Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)

1993-02-16 / 46. szám

1993. február 16., kedd uj Dunántúlt napló 3 Balesetük miatt kétmilliós kártérítésre várnak az Apáczai Gimnázium diákjai Bepótolják az elmaradt élményeket, vagy . . . Már az ötödik gyermeke került Bükkösdre Az iskolát befejezett fiataloknak is sokáig nyújt otthont a biikkösdi kastély Fotó: Läufer L. Narkósok és állami gondozottak- Szerinted mi a szeretet?- Nem tudom, nekem ezt még senki nem mondta.- Kit szeretsz?- Senkit. Anyukámat azért nem szeretem, mert eltörte a vál­tamat, a tesómnak pedig beverte a fejét. E csöppet sem szívderítő vá­laszok egy nyolcéves kisfiú szá­jából hangzottak el, aki a bük- kösdi gyermekotthon lakója. A kérdező pedig három egyete­mista, Zsubori Edina, Mágel Judit és Lukács Éva volt, akik február elején egy hétig az inté­zetben éltek, egész napjukat a gyerekek között töltve. Edina az ELTE-n szociológia, Judit és Éva pedig az OTE Egészség- ügyi Főiskolai Karán diplomás ápoló szakra jár. Ilyenformán mindhárman szembekerültek tanulmányaik során a társada­lom perifériájára szorult, az ele­sett, a deviáns életet élő embe­rekkel, de mivel e téren - mint mindenütt - mások a tankönyv­ben leírtak és más a valóság, el­határozták, testközelből is meg­ismerkednek e problémákkal, már amennyire két hét alatt ez lehetséges. Élnek a szüleik, de nem törődnek velük Ezért töltöttek a Művelődési és Közoktatási Minisztérium ösztöndíjasaként egy hetet Bükkösdön, egyet pedig a Ba­ranya Megyei Drog Központ­ban és annak intézeteiben a ká­bítószerrel kapcsolatos problé­mákat vizsgálva. Tapasztalata­ikról a minisztérium számára dolgozatot készítettek, szer­kesztőségünket pedig azért ke­resték föl, hogy minél szélesebb körben ismertethessék az itt élők körülményeit. Közülük Zsubori Edinával beszélget­tünk.- Befogadták önöket a gyere­kek, vagy érezhető volt a visel­kedésükön az idegenekkel szembeni természetes bizalmat­lanság?- Az első napon még furcsán néztek ránk, aztán feloldódtak. Azt hiszem, tényleg őszintén beszélt velünk mindegyikük, a szinte 24 órás együttlét, a közös étkezések bizalmat ébresztettek bennük. A 100 férőhelyes ott­honnak ma 85 lakója van, a gye­rekek több mint fele cigány. Ami nekünk nagyon furcsán hangzott, elenyészően kevés köztük az árva. Majd minden­kinek élnek a szülei, csak éppen nem törődnek gyermekükkel. Van olyan asszony, akinek már az 5. gyermeke került ide. Többnyire munkanélküliek, al­koholisták, börtönben ülnek. Sok gyereket a „hatóság” me­nekített ide a sokszor brutális szülők keze közül, ám egyre gyakrabb, hogy a gyerekek el­szöknek otthonról, és maguk kérik az itteni elhelyezésüket.-Milyenek a gyerekek élet- körülményei?- Ami a puszta fizikai létet il­leti, jók, gyakran jobbak, mint sok családban élő gyereké. Tel­jes ellátást kapnak, havi 160 Ft zsebpénzt, évi 5000-et ruhára, amiből maguk gazdálkodhat­nak. Születésnapra és kará­csonyra pedig mindenkinek ajándékkal kedveskednek. Ám hiába a nevelők minden jószán­déka, a barátságos környezet, azt a lelki sérülést, amit a csa­lád, a szülők, a testvérek elvesz­tése okoz, soha nem gyógyít­hatja be senki és semmi. A gye­rekek a közösségben is magá­nyosak. Igazi szeretetet soha senkitől nem kaptak, és ez min­dig hiányozni fog nekik. Hiába kezelik őket a nevelők szinte sa­ját gyerekeikként, ez nem lehet az igazi. És ezt ők is tudják.