Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-23 / 22. szám

> 1993. január 23., szombat aj Dunántúli napló 11 A szászvári magán-bányászkodás jövője lassan formálódik Vége a műszaknak a szászvári bányában Proksza László felvételei A hirtelen jött enyhülés és olvadás sártengerré tette az utat. Már messziről látni, szén­iszaptól feketült kerekű bu­szokról, gépjárművekről, hogy melyik jött az akna felől. Ahogy kaptat föl az út, csúszik a kocsi eleje, fröccsen szembe a sár, s erre föl még a nap is elvakít. Ki kell szállnom a kocsiból a so­rompó előtt, hogy benézzem a továbbvezető utat. Szászváron megoszlanak a vélemények. Aki kívül maradt, lesajnálja a bányászokat, időnként rosszízű megjegyzéseket tesz. Aki pedig fölvállalta a bányászkodás nagy rizikóját, összeszorított foggal, reménykedve dolgozik. Átmenetileg örvendett is. Hiszen jó startot vettek, aztán ahogyan az lenni szokott, kezd alábbhagyni a lelkesedés. Pedig immáron három hónapja, tavaly októbertől, magukért fejtik a szénét, küldik föl a tele csilléket a legjobb minőségű hazai szén­nel. A bányabejárat, a körlet piszkos, szenes-sáros. A hangulat sem jobb momen­tán. Kovács István vájár, társa­ival együtt most érkezett föl a fejtésből. Meglehetősen fáradt, meggyötört.- Tudtam, hogy nehéz lesz - mondja -, de ezzel együtt sem vágyok elégedett. Kevés a pénz. Megírtuk, közismert már. Szászvár okos döntés után ma­gánbánya lett, bár a szóhaszná­lattal nem mindenki ért egyet. Egy betéti társaságba ékelt kft. - sajátos jogi konstrukció, de ügyes - vette kezébe a bányász­kodást. Néhány célratörő em­ber, néhány valamit tenni is akaró fölvállalta, hogy a bánya- bezárás helyett inkább privát vonalon fusson tovább a szén- termelés. Ez nem amolyan önprivatizá­ció volt, zsíros falat. Kényszer, a szó legszorosabb értelmében. Megőriztek néhány munka­helyet, megtakarították a bá­nyabezárással járó költségeket, nem kis kockázatot vállalva, nem kis terhet vállra véve. Biztos vagyok benne: így jó. És így természetes: ma még senki sem elégedett Szászváron. Verbőci József, a vállalkozás legfőbb motorja, a Szászvár Bánya Kft. és Szászvár Bánya­társulás Bt. ügyvezető igazga­tója szerint a múlt és a jelen harcol egymással, s még nem tudni, ki győz. A régi mentali­tás: jár a táppénz, a szociális örömök, meg minden, s igyek­szem is kihasználni azt. Az új: csak abból lehet fizetni, amit megtermeltek és értékesítettek. Amire nincs pénz, az hiába jár, arra nem futja. Szokoly Károly szintén ügy­vezető igazgató, főmérnök, bi­zakodó.- Másképpen megélni nem lehet. Úgy véltem, a kérdésem jo­gos:- Ki vetette föl először a ma- gánbányászkodás gondolatát?- Ezt nem lehet megvála­szolni. Azaz, hogy a ránk vo­natkozó kormányhatározat fo­galmazta meg: vagy bezár Szászvár, vagy valamiféle önálló társaságban megpróbál­juk üzemeltetni. Scheidler János, ugyancsak ügyvezető igazgató, - főköny­velő - hasonlóképpen. Az ő hangjából kevesebb optimiz­mus csengett ki.- Nincs igazán bázisévünk - jegyezte meg halkan. - Nincs mihez viszonyítanunk. Amíg ál­lamilag termeltünk, jószerivel kívülre semmire se kellett fi­gyelni. Ki törődött a piaccal? Ki az értékesítéssel? Most más a helyzet. Mondja: azt hitték, télen nagy szükség lesz a szénre, fő­leg januártól élénkülhet majd a kereslet. De eddig nem jeleztek sehonnan sem piaci felfutást. Mi lesz akkor majd tavasszal vagy nyáron? Az első hónap jó volt, a második, harmadik ép­pen hogy.- Mikor kérdezzem: meg­érte-e a vállalkozás?- Majd májusban, júniusban. A bányászok aggódnak: mi lesz, ha mégiscsak befuccsol minden jószándék ellenére a magánbánya? Akik itt marad­tak, azok mind azért maradtak, mert nem akartak, nem mertek másba belevágni. A korábbi öt­száz főből mindössze 130-an. Miksai Béla lakatos művezető mindezek ismeretében magya­rázza, hogy a korábbi 37 lakatos helyett heten maradtak s vagy húszféle tevékenységet kell el­látniuk. Nincs pihenő. Egyébként Mázán lakik, negyvennégy éves, forgácsoló technikus. Megkérdem:-Ha bezárt volna a bánya, mihez kezd?- Jó kérdés! -válaszolja. Aztán hozzáteszi, konkrétan megkerülve a választ, hogy el­képzelései azért vannak. Hason­lóképpen, mint Roznovszky Elemér, aki 1975 augusztus 4-e óta vájár ebben az üzemben, s őszintén mondja, amit egyéb­ként is kiéreztem szavaiból, egyetlen elégedett embert nem találok köztük. Többségüknek, mivel a kör­nyékbeli falvakban laknak, leg­följebb a mezőgazdaság marad, mint némi perspektíva. Talán élnek még öregek, akik a múltra emlékezve tudják, egykor itt a szászvári-mázai szénmezőn az aknák idényjel­leggel működtek. Amikor kel­lett a szén, beindították a fejtést, amikor nem, az emberek kimen­tek a mezőre, s a mezőgazda­ságból kapartak a bányászkodás mellé némi jövedelmet. Lehet, hogy ismét ez követ­kezik? Scheidler János:- Az sem kizárt, hogy az idény-bányászatot vissza kell hoznunk. Igaz, a mi bányásza­ink többségének más megélhe­tést biztosító földje nincs. Érthető: a bizonytalanság ku­tya nehéz dolog. Mesélik, hogy itt, Szászvá­ron, jószerivel azért ehhez is hozzá lehetett szokni, hiszen öt-tíz esztendőnként, periódu­sosán jött vissza a hír: előbb-utóbb fel kell hagyni az aknával. Aztán maradtak még. A jelenlegi elképzelés évi 30-38 ezer tonna szén kitermelése, ér­tékesítése. Utóbbi igen fontos: ebből, a bevételekből élnek. Lassan három óra múlt. El­ment a munkásokat szállító utolsó a busz is, s majdnem ma­gam maradtam: ma gazdaságo­san csak egy műszakos terme­lést tudtak fölvállalni, s jósze­rével alig néhányan lézengenek az üzemben már. Ahogy átme­gyek a kihalt udvaron, apró termetű kutya fut elém, bal mellső lábát furcsán megemelve tartva. Éppen a tappancsát törte nyomorékká valami. Nem sok meggyőződéssel, de az idegent megugatja. Kozma Ferenc Szénnel telnek a szállítójárművek Magyarul — magyarán Szók vagy szavak? Webber uralja a Londoni West End-et A musical-rajongók csapatai megrohanták a jegyirodákat Sir Andrew Lloyd Webber Sunset Boulevard című legújabb zenés darabjának jegyeiért, noha az új darab bemutatójára csak öt hó­nap múlva kerül majd sor, és a helyárak a West Énd-show-k történetének eddigi legmaga­sabb tarifái. A tavaly lovaggá ütött zene­szerző munkái uralják a londoni West End-et, s a Sunset Boule­vard premierje után a Macskák, Az operaház fantomja, a Star­light Express valamint a József és a színes, szélesvásznú Álom­kabát című musicallel együtt már öt Webber-művet játszanak majd egyidejűleg London vi­lághírű szórakoztató negyedé­nek színházaiban. Eladják a Figarót? Lehetséges, hogy a Le Figaro eladására kényszerül a francia sajtómágnás, Robert Hersant. A Les Echos jelentése szerint a vállalkozó csoportja, a Socp- resse pénzügyi nehézségekkel küzd, és bizonyos, hogy a 73 éves sajtómágnás kénytelen lesz megválni tulajdona egy részé­től. A legvalószínűbb, hogy az országos URH-adások népsze­rűségi listáján második helyen álló Fun rádió kerül eladásra, ám a várhatóan 200 millió fran­kos vételár csak pillanatnyi enyhülést hozhat. A csoport ve­zető lapja, a Le Figaro tavaly 600 millió frankos jövedelemtől esett el a reklámbevételek csök­kenése miatt, és bár a belső át­szervezésekkel sikerült a vesz­teséget 30 millióra mérsékelni, nem látszik remény a kilába­lásra. Találós kérdésként is gyak­ran föl teszik, melyik a helyes: szók vagy szavak. A kérdés alapja a magyar szótövek vál­tozatossága. A szó egyes számú szótári alaknak többes számban két változata is hasz­nálatos: szók és szavak. A he­lyes felelet a föltett kérdésre az, hogy mindkettő helyes, de bizonyos megkötésekkel. Idők folyamán ugyanis a két válto­zat között jelentéseltérés ala­kult ki. A szók a szófaji rend­szer valamelyik csoportjába tartozó tagok összessége, pél­dául: névszók, hatátozószók, indulatszók stb. A szavak vi­szont az alkalmilag összeálló csoport ömlesztett tagjai, pél­dául: ismeretlen szavak, meg­magyarázandó szavak stb. A só szavunk többes alakvál­tozatai: a sók és a savak. Élesen elkülönülnek jelentésük alap­ján még a kémiában kevésbé jártas ember számára is. (Köz­ismert a B.Shaw nevéhez kap­csolódó Móricka-vicc, amely röviden így szól: Az órán kü­lönféle sókat kell megnevezni. Móricka az angol író nevét mondta. Elégtelent kapott. Az apja otthon kifaggatta. A be­számoló végén az apa igazat adott a tanárnak, mondván: hi­szen az sav.) Ilyen kritikusak még a daru szavunk többes számú és s kép­zős alakjai is. A darvak egyér­telműen a sokszor megénekelt költöző madarak v alakban re­pülő csoportját jelenti, a daruk pedig a munkagépeket. A kér­dést tovább szőve, hogyan ala­kul a daru szavunk s képzős alakja? A darvas a régibb, az ősi, amely ma már inkább csa­ládnévként fordul elő. Eredeti­leg melléknév, s olyan vize­nyős, lápos terület jelzője, ahol ezek a vízimadarak tanyáztak, otthonosak voltak. Foglalko­zásnévként nyilván nyelvi ab­szurdum, kényszeredett, szel­lemtelen szójáték, ha valaki azt mondja a bátyja vagy az öccse foglalkozásának megnevezé­sére, hogy darvas, és darukeze­lőt ért rajta. Találkoztam már azon vi­tatkozókkal is, hogy a faluk vagy a falvak-e. a helyes. Erre is azt mondhatjuk, hogy vol­taképpen mindkettő, de még­sem egészen. Ha konkrét érte­lemben vesszük, akkor faluk. Például: a szigetvár-kaposvári országút a következő falukon vezet keresztül... általáno­sítva viszont falvak. Például: az aprófalvak gondjai... - a falvak lakossága ... Az s kép­zős alak is gyakran vita tár­gya. A szavazatok többsége a falus(i)ra esik, a falvas csak újabban vált közhasználatúvá főként a szociográfiában. A nem városi ember hovatarto­zásának meghatározására álta­lában elfogadjuk a falusi ala­kot. Ellenben ha például Le­ányfalu, Kétújfalu melléknévi alakját kérdezik, nem egyér­telmű a leányfalusi, kétújfalusi alak helyeslése. Vannak, akik a -falui változatot tartják elfo­gadhatónak. Ebből viszont egy újabb kérdés következik, nevezetesen az, hogy aki ta­nyán lakik, az vajon tanyai vagy tanyasi. A falui analógiá­jára tanyai, a városi analógiá­jára tanyasi. Egyelőre választ­hat kiki ízlése és nyelvérzéke, valamint a családi hagyomány szerint. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés február 1-jén (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐ­LAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. Vili. em. A január 9-i lapban közölt rejtvény megfej­tése: „Mit csodálkozik, Ön nem szokott hetente zoknit váltani? Utalványt nyertek: Kadarkúti László, Pécs, Zsolnay V.u. 47/É., Kálmán Tamás, Lánycsók, Muck L.u.5., Madács József, Pécs, Aidinger J.u. 26., Major Gézáné, Szászvár, Si­mon I. u. 4., Maul Vanda, Szigetvár, Batthány u. 2/1. Az utalványokat postán küldjük el. * *

Next

/
Thumbnails
Contents