Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-06 / 336. szám

Raffay Ernő nem látja realitását a kis antant feltámadásának A Magyar Köztársaság biz­tonsága az északi határon to­vábbra is garantáltnak mond­ható, hasonlóképpen Szlovákia biztonsága délről, azaz hazánk irányából szintén garantált. Ezt Raffay Ernő, honvédelmi poli­tikai államtitkár jelentette ki szombaton, a minisztérium épü­letében tartott sajtótájékoztató­ján. Ezen beszámolt a visegrádi csoport védelmi miniszterhe­lyetteseivel Csehszlovákiában folytatott tárgyalásairól, ame­lyek pénteken fejeződtek be. Az államtitkár hangsúlyozta: hazánk érdeke, hogy a Cseh és Szlovák Köztársaság szétválása minél hamarabb és békés kö­rülmények között menjen végbe. A szövetségi hadsereg szétválasztása már megkezdő­dött. A hadsereget és techniká­ját 2:1 arányban osztják szét. így a cseh hadsereg létszáma 93 ezer, míg a .szlováké 47 ezer lesz. Raffay Ernő beszámolt arról is, hogy fogadta őt Pozsonyban Vladimír Meciar, szlovák mi­niszterelnök. A tárgyaláson mindkét fél hangsúlyozta: a bősi erőmű körüli vita nem ka­tonai kérdés. Az államtitkár a sajtótájékoz­tatón arról is beszámolt, hogy az elmúlt napokban folytatott tárgyalásai során semmi realitá­sát nem látja a kis antant feltá­madásának. 1 „A magam akaratából történt....” | Mélyvízből a mélyvízbe- Mohácsi vagyok - moso­lyog Haramia László -, de ez a véletlenül adódó körülmény mennyire érdekli az olvasókat? Tanítottam is egy ideig Bara­nyában, itt végeztem a Pécsi Tanárképző Főiskola ma­gyar-ének szakán. Az énekesi pályát később magam válasz­tottam, Szabó Miklósnak kö­szönhetem, hogy az éneklé­semnek karaktert adott. A pesti zeneakadémián is megfordul­tam, a Bécsi Konzervatóriumba pedig a magam akaratából ke­rültem, így kerültem és léptem fel a Bécsi Rádió kórusában is.- Majd a régi ismerősök egyszeresük azt olvashatták a plakátokon, hogy Donizetti örökzöld vígoperájúban, a Don Pasqualéban Haramia László az egyik kulcsfigura, a szerel­mes ifjú Ernesto szerepében énekel.- Az október 2-i bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban éle­tem első színpadi fellépése volt, és szakmailag is a mélyvi­zet jelentette, hiszen ez egy igen „hegyes” és - zenei érte­lemben - „magas” szerep. Ma­gasan tartott lírai tenor elemi erejű, de tiszta, egyszerű, ezért egyszerűen megfogalmazandó érzések kifejezésére. Ma az emberek szinte nem is hisznek annak, ha valaki csak „ennyi­vel” - ilyen „üres kézzel” jön ­csak a fájdalmával. Az örömé­vel. Ami a lírai tenort illeti, hangom is erre a szerepkörre predesztinál. így, rövidre fogva, nem- szerencsés elmé­lyedni ebben. Amit próbálnék pontosan megfogalmazni, ab- •ból is óhatatlanul csak gondo­latcsonkok maradnak. A jó színpad rendkívül összetett do­log, alapvető a funkciója, hogy az érzést - amelynek a kifeje­zőeszköze az ének -, segítse el­juttatni a nézőhöz. Ezt én az ének mellett őszinte játékkal segíthetem - persze nem sze­retnék többet mondani-igérni, mint amennyire képes vagyok. Békés András rendező instruá­lása mindenesetre sokat segített a „mélyvízben”. Norina szere­pében Váradi Mariann a part­nerem.- Van kedvenc zenéd? Olyan amiben kikapcsolódásképp mé­lyedünk el?- A barokk és klasszikus zene vonz igazán, de zenét sem tudok olyan módon hallgatni, mint egy műkedvelő. Ide tarto­zik - és ezzel még az előbbi­ekre, Emestóra, az őszinte, tiszta érzések ambivalens, gya­nakvó fogadására is gondolok - , hogy nem tudom, volt-e még kor, amely annyira utálta volna a saját zenéjét, mint a mostani.- Végül is mondhatod, hogy hazajöttél?-Még 1983 elején Csorba Győző költő mutatott a Jelen­korban, ahol abban az időben gyakrabban jelentkeztem ver­sekkel. Sok minden köt Pécs- .hez, most az a jó légkör is, ami körülvesz. Ebbe elsők közt a munkámat értem bele, itthon az Emestót, vagy a rám váró ka­posvári és miskolci vendégsze­replést.- Nem szóltál a családod­ról. .- Kisfiámmal és kislá­nyommal feleségem otthon van gyeden. Végzettsége szerint ő is pedagógus, akit a munkahe­lyéhez csak egy felbontható szerződés kötött. B. R. Könyvgerjesztés magyar módra Hatalmas, tegnap még „álla­milag ellenőrzött” raktárak mé­lyéről zúdulnak ránk a könyvek, a „Művelt Pép”, ahogy Vámos Miklós nevezi; és állja a sarat, tündöklik az aranycirádákkal te- lerojtolt, tébolyítóan édes újro­mantikus giccs is odafenn, az is­ten ege alá kirakott ponyvákon. Azután van egy ezoterikusabb, levelező formája is hazai könyvbiznisznek; a napokban például a TIME-Collings Mini- gem „ingyenes” ajándékához (hozzám - azaz önnön kápráza­tos ötletéhez) gratulált a feladó. Egyszerűbb lett volna, ha ez a kft. közli, hogy az Angol Értel­mező Szótárt akkor kapom meg ráadásként, ingyen, ha a Time Magazint előfizetem. Ez utóbbi még nagyon prak­tikus, sőt rokonszenves példa, az igen beteg könyvpiac láz­verte ékessége; vannak azonban oly ügyes kft.-ék, melyek előfi­zetőket gyűjtenek mindennél szuperebb választékukhoz. Könyvmoly . ismerőseim egyike-másika a Magyar Könyvklub nevezetű, igencsak rámenős, a saját bevallása sze­rint 170 ezer (!) előfizetőt el­csábító kereskedéssel jegyezte el magát, amely ízléses kataló­gussal, öles hirdetésekkel mél­tán tudta beduruzsolni magát a vájtfülekbe is. Itt és másutt jóe- lőre be kell fizetni a könyvek „kedvezményes” árát, hogy az­után egynémely megrendelő vá­rakozzon a könyvekre vagy a „visszalevelezett” pénzére hó­napokig. Addig, amíg a befize­tett pénz forgatása révén a beí­gért árrés nemcsak megtérül, de jóelőre meghozza a hasznát is a „könyvelők” számára. Ám le­het, tévedek, csak az egyedi ese­tek szaporodnak, mint ebben a közép-európai szárazságban a királydinnye. B. R. Mikulás-napi ünnepségek Pécsett Tegnap, a Mikulás előtti utolsó napot is még a különböző ajándékok, kisputtonyok és dí­szek készítésével tölthették a gyerekek, hogy ma reggelre mindez az ablakba kitett ci­pőkbe, csizmákba kerülhessen. Tegnap Pécsett több helyen is szerveztek a legapróbbaknak Mikulás-napi ünnepségeket, így Télapó köszöntötte a gyereke­ket a Hallássérültek Szövetsé­gében, a Jókai utcában, az Ak- várium-Terráriumban, a Szi­várvány Gyermekházban, a KPVDSZ Petőfi Sándor Műve­lődési Házban, míg a Konzum Áruházban a Mikulással együtt nézhették végig a kicsik a Hét- színvirág Bábegyüttes ajándék előadását is. A KPVDSZ művelődési há­zában több mint száz gyerek fi­gyelte kíváncsian Pilári Gábor és Vajda Zsuzsanna bábjátéko­sok előadásában „Hogyan menti meg Vitéz László a Télapót az ördögöktől?” című bábműsorát. A Mikulás kiosztotta az ajándé­kokat, ezt követően origámi és batik ajándéktárgyakat készítet­tek a gyerekek szüleiknek. A Mecseki Kultúrpark rendezésé­ben az Akvárium-Terráriumbán is várta a Télapó gyerekeket, il­letve egész nap rajzfilmeket, természetfilmeket vetítettek a kicsiknek. Fülöp Gyula bűvész és csapata szórakoztatta a gye­rekeket, ezt követően színes pa­pírokból és szövetből karácso­nyi díszeket, piros csizmákat, nagyputtonyos mikulásokat ké­szítettek. Ezt követően kezdetét vette a több fordulós rajzver­seny, amely a karácsony előtti napokban folytatódik majd, eredményt pedig december 31-én hirdetnek, a díjakat meg­lepetésnek szánják a rendezők, ezért nem is mondtak többet ez­zel kapcsolatban. H. Zs. Rádió mellett. Ha valaki éhes - és sóhajtva felkiált: „Ma még nem ettem semmit!” - estére hazatéved, benéz a hűtőszekrénybe, majd leül a tévé elé és eszik, amíg csak éhségérzete megszűnik. Ez az állapot kibírható. Aki éh­ségsztrájkba lép - bármilyen céllal is - már tiszteletet érde­mel, még akkor is, ha az a bizo­nyos cél esetleg vitatható. Mert sokan hiábavaló cselekedetnek minősítették annak a 183 ál­lampolgárnak a mozgalmát, (amelyről mellesleg a kommu­nikáció rendszeresen beszá­molt), mondván, hogy az efféle „zsarolás” nem éppen erkölcsös dolog. Jómagam nem tartottam er­kölcstelennek, csupán eredmé­nyességében kételkedtem, amellett, hogy mélységesen tiszteltem szándékukat, ám nem politikai tartalma miatt. . . . Mert ha valaki már éhe­zett valaha is, mert így alakult a sorsa, csak az tudja igazán, mi­csoda pokoli szenvedéssel jár az étlenség, átérzi az éhségsztráj- kolók minden kínját-baját. A vi­lágon sokhelyütt éheznek és nem önként, hanem - mondjuk - kegyetlen vidékre rossz idő­ben születtek. Különben pedig, tartós éhezésre könnyed alkal­mat kínál - a háború. És közvet­lenül utána, esetleg egy fogoly­táborban ... Az sem baj, ha az ember „tinédzser”-fejjel fetreng a földbevájt gödörben, vessző­ből font „mennyezettel” a feje fölött zuhogó, hideg tavaszi esőben. Hogy még tüzet se tud­jon rakni, amelynek parazsa fö­lött konzervdoboznyi vízben marék füvet vagy csalánt főz­zön magának. Amikor örül, hogy egy-egy marék sóért - nagy kincsért - egy darabka macskahúst, másszor kutyahúst vásároljon magának. A hivata­los „menü” híg és hideg fekete­kávé reggel-délben-este, mel­léje osztoznak húszán egy cso­mag kekszen. A világ legkisebb méretű keksze itt található. A hadifogoly maga a becsü­let: nem lop, mert nincs miből és nincs mit. Amit kiadagolnak a fogolynak, azt menten meg is eszi. Nagy - hajdani - étkekről, vasárnapi családi ebédekről, disznótorokról csak álmodik, de csak az elején, mert az éhezés kezdeti heteiben már ezek az emlékek is elmosódnak és a fo­goly álmában is éhezik. Hetek, hónapok múlnak, a csontra rá­szárad a bőr, hasa besüpped, mint az éhes szuka horpasza, a testsúly lemegy negyven-negy- venkettő-harmincnyolc kilóra, vagy az alá. Akik még éjsza­kánként sírdogáltak, azoknak ez időre már könnyeik is elapad­nak. Az éhező ember átkozza a tábornokokat, politikusokat, minden bajok okozóit, köztük különbséget nem tesz, csak va­dul néz a semmibe. Átfut rajtam sajátos kis történelmem, amikor magam elé meredve fogadom a bicskei híreket. A bicskei és más vidéki éh- ségsztrájkolók befejezték az ak­ciót. Már ami az éhezést illeti. Mert a történetnek nincs még vége. Az Országgyűlés feloszla­tását és új választások kiírását kezdeményezik, és ehhez alá­írásgyűjtésbe kezdenek. Kétmil­Nyugalmat... 4 vasárnapi Az első helyezett: Kakas Edit Fotó: Läufer László Elsöprő pécsi szépségsiker Miss Universe ’93: Kakas Edit, Kis Virág és Kúsz Krisztina jutott tovább a döntőre Profi módon megrendezett szépségverseny színhelye volt pénteken este a Pécsi Nemzeti Színház. A Miss Universe 93’ terUleti döntőjén az ország több megyéjéből érkezett lá­nyok versengtek, a győzelmet Kakas Edit szerezte meg, a jövő márciusi országos dön­tőre másodikként Kis Virág, harmadikként pedig Kúsz Krisztina utazhat. A verseny már a nyilvános szereplés előtt megkezdődött, a 13 nevező egyenként tett szá­mot intelligenciájáról. Zsíros Géza országgyűlési képviselő (a zsűri egyik prominens tagja) va­lamennyi versenyzőnek feltette a kérdést: Milyen jövőt lát 2000-re a mai fiatalságnak? A válaszok általában nem tükröztek mérhetetlen optimiz­must. Ezt követően azonban (már a közönség előtt) a mosoly került előtérbe. A fergeteges műsort követően először estélyi ruhában, majd fürdőruhában vonultak színpadra a továbbju­tásban bízó szépségek. A rendezésnek talán csak egy hibája volt: A versenyzők túl kevés időt töltöttek színpadon, így a zsűri tagok igen csak za­varban voltak, amikor az estélyi ruhás, fürdőruhás megjelenés mellett a színpadi mozgást és a jelöltek személyes kisugárzását is pontozniuk kellett az elsu­hanó másodpercek alatt. Ezért a zsűri tagok egyöntetű kérésére a versenyzők újabb bemutatkozó kört tettek a „döntnökök” kü­löntermében. A lelkiismeretes pontozás eredményeképpen a közönség soraiban ülők többségének vé­leményével egybevágott a ki­hirdetett sorrend, amely szerint három húsz éves pécsi leány vitte el a pálmát, megszerezve a jogot a Budán, a Várban már­cius 27-én megrendezésre ke­rülő finálén való részvételre. A zsűri tagok ott már arról fognak dönteni, hogy ki utazhat a vi­lágverseny mexikói döntőjére. Fási Aidám, a Miss Universe Hungary nemzeti igazgatója a díjátadáskor elismeréssel szólt a szervező Parola Bt.-ről, kie­melve hogy az eddigi elődöntők közül a pécsi messze kiemelke­dett színvonalával. Balog N. Romafórum Pécsett A cigányság foglalkoztatási, munkaügyi problémái, szociális és lakásgondjai szerepeltek té­maként azon a romafórumon, amely szombaton 10 órától késő délutánig tartott Pécsett, az Apáca utca 15. sz. alatt. A Független Cigányszövet­ség Baranya Megyei Szerve­zete, annak ifjúsági szervezete, lió - létminimum alatt élő - ál­lampolgárral szolidaritásban. Indulatuk - részemről - még mindig érthető, de céljukkal azonosulni nem tudok. Ä nép választott - már aki választott - bizalmát adta a parlamentnek, kormánynak. Szinte biztos va­gyok benne, hogy egy másik kormány sem muzsikált volna jobban az örökölt csődtömeg terhe alatt. Persze, mint minden zenekarban, a kezdeti próbák alatt gyakran kihallatszanak á hamis hangok, némely szóló­kürtös harsányan fújja a maga melódiáját, mintha nem tudná, hogy azonos partitúrából kell játszania az egész együttesnek, különben a nézőtér sikoltozva kap a fej éhezés rothadt gyü­mölccsel dobálja a karmestert. Van elég bajunk, nem hogy félidőben egy kurzust megsza­kítva új választási játékba kezd­jünk. Másra van szükség: ma­radjunk nyugton végre. valamint az Öreg Rajkó Zené­szek Baranya Megyei Szerve­zete által rendezett fórumra mintegy félszázan érkeztek. A felvetett kérdésekre a szövetség elnökén, Kalányos Ferencen kí­vül Bálint Bánk, a Baranya Me­gyei Közgyűlés Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Hivatalának vezetője válaszolt. A cigányok a megyei és vá­rosi szervezetek, intézmények támogatását kérték ahhoz, hogy feleleveníthessék, gyakorolhas­sák ősi mesterségeiket. Elkép­zeléseik között szerepel (a me­gyei munkaügyi központ segít­ségével) egy olyan fafaragó kisüzem létrehozása, amelynek termékei megfelelő piackutatás esetén nemcsak belföldön, ha­nem akár a külpiacon is vevőkre találhatnának. A romafórum résztvevői szorgalmazták a cigányfőisko­lák alapítását, megjegyezve, hogy a műveltségi szint emel­kedésével megnövekednének az esélyek a munkába állásra, s a bűnöző életmódot folytatók számaránya is csökkenhetne. Sipos István, a Független Ci­gányszövetség Komlói Szerve­zete nevében arról szólt, hogy a problémák megoldásában sokat segíthetne Pécsett egy cigány­család-segítő központ létreho­zása. A rendezvény végén Ka­lányos Ferencet, a megyei szö­vetség elnökét egyhangú szava­zással a cigányság díszpolgá­rává választották. B. N. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents