Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-21 / 351. szám

8 aj Dunántúli napló 1992. december 21., hétfő KLil politika Hogyan megy Bush, hogyan jön Clinton? 1992 háborúi Több mint egymillió halott Béna kacsa időszaknak ne­vezi az amerikai politikai nyel­vezet azt a két és fél hónapot, amely a novemberi elnökválasz­tás és a januári beiktatás közé esik. A távozó államfő, jóllehet formailag megtehetné, már nem hoz alapvető és hosszútávon kö­telező döntéseket: az amerikai gyakorlat szerint amennyire kié­lezett a választási kampány, annyira civilizált az eredmé­nyek tudomásul vétele és az el­nöki hatalom átadása. A Bush házaspár legnagyobb figyelemmel kisért tevékeny­sége ilyen körülmények között az volt, hogy új lakást kerestek maguknak. Miután a texasi Houstonban kívánnak letele­Enyült az adósságválság Enyhült a harmadik világban egy évtizeddel ezelőtt kezdődött adósságválság. A kereskedelmi bankok számára már gyakorlati­lag megszűnt, s megoldódóban van a közepes jövedelmű orszá­gok esetében is. Távolról sem javult azonban a legszegényebb országok helyzete, sőt a Szovjetunió utódállamait ille­tően új elemmel bővült az adós­ságválság. Mindez a Világ­banknak a világ adósságállo­mányáról szóló jelentésében áll. Az egykori szovjet köztársasá­gokat először szerepeltette e témájú felmérésében a nemzet­közi pénzintézmény, és megál­lapította: miközben ezen orszá­gok komoly hátralékokat hal­moznak fel, sok vállalat és üz­letember törvénytelen utakon dollármilliárdokat menekít nyugatra, rontva ezzel az adós­ságtörlesztési képességet. Önálló ukrán ortodox egyház? Az ukrán ortodox egyház az­zal a kéréssel fordult az orosz ortodox anyaegyházhoz, hogy az ismerje el a két szervezet ta­valyi különválását. A kibocsá­tott nyilatkozat kimondja: „A független Ukrajnán belül már semmi sem oszthat meg ben­nünket... Az oszmán birodalom száz évvel ezelőtti összeomlá­sakor önálló bolgár, szerb, gö­rög, román és albán ortodox egyházak születtek. A független Ukrajna független egyházának sem lehet más sorsa, mint az önállóság.” , A jövő városa nem kelt érdeklődést Egyetlen japán cég sem tett ajánlatot még arra, hogy pavilont építsen fel az 1996-ban rendezendő tokió expóra és ez aggodalommal tölti el a szervezőket. E hé­ten tartotak ugyanis bemu­tatót a japán cégeknek és a korábbi tapasztalatok sze­rint a vállalatoknak ez időre •már illett volna beadni je­lentkezésüket. A cégeket ál­lítólag a pangó üzletmenet teszi óvatossá, emiatt tar­tózkodnak a közel 30 millió dolláros építezés költségei­nek vállalkozásától. Tokió­ban 1996. március és októ­bere között rendeznek expót a „jövő városa” téma köré szervezve a kiállítókat. pedni, Barbara huszonegy házat tekintett meg az ajánlatból, de egyik sem felelt meg. Egyéb­ként ragaszkodnak Tangle- wood-hoz, a texasi metropolis­nak ahhoz a negyedéhez, ahol ötven éve még erdők voltak, ám azóta ezernyolcszáz, legfeljebb kétemeletes családi ház épült, félmillió dolláros átlagértékben. Végül megoldást találtak: mi­után évek óta rendelkeznek egy 550 négyzetméteres telekkel a városrészben, ezen fognak épít­kezni, tehát Bushék új lakcíme: 9 West Oak. Innen kocsin öt perc a Memorial Park, Bush kedvenc kocogó helye vagy a Country Club golfpályája, s még közelebbre esik a Rice Epicurian Market, Barbara ha­Ha az orosz irodalom klasz- szikusairól annakidején azt mondták, hogy mindnyájan Gogol köpenyéből bújtak ki, a mai Oroszországi Föderáció ve­zetői többé-kevésbé megjárták az SZKP apparátusát. Vonatko­zik ez Jelcinre éppúgy, mint az új miniszterelnökre, Viktor Csemomirgyinre, s az igazi kérdés nem az, honnan jöttek, hanem merre akarnak tovább haladni. Csemomirgyin ötvennégy esztendős, Orenburgban szüle­tett s Moszkvában végzett mű­szaki tanulmányokat. Harminc évig volt párttag, 1961-ben, hu­szonhárom évesen kérte felvéte­lét s 1991-ben jelentette be ki­lépését. Az energetikai iparág­ban eltöltött tanulóidő után. 1978-ban négy esztendőn át dolgoztot a párt ipari osztályán