Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-13 / 43. szám
10 új Dunántúli nopiö 1993. február 13., szombat A királynét megölni nem kell félnetek... R égi közmondásainkban számos célzást találunk arra, hogy évszázadokkal ezelőtt az ország különböző részein nem éltek egyforma mértékekkel. A különféle mérték- egységek tájegységenkénti, városonkénti eltérése persze bő táptalaja volt az ügyeskedéseknek. Azok pedig a moralisták számára kínáltak feddések, intelmek, példabeszédek fabri- kálására jó okot. Pázmány Péter például így írt a 17. század elején erről a jelenségről: Hamis csapiár vagy kufár a' ki nem akarja, hogy azon mértékkel mérjenek neki, mellyel ő mér másnak. Aligha valószínű, hogy Pázmány Péternek ez a mondása közismert lenne ma, pedig most sem állunk jobban a mértékek terén, mint őseink a hódoltság idején. Persze nem a súly-, az űr- a hosszmértékekkel adódnak gondjaink, hanem magával a mértéktartással. S ebben zavarosabb a helyzet, mint pár száz évvel ezelőtt volt, hiszen a kipróbált és kiszolgált - ám a gondolkodásunkban még át-áttűnő - szocializmuson épphogy csak túl az újra próbált kapitalizmus kezdeti időszakát éljük. A mértékek bizony tarthatatlanul lebegnek. N emrégiben egy forgalmas útszakasz járdáján szerezhettem erre váratlan bizonyítékot. A futó találkozás „hogy vagy?”, „mit csinálsz mostanában?” szokványos témáját épphogy csak kimerítve ismerősöm egyszer csak ingerülten, keserűn suttogóra váltott: Látod azt a sarkon beforduló kocsit? Vállalatunk igazgatója most vette negyedéves prémiumából! Az pedig nem volt kevesebb, mint nettó 900 000 forint! Közel négyszer annyi, mint nálunk egy dolgozó egész évi bruttó keresete. A cégünket közben pedig szépen tönkrevágják. Na, mit szólsz ehhez? Tudtam, válaszként csak felháborodásommal lenne elégedett. Mégsem mondhattam kapásból mást, mint félig tréfásan, félig komolyan azt, hogy lám-lám, így gyarapodik az oly annyira hiányolt és hiányzó hazai tőkések rétege, különben mitől lenne kapitalizmus a kapitalizmus, de azért ez valóban túlzás. E bben maradtunk, bár aligha elégítette ki a válasz. S engem sem, mert azóta is foglalkoztat a téma: Tényleg, mit is szólhatok hozzá? Egyáltalán hozzászólhatok-e? Hiszen ma már mindinkább szent magánügy - illetve csak az adóhatóságra tartozó - , hogy kinek mennyi a jövedelme. Az pedig különösképpen, hogy mennyi a vezető beosztásúaké. Ezekről csak pletykák keringnek, amelyeknek vagy van alapjuk, vagy nincs, de hát ez már együtt jár a titkolózással. Bárki hozzájuthat olyan adathoz, hogy mennyi az államelnök, vagy a miniszterelnök javadalma, mekkora a fizetésük az országgyűlési képviselőknek. Sőt az utóbbiaknál olyan rész- információk is napvilágot láttak, hogy némelyikük különféle cégek igazgatótanácsi tagságáért miféle tiszteletdíjban részesül. Hogy egy vállalati főnöknek mennyi a fizetése és a prémiuma - már amennyiben ilyenre van lehetőség a cégnél - , az viszont tabu: beosztottjainak, dolgozóinak semmi köze hozzá. N em szabad figyelmen kívül hagyni annak az olasz közmondásnak az igazságát sem, hogy amikor pénzről van szó, csak a félét hihetjük el. Jelen esetben inkább a negyedét, vagyis azt, hogy az a 900 000 forint nem negyedéves, hanem inkább éves prémium volt. Csakhogy ez az összeg is 4-5-6-szorosa, mint amennyi például a pécsi önkormányzati vállalatok vezetői kaphattak. A 900 000 forintos vezetői prémiumokat osztogató cég az előbbiekkel nagyjából azonos nagyságrendű, vezetőinek aligha nagyobb azokéinál a felelőssége, kockázata. A mértéktartásba tehát valami hiba mégiscsak becsúszott. Mondhatjuk netán ügyeskedésnek is, hiszen ez a bizonyos meg nem nevezhető vállalat - vajh, hányán veszik majd magukra ezt