Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-28 / 356. szám

8 üj Dunántúli napló 1992. december 28., hétfő K15 Ip'ol > i > 1 ic tka Mától Taizé-találkozó Bécsben Szinte minden készen áll, Bécs várja azt a 105 ezer fiatalt, aki eleget tesz Roger testvér felhívásának, és az ökumenikus Taizé-mozgalom idei találkozó­jára az év utolsó napjaiban az osztrák fővárosba utazik. Belső élet és szolidaritás - ez a medi­táció témája, amelyre a mozga­lom alapítója, Roger testvér eb­ben az évben a fiatalokat hívta. Az osztrák szervező, Wolf­gang testvér már csak tízezer ifjú hívő számára keres helyet, a többiek szállása iskolákban, lelkészi hivatalok helyiségei­ben, egyházi közösségekben és magánszemélyeknél megoldott. Két négyzetméter fűtött helyi­ségben - ez a jelszó, s a bécsi szervezők biztosak benne, hogy a felhívásnak lesz foganatja. Ami azt illeti, őket magukat is meglepte, hogy milyen nagy érdeklődést keltett az idei talál­kozó. Az eddigi tizennégy ha­sonló alkalom nem vonzott ennyi fiatalt - mondják -, jó ha fele ennyi volt a résztvevők száma. A program már készen áll: a bécsi vásárváros a helyszíne de­cember 28 és január 2-a között a napi összejöveteleknek és a kö­zös imádságnak. A mozgalmat a svájci Roger testvér 1940-ben alapította a dél-franciaországi Taizé-ben, azzal a szándékkal, hogy or­szághatártól, de vallási hovatar­tozástól is függetlenül, az öku­menikus szellemhez híven hozza össze a fiatalokat. Roger testvér maga evangélikus, és mint mondja, a mozgalmához tartozók sokszor nem is igen tudják egymásról, ki milyen vallás követője. Ami nem je­lenti azt, hogy ne lenne nagyon is világos és konkrét kapcsola­tuk az egyházhoz - fűzi hozzá. Nyilván ennek köszönhető, hogy II. János Pál pápa meglá­togatta a dél-franciaországi kö­zösséget. A Taizé-i testvérek mozgalma az elmúlt ötven év alatt világszerte igen népszerű lett, főként 21 éven aluli fiata­lok zarándokolnak Taizé-ba, hogy ott közösen imádkozzanak és meditáljanak. Az évente egyszer megren­dezett nagy találkozók különö­sen azóta szélesedtek, amióta leomlott a vasfüggöny. Keleti és nyugati fiatalok találkozója az imádkozáson és meditáción kívül is sok érdekes lehetőséget teremtett. 1989-től kelet-európai fővá­rosokban - tavaly Budapesten - jöttek össze a fiatalok. Roger testvér úgy mondja, hogy az idén azért esett a választás Bécsre, mert Európa mindkét feléből ideális találkozóhely. Szigorú költségvetés Japánban Szigorú költségvetési javas­latot terjesztett a japán pénz­ügyminisztérium a kormány elé: az 1993-as pénzügyi évben lényegében az idei szinten ma­radnak - 0,2 százalékkal növe­kednek - a költségvetés kiadá­sai, ezen belül azonban jelentős mértékben emelkednek a más országok fejlesztésére szolgáló alapok