Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-16 / 46. szám

1993. február 16., kedd aj Duna ntüli napló 7 Megkezdődött a jövő évre szóló beiskolázás a Siklósi úton Nyolcosztályos gimnázium Szélesre tárva a bejárati kapuk Növénytan óra a gimnáziumi ötödik osztályban Läufer László felvételei Köszönjük, Tanár Úr! Búcsú Agócsy Lászlótól Idősebb pedagógusok a megmondhatói, hogy hányféle és fajta iskolareform és hány­féle új iskolatípus próbált a gye­rekek érdekeire apellálva, akár a közelmúltban is, meggyökere­sedni hazánkban. Meg merem kockáztatni: számbavételük is ördögi próbálkozás lenne. E be­vezető sorokkal természetesen nem szándékom bárminémű minősítés. Meglehet, e tanügyi kísérletek sorából nőhet ki a jövő nemzedéke számára legál­dásosabb szisztéma, e kísérle­tekben csiszolódhat a hazai ok­tatás. Másrészt a sokszínűség időnként fölöttébb hasznos is lehet. Az elemi és a középfokú ok­tatás egymáshoz kapcsolódásá­ban ma új szín a nyolcosztályos gimnáziumok újjászületése, sa­játos reinkarnációja. (Apáink, nagyapáink tanulhattak hasonló intézetekben.) A korábbi általá­nosan kötelező felrúgása ez. A 6 és a 14 éves korosztály elemi iskolai képzésébe beékelődött egy újtípusú tanoda: a negyedik osztály után az arra érett, minő­sített, és a megfelelő felvételi szűrőn túljutott gyerek, a gim­názium első osztályába léphet. Ahonnan - ha képességei jól fölmérettek -, meg sem áll az érettségi bizonyítványig. Mind­erről dr. Poronyi Gáborral be­szélgettünk, aki az egyetlen pé­csi nyolcosztályos gimnázium, a Siklósi Úti Általános Iskola és Gimnázium igazgatója. Beszélgetésünk bizonyos ér­telemben mérlegkészítés is, hi­szen most kezdődött az 1993-94-es esztendőre a kis- gimnazisták beiskolázása, e na­pokban várják a város iskolái­ból a felvételiző utánpótlást, azokat a negyedik osztályt ki­váló eredménnyel végzetteket, akik fölvállalják a gimnáziumi padot. (Csak zárójelben jegyez­zük meg: Baranyában hasonló nyolcosztályos gimnázium Komlón van csupán.) Tegyük hát mérlegre: mi a jó és mi a rossz ebben a gimnázi­umi formában? Miért ajánlható és miért nem e nyolc osztály? Poronyi Gábor szerint a nyolc- osztályos gimnáziumokból nincs sok a tágabb régiónkban , ami jó is, meg nem is. Az isko­lák szempontjából jó, hiszen szándékaik szerint főleg a leg­tehetségesebbeket, azokat a gyerekeket szeretnék fölvenni, akikről már tízesztendős ko­rukra kiderül, hogy társaiknál gyorsabban fejlődnek. Céljuk egyértelmű: a beiskolázott tanu­lók döntő többségét felkészíteni a felsőbbfokú tanulmányokra, az értelmiségi létre, életvitelre. Éppen ezért eléggé erős felvé­teli vizsga a belépő ára. A gyerek és a szülők szem­pontjából viszont a gond akkor kezdődik, ha iskolát óhajtanak váltani. A sajátos tanrend és ok­tatási forma miatt, szakzsar­gonban mondva: nehezen átjár­ható intézményről van szó. Bi­zony tantárgyi különbözetikkel léphet a gyerek példának okáért a gimnáziumi harmadikból az általános iskolai nyolcadikba. (Persze, ez inkább lélektani tö­rést okozhat esetleg a gyerek­ben, mint terhet rakna rá.) Magyarán mondva: míg ezekbe az oktatási intézetekben- nyolcosztályos, hatosztályos gimnáziumokban - bejárati ka­puk relatíve könnyen nyitód­nak, a kijáratiak meglehetősen nehezen, nyikorgósan. Az előnyök szembeötlőbbek. Belátható, hogy az eredményes­ség legnagyobb gátja vala­mennyi iskolatípusban a túlmé­retezett, gyakran a tanulók élet­korához sem igazodó tananyag. Az is ismert, hogy az általános iskola bizonyos szempontból lezárt, kerek-egész ismeretanya­got tölt a gyerek fejébe, aztán a gimnázium hasonló ismeret- anyagon rohan végig, igaz, jó­val magasabb fokon. Példaként vehetjük akár a történelem