Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-28 / 27. szám
10 aj Dunántúli napló 1993. január 28., csütörtök vállalkozások —* üzlet Bemutatjuk Piacokat keres a Nádasdi Tömörfa Megmunkáló és Bútoripari Kft. Mecseknádasd mindig is híres volt iparosairól, akik a környék gazdáit látták el mezőgazdasági termeléshez szükséges eszközökkel, szerszámokkal, gépekkel. így azután az sem meglepő, hogy a második világháborút követően 1956-ban a község hordókészítő kisiparosai összefogtak, szövetkezetét alakítottak. Az csak természetes, a közös vállalkozás kialakításában az akkoriban kényszerré vált szövetkezesítés is közrejátszott, ám az iparosok azt is tudták: a különféle űrtartalmú hordóknak nagy a piaca, termékeiket ilyen szervezeti formában is jól el tudják adni, tisztes nyereséggel gazdálkodhatnak. Ment is az üzlet egy darabig, ám amikor a külföldről behozott hordókkal elárasztották a hazai piacot, a szövetkezet értékesítési gondok miatt tönkrement. A KISZÖV javaslatára 1960-ban a helyi vegyesipari szövetkezet asztalos részlege vette át az üzemet. Ekkor kezdtek el tulajdonképpen bútorgyártással foglalkozni. Az akkoriban nagyon divatos festett konyhabútorokat gyártották, termékeik igen kelendőek voltak, ám 1963-ban, szintén központi utasításra, szakosítani kellett a szövetkezeteket, a vegyesiparit „szétszedték”, a faipari részleg átkerült a Pécsi Faipari Szövetkezethez, annak 6. számú gyáregységeként működtek tovább. Két évig nem kellett változtatni profiljukon, gyártották tovább a festett konyha és hálószoba garnitúrákat, az új tulajdonos azonban a stílbútorokban látta meg a fejlődés lehetőségét, fokozatosan az ilyen termékekhez szükséges kiegészítő elemek, bútoralkatrészek gyártására állította át az üzemet. 1965-ben szakosították a megye különböző helyiségeiben lévő egységeket, a mecsek- nádasdi véglegesen átállt a külföldön jól eladható, kisszériás, faragott stílbútorok (neobarokk és rusztikus) elemeinek gyártására. Ekkor szerelték fel az üzemet célgépekkel, a gyártás folyamatához szükséges kiegészítő berendezésekkel. A szövetkezet fénykorában - a 70-es években - a megrendeléseket alig tudták kielégíteni, a hazai kereslet ugyan a minimális volt, a német és holland igény viszont évekre ellátta a szövetkezet valamennyi üzemét munkával. A mecseknádasdi részlegben ekkor már 117-en dolgoztak, a nagy megrendelések miatt be kellett vezetniük a harmadik .műszakot is. A fellendülés azonban nem tartott sokáig, a nyolcvanas évek közepére kiderült, a divathullám kifulladóban van, már külföldön is eladási nehézségekkel küszködött a szövetkezet, a hazai piacon egy darabig divatnak számító kolóniái bútorok - főleg az áruk miatt - kereslete is csökkent. Vissza kellett állniuk egy műszakra, a fizetések is az átlag alá kerültek, így azután nem csoda, hogy a legjobb szakmunkások máshol kerestek munkát. A rendszerváltozás már csak 21 embert talált az üzemben, különféle okoknál fogva ennyien maradtak. Három lehetőség állt előttük: vagy megszűntetik a gyártó részleget vagy megpróbálnak olyan partnert keresni, amelyik fantáziát lát a termelés folytatásában vagy pedig szövetkezeti részesedésükből megvásárolják az üzemet. Ez utóbbit választottak. A privatizáció azt is jelentette számukra, hogy a tavalyi évben kiválhattak a szövetkezetből, minden tag megkapta a részesedését, egyezkedni lehetett a központtal, hogyan is történjen mindez. Volt ugyan egy német befektető, aki hajlandóságot” mutatott az üzem megvásárlására, de csak többségi részesedéssel, ebbe a dolgozók viszont nem mentek bele. A tagok közel 20 milliós résszel rendelkeztek, hosszantartó tárgyalások után a talán tízmilliót érő termelő egységet megvásárolták. Mindezt nem tették volna meg, ha egy vállalkozó, név szerint Szebényi Mihály nem vállalkozik az új rendszer létrehozására és várhatóan nyereséges működtetésére. A január elsejétől önállóan működő Nádasdi Tömörfa Megmunkáló Bútoripari Kft. üzleti terveiben egyelőre az szerepel, hogy ha lehetséges, továbbra is bedolgoznak a faipari szövetkezetnek. Ám ebből hosszú távon nemigen lehet megélni, már tárgyalásokat folytatnak kül- és belföldi megrendelőkkel hagyományos termékeik eladásáról. Távolabbi céljaik között szerepel ugyan komplett bútorgyártó technológiai sor kialakítása is, most viszont, míg fejlesztésre nincs pénzük, csak a tömörfából készült termékek gyártásából kell az üzemet fenntartani. Bíznak abban, hogy előbb-utóbb a hazai bútoripari piac is fellendül, s akkor az általuk előállított szék, szekrény, valamint heverő elemekre is nagyobb szükség lesz. De most is szívesen látják ezen termékek felhasználóit az üzemben. Címük: Mecseknádasd, Liszt F. u. 28. Telefon: 15. Vezetéstechnika világszínvonalon A FESTŐ bízik a magyar fellendülésben A húszas években sorra alakuló cégek között szinte elveszett a FESTŐ. Sokáig csak a Stuttgart melletti kisváros környékén ismerték a kéziszerszámokat gyártó vállalatot, nem volt jelentős sem a termelési értéke, sem a forgalma. Néhány ember foglalkozott csak a gyártással, amolyan családi vállalkozásnak számított a kisüzem. De azért a tulajdonosok meg tudtak élni vállalkozásukból, nemkülönben azért, mert gazdasági filozófiájukban mindig is a minőségre helyezték a hangsúlyt, és már akkor is nagy gondot fordítottak a szolgáltatásaik fejlesztésére. A világcéggé válás folyamata a második világháború után kezdődött. De akkor már nem a kéziszerszámokkal próbálták meghódítani a hazai és a környező országok piacait, a pneumatikus vezérlő rendszereket jelölték meg stratégiai terméknek. A cég irányítói ugyanis már előre látták: a technikai fejlődés, a nagy termékmennyiséget kibocsátó sorozatgyártás egyre inkább igényli a légsűrítéssel vezérelt irányítást. A pneumatikus szerkezetek gyártásával fokozatosan betört a világpiacra, szervízhálózatával, oktatási rendszerével, gyártmányaival ma már 40 országban van jelen. Természetesen a keleti piac sem maradt ki a cég terjeszkedési köréből. Amikor 1983-ban a Metrimpex Külkereskedelmi Vállalattal az adódó lehetőséget kihasználva az elsők között alakítottak vegyes vállalatot, nem az volt a céljuk, hogy innen könnyebben elérjék az ígéretes piacnak számító keleti térséget, sokkal inkább a magyar igényeket akarták kielégíteni. Világosan látták ugyanis, hogy a magyar gép-, vegyi- és gyógyszeripar exportlehetőségeinek megvalósítása nagyarányú fejlesztéseket tesz lehetővé, ekkor viszont nagy lesz a kereslete a FESTO-termékeknek, s ezt az üzleti lehetőséget nem lehet kihagyni. Abban ugyan igazuk volt, az ipari beruházások a német cég termékeit igencsak igényelték, azt viszont nem láthatták előre, tíz év múlva az egész keleti régióra a gazdasági összeomlás lesz a jellemző. Ezen évtized alatt viszont annyira beépültek a hazai iparba, hogy szolgáltatásaikat már nem nélkülözhették. Egész Magyarországon jelen vannak, a négy régióban az általuk felkészített és képzett szakemberek végzik a tanácsadást, az oktatást, a fejlesztéseket. Magas technikai színvonalú, kiváló minőségű (nemzetközi minősítésük a sokat mondó ISO 9001-es besorolást kapta). Gyártmányaik most is keresettek Magyarországon. Pécsen például a BAT Pécsi Dohánygyár rekonstrukciójában vesznek részt, de vezérlő automata rendszereik megtalálhatók az olasz-magyar vegyesvállalat, a Hantarex gyártósorain, valamint a hamarosan működő Dél-dunántúli Nyom- dacemtrum rotációs nyomógépein is. FESTŐ pneumatikát, irányítástechnikát alkalmaznak a szintén pécsi, osztrák-magyar Sonet Kft. élelmiszeripari gépeiben is. A jövőre vonatkozóan a FESTŐ Metritechnic Automatika Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. szaktanácsadó mérnöke, Pálfay Ferenc elmondotta: bízik abban, hogy a magyar gazdaság hamarosan túljut a mélyponton, megkezdődik a termelés felfutása, s akkor egyre inkább szükség lesz a vezérléstechnikára, a gyártási folyamatokat irányító FESTŐ termékekre. A. világ legszebb és legolcsóbb függönyét alig ismerik Illés Antal nagyüzemről álmodik Nézem, hogy a falatnyi helyen, a speciális papírtekercsből hogyan hajtogatja és lyukasztja a maga gyártotta géppel a papírredőnyt. Hát, nem valami szapora munka. Illés Antal megbocsátja értetlenkedő csodálkozásomat, elvégre ez valóban sziszifuszi tevékenység. Na de a késztermék!- Az olaszoknál nemzeti őrület a papírredőny. Ha látná, ott a mediterránum miénknél is élénkebb színeiben milyen jól mutatnak az ablakokban. Ráadásul praktikus és olcsó, akár egyszeri használat után eldobható - mondja a magáét ez a negyvenöt éves pécsi férfi, aki Velencében annyira rácsodálkozott a papírredőnyökre, hogy azóta maga se tud szabadulni a gondolattól: ha már annyira praktikus, esztétikus és olcsó, miért ne lehetne akár idehaza is sikerrel meghonosítani? Tényleg, miért ne lehetne? Illés Antal kijárta már az élet iskoláját. Közgazdasági kereskedelmi érettségivel, terv- és gazdálkodói felsőfokú tanfolyammal dolgozott a Volánnál és a Szikra Nyomdánál, majd a munka- nélküli időszakát követően a Megyei Kórház leltárvezetői beosztásából végkielégítéssel jutott el a döntő lépéséhez: papírredőnyt fog gyártani. Igaz, munkás évtizedei alatt a beruházás volt a nagy, jövőre alapozott álma, de ember tervez. Most a saját beruházása van soron.- Nekem papírfüggönyt kell gyártanom. Ez éltet, ez tölti ki napjaimat - közli határozottan, s nem is tagadja, erre tette fel további életét. Csak hát! A papírredőnyt itthon kinek lehet eladni? A hazai papírgyáraknál van-e erre a célra használható anyag tekercsben? Melyiknél és milyen áron? Megtalálta a legkedvezőbbet, s a számára kedvezőt: ha nagymegrendelő lesz, akkor az ő speciális igényeit is figyelembe veszik. Talán ez volt a bűvös varázsige, talán nem. Ha a speciális papírt be tudja idehaza szerezni, egyáltalán hol kezdi el a gyártást? Jobb híján lakásában állította fel a maga tervezte és gyártotta hajtogató és lyukasztó gépet. Tehát - ha nem is nagyüzemi méretekben, de - már elkezdte a gyártást. A kezdő vállalkozás bizonytalansága tovább fokozódik a legelemibb kérdéssel: vajon lesz-e, talál-e vevőt termékeire? ő hiába győződött meg arról, hogy a világ talán legszebb, mindenesetre legolcsóbb függönyét adja ki a kezéből, ha a termékét alig ismerik, avagy nem tudja meggyőzni igazáról leendő vásárlóit.- Szerencsém van. Az első negyedévre már annyi a megrendelésem, hogy kisegítő családtag nélkül nem is győzném. S hogy hosszú távra is biztosra mehessek, bemutatótermet kell kialakítanom a Vilmos utcai házamban, emellett a papírboltoknál, a barkács- és lakberendezési áruházakban is szélességében két centiméterenként változó méretben kell bemutatni és kínálni termékeimet. Ez sem lesz könnyű. Szó mi szó, a mai nehéz gazdasági helyzetben valóban a termelők vannak a legnehezebb helyzetben. Illés Antal bízik magában, s főként abban, hogy ami az olaszoknál biztos siker, az nálunk se bukhat meg. Ez az év a gyártási és az üzleti próbaéve. Ahogy terveit hallgatom, termékeit csodálom, egyáltalán nem lep meg önmagát is bátorító kijelentése:- Papírredőny-király szeretnék lenni Magyarországon. Újonnan vállalkozók figyelmébe Húsz százalék hirdetési árkedvezmény A kéthetente jelentkező „Vállalkozások - Üzlet” mellékletünk jelen oldalát elsősorban az újonnan vállalkozók figyelmébe ajánljuk. Az itteni bemutatkozással széles körű nyilvánosságot célozhatnak meg, hiszen az Új Dunántúli Napló naponta csaknem 90 ezer példányban jelenik meg, lapunkat több százezren olvassák. Ha Önt érdekli ez a reklám- lehetőség, és az általunk nyújtott gazdasági információk, kérjük, fizesse elő lapunkat, ami Önnél költségként elszámolható. Amennyiben vállalkozását a kéthetente megjelenő „Vállalkozások - Üzlet” mellékletünkben kívánja bemutatni, első alkalommal 20 százalék hirdetési árkedvezmény mellett teheti. Ezzel kapcsolatban kérjük, keresse meg marketingvezetőnket, Baranyai Józsefnét (telefonja: 15-000/160-as mellék), aki segít a hirdetés megszervezésében, megírásában, szükség szerint újságíró és fotóriporter biztosításával is. A „Vállalkozások - Üzlet” oldalainkkal legközelebb február 11-én jelentkezünk Oldalaink megírásában közreműködtek: Balog Nándor Békéssy Gábor Gáldonyi Magdolna Kaszás Endre Mészáros Endre Murányi László Szalai Kornélia Innovációs Nagydíj pályázat Várják a jelentkezéseket A Magyar Innovációs Alapítvány Kuratóriuma, a TV1 „Menedzser Magazin” és a Zöld Újság Rt. által meghirdetett Innovációs Nagydíj pályázatra azoknak a magyar magánszemélyeknek, vagy Magyarországon bejegyzett társaságoknak a jelentkezését várják, akik 1992-ben nagy jelentőségű, a gyakorlatban is megvalósított, nagy hasznot hozó innovációt hoztak létre. A díjra javaslatot lehet tenni, vagy pályázatot lehet benyújtani. A javaslatnak, vagy pályázatnak tartalmaznia kell az innováció pontos, részletes leírását, különös tekintettel a gazdasági haszonra, valamint a megvalósító nevét, címét. A javaslatokat, pályázatokat Magyar Innovációs Kamara, 1117 Budapest, Október huszonharmadika utca 16. címre kell legkésőbb 1993. március 10-ig beküldeni. A kimagasló anyagi és erkölcsi elismeréssel járó díjat a Magyar Innovációs Alapítvány Kuratóriuma által felkért tudósokból, egyetemi tanárokból, gazdasági és üzleti szakemberekből álló bíráló bizottság ítéli oda az arra érdemesnek.
