Új Dunántúli Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-30. szám)
1993-01-15 / 14. szám
1993. január 15., péntek üj Dunántúli napló 3 s Átalakult a szövetkezet Nyereséges évet zártak a halászok A telet néhány napja feledtető, tavasziasan enyhe időt kihasználva a mohácsi halászok félretették a hálókötő tűket, a készülő új és javításra váró halfogó szerszámokat. Csónakjaikkal vízre szálltak, s miután halfogási tilalom sincs, a vízállás alakította ismert tanyahelyeken hálókkal, varsákkal átszűrik a vizet. Munkája eredményeként pedig a halcsamokban a te- leltetőből folyamatosan behozott pontyok mellé a mindig keresett, ízletes folyami halakból is válogathatnak a vevők. A tél eddig nem okozott veszteséget a tárolt halállománynál. A teleltető átfolyó rendszerű, ehhez hasonlóan Hásságyon és Somogyapátiban - e két helyre az áruhal neveléséhez a kétnya- ras pontyokat ősszel kihelyezték - a tavakat tápláló patakok, valamint a rendszeres lékelés elegendő mennyiségű oxigént biztosított a halaknak. A 22 aktív dolgozót foglalkoztató gazdaságnál decemberben tartották azt a közgyűlést, amelyen az átalakítás menetét és módját határozták meg. Az öt fős igazgatóság és három fős felügyelő bizottság újjáválasztása mellett az alapszabályukat is elfogadták. A kollektíva a Petőfi Halászati Szövetkezet elnevezést választotta, amely a korábbitól annyiban tér el, hogy elmaradt a „termelő” szó. Az alapszabály értelmében úgynevezett önkormányzati egységeket alakítva működnek tovább az ágazatok. így a természetes vizi halászok; a tógazdaság, amelyhez a teleltető rendszer és az értékesítés kapcsolódik; az ipari tevékenység, ezen belül a hajóácsüzem termel, ami bővítés előtt áll; és végül az elszámoló szolgáltató egység az irodai dolgozóit, a szállítókat és az egyéb szolgáltatást végzőket foglalkoztatja. A közgyűlés állásfoglalása szerint a Halászcsárda státuszát nem változtatják meg. Az ingatlan a szövetkezet tulajdona marad és bérleti szerződéssel üzemeltetik a jövőben is. Az átalakítás adminisztratív részén dolgozók egyúttal a február első felére tervezett zárszámadó közgyűlésre is készülnek. A lassan végleges adatokat mutató mérleg szerint a várt eredménnyel zárják az elmúlt évet. A nyereséget viszont idén még nem osztják föl. A szövetkezet vagyonértékének ugyanis mintegy 50 százalékában a kívülállók - vagyis az örökös, illetve a valamikor 5 évnél hosz- szabb ideig náluk alkalmazásban álltak - a részjegy tulajdonosok. Ők jutalékra, majd az 1993-as év sikeres zárását követően számíthatnak. B. M. A Jelenkor Kiadó gondozásában nemrég megjelent, Gyarmathy Tihamér festőművészről készült könyvet mutatták be tegnap este Pécsett, a Művészetek Házában. A művésszel és a könyv alkotóival a kiadó igazgatója, Csordás Gábor beszélgetett.Képünkön Várkonyi György, Gyarmathy Tihamér, Csordás Gábor Körtvélyessy László és Gellér B. István. Fotó: Szundi György Őstermelőkkel beszélgetve Siklóson nem éri meg a szőlő? Daka Lajos és fia siklósi pincéjükben Fotó: Proksza László Zenei képzés az Egyetem utcai iskolában Egy szerencsés kapcsolat A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból A szombati Jó pihenést! című magazint, mely a szokott módon 9 órakor kezdődik, ezúttal Kovács Zoltán szerkeszti. Várhatóan februárban derül ki: mire jut vagy nem jut pénz az idén. Ebből a szempontból is érdekes a Pécsi Nemzeti Színház helyzete, hiszen a kultúrára legtöbbször csak a maradványelv alapján gondolnak a pénzosztók. Túl ezen: igazgatóváltás előtt áll a csaknem 400 dolgozót foglalkoztató intézmény: már megjelent a pályázat kiírása. A „még nem” és „már nem” állapotában nem csak darabpróba, hanem jellempróba is napirenden van a színházban, mert „a” pécsi színházi életről van szó. Ezért Simon Istvánnal, mint az intézmény mb. vezetőjével az átmenet keserves időszakáról a szokottnál is hosz- szabb teljedelemben ejtenek szót: függöny és fények nélkül. A 120 perces magazinban emellett szó lesz még Gyarmathy Tihamér festőművész munkásságáról és a pécsi Szimfonikus Zenekarnak a Pécsi Nemzeti Színházban sorra kerülő, a közelgő Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett szombati hangversenyéről is egy zenés ajánló formájában. Helyszíni hangösszeállításban idézik fel a pénteki szalán- tai lakossági fórum eseményeit. A tét itt sem kicsi: legyen-e hulladékégető Garé mellett? Utcai montázst hallhatnak az idei esztendő társadalmi, közérzeti kérdéséről: „Ön miről mond le az idén?” címmel. A Bender- és Fontányi-család mellett a legrégebb óta a Daka-család foglalkozik a szőlőműveléssel Siklóson. Daka Lajossal és fiával, Zsolttal a pincéjükben beszélgettünk.- Gyermekkorom óta foglalkozom a szőlővel - mondja Daka Lajos. - Édesanyámnak volt telepítése, apám korán meghalt, segíteni kellett, pedig engem a foci meg a lányok jobban érdekeltek abban az időben. Azután örököltem két hold hagyományos szőlőt, azóta ezzel foglalkozom. Vettem hozzá területet, újat telepítettem.- Mostanában sokan keseregnek a szőlő miatt. Akkoriban megérte vele foglalkozni?- Régen jobban fizettek érte. Akkor tudtam fejleszteni, befektetni. Munkám értékéből házat építettem, autót vettem.- Ne felejtsd el, több szabadidőd is volt - teszi hozzá a fia.- Igen, akkoriban hétvégeken az egész családdal nekiindultunk, kirándulni mentünk. Most pedig se hétvége, se szabadidő. A keleti piacok megszűntek, a nyugatiaknak nem kell a fehér bor, a vörösnek még van keletje, ezért van szerencséje Villánynak.- Közeledik a Vince nap, amikor a gazdák körbejárják a hegyoldalt és megkóstolják egymás borát. Ilyenkor csak jó bor kerül az asztalra?- Itt, fenn a hegyen mindig jó bort iszunk. Nemcsak Vince napkor, mindig értékeljük egymás borát. Ha valakinél véletlenül megérezzük, hogy darabízű, abból nem kérünk, és a tulaj már áll is neki fejteni.- Egyre több hirdetést lehet olvasni, amelyben szőlőt árulnak, és mondják is, hogy nem éri meg vele foglalkozni.-Nagyon nehéz értékesíteni a bort. Van olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy fogja a fejszét és kivágja az összes tőkét, mert 90 óta ott áll a bora és nem tudja eladni. És nem csak ez a gond, nyolc éve nem tudtam például erőutánpótlást adni a földnek, a gépek is drágák, az üzemanyagnak is felment az ára... Ami meg a bort illeti, nekem is van például 300 liter, 90-es hárslevelűm, amit 26 cukorfokkal szüreteltem. A múltkor azt mondta egy kereskedő, hogy palackozva megveszi. De milyen haszon marad rajta, ha csak a vizsgálatért több mint tízezer forintot kell fizetni, és a palackozásról meg a befektetett munkáról nem is beszélek. Lassan egy liter tej annyiba kerül, mint egy liter bor. Sokszor már én is arra gondolok, abbahagyom. Eredetileg is úgy volt - néz nevetve a fiára -, ha meglesznek az unokák, akkor abbahagyom, „nyugdíjba” megyek. Majd sétálok itt kint a szőlőben, ők meg végzik a munkát.-Fiatal is vagy még ahhoz, hogy abbahagyd - szól rá a fia. Kótány Igaz, csak ősszel indul be a zeneiskolai oktatás Pécsett, az Egyetem utcai általános iskolában, az érdeklődő szülőket azonban már e hónap 20-án várják ott, hogy rendhagyó szülői értekezlet keretében számoljanak be nekik az iskola teljesen új kezdeményezéséről. A leendő első osztályosok kétfajta képzésben részesülhetnének egyetlen intézményben. Délelőtt az iskolai órák zajlaná- nak, délután pedig a Zeneiskola tanárai járnának át tanítani. Úgy tervezik, hogy zongorát és húros hangszereket telepítenének az Egyetem utcai iskolába.- Ma már verseny folyik a gyerekekért, és ez így van rendjén - mondta az iskola igazgatója, az ötlet gazdája, dr. Góbi János. - Nálunk jelenleg a már bevált Zsolnai féle nyelvi-irodalmi kommunikációs, valamint az értékközvetítő és képességfejlesztő pedagógiai program szerint folyik a képzés. Külön hangsúlyt kap az idegen nyelv is. Mi úgy tartjuk, minden diákunk tehetséges valamiben. A zeneiskolai képzéssel szeretnénk az iskolánkat még vonzóbbá tenni. Ma sok gyereket a város egyik végéből a másikba visznek a szülők, nálunk erre nem lenne szükség. Először egy 24-25fős osztállyal indulnánk. Külön felvételi persze nincs, csak egy meghallgatás február 2-án, amikor is a kicsik zenei érdeklődését, hallás- és ritmuskészségét vizsgálják majd meg. Ez megfelel egy szokásos zeneiskolai képességvizsgálatnak. Aki bekerül, de a következő nyolc évben esetleg lemorzsolódik, ugyanúgy járhat az iskolába, mint osztálytársai, de nem vesz majd zeneórákat. Azért nem erre számítanak a két iskola szerencsés kapcsolódásának létrehozói. Apáthy Árpád, a Zeneiskola igazgatója úgy látta:- Ez az együttműködés mindannyiunknak hasznos lesz■ A szülőnek is, akinek nem kell külön naponta ide-oda cipelni a gyerekét, különösen a kicsiket, akik egyedül nem tudnak még utazni. Az általános iskola a felmenő rendszerben bekerülő gyerekekből nyolc év múlva legalább kétszáz képzett zeneiskolással büszkélkedhet majd, mi pedig egy összeszokott, tehetséges csapatot nyerünk, akikkel könnyebben, hatékonyabban tudunk dolgozni. Az általános iskola délutáni üres termeibe a helyszűkében lévő zeneiskola költözik tehát be. Mindez egyébként nemcsak az Egyetem utcába járó diákoknak lesz jó, hanem a zeneiskola többi növendékének is. A hírek szerint a fúvósok is kapnak még egy új helyet: ők a Belvárosi iskolában. Hodnik I. Gy. U tolsó, a korábbiak alapján ismét varázslatosnak remélt vakációnkat a kék Adrián két agresszió tette tönkre 1990 nyarán. Az egyiket a krajnai szerbek hajtották végre, nacionalista horvát provokációkra válaszul, „úgy kezdődött, hogy Móricka visszaütött” alapon. Tulajdonképpen I innen számítható déli szomszédaink máig tartó vészkorszaka. Turisták tízezreinek menekülése, hirtelen benzinhiány és mind hisztérikusabb politikai légkör közepette maradtunk, bizakodva, hogy két hetünk leteltével békén hazatérhetünk. így is lön. De a két hetet megrontotta a félelem. Holott akkor még sokkal keveI sebbtől féltünk, mint ami utóbb bekövetkezett. A második agresszió, amelynek az áldozatául estünk, gyanútlan adriai üdülők, néhány suhancé. Fegyverük a jet sky volt, ez a szörnyeteg vízi motorbicikli. Hogy említhetem a kettőt egy napon? A túlzás nyilvánvaló. Mégis, az életünk felett eluralkodó erőszak nemei végül is mind összefüggenek. Ha egy erőszakos és hangos kisebbség fittyet hány mindenki másnak, akkor persze még mindig óriási a különbség, hogy ezt géppisztollyal vagy egy hörgő motorú tengeri gyorsjárművel teszi. De a másik ember értékeinek és érdekeinek semmibe vevésében, a terep kisajátításában, az önösség gátlástalanságában mutatkozó magatartás közös. A Zadar mellett foglalt kellemes, tengerparti szálló kertje, strandja remek. Mégis, szinte naponta tíz-húsz kilométerrel távolabb kerestünk szabad strandot, hogy élhessünk nyaraló kedvünk szerint: úszni, napozni, olvasni, úszni... és semmi mást. A szálló közelében ugyanis, egy kölcsönzőnél, három-négy jet .sLy-t, ezt a bőgő motorú, vízsugárral hajtott, nagy sebességű, fordulni szinte megállva képes, ágaskodva gyorsuló, a hullámok hátán vadul csattogva száguldó szerkezetet kínáltak. Borsos díjuk miatt ezeket ugyan csak napi pár órán át vették bérbe javarészt bőpénzű tizen- s huszonévesek. Ám közben, hírverésül, maguk a kölcsönző aranyifjú alkalmazottai produkálták magukat mesterfokon. S így az egész szállodasor reggeltől estig szinte állandó hangostromban élt. Strandon, kertben, szobában nem lehetett a vijjogás- tól-csattogástól menekülni. Naponta ha tucat ember szórakozott, illetve űzte üzleti tevékenységét. Ezrek kárára. És nem volt segítség. És bár baleset ott, akkor nem esett, a távolabbra kiúszók menekülve tértek partközeibe, mihelyt a jetek közeledtek. Nem bízhattak a száguldozókban. Minderről az jut az eszembe, hogy amikor a jet sky, meghódítva a világot, hozzánk is elérkezett. A Balatonról szerencsére - és e „sporteszköz” híveinek nagy felháborodására - ki- toltatott. Ám ez mit sem változtat azon, hogy Szentendrén már bajnokságot rendeztek az új ví- ziszömnyel, és a hangját Leányfalun mind gyakrabban hallom a Kis-Dunáról. A vijjogó benzinmotoros permetezők és fűnyírók, meg a nyitott kipufogójú motorkerékpárok mellé - hogy az éjszakai diszkókról ne is szóljunk! - a dunakanyari csend újabb szétzilálója csatlakozik. Nota bene, pokoli drága lévén, csakis újgazdagok szórakoztatójaként. És éppen most, amikor - nem tudom, hogy a repülősportot is sújtó pénzhiány miatt-e? - végre csökkentek a Dunakanyar felett a műrepülők - éveken át rendre szombaton és vasárnap az ebéd utáni szunyóká- lás idején! - bonyolult égi figuráikat hol a motor túráztatásá- val, hol ki- és bekapcsolásával végezték. Emberi ésszel föl nem fogható, miként engedtetett meg, hogy Budapest környékének egyik fő pihenő zónájában, az ott ülők nyugalmát dúlva, folyhassék ez a rémhangú sportgyakorlat. A hangagresszió persze nem származik csupán motoros szerkezetektől. Naponta élvezem, hogy a szemközti házban lakó, népes család még népesebb baráti köre, többnyire 11 és éjfél közt, megérkezik éppen az én ablakom alá, és innen érdeklődik a szemköztiek hogyléte, otthon tartózkodása, másnapi programja felől. A vége a harsány diskurzusnak, amely az utca és a harmadik emelet között folyik, többnyire az, hogy az érdeklődők föl is ugranak barátaikhoz. Ám ezt előbb sztentori hangon, kényelmesen megbeszélik. Próbálnék nekik leszólni, hogy egy kicsit csöndesebben? Éppen az én autóm mellől ordítanak. De a visszavágás netán még engem is érne, nem csupán a járgányomat. Hiszen ismerjük egymást, így, a szemközti ablakokból. Ez a hangagresszió az utcám féltucat bérházának több száz csendes lakóját háborítja, szinte naponta. Vagy egy éve már nem fordul elő, hogy bárki szót merjen ellene ejteni. Kénytelen elviseljük. Félünk. Ahol pedig igazán közel áll egy zajos törpe kisebbség hangagressziója a tetthez? Nos, a budapesti rádió és a televízió körül zajlott, kis létszámú, ám igen nagyhangú tüntetések résztvevői közül négyen - képviselői mivoltukra hivatkozva - már jogtalan cselekedetre vetemedtek. S folyt a nyílt fenyegetőzés, hogy leg- közelebb mi következik, ha akaratuk nem teljesül. A zajos kisebbségektől, amelyek a hangjukat - legyen az a sajátjuk vagy az általuk birtokolt szervezeteké - nem türtőztetik, agresszíven ránk erőltetik, tettekben sem várhatunk semmi jót. Hiszen az agresszió nem más, mint a kisebbségi akarat gátlástalan, erőszakos érvényesítése. Előbb hanggal, aztán tettel. Lázár István Agressziók