tan­tárgyat, melyben kétszer tanulja át a gyerek a világtörténelmet, a görögöktől napjainkig. De a többi tantárgy esetében is hely- lyel-közzel hasonló párhuza­mosságokat produkál az elemi és a középiskola. A nyolcosztályos gimnázium- szándékaik szerint - a sajátos, egyedi tantervvel kiküszöböli ezeket a kettősségeket, s így idő szabadul fel a gyakorlásra, az ismeretek szilárd birtokbavéte­lére, a képességek fejlesztésére. Másrészt szárnyalhatnak a pe­dagógusok, mert az átlagnál jó­val magasabb képességűek a nebulók, jobb az osztály, s így igazi tehetséggondozásra nyílik módjuk. Főleg, mert az osz­tályok létszáma alacsonyabb. A Siklósi úton mindemellett a tan­tárgyak legnagyobb részét még így is az osztályok megbontásá­val, kiscsoportokban végzik, ami messzemenő lehetőséget biztosít a tanulókkal való diffe­renciált, szinte egyénre szabott foglalkozásra. Az újsütetű gimnázium, a dolgok természetéből adódóan, bizonyítani szeretné létjogo­sultságát. Éppen ezért a tanárok szinte mindent bevetnek azért, hogy időszakos megméretteté­sek idején bizonyítsák, tanulóik az átlagnál jobban felkészültek. Megannyi speciális foglalkozás színesíti a palettát. (Számítás- technikától az informatikán át a különféle nyelvekig.) S méltán lehetnek büszkék a Siklósi úti pedagógusok arra a munkára, amit fölvállaltak - tudva azt -, hogy a nyolc évre szóló, speciá­lis tantervet is ők készítették el külső szakértők bevonásával. Nem csak amiatt, mert a mun­kát az engedélyező szakminisz­térium kiválónak minősítette, sokkal inkább azért, mert a pé­csi mintát találták a legjobbnak sok gimnáziumban, s ezt vették át a tágabb régióban többek kö­zött Tamási, Kapuvár ás Csurgó tanintézetei is! A szakemberek szerint szí­nesebb, a gyerekek képességei­hez jobban igazodó iskolarend­szer kialakítása a jövő útja, s ebben egy színfolt a nyolcosz­tályos gimnázium. Mely, szán­déka szerint szélesebb perspek­tívát kínálva, többet szeretne adni tanárnak, diáknak egy­aránt. Reméljük, maradéktalanul sikerülni fog. Kozma Ferenc „Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse.” Kosztolányi De­zső sorai. Megfogalmazhatja-e valaki nála pontosabban azt a gondola­tot, amely most jut eszünkbe, amikor Agócsy Lászlótól bú­csúzni kényszerülünk? Bizo­nyára nem. Törékeny alakját, meleg szavait, szelíd embersé­gét, természetes és időtlen aján­déknak hittük. Csoda volt. Túl nyolcvanas éveinek közepén, szinte mindenütt jelen volt, ahol zene csendült, kiváltképpen ha emberi hang szólaltatta meg. Mert igazán abban hitt, hogy énekelni kell. Úgy hitte azt, mint példaképe és tanítómestere Kodály Zoltán. Ki volt Agócsy László? Ve­gyük számba az ajándékul ka­pott hosszú élet fontosabb állo­másait. Szeged adta Pécsnek és a magyar zenei életnek. A mai „ötvenesek”, de utódaik is, az ő híres példatáraiból tanultak kottát olvasni. A nagy gonddal válogatott, zenei és didaktikai szempontokat egyaránt figye­lembevevő példatárok megjele­néséig azonban sokminden tör­tént. A szülői ház ihletett zenei légkörében természetes volt, hogy korán rendszeres zenei ta­nulmányokat kezdett. A gimnázium, a cserkésztá­borok, a magyar népdallal való találkozás ajándékát hozták. A Zeneakadémiát kitűnő eredménnyel végezte, majd 1926-ban megválasztották a pé­csi Ferences plébániatemplom kántorává. Ettől kezdve egész életében Pécsett maradt. Az is­kola, az ifjúság zenei nevelése is már korán érdekelte. Az érté­kes zenéhez vezető legjobb utat, a karéneklésben látta. Először a polgári fiúiskola kórusával tűnt ki. E kórus kapcsán került Ko­dály körébe is. Sorra énekeltette a Mester új magyar acapella stí­lust teremtő alkotásait. A gyer­mekkórust a felnőtt pécsi MÁV Ébredés Dalkör követte, majd 1929-ben a Pécsi Szeráfi Kórus, amely egyházi és világi karmű­veket egyaránt megszólaltatott, hamarosan országos hírnévre téve szert. Évekig a Pécsi Da­lárdát is vezette. Hogyan győzte ezt a tengernyi munkát? Maga mondta: „A zene a leg­Autós és orvos-egészségügyi szakértők egy próbaivás segít­ségével megvizsgálták az úgy­nevezett „alkoholmentes” és a „light” (könnyű) sörök hatását az autósok szervezetére. A normál sörök alkoholtartalma 4-5,5 százalék, az alkoholmen­tes sörben a maradék alkohol ál­talában 0,5 százalék körül van, míg a „light” söröknél ez az ér­nagyobb boldogságot jelentette az életemben, s azt tartottam, boldog aki énekel, aki hallgatja, és az is aki vezényelheti az éneklőket.” Agócsy László nem csak kó- ruskamagy volt, hanem izig- vérig zenepedagógus is. A „megszállottak” közül való. Minden fokon és iskolatípusban tanított, zeneiskolától a főisko­láig. Pedagógiai munkássága 1945-ben új kezdetét veszi. A Pécsett tartózkodó Kodály, ze­nei nevelési koncepciójának megvalósításához Agócsy Lász­lóban lelkes és elkötelezett munkatársat talál. Ő indította el a gyakorlati munkát. így indult a világhíressé lett metódus Pécsről, mindnyájunk büszke­ségére. Agócsy a magyar isko­lai zenei nevelés középpontjába kerül. Az 1950-es évek termékei a Szolfézs Példatárak. De a kar­énekhez nem lesz hűtlen, keze nyomán magasszínvonalú kó­rusélet teremtődik, bárhol is dolgozik. Kodály elismerő gesztusa - egy Agócsy Lász­lónak ajánlott kompozíció kap­csán a pécsi Éneklő Ifjúság ve­zérének szól. Az éneklő ifjúság vezére, túl a hatvanon, tanít, tanfolyamokat vezet, utazik, előad. Nemzetközi zenei tábo­rokban vesz részt. Lelkesedik és lelkesít. A nagyszerű élet utolsó két évtizede is munkával, közéleti szereplésekkel telik. Sokasod­nak tanítványai, sőt már a tanít­ványok tanítványai. A hivatalos elismerés késik. A Munka Ér­demrend arany fokozata, a Ko­dály Társaság elismerése, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola gyémánt oklevele. 1991-ben, 85. születésnapján a Pécsi Zeneművészeti Főisko­lán, egykori munkahelyén kö­szöntötték. Boldog és megható­dott volt. Megígérte, hogy öt év múlva ugyanitt találkozunk. Lehet, hogy ez volt az első ígérete, amit nem tartott be? „Okuljatok mindnyájan e pél­dán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt be­lőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló.” Köszönjük Tanár Úr! ték 2-3 százalék közé esik. A normál és az alkoholmentes sö­rök a várt eredményt adták, ugyanakkor az úgynevezett „light” sör által keltett hatás erőteljes szórást mutatott. Igaz, mindegyik esetben 0,3 ezrelék feletti véralkoholszintet lehetett mérni. Ez azt jelenti, hogy eb­ből se fogyasszon, aki vezetni akar. Nyolcadikosok az iskola testnevelés termében Sasvari Attila A „light” nem könnyű! Még egyszer az utcai hirdetésekről Teljes egyetértéssel olvas­tam a napokban Hársfai István jogosan elítélő felháborodását a várost egyre inkább ellepő-el- csúfító plakátáradatról. A jelen­legi, csakugyan tarthatatlanná vadult, mert szabályozatlan helyzeten mielőbb változtatni kell, már csak a rohamosan kö­zeledő idegenforgalmi idényre való tekintettel is! A felháborodott tiltakozás azonban önmagában éppoly ha­tástalan, mint annyi más, eddig oly sokszor elhangzott-leírt óhaj, kérés, vagy akár tiltako­zás a közterületek vandál ron­gálóinak,a növények, fák, pa­dok, az ivó- és díszkutak barbár pusztítóinak a megfékezésére. A tömeges „sokszorosítvá- nyok” környezetszennyező szerteragasztásának a megállí­tására is csak egyetlen lehető­ség van: az egyértelmű ható­sági tiltást követően, a további falrondítás példásan szigorú megbüntetése! Amilyen kézenfekvőén egy­szerűnek tűnik ez így, annyira ellenkezne az alávető állam- polgári jogokkal - a mai hely­zetben. Addig amíg a városve­zetés nem teremti meg végre a jogos hirdetés nem károsító alapfeltételeit és szabályozását, nem etikus a büntetés! Alap­vető joga ugyanis mindenki­nek, aki (adófizetőként!) vala­mit eladni akar, vagy nem ke­vés terembért, rezsit, zenekart, adó+ÁFÁ-t fizetve koncertet, discot, „bulit” rendez, ezt meg­hirdetni, közhírré tenni - de csak úgy, hogy ezzel nem okoz kárt sem a köz- sem a magántu­lajdonban! Valóban felhábo­rító, hogy a „kiplakátozók” el­rondítják-tönkreteszik a nagy gonddal-költséggel végre szé­pen rendbehozott falakat, épü­leteket, a drága-új lámpaoszlo­pokat, frissen festett postaládá­kat (!) a szinte eltávolíthatatlan nyomokat hagyó ragasztással - de hová tegyék - tehetik ma, ká­rokozás nélkül?! Sajnos nem megoldás „kije­lölni ilyen célra alkalmas he­lyeket”, ahogy a cikk ajánlja, - hiszen melyik falat, épületrészt lehet csak úgy, minden további nélkül kijelölni a városban? Az egyetlen járható út: tartós-esz­tétikus fali hirdetőtáblák, favé­dőrácsok készíttetése-kihelye- zése a szakértők által javasolt helyekre. Ez persze nem kevés pénzbe kerül, de vajon fel­mérte-e már valaki az eddig így okozott anyagi károkat a fel­mérhetetlen esztétikai kártéte­len kívül? És ha ezt „korszerű módon”, szponzorálással old­ják meg (a hozzájárulok ingyen állandó hirdetési lehetőséget kapnak az objektumon), jelen­tős költségcsökkentéssel való­sítható meg ez az egyszeri, de folyamatosan szükséges beru­házás. Ha ez megvan, akkor, de csupán akkor lehet tiltani és szükség esetén még büntetni is, hiszen a netáni szabálysértő környezetszennyezők maguk adják meg hirdetményeiken a nevüket és címüket, ahová a büntető határozatot kézbesíteni lehet, a fizetési meghagyással együtt. Az „anyagiakhoz” tartozik még a hirdetési díjak célsze­rűen nehezen megoldható kér­dése is. Természetesen az ál­landó-festett kereskedelmi hir­detés, a nagyalakú illetve szab­ványplakát kihelyezése nem lehet ingyenes, de a tömeges (így legtöbb kárt okozó) „sok- szorosítványok”, kisplakátok részére díjtalan lakossági hirde­tési helyeket kell biztosítani a „reklámhordozókon”, nehogy „anyagi megfontolásból” to­vább folytatódjon az illegális „partizánragasztás” károko­zása. Egyben már most gondol­nunk kell a jövő év választások biztosba vehető „plakátepidé­miájára” is. Ezt is előre, „párt­semlegesen”, de szigorúan sza­bályozni kell, megelőzendő az újabb, parttalan környezet- szennyezést! Ha már másban oly szívesen példálózunk - hi­vatkozunk Európára, vegyünk legalább ebben Ausztriától pél­dát! Ott ugyanis a legádázabb választási harcok idején sem látható egyetlen cédula sem a falakra, vagy kerítésre ra­gasztva - a pártok jól felfogott, saját érdekében. A tízezer­számra készített, egységesen plakátméretű, hordozható, „terpeszállásban” bárhol felál­lítható fatáblákon mosolyognak és agitálnak a politikusok képei az országutak mentén éppúgy, mint testvérvárosunk Graz, vagy Bécs gyönyörű belváro­sában. Mindezt egyébként részlete­sen leírtam már a Városszépí- tők „Polgárok a tiszta, szép Pé­csért” c. múlt évi pályázatára beadott javaslatomban is, fel­ajánlva egyben a Magyar Rek­lámszövetség szakembereivel kidolgozott tervet a helykijelö­lés vitaalapjaként. Akár így, akár úgy, de a patópálos prob- lémagörgetés vagy a felhábo­rodott nyögdécselés kísérte ha­logatás helyett végre tenni kell a tarthatatlan és a jelen helyzetben csak tovább bur­jánzó plakátepidémia megállí­tására, - éppen a „tiszta, szép Pécs” érdekében! Dr. Szász János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents