől a bulvárkirály Daily Mirrorig az egész angol sajtó. Egészen más előjellel írnak öles cikkeket e napokban az új amerikai elnök, Bili Clinton szakácsnőjéről. Liza Jane Ash­ley asszony úgy döntött, hogy élemedett korára - 75 esztendős - való tekintettel nem követi Cliritonékat Arkansasból a tá­voli Washingtonba és főnökével ellentétben nem kezd új életet a Fehér Házban. Liza asszony ke­rek tíz évig főzött Clintonékra a Little Rock-i kormányzói palo­csenget amelyek minden év májusának első szombatján kezdik meg versenyszerű röptetéseiket. Az izgalmas vetélkedők július vé­géig tartanak. Ilyenkor egész autókaravánok kerekednek fel és indulnak az ország távoli sarkaiba, hogy a hajnali fé­nyekkel indítsák a startszámmal ellátott gyűrűs versenyzőket. A repülési sebesség meghaladja a 800-900 métert percenként, de jegyeztek már fel 1400-as tém- pót is. Az egyhuzamban való szárnyalás akár ezer kilométer is lehet, ami megközelíti egy motoros sportrepülő teljesítmé­nyét. A frankfurti Weiner doktor mindig magaslati pontot szemel ki a startra, amely kb. 600 kilo­méterre van a hazai dúcoktól, de még helikopterrel sem tudta megelőzni kis versenyzőit, hogy a célba érkezésnél is jelen lehessen. Egyébként ő szoktatta rá hazatérő postagalambjait, hogy egy zsinórral kifeszített kolompot megrángassanak visszatértük jelére. Sőt, kétszer is, hiszen a „postás kétszer csenget”. A szakirodalom szerint Kr. e. 530-ban Anakreon környezeté­ben is „szolgáltak” postagalam­bok, ám rejtélyes képességük nyitjára azóta sem sikerült rá­jönnie a tudományinak. L. B. tában és az idős néger "asszony­nál biztosabb, mint Major „sza­kácsnőjénél”, hogy rendszere­sen elcsábította főnökét - első­sorban mexikóiasan elkészített, kukoricás csirke- és csodálatos citromos-szelet költemények­kel. Az elnök jelentette ki egy újságírónak:- Minden hír igaz. Lizának sosem tudtam ellenállni. Ezért volt az életemben olyan idő­szak, amikor 185 centiméteres magasságom köré, „hála” Liza remekműveinek, csaknem egy mázsás, pontosan 98 kilós test­súlyt kanyarítottam. Liza valahol a déli gyapot­földek egyik kunyhójában szü­letett és óriási karrier volt szá­mára, amikor 38 éves korában szakácsnő lett a Little rock-ban, a mindenkori kormányzó palo­tájában. Bili Clinton akkor még rövidnadrágos kisfú volt, aztán 32 évesen ő lett Arkansas állam történetének legfiatalabb kor­mányzója. „Hozzászoktam áz idős-tekintélyes urakhoz, kissé megijedtem a gyermekarcú pártól. Tiszteletlenül azt talál­tam mondani nekik, csak úgy maradok náluk, ha némi gye­rekzsivaj is lesz a palotában.” A főnöknek és nejének a je­lek szerint Ízlett Liza főztje, mert a szakácsnői „fenyegetés” után nem egészen egy évvel megszületett Chelsea nevű kis­lányuk. ízletes és nehezebb vajra. A szi­gorú bírák csak azt sajnálják, hogy nem szakadatlan kóstolga­tással dönthetik el, melyik az igazi. A tortaháború harmadik résztvevője nem a bíróság előtt harcol, inkább a vevők kegyei­ért vív elszánt és eddig nem túl eredményes csatát. Az Imperial, Bécs legdrágább szállodája, il­letve annak a cukrászata nem bánná, ha az ő Imperial tortája lenne Bécs édes jelképe. Ez a torta négyszögletes, sokkal éde­sebb, finom marcipán bevonat is van a csokoládé alatt, szintén kapható fadobozban, küldhető szerte a világba postán, és na­gyon szép a csomagolása. Valószínűleg még a hamis Sachen is megelőzi a népszerű­ségi listán. A legnehezebb há­borúság így az Imperialnak ju­tott - mert a másik kettő csak nyer a csatározáson. Szászi Júlia Mekkával szemben nem lehet... Az észak-angliai ipari telepü­lés, Dewsbury városatyái hosz- szas fejtörés után beadták a de­rekukat. A városka egyik la­kója, a muzulmán vallású, 77 éves Muhamed Khan ugyanis ráérő idejében térkép és iránytű segítségével betájolta azt a mel­lékhelyiséget, amelyet lakhelye, a városi sorlakások mellé építet­tek. Kiderült, hogy ha ráül a vé­cére, kénytelen dolgát Mekka irányba végezni. Ez pedig szentségtörés. Ezért beadvá­nyokkal kezdte bombázni a la­káshivatalt: bontsa le és építse fel újból a vécét, de néhány fokkal elfordítva. Aláírásgyűj­tési akcióba kezdett, és sikerült maga mellé állítani az egész la­kótelepet. Végül a város vezetői meghátráltak, lebontották az angolvécét és helyette arab guggolóst építettek. I „Politikus” szakácsnők

Next

/
Thumbnails
Contents