- Látogatják a szülők a gye­rekeket?- Ritkán. Épp ezért, akinél lehetséges, hétvégén és ünnep­napokon hazaengedik a szülei­hez. Furcsállottuk, hogy a gye­rekeknek ez nem okoz külön problémát, de Nagy Imre igaz­gató szerint már megszokták. Nekik természetes, hogy „ven­dégségbe” mennek haza.- Milyen esélyekkel kezdik meg a felnőttkor küszöbén saját életüket az innen kikerülők?- Sokan, főként a cigányok, nem találnak munkát. Lakásra nincs pénzük, a családalapítás is nehezen megy. Nem titok, a ko­rábban itt nevelkedettek gyere­kei is sokszor visszakerülnek az otthonba. Bár gyakran indoko­latlanul, de még mindig erős el­utasítás él a társadalomban az állami gondozásban nevelkedet­tekkel szemben. Ezért legtöb­ben titkolják múltjukat, gátláso­sakká, sérülékennyé válnak. Sorsuk kilátástalansága miatt alkoholista, bűnöző válik néme­lyikükből. És az ördögi kör máris bezárult... Ha kell lop, rabol, hogy droghoz jusson- Baranyai látogatásuk so­rán az állami gondozottaknál sokkal rosszabb helyzetben lévő emberekkel is találkoztak. Mi­lyen volt a szembesülés a kábí­tószeresekkel?-Elszomorító. Az ország öt kábítószer-elvonó intézménye közül három éppen itt, Bara­nyában létesült, Keszüben, Zsibriken, és a Leó tulipánjai ál­tal működtetett Komlón. Mi a keszüit ismerhettük meg köze­lebbről, itt jelenleg 8 beteg él. Orvosi és pszichiátriai kezelés­ben is részesülnek, a gyógyulás azonban csak ritkán teljes. Sok a visszaeső is, de van, aki már annyira leromlott állapotba ke­rül, mire idejut, hogy nem lehet kigyógyítani.-Ha jól tudom, Hollandiá­ban újabban a kábításoknak az állam ingyen ad enyhébb dro­gokat, hogy legalább a kábító­szerrel kapcsolatos bűnözést visszaszorítsa.- Valóban súlyos gond, hogy aki a drog rabjává válik, egy idő után mindent elkövet, hogy hozzájusson. Ha kell, lop, rabol ennek érdekében. Ezt orszá­gonként másképp kezelik, talán nálunk is lesz hasonló példa. Legfontosabb a felvilágosítás- Magyarországon az. utóbbi években kezdett jelentősebb méreteket ölteni a kábítószerfo­gyasztás, ám igazán kemény drogon ma is viszonylag keve­sen élnek. Sokkal több a szi- pózó, gyógyszereket fogyasztó narkós. A további terjedés meg­előzésére számtalan módszert dolgoztak már ki, a legfonto­sabb a felvilágosító munka. Persze, az is igaz, hogy az érin­tettek, leginkább veszélyeztetet­tek nemigen nézik a tévé e célú műsorait, és az újságok felhívá­sai sincsenek rájuk túlságosan nagy hatással... De hát, mást nem lehet tenni, akinél még le­het, megelőzni,» akinél már nem, orvosolni kell a bajt. És nem csak az egyénekét, hiszen a ká­bítószerezés ma már a legke­vésbé sem tekinthető egyéni problémának. Az egész társada­lom összefogására van szükség. A három ifjú hölgy dolgo­zatának zárszava azt hiszem, a kábítószeresekre és az ál­lami gondozott gyerekekre egyaránt igaz. És ennél jobb befejezést aligha lehetne ta­lálni: „Nincs munkájuk, nincs la­kásuk, nincs otthonuk, nincs hova menniük. Nincs senkijük és semmijük. Kitaszítottak. Hárman voltunk itt. Estén­ként felváltva csörgött a tele­fon, minket kerestek. Szülők, hozzátartozók, a család:- Hogy vagy, hiányzol, mi­kor jössz haza?- Szeretjük egymást. És őket miért nem hívja fel soha senki?” Szűcs Zsolt Sportcsarnok épül Pécsváradon Pécsvárad idei költségveté­sét is hosszú, alapos vitában tárgyalta a képviselőtestület, meghallgatva valamennyi érvet. Nyolc igen és négy tartózkodás mellett a 20 millió forintos be­ruházási összeget a sportcsar­nok építésére szavaztak meg. A csarnok helyét a Művelő­dési Ház mögött jelölték ki. így a centrumba kerülő épületet a sportolás mellett több célra is használhatja a település lakos­sága. A sportcsarnok egybeépül a Művelődési Házzal és annak részeként fog működni, és ez az objektum látja majd el a sport mellett a különböző kulturális és más jellegű célokat. Ennek folytán nagyobb lehetőség nyí­lik arra, hogy nagy tömeget be­fogadó létesítményként tudják hasznosítani, például a népszerű Leány vásár idején. A várossá fejlődést is szem előtt tartva nagyobb koncerte­ket, hangversenyeket szeretné­nek itt rendezni, Központi elhe­lyezkedése kiválóan alkalmas arra is, hogy együttes funkciót lásson el és a közelben lévő is­kolák szintén használhassák a torna foglalkozásokra, ugyan­akkor a most megindult gimná­zium számára, de a felnőtt spor­tolásra is előnyt jelent. Méreteinél fogva alkalmas lesz nemzetközi sportversenyek megrendezésére, mert a nem­zetközi szabványok szerint épül. A könnyűszerkezetes csarnok egyedi tervezésű és olyan megjelenésű homlokzat­tal készül, amely szervesen kapcsolódik és illeszkedik a meglévő Művelődési Házhoz. A sportcsarnok 32 millió fo­rintba kerül. Az önkormányzat célpályázatón a jogszabály által megszabott támogatási összeg­gel egészíti ki a meglévő saját pénzügyi forrását. A testület ha­tározatában előnyt adott a sportcsarnok építésének, figye­lembe véve azt a körülményt is, hogy sürgető intézkedésekre van szükség a szomszédos is­kola tetőtér beépítésére, amely 4 tanteremmel való bővítését je­lentené. Amiért a tornacsarnok most megelőzte a legalább ilyen fon­tos tantermeket, azt a kivétele­sen kínálkozó és kedvező felté­telek indokolták, és az idei ár­kondíciókat is figyelembe vet­ték, tájékoztatta lapunkat Kakas Sándor polgármester, mély meggyőződéssel hozzátéve, hogy a befejezési határidőt ez év szeptemberére tervezik. Sántha László kát segített a magyar nagykö­vetség, ügyvédet is szerzett. Thomas Salamon úrnak kö­szönhető, hogy a baleset miatti felelősségvállalás kimondása után a poggyászkáron kívül to­vábbi kártérítésre is számítha­tunk. Csak azon megy a huza­vona, hogy mennyire. Szóval, ez egy kacifántos történet. Az Apáczai Gimnázium wa­lesi tanulmányúton résztvevő csoportja a baleset, a program megszakítása, az elmaradt prog­ramrészekből eredő kár és a sé­rültek további magyarországi költségei miatt összesen 1 mil­lió 700 ezer forintra vagy ennek megfelelő összegű* valutára tart igényt. Amennyiben a közel fél éve tartó alkudozás lehetséges végeredményeként ezt az ösz- szeget kifizetik, akkor a csoport tagjai újra útnak indulhatnak, bepótolni az önhibájukon kívül elmaradt programokat, így pél­dául megtekinthetik a varázsla­tos Stonehedge-t is. Mihályi tanár úr beszámolt arról is, hogy toleránsak az an­golok. A baleset után gyorsan A február végén sorkatonai szolgálatra bevonuló munka- nélküli fiatalok közül a nősek, illetve a gyermekesek 9 ezer fo­rint segélyben részesülnek a honvédelmi költségvetésből. Az érvényes jogszabályok szerint a munkáltatóknak kell kifizetniük a bevonulási segélyt, így az ál­lástalanok elesnek ettől a jutta­tástól. Ez már a korábbi bevo­nulások során is gondot oko­zott, és különösen sújtotta a szociálisan nehéz helyzetben reagáltak, mert megijedtek. Megígérték, hogy ingyen adnak buszt, hazáig. Másnap lett, de nem ingyen és nem hazáig. Az a szerencse, hogy magánszemé­lyektől és egy nemzetközi diák- szövetségtől segítséget kaptak. És most az angolok azt ígérték, hogy fizetnek ... Az iskolai csoport tételezte költségeit. A várható kártérítés összegéből szerintük az út el­maradt részét meg kell ismé­telni. Viszont az utazás drága, mert biztonságos buszokkal szervezik a túrákat. S annak el­lenére, hogy igyekeznek a leg­olcsóbb megoldásokat megke­resni, manapság már 60-70 fo­rint a kilométerdíj. Ezért a ter­vezett út jóformán ugyanany- nyiba kerülne, mint az eredeti. Ha az angol biztosító fizet és nem köti ki, hogy a kártérítést a csoport csak utazásra költheti, akkor a szülők eldönthetik: el­engedik gyermekeiket ez év au­gusztusban egy újabb utazásra; vagy a pénz felvétele mellett döntenek. Ruzsinszky lévő munkanélküli nős, illetve gyermekes sorköteleseket. A HM vezetése az új honvédelmi törvényben olyan szabályt pró­bál elfogadtatni, amely vala­mennyi sorkatonai szolgálatra bevonuló fiatal részére előírja a segély minden feltétel nélküli kifizetését. A tárca saját szűkös költségvetéséből igyekszik se­gíteni a legrászorultabbakon, ezért valamennyi munkanélküli bevonuló fiatalnak most még nem tud segélyt fizetni. Jó hírünk van, újra kedd, megjelent a Kiskegyed! A 7-qs szám tartalmából * Frigid nők pedig nincsenek * Virágot Bács Ferencnek * Gólya hozta a betegséget, küzdelem egy különös kór ellen * Mit nyitna ki egy talált kulccsal - a körkérdésre híres emberek válaszolnak-?■ Jó férjek-e az orvosok * Agykontroll után szexkontroll * A munkahelyi szerelemről * és persze divatról, kozmetikáról, házasságról, szerelemről. Ma csakúgy, mint minden kedden olvashat a Kiskegyedben Bevonulási segély a munkanélkülieknek is? Sokáig emlékezetes marad az a walesi Anglesey szigeten történt baleset, melynek során a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Központ Gimnázi­uma tanulmányúton lévő di­ákjait vivő autóbusz jófor­mám frontálisan összeütkö­zött egy nyergesvontatóval. Az ügy fejleményeiről a cso­portot vezető Mihályi Endre ta­nár adott lapunk kérdésére tájé­koztatást. Mint mondta:-A csoport két magyar és egy angol biztosítóval állt kap­csolatban. Az Atlasz és a Hun­gária gyorsan lépett, rövid időn belül megtérítették a poggyász­károkat. Az angolok már nehe­zebben. Az iskola az Omnibusz Utazási Iroda Kft-től, ők pedig a Transcontinental Kft-től bé­relték azt a megbízható műszaki állapotú és kitűnő felépítésű au­tóbuszt, melynek a csoport tag­jai közül jónéhányan az életüket köszönhetik. S mivel a balesetet okozónak is volt biztosítása, léphettünk az angol biztosító felé, ugyanis a kamioncég fele­lősséget vállalt az ügyért. So-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents