Új Dunántúli Napló, 1993. február (4. évfolyam, 31-58. szám)
1993-02-08 / 38. szám
10 űj Dunantüli napiö 1993. február 8., hétfő Mibe kerül az AIDS? Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint az AIDS évente 50 milliárd dollárjába kerül a világgazdaságnak. Ezt az EÜVSZ AIDS-ellenes programjának igazgatója, dr. Michael Merson jelentette ki a Da- vosi Világgazdasági Fórumon. Az immunrendszer megbetegedése okozta kiadások elsősorban a fejlődő országok gazdaságának növekedési ütemét lassítják. Merson szerint a nemzetközi közösség beruházásai közül az egyik legkifizetődőbb az AIDS megelőzésére fordított erőfeszítés. Mint mondotta, 1981 óta kétmillió ember halt meg AIDS-ben. (APA) Egymillió dináros bankjegy Jugoszláviának rövidesen egymillió dináros bankjegyet kell kibocsátania, hogy meg tudjon küzdeni a gazdaságát is romboló hiperinflációval - jelentette ki a belgrádi központi bank főpénztárosa. Pedig még alig két hete, hogy a bank kibocsátotta a jelenlegi legnagyobb címletű bankjegyet, az 50 ezer dinárost. Tavaly év végén ösz- szesen 544 milliárd dinár volt forgalomban a megmaradt Jugoszláviában - tette hozzá az illetékes. Ehhez csak januárban 160 milliárd dinámyi bankjegyet bocsátottak ki. További fejfájást okoz a banknak az is, hogy az ENSZ szankciói miatt megcsappant a bankjegynyomásra alkalmas papírtartaléka. Euthanázia Húsz éve folyó heves viták után kedden a holland parlamentben a főbb pártok támogatásukról biztosították az eutanázia (a gyógyíthatatalan betegek halálba segítése) hivatalos engedélyezéséről szóló tervet. A terv azt szabja fő feltételként, hogy eutanázia csakis olyan súlyos, elviselhetelen fájdalomtól szenvedő betegen végezhető, aki egyértelműen kinyilvánítja, hogy meg akar halni. Az orvosnak konzultálnia kell a kérésről egy kollégájával, majd az eutanázia minden esetéről értesítenie kell a halottkémet, és az előírásoknak megfelelően részletesen dokumentációt kell készítenie. Húszezer dollár az esküvőhöz Az Egyesült Arab Emírségekben a házasulandó férfiak akár húszezer dollár segélyre is számíthatnak az esküvői költségek fedezésére, ha a jövőben helybéli lányt vesznek feleségül. Elhunyt Agócsy László Agócsy László zenetanár, karnagy, a Kodály-módszer bevezetője és nemzetközileg ismert népszerűsítője nyolcvanhét éves korában pécsi otthonában elhunyt. Agócsy László a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tanárképző tagozatának professzora, a Kodály-módszer első alkalmazója és külföldi terjesztője, a ferencesek pécsi Szeráfi Kórusának alapítója, számos zenei társaság tagja volt. ő vezette be elsőként a zenei nevelés világszerte Kodály Zoltán nevével fémjelzett és elismert módszerét a pécsi polgári fiúiskolában. Szervezője volt a Jeunesses Musicales - az Ifjú Zenebarátok - pécsi nemzetközi alkotótáborainak, s ő írta a hazai zeneiskolák szolfézs példatárát is. Kisgazda labirintus Nyitott kérdés, hogy hány kisgazdapárt indul a választáson Egyre nehezebb feladat - ha még ugyan érdekel valakit - számon tartani, hogy hány kisgazda párt és csoportosulás van, hogy ki honnan hova ment át, s hogy mi a különbség az egyes csoportosulások között. Az utóbbi hetek-hónapok fejleményei közé tartozik, hogy a Kisgazdapárt utolsó élő alapító tagjának, Pártay Tivadarnak a neve alatt bejegyezték a Történelmi Kisgazdapártot, majd létrejött a Radikális, röviddel később pedig a Konzervatív Kisgazdapárt is (Bereczki Vilmos, illetve Ugrin Emese neve fémjelzi őket.) Közben a bíróság ismételten Torgyán József pártelnökségét ismerte el az ellene lázadó volt torgyánistákkal szemben. (1991 nyarán éppen Németh Béla és Cseh Sándor segítette pártelnökséghez Torgyánt, vele tartottak 1992 februárjában, mikor Torgyán ott hagyta a kormánykoalíciót, hogy aztán tavaly júniusban az emlékezetes „pancser-pucs- csal” ők maguk próbálják meg eltávolítani a korpulens vezért.) Volt még: az Amerikában működő Szabadság Párt egyesülése a Torgyán-párttal, (sikertelen) újraegyesülési tárgyalások a szegedi Nemzeti Kisgazdapárttal, továbbá Történelmi Tagozat, 16-os egyeztető bizottság, 36-ok (35-ök, 33-ak), 12-ek (8-ak) s egy rejtélyes óbudai vacsora októberben Torgyán József, Oláh Sándor és Boross Imre között. Akkor úgy tűnt Az országgyűlés publikum előtt zajló kisgazda tragikomédiának egyik legfőbb dramaturgiai eleme a szereplő személyek egymás közti viszonya. Sokukat fűz össze a közös múlt, a 30-as évek ellenzéki hőskora, az 1945-47 közti kormányzás, majd a párt szétverése, s az 56-os néhány nap. Amikor 1988 novemberében a kisgazdapárt újjáalakult (egyébként kétszer: Szentendrén, majd Budapesten, a Pilvax Kávéházban, itt már a „nagy öregek” részvételével - s a belépésen hezitáló Antall József jelenlétében), természetesen a történelmi múlt képviselői jutottak vezető szerephez. Ez a múlt azonban nagyon is sokrétegű, sok évtizedes politikai ellentéteket, koncepcionális különbségeket és sérelmeket is konzervált. S mindezen túl a „nagy öregek”, Pártay, Futó Dezső, Vörös Vince már nemcsak nagyok, hanem öregek is voltak, legalábbis ahhoz, hogy megfeleljenek egy merőben új történelmi-politikai korszak követelményeinek. 1988-89-ben mindenesetre ügy tűnt, a Kisgazdapárt nagy jövő előtt áll, tagsága rohamosan nőtt. Volt, akiket a történelmi nimbusz vonzott a párthoz, volt, akiket az egyes vidékeken különösen élő családi hagyományok. Volt, aki az elvett földet, boltot, házat remélte visszaszerezni, volt, akit az új magángazdálkodás programja vonzott. S persze voltak, akik a politikai karrier lehetőségét látták e történelmi pártban. Nehéz szétválasztani, hol végződik a politikai ellentét és hol kezdődik a személyes ellenszenv, hogy a különböző felfogások ütközése hol csap át rivalizálásba, karrierharcba. Mindenesetre már 1989 nyarán-őszén ellentéteket okozott, hogy ki képviselje a pártot az Ellenzéki Kerekasztal, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain. Ekkor indul hódító útjára a kizárás, mint a kisgazda belviták „megoldásának” módszere. Az első kizártak (majd visszavettek) Boross Imréék végül 1989 decemberében megúnták a dolgot, kiléptek és megalakították a Nemzeti Kisgazdapártot. Arculat, vagy hűség Az 1990-es választások újabb politikai és személyi szakítópróbát jelentettek. A választási kampány során - Magyarországon évtized óta példátlan szónoki teljesítménnyel - Torgyán József lett a párt legnépszerűbb embere. Ő hitte és szuggerálta, hogy a Kisgazdapárt győzni fog. Nem így történt, és alkalmazkodni kellett egy nagyobb partnerhez. Már maga a partnerválasztás sem ment vita nélkül, hiszen az 1989. novemberi „négy- inges” népszavazáson a Kisgazdapárt még az SZDSZ-szel tartott. A választások után pedig az akkori főtitkár, Prepeliczay István feltételekhez próbálta kötni az MDF-hez csatlakozást- rövidesen mennie is kellett. 1990 tavaszától az volt ak érdés, ami egyre inkább megosztotta a pártot, hogy mi fontosabb: a kisgazdák saját programja, arculata vagy a koalíciós hűség az MDF-hez - és egyre inkább Antall Józsefhez. Amikor a kisgazdapárt, ha hangos berzenkedés után is, de tudomásul vette reprivatizációs programjának a bukását, a hűséget - és az önfeladást - választotta. Az ekkor kifejlődő Torgyán kurzus lényegében arról szólt, hogy be kell bizonyítani: a semmi tényleges politikai súllyal nem rendelkező Kisgazdapárt önálló tényező, van saját programja - vagy legalább hangereje. Erre a szerepre valóban csak egy gátlástalan személyiség alkalmas, ezért szorultak ki riválisai. A szinte megoldhatatlan dilemma azonban fokozatosan elszakította egymástól egyik oldalon a kormányzati felelősséget (és hatalmat) érző parlamenti frakciót, a másik oldalon pedig a tagság elégedetlenségét, haragját közvetlenebbül érző - s azt propagandaakciókba fullasztó - pártvezetést. Amikor Torgyán 1992 februárjában bejelentette a Kisgazdapárt kilépését a kormányból, egyetlen miniszter vagy államtitkár sem követte, s a parlamenti képviselők háromnegyede is a koalíciós hűséget választotta. Nyitott kérdés Azóta számtalan kísérlet maradt sikertelen, hogy „torgyánta- lanítsák” a Kisgazdapártot, s - elsősorban a személyi ellentétek miatt - mindeddig eredménytelenek maradtak a párhuzamos pártstruktúra kiépítését célzó próbálkozások is. Közelednek azonban a választások. Az eddigiek alapján biztosra vehető, hogy az indulók közt lesz egy Torgyán uralta Kisgazdapárt. Nyitott kérdés azonban, hogy si- kerül-e kampányképes állapotba hozni egy mérsékelt, mai nyugat-európai értelemben konzervatív pártot, amelynek a lehetősége ugyancsak benne van (volt?) a Kisgazdapártban. Hajdú András Diáksportversenyen ügyelek. Járok-kelek a rajtra várakozó és szereplésüket befejező tanulók között. Figyelem viselkedésüket, hallom társalgásukat (mely hemzseg a kötőszavaktól), s természetesen látok is. Történetesen azt látom, hogy szinte minden második ifjúnak cigaretta füstölög a szájában. Nemcsak a tribünön ülő nézők, hanem a rajtra várakozók is fújják a füstöt sportruhában, felszereléssel, s csak akkor hajították el a csikket, mikor rajthoz szólították őket. Az öltözőben jól látható helyen olvasható ez a felírás: „Nyűt láng használata és a dohányzás tilos”. Ezen tábla alatt húzódik a ruhatár pultja, melyen mint fecskék a dróton, szép sorjában ülnek tizenéveseink és kivétel nélkül dohányoznak. Kérdem egy régi testnevelő tanár barátomat, aki mint versenybíró működött, vajon mit szól ehhez. Rezignáltan válaszolt; megengedték a dohányzást a „hivatalos szervek”. Nem akartam elhinni. Még öt tanárt kérdeztem, akik megerősítették; ha a szülő megengedi, akkor nincs mit tenni. Egyes tantestületek legfeljebb meghatározzák a helyet és időpontot, amikor tanulójuk az iskola falai között dohányozhat. További kérdéseimre kiderült, hogy az engedély a középiskolás korú- akra vonatkozik.- De én itt még 10-12 éveseket is látok dohányozni - mondom az egyik tanárnak.- Lehet, hogy így van, - nem állhatunk őrt minden tanuló mellett. - S ha szólunk egyik- nek-másiknak, az válasz nélkül eloldalog cigarettával a kezében - válaszol a tanár. - S ha netalán valamelyik buzgó tanár nem törődne bele, és utána eredne rossz nevelésű diákjának, karon ragadva megállítaná, nevét, iskoláját kérdezve felelősségre vonná, úgy ennek következménye valószínű az lenne, hogy a gyerek apja másnap bepanaszolná a tanárt, hogy fia karján látható halványkék folt minden bizonnyal a brutális karon ragadásból származik. Dohányzásról, tüdőrákról szó sem esne. A kör bezárult, nincs mit tenni, itt tartunk - zárta le tanár barátom a témát. Vajon miképp lehetne a fiatalsággal (s természetesen mindenkivel) elhitetni, hogy negyvenszer gyakoribb a tüdőrák, hogy egyéb daganatos megbetegedések, az infarktus, az érszűkület előfordulása kimutathatóan sokszorosa az intenzíven dohányzók táborának a nemdohányzókkal összehasonlítva. Hiába bizonygatjuk, hogy az USA-ban az egész népet már húsz éve meggyőzték a dohányzás ártalmasságáról, és oly nagy százalékuk leszokott róla, hogy a felsorolt halálos betegségek arányszáma óriási mértékben lecsökkent. Úgy tűnik, az egészségügy felvilágosító tevékenysége, ellenpropaganTorgyán József, az FKgP elnöke január 31-én a Csongrád megyei kisgazdák meghívásának tett eleget Külföldi befektetők Baranyában Megfelelő infrastruktúra nélkül elmennek innen Az elmúlt néhány évben a külföldi befektetők előtt megnyíltak a kapuk Magyarországon. A jogi korlátozás teljesen megszűnt. A különféle befektetési lehetőségeket kereső külföldi vállalatok azonban alaposan megfontolják, hogy érdemes-e idejönniük, stabil, átlátható és megbízható-e a gazdasági feltételrendszer. A Wirtschaftswoche német gazdasági hetilap és egy bonni kutatóintézet közösen végzett felmérése szerint Győr és Csongrád környéke kínálja a legkedvezőbb feltételeket a külföldi befektetőknek. Valóban Baranya sokkal kevesebb külföldit vonzana? Ennek egy kicsit ellentmondanak már azok a tények is, hogy a helyi érdek- képviseleti szervezeteknek kiterjedt külföldi élő üzleti kapcsolataik vannak. A megyében 41 vegyes vállalat működik, s több tárgyalást most igyekeznek megfelelő eredménnyel tető alá hozni. Sok cég az átalakulását követően külföldi partner bevonásával folytatja tevékenységét. Közülük néhányan ennek ellenére sem kerülhették el a csődöt, mások ugyan talpon maradtak, de gazdasági helyzetük egyelőre nem szilárdult meg. Elsősorban a könnyűiparban - kesztyű, bútor, dohány, csomagolóipar - látnak fantáziát a külföldi befektetők. Az élelmiszeriparban a Möbiusz és a szigetvári konzervgyár folytatja tevékenységét nyugati tőke bevonásával. A külföldi befektetőkkel közösen alapított kis cégek közül több rövid idő alatt megszűnik, átalakul, némelyik néhány hónap alatt csődbe megy. Baranya megyébe elsősorban német, osztrák cégek, befektetők és egyéni vállalkozók jönnek és tárgyalnak. Ennek egyik, oka talán az itt élő német nemzetiség nagy száma, a tárgyalásokat megnehezítő nyelvi nehézségeket könnyebben le tudják küzdeni. A Sváb Iparkamara tagjai már hosszú ideje közvetlenül kötnek üzleteket magyar iparosokkal. A német és magyar vállalkozók könnyebben egymásra találtak, hiszen egyes cégek már hosszú ideje vagy beszállítóként, vagy adás-vételi szerződés alapján évek óta partneri kapcsolatban álltak egymással. Érdeklődik a megye és a város gazdasági és kereskedelmi lehetőségei után több olasz vállalkozó és szervezet is, de igazán üzletek eddig még nem születtek. Oka lehet ennek az is, hogy nagyon hosszú idő, amíg a megbeszélésekből, a tárgyalásokból valóság lesz. Az Ipari Zóna építkezése már hosszú ideje vajúdik, de igazán eredmény még nem mutatható. Újabb olasz partner is jelentkezett, a Firenzei Iparszövetség, amelynek képviselője az elmúlt napokban több vállalattal, kisvállalkozóval tárgyalt és kétoldalú együttműködésre tett javaslatokat. A nagyvállalatok privatizációjában is résztvesznek külföldi befektetők, de nem egy már a rendezetlen gazdasági viszonyok, valamint a hosszú és lassú ügyintézés miatt elállt a dája nem hozta meg a kívánt eredményt. Ennek sok oka van. Csak egyet! Hatalmas táblákon reklámozzák a dohányzást, mely táblák minden szempontból jól láthatók, és az ifjúság és a sportolók mozgáskörzetébe tartoznak. Mindenkit meg lehet és meg is kell érteni. A dohányipar számos becsületes munkásnak nyújt megélhetést, és természetes, hogy jóléte érdekében reklámozza cigarettáit. Ugyanakkor mi, orvosok súlyos érvekkel és szomorú tényekkel alátámasztva arra kérünk mindenkit, hogy azt a cigarettát ne szívja el senki, sem fiatal, sem öreg. Reklámozunk vagy tiltunk? Vagy egyik helyes, vagy a másik. Két ellentétes igazság itt nem létezhet. Ha figyelmen kívül hagyjuk a betegség okozta szenvedést, a megrendítő halált és pusztán anyagi vonzatát nézzük a dohányzás kérdésének, akkor a mérleg egyik serpenyőjébe kerül az a haszon, amit a dohányipar szerez. A másik serpenyőbe ellenpontként kerül a betegség okozta munkakiesés, a munka nélkül kifizetett táppénz, a költséges kórházi kezelés, gyógyszer, kötszer, s végül egy ember idő előtti halála. Bizonyára akadna közgazdász, aki párhuzamot tudna vonni és ki tudná mutatni, hogy a mérleg nyelvét a dohányzás ártalmas volta lehúzná. De hát mi emberek vagyunk, és nem érzéketlen munkagépek. Vajon van-e ára az emberi életnek, a testi-lelki jólétnek? Nem kellene-e akkor is dohányzásellenesnek lenni, ha ez az ipar óriási nyereséggel dolgozna? Anép jóléte legfőbb őrének javasolni kellene, hogy az ifjúság nevelését, művelését irányító legmagasabb tisztviselő szabjon korlátot a tanulóifjúság körében ennek a mértéktelen dohányzásnak. S legyen egy harmadik tárca gondja, miképp kárpótolja a dohányipart a csökkenő fogyasztás okozta veszteségért. Tudomásul kell venni, hogy itt áll az a megállapítás: ami jó az egérnek, az rossz a macskának - és fordítva. Meg kellene határozni, hogy ki az egér és ki a macska, s vajon melyik javát akarják. A kettő együtt semmi esetre sem képzelhető el. Vagy • - -vagy! Addig is tudomásul kell venni, hogy akik fiatalkorban rászoktak a dohányzásra, azokat később már ritkán lehet leszoktatni arról. Cikkem hatásával (hatástalanságával) tisztában vagyok. De bízom benne, hogy néhány szülő fogékony lesz tartalma iránt, és még időben tud hatni gyermekére. Ha ezáltal csak egyetlenegy tüdőrákossal, érszűkületessel kevesebb lesz, nem volt hiábavaló ez a néhány soros írás. Dr. Szalai István korábbi üzletkötési szándékától. A nem megfelelő infrastruktúra is elrettentette a külföldieket, hiszen képtelenek voltak gyorsan kapcsolatot teremteni az anyacégükkel. A tárgyalások nagy része megrekedt az ismerkedés szintjén. A német és olasz befektetők mellett svéd, finn és amerikai üzletemberek is érdeklődnek baranyai lehetőségek után. A külföldi befektetők közül többen hiányolják azt is, hogy az egyes cégek nem dolgozzák ki a belső stratégiájukat. Csak azt tudják, hogy tőkére lenne szükségük, de igazán még nem döntötték el, hogy mit is termeljenek. Többen azért jönnek Baranyába, mert innen nagyobb lehetőségét látják annak, hogy eljussanak termékeikkel Horvátországba, Szlovéniába és a keleti piacokra és ehhez keresnek partnereket. Sz. K. Vagy ... vagy!
