Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-05 / 4. szám

1993. január 5., kedd üj Dunántúlt napló 9 Segítséget adnak, nem tanácsot Külföldi bankhitel is szóba jöhet Két év után visszahozták Kommunális adó Mohácson Mohács Kinek fontos? A betöréses lopások mind nagyobb méretű elszaporodása tény. Az is, hogy a rendőrség egyedül mindenki javát meg­óvni képtelen. Az országban sorra alakuló vagyonvédelmi csoportok mintájára a szőlőhe­gyi képviselő, Scheidt Ferenc tavaly két időpontot is megje­lölve a megbeszélésre kezde­ményezte, hogy a szőlők, bo­rospincék, hétvégi házak kör­nyékén ' ellenőrzéseket tartva hasonlót szervezzenek Mohá­cson is. A szándéka mindeddig eredménytelen maradt. A talál­kozón legutóbb rajta és a rend­őrséget képviselőkön kívül mindössze egy szőlőhegyi in­gatlantulajdonos vett részt. Scheidt Ferenc ennek elle­nére nem adta föl, harmadszor is megpróbálja összehozni azt a csapatot, akik hajlandók némi szabadidőt áldozva vagyonvé­delmi céllal néha őrjáratozni. A Szőlőhegyen lakóktól nem ide­gen ez a gondolat, de az már joggal bosszantja őket, hogy rajtuk kívül senki másnak nem fontos ez az ügy. Hozzájuk, a helyben lakókhoz ugyanis a leg­ritkább esetben mennek a hívat­lan látogatók ... Kávéház nem épül Két vállalkozó úgy ítélte meg, hogy Mohácson a Széche­nyi tér tőszomszédságában, a Színház kertben korábban állt Lenin szobor helyére kávéház illene legjobban. Az ötletet a képviselőtestület elé terjesztették, egyúttal ajánla­tot téve egy ilyen vendéglátó egység kivitelezésére. Az önkormányzat tagjai a ja­vaslatot, kérést elutasították. De határozatot hoztak, készüljön idén a terület hasznosítására részletes rendezési terv, amely több alternatívát kínálva vázolja azokat a beépítési lehetősége­ket, amelyek közül aztán kivá­lasztják a legmegfelelőbbet. Michael Lüdecke holland úr, egy 60 ezer alkalmazottal dol­gozó, évi 150 millió dolláros árbevételt elérő japán cég euró­pai vezérigazgatója 22 éve. A főleg ipari varrógépek forgal­mazásával foglalkozó nagyvál­lalat piacát ő alapozta meg, majd terjesztette ki a kontinen­sen, s a hét vezérigazgató közül egyetlen, aki nem japán szár­mazású. Az év utolján a Mohá­csi Kereskedelmi és Iparkamara meghívására, mint a Ressenar and Partners B.V. - váltságme- nedzseléssel foglalkozó intéz­mény - képviselője találkozott a helyi kamara tagjaival. A honi gazdaság minden te­rületén termelési és eladási gondokkal egyaránt küszködő vezetőknek a vendég a beveze­tőben ismertetett státusát nem véletlenül említette. Egyúttal arról is informálta a jelenlévő­ket, hogy hazájában, Hollandi­ában 1975-ben a vállalatok a mieinkhez hasonló recessziót éltek át, s ezek helyzetének se­gítésére jött létre a szervezetük. A karácsonyt az egy évvel ezelőttihez mérten kevesebben töltötték Mohácson és térségé­ben az egykori Jugoszláviából elmenekültek, s bár pontos ada­tot a kényszerűségből nálunk tartózkodókról egyetlen hiva­talban sem lehet föllelni, a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a többezres létszám csupán né­hány száz fővel csökkent. Ám akár hányán is vannak, az első csoportok érkezése óta eltelt másfél év elegendő volt ahhoz, hogy a jelenlétüket mindenki megszokja, sőt akár el is feled­kezzen róluk. Mert most kará­csonykor — legalább is Mo­hácsra - már egyetlen külföldi segély-, vagy ajándékszállít­mány sem érkezett. A szeretet ünnepe 1991-ben egészen másként zajlott, akkor szinte egymást érték a nyugati országokból jött delegációk, kamionokkal hozták a rengeteg holmit, takarókat, élelmiszert, tisztálkodási eszközöket és a legtöbbjük ragaszkodott hozzá, hogy a gyerekeknek az édessé­get, játékot személyesen adja át. Akkor még meghatódtak, elér- zékenyültek és a gondoskodá­sukból futotta a gyerekfejeken egy-egy símogatásra is ... amelynek valamennyien ered­ményeket felmutatni tudó, aktí­van dolgozó szakemberek a tagjai és feladatukat elhivatott­ságból, a szabadidejük feláldo­zásával végzik. Kihangsúlyozta, a tevékeny­ségük semmiben sem hasonlít a már nálunk is ismert számos tanácsadó testületéhez. Ők, amennyiben a segítségüket ké­rik, a helyszínen tanulmányoz­zák az adott gazdasági egysé­get, az erényeket, hibákat és le­hetőségeket elemezve a szük­séges lépéseket megteszik a termelés fellendítésére, az érté­kesítés biztosítására. Amennyi­ben szükséges, legálisan kül­földi bankoktól szereznek hi­telt, a kölcsön visszafizetéséhez a garanciát vállalják. Példák egész sorát hozta, amikor a közbenjárásuk, az in­tézkedésük nagyvállalatokat mentett meg a bukástól, dolgo­zók ezreinek maradt biztos ke­reseti forrása a munkahely. A 20 ezer munkást foglalkoztató holland Foker repülőgépgyár, aztán a 10 ezer dolgozót alkal­Az idő múlása viszont hely­ben a menekültüggyel foglalko­zóknál szerencsére nem hozott változást. A lehetőségekhez mérten mindenütt ajándékozás­sal egybekötött ünnepségeket rendeztek. A művelődési köz­pontban például a nem táborban élő háromszáz gyereknek állí­tottak fenyőfát, s ők ott kaptak csokoládét, cukrot, játékot. A városi vöröskeresztes szer­vezetnek most decemberben semmivel sem volt kevesebb a munkája, mint egy évvel ez­előtt. A változatosságot mind­össze az jelentette számukra, hogy ezúttal szinte kivétel nél­kül a hazai rászorultaknak igye­keztek segíteni. Az országos vöröskereszttől kapott tartós élelmiszerekből álló csomagokat osztották szét a kevés nyugdíjból élő idős em­bereknek. Próbálták az aktíváik segítségével megtalálni azokat a magányosan élőket is, akik mindeddig szerénységből sehol sem jelentkeztek, mint támoga­tásra szorulók. A mohácsiakon kívül a térség községeibe is vittek harminc csomagot. A szeretetakciójuk keretében a városban és vidéken egyaránt tartottak ruhaosztást és mazó DAF kamiongyár mellett beszélt a két héttel ezelőtt ka­pott feladatukról is, melynél egy riekai bank megbízásából a csődfelé tartó hajóépítés gazda­ságosságát kell helyrebillente­niük. Mint mondta, Magyaror­szágon az ÁVÜ-vel is tárgyalá­sokat folytatnak, arra igyekezve receptet találni, milyen véde­lemre lenne szüksége a vállala­toknak a kialakult helyzet túlé­lésére. Nem megváltók - hangoz­tatta tájékoztatójában többször -, logikával dolgoznak, ismerik a fontossági sorrendet és adot­tak a lehetőségeik úgy szemé­lyi, mint anyagi vonatkozásban, hogy alapjáig lebontva építő­kövenként újra rakva talpraál­lítsák a bajbajutott egységet. Az év végi leltárkészítés idő­szakában úgy tűnt, a kamara ál­tal szervezett tájékoztató ka­póra jött. A tagok és meghívot­tak érdeklődő kérdéseiből lega­lább is ez derült ki. a menekült gyerekek karácsonyi ünnapségét ötezer forinttal tá­mogatták. Huszonnégy mohácsi család­hoz pedig ezekben a napokban kopogtat a postás és nem várt ezer-, illetve kettőezer forinto­kat visz. A többgyermekeseket abból az ötvenezer forintból tudják megajándékozni, ame­lyet egy idős mohácsi ember, Horváth Mihály adott át e célra a helyi vöröskeresztnek, s a kí­vánsága annyi volt: kövesse a példáját és adakozzon a szegé­nyek segítésére mindenki, aki megteheti! B. M. Kiállítás Mohács idén ünnepli 900 éves évfordulóját, s ennek je­gyében mindjárt év elején a he­lyi fotósok képanyagából ösz- szeállított kiállítást rendez a művelődési központ a Kossuth Filmszínház emeleti termében. A megnyitót január 8-án 17 órakor tartja Kuti István pol­gármester. Az elmúlt 35 év vá­rostörténeti szempontból jelen­tős pillanatait művészi, vagy dokumentatív módon megörö­kített fényképeket február 7-ig lehet megtekinteni. Az önkormányzati testület tagjainak többsége szinte az év utolsó hónapjáig kitartott az 1991. év elején érvényesített ál­láspontja mellett, miszerint a lakosságot nem adóztatják! Még az ősszel is leszavazták Mayer Árpádot, aki pénzügyi szakember lévén névszerinti vé- leménnyilvánítást kért képvi­selő társaitól a témában, s hiába érvelt az 1993-as költségvetés összeállításánál a hiányzó forin­tok ilyen módon történő begyűj­tésének szükségességéről - in­dítványát elvették. Végül mégis szavazattöbbséggel úgy hatá­roztak a városatyák, hogy ren­deletet alkotnak a magánszemé­lyek kommunális adója ezévi bevezetéséről és egyúttal annak mértékét is meghatározták. A városháza pénzügyi és va­gyonkezelési osztályának előze­tes számítása szerint 9 millió 871 ezer forintos bevételt jelen­tene, amennyiben a rendeletben foglaltak szerint minden mohá­csi ingatlantulajdonos az előírt mértékű adóját befizetné. Vagyis a ház- és lakástulajdo­nosok az évi 800 forintot, gará­zsonként 600 forintot, akinek présháza van az 1000 forintot, a horgásztanyákért az 1200 forin­tot, illetve az üdülő, műhely, rendelő, üzlet, iroda, raktár tu- aljdonosok pedig az évi 1500 forintot minden ellenvetés nél­kül postáznák. De valójában az adóelőírás teljesítésénél 60 szá­zalékos bevételre számítanak, hiszen tudják lesznek akik ked­vezményt, vagy éppen átmene­tileg az anyagi helyzetük miatt mentességet kémek - és indo­kolt esetben ezt meg is kapják. így év elején egyelőre annyit tudunk, hogy a boltban kapható árucikkek mondhatni kivétel nélküli áremelése mellett a kia­dásaink a helyi adókkal is nő­nek. A bevallási nyomtatványo­kat a városháza adócsoportja az elkövetkező napokban állítja össze, s azt a Mohács közigaz­gatási területén élő, vagy ott in­gatlannal rendelkező tujdono- soknak megküldik. Egyúttal tá­jékoztatást adnak arról is, hogy a bevallás megtételének mi a határideje. Különösebben nem ért való­színűleg senkit sem meglepetés, amikor a lakossági adóról esik szó. 1990. év végéig is fizettük. Az emberek általában a mérté­két sem találják túlzottan meg- terhelőnek, sőt többen mondják, nem is kellett volna megszün­tetni. A képviselőtestület tagjai közül pedig akik nem szavazták meg úgy érzik, hogy a reálisan várható bevétel olyan csekély, amivel nincs arányban az újbóli bevezetés adminisztrációja . . . Fergeteges siker a bemutatón Több meghívást kapott a zenekar Mohács franciaországi partmervárosában, Wattre- losban töltött négy napot de­cemberben a külföldön is többfelé jól ismert, Dobos Jó­zsef karnagy vezette Ifjúsági Fúvószenekar. A fiatal szólis­ták nemzetközi seregszemléje adta az apropót, ahova a mo­hácsi és a környező közsé­gekben élő zeneiskolásokat meghívták és a 86 fős együttes bemutatkozása ezút­tal a tőlük megszokott sikerrel zárult. A szólisták versengésébe a mohácsiak közül hatan vettek részt. Ketten, Kovács István, valamint Pál Ferenc a dön­tőbe jutott, s végül a kürtös Pál Ferenc a verseny második helyezettje lett! Önmagában már ez a teljesítmény is elis­merésre méltó, de a zenekart a gálaműsorban való szerep­lésre hívták valójában. Ott pedig olyan fergeteges sikert arattak, hogy többszöri ráa­dás-számok eljátszása után vonulhattak csak le a színpad­ról. A zenkar a hosszú utat két autóbusszal úgy tette meg, hogy odafelé és visszafelé is Bensheimben, Mohács né­metországi partnervárosában töltöttek egy-egy éjszakát. Hazafelé jövet pont akkor ér­tek a városba, amikor annak polgármestere, Georg Stolle Úr, beiktatásának húsz éves évfordulóját jubilálta, s ezt tudva, a mohácsi ifjú zené­szek a városháza előtt rögtön­zött térzenével köszöntötték az ünnepeltet. Dehogy tudták akkor még, hogy Bensheim városa az együttes hangszer­beszerzését ezer márkával se­gíti és a pénzt nem sokkal ké­sőbb átadták nekik! Aznap este még egy kedves megle­petésben volt részük: a ma­gyarokat vendégül látó bens- heimi zenészek és az ottani baráti kör tagjai a közelgő ka­rácsony alkalmából ajándé­kokat adtak mind a 86 gye­reknek. A bensheimi zenekar idén májusban, a Nepomuki Szent János ünnepségre utazik Mo­hácsra. Az előzetes megbe­szélések szerint 80-an jönnek. B.M. Élelmiszert, ruhát, pénzt osztottak „Adjon, aki megteheti” Vöröskeresztes szeretetakciók Népkonyha és éjjeli menedékhely Több ingyen ebéd kellene Decemberben múlt egy éve, hogy megnyitották Mohácson a húsz embernek éjszakai szállást adó menedékhelyet és az ötven ingyenesen elfogyasztható ebéd kiszolgálására alkalmas melegí­tőkonyhás éttermet. Most ja­nuár közepén pedig már annak is egy éve lesz, hogy teljes ka­pacitáskihasználtsággal műkö­dik egy épületen belül mind a kettő szociális intézmény. Hogy voltak-e, vannak-e gondok? Igen, szinte naponta. A kezdés óta például annyi válto­zás is történt, hogy nőket ma már nem fogadnak be éjszakára, csak férfiakat. Ezzel az intézke­déssel a sorozatosan felmerült nézeteltéréseknek, rendbontá­soknak bizonyos mértékig elejét vették. Viszont azt sehogy sem tudják elérni az ott dolgozók, hogy a házirendnek megfele­lően, legalább józanul kopog- tassnak be hozzájuk. Aztán azt sem, hogy egy-egy lakó csak az előírt ideig lakhat náluk. Mit te­hetnek, zárjanak ki egy fedél nélkül élő embert pár éjszakára, hogy utána igényjogosult le­gyen ismét? Bizony esetenként szabályokat szegnek meg - de mindig emberségből! Ilyen meggondolásból adják - sza­bálytalanul - vacsorára is a zsí­roskenyeret, ami ugye nem jár! A szálláshely egyelőre úgy tűnik elegendő, de délben a főtt ételből a mostani adagnak lega­lább a duplája kellene. Még bi­zonytalan, talál-e módot rá az önkormányzat, hogy a kedvez­ményezettek körét bővíthessék. A rászorulók ilyen jellegű tá­mogatási köréhez a költségeket helyben kell kigazdálkodni. Az állami támogatás - évi 50 ezer forint férőhelyenként - csak az éjszakai menedékhelyhez jár. A város leginkább elhagya­tott emberei az intézményben az év végi ünnepeket az intéz­ményt fenntartó ESZI és az ott dolgozók jóvoltából valóban ünnepnek érezhették. Volt ka­rácsonyfájuk, személyre szóló szerény ajándék és szilveszte­rezhettek. Az év utolsó napjára Bokodi László ingyen szerelte be az épületbe a parabola an­tennát - neki ez volt a húsz em­bernek juttatott ajándéka. Érkezik az ebéd a mohácsi népkonyhára Fotó: Läufer L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents