Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-18 / 17. szám
8 uj Dunántúli napló 1993. január 18., hétfő . K0 Ipo ika Clinton a Fehér Házban Itt a nagy csapat A karmester és zeneszerző maga az elnök lesz Szovjet atombomba Prága régiót vált? Budapest, Varsó (és talán a nem hivatalos Prága is) túl van az első meglepetésen Klaus cseh miniszterelnök kijelentései nyomán, aki szerint „Visegrád a Nyugat áltál'kreált mesterséges folyamat, amely egyáltalán nem érint bennünket”, azaz az újév napján megszületett Csehorszá- göt.'Miért kellett meghökkennie az eddigi csehszlovák-len- gyel-magyar‘hármas többi tagjának? Mert - Jeszenszky magyar külügyministzer szavaival - „mindnyájan egyetértettünk abban, hogy közös történelmi gyökereink, á sok hasonló adottság és probléma indokolja az együttműködést”. És mert - a lengyel külügyi szóvivő megfogalmazásában - a többi partner „támogatta és támogatja a visegrádi csoport országainak együttműködését”, mivel az egyrészt „stabilizáló tényező Közép-Európában”, másrészt Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia „integrációs lehetőségeinek mércéje is.” Megváltozott volna most ez a mérce? Az új Prágának, úgy tűnik, mások lesznek a külpolitikai orientáció fő vonalai, mint a réginek voltak. Az ok? Úgy ítélik meg, hogy Csehország földrajzi-stratégiai helyzete más mint Csehszlovákiáé volt. Mit nem akar ezért a cseh kormány? Nyilvánvalóan érdekeivel ellentétesnek tekinti, hogy a jövőben is összefüggésbe hozzák az országot a közép- és kelet-európai konfliktusokkal, ahogyan Klaus mondta, „a térség balkanizálódásával”. Mit akar tehát Prága? Egyértelműen teljesjogú tagságot az Európai Közösségben, mielőbb, csakúgy mint mi és a többi visegrádi ország. De Csehország úgy érzi, mostantól előnyös lehet számára, ha sorsáról a térség egészének bonyolult helyzetétől elválasztva döntenek majd a brüsszeli országok. A cseh kormány ezért régiót remél váltani? A „nagy Európában” - a régiók kontinensében - Csehország elsőszámú integrációs partnereinek így nyilván Németország és Ausztriát kivánja tekinteni. Si- kerül-e neki? Nemcsak az ő gondja. Számunkra már az sem kis kérdés: a környezetünkben mi kivel fogunk tudni a korszerű integrációs normák szerint együttműködni a jövőben - addig is, amíg bennünket is felvesznek az EK-ba. Együtt a régió más országaival vagy egyedül? Kocsis Tamás Ha az ember hónapokig a saját érdeklődésének fókuszában áll - márpedig az amerikai elnökválasztási küzdelem élharcosainál bizony ez volt a helyzet -, a közvélemény óhatatlanul a legapróbb dolgokat is megtudja róla. Bili Clinton élete, már amennyire ez lehetséges, ezért szinte nyitott könyv ma az Egyesült Államokban. Kedvenc filmjétől (Casablánca) kedvelt zene-stilusáig (Elvis, jazz és gospel) és állítólagos szeretőiig, macskájától tej-allergiájáig nincs tán olyan adalék, amelyet az újságok és a tévé ne teregetettek volna ki. A szűk stáb Az érdeklődés persze érthető, hiszen a . szuperhatalomként gyakorlatilag a világpolitika porondján egyedül maradt USA elnöki posztja valószínűleg napjaink legfontosabb, legfelelős- ségteljesebb közfunkciója a Földön. Ám legalább ennyire lényeges az is, milyen csapat veszi körül a Fehér Ház új lakóját, kiket választott ki adminisztrációja vezetőiként, s milyen kilátásokat villant fel az elmúlt hetekben felállított gárda az elkövetkező négy esztendőre. „Szándékom olyan kabinetet létrehozni, amely elődeimhez képest sokkal jobban tükrözi a mai Amerikát” - Ígérte meg már jó előre Clinton, s nincs olyan, bármilyen elszánt ellenfele, aki nem ismerné el, hogy ezt az ígéretet hiánytalanul teljesítette. Az új, demokrata adminisztrációban minden eddiginél nagyobb szerephez jutnak a nők, a fekete bőrű, vagy spanyol ajkú politikusok, s több más társadalmi kisebbség is joggal érezheti, hogy nagyobb megbecsülésben részesül. Polgárjogi aktivisták, környezetvédelmi csoportok, feminista szervezetek egyaránt igyekeztek „szóhoz jutni”, s az előjelek arra utalnak, hogy Clinton személyi döntései, több hullámban végrehajtott kinevezései általában elégedett reakciókat váltottak ki. Fiatalos, pragmatista, szakértelemmel és a washingtoni politikacsinálás tudnivalóival felvértezett, aktiv és törekvő személyiségek - legtöbbször ezeket a jelzőket lehetett hallani, olvasni a január elejére „feltöltött” gárdában. Akadnak, igaz, kivételek is. Warren Christopher például, aki a külügyi tárcát kapta, a maga 67 évével amolyan „tiszteletbeli felnőttnek” számít a baby boom generációt képviselő kabinet-derékhad mellett. Tapasztalata s képzettsége viszont méltánylandó: a Carter-elnökség idején külügyminiszter-helyetteségig vitte, s olyan fontos megbízatásokat vállalt, mint a Panama-csatorna szerződés kidolgozása, vagy a Teheránban fogva tartott tengerészgyalogos túszok szabadon engedésének elősegítése. Fokozott figyelem kísérte a gazdasági team összetételét is, hisz Clintontól elsősorban e téren várnak határozott lépéseket a Bush jelképezte folyamatossággal szemben a nagybetűs Változásra szavazó amerikaiak. Nos, Lloyd Bentsen személyében egy szintén idősebb, szuperprofi lett a pénzügyek irányítója. Évtizedes szenátusi gyakorlata mellett maga is kacérkodott a Fehér Házzal: 1988-ban Dukakis oldalán a demokraták alelnök-jelöltje volt. Természetesen a kulcsemberek közé számít Les Aspin védelmi miniszter. Ő eddig a képviselőház fegyveres erők bizottságának elnökeként tevékenykedett, s szaktudását, hozzáértését még republikánus ellenlábasai sem igen vonhatták kétségbe. Most, a Pentagon vezetőjeként valószínűleg más szemszögből kell majd megbirkóznia olyan problémákkal, mint a hadiköltségvetés visszafogása, a világ válságövezeteinek kezelése és így tovább Névleg nem visel miniszteri rangot, és tradicionális módon megkülönböztetett szerepet játszik a Fehér Házban a nemzet- biztonsági főtanácsadó. Anthony Lake mögött hosszú kül- ügyminisztériumi karrier áll, de volt egyetemi tanár, dolgozott saját Massachusetts-i mintagazdaságán - s távolról sem mellékesen Christopher régi barátja. A 2.vonal A szűk stáb, az említett kulcsemberek mellett és mögött természetesen a második, sőt a harmadik vonal összetétele sem elhanyagolható, hisz az elnökcsere kapcsán a szövetségi kormányzat sok ezer funkciójába került új ember. A Clin- ton-csapat remélt sikerei szempontjából az is legalább ennyire fontos, miként tudja az új elnök kihasználni a kedvező adottságot, azt, hogy a következő négy évben demokrata politikusként demokrata többségű képviselőházzal és szenátussal működhet együtt. A mószer, ahogy Mr. Clinton, létrehozta kormányát, emlékeztet arra, ahogy kampányát vezette: számos vélemény és nézőpont képviselőit vonta be, ahelyett, hogy a Demokrata Párton belüli rivális eszmerendszerek közül választott volna. Végső soron tehát magának tartotta fenn a tehetséges muzsikusok körében a karmester és a zeneszerző szerepét egyaránt - használta e kézenfekvő zenekari hasonlatot minap elemzésében a tekintélyes New York Times. A jellemzés találó; most már csak az a kérdés, valóban létrejön-e a „nagy csapat” együtt-muzsiká- lásából az elvárható és beígért összhangzat? Szegő Gábor Az első szovjet atombomba egyik egykori tervezője elismerte, hogy robbanószerkezetük az amerikai atombomba pontos mása volt, s készítésekor több száz oldalnyi külföldi hírszerzési jelentés állt rendelkezésükre. A bejelentés azon a rendezvényen hangzott el, amelyet a moszkvai Kurcsatov Intézetben - a nukleáris kutatások legfőbb moszkvai központjában - tartottak az intézet névadója születésének 90. évfordulója alkalmából. Igor Kurcsatov 1943-tól egészen 1960-ban bekövetkezett haláláig irányította a szovjet atomprogramot. Julij Hariton akadémikus, a bomba főkonstruktőre és Jurij Szmimov - egy másik fizikus - elmondták: több korábbi, a témával foglalkozó kémjelentés után 1945 második felében a szovjet tudósok a hírszerzéstől megkapták az első amerikai atombomba nagyon részletes leírását. Miután számos kísérlet Nem is volt olyan régen, amikor a hatalmas anyaország és a közelében lévő sziget, Kína és Tajvan rendszeresen ágyúval lőtte egymást. Ma Csang Kaj-sek egykori menedékhelye a maga húszmillió lakosával a térség tigriseinek egyike, világ- viszonylatban is elképesztő gazdasági növekedéssel, ami a múlt évben elérte a hét (!) százalékot, az ipart illetően a nyolc és az egy főre eső jövedelmet illetően a tíz százalékot. Gazdaságilag a két Kína sosem deklarált, de mindenki által számontartott vesenyében pontosan olyan eredmény született, mint mondjuk a két Korea, vagy éppen a két Németország viszonylatában: a kapitalizmus k. o.-val győzött. Hogy mekkora erőfölénnyel, arra jellemző, hogy ez a fél bajoror- szágnyi sziget - gondoljunk a magyar államadósságra - 90 milliárd dolláros devizatartalékkal rendelkezik és ez azt jelenti, hogy 1992 telén már Tajvan lett a világ egyik leginkább tőkeerős országa! Ráadásul földrajzi, etnikai és egyéb okokból arra van ítélve, hogy ott, a kínai kolosszus előszobájában a világ legnagyobb piacának első számú haszonélvezője legyen. Reinhold Untér- berger, a Német Kereskedelmi Kamara tajpeji kirendeltségének vezetője szerint már csak ezért is érdemes odafigyelni a révén meggyőződtek róla, hogy az anyag valóban megbízható, az a döntés született, hogy az első szovjet atomrobbantáshoz a már kipróbált amerikai változatot kell felhasználni. A két tudós ezt azzal magyarázta: a bomba készítői meg voltak győződve, hogy valóban fennáll egy amerikai atomtámadás veszélye, s ráadásul egy kudarc esetén féltek Sztálin haragjától is. Hariton ennek ellenére hangsúlyozta: nem szabad eltúlozni azt a szerepet, amelyet a hírszerzési adatok játszottak a szovjet bomba elkészítésénél, hisz a korábbi kutatások révén a szovjet tudósoknak már jó „kezdő pozíciói” voltak. Az első szovjet atombombát végül 1949 augusztusában robbantották fel. Ami viszont a saját fejlesztést illeti, ez lassabban haladt: az első ilyen szovjet atombomba kipróbálására a két tudós szerint csak 1951-ben került sor. tajvani tigrisre: jelen kell lenni akkor, amikor elkövetkezik az igazi Nagy Ugrás a kínai szárazföldre. Máris Tajvan Kína legnagyobb külföldi beruházója (tavaly több mint hatmilliárd dollárt költött és a közös vállalatok száma a tízezer felé közeledik. A sziget egykori nevét viselő Formozai-szorosban most nem lövedékek, hanem levelek, csomagok és telefonhívások cikáznak oda-vissza (legalábbis ami a 24 millió levelet és az évi nyolcmillió telefonhívást illeti, mert a csomagok útja bizony ma még egyirányú ...) Ezek az impozáns számok ráadásul annak ellenére születtek, hogy a Peking és Tajpej közötti hivatalos kapcsolatok enyhén szólva még mindig nem az igaziak. De a kínai leleményesség határa a csillagos ég. Tajvan Hongkongba irányuló óriási exportjának több mint a fele - egyes becslések szerint a háromnegyede - tovább megy innen Kínába. Aligha véletlen, hogy 1991-ben a Hongkongba érkezett tajvani áruk mennyisége 1990-hez képest ötven százalékkal (!) növekedett. Tajvan tele van pénzzel. 1996-ig 300 milliárd dollárt szánnak autópályákra és szupervonatokra. Japán, német és francia mammutok vetekednek a tigris kegyeiért. Washington. Építőmunkások már készítik az állványzatot a Pennsylvania Ávenuen a beiktatást követő felvonulásra. A színpompás ünnepségre a kapitoliumi beiktatást követően január 20-án kerül sor. 90 milliárd dollár devizatartalékkal Tajvan tigrise Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Dubrovnik várja a tavaszt A Croatia Airlines Boeingje 16 kerek hónapnyi szünet után ér földet a dubrovniki reptér be- tonjánt. Felülről szép és barátságos a táj, olyan, amilyennek szerelmesei ismerik. „Dubrovnik, az egykori Raguza - írja Josko Belamarie horvát író - évszázadokon át egyfajta Fata Morgana volt a balkáni sivatagban. De a kultúrának ez a sajátos oázisa sosem lehetett szabad a hátország, a térségre oly jellemző agresszív durvaság közelségétől ...” 1993 legelején ez a megállapítás sokszorosan igaz. A táj ugyan most is szép, de a nemrég kivonult szerb és montenegrói csapatok kegyetlen pusztítás nyomait hagyták hátra az Adria Gyöngyén és környékén. Mindenütt látszik, hogy a természet és az emberi kultúra, együttes csodája, az 1358-tól 1808-ig önálló tengeri köztársaság a minap még megszállt frontváros volt. A Konavle-völgyben, amit sokan csak-a Provence szépségéhez mérnek, alig van ép porta. Cilipi faluban, amit egykor előszeretettel kerestek fel lágy mediterrán tájak festői, most üszkös romok merednek az ég felé. A Hotel Admiral mellett egy kiégett pizerria fekete falán a megszokott fehér meszelés a tettét büszkén vállaló gyújtogató „névjegyével”: Marko Grandov Bijelo Oljeból, Montenegro, 1992. április 23.” Marko, Marko, mi lenne, ha egyszer a földönfutóvá lett dubrovniki horvátok keresnék meg a te faludat ott fent, szülőfölded fekete hegyei között? Nem nehéz kitalálni, mit válaszolna erre Marko, a szerbek montenegrói szövetségese:- Dubrovnik egy éjszakát sem alhat nyugodtan. A szerb-montenegroi állások nagyon közel vannak hozzá, mindössze néhány kilométerre, Herceg Noviban és Trebinje- ben. Inkább mi kérdezhetnénk azt tőlük, mit csinálnak, ha mi egy éjszaka úgy döntünk, hogy ismét visszamegyünk? Rossz rágondolni egy ilyen lehetőségre. Az Adria Gyöngyét, nemcsak a kultúra, de a civilizáció e fellegvárát, amelynek 1272-ben (!) már alkotmánya, 1301-ben egészség- ügyi hálózata, 1317-ben gyógyszertára, 1347-ben agg-otthona és 1432-ben árvaháza volt, sem az olasz, sem a német megszállók, sem Tito győztes partizánjai nem pusztították el úgy, mint most a „nagyszerbek”. De Raguza dolgos-derűs népe ezután is azt teszi, mint eddig: megpróbál oázis maradni.
