Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-22 / 52. szám

8 aj Dunántúli napló 1993. február 22., hétfő K ü l\) o I i t í k a Egy éve indult az olasz kenőpénzbotrány Tiszta kezeket! Évtizedeken át semmi sem épült vesztegetés nélkül - Általában 10% volt a tarifa Lelepes Orosz-szerb testvériség Az orosz törvényhozás fel­szólította a kormányt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában kezdeményezze büntető lépések elrendelését Horvátországgal szemben, és járjon közben a Ju­goszláviát sújtó szankciók eny­hítése, majd pedig feloldása ér­dekében. A honatyák szorgal­mazták, hogy a világ országai ne szállítsanak fegyvert a vál­ságsújtotta térségbe és tartóz­kodjanak a katonai beavatko­zástól. Mintegy a döntést meg­támogatandó, kisebbfajta tünte­tés zajlott le az orosz külügymi­nisztérium épülete előtt, amely­nek résztvevői az orosz-szerb testvériség jegyében Andrej Kozirev külügyminiszter távo­zását és Szerbia azonnali meg­segítését követelték. Fizetések A külföldi vagy vegyes tulaj­donban lévő közép-európai vál­lalatok vezetőinek fizetése a térség egyes országaiban jóval magasabb, mint a többiben és a különbség köztük egyre nő - ez derül ki egy frissen végzett osztrák tanulmányból. A vizs­gálatba 70 vegyes vagy külföldi vállalatot vontak be Magyaror­szágon, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, illetve 50-et Oroszországban, Romániában és Szlovéniában. Eszerint az említett vezetők bruttó jövedelme Magyarorszá­gon a legmagasabb: évi 46 000-98 700 dollár közötti. Lengyelországban 34 300- 68 400 dollár, Csehországban és Szlovákiában 18 800-30 600 dollár, Szlovéniában 45 500- 81 000 dollár. Ezekkel ellen­tétben Oroszországban 12-30 ezer dollár, Romániában 8700-29 100 dollár között mo­zog az említettek éves átlagfize­tése. Bankrablók Marseille-ben, Nizzában és Toulonban egyszerre csapott le a francia rendőrség egy bűn­banda tagjaira, akiket a rekord­nagyságú decemberi touloni bankrablás elkövetésével gya­núsítanak. A rendőrök egyelőre csak­nem húsz gyanúsítottat tartóz­tattak le a francia nemzeti bank touloni fiókjában történt, 160 millió frankos rablás feltétele­zett elkövetőiként. Toulonban egy csaknem tíz tagú banda haj­totta végre a rendkívüli pontos­sággal megtervezett akciót. A rendőrség gyanította, hogy a tet­tesek a bank alkalmazottai kö­zül kaptak társat. A gyanú bei­gazolódott: a rendöröknek sike­rült azonosítaniuk a rablók belső partnerét. „Most rajtacsíptük a fickót, amint a mézesbödönt dézs­málta” - mondta elégedetetten Antonio di Pietro, milánói vizs­gálóbíró pontosan egy évvel ez­előtt, 1992. február 17-én, mi­után letartóztatták a városi szo­ciális otthon igazgatóját. Mario Chiesa - azóta már hat éves bö- tönbüntetését tölti - 7 millió lí­rát vett át egy takarítást végző kisvállalkozótól, akinek kenő­pénzt kellett fizetnie az igazga­tótól kapott megrendelésért. Az illető, megelégelve a sarcot, fel­jelentést tett. A borítékban át­adott bankjegyeket a rendőrség már előzőleg megjelölte, a ta­gadás hiábavaló volt. Belebukik a rendszer? Ebből a pitinek tetsző ügyből nőtt ki az eltelt időben Olaszor­szág háború utáni legsúlyosabb korrupciós botránya, amelybe belebukott Bettino Craxi, szoci­alista pártvezető, volt minisz­terelnök, az ország egyik legha­talmasabb embere. De megjó­solható, hogy belebukik még rajta kívül politikusok, minisz­terek, városvezetők, köztisztvi­selők tömege. Sőt, nyugodtan mondhatjuk: belebukik az egész itáliai politikai rendszer. Chiesa egyike volt Craxi mi­lánói hitbizománya haszonélve­zőinek és támogatottjainak. Kis cápa a sok nagy között. Bank­számláján kenőpénzekből 12 milliárdot talált a vizsgálóbíró. A szociális otthon minden szol­gáltatójának „tejelnie” kellett a közpénzből fizetett megrende­lésekért. Az otthon minden öreg lakójának halála például egy temetkezési vállalkozónak üzle­tet jelentett, amiért csúszópénzt kellett fizetnie. Chiesa először tagadott mindent, azután elkez­dett beszélni, kitálalt. Nemcsak saját zsebre dolgo­zott. Ő fizette Bobo Craxi, a volt pártvezető 28 éves, politi­kai ambíciókat tápláló fia vá­lasztási kampányát is. Hogyne fizette volna, hiszen az igazga­tói állást a Milánót évtizedek óta kormányzó Szocialista Párt révén kapta. A szálak egyre messzebbre vezettek. Vállalko­zók tucatja tett beismerő vallo­mást: igen, ő is fizetett kenő­pénzt a megrendelésekért, álta­lában 10 százalék a tarifa. Fizet­tek kicsik és nagyok. Salvatore Ligresti, a legnagyobb építési vállalkozó milliárdokat. A met­róépítés, a vasúti felüljáró, a San Siro stadion és a repülőtér bővítése, az új kivezető autópá­lya - nem akadt olyan köz­munka, közületi megrendelés, amelynek versenytárgyalása tiszta lett volna, amelyet ne ku­lisszák mögötti alkuban ítéltek volna oda az illetékesek. A korrupciós kapcsolatok fel­tárása néhány hónap múlva el­vezetett Milánó polgármesteré­hez, Paolo Pillitterihez, Craxi sógorához, majd elődjéhez, a szocialista városfejlesztési mi­niszterhez. A pénzek nem a döntést hozó városi vezetők zsebébe vándoroltak, hanem pártjuk kasszájába. A pártok osztozkodtak, mégpedig szigo­rúan abban az arányban, aho­gyan a posztokat megkaparin­tották az erőviszonyok alapján. Milánó a szocialisták felleg­vára, így ott a javarész nekik ju­tott, de részesült a keresztény­demokrácia, sőt, az ellenzéki volt kommunista párt is jócs­kán. Az ügyészségen tett vallomá­sok mára 3(X) milliárdnyi kenő­pénzt rögzítenek, büntetőeljárá­sok százait vonva maga után. Mintegy 250 volt városi tisztvi­selő, vállalkozó, politikai ve­zető került eddig lakat alá, il­letve folyik ellene eljárás. „Ne rettenj vissza!” Milánó nem elszigetelt eset. Verona, Padova, Torino, An­cona, Reggio Calabria ugyanaz. A „tiszta kezeket” kampány az­óta viharként söpör végig az olasz csizmán, elsodorva pol­gármestereket, képviselőket, minisztereket. Az alkukra épülő, korrupt politikai rendszer végnapjai ezek, s a rendszervál­tást az igazságügyi testület ve­zeti. Antonio di Pietro valósá­gos népi hős lett, neve felkerült a falakra: „Csak folytasd! Ne rettenj vissza!” „Mára világos: ebben az or­szágban évtizedeken keresztül nem épült egyetlen középület, egyetlen méter .autóút, nincs lé­tező iskola, kórház, erőmű vagy bármi más, amiért ne követeltek és fizettek volna kenőpénzt, rendszeresen meglopva az ál­lamot és mindannyiunkat” - írta a La Repubblica, amely élen járt a „kenőpénzrendszer” elleni harcban. Eddig 24 parlamenti képvi­selő ellen írtak alá ügyészségi indítványt a mentelmi jog fel­függesztésére. De nincs politi­kus, köztisztviselő, aki ne resz­ketne, mert bármikor rákerülhet az ő neve is ilyen papírra. Az alkurendszernek mindenki ré­szese volt. A pártok közötti osz­tozkodás, a hatalmi posztok fel­osztása általános gyakorlat. Craxinak igaza vari abban, hogy erről „mindenki tudott, álszent dolog tehát most morális felhá­borodást mutatni”. Craxi mindenesetre megtes­tesítője és utolsó figurája ennek a rendszernek. Partnerei - And­reotti kereszténydemokrata volt kormányfő és Forlani, keresz­ténydemokrata volt pártvezető - már ő előtte eltűntek a süllyesz­tőben. A közvélemény most megelégelte ezt a hitelét veszí­tett rendszert. Cossiga volt köz- társasági elnökkel együtt immár egyre többen sürgetik a „máso­dik köztársaságot” , amely előbb-utóbb utat tör magának. Ha nem a lejáratódott, hitelét vesztett parlamentben, akkor a májusban esedékes népszavazá­son. Magyar Péter A színházi szakmában, a né­met szó eredeti, távozást, utra- kelést jelentő értelmét módo­sítva. Abgang-nak nevezik, amikor a szereplő, valamilyen hatásos fordulattal, kimegy a színpadról. Vajon milyen „ab- gang”-ja lesz Milan Knazko szlovák külügyminiszternek, hiszen leváltását már többször kilátásba helyezte Meciar kor­mányfő s azáltal, hogy az or­szágnak van már köztársasági elnöke, az eddigi formai akadá­lyok is elhárultak menesztése elől. A hasonlat nem véletlen: a negyvenhét esztendős, halk- szavú, viselkedésében minden feltűnést kerülő külügyminisz­ter a rendszerváltás előtt a szí­nipályán ért el jelentős sikere­ket. Nancy-ban végezte a Nem­zetközi Színházi Akadémiát és ott egyben módjában állt csi­szolni francia nyelvtudását is. Játszott tragédiákban, de vígjá­tékok ifjú és heves szerelmeseit is alakította, s franciaországi szerepléseit magas kitüntetés­sel, a Commandeur des Lettres et des Arts, a művészetek pa­rancsnoki keresztjének odaíté­lésével ismerték el. Pozsonyban egyik partnere a Sörgyári cap­riccio című Hrabal filmből is­mert szép Magda Vasaryova volt, aki később szintén a poli­tika és diplomácia színpadára lépett s a legutóbbi időkig Csehszlovákiát képviselte nagykövetként Bécsben. Knazko művészként tevéke­nyen rokonszenvezett a demok­ratikus polgárjogi mozgalmak­kal, 1989 későőszén, a bárso­nyos forradalom idején résztvett Brazíliában 1950-ben jó ha 50 millió ember élt. Ma az or­szág lakossága csaknem 150 millió, vagyis 40 esztendő alatt megháromszorozódott. La- tin-Amerika legnépesebb or­szága hosszú éveken át a világ „ketyegő népesedési bombái” közé számított. Mára a jelek szerint a bomba már nem ketyeg. 1991-es nép­számlálási adatok szerint ugyanis a népesség növekedése jelentős mértékben visszaesett. Statisztikai adatok szerint 1970-ben még minden brazil asszony átlag 5,76 gyermeket hozott a világra. Ma ellenben ez az arány már csak 3,2. Amennyiben fennmarad ez az irányzat, úgy Brazília körül­belül 170 milliós lakossággal lépi át az ezredfordulót, ellen­tétben a korábban jósolt 220 millióval. A dolgok ilyetén alakulása különösen azért figyelemre az utcai tüntetéseken. Csatlako­zik a szlovákiai Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű szerve­zethez, Havel elnök tanács­adója, majd 1991-től az ország függetlenségét célul tűző Moz­galom a Demokratikus 'Szlová­kiáért tagja ileltve alelnöke. Formailag még nem váltak kü­lön a csehek és szlovákok, ami­kor külügyminiszternek jelölik, e tisztségében azonban állan­dóan ütközik a miniszterelnök­kel. A kiszivárgott hírek szerint, a külügyminiszter csak az újsá­gokból tudta meg tavaly ősszel, hogy a kormányfő Bécsbe uta­zik s ott tárgyalásokat folytat il­letve sajtóértekezletet tart. Me­ciar viszont, amikor osztrák új­ságírókat hívott meg bősi gát­nézésre, azoktól értesült, hogy már egy héttel korábban meg­kapták a szlovák külügy invitá- cióját hasonló utazásra. 1 Az ellentétek mélyebben gyökereznek, mint esetleges ha­tásköri vitákban. Knazko tilta­kozott az ellen, hogy a szlovák kormánypárt a korábbi politikai modellek rosszemlékű „vezető pártjainak” örökébe lépjen s azt kívánta, hogy a képviselők ma­guk dönthessenek, támogatják-e a Mozgalom a Demokratikus Szlovákiáért elnökjelöltjét. A korábbi szavazások során nem mindenki biztosította ezt a tá­mogatást, amit Meciar a pártfe­gyelem súlyos megsértésének tekintett. A kormányfő ezekután gya­korlatilag eltiltotta az utazástól, felmentését követelte, de nem volt elnök, hogy megtegye azt. Időközben azonban elnököt vá­lasztott Szlovákia. méltó, mert a túlnyomóan kato­likus ország kormánya nem szorgalmazza a családtervezést. Ha tehát ennek ellenére csökken a születések száma, ennek okai a brazilok életkörülményeinek megváltozásában keresendők. Otven évvel ezelőtt Brazília agrárország volt. Ma 10 brazil közül hét városlakó. Az okok közé sorolható továbbá a hosz- szan tartó gazdasági és társa­dalmi válság, valamint a televí- t zió hatása, amelynek műsorai­ban szinte kizárólag kis csalá­dok szerepelnek. A kevesebb gyermek kétség­telenül könnyebbé teszi a brazil családok helyzetét. A brazil nők ugyanakkor új kockázatokkal találják magukat szemben, mint például a fogamzásgátló tablet­ták orvosi ellenőrzés nélküli szedése, a nem engedélyezett abortusz kórházon kívüli elvé­geztetése, s a laikusok által végzett sterilizálás. Bettino Craxi szocialista vezér (baloldalt) és .Giuljano Amato miniszterelnök láthatólag nem éppen a legjobb hangulatban közvetlenül Craxi lemondása után a szocialisták római orszá­gos gyűlésén. 170 millióval az új évezredbe Brazília átalakul Postaszolgálat! bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN „Privát profit” Nagy-Britanniában Londonban újabban úgy tart­ják, hogy tizennégy esztendős konzervatív kormányzás során leköszönt miniszterek javarésze már nemcsak lovaggá ütésére vagy főrangú címekre számít­hat, hanem jólfizetett állásra is — privatizált állami vállalatok­nál. Rendszerint abban az ága­zatban, amelynek magánkézbe adását a kormány tagjaként, maga irányította . . . Lord Peter Walker volt ener­giaügyi miniszter privatizálta 1986-ban a British Gas-t: ma ugyanennek a mamutgázválal- latnak intéző bizottsági tagja. Sir Giles Shaw ex-ipari minisz­ter felügyelete alatt helyezték magánkézbe a British Steel acélműveket, ahol ma vezető tisztséget tölt be s ugyancsak tagja a Yorkshire-i, immár pri­vatizált vizművek igazgtó ta­nácsának. Lord Norman Tebbit egykori kereskedelmi miniszter nevéhez fűződött a British Te­lecom telefontársaság privatizá­lása, majd három év múlva, mi­után kivált a kabinetből, ugyan­ennek a vállalatnak igazgató- sági tagja lett. Sir Norman Fowler közleke­désügyi miniszterként az NFC (National Freight Corporation) állami szállító vállalat átalakítá­sát irányította. Jelenleg ugyan­ennek az óriáscégnek igazga­tója, de tagja négy hasonló vál­lalat igazgatóságának is. Ezek­kel kapcsolatos netto jövedel­mét tizennégymillió forintnak megfelelő összegre teszik, ám túl sok idejét nem veheti igénybe az álláshalmozás, hi­szen ő a kormányzó párt ügyve­zetője, sőt Norman Lamont je­lenlegi pénzügyminiszter utód­jaként is emlitetik. Akkor hely­csere történne, Norman I kor­mányba, Norman II az igazgató- tanácsokba kerülhetne. Eddig 17 eset került nyilvá­nosságra, amikor miniszterek és államtitkárok a privtizált nagy- vállalatok vezető posztjain foly­tatták pályafutásukat az állami szolgálatból történt kiválásuk után. Különösen a magánkézbe ke­rült viz-, gáz- és elektromos­művek vonzóak, amelyek az ipari recesszió közepette is, az elmúlt három év alatt átlag 54 százalékkal növelhették nyere­ségüket. Az alsóház viharos hangulat­ban tárgyalja a brit vasutak rész­leges államosításáról előterjesz­tett törvényt. Néhány hozzászóló máris megkérdezte, hogy John McGregor közlekedési minisz­ter milyen állást készített elő magának?

Next

/
Thumbnails
Contents