s különösen szoros szálak fűz­ték a nyugat-szibériai olajválla­latokhoz, sokan a tyumeni lobby emberének tartották. A peresztrojka megindulása után, gázipari miniszterként a Rizs- kov-kabinet tagja, majd „takti­kai visszavonulást” hajt végre s a földgáz kitermelésével foglal­kozó Gaszprom élére kerül. Az orosz politikában ahhoz az érdekszövetséghez számítot­ták, amely a nehéz- és honvé­delmi ipar, valamint az energe­tika nevében próbál szólni az új körülmények között. Nevezik őket - nézőpont kérdése az egész - középutas konzervatív­nak vagy mérsékelt reforme­reknek s a csoportot olyan ne­vek fémjelzik, mint Ruckoj al­Naraszimha Rao indiai mi­niszterelnöknek óriási nehézsé­gei lesznek a hindu nacionaliz­mus visszaszorításában, miután december 6-án hindu szélsősé­gesek lerombolták az ajodhjai muzulmán mecsetet. így véle­kedik elemzésében Girilal Jain, a Times of India című lap volt szerkesztője. Indiában, amely egyébként is a lángoló szenvedélyek hazája, az utóbbi években különösen népszerűvé vált a Hindu Rostra (Hindu Uralom) eszméje. A na­cionalisták olyan mértékben felkorbácsolták a hindu öntuda­tot, amilyenre a hindu nép tör­ténetében mindeddig nem volt példa - írja. Jain. A templomrombolást végre­hajtó hindu fanatikusok azt állít­ják, hogy az észak-indiai város­ban a XVI. században felépült mecset a hinduizmus harcosá­nak, Ráma királynak a szülőhe­gyományos bevásárló helye. Az amerikai átmenet köz­pontja természetesen Little Rock, az arkansasi főváros, ahol Clinton és csapata készül. Volt olyan hét, hogy a jövendő elnök háromezer ajánlkozó levelet kapott, olyanoktól, akik was­hingtoni állásokra jelentkeztek. Az új személyeknél is több szó esik azonban az új politikáról: Clintonék szeretnék az első száz napot „dübörgő politizálással” keresztülvinni. Ez a valamivel több, mint negyedév aféle ha­gyományosan kiméleti időt je­lent az új elnök számára, azt mondják, akkor lehet a legtelje­sebb hatalmi érzése és hatalma. Clinton azonban nemcsak a külső, de a belső hidegháború elnök, Haszbulatov parlamenti elnök, Arkagyij Volszkij, a Gyáriparosok Szövetségének elnöke, akik a pártkereteket öltő Állampolgári Szövetséggel ro­konszenveznek. Természetesen az alapvetően egyivású irány­zatban is vannak különbségek az egyes személyek között. Még a nyáron, egy akkori kompromisszum következté­ben, két olyan helyettes került a radikális reformernek tartott Je- gor Gajdar miniszterelnök mellé, aki e csoport bizalmát élvezte. Az azonos rangúak kö­zött az első Georgij Hizsa volt, a második Csemomirgyin, akit az atomenergetika, általában az energiaipar s a természeti kin­csekkel történő gazdálkodás felügyeletével bíztak meg. Hi­zsa közben kényes feladatot ka­pott, az oszétiai válság megol­lyén állott, ezért a helyén Ráma-templomot kell emelni. Jellemző a hindu nacionalizmus harciasságára az, amit egy ma­gát megnevezni nem akaró in­diai üzletember mondott: „Ha a muzulmánoknak, a zsidóknak, a keresztényeknek és a buddhis­táknak saját államuk van, akkor miért ne jöhetene létre a Hindu Rástra?” Hozzáfűzte: "A nyu­gatnak üdvözölnie kellene a mi harcunkat. Mindenki tudja, mi is, hogy a világméretű harc az iszlám fundamentalizmus ellen irányul. India ebben a harcban az élen jár. ” Naraszimha Rao felvette a harcot az ilyenfajta gondolko­dás és több olyan szervezetet is betiltott, amelyek döntő mér­tékben hozzájárultak a hindu nacionalizmus szításához, il­letve vezető szerepet játszottak a mecsetrombolás előkészítésé­ben. végét is ki akarja használni, hi­szen tizenkét év óta először lesz az elnököt adó pártnak biztos többsége mind a szenátusban, mind a képviselőházban. Úgy tűnik inkább Reagan, mint Carter lesz a példa, lega­lábbis a módszereket illetően. Carter az első száz nap alatt túl sokat akart markolni és szétfor- gácsolódott. Reagan a fegyver­kezésre és az adórendelkezé­sekre összpontosított, azokat vi­szont keresztülvitte. Clinton kü­lönösképpen számít alelnökére, Gore-ra, aki éveket töltött a szenátusban; őt kívánja „tör­vényhozási hídként” felhasz­nálni. Csak az nem derült még ki, milyen témákkal akarnak kezdeni. dását bízták rá, de hibák soroza­tát követte el s hátraszorult, míg az addigi második, Csemomir­gyin előrelépett. Az elnök . és a parlamenti többség csatájában született kompromisszum alapján, Cser- nomirgyin viszonylag biztosan vette az akadályokat, 721 igen és 171 nem szavazattal válasz­tották kormányfővé. Az igazi gátak azonban ezután követ­keznek s ezeket nem lesz köny- nyű átugrani. Legalábbis kérdé­ses, mennyire sikerült a kölcsö­nös bizalom minimumát megva­lósítani elnök és miniszterelnök között, kik lesznek az új kor­mánycsapat tagjai (hányán ma­radhatnak és maradnak a követ­kezetes szabadpiaci gazdaságot hirdető Gajdar-együtttesből) s milyen programot hirdet. Csemomirgyin első megnyi­latkozásaiban a piac, de nem a bazár mellett tette le a voksot s többször visszautalt rá, hogy személyszerint is résztvett a re­formpolitika kidolgozásában. Oroszországban sokan hallgat­ták egyetértéssel szavait: „A re­form mellett vagyok, de nem a nép elnyomorodása árán.” Má­sok viszont attól félnek, hogy a Gajdar féle irányzat, a nyomor reformja után most a váltás, a reform nyomora következik. Nem kevés függ a külvilágtól, hiszen hatékony nemzetközi se­gítség nélkül aligha lehet elvi­selhető időszakon belül, elvi­selhető módon megvalósítani a szükséges változásokat. Egye­lőre több a kérdés, mint a vá­lasz ... Réti Ervin A kormányfő szavai szerint pártja, a Kongresszus Párt és a többi, a világi India mellett el­kötelezett csoport következő feladata az lesz, hogy megtanít­sák az embereket az etnikai-val­lási szembenállás leküzdésére. A miniszterelnök által elkez­dett harcra nézve baljós ered­ménnyel zárult egy, a közel­múltban India öt nagyvárosában végzett 1000 fős közvélemény­kutatás. A megkérdezettek csaknem egyharmada ugyanis helyeselte a muzulmán mecset lerombolását. A közvélemény­kutatást végző intézet vezetője kijelentette: ez nagyon- riasztó kép a 770 millió hindu és 100 millió muzulmán lakosú Indiá­ban. A hindu szélsőségeseket tö­mörítő Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) úgy lett a múlt évi válasz­tásokon az ország második leg­nagyobb pártja, hogy a szavaza­A jelek szerint máig érvényes Bismarck híres megállapítása, hogy a háború nem egyéb, mint a politika folytatása más eszkö­zökkel. A világ 29 országában, ahol a hatalmi harcot a fegyve­rek erejével kívánják megol­dani, e múlt századi nézethez igazodnak. Jóval egymilliónál többen haltak meg e háborúk­ban, milliókat döntöttek nyo­morúságba az ellenségeskedés, a mérhetetlen szenvedés soka­kat menekülésre kényszerített. Alig van olyan földrész, amely’ ne lenne érintve. A lista elszo­morító. Bosznia-Hercegovina: 1991 nyara óta folyik a háború. A szerbek célja a nagyszerb biro­dalom megteremtése, a muzul­mánok elűzése. Libanon: 1975 óta zajlik itt vallásháború a keresztények és a muzulmánok között. Izrael és Szíria is részt vesz a harcokban. Irak/Törökország: A kurd ki­sebbséget 1976 óta üldözi Irak. ugyanezt teszi Törökország is 1984 óta. Kasmír: India 1984 óta harc­ban áll Pakisztánnal Kasmír bir­toklásáért. A kasmiri lakosság egy része a függetlenség mellett voksol, másik része Pakisztán­hoz akar csatlakozni. Kambodzsa: három éve fo­lyik a polgárháború. Az 1991 októberében megkötött béke- szerződés ellenére a vörös khmerek meg-megújuló gerilla- támadást hajtanak végre. Izrael: az izraeliek meg­szállva tartanak jelentős terüle­teket, amelyeken 1987 óta fo­lyik a harc a megszállók és az arab lakosság között. Független Államok Közös­sége: 1. Tádzsikisztán: a volt kommunisták valamint a politi- kai/vagy vallási ellenzék között szeptember óta folynak fegyve­res harcok. 2. Örményország és Azerbaj­dzsán: már négy éve dúl a pol­gárháború az azerbajdzsáni au­tonóm területen, Karabahban, ahol a többségben élő örmények a függetlenségért küzdenek. 3. Grúzia: e köztársaságban 1989 óta tartanak az abház és délosszét felkelések. Az abhá- zok a grúzoktól függetlenedni akarnak, a délosszétok egye­sülni szeretnének az orosz határ déli túloldalán élő azonos nem­zetiségű testvéreikkel. 4. Oroszország: 1991 óta et­nikai és területi konfliktusok az észak-kaukázusi válságövezet­ben. tok 22 százalékára tett szert a szent hely körüli vitának kö­szönhetően. A BJP népszerű­sége akkor szökött a magasba, amikor 1990 októberében elő­ször történt kísérlet az ajodhjai mecset lerombolására, és a kér­dés az indiai szekularizmus és a hindu nacionalizmus közötti harc középpontjába került. Prem Sankar Dzsa korábbi lapszerkesztő és kormánytiszt­viselő véleménye szerint Nara­szimha Rao kampánya ku­darcba fog fulladni. Mint kifej­tette, a hindu nacionalizmus a városiasodásnak és az iparoso­dásnak, valamint annak a ter­méke, hogy a helyi hagyomá­nyok helyét a nagy nemzeti ha­gyományok foglalják el. Ez utóbbi törvényszerű folyamat minden iparosodó országban, és nem lehet a visszájára fordítani. Mint ahogy azt sem lehet meg­állítani, hogy a falusi lakosság a városokba áramolják, és hogy a városi eszmék a falvakba szivá­rogjanak. Dzsa szerint a Kongresszus 5. Moldávia: a nyáron fegy­veres összetűzésekre került sor a Dnyeszter vidékén élő oro­szokkal, akik kikiáltották füg­getlenségüket. Pakisztán: 1984 óta harcban áll Indiával, területi követelései vannak, határmódosítást akar elérni. Burma: 1948 óta fel-fellán- golnak a harcok az ellenzéki demokratikus csoportosulások és a katonai junta között. Eszak-írország: a Nagy-Bri- tanniához tartozó országban 1969 óta tombol a polgárháború a katolikusok és a protestánsok között. A katolikusok az önálló ír Köztársasághoz szeretnének csatlakozni, a protestánsok el­lene vannak. Afganisztán: 1978 óta folyik a polgárháború. Először a kommunista kormány és a több részre szakadt iszlám ellenzék harcolt egymással. Ma a mérsé­kelt és a radikális iszlám mu- dzsaheddinek küzdenek egy­mással. El Salvador: 1981 óta folyik a háború az ország felszabadítá­sáért a gerillacsapatok és a ha­talmat birtokló gazdag polgár­ság felső tízezre között. Szudán: csaknem tíz éve tart a polgárháború a katonai kor­mányzat és a Szudáni Felszaba- dítási Front erői között. A ke­resztény Dél-Szudán harcol az arab-iszlám Eszak-Szudánnal. Guatemala: katonai jellegű szervezetek már tizenkét éve harcolnak a polgári kormány­nyal. Libéria: a fegyvernyugvás el­lenére állandóak az összetűzé­sek. (Polgárháború 1989 óta.) Két ellenzéki csoportosulás harcol a kormány ellen. Etiópia: harminc évig tartott a háború Eritrea tartomány bir­toklásáért, most is sok regioná­lis konfliktusra és törzsi villon­gásra került sor. Peru: 1980 óta folyik a pol­gárháború a Fényes ösvény nevű gerillaszervezet és a kato­nai kormány között. Angola: az 1992 júniusában megkötött fegyverszünet elle­nére tartanak a harcok. Szomália: lázadók négy cso­portja , 1991-ben megdöntötte Barre diktátor hatalmát, most egymás ellen harcolnak. Dél-Afrika: a fekte többség har­col a hatalmat birtokló fehér többséggel 1976 óta. 1993 statisztikája vajon jobb lesz majd? Reménykedjünk. Párt és a világi erők nem lesz­nek képesek igazi alternatívát nyújtani, amihez az emberek kötődhetnének a indiai naciona­lizmusai szemben. Véleménye szerint a mai indiai folyamatok párhuzamba állíthatók az egy­kori németországi nácizmus fel- emelkedésével. Ott egy fiatal­ság-központú, felfokozott nem­zeti öndicsőítés létezett, ame­lyet az erőszak kísért útján, és amely egy kisebbségi csoport ellen irányult. Ma a hindu naci­onalisták hasonló szenvedélyek rabjai. A Rao-kormány egyik, ne­vének elhallgatását kérő mi­nisztere a múlt héten hangot adott kétségeinek a központi vezetés által megkezdett szeku- larista kampány sikerét ille­tően: „Nehéznek ígérkezik el­magyarázni az embereknek - a vallás érzelmekre ható vonzá­sával szemben - egy olyan ho­mályos eszmét, mint a szekula­rizmus ”. (Reuter) Orosz nyomorreform és reformnyomor Hindu nacionalizmus

Next

/
Thumbnails
Contents