Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-27 / 26. szám

8 aj Dunántúli napló 1993. január 27., szerda Középiskolai humán képzés a Janusban és a Kodályban Több út is vezet a célhoz Ma már minden iskolában új és új módszereket próbálnak ki­dolgozni a pedagógusok. Gyak­ran csak egy jó ötlet kell az eredményesebb munkához. Tu­lajdonképpen nem találták fel a spanyolviaszt a Janus Panno­nius Gimnázium és Szakközép- iskola, illetve a Kodály Zoltán Gimnázium tanárai akkor, ami­kor humán képzést indítottak, mégis számottevő a különbség, ami az új és a régebbi munka között megmutatkozik. A szemlélet más A Janusban a négy év során a történelmet, a magyar irodalom és nyelv tárgyat, a zenetörténe­tet, a művészettörténetet, a filo­zófiát (vagy inkább a gondol­kodás történetét) sőt, lassan a földrajzot is integráltan tanulják a diákok. Ez annyit jelent, hogy kor és téma szerint egyeztették a tananyagot, így egy-egy törté­nelmi időszakról többirányú, széles spektrumú ismeretszer­zésre nyílt lehetőség.-A decemberi történelemta­nári konferencián a miénkhez hasonló programokról számol­tak be a kollégák - mondta el dr. Fischerné dr. Dárdai Agnes, a humán munkaközösség veze­tője. - Baranyában azonban mi voltunk az elsők. A lényeg az, hogy óraátcsoportosítással a történelmet előbbre hoztuk. Ez egyfajta racionalizálás, az is­mereteket így hatékonyabban tudjuk átadni. Mindez egyszerű metodikai kérdés. A képzés hivatalos neve: szinkron tantervű humán prog­ram. Az ötletadó, M. Császár Zsuzsa.- Harmadik éve tanítunk eb­ben a rendszerben. Az eredmé­nyek már láthatók, például a vizsgákon is, ahol a felelőnek egy-egy korszakot kell komple­xen bemutatnia. Nem a tudás a több, hanem a szemlélet más! De talán az sem érdektelen, hogy ezek a tanulók olvasottab- bak a társaiknál, s büszkék szel­lemi összetartozásukra is. Barta Imrénél művészettörténetet ta­nulnak. A századforduló ma­gyar művészetét például a Mo­dern Magyar Képtárban tárgyal­ták. ..-Jelenleg 15 tanuló válasz­totta a művészettörténetet, mint érettségi tárgyat is. Az tény, hogy le kellett mondani a régi, manuális tevékenységekről, ke­vesebb a rajzos feladat, a hang­súly a műalkotások elemzésére tevődött át. Aki azonban raj­zolni akar inkább, azt is megte­heti. Diák és tanár számára áldoza­tot követelő munkát jelent ez a képzés. A tanulók, miközben reál tárgyaikból a szokásos órá­kat veszik fel, a humán tár­gyakból intenzívebben készül­nek, s ez a terhelés meglehetős erőpróba. Az is igaz, hogy eredményeikkel ösztönzik a többieket is. A pedagógusok számára elsősorban az okoz ne­hézséget, hogy nincsenek ké­szen eszközök, szemléltető anyagok, mindent maguknak kell megcsinálni, összeszedni, fóliasorozatot, videofelvételt készíteni, a vizsgákat kidol­gozni. Az érdeklődés nagy, tartanak is rendszeresen tájékoztatót, hírverést maguknak. Az igazga­tónő, dr. Hetesi Istvánná azzal is kiegészítette az elmondottakat:- Minden igényes humán munkaközösség a mi cipőnkben jár: átalakítani, újítani próbál. Sajnos, a négy év adott óraszá­mai erősen megkötik a kezün­ket. Jobb lenne, ha például egy alacsonyabb reálkövetelmény- nyel koncentráltabb humán képzést nyújthatnánk azoknak, akiket ez érdekel jobban. Kísérleti szellem Lényegesen kevesebbet írha­tunk egyelőre arról a vállalko­zásról, melyet a pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumban kezdtek meg az idei tanévben. Tavaly ősszel megindították humán ta­gozatukat, ahová azok a gyere­kek kerültek, akik az átlagosnál nagyobb érdeklődést mutattak a művészetek, az irodalom, a tör­ténelem, az idegen nyelvek, vagyis a szorosabban vett em­beri, humán értékek és tudomá­nyok iránt. A cél az volt, hogy segíteni tudják a gyerekeket egyéni ér­deklődésük kielégítésében, de ezen túl későbbi továbbtanulási terveik valóra váltásában is. Az induló képzésről még korai lenne értékelő ítéletet mondani, de részleteiről az igazgató, Ve­res János szívesen nyilatkozott.- A magyar és a történelem a preferált tárgy, a nyelvvel. Harmadik osztálytól lépnének be az olyan tárgyak, mint az esz­tétika például. Jelenleg egy 36 fős osztályunk tanul ebben a rendszerben. Nem sok hagyo­mányunk van ... Természettu­dományos tárgyakból a törzs­anyagot tanulják a gyerekeink, tulajdonképpen csak a hangsú­lyok tolódtak el. Annyi biztos, hogy aki ide jár majd, annak va­lószínűleg jobb esélyei lesznek egy sikeres jogi felvételire, mint egy sikeres műszakira. Ettől függetlenül a harmadik osztály­tól fakultációs órákban megma­radnak a reál tárgyak is, hogy ne legyen esélytelen senki. Mi azt is szeretnénk, ha ezzel a kép­zéssel más szemléletű emberek kerülnének ki az iskolánkból, olyanok, akikről el lehet mon­dani: „Tessék, ezt a gyereket nem kell odaerőltetni a szín­házba, hiszen ez magától is el­megy ...” Az biztos, hogy a Kodály Gimnázium most induló humán képzési programja előtt még nagy lehetőségek vannak. Sze­rencsés, hogy olyan iskolában vállalkoztak erre, ahol a kísérle­tező szellem szintén nem idegen a pedagógusoktól. Jelenleg is a 22 osztályból 10 speciális. Mindehhez itt is hozzájárul egy fontos tényező, az, hogy a gárda kiegyensúlyozott, vannak iga­zán tudós tanáregyéniségek, de vannak szakmához vagy más módon kapcsolódó műhelyek is. Egy a lényeg: felkészültebb, jól tájékozódó, a megszerzett tudásanyagban könnyen eliga­zodó fiatalokat nevelni. Talán nemcsak a humán gondolko­dásmód vírusával oltják majd be őket, hanem esetleg még versenyképesebbek is lesznek, amire nagy szükségük lesz eb­ben a farkastörvények uralta vi­lágban. H. I. Gy. Művészettörténet óra a Janus Gimnáziumban Fotó: Proksza L. Postaszolgálat! bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Az iskolások rendszeresen látogatják a szőkédi könyvtárat Fotó: Proksza László Szőkédi könyvtárélesztgető A kocsmából a dombtetőre Története kész regény - mondják a falubeliek. Való igaz, a kevesebb mint 400 lel­kes falu könyvtára, amely egy- időben Szőkéd kocsmájába is bekéredzkedett, valamikor szebb napokat látott Ez oly­annyira igaz, hogy az 1948-as megalakulását követő években a „pécsi járás első olvasási lehe­tőséggel bíró könyvtárává vált” - írja róla jelenlegi vezetője, Müller Kálmán, aki a polgári foglalkozására nézve esztergá­lyos. A Vándor János nevéhez köthető hőskorszakban még II. Rákóczi Ferenc nevét is felvette a kis fiókintézmény és a ,Járás legjobb könyvtára” címet is el­nyerte. Annakidején, amikor a köny­vek a kocsmába költöztek, Vándor János Magnusz József segítségével a tűz karmaiból is ki tudta menekíteni az egyszer- volt értékeket, de évtizedekkel később, 1987-ben az érdekte­lenség apályától, a tanácsi bü­rokrácia szégyellni való önzésé­től - a könyvek akkori szégyen­letes kiárusításától nem. Felinger József - amíg csak .az ereje bírta - Vándor János nyomdokait követve gondozta a könyveket, de Egerágra költöz­tetését, „bekörzetesítését”, majd a könyvek szó szoros értelmé­ben vett széthordását ő sem tudta megakadályozni. Később, már a rendszerváltás után, a bibliofilek szerencséjére Karakai László került a falu élére - szól a dokumentum -, aki maga is az elsők között és könyvadománnyal sietett az új­jászerveződő könyvtár segítsé­gére. Ahogyan Horváth Gábor, Fehér Józseféi mások is. A gyűjtést Felinger József vezette. Hónuk alá csapott könyvekkel érkeztek a kultúr- ház könyvtárszobájába a kisdi­ákok is: Schaub Mirjam, Bu- nyevácz Dóra, Müller Viktor, Müller Melinda és osztálytár­saik. Érkezett könyv a szom­szédvár Egerági Könyvtárból, közel ötszázzal ajándékozta meg őket a megyei kórház.- Néhány ritka, becses saját értékre is büszkék lehetünk - mondja Müller Kálmán. - Sző­kédi lakos dr. Kovács Attila pszichológus, neki köszönhet­jük, hogy vallási tárgyú könyve­ink, Bibliánk van, sőt, helyi szerzőktől is vannak könyveink: Müller Géza a község mező- gazdaságának történetét, Felin­ger Jóska bácsi pedig - akitől a könyvtári teendőket átvettem - bevonulását és hadifogoly éveit írta meg.- Olyan községről van szó - mondja a polgármester -, ahol a vízvezetéképítéstől a gazdasági gondokig számtalan a tenni­való. Szerény kezdeményezé­sünknek - aminél most sajnos vannak sürgősebb teendőink is - mégis időszerűséget ad. hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztériumtól 30 ezer, a Pécs-Baranyai Kulturális Ka­marától 10 ezer forintot nyer­tünk pályázat útján, majd a tes­tületi ülésünkön 20 ezret sza­vaztunk meg könyvtárfejlesz­tésre. így gondolkodhatunk egy kisebb, könyvtárszobához csat­lakozó olvasóhelyiség kialakí­tásán is. A kezdeményezés je­lentőségét én többek közt abban látom, hogy egy falu a saját kul­turális igényei szerint, a saját akaratából képes megvalósítani valamit, amit most majd igazán a magáénak tudhat. B. R. Jön a Mini-Mercedes! A veszteséges évet záró stuttgarti Benz művek változ­tatni kíván üzletpolitikáján, és ismét élre kíván kerülni az au­tógyárak öldöklő versenyében. Terpeszkedő monstrumok ter­vezése helyett a Mercedes-mér- nökök a jövőben többet kíván­nak törődni az egyszerű autósok igényeivel. Konkrétan ez azt je­lenti, hogy a híres autógyár elő­ször rukkol elő kisautóval, amely ráadásul még a Volks­wagen Golfnál is kisebb. A tetszetős „városi Merce­des” mindössze 3,80 méter hosszú, két ajtós, a csomagtartó ajtaja pedig felfelé nyílik. Négy személy kényelmesen elfér az üléseken, ám annál kevesebb csomag helyezhető el hátul. A legnagyobb titoktartás mellett kifejlesztett prototípus lényegé­ben elkészült, az olasz forma- tervezők csupán az utolsó simí­tásokat végzik rajta. Érdekes újdonság, hogy a kiskocsi elekt­romos, illetve dízelmotor meg­hajtású. Ennek a kombináció­nak az az előnye, hogy a városi használat során a környezet nagy mértékben kímélhető, míg a városon kívül, dízelolajjal üzemelve (3 liter 100 kilométe­ren) egyszersmind az akkumu­látorok is újratölthetők. A há­romhengeres dízelmotorral egyébként 160 km/óra végse­bességet lehet elérni. A stuttgarti autógyár a „hib­ridüzem” kifejlesztésével az amerikai környezetvédelmi elő­írásokra is gondolt. Kaliforniá­ban például 1998-tól drasztikus megszorításokat vezetnek életbe, öt évvel később pedig már az autók tíz százalékának nem lehet égésterméke. A dí­zelmotor az első tengelyt hajtja meg, az elektromos a hátsót; a két hajtómű egymástól függet­len. A parkolást szervokormány könnyíti meg, ezt leszámítva a normál kivitel nem kínál semmi extrát. Tervek szerint ez a vál­tozat kb. harminc ezer márkába fog kerülni. A Mini-Mercedes sorozatgyártása 1996-ban kez­dődik meg. Csempészáru-cikklista Az a kis hír, miszerint su­gármérő berendezéseket állítot­tak üzembe a záhonyi határál­lomáson, joggal kelthetett iz­galmakat, de ugyanakkor érdek­lődést is az irányban: hányféle cikkel kísérleteztek a csempé­szek az elmúlt évben, és mik voltak az igazán kurrens áruk? Ha a viszonylag kis helyen, nagy érték behozatalát tekintjük irányadónak, akkor a különböző kábítószerek mellett az urán­származékokról kell szót ejteni. Hozzák a kis, sötétbarna pasztil­lákat, amelyek atomerőművek fűtőanyagául is szolgálhatnak. Ugyancsak „traznitutasként” lépi át határunkat a vörös por, vagy vörös higany, amely sok­kal kisebb helyen elfér, mint azok a dollármilliók (!), ame­lyeket értük egy-egy közel-ke­leti ügynök szívesen megad. Ha a tételeket külön-külön nézzük - mondja a vámőrségi főnyomozó — akkor első helyen az alkohol áll, majd a gépkocsik következnek. Az elkobzott üve­gek sok tízezres tételben állnak a raktárokban. De van ott BMW 750-es vagy 500-as Merci is. 1992 első kilenc hónapjában több mint száz ilyen hamis ira­tokkal érkező nagyértékű kocsit sikerült lefoglalnunk. Ezután jön a füstös áru. így mondják az expresszvonatok kutatói, akik leginkább Pull- mann-kocsik padlásairól kotor­ják össze a - természetesen gazdátlan - cigarettás csoma­gokat. A „toplistán” ezek után a sportviseletek szerepelnek. A drága szabadidő-ruhák össze­préselve, zsákba húzva utaz­nak a kamionokon, mint „hé­zagkitöltő rongyok”, miközben a Reebok divatcipők és a Wec­kenbrock cég más sportcikkei habszivacs göngyölegben ke­rülnek „Fragile”, azaz töré­kenynek minősített ládák ru­galmas bélésére. A rangsorban a márkás órák, a bizsunak álcázott aranytár­gyak, az ikonok, majd a legcsat- tanósabb holmik: a fegyverek következnek. Utóbbiak eseté­ben már azt is kiügyeskedték a csempészek, hogy szétszedett állapotban, mint alkatrészek, ár­tatlan külsőt mutassanak. A lel­tárba tartoznak még azok a gyógyszerek, amelyek már kö­zel állnak a droghoz. Záróepizódként megemlít­hető, hogy Ukrajna felől meg­kezdődött a közép-ázsiai ere­detű élőállat-csempészés is. Legutóbb 1150 kirgiz teknőst, 21 siklót és 15 skorpiót fogtak el egyetlen furgonban. A vámo­sok annak ellenére rájuk talál­tak, hogy az ajtókon többnyelvű felirat állt: „Ne közelíts!” L. B.

Next

/
Thumbnails
Contents