Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-16 / 15. szám
1993. január 16., szombat üj Dunántúli napiö 7 Mi lesz a Mecsek Áruházzal? A Baranyaker Rt. eladja az üzletrészét és az ingatlant Dr. Rajczi Péter a Széchenyi téri megemlékezésen Fotó: Proksza László Emlékezzünk és emlékeztessünk! A hősök üzenete Megnyitása - 1969 - után sokáig jó volt kijárni a pécsi Mecsek Áruházba. Az ötszintes üzletházban szinte mindent megtalált az ember, amit keresett, illetve amit általában a kereskedelem forgalmazott. Aztán, ahogy öregedett és kopott a ház, úgy lett egyre szegényesebb a választék, s eljött az az idő, amikor az 5000 négyzetméteres hasznos alapterület soknak bizonyult. Túl soknak. Pangás és konkurencia 1989. július 1-től korlátolt felelősségű társaságként - tulajdonosai 81 százalékban, a Baranyaker Rt., 10 százalékban a Dunántúli Cipőkereskedelmi Kft. és 9 százalékban a dolgozók - működik a Mecsek Áruház. Két évvel ezelőtt még tisztességes nyereséget csináltak, s szép osztalékot fizettek, bár a válság jelei már kitapintható- akká váltak az elmúlt esztendőben. Merkl József igazgató szerint az ő vállalkozásukat sem hagyta érintetlenül az általános recesszió, a kereskedelem pangása, az uránbánya válsága, mint az sem, hogy a város kereskedelme több új áruházzal - Centrum -, üzletházzal - FÉM A - gazdagodott, s a konkurencia a kisebb vállalkozásokban is egyre inkább megjelent.- A vásárlóképes kereslet annyira csökkent, hogy kénytelenek voltunk olyan megoldást találni, amely a ház működőképességét biztosítani tudja. A második szintet egy betéti társaságnak adtuk bérbe, de pe- chiinkre ez a bt. csődbe jutott, s nekünk is tartoznak. Szerettük volna ezt a szintet kiadni, de a földszinttel, az elhelyezkedése miatt, nem sok mindent tudtunk kezdeni, ezért döntöttünk úgy, hogy inkább bérbe adjuk, s az addig ott lévő osztályainkat költöztetjük fel. Hosszabb távon nem tartható Ezzel tulajdonképpen aligha lehetne bajuk a vásárlóknak, ám azt a bizonyos földszintet egy olyan cég vette birtokba, amely az „átlag vásárlók” előtt nyomban le is zárta a terület nagy részét. Ez a vállalkozás ugyanis csak ügynöki hálózatán keresztül értékesíti portékáit... így az a furcsa helyzet állt elő, hogy adva van egy áruház. Az igazgató elismeri, rossz lépés volt a földszint ily módon történő kiadása, de kényszerhelyzetben vannak. A kérdés: Nem lehetett volna olyan cégnek kiadni a területet, amelyik a köz érdekében, s mindenki megelégedésére általános kereskedelmi'tevékenységet vállalt volna fel? Merkl József szerint miután megkötötték a szerződést, utána jelentkezett egy ilyen társaság...- Azt hiszem senki nem vitathatja, elsősorban a mi érdekünk, hogy minél jobban és eredményesebben üzemeltessük a Mecsek Aruházat. Ezért a többi szintet, az alapterületet jobban kihasználva igyekszünk hasznosítani úgy, hogy a vásárlók megtalálják amit keresnek. Kimondottan luxus-cikkek forgalmazására nem vállalkozhatunk, ezen a környéken ezt nem igénylik. Végigjárjuk az áruházat. Kevés a vevő. Az áruk áttekinthetően vannak elhelyezve, a műszaki cikkeknél óriási a választék, a cipő, az illatszer, a játék kínálattal sincs hiba, azonban a ruházati osztályon nehéz lenne felöltözködni. A bútor osztályon átalakítás, árufeltöltés történik, de azt ígérik, mindenki megtalálja a kedvére való ülő garnitúrát, szekrénysort.- Nem akarom szépíteni a dolgot, az áruház ilyen formán történő működése csak átmeneti, hosszabb távon ez nem tartható fenn. Az az igazság, hogy egy korszerű üzletházat kellene kialakítani, a földszinten ABC részleggel, mert erre lenne igény az Uránvárosban. De az épület is elhasználódott, felújításra szorul. Ehhez pénz kellene, sok pénz, ami viszont a többségi tulajdonos Baranya- ker-nél és a Mecsek Aruház Kft-nél is hiányzik. ABC a földszinten? Mi lesz az áruház jövője? Pa- tacsi József a Baranyaker Rt. vezérigazgatója egyértelműen fogalmaz:- Szeretnénk eladni a 81 százalékos üzletrészünket és az ingatlant, erre pályázatot hirdettünk. Nem titok, társaságunknak sok az öröklött adóssága, a kapott pénzért ezt kiegyenlíthetjük, s ezzel minden akadály elhárulhat, hogy az rt-ben lévő állami tulajdon privatizációja megtörténhessen. Azt, hogy mennyit kérnek az üzletrészükért és az ingatlanért, Patacsi József nem árulta el, azt viszont igen, hogy jelentkezett egy komoly befektető. Bár a hasznosítással kapcsolatban semmilyen kötelezettség nem terheli a leendő vevőt, úgy hírlik, megtartaná az épület jelenlegi funkcióját, sőt, a földszinten ABC-t hozna létre. Roszprim Nándor Dr. Rajczi Péter beszéde a doni katasztrófa évfordulóján rendezett pécsi megemlékezésen. Honfitársaim! Bajtársaim! Ezeréves keresztény magyar kultúrát, múltunk viharos, sokszor pusztulással fenyegető emlékeit is sugárzó téren emlékezni jöttünk most össze. Emlékezni akarunk mi, akik ötven évvel ezelőtti élő és életben maradt tagjai vagyunk a történelemnek, és emlékeztetni akarjuk azokat, akiknek az ötven évvel ezelőtti események már csak történelmi emlékek - ha egyáltalán valamit is tudnak róla - és amelyekről az elmúlt negyvenöt év folyamán az iskolákban, a sajtóban, televízióban, rádióban vagy semmit, vagy csak aljas, hazug rágalmakat hallhattak. Még csak könnyet sem volt szabad ejteni az elpusztult százezrekért, akik ott porladnak messze idegenben a vörös fasizmus, a bolsevizmus hatalmasai által hivatalosan trágya-. dombbá, sertéstenyésztő teleppé vagy sportpályává átalakított egykori katonai temetőkben. Hisz még az itthoni elteme- tettektől is megtagadta a rendszer magyarországi képviselete a minden müveit államban elfogadott elvet a katonai sírok gondozásával kapcsolatban. Elég volt az önostorozásból És most itt, Isten temploma előtt emlékezzünk! Ezeréves itteni kultúránkat - már csak félve mondom ki azt a szót is, hogy keresztény kultúránkat, hisz vannak, akik ezt a szót is gyűlölettel hallják -, tehát keresztény kultúránkat sugárzó Bazilikánkban történelmi egyházaink együtt imádkoztak hazánkért, Szent István államáért, emlékeztek a múltunkra egy olyan tábori lelkész vezetésével, aki maga is ott volt a borzalmak napjaiban, ahol minden emberi képzeletet felülmúló szörnyűségek közepette teljesítették a végsőkig kötelességüket a magyar katonák. Emlékezni és emlékeztetni szeretnék. Nem történelmileg elemzem az eseményeket. De beszélnem kell róla, mert olyan gondolatokat kell nekünk, akkori generációnak átadni a maiaknak, amelyekről beszélni kell. Hazánk - Szent Istvánnak a Szent Koronával szimbolizált Magyarországa - negyvenöt éves megszállás után felszabadult az ősi kultúránktól teljesen idegen, értékeinket, természeti kincseinket semmibevevő, végletekig kizsákmányoló megszállás alól. Szabadok lettünk. De hányán vannak, akik nem tudják - honnan is tudnák -, hogy az emberi szabadság nem korlátlan. Az nem szabadság - sőt inkább annak megcsúfolása - ha mindent csak rombolni, bírálni tudok, de ugyanakkor nem vállalok felelősséget a történtekért, amelyek pedig épp az én magatartásom miatt következnek be. Ez visszaélés a szabadsággal. Demokratikusnak mondott fasiszta-bolsevista szólamok puffogtatása mellett, a magyar történelem teljes tagadásával - de honnan is ismernék a magyar történelmet azok, akik még a koronás címerünk ellen is harcoltak, és Szent Koronánkat múzeumi tárgyként pénzért mutogatják vitrinben, - tehát a magyar történelem ismerete nélkül a szabadság nevében tagadnak minden emberi értékrendet. Állandó gáncsoskodással, parlamenti obstrukcióval folyamatosan akadályozzák, hogy erkölcsileg és gazdaságilag is nyugodtan építhessük tovább azt az európai kulturrendet, amelybe ezer évvel ezelőtt belekerültünk, és amelyből - noha azt még ma is sokan szeretnék - soha ki nem léptünk. A hazája jogtalan jogszabályai által kitagadott Radnóti hirdeti: „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, de tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép.” Mi tudjuk, de vajon tudja ezt minden más nép is, - még a győztesek oldaláról is?! Elég volt az önostorozó „bűnös nép, fasiszta nép” jelzőkből, mellyel magunk, magukat magyarnak valló, és a hírközlő szerveket kisajátító egyének, rosszul értelmezett szabadság-, vagy hatalomvágytól elvakult, gyűlölet által irányított személyek vádolnak minket egyes események, vagy elhangzott mondatok kiemelésével, erölte- tetten felnagyított hangoztatásával itthon, de még veszélyesebben külföldön egészen a washingtoni kongresszusi palotáig. Fogjatok össze! Hazudni nem szabad! De egy ország, egy nép és annak szabadon választott vezetőiről csak a rosszat hangoztatni - ez több mint bűn, ez nemzetközileg életveszélyes, hazánk létét fenyegető magatartás. Lángokban áll hazánk környéke, és mi egymást marjuk. Ä Don mentéről és az ismeretlen tömegsírokból üzennek a mai itthoniaknak hőseink: Ne gyűlöljük egymást! Ne mocskoljuk egymást olyan bajokért, amelyekről nem tehetünk. A Don mentéről jön az üzenet: Testvéreink! Ne gyalázzátok egymást! Fogjatok össze úgy, hogy ne egy hatalomvágytól elvakult törpe kisebbség, hanem a többség, nem a külső erőktől mozgatott vak tömeg, hanem a maga erkölcsi törvényei szerint mozgó nép akarata érvényesüljön. Ez az akarat egyszer megnyilvánult. Most engedjük a népakarat által odaállítottakat dolgozni, és ha itt lesz az ideje, mérjük le, mit tettek. De ne akadályozzuk a munkát, és gya- lázzuk őket olyan problémákért, amelyet talán éppen azok pkoznak, akik gyalázkodnak. És ne legyetek közömbösek! Ne feledjük: a demokrácia és a ma egyesek által sokat támadott nemzeti érzés két különböző fogalom. Egymással nem ellentétesek, de nem is helyettesíthetők. A demokrácia módszer a kormányra kerülők kiválasztásához. Árra a kérdésre felel, ki kormányozzon. A nemzeti érzés viszont egy nagyobb, minket körülvevő közösséghez való tartozás érzése, amely nem azonos semmiféle agresz- sziv sovinizmussal. „Kizárólag kulturnacionalista szellemű nemzet és ország akarunk lenni” - mondta történelmünk hatalmas alakja, a sokat gyalá- zott Mindszenty hercegprímás. Jó hazafiak pedig akkor vagyunk, ha mindazt, ami népünknek egyéni, nemzeti sajátja, bele tudja illeszteni az emberi szolidaritás magasabb összhangjába. Ugyanakkor az emberiség értékeit átadjuk népünknek. Ha azonban egy nép képtelenné válik arra, hogy rendezett állami élet keretében a politika szférájában nemzetként fennmaradjon, a nép- és nemzetellenes destrukció kórokozóit az egészséges szervezethez hasonlóan leküzdje és kivesse magából, mert hiányzik belőle a szükséges erő és akarat, akkor eltűnése a történelem színpadáról beprogramzottnak tekinthető, és csak idő kérdése. Ennek a herderi jóslatnak hordozói, megvalósítói azok, akik mindent csak gyalázni, mindent csak gáncsolni tudnak terrorista támadásoknak megfelelő blokádokkal, sztrájkokkal fenyegetőzve, és azok is - és gyakran ez a kettő összekapcsolódik -, akik nem vesznek részt a közügyekben, távolmaradnak a választásokkor. Az alapvető jó védelmében De nektek is üzennek a doni temetők, legifjabb bajtársaim, ifjú honvédek, akik már nem egy idegen hadsereg segédcsapatai vagytok. És ez az üzenet a világ legnagyobb erkölcsi hatalmának ajkáról hangzott el, amikor a magyar katonai küldöttséget fogadta. Ezt üzeni a pápa: „Akik pedig katonáskodva szolgálják hazájukat, úgy tekintsék magukat, mint akik a népük biztonsága és szabadsága felett örködnek. Ha szolgálatukat ebben a szellemben végzik, a béke megszilárdításához járulnak hozzá. Magyarország most visszanyerte a szabadságát. Éreznetek kell, - üzeni a pápa - hogy ti vagytok ennek az alapvető jónak a védelmezői, a társadalom rendjének és biztonságának őrzői. A hagyományos magyar katonai erények segítsenek titeket, hogy a haza iránt elkötelezett becsülettel végezzétek ezt a szolgálatot, és ezzel is hozzájáruljatok annak növekedéséhez az egyetértésben és szabadságban, és így a ti hazátok ismét az legyen, ami a történelem során volt, az új Európa fontos alkotórésze.” Emlékezzünk és emlékeztessünk! És bízzunk, mert hiszem és hirdetem, hogy milliók áldozata nem lehet hiábavaló és Szent István állama a Szent Korona fényében élni és ragyogni fog az elkövetkező évezredben is. Adja Isten, hogy úgy legyen! Átlagbérben nagyok az eltérések Jövedelemjelentés Amikor a lakosság életszínvonaláról esik szó, az egyik meghatározó tényezőnek általában a munkanélküliséget tekintik a közgazdasági folyamatok értékelői. Tavaly már mintegy 640 ezren álltak sorban munkanélküli segélyért, az idén várhatóan a 900 ezret is eléri a számuk. Igaz, van az országban egy gazdagodó, gyarapodó réteg is, de ezek száma olyan csekély, hogy az országos statisztikai adatok csak kevéssé tudják befolyásolni. A legújabb kimutatások azt jelzik, hogy a bérből és fizetésből élők többsége viszonylag alacsony jövedelemmel rendelkezik. A fizikai dolgozók bruttó átlagbére - az 1992. októberi adatok szerint - 18 700 forint volt, a szellemi és adminisztratív dolgozóké 35 000 forint. A szóródás az átlagon belül természetesen jelentős is lehet. Tavaly legnagyobb mértékben a pénzügyekkel foglalkozók jövedelme nőtt: a bankok, a biztosítók és egyéb intézmények szellemi és adminisztratív dolgozóinak átlagjövedelme meghaladta az 52 000 forintot, ami a tavaly januári bérszínvonaluk 2,1 szerese. Merőben más a helyzet az iparban, ahol 1992 a nagyvállalatok egy részének létszámleépítést, vagy egyenesen a csődöt, felszámolást hozott. Azoknál a vállalatoknál, ahol sikerült talponmaradni, a 18559 forintos bruttó keresethez a korábbinál sokkal kevesebb kiegészítő juttatás - óvodai férőhely, üzemi konyha, vállalati üdültetés - járult. Az iparban foglalkoztatottak átlagkeresete az adott időszakban 18 százalékkal - a fogyasztói árak növekedésénél jóval kisebb ütemben - nőtt. Ez a tendencia nem új, gyakorlatilag már 1987-től megfigyelhető. A feldolgozóiparon belül is jelentős a szóródás. A legrosszabbul a textil- és a ruházati iparban, a bőrfeldolgozásban keresnek, bruttó bérük alig haladja meg a 13 000 forintot. Nem sokkal jobb a helyzet az építőiparban és a kereskedelemben sem, ahol a fizikai dolgozók átlagbére 16 000 forintkörül mozgott, a bérnövekedés itt is messze elmaradt az árak növekedési ütemétől. Az iparban foglalkoztatott szellemi dolgozók jövedelmi helyzete valamivel kedvezőbb: a bányászatban meghaladja a 42 000 forintot, a textil-, ruházati és bőriparban dolgozók átlagbére alig több mint 25 000 forint. Sajnos, a statisztikai jelentések a kisvállalkozásoknál foglalkoztatottak jövedelmi viszonyairól nem közölnek pontos adatokat. Ny. V.
