Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-27 / 26. szám

1993. január 27., szerda üj Dunántúli napló 3 Fúzió - „maghasadással”? Szakmunkásképző igazgatója mond a döntésről:- A közgyűlési határozatról mi csak az újságból értesültünk. Nem hívtak meg és hivatalosan nem is tájékoztattak bennünket. Igaz, korábban kérték a tantes­tület véleményét a szóban forgó három változatról. Az egyik szerint képzési szintek, a másik szerint a szakmai profilok sze­rint osztaná meg erőit a két in­tézmény, vagy közös igazgatás alá vonnák, ahogy az be is kö­vetkezett. Marad a zsúfoltság? Én egy negyedik változatot javasoltam, mert úgy éreztem, hogy alapvető gondunkat - a zsúfoltságot, a helyhiányt - az egyik változat sem oldja meg. Arról most nem is szólok, hogy az integrált szakközépiskolai képzés beindításával lendületet kapott az iskolánk, ahová több mint ezerötszáz diák jár; az itt kínált szakmák iránt óriási az érdeklődés. Tavaly a város hoz­zájárulásával fölvettük Zsolnay Vilmos nevét, a névadó ünnep­ségen a Zsolnay-család tenge­rentúlról érkező leszármazottai is vendégeink voltak. Mind­amellett diákjaink többsége ma is a Szigeti úti öreg, már évek­kel ezelőtt alkalmatlanná nyil­vánított épület olajkályhákkal alig felfűthető termeiben tanul. De „albérlők” vagyunk a Köz­társaság téri Általános Iskolá­ban is! Az üzemeltetési költsé­geket, a korszerű szakképzés más, hiányzó feltételeit most nem is sorolom.-Én abban a megoldásban gondolkodtam - folytatja az igazgató -, hogy kapjuk meg a velünk ugyancsak szomszédos Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola épületét - eh­hez is csak egy falat kell áttörni - és az iskolánk a tankonyhától a szaktantermekig végre egyet­len helyen lenne! A közgazda- sági szakközépiskola pedig megkapná a Köztársaság téri Általános Iskola épületét. Ez az ő önállóságuknak, profiljuknak is megfelelne, és az egyre keve­sebb gyerekkel működő Petőfi utcai Általános Iskola pedig be­fogadhatná a francia tagozatos Köztársaság-térieket. Sajnos, itt már több érdek ütközik. És azt sem tudom, csökkenthetők-e ezzel az összevonással túlórák. Mindenesetre én örülnék a leg­jobban, és boldogan lennék partner a további munkában, ha meggyőznének a fúzió életké­pességéről, előnyeiről. Mit mond dr. Sas Gábor, a szomszédos intézmény igazga­tója?- Magát az előterjesztést még nem láttam, de nagyjából tu­dom, miről van szó. Az egyik érv szerint így szélesedne a kö­zös intézmény szakmaválasz­téka - holott nyilvánvaló, hogy csak összegződne. Persze, az kétségtelenül anomália, hogy azonos kapacitással dolgozunk párhuzamosan futó programo­kon. Korábban laza „konföde­rációról” esett szó, hogy milyen is lesz a kapcsolatunk valójá­ban, az döntően a leendő igaz­gató személyétől függ. Herold Gyula kollégám szerződése a tanév végével lejár, én nyug­díjba vonulok. Az új igazgató személyéről viszont ‘legkésőbb április végéig dönteni kell, hogy szeptemberig egyáltalán ter­vezni tudjon, be tudja osztani a szakokat, el tudja osztani a fel­adatokat a tanárok között. Vé­leményem szerint a túlórák száma sem csökkenthető az összevonással, hiszen a felada­tok ettől nem lesznek keveseb­bek és nem mérséklődik a zsú­foltság sem. Sőt, ismerve az új rendelkezéseket, amelyek a tú­lórát évi 200 órában maximál­ják, azon kell gondolkodni, hogy van-e elegendő pénz a hi­ányzó státuszok betöltésére. Segítségre van szükség Annyi bizonyos, mind az idegenforgalmi, mind az ven­déglátóipari oktatásnak hatha­tós segítségre van szüksége, hi­szen a város elsősorban ebből a két ágazatból és nem a bányá­szatból fog megélni. B. R. Most főleg a volt Szovjetunió országaiba szállítják a pezsgőt a pécsi gyárból Fotó: Läufer L. Négymillió palack az idei terv Talpra áll a pezsgőgyár Egymillió forint készpénz­zel, több mint 20 ezer hektoli­ter készlettel, 81,3 milliós adóssággal vágott neki az önálló vállalkozás rögös útjá­nak tavaly nyár végén a Pécsi Pezsgő Italtöltő és Forgal­mazó Kft. Fél év alatt sikerült bebizonyítaniuk, mégiscsak jó üzlet a pezsgőgyártás, a bel­földi piacon megerősítették pozíciójukat, a volt szocialista országokba is növelték ex­portjukat. A valamikor igen szép ered­ményeket felmutató Pannonvin Rt. a keleti piac összeomlása Vida Dezső festőművész és Németh Sára keramikus kiállítása nyílott meg tegnap Siklóson, a Gimnázium Táncsics Galériájá­ban. A bemutató április közepéig tekinthető meg az iskolában. Fotó: Läufer László Mindennapi lázálmaink ság nélkül való - pillanatot, amit egyébként legfeljebb rend­őrért kiáltva tehetnénk közhírré vagy a szomszédainknak me­sélhetnénk el. Ne higgyem azt se, hogy gyermekkorában vesz­teglő társadalmunk kortünete. Ne jussanak eszembe más, megfontoltabb lövöldözések, postarablások, ne lázítsak, tér­jek vissza szűkebb pátriámba, a Pécsi Körzeti Stúdió csütörtöki, sokszínű összeállításából ne a magára hagyott zalai vállalko­zásfejlesztési alapítvány csődje, ne a fővárosi Magyar Vállalko­zásfejlesztési Alapítvány ci­nizmusa foglakoztasson. Intem magam, hogy a Jövőjét fogcsi­korgatva építő Ocsény, Grábóc példáját véssem az agyamba, ne a garéi hulladéktároló körül kia­lakult patthelyzetet - energiá­kon lovagoló jelenünk meddő küzdelmét a „megfelezett” jö­vőidő ellen, amiből egyelőre csak az indulatok időzített bombái érzékelhetők. Ne fo­hászkodjak Sellyéért, ahol a né­gyezer hektár föld árválkodik, ne szisszenjek fel a politikai köpönyegforgatáson, amely ugyancsak a pécsi stúdió adásá­ban egy csatlós ország egykori vezérezredesét szeretné szebb­nek látni. Ne féltsem a kirakat ártatlan foglyát, a talán nagyon tehetséges pécsi fiatalembert, akit - hol is másutt? - a Frideri- kusz-féle cirkusz porondján lát­hattunk; azon a mesei poron­don, ahol ki-ki oroszlánként ugorhat át a szavak mézeska­lács-karikáján. És azt se je­gyezzem meg - alattomosan politikai szekértáboromra ka­csintva -, hogy a zsidóverő skinheadek ügye csak az Esti Egyenlegre tartozik. Viszont tapsoljak a Hét-nek az egyes csatornán, tudván, hogy vezető pártunkban lehet­nek olyanok is, akik Balkánig se látva Trianon átkát dübörgik. És örvendjek is szabadon, mert fejünk fölött ezúttal nem nik­kel-szamovárok, hanem a nik- kel-AWACS-ok röpködnek. A társadalom gyerekkora? Vagy éppen ez a „gyerekkor” marad reménynek? Nem tudni, hogy az általunk ismerni vélt, irracionális fogyasztásra beren­dezkedett civilizációnkban, me­lyet a modernitás fogalma alá próbálunk begyűmi, milyen, számunkra még ismeretlen tör­vények munkálnak. Mit hoz a népvándorlás, például a még va­lódi, szerves közösségek kül­dötteinek megjelenése - ahogy a Geopolisz adásában, a kitűnő francia filmben láthattuk -, akik még hazaküldik a pénzt szeret­teiknek, ismerik a honvágy ér­zését s hatalmat és erőt szá­mukra még eredendő közössé­gük ad? Bóka Róbert miatt fizetésképtelenné vált, az elmúlt nyár elején kénytelen volt öncsődöt jelenteni. Az eljá­rások megkezdése után a cég akkori vezetői szorgalmazták a cégen belül jól elkülöníthető termelő egységek működőké­pességének fenntartását, ame­lyet az önálló vállalkozások lét­rehozásával valósítottak meg. így alakult meg júliusban a Szőlő-Bor Kft., Villány, vala­mint az egyszerűsített nevén csak Pécsi Pezsgő Kft-nek titu­lált palackozó üzem. Nem indultak rózsás kilátá­sokkal. A csődtömegből nekik is ki kellett venni részüket, „örökségként” óriási készlet- és adóssághalmazt kaptak. A va­lamikor csaknem 6 millió pa­lack pezsgőt gyártó üzem ter­melése a hazai és az exportke­reslet 1991-es zuhanórepülése miatt egymillióra csökkent. A raktárak megteltek eladatlan készletekkel, az új vállalkozás­nak 200 ezer palack jóminőségű pezsgő piaci elhelyezéséről is gondoskodniuk kellett. Kertvéllesy Lászlóné igaz­gató szerint az volt a nagy sze­rencséjük, hogy az itt megma­radt dolgozók bíztak a sikerben, önálló vállalkozásként talpon tudnak maradni. A hazai piac megdolgozásával nem volt kü­lönösebb gondjuk, a vevők igé­nyelték terméküket. Az év vége közeledtével az értékesítés fo­lyamatosan növekedett, a kará­csonyi és az újévi ünnepek pe­dig meghozták a várva várt si­kert. Volt olyan kereskedő - mondja az igazgatónő - akit ka­pacitáshiány miatt vissza kellett utasítaniuk, pedig a két ünnep között is megállás nélkül dol­goztak. A pezsgők egy. részét még exportálni is tudták, a volt Szovjetúnió területén létesült FÁK-országokba, valamint Horvátországba is szállítottak, ha nem is nagy mennyiségben.- Minden vásárlói igényt ki­elégítünk - magyarázza Kert­véllesy Lászlóné. - Nincs válo­gatás, a pár száz palackos meg­rendelést ugyanúgy komoly üz­letnek tekintjük, mint a több ezer darabról szólót. Panaszra nincs okunk, a kereslet nem csökkent, már most van 200 ezer palackra szóló exportmeg­rendelésünk. De azért tudjuk, csak pezsgőből megélni hosszú távon nemigen lehet. Ezért már gyártjuk az úgynevezett fűsze­rezett borokat, még ebben a fél­évben megkezdjük az alkohol- mentes pezsgők és a habzóbor palackozását is. B. G. A rendőrség a rendszerváltozásban Sajtópályázatot hirdetett a Belügyminisztérium „A rendőrség a rendszervál­tozás folyamatában” címmel sajtópályázatot hirdetett a Bel­ügyminisztérium a Hanns Sei­del Alapítvány támogatásával. A társadalom és a fegyveres erők című kutatási és oktatási tervhez illeszkedő pályázat célja a civil társdalom rend­őrökről alkotott képének alakí­tása, a rendőrség és a polgárok viszonyának fejlesztése. A pályázatra az 1992. július 1. és 1993. június 30. között megjelent illetve megjelenő új­ságcikkeket, műveket, soroza­tokat, továbbá ugyanezen idő­szakban sugárzott rádió- és té­véműsorokat lehet benyújtani. Egy szerző vagy alkotócsoport csak egy pályaművel indulhat. A lapokban közölt írások fény­másolatait illetve a rádióban és a tévében közvetített műsorok kazettáit időrendi sorrendben, a megjelenés helyének és idejé­nek feltüntetésével kérik bekül­deni, mellékelve a pályázó ne­vét és lakcímét. A pályázat ha­tárideje 1993. július 15. A pá­lyaműveket a Belügyminiszté­rium sajtó- és tájékoztatási fő­osztályának - 1051. Budapest, József Attila utca 2-4. - kell címezni. A pályázatokat felkért szakértők bírálják el, a díjak odaítéléséről külön bizottság dönt majd. A három kategória - újságcikk, rádiós valamint tele­víziós műsor mindegyikében egy-egy hetvenezer forintos első, negyvenezer forintos má­sodik és harmincezer forintos harmadik díjat osztanak ki. Az eredményhirdetésre „A társadalom és a fegyveres erők” című országos konferencia ke­retében, ősszel kerül sor. (MTI) Tájékoztató kiadvány új szakokról A szociálpolitikus és szociá­lis munkás képzésről jelentetett meg tájékoztató füzetet a JPTE Bölcsészettudományi Karának Szociálpolitikai tanszéke. A kiadvány ismerteti a szoci­ális munkás és szociálpolitikus képzés céljait, bemutatja a tan­széket és természetesen foglal­kozik a felvételi tudnivalókkal. A tanszék elküldte a kiad­ványt Dél-Dunántúl számos gimnáziumába és szakközépis­kolájába, de az új szak iránt ér­deklődők Pécsett, az Ifjúság útja 3. szám alatt, a „B” épület 308-as szobájában is hozzá jut­hatnak. Márciusban szóbeli tájékoz­tatót is szerveznek a képzésről. Döntés két középiskola összevonásáról Főként az érintett isko­lákat érte váratlanul a Pé­csi Városi Önkormányzat legutóbbi közgyűlésének döntése. A városatyák két középiskola - a Zrínyi Miklós Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakkö­zépiskola valamint a Zsol­nay Vilmos Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola és Szakmun­kásképző - összevonására voksoltak a közoktatási bi­zottság előterjesztése alap­ján. Az összevonás azt je­lenti, hogy a két intéz­ményt közös igazgatás alá vonják, és természetesen gazdaságilag is egységessé válna. A javaslat egyik szerzője, Déri Tibor, a Polgármesteri Hi­vatal Közoktatási, Közművelő­dési és Sport Irodájának közép­iskolai szakreferense egy kö­zelmúltban tartott munkameg­beszélésen - a középiskolákat fenntartó önkormányzatok érte­kezletén - is ismertette az ösz- szevonás fő indokait. Elmondta, hogy a két, közös főbejárattal rendelkező, térben is kapcso­lódó intézményben párhuza­mos, egymást tartalmukban is átfedő oktatási programok in­dultak, gazdaságtalan a számí­tástechnikai géppark, az okta­tástechnológiai eszközök fej­lesztésének „különútja” is, a mostani 35 százalékos, kórosan magas túlóraarányt 10-15 száza­lékra lehetne mérsékelni rész­ben az áttanítások révén, aho­gyan csökkenthető lenne a dél­után tanuló csoportok száma is. Az összevonás a szükséges mér­tékű létszámcsökkentéssel, il­letve bérmegtakarítással járna. Mindez a város ez évi költ­ségvetését sem terhelné több­letkiadással, és 1994-től kifeje­zetten olcsóbb, gazdaságosabb lenne az új intézmény fenntar­tása. Mi legyen a neve? A közgyűlésen hosszabb vita csak a leendő elnevezés körül kerekedett, hogy a keresztvíz alá tartandó „gyermek” egye­lőre az igencsak fantáziátlan Pécsi Kereskedelmi, Idegenfor­galmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola és Szakmunkás- képző nevet kapja. A javaslat korántsem egyik napról a má­sikra, zeuszi szikraként pattant elő a fejekből, az előterjeszté­sen szereplő dátum szerint már a tavalyi, december 17-i köz­gyűlés napirendjén szerepelnie kellett volna. Ezért annál meglepőbb, amit Herold Gyula, a Zsolnay Vil­mos Kereskedelmi és Vendéglá­tóipari Szakközépiskola és Képernyő előtt Az elmúlt napokban Komlón, az Iparos Ház felé forduló ka­nyarban valaki puszta kedvte­lésből kispuskával rálőtt az apám-vezette öreg Trabantra. Mellette, az első ülésen ott ült a kórházból akkor hazaérkezett fiam. Ép bőrrel megúszták. Sze­rencséjükre - szerencsénkre - csak a tönkrement szélvédőt kellett azonmód kicserélni. Óva intettem hát magam, ne legyek elfogultabb a szokottnál; ne lázítson kósza és felelőtlen suttyók életveszélyes szórako­zása, hiszen nem vagyunk híjá­val az épp ilyen veszélyes, a so­káig észrevétlen, lassan ható, de annál biztosabban ölő mérgek­nek sem. Adjak inkább hálát az isteni kegyelemnek és térjek vissza mindennapi dolgaimhoz. Gondoljak a csekélyke előnyre, hogy okulásul közhírré tehetem, mint az életünkből ellesett, hi­deglelős, abszurd - mert tanul-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents