Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)

1993-01-23 / 22. szám

1993. január 23., szombat üj Dunántúli napló 7 A pécsi Polláck Mihály Műszaki Főiskola Fotó: Proksza László Vállalkozói-management szakirány a műszaki főiskolán ✓ Átfogóbb ismeretek az üzemmérnöki diplomához Minden marad a régiben? 21 milliárd privatizálásból Az idén további 37 állami vállalatot adnak magánkézbe Mexikóban, s ezzel befejeződik a Salinas-kormány csaknem öt­éves privatizációs programja. A privatizációs csomag a többi között tartalmazza a mexikói te­levízió két csatornájának érté­kesítését, egy színházi vállalat és a hivatalos napilap, a Náció­nál eladását. Az idei második szakaszban pedig az állami biz­tosítóintézet, egy bányavállalat és egy tejipari kombinát kerül magánkézbe. A most közölt adatok szerint eddig összesen 362 céget privatizáltak, s ebből mintegy 21 milliárd dollárnyi bevétele származott az állam­kasszának. Swatch Car A Volkswagen német autó­gyár visszalépett attól a tervtől, amelynek alapján a Swatch néven világhírűvé vált bohókás tömegórák svájci gyártójával szövetkezve állított volna elő környezetkímélő kisautókat. A bienne-i óracég, amelynek ter­mékeiből több mint 100 millió talált eddig gazdára világszerte, közölte: kitart a „Swatch Car” elképzelése mellett más — egye­lőre meg nem nevezett - partne­rekkel. A legmodernebb alap­anyagú karosszériával és nem szénhidrogén-üzemanyaggal működő erőforással felszerelt autó prototípusa állítólag már létezik, de az egész programot a titkolózás homálya fedi. A svájci cég 1996-ra szeretne megjelenni a piacon az új ko­csival. Új McDonald’s Újpesten A McDonald’s étterem­lánc-hálózat ez évi bevétele várhatóan meghaladja majd a kétmilliárd forintot - mondta Fazekas Endre, a cég magyaror­szági gazdasági igazgatója an­nak kapcsán, hogy kedden új autós McDonald’s gyorsétterem nyílt Újpesten, a Váci úton. A cég öt évvel ezelőtt nyi­totta első gyorséttermét Buda­pest Belvárosában, az újpesti pedig már 11-ik. A közeljövő­ben három új éttermet szeretné­nek nyitni, kettőt Budapesten, egyet pedig Miskolcon. A gyorséttermi-hálózat alap­anyagainak 99 százalékát hazai szállítóktól veszi. Éttermeikben tavaly mintegy 12-14 millió vendég fordult meg. A tavalyi forgalmuk meghaladta a másfél milliárd forintot. A McDonald’s eddig mintegy 15 millió dollárt fektetett magyarországi üzlete­ibe. A cég felső vezetése Ma­gyarországot jó piacnak tartja, mivel a forgalom dinamikusan nő, 2000-ben várhatóan mint­egy 50 McDonald’s étterem működik majd hazánkban. Az elmúlt évtizedekben a műszaki felsőoktatás tantervei­ben szinte kizárólag a szakmai tárgyak, ismeretek szerepeltek, amelyek mindössze néhány óra idegen nyelvvel, esetleg más tantrággyal egészültek ki. Ezzel szemben az ipar és a technoló­gia rohamos fejlődése szüksé­gessé tenné a tudományágak szélésebb skálájának oktatását. Ezt a szükségletet felismerve, idén szeptembertől vezeti be a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola az építő üzemmérnöki szakon a vállalkozói-manage­ment szakirányt. Összevont döntésrendszer Mint dr. Bársony János, az Építész és Építőipari Intézet igazgatója elmondta, az elmúlt időszak gazdasági-politikai vál­tozásai átalakuló társadalmi cé­lokat, értékrendszereket, dön­tésmechanizmusokat fogalmaz­tak meg. Ez indokolja a társa­dalmilag szükséges gazdasági célok megvalósítását segítő szakemberképzés átgondolását, újrafogalmazását. A felsőokta­tás intézményrendszere korsze­rűtlen. A túlélés egyik fő felté­tele: olyan szakemberek kép­zése, akik a gyakorlati életben megfelelő mobilitással rendel­keznek, naprakész ismereteik vannak a körülöttük zajló fo­lyamatokról, ennek ismeretében hozzák meg műszaki-gazdasági döntéseiket.- Az elmúlt időszak műszaki felsőoktatásának szinte kizáró­lag műszaki célrendszere volt, most ezen kell változtatni. A gazdasági egységek szétapró­zódása és önállóságuk dinami­kus növekedése feltétlenül szükségessé teszi az eddig kü­lönálló műszaki, gazdasági és pénzügyi szakvonal együttmű­ködési formája helyett, az ösz- szevont műszaki-gazda­sági-pénzügyi döntésrendszer működtetését. Míg korábban a végzősök néhány nagyobb épí­tőipari vállalatnál kaptak biztos állást és csak a műszaki felada­tok megoldásával kellett foglal­kozniuk, mára jelentősen meg­változott a helyzet, mert a diá­koknak állás hiányában vállal­kozniuk kell, amihez a műszaki mellett, pénzügyi és gazdasági ismeretekre is szükségük van. Világbanki támogatás A JPTE, a Baukomplex Épí­tőipari Rt., a Pécsi Vízmű és a PMMF közösen adott be egy pályázatot a Felzárkózás az Eu­rópai Felsőoktatási Alaphoz (FÉFA), amelyet a Világbank is támogat. „A Pécsi Universitas keretén belüli tényleges koordi­náció és kooperáció kialakítá­sával többfokozatú képzés kié­pítése” című pályázattal elnyer­ték az alapítvány támogatását.- Ez lehetővé tette, hogy adott mérnöki területeken a végzős évfolyamból alkalmas­ság és tanulmányi eredmény alapján kiválasztandó hallgatói csoportokkal, tanulókörökkel szervezetszerű és szakiránnyá fejlesztett oktatást vezessünk be. A szakirányt vállalko- zói-managementnek neveztük el, ez a modulrendszerű okta­tásban a szűkebb szakosodás helyébe lép az 5.-6. félévben. Kísérletképpen tavaly szeptem­bertől bevezettük a közműépí­tés-üzemeltetés és környezet­védelem, valamint a szerkeze­tépítő szakirány mellett a vál- lalkozói-managementet is, a műszaki főiskola építő szakán, idén szeptembertől jóváhagyott tan terv formájában oktatjuk majd. Célunk, hogy az alapkép­zésben szereplő üzemgazdaság­tan, építésszervezés és egyéb építési műszaki-gazdasági is­meretek mellett a végzősök el­igazodjanak a fő pénz­ügyi-számviteli törvényekben, jogszabályokban, ezek kisvál­lalkozásoknál történő alkalma­zásában, tudjanak pénzügyi ter­vet, mérleget, gazdasági elem­zést készíteni, ismerjék a rájuk vonatkozó főbb jogszabályokat. Az oktatás keretében a Bau- komplex Rt. és a Pécsi Vízmű készíti elő feldolgozásra a diá­koknak a konkrét esettanulmá- myokat, például, hogy dolgoz­zák ki a Hullámfürdő üzemelte­tési tervét. Egyetemi diploma Az üzemmérnöki diploma megszerzése után a diákok a JPTE Közgazdaságtudományi Karán két éves képzés kereté­ben szerezhetnek egyetemi dip­lomát. Ilyen szempontból nem tekinthető zsákutcának a főisko­lai képzés, mert a megfelelő ambíciókkal és képességekkel rendelkező diákok a főiskola után egyetemi végzettséget sze­rezhetnek a Pécsi Universitason belül, amelyet 1991-ben a JPTE, a POTE és a PMMF ala­pított közösen. Hajdú Zs. Az Alkotmánybíróság is ki­mondta, amit a politikusok jóré­sze már előre jelzett: az Or­szággyűlés népszavazás útján nem kényszeríthető arra, hogy feloszlassa önmagát. Miért született ez a döntés? A jogállamiság védelme okán. A bíróság megerősítette, hogy bármiféle indíttatású népszava­zás csak az alkotmányosan ho­zott törvények keretei között jöhet létre, ezért a népszavazás­ról szóló törvényt összhangba kell hozni a hatályos alkot­mánnyal. Az állásfoglalás ugyanakkor védi az Országgyű­lést is a munkájába való alkot­mányellenes beavatkozástól. Népszavazás tehát törvénye­sen nem kezdeményezhető? De igen, csak nem az Országyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben - hangzott az Alkotmánybíróság állásfoglalása. Csupán jogászok Ugye ez? Jóval több annál. A népszava­zást követelő 170 ezer aláírás A nyolcvanas évek közepén a lakosság összes kiadásaiban az élelmiszerek, az élvezeti cikkek együttes aránya 42-43 százalék volt, ezen belül az élvezeti cik­keké 14,5-15 százalék. Fűtésre, háztartási energiára kiadásaink­nak csak 3,7-3,9 százalékát for­dítottuk. A családi költségvetés mintegy 8-10 százaléka „ment el” tartós fogyasztási cikkekre, a jövedelem 25-26 százalékát pedig a szolgáltatások emésztet­ték fel. Napjainkra a helyzet alapo­san megváltozott. Ennek egyik oka, hogy az egyes alapvető fo­gyasztási cikkek ára lényegesen gyorsabban nőtt, mint a ritkáb­ban vásárolt termékeké, másik oka az életszínvonal folyamatos csökkenése. 1992-ben - ma még csak becslések állnak rendelkezsére - az ország lakosságának élet- színvonala az 1980-as évek in­duló színvonalának 85-86 szá­zalékát alig éri el. A háztartások kiadási szerke­zetét tehát alaposan módosítani kellett. Vannak bizonyos kiadá­sok, amelyeken nem lehet taka­rékoskodni. Ilyen a fűtés, az energiafelhasználás, a közü­zemi szolgáltatások díja és ter­mészetesen a közlekedési tari­fák. Az alacsony jövedelmű ház­tartások kiadásaiban mind na­gyobb hányadot tesz ki a lakás- fenntartás - a lakbér, a fűtés, vi­lágítás. Sokan nem is tudják megfizetni e szolgáltatásokat. Szeptemberi adatok szerint élelmiszerre a teljes családi jövedelem 38 százalékát fordí­tották, 11,6 százalékát szeszesi­talra, cigarettára költötték. (Ez mögött égető társadalmi gon­dok, feszültségek húzódnak: a létminimum alatt vegetálok elé­gedetlensége, a nyomasztó gaz­dasági helyzet, bizonyos réte­gek jogos panaszai. Az aláírók­ról nem mondott, nem is mond­hatott elmarasztaló ítéletet az Alkotmánybíróság. Mégis minden marad a régi­ben? Nem maradhat, két okból sem. A Parlament nyilvánva­lóan levonja majd a következte­téseket a munkáját illető, az alá­írások tízezreivel megerősített bírálatból. De ami mindennél fontosabb: gazdasági és szociá­lis intézkedésekkel segíteni kell a létminimumon vagy az alatt élőkön, mindazokon, akiknek a vállára a mai jelentős átalakulá­sok aránytalanul nagy terheket raknak. Az Alkotmánybíróság csak a módszert helytelenítette, a célt nem: cselekedni a rászorulók érdekében. P. T. utóbbiakon nem tudtak, de nem is akartak takarékoskodni.) E réteg egészségügyi célokra - gyógyszerre, mosásra, testápo­lásra - viszonylag keveset költ, mégis többet mint korábban, hi­szen az olcsóbb termékek eltűn­tek a boltokból, kénytelenek a drágábbat megfizetni. Különösen kedvezőtlen a nyugdíjasok fogyasztási szer­kezete. Az élelmiszerkiadások 35 százalékot tesznek ki, a la­kásfenntartás 19 százalékot, a cigaretta, ital mindössze 7,2 százalékot köt le a családi pénz­tárból. Legfontosabb szórako­zási lehetőségük a tévé, a rádió, az előfizetési díjak a jövedelem 1 százalékát viszik el. Ha azon­ban a készülékeket cserélni kell, a kötlségvetés azonnal felborul, hiszen egy közepes színes tévé csaknem félévi nyugdíjba kerül. Közlekedési kiadásaik viszony­lag alacsonyak, újságra, könyvre szinte alig költenek. Nem lett könnyebb a több gyerekes családok helyzete sem. A 3 vagy többgyereket ne­velő családok az átlagosnál töb­bet kénytelenek ruhára, cipőre költeni, ezek a kiadások a csa­ládi jövedelem 10 százalékát is leköthetik. A lakásfenntartás költségeire a bevételek 30-35 százalékát is ki kell adniuk, ami sokaknak megoldhatatlan. A lakbérrel és közüzemi díjakkal legtöbbször ez a réteg marad adós. Tartós fogyasztási cikkekre csak esetenként és a legszüksé­gesebbekre telik. A régi szociá­lis háló már nem, az új még nem védi e családokat az elszegé­nyedés veszélyétől. Nyitrai Vera Életszínvonal - 1993 Mire, mennyit költünk? Szálkák Újság Marcinak A kilenc éves Marci október derekától nem jár iskolába. Sú­lyos betegségén műtéttel segí­tette át a professzor (szavaival: Árpi bácsi), s jött a gipszágy, a gipsz, ma már két mankóval ví­gan közlekedik a lakásban. Szü­lei e néhány hónap alatt éveket öregedtek. Most már boldogok, túl vannak mindenféle veszé­lyen. Önfeledt mosolyuk már lassan leradírozza arcukról az átélt izgalmaktól, a rettegéstől át nem aludt éjszakák és a féle­lemben átélt nappalok gyötrel­meit. Marci továbbra is szótlan, igaz, korábban sem volt bőbe­szédű. Gyógyulásában az orvo­sok, és szülei mellett harmadi­kos osztálytársai is főszerepet játszottak osztályfőnökük (Éva néni) vezetésével. Minden hé­ten levelek tömegével lepték meg az eleinte nagybeteg, ké­sőbb már lábadozó kisfiút, s amint lehetett, meglátogatták őt a klinikán, a lakásán. Üres új­ságlapokból maguk készítettek nyolc oldalas lapot, fejlécén ennyi olvasható főcím gyanánt: Viccek Marcinak - Gyerekszáj. S az oldalakon olvasható kéz­írásukkal viccek, jókívánságok és rajzok váltják egymást. Meghatott a kilencéves gye­rekek ragaszkodása beteg tár­sukhoz, s ahogy visszavárják. S még valami: amikor osztályfő­nökük megváltoztatta a tantermi ülésrendet, a gyerekek egyhan­gúan kijelölték Marci helyét. A kis ebadták talán ma még fel sem fogják, hogy osztálytár­suk sikeres gyógyulásában és felépülésében maguk is orosz­lánrészt vállaltak. Kilenc éve­sen emberségből máris jelesre vizsgáztak. Erdei séta Gyönyörű a januári tavasz, erdei sétára csábít. Nosza, jár- tassuk meg lábunkat, szívjuk tele tüdőnket friss levegővel, s talán még hóvirágot is találunk. Remeterét felé tartva lépés- ről-lépésre megdöbbentőbb a látvány: hatalmas fák derékba törve, tövestül kifordulva, combnyi-deréknyi vastagságú ágak lógnak alá a még sudár törzsekről. Nem hiszünk a sze­münknek. Ekkora vihar lehetett ? - tanakodunk feleségemmel és két kislányommal, aztán meg­győződünk, hogy nem a vihar végzett ekkora pusztítást az er­dőben, hanem az ónos eső. Ezt az avaron könnyűszerrel meg lehet állapítani, hisz oly szoro­san tapad a földhöz, mint ha odabetonozták volna, bottal is nehéz feltúrni. Az utakon, a járdákon autót, bokát, lábat, könyököt, csuklót törő ónos eső itt az erdőben a fákat tépte, törte, szaggatta. Lapis felé tartva kerülgetjük az ónos eső áldozatait, a kidőlt, élettelenül is útakadályt jelentő fákat, rég lombja vesztett ha­talmas ágakat, Lapisnál már a természetet pusztító ember név­jegyeként otthagyott (szándé­kosan odahordott) háztartási és egyéb szeméttel teli nylonzsá­kokat, szanaszét heverő üres festékesdobozokat, műanyag flakonokat vagyunk kénytele­nek kikerülni. Lehangoló lát­vány. Ez még az ónos esőnél is pusztítóbb! Mert az legalább csak télen gyilkosa az erdőnek! Betétlap? Nincs!- Lefogadom, hogy ezután még úgy sem hagynak betétla­pot a parkolóban, egyéb helyen akár vétlenül is meghúzott au­tók szélvédőjén a „tettesek”, mint korábban. Mert nincs az az autós, aki a saját érdekei, azaz zsebe ellen cselekedne az új bo- nus-malus kötelező gépjármű­biztosítási rendszerben. így az­tán tovább balkanizálódik a közlekedésünk - mondja egy szuszra autós barátom. Emlékszem, néhány éve be­szorították kocsiját a parkoló­ban. Mivel már késésben is volt kapkodott, s egy óvatlan kor­mánymozdulattal meghúzta a mellette állót. Szidta magát ügyetlenségéért, de a késése el­lenére is a világ legtermészete­sebb módján kitöltött egy betét­lapot, még a tetejére azt is rá­írta, hogy elnézést a történte­kért, berakta az általa meghú­zott kocsi ablaktörlője alá, és el­robogott. Nem hagyta cserben „áldozatát”, mert tudta, bárki, ő maga is bármikor járhat hason­lóképpen, s a vétlen károsult így kártérítésben részesül az elkö­vető kötelező biztosítása alap­ján. Hallgatom tovább elkesere­dett érveit:-Most vajon hányán csele­kednének hasonlóképpen? Félő, nem sokan. A magyarázat egy­szerű: ha beismerem, hogy másnak kárt okozok, arra ráfize­tek. Ugyanis áttesznek a ma- lusba és a büntetőszorzóval nö­velt malus-díjat kell majd fizet­nem. Az sovány vigasz, ha az adott biztosító esetleg a betétla­pomon feltüntetett címemre ki­értesít, hogy az általam okozott kárért ennyit és ennyit fizetett, s ha ez olyan kis összeg, akkor még mindig megéri zsebből té­rítenem a biztosítónak, mintsem a malus miatt annak többszörö­sét fizessem rá évekig. A biztosítók állítják, hogy ők eleve ráfizetnek a kötelező gép- járműbiztosításra, még a cas­córa is, ezért emelik folyton a díjaikat. Ők legalább érvényt szerezhetnek elhatározásaiknak De mi, autósok mit tehetünk? Csak fizetünk, fizetünk és ret­teghetünk, hogy a járgányunk­ban akár vétlenül kárt okozó nem hagy betétlapot, és akkor aztán végképp rá is fizetünk. Ezt jól kitalálták! Murányi László

Next

/
Thumbnails
Contents