Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-05 / 335. szám

1992. december 5., szombat üj Dunántúli napló 7 Pécsett az Autóklub irodájában nyelvvizsgával rendelkező munkatársak fogadják az ügyfeleket Engedéllyel az idegenforgalomban Mi utazók is nyerünk? Szabályozott a szabadverseny, eltűnnek a kóklerek * Az ET novemberi ülésén történt megállapodásról Miből élünk jövőre? A béke ára volt a kompromisszum Mérlegen a forint Miközben a forint nemzet­közi megítélése folyamatosan javult az év folyamán, belföldi árfolyama tovább esett. A több­szöri leértékelések legalábbis ezt a látszatot keltették. Miért kellett háromszor is leértékelni a forintot 1992-ben? - kérdez­tük Kovács Almost, a Pénzügy­minisztérium helyettes állam­titkárát.-Tulajdonképpen kétféle le­értékelés létezik: az egyik csak névleges, a másik, amikor tény­legesen romlik a valuta vásárló­ereje. A forint esetében csak névleges leértékelés történt, aminek hatására a forint értéke mindössze 8 százalékkal csök­kent. Ez olyan csekély, hogy va­lójában nem is mérhető. A névleges leértékelésre azért volt szükség, hogy megőrizzük a magyar export versenyképessé­gét. Az eredmények azt mutat­ják, hogy ez sikerült is. Az ex­portőrök ugyan keveslik a leér­tékelés mértékét, de az intézke­dés kedvező hatása már év köz­ben is mérhető volt. Az export­ból befolyt összeg október vé­géig 13 százalékkal több volt, mint 1991-ben.- Közelebb kerültünk 1992-ben a forint konvertibili­tásához?- A gazdálkodók számára már ma is konvertibilis a forint. A hazai termelők szabadon válthatják át forintjukat devi­zára, amennyiben külföldről kí­vánnak alapanyagot, gépet be­szerezni. A külföldi befektetők a profitjukat, illetve a korábban behozott, forintosított tőkéjüket kivihetik az országból - devizá­ban. Ami a lakosságot illeti: gyakorlatilag turisztikai célokra szintén korlátlanul igénybe ve­hető deviza, hiszen forintért az utazási irodákon keresztül bár­hova eljuthatnak a magyar ál­lampolgárok. A cél természete­sen az, hogy bárki közvetlenül és teljesen szabadon válthassa át a forintot, keret és megkötés nélkül. Ez azonban csak egy hosszabb folyamat eredménye­ként válhat valóra . .. Előrelátó svédek Sandra, egy hathetes svéd csecsemő a napokban értesítést kapott a hadseregtől, miszerint háború esetén páncélozott szál­lító harcjárművet kell majd ve­zetnie. A néhány hete született kislány néhány nappal ezelőtt már felszólítást kapott a helyi hatóságoktól lejárt jogosítvá­nyának meghosszabbítására. .. Nem kétséges, az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH) azért köti engedélyhez, s most már nagyon szigorú feltételek­hez az utazási irodák működé­sét, hogy nekünk utazóknak is jobb legyen. Mert igaz, ami igaz, az idegenforgalomban óri­ási a rendetlenség. Egyik isme­rősöm szerint, aki évtizedek óta van a szakmában, olyanok is be­levágtak utazások szervezésébe, akiknek a képzettségük és az érdeklődésük is hiányzott. Pusz­tán egy jövedelmező vállalko­zást reméltek, lehetőség szerint sok munka nélkül. S persze, en­nek az lett a következménye, hogy több utazási iroda alakult egy-egy városban, mint ahány élelmiszerbolt üzemel. Liczov Alexanderné, az OIH munkatársa szerint több ezerre tehető - a pontos számot nem tudta megmondani - a külön­böző nagyságú idegenforga­lommal foglalkozó cégek, uta­zási irodák száma, amelyek kö­zül eddig 600 felelt meg azok­nak az elvárásoknak, amelyeket megszabtak.-Az eddiginél jóval maga­sabbak a követelmények, most már kevés, ha valaki kiváltja a vállalkozói engedélyt, azzal még nem dolgozhat vállalkozó­ként a turisztikai iparban. Töb­bek között szakképesítéssel kell rendelkeznie, ezen kívül a fe­lelős vezetőnek minősítő vizs­gát kell letennie - ennek része legalább egy idegen nyelv vizs­gával igazolt ismerete vala­mint vagyoni biztosíték, megfe­lelő tárgyi feltétel szükségelte­tik ...- Ez nyilván megrostálja majd az irodákat.- Hosszabb távon egészen biztosan, de bizonyos kifutási időt a „régieknek” hagy a rende­let, ezért nagy változás még nem várható. Mit tanácsol a hivatal munka­társa? Az utazók csak olyan irodával kössenek szerződést, amely már rendelkezik enge­déllyel, amit egyébként minden további nélkül elkérhetnek. A Taunusz Tours iroda idén október elseje óta működik, az ügyvezető igazgató Kovácsné Török Edit, aki a pedagógus pá­lyát cserélte fel ezért a vállalko­zásért.- Természetesen van engedé­lyünk, s bejegyeztek bennünket az OIH-nál. Mi nem is működ­hetnénk másképpen, ugyanis csak azok az idegenforgalmi cégek kaptak 1993 közepéig tü­relmi időt, amelyek a rendelet megjelenésekor már működtek.- Nehéz volt megfelelni a fel­tételeknek?- Igen, de végsősoron ez a szakma rangját volt hivatott helyreállítani, ezért helyesnek tartom. Nekem nincs meg a megfelelő képzettségem, ezért felvettem egy alkalmazottat, így most ketten csináljuk. Egyelőre olcsó és nagyon népszerű erdé­lyi kirándulásokat szervezünk, de jövőre már a valamivel drá­gább olasz és francia utak, nya­ralások is szerepelnek program­jaink között. Gazsó László, a Zeusz Uta­zási Iroda ügyvezetője szerint szükség volt a rendeletre, s az engedélyt örömmel kirakja a falra. Már csak azért is, hogy az utasok lássák, korrekt, megbíz­ható partnerrel van dolguk.-Az utóbbi időben nagyon leromlott ennek a szolgáltatási ágazatnak a színvonala, éppen ideje volt valamit tenni. Nekem meggyőződésem, hogy min­denki - utasaink és az irodák - jobban jár ezután, s tényleg egészséges konkurenciaharc kezdődhet. A Zeusz cég is letette a köte­lezően előírt 600 000 forint ka­uciót, ami például arra is fede­zetet nyújt, ha a reklamációt nem tudják közösen lerendezni. Az iroda munkatársai most azon igyekeznek, hogy barter üzlet keretében elfogadható árú szál­lodai szolgáltatást, apartmant nyújthassanak vendégeiknek a jövő nyáron, a horvát tengerpar­ton. A hagyományos bevásárló- utak mellett, amelyek változat­lanul népszerűek. S persze úgy akarnak dol­gozni, hogy a kaució a bankban maradjon. Jobban járunk mi utasok? Mindenképpen, mert ha csak az a bizonytalanság szűnik meg, amely mostanság jellemzi az idegenforgalmat, már nyertünk. Reméljük, hogy egyéb eredmé­nye is lesz a szigorításnak. Roszprim Nándor Kupa Mihály legutóbb egy nyilatkozatban úgy fogalma­zott, az, hogy a parlament az Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott elvek szerint sza­vazza meg a ’93-as költség- vetést, nem is lehet vita kér­dése, hiszen mint mondta: „Ez a béke ára”. Nézzük hát, milyen pontokat érintett az ÉT-n született megállapo­dás? A végeredmény a kormány és a szakszervezetek kompro­misszumkészségéről tanúsko­dik. Ha a szakszervezetek szempontjából nézzük a kiala­kult helyzetet, leírható, az elért eredmény még akkor is ko­molynak tekintendő, ha szá­mos esetben a szakszervezet képviselőinek engedniük kel­lett. Nagy Sándor például - egy, a helyi érdekvédelmi cso­portok vezetőinek küldött be­számolójában - kénytelen volt elismeri: a megállapodásnak a munkavállalók szempontjából leginkább nehezményezett két pontja a 0 kulcsos ÁFA rész­beni eltörlése - kivéve néhány, az alábbiakban felsorolandó esetet - és a munkanélküli já­radék folyósítási idejének az eddigi másfél esztendőről egy évre való csökkentése volt. Fájó, s nehezen tolerálható ez, még akkor is, ha valóban az ország gazdasági helyzeté­nek stabilitása érdekében vol­tak kénytelenek a szakszerve­zetek elfogadni a fentieket. (Nem így a Létminimum Alatt Élők Egyesülete, mely az éhségsztrájk végén bejelen­tette: a kétkulcsos ÁFA beve­zetése miatt aláírásgyűjtést kezdeményez az országgyűlés feloszlatására, s új parlamenti választások kiírására.) Az előzetesen előterjesztet­tekhez képest, persze, a vég­eredmény mégiscsak kedve­zőnek mondható. Szintén szakszervezeti vezető példája a következő: egy kétkeresős, kétgyermekes családban 200-200 forinttal emelkedik a jövedelem az alkalmazotti kedvezmény, 150-150-el a gyermekek utáni támogatás növekedése és 800 forinttal a kormány által beharangozott- nál mérsékeltebb ÁFA-kul- csok következtében. A fenti felsorolás tehát ösz- szesen 1500 forintos jövede­lem növekedést jelent, ami, ha nem is ellensúlyozza az inflá­ciót, a semminél ugye mégis több. De nézzük - most már való­ban pontokban felsorolva - mi az, ami a munkavállalói olda­lon konkrét eredményként könyvelhető el? Az első, hogy nem nyolc, csupán hat százalékkal emel­kedik a legalapvetőbb élelmi­szerek, szolgáltatások ÁFA-ja, de ezen belül 0 kulcsos marad a gyógyszer és a villamos­energia. A közműfejlesztés és a lakásépítés,-bővítés ÁFÁ-ja ráadásul az eredeti tervektől eltérően mégiscsak visszaigé­nyelhető. Szintén eredmény, hogy évi 200 ezer forint jövedelemig - illetve azoknál, akik nem adóznak - 150 forinttal emel­kedik a gyermeknevelés támo­gatása. Január elsejétől emellett minden aktív kereső havi jö­vedelme 200 forinttal nő, mert ennyi adókedvezmény illeti meg. A nyugdíjak jövőre leg­kevesebb 14 százalékkal nő­nek. A következő esztendő feb­ruárjától 9000 forintra emel­kedik a minimálbér, s meg­szűnik a bérszabályozás -, de azt is sikerült elérni, hogy ’93-’94-ben (még) ne emeljék a nők nyugdíjkorhatárát. A költségvetési intézményekben dolgozókat - így a pedagógu­sokat és az egészségügyi dol­gozókat - érinti, hogy 10 mil- liárdot különítettek el részükre béremelés céljából. Röviden tehát a fentiekben foglalható össze Kupa Mihá- lyék és Nagy Sándorék egyez­sége, mely a pénzügyminiszter szavaival élve „a béke árának” tekinthető. Remélhetőleg va­lóban így lesz, s a felsoroltak tényleg elegendőnek bizo­nyulnak a robbanás elkerülé­sére. Pauska Hatásos szankciók? Szálkák Megtorolhatja-e a világ, ha valahol olyasmi történik, ami a nemzetközi jogba ütközik? Ma­gyarán: mit tesznek, ha egyes országokban zajló bizonyos dolgok ellentétesek az emberi szabadságjogok nemzetközileg elfogadott, törvényesített nor­máival? A Bild, a legnagyobb pél­dányszámú német napilap úgy teszi fel a kérdést az ismétlődő szélsőjobboldali terrorakciók és azok nemzetközi visszhangja kapcsán, hogy „néhány radiká­lis őrült tönkreteheti az egész országot?” A válasz: 10 pont, amelyek alkalmazásával „a világ meg­büntetheti” Németországot. Például. Nemzetközi kon­szernek - így, mondjuk, a Sony - azon a címen, hogy „túl drága”, leállíthatják a beruházá­sokat az egykori NDK terüle­tén. Japánok, amerikaiak és má­sok bojkottálhatják a német árukat, „ahogyan azt az apart­heid idején Dél-Afrikával meg­tették”. A túristák elkerülik a Rajna-Elba vidékét, a magas szintű politikusok látogatásai pedig megritkulnak, annak min­tájára, „ahogyan Waldheim osztrák ex-elnök hat éven át se­hol sem volt szívesen látott vendég”. Kulturális és sport­bojkott áldozata is lehet az or­szág, stb. Nehezen vitatható, hogy ilyen típusú szankciók nyilván még egy olyan gazdag országot is érzékenyen érintenének, mint Németország. S mással, másokkal hasonló okok miatt hasonló dolgok nem történhetnek? A felelet legalábbis többesé­lyes. De az biztos, hogy ma egyetlen ország sem hagyhatja figyelmen kívül, milyen vissz­hangot és reakciót váltanak ki egyes lépései közelebbi vagy távolabbi környezetében. Mert az államok - a politikai és gaz­dasági kapcsolatok kiterjedt rendszere révén - kölcsönös függőségben élnek. így hát mindenki olyan partnert szeret, akinek rendezett a házatája. Telefónia Mennyire várom, hogy tele­fon-ügyben ismét oly felszaba­dult (vonalú) érzéseim legye­nek, mint néhány hónapig vol­tak még ’72-ben, a pécsi Cross­bar központ átadását követően! Csak belépne már az új pécsi te­lefonközpont! A szakmám miatt is nélkü­lözhetetlen munkaeszköz a tele­fon, ha ugyan sikerül vonalat kapnom. Már megszokott álla­pot, hogy vonalra várva üresjá­ratban telnek a percek, gyakorta az órák, s ha végre tárcsázhatom a keresett számot, akkor se biz­tos, hogy sikerrel. Megszoktuk, de beletörődni képtelenek va­gyunk. Olvastam becsléseket, hogy mennyi értékes munkára fordít­ható idő megy így veszendőbe kis hazámban naponta, havonta és évente, mennyi üzlet, kapcso­lat, gyakorta segélykérés megy veszendőbe, avagy hiúsul meg az áldatlan telefonhelyzet miatt, s mindez, ha pénzre egyáltalán átszámítható, hány milliárd fo­rintra rúg évente. Márpedig az idő pénz! Csoda-e, ha ennyire szegények vagyunk? Na, nem­csak a telefónia miatt. Most végre ismét remény­kedhetünk. Legalábbis a tele­fon-helyzet javulásában. És, már ez is valami! Felnyomták Vállalkozó barátom eleinte nem értette, amikor közölték vele: felnyomták a kocsiját. Az­tán kocsijához érve tudatosult benne ez a kifejezés. A két első ajtó üvegét - feltételezhetően gumikalapáccsal - betörték, s kiemelték a diplomata táskáját, a benne lévő iratokkal, igazol­ványokkal, bélyegzőkkel egye­temben. Rohangálhatott felje­lentést tenni ismeretlen tettes el­len, intézni az ideiglenes papí­rokat, egyebeket. S mindezek ellenére még szerencsésnek is tartja magát. Hogy miért véli: ő még így is „olcsón” megúszta az esetet? Azért, mert épp a nála lévő készpénzt ment befizetni, így legalább azt a néhány százezret nem lovasították meg. Ráadásul az üvegkárát is rendezik, hisz csak néhány nap múlva járt volna le a biztosító által egyol­dalúan felmondott cascoja. Szó mi szó, azért nem veti fel így sem a jókedv. Megfogadta, soha többet nem hagy semmit a ko­csijában. Tudom, ez már késő bánat, de legalább egy életre szóló tanulság. Ki a tolvaj? Sógornőm telefonált:- Ellopták a nemrég vásárolt és frissiben elültetett két tuját a telekről. Kidühöngtem magam - mi mást tehettem volna? Hi­ába is látnám meg bármelyik telken a két tujámat, bizonyítani sem tudnám, hogy azokat tőlem ásták ki. Ettől aztán megnyugodtam. Nem úgy, mint egyik barátom, akinek az asztaláról emelték el a táskáját a benne lévő személyi irataival és nem kevés pénzével. Azóta bizalmatlan, hisz nem tudja, hogy valójában ki tette, tehette azt, vajon melyik szoba­társa lopta meg? Mindenki gya­nús, aki él! Mondanom sem kell, ez a gyanú azóta sem hagyja békén egyetlen pilla­natra sem. Csak reménykedik, hogy mire a bizalmatlanság légköre végképp szétverné a ko­rábbi baráti légkört közte és a lehetséges tolvaj szobatársak között, talán valamelyikük va­lamivel elárulja magát. S ha mégse? Nem szeretnék a helyében lenni. Hátha a vétlennel szem­ben igazságtalanul bizalmatlan. Hátha arra gyanakszik - és ez­zel megmérgezi a köztük lévő korábbi jó légkört -, aki ártat­lan? De ki tehette, ki lopta meg? Mondjam azt, hogy mázlista vagyok hozzá képest a két ello­pott tujámmal? Nekem legalább nem kell senkire se gyanakod­nom, mert gondolom, nem a közvetlen telekszomszédaim loptak meg. Murányi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents