Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-22 / 52. szám
8 aj Dunántúli napló 1993. február 22., hétfő K ü l\) o I i t í k a Egy éve indult az olasz kenőpénzbotrány Tiszta kezeket! Évtizedeken át semmi sem épült vesztegetés nélkül - Általában 10% volt a tarifa Lelepes Orosz-szerb testvériség Az orosz törvényhozás felszólította a kormányt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában kezdeményezze büntető lépések elrendelését Horvátországgal szemben, és járjon közben a Jugoszláviát sújtó szankciók enyhítése, majd pedig feloldása érdekében. A honatyák szorgalmazták, hogy a világ országai ne szállítsanak fegyvert a válságsújtotta térségbe és tartózkodjanak a katonai beavatkozástól. Mintegy a döntést megtámogatandó, kisebbfajta tüntetés zajlott le az orosz külügyminisztérium épülete előtt, amelynek résztvevői az orosz-szerb testvériség jegyében Andrej Kozirev külügyminiszter távozását és Szerbia azonnali megsegítését követelték. Fizetések A külföldi vagy vegyes tulajdonban lévő közép-európai vállalatok vezetőinek fizetése a térség egyes országaiban jóval magasabb, mint a többiben és a különbség köztük egyre nő - ez derül ki egy frissen végzett osztrák tanulmányból. A vizsgálatba 70 vegyes vagy külföldi vállalatot vontak be Magyarországon, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, illetve 50-et Oroszországban, Romániában és Szlovéniában. Eszerint az említett vezetők bruttó jövedelme Magyarországon a legmagasabb: évi 46 000-98 700 dollár közötti. Lengyelországban 34 300- 68 400 dollár, Csehországban és Szlovákiában 18 800-30 600 dollár, Szlovéniában 45 500- 81 000 dollár. Ezekkel ellentétben Oroszországban 12-30 ezer dollár, Romániában 8700-29 100 dollár között mozog az említettek éves átlagfizetése. Bankrablók Marseille-ben, Nizzában és Toulonban egyszerre csapott le a francia rendőrség egy bűnbanda tagjaira, akiket a rekordnagyságú decemberi touloni bankrablás elkövetésével gyanúsítanak. A rendőrök egyelőre csaknem húsz gyanúsítottat tartóztattak le a francia nemzeti bank touloni fiókjában történt, 160 millió frankos rablás feltételezett elkövetőiként. Toulonban egy csaknem tíz tagú banda hajtotta végre a rendkívüli pontossággal megtervezett akciót. A rendőrség gyanította, hogy a tettesek a bank alkalmazottai közül kaptak társat. A gyanú beigazolódott: a rendöröknek sikerült azonosítaniuk a rablók belső partnerét. „Most rajtacsíptük a fickót, amint a mézesbödönt dézsmálta” - mondta elégedetetten Antonio di Pietro, milánói vizsgálóbíró pontosan egy évvel ezelőtt, 1992. február 17-én, miután letartóztatták a városi szociális otthon igazgatóját. Mario Chiesa - azóta már hat éves bö- tönbüntetését tölti - 7 millió lírát vett át egy takarítást végző kisvállalkozótól, akinek kenőpénzt kellett fizetnie az igazgatótól kapott megrendelésért. Az illető, megelégelve a sarcot, feljelentést tett. A borítékban átadott bankjegyeket a rendőrség már előzőleg megjelölte, a tagadás hiábavaló volt. Belebukik a rendszer? Ebből a pitinek tetsző ügyből nőtt ki az eltelt időben Olaszország háború utáni legsúlyosabb korrupciós botránya, amelybe belebukott Bettino Craxi, szocialista pártvezető, volt miniszterelnök, az ország egyik leghatalmasabb embere. De megjósolható, hogy belebukik még rajta kívül politikusok, miniszterek, városvezetők, köztisztviselők tömege. Sőt, nyugodtan mondhatjuk: belebukik az egész itáliai politikai rendszer. Chiesa egyike volt Craxi milánói hitbizománya haszonélvezőinek és támogatottjainak. Kis cápa a sok nagy között. Bankszámláján kenőpénzekből 12 milliárdot talált a vizsgálóbíró. A szociális otthon minden szolgáltatójának „tejelnie” kellett a közpénzből fizetett megrendelésekért. Az otthon minden öreg lakójának halála például egy temetkezési vállalkozónak üzletet jelentett, amiért csúszópénzt kellett fizetnie. Chiesa először tagadott mindent, azután elkezdett beszélni, kitálalt. Nemcsak saját zsebre dolgozott. Ő fizette Bobo Craxi, a volt pártvezető 28 éves, politikai ambíciókat tápláló fia választási kampányát is. Hogyne fizette volna, hiszen az igazgatói állást a Milánót évtizedek óta kormányzó Szocialista Párt révén kapta. A szálak egyre messzebbre vezettek. Vállalkozók tucatja tett beismerő vallomást: igen, ő is fizetett kenőpénzt a megrendelésekért, általában 10 százalék a tarifa. Fizettek kicsik és nagyok. Salvatore Ligresti, a legnagyobb építési vállalkozó milliárdokat. A metróépítés, a vasúti felüljáró, a San Siro stadion és a repülőtér bővítése, az új kivezető autópálya - nem akadt olyan közmunka, közületi megrendelés, amelynek versenytárgyalása tiszta lett volna, amelyet ne kulisszák mögötti alkuban ítéltek volna oda az illetékesek. A korrupciós kapcsolatok feltárása néhány hónap múlva elvezetett Milánó polgármesteréhez, Paolo Pillitterihez, Craxi sógorához, majd elődjéhez, a szocialista városfejlesztési miniszterhez. A pénzek nem a döntést hozó városi vezetők zsebébe vándoroltak, hanem pártjuk kasszájába. A pártok osztozkodtak, mégpedig szigorúan abban az arányban, ahogyan a posztokat megkaparintották az erőviszonyok alapján. Milánó a szocialisták fellegvára, így ott a javarész nekik jutott, de részesült a kereszténydemokrácia, sőt, az ellenzéki volt kommunista párt is jócskán. Az ügyészségen tett vallomások mára 3(X) milliárdnyi kenőpénzt rögzítenek, büntetőeljárások százait vonva maga után. Mintegy 250 volt városi tisztviselő, vállalkozó, politikai vezető került eddig lakat alá, illetve folyik ellene eljárás. „Ne rettenj vissza!” Milánó nem elszigetelt eset. Verona, Padova, Torino, Ancona, Reggio Calabria ugyanaz. A „tiszta kezeket” kampány azóta viharként söpör végig az olasz csizmán, elsodorva polgármestereket, képviselőket, minisztereket. Az alkukra épülő, korrupt politikai rendszer végnapjai ezek, s a rendszerváltást az igazságügyi testület vezeti. Antonio di Pietro valóságos népi hős lett, neve felkerült a falakra: „Csak folytasd! Ne rettenj vissza!” „Mára világos: ebben az országban évtizedeken keresztül nem épült egyetlen középület, egyetlen méter .autóút, nincs létező iskola, kórház, erőmű vagy bármi más, amiért ne követeltek és fizettek volna kenőpénzt, rendszeresen meglopva az államot és mindannyiunkat” - írta a La Repubblica, amely élen járt a „kenőpénzrendszer” elleni harcban. Eddig 24 parlamenti képviselő ellen írtak alá ügyészségi indítványt a mentelmi jog felfüggesztésére. De nincs politikus, köztisztviselő, aki ne reszketne, mert bármikor rákerülhet az ő neve is ilyen papírra. Az alkurendszernek mindenki részese volt. A pártok közötti osztozkodás, a hatalmi posztok felosztása általános gyakorlat. Craxinak igaza vari abban, hogy erről „mindenki tudott, álszent dolog tehát most morális felháborodást mutatni”. Craxi mindenesetre megtestesítője és utolsó figurája ennek a rendszernek. Partnerei - Andreotti kereszténydemokrata volt kormányfő és Forlani, kereszténydemokrata volt pártvezető - már ő előtte eltűntek a süllyesztőben. A közvélemény most megelégelte ezt a hitelét veszített rendszert. Cossiga volt köz- társasági elnökkel együtt immár egyre többen sürgetik a „második köztársaságot” , amely előbb-utóbb utat tör magának. Ha nem a lejáratódott, hitelét vesztett parlamentben, akkor a májusban esedékes népszavazáson. Magyar Péter A színházi szakmában, a német szó eredeti, távozást, utra- kelést jelentő értelmét módosítva. Abgang-nak nevezik, amikor a szereplő, valamilyen hatásos fordulattal, kimegy a színpadról. Vajon milyen „ab- gang”-ja lesz Milan Knazko szlovák külügyminiszternek, hiszen leváltását már többször kilátásba helyezte Meciar kormányfő s azáltal, hogy az országnak van már köztársasági elnöke, az eddigi formai akadályok is elhárultak menesztése elől. A hasonlat nem véletlen: a negyvenhét esztendős, halk- szavú, viselkedésében minden feltűnést kerülő külügyminiszter a rendszerváltás előtt a színipályán ért el jelentős sikereket. Nancy-ban végezte a Nemzetközi Színházi Akadémiát és ott egyben módjában állt csiszolni francia nyelvtudását is. Játszott tragédiákban, de vígjátékok ifjú és heves szerelmeseit is alakította, s franciaországi szerepléseit magas kitüntetéssel, a Commandeur des Lettres et des Arts, a művészetek parancsnoki keresztjének odaítélésével ismerték el. Pozsonyban egyik partnere a Sörgyári capriccio című Hrabal filmből ismert szép Magda Vasaryova volt, aki később szintén a politika és diplomácia színpadára lépett s a legutóbbi időkig Csehszlovákiát képviselte nagykövetként Bécsben. Knazko művészként tevékenyen rokonszenvezett a demokratikus polgárjogi mozgalmakkal, 1989 későőszén, a bársonyos forradalom idején résztvett Brazíliában 1950-ben jó ha 50 millió ember élt. Ma az ország lakossága csaknem 150 millió, vagyis 40 esztendő alatt megháromszorozódott. La- tin-Amerika legnépesebb országa hosszú éveken át a világ „ketyegő népesedési bombái” közé számított. Mára a jelek szerint a bomba már nem ketyeg. 1991-es népszámlálási adatok szerint ugyanis a népesség növekedése jelentős mértékben visszaesett. Statisztikai adatok szerint 1970-ben még minden brazil asszony átlag 5,76 gyermeket hozott a világra. Ma ellenben ez az arány már csak 3,2. Amennyiben fennmarad ez az irányzat, úgy Brazília körülbelül 170 milliós lakossággal lépi át az ezredfordulót, ellentétben a korábban jósolt 220 millióval. A dolgok ilyetén alakulása különösen azért figyelemre az utcai tüntetéseken. Csatlakozik a szlovákiai Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű szervezethez, Havel elnök tanácsadója, majd 1991-től az ország függetlenségét célul tűző Mozgalom a Demokratikus 'Szlovákiáért tagja ileltve alelnöke. Formailag még nem váltak külön a csehek és szlovákok, amikor külügyminiszternek jelölik, e tisztségében azonban állandóan ütközik a miniszterelnökkel. A kiszivárgott hírek szerint, a külügyminiszter csak az újságokból tudta meg tavaly ősszel, hogy a kormányfő Bécsbe utazik s ott tárgyalásokat folytat illetve sajtóértekezletet tart. Meciar viszont, amikor osztrák újságírókat hívott meg bősi gátnézésre, azoktól értesült, hogy már egy héttel korábban megkapták a szlovák külügy invitá- cióját hasonló utazásra. 1 Az ellentétek mélyebben gyökereznek, mint esetleges hatásköri vitákban. Knazko tiltakozott az ellen, hogy a szlovák kormánypárt a korábbi politikai modellek rosszemlékű „vezető pártjainak” örökébe lépjen s azt kívánta, hogy a képviselők maguk dönthessenek, támogatják-e a Mozgalom a Demokratikus Szlovákiáért elnökjelöltjét. A korábbi szavazások során nem mindenki biztosította ezt a támogatást, amit Meciar a pártfegyelem súlyos megsértésének tekintett. A kormányfő ezekután gyakorlatilag eltiltotta az utazástól, felmentését követelte, de nem volt elnök, hogy megtegye azt. Időközben azonban elnököt választott Szlovákia. méltó, mert a túlnyomóan katolikus ország kormánya nem szorgalmazza a családtervezést. Ha tehát ennek ellenére csökken a születések száma, ennek okai a brazilok életkörülményeinek megváltozásában keresendők. Otven évvel ezelőtt Brazília agrárország volt. Ma 10 brazil közül hét városlakó. Az okok közé sorolható továbbá a hosz- szan tartó gazdasági és társadalmi válság, valamint a televí- t zió hatása, amelynek műsoraiban szinte kizárólag kis családok szerepelnek. A kevesebb gyermek kétségtelenül könnyebbé teszi a brazil családok helyzetét. A brazil nők ugyanakkor új kockázatokkal találják magukat szemben, mint például a fogamzásgátló tabletták orvosi ellenőrzés nélküli szedése, a nem engedélyezett abortusz kórházon kívüli elvégeztetése, s a laikusok által végzett sterilizálás. Bettino Craxi szocialista vezér (baloldalt) és .Giuljano Amato miniszterelnök láthatólag nem éppen a legjobb hangulatban közvetlenül Craxi lemondása után a szocialisták római országos gyűlésén. 170 millióval az új évezredbe Brazília átalakul Postaszolgálat! bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN „Privát profit” Nagy-Britanniában Londonban újabban úgy tartják, hogy tizennégy esztendős konzervatív kormányzás során leköszönt miniszterek javarésze már nemcsak lovaggá ütésére vagy főrangú címekre számíthat, hanem jólfizetett állásra is — privatizált állami vállalatoknál. Rendszerint abban az ágazatban, amelynek magánkézbe adását a kormány tagjaként, maga irányította . . . Lord Peter Walker volt energiaügyi miniszter privatizálta 1986-ban a British Gas-t: ma ugyanennek a mamutgázválal- latnak intéző bizottsági tagja. Sir Giles Shaw ex-ipari miniszter felügyelete alatt helyezték magánkézbe a British Steel acélműveket, ahol ma vezető tisztséget tölt be s ugyancsak tagja a Yorkshire-i, immár privatizált vizművek igazgtó tanácsának. Lord Norman Tebbit egykori kereskedelmi miniszter nevéhez fűződött a British Telecom telefontársaság privatizálása, majd három év múlva, miután kivált a kabinetből, ugyanennek a vállalatnak igazgató- sági tagja lett. Sir Norman Fowler közlekedésügyi miniszterként az NFC (National Freight Corporation) állami szállító vállalat átalakítását irányította. Jelenleg ugyanennek az óriáscégnek igazgatója, de tagja négy hasonló vállalat igazgatóságának is. Ezekkel kapcsolatos netto jövedelmét tizennégymillió forintnak megfelelő összegre teszik, ám túl sok idejét nem veheti igénybe az álláshalmozás, hiszen ő a kormányzó párt ügyvezetője, sőt Norman Lamont jelenlegi pénzügyminiszter utódjaként is emlitetik. Akkor helycsere történne, Norman I kormányba, Norman II az igazgató- tanácsokba kerülhetne. Eddig 17 eset került nyilvánosságra, amikor miniszterek és államtitkárok a privtizált nagy- vállalatok vezető posztjain folytatták pályafutásukat az állami szolgálatból történt kiválásuk után. Különösen a magánkézbe került viz-, gáz- és elektromosművek vonzóak, amelyek az ipari recesszió közepette is, az elmúlt három év alatt átlag 54 százalékkal növelhették nyereségüket. Az alsóház viharos hangulatban tárgyalja a brit vasutak részleges államosításáról előterjesztett törvényt. Néhány hozzászóló máris megkérdezte, hogy John McGregor közlekedési miniszter milyen állást készített elő magának?