az inget? - állami tulajdonban van, s mint hírlik, hamarosan privatizálják. Talán éppen itt van a kutya elásva: most volt az utolsó alkalom a nagy pénz kiemelésére a nagykalapból. P ersze, ha magántulajdonba kerül is a cég, vagy ezen túl valamilyen gazdasági társasági formát ölt majd, attól még fennmaradhatnak a dolgozók számára irreálisan magasnak tűnő vezetői bérek és egyéb javadalmak, s ugyancsak nem fogják hirdetőtáblára tűzni ezeket az összegeket. Ez a bevett - s állítólag bevált - gyakorlat majdnem mindenütt. Hogy hasznos-e, vagy sem, arra legszívesebben olyanféle választ írnék, mint amit a legenda szerint János esztergomi érsek írt 1212-ben, amikor az összeesküvők megkérdezték tőle, meggyilkolják-e Gertrudist: A királynét megölnötök nem kell félnetek jó ha mind belegyeztek én nem ellenzem. Ki-ki maga értelmezhetné megfelelő írásjelekkel. S ajnos ebben a témában nem tudok megfogalmazni ilyen szabadon kétértelmű formulát. Pedig kellene jó kibúvó a válasz elől. Nem azért, hogy minden eshetőségre másokat is meggyőző önigazolás legyen: a kérdésben elvi szinten egyszerűen tanácstalan vagyok. Nem lehetek híve a demagóg egyen- lősdinek, de a kirívó és alaptalan aránytalanságok ellen erkölcsi érzékem tiltakozik. Különben is sok múlik a körülményeken. A pletykák mindig keringenek, tévesek, vagy majdnem igazak, a dolgozók majdnem mindig zsörtölődnek, ha saját jövedelmüket vetik össze a nagyfőnök feltételezett jövedelmével, de igazából nem érdekli őket a különbség mértéke, ha egyébként maguk is jól élnek. Végletes formában akkor lesz a felháborodásig éle az ilyen pletykáknak, amikor napi megélhetési gondokkal küszködök mutogatnak felfelé irigy háborgással: ők is csak egy szájjal ehetnek, mégis sokkal többet juttatnak maguknak, tőlünk pedig a további áldozatvállalást várják. T aitok tőle, hogy ez utóbb említett helyzet a jellemzőbb mai állapotainkra és a vezető menedzserek érdekeltsége alapvetően eltér az általuk irányítottakétól. Sőt szerencsétlen módon többnyire függetlenedik is attól. Nincs szükségük mézesmadzagra: elég a munkanélküliség korbácsa az ösztönzéshez. S őket sem ösztönzi anyagi érdekeltség arra - sőt, talán most éppen ellenkezőleg -, hogy dolgozóik jövedelmének növelésén fáradozzanak, hiszen az övékével nincs ösz- szefüggésben. Ha a most - persze csak csendben - panaszszavukat hallató Tiborcok úgy tudhatnák, hogy az ő bérük, prémiumuk szervesen összefügg vezetőjük ilyenfajta javadalmazásával - legyen köztük a szorzó 10, 20 vagy 100 - , az irigység helyett az összetartozást érez- hetnék, az igazságosság kiszámíthatóságát. Pázmány Péter kifejezésével élve azt, hogy nem hamis a csapiár: nem akarja, hogy más mértékkel mérjenek neki, mint amellyel ő mér másnak. Dunai Imre Egyre nehezebb a laktanya üzemeltetése a szűkös anyagi keret miatt Tűhegyes orrú rakéták vigyázzák az eget Szűk a hely a célravezérlő radar vezetőfülkéjében Laktanyalátogatásokat szervez az év első felében a Honvédelmi Minisztérium sajtó osztálya a szerkesztőségek honvédelmi témával foglalkozó munkatársai részére azzal a céllal, hogy a nagyobb nyilvánosságnak is bemutassák a katonák elhelyezési körülményeit, a különböző alakulatok harci-technikai eszközeit, a kiképzés módszereit, valamint a hivatásos és sorállomány napi életét. Elsőként a győri „Rába” Légvédelmi Rakétaezreddel ismerkedhettek meg a sajtó képviselői. Az országban összesen négy rakétacsapat van a légvédelmi parancsnokság alárendeltségében Budapesten, Győrött, Kalocsán és Keszthelyen állomásoznak. A velük szemben megfogalmazott követelmény: a légvédelmi és repülőcsapatok rendelkezzenek az ország légterének védelméhez, a szárazföldi csapatok oltalmazásához, légi támogatásához szükséges védelmi és csapásmérő erőkkel és eszközökkel. Mint Németh István ezredes, ezredparancsnok elmondta, az alakulat feladata felkészíteni a hivatásos és sorállományt hazánk kijelölt légterének védelmére, természetesen együttműködve más légvédelmi és repülő erőkkel. Az ezred képes az alap- rendeltetéséből adódó feladatai végrehajtására éjjel és nappal, időjárási viszonyoktól függetlenül, egyszerű és bonyolult körülmények között.- Az ezred harci-technikai eszközei nem tartoznak a jelenleg ismert korszerű berendezések közé, de képesek a harctevékenységi zónájukban aerodinamikai elven működő repülő eszközök megsemmisítésére. Meggyőződéssel vallom, hogy a legkorszerűbb technikai eszköz sem pótolhatja a kezelő, az ember szerepét és felkészültségét, ezért tevékenységünk központjában a sor- és hivatásos állomány felkészítése, a velük való törődés, gondoskodás áll. Az ezred harci-technikai eszközeiből fakadó sajátosság, hogy a hivatásos és sorállomány együtt kezeli a technikát, harci munkájukat nem lehet szétválasztani, ebből adódóan sajátos emberi kapcsolatok alakulnak ki a kiképzés során. A parancsnoki UAZ terepjáró kíméletlenül gyűri maga alá a gyakorlótér sártengerét. A laktanya melletti területen három napos tábori komplex foglalkozást tartanak az ütegeknek. Ennek keretében begyakorolják a harcrend elfoglalását és elhagyását, az eszközök álcázását, a műszerek kezelését, a terepen való különböző mozgásokat tábori körülmények között. A felderítő és rakétarávezető radarberendezés hatalmas dübörgéssel fordul a megadott irányba. Az óriási fémszerkezeteket egy a repülők sugárhajtóművéhez hasonlatos berendezés mozgatja, ez okozza a hatalmas hangzavart. Egy-egy ilyen berendezéshez 4 lánctalpas indítóállvány tartozik, mindegyiken 3-3 rakéta van. A különböző radarok és mérőberendezések segítségével a harcállásponton követik figyelemmel a légtérben zajló összes mozgást, ez alapján az ezred tűzvezető parancsnoka kiadja az utasítást és a célpontok koordinátáit. Az kilövőállványokról elindítják a rakétákat, amelyeket a rakétarávezető vezérel célba.- A rakéták indítása után azonnal elhagyják a kilövőállványok a harcrendet és elfoglalják a tartalék lőállást, ezek a műveletek 10-10 percet vesznek igénybe. Az elmúlt évek háborúinak tapasztalatai alapján megállapítható, nagyon fontos a gyors manőverező képesség, valamint a berendezések álcázása. Ennek megfelelően nagy hangsúlyt fektetünk a kiképzés során ezekre a feladatokra is. Az ezredparancsnok elmondta, kiemelt figyelmet fordítanak az állomány beilleszkedésének elősegítésére, szociális problémáinak megoldására. Szociális okok miatt félbeszakították a szolgálatát 11 sorkatonának, míg 67-et más helyőrségbe helyeztek át. Leszerelési segélyt összesen 350 főnek osztottak ki, közel 1 millió forint értékben. Nehezíti a szociális gondok megoldását, hogy munkanélküliként szereltek le 111-en, illetve a leszerelők 17 százalékának közvetlenül a bevonulás előtt szűnt meg a munkahelye. A hivatásos állomány erősen kötődik a helyőrséghez és az ezredhez, attól függetlenül, hogy jelentősen leterheltek a tisztek és tiszthelyettesek. A többletmunka abból adódik, hogy a hivatásos állomány fel- töltöttsége 81 százalékos, a hiányzók feladatait is végre kell hajtani. A 24 órás szolgálatok száma nem veszi figyelembe a feltöltöttséget és természetesen a kiképzési feladatok sajátosságai is megkövetelik a komoly munkát. Ennek ellenére a hivatásos állomány 44 százaléka él a létminimum alatt, illetve 14 százalékuknak alig haladja meg ezt az összeget a havi jövedelme.- A laktanya üzemeltetése is egyre nehezebb a szűkülő pénzügyi lehetőségek miatt. Nincs olyan épület, amely ne ázna be, a tetőszigetelés kijavítása 200 millió forintba kerülne. Elöregedett a csatornahálózat, szinte mindennaposak a dugulások, csőtörések. Öregek a szállítójárművek, ezek javítása, üzemeltetése, az alkatrészek beszerzése egyre nehezebb, egyre több problémát okoz. A szigorú, takarékos gazdálkodás ellenére egyre feszítettebb és nehezebb a laktanya üzemeltetése, az élet és munka- feltételek színvonalának megtartása. Természetesen ez nem érződhet az étkeztetésen, naponta átlagban ezer adag ebédet főznek a konyhán. A központilag biztosított élelmezési normát kiegészítjük az általunk termelt zöldségekkel és sertésekkel. 1991-ben a 96 forint/fős normát az általunk termelt zöldség és húsfélékből 23 forinttal egészítettük ki, ennyivel növeltük az élelmezésre fordítható összeget. Tavaly összesen 335 sertést vágtunk, a fóliakertészetben közel 10 tonna paprika, 1 tonna paradicsom, 9700 csomó zöldhagyma, 15 ezer fej saláta és 17 ezer csomó retek termett, őszszel betárolunk 330 mázsa burgonyát, 65 mázsa hagymát, különböző zöldségeket savanyítunk. Ezáltal rengeteget tudunk megtakarítani. Hajdú Zsolt Tartalék lőállásba vonják a rakétakilövő állványokat Fotó: Hajdú Zs. BMW-k, sebességmérők, helyszínelő eszközök Video-szalagon a szabálytalanság Habár a közlekedés-rendészet technikai eszközei felújításra szorulnak, a központi költségvetésből erre nem sok pénz jut. Ennek ellenére már az idén - a járművezetők által is tapasztalható - változások várhatók. A közelmúltban ugyanis a Világbank egyik küldöttsége tanulmányozta a magyar közlekedési rendőrség helyzetét. Megállapították - nem a fejekben és az akaratban van hiba, hanem az elavult technikában. S a közúti balesetek számának csökkentése, a szabálytalankodók „kiszűrése” ezen is múlik. Újak vásárlásához viszont pénz kell, ez azonban a rendőrségnél is hiányzik. A Világbank emberei felajánlották, olyan kedvező hitel- konstrukciót dolgoznak ki, amelynek révén lehetőség lesz a közlekedés-rendészet eszköz-parkjának fejlesztésére. Ennek eredményeként már az idén olyan műszereket és berendezéseket vehet a rendőrség, amelyek segítik a közlekedés biztonságának fokozását, valamint a baleseteket helyszínelők munkáját. Vinkovits Béla alezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) közlekedés-rendészeti főosztályának munkatársa elmondta, a vásárolandó technika speciális, minden bizonnyal BMW motorkerékpárokból, sebesség-ellenőrző- és mérőműszerekből, s balesetek helyszínelését segítő, valamint kommunikációs készülékekből áll. A világ számos országában szívesen használják a motorkerékpárokat, a hazai rendészeti feladatok ellátásában is eredményesen dolgoznak, most azonban lehetővé válik, hogy minden megye négyet, ötöt - a forgalmas tranzit útvonalakkal rendelkezők ennél is többet - kapjon. A tervek szerint a motorok, valamint a rendőrségi személykocsik egy részét olyan videó-műszerekkel is felszerelik, amelyekkel mindenféle szabálytalanságot képesek rögzíteni és Vita esetén a vétkesnek visszajátszani.- például záróvonal átlépést, tiltott megfordulást, pirosba hajtást, sebesség túllépést. Sőt, arra is lehetőség lesz bizonyos esetekben, hogy a videó-felvételről helyben pozitívot csináljanak, elkerülendő minden vitát. (Három ilyen „csodamasina” már működik is!) Szó van lézeres sebességmérők beszerzéséről - egyet már kipróbálnak a fővárosban. A forgalom ellenőrzés mellett korszerűsíteni akarják a baleseti helyszínelők munkáját. A gyors és pontos munka érdekében például speciális fényképezőgépeket, távolság- és lassulásmérőket is vásárolnak, valamint olyan híradástechnikai berendezéseket, amelyek révén a mostaninál jobb összeköttetést biztosítanak a rendőr és a szolgálat-vezénylési hely között. Roszprim
