Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-30 / 29. szám
1993. január 30., szombat üj Dunántúlt napló 11 Meghatottan és melegen összeölelkeztünk Kelle Sándor festőművész háborús sorozatának egyik képéről beszél Fotó: Proksza László Egy festőművész a Don-kanyari hídfőcsatákban Különös tanítómester a/ Elet. Különös helyzetekkel, ahol az emberi segítőkészség és az akaraterő - hol ez, hol az - az egyetlen „tantárgy”, amely a nagy Vizsgán átsegít. Persze, ha ott segédkezik csodával határos véletlenek sora is. Kelle Sándor festőművészt sokan ismerik. Szép számú kiállítását az utóbbi csaknem fél évszázadból szívesen látnánk ismét. A pécsi „pedfő”, majd tanárképző főiskola rajz tanszékén tanítványok százait bocsátotta szárnyra. Igazi tanáregyéniség volt, akit csöndes humanizmusáról, segítő jó szándékáról lehetett fölismerni. Egy valamiről--azonban nem sokan tudhatnak. Arról, hogy Kelle Sándor, a mohácsi Kisfaludy Gimnázium fiatal tanára most félévszázada, tartalékos tisztként, a Donnál oly súlyosan megsebesült, hogy életbenma- radásához nem sok reményt fűztek. Esetéről tudtam valamit, s azt is, hogy a történet nyilvánosság elé kívánkozik. Megírására most keríthettem sort, a tragikus doni összeomlásra emlékező tisztelgés idején. Úgy is mondhatnám: kár, hogy csak most, Kelle Sándor 80. életéve mezsgyéjén. Kelle Sándor tartalékos hadnagy, mint civilben művész és tanár, egy kicsit mélyebben élt át mindent, mint mások. Négy bajtársa hirtelen elestét, akiket ő küldött ki közeli felderítésre, amikor önként vállalkozó már nem akadt... Vagy Rovno főterén, „kivagonirozás” után, az Anya két gyermekével (című) szoborcsoport és a messziről már hangzó halk ágyúmoraj kontrasztját. Az önkívületben öldöklő kézitusa látványát Ko- rotojak alatt; vagy a szívet szorító aggodalmat szakasza - 50 egynéhány ember - életéért, a kapott feladat (PARANCS) súlyával, felelősségével. És még ki tudja meddig sorolhatnám. Amikor negyvenkettő júliusában a II. magyar hadsereg felvonulása a Don mentén befejeződött, az oroszok a folyó nyugati (tehát felénk eső) partján - a mintegy 100 km-nyi „S”-alakú „nagy Don-kanyar- ban” - három ún. hídfőt létesítettek: Urivnál, Korotojaknál, majd Scsucsje-nál. Július utolsó harmadában itt (Uriv, Koroto- jak) elkeseredett hídfőcsaták bontakoztak ki, s tartottak egész augusztusban, szeptember eleje-közepéig. A II. magyar hadsereg egy páncéloshadosztállyal is meg volt erősítve. Ebben szolgált s kapott feladatot, s éppen Korotojaknál, egy külön harccsoportban, Kelle hadnagy is a szakaszával, mint páncélos-harckocsikat kísérő gépko- csizó-lövész egység. Terepjárókkal („Bolondok") szállították és vetették be őket egy Ko- rotojak előtti magaslat irányában, hol itt, hol ott. Háromszor vezette rohamra szakaszát. Mindannyiszor nagy veszteséggel vissza kellett vonulniuk. A negyedik roham egyben az utolsó is volt számára. A festőművész mint frontkatona az egykori fotón-Augusztus 10-ig egy pár napig tartalékban voltunk -, emlékezik. - Újabb feladatra 17-én kaptam parancsot. Irány és cél a domb, onnan az oroszokat lenyomni a Don felé .. . Előrekúsztam. Már láttam a folyót, amikor hirtelen tüzet kaptam egy kilőtt páncélos-féléből. Óvatosan, fél térden a magas fűben távcsöveztem, amikor egy óriási ütést éreztem a hasamnál. Hanyattestem ... Csúnyán eltaláltak - mint utóbb kigondoltam, minthogy rezet is találtak a „belsejemben” -, a lövedék a hasam táján levő géppisztoly-táramat is eltalálhatta ... Két emberem odakúszott s húztak-vontak hátra; miközben még kijelöltem az utódomat és kiadtam a további parancsot a szakasznak. Hátravittek, s egy sebesültszállítót, éppen indulóban, sikerült még leállítani. Lefektettek, s elzötyög- tünk az éjszaka sötétjében a többi szerencsétlennel együtt az elsősegélyhelyre. Ott, már hajnalban, elláttak. Azzal tovább mentőkocsival Veretje tábori kórházába. Amikor „szortíroztak”, én ezt hallottam: „Haslövés7 Azonnal a műtőbe!- Egy fiatal szekszárdi sebészorvos, aki később Pakson volt körorvos, operált meg. Pongrácz Sándornak hívták. Itthon, amikor már leveleztünk, majd találkoztunk, elmesélte, hogy előttem már volt két hasonlóan súlyos hasműtéte aznap. Én jöttem harmadiknak. Ő akkor a sebész-parancsnokhoz fordult: „Inoperábilis. Alezredes úr, alázatosan kérek engedélyt, hogy megoperáljam ezt a hadnagyot. Megkísérlem...”- fgy történt... Ha akkor ő nincs ott, és nem próbálkozik meg velem - akkor föllép egy vérmérgezés, és rövidesen végem. így is műtét után a hullakamra előterében ébredtem .. . Innen, Veretjéről Osztro- gozsszkba vittek tovább egy nagyobb kórházba. Már szörnyen nézhettem ki, mert engem csak letettek a folyosón. Jöt- tek-mentek körülöttem, de rám se hederített senki. Én meg szólni erőtlen voltam. Szörnyű órák után egyszercsak egy fiatal - önkéntes! - ápolónő odalépett: „Hát maga? .. .” Azonnal kórterembe kerültem, s ez az ápolónő már a második különös, életembe lépő véletlen volt.- Állapotom rosszabbra fordult. Magas láz, sebem elgeny- nyesedett, s urológiai problémák is fölléptek. Azonnal Ki- evbe indítottak. A sebesültszállító vonaton-kétszer is átkötöztek naponta. Megérkeztünk. „ Van valaki Kievbe? ...” - kiáltozta a vonatparancsnok -, s én erőtlenül hallgattam. „Akkor nyomás Pestre!...”- S a vonat elindult, robogtunk a főváros felé, ahol már jó föltételek közt még négyszer (!) megoperáltak, majd (már Pécsett) még ötödször is ... 1943 júniusáig lábadoztam. Ősztől már taníthattam. A katonaságtól, mint 75 százalékos hadirokkantat, leszereltek. Kaptam egy „Signum Laudis”-t hadiszalagon a kardokkal. Ezzel végződött be „katonai” pályafutásom.- Pongrácz doktorral hogyan találkoztatok?-Füzes János-Téglássy Ferenc Katonafotók c. tévéfilmje forgatásán, Magyaróváron. Ő is megismert. Mit is tehettünk mást, mint melegen és meghatottan összeölelkeztünk. Az életemet adta vissza, a biztos halálból mentett ki. Kevés erre a szó...- Amit adott nekem a frontszolgálatom? ... Mindaz, amit átéltem, egész további életemben a felelősségtudat magasabb fokát jelentette és jelenti. És azt, hogy ahol egy csekélyke lehetőségem adódik rá, ott segítsek másokon ...-Van egy háborús sorozatom, „ Történelem madárijesztőben” c. ciklus. Ott, szemben sorakoznak a műterem falhosz- szában. Négy festmény. „Az utolsó békeév 1939” „Támadás! 1942. „Fagyhalál 1943" és „Epilógus” ... Ebben kifestettem magamból - most pedig elmondtam, ahogy én láttam, átéltem. Wallinger Endre Magyarul magyarán Helyet adunk vagy helyt adunk? Vox, tv- magánadó Hétfőn „Vox” („Hang”) néven, kölni székhellyel, új német televíziós magánadó kezdte el sugározni adását. Az alapítók meghatározása szerint a „Vox” információra orientált teljes programot kíván nyújtani délelőtt tíztől éjfélig. Az adó hírekkel jelentkezik, ezenkívül dokumentációs ösz- szeállításokkal, különleges filmekkel és igényes sorozatokkal, a célközönség a magas is- kolázottságúak és a tisztes jövedelemmel bírók tábora. A „Vox” adatai szerint az adások a német háztartások hatvan százalékában foghatók, s még az idén el szeretnék érni az öt százalékos nézettséget. Ez két hónap leforgása alatt a harmadik televíziós csatomaalapí- tás Németországban: Berlinben működik az amerikai CNN hírcsatorna német változata, az N-TV, s megkezdte adásait a DSF, a német sporttelevízió is. „Vigaszdíj” Elton John, az elnyűhetetlen angol popsztár 10 ezer fontot érő Cartier-órával lepte meg egy ismerősét, aki összetörte az énekes autóját. A Dél-Francia- országban időző Elton John ezüstszínű Bentley-jét kölcsönadta Tony Kingnek, egy munkatársának, hogy vegyen bele benzint, Tony azonban karambolozott az autóval, amely totálkáros lett. Ismerőse szomorúságát, zavarát látva Elton John drága órával vigasztalta. Hírek szerint Elton Johnnak 14 autója van - Rolls Royce-okon, Ferrarikon és Aston Martinokon kívül nyolc Bentley-je van, így hát érthető, hogy egynek az elvesztése nem sújtotta porig. Szeretném hinni, hogy nemcsak a nyelvművelő torpan meg a következő mondatok olvasása, hallgatása közben. Lapunk írja (1992. 12.16): „Pécs-Vasa- son két évvel ezelőtt létrehoztunk egy pedagógus műhelyet". - A tévé HÉT című műsorában (92.09.27.) a riporter a következőt ajánlja: „Készíteni kell egy trójai falót” - A közelmúltban vetített filmben benzincsőn vezették az életmentő vizet - sikerülvén megtéveszteni nem a trójaiakat, hanem a mindenre elszánt maffiát. Mindhárom idézetnél megálltam egy pillanatra, mert szerintem az elsőben műhelyt kellett volna írni, a másodikban a falovat a helyénvaló, a vizet pedig csövön szokták vezetni magyarul helyesen beszélő emberek. Ez a három „példa” a magyar nyelvtannak ahhoz a fejezetéhez vezet el bennünket, amely a szavak legfontosabb alkotóeleméről, a szótőről szól. Ez tájékoztat arról, hogy a kép tárgyként képet, többes számban: képek, de már az ugyancsak három betűből álló tél (amelyben ugyancsak két mássalhangzó veszi közre az é magánhangzót) az előbbi nyelvtani szerepben már nem télét és télek, hanem telet és telek. Vagy a téli csapadék, a hó tárgyként nem hót, hanem havat, és a szán nem a hón siklik, hanem a havon. A szótövek sokféle változatát anyanyelvűnkkel, anyanyelvűnk szavaival együtt tanuljuk meg többé-kevésbé pontosan. A nyelvünket tanuló idegenek szinte sohasem jutnak el a változatok teljes megismeréséhez. De amint látjuk, a hivatásos írók és beszélők is gyakran vétenek a helyes használat ellen. Viszonylag ritkább eset a lovat helyet a lót alak, még ha a mondabeli trójairól esik is szó. Az analógia alapján az anyanyelvét tanuló kisgyerek botlása az ilyen. A csőn a csövön helyet még ritkábban fordul elő - inkább olyan nyelvjárásokban, amelyekben a csövön társai: a kövön, füvön gyakran hallható v tőhangzó nélkül így: kiijön, fiijön. A legtöbb gondot kétségtelenül a műhely tárgyragos alakja okozza, mégpedig az utótagjának, a helynek, kétféle viselkedése miatt. Ha azt mondom: A szomszéd az én kocsimnak is szorított helyet, akkor csak ez a helyes. De ha azt mondom: A bíróság helyt adott a panaszos keresetének - akkor viszont ezt az alakot kell elfogadnunk. Az előbbi esetben konkrét jelentésben használtuk, az utóbbiban viszont átvitt, képes értelmet kapott mint az összetett szó utótagja. Párhuzamként idekívánkozik a könyvtár szavunk. „Tanulásra és pihenésre szívesen választom a könyvtárt” - mondom egy ismerősömnek, aki az életkörülményeim felől érdeklődik. De ha például lőfegyverről beszélek, és a tár kerül szóba, akkor inkább úgy mondom, hogy a lövésre való előkészületnek ebben és ebben a szakaszában helyezem vagy teszem be a tárat és nem a tárt. Rónai Béla Keresztrej t vény Beküldendő a helyes megfejtés február 8-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON, 7601., Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. Vili. em. A január 16-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Magam sem hittem volna, hogy ennyibe kerül két új fog.” A helyes megfejtést beküldő olvaóink közül utalványt nyertek: Nyúl László, Sátorhely, II. Lajos u. 12., Rózsa Erzsébet, Pécs, Lahti u. 42., Schweitzer Lajosné, Pécs, Székely B. u. 69., Steib Emil, Máza, Ady E.u. 3., Takács Éva, Szentlőrinc, Erzsébet u. 10. Az utalványokat postán küldjük el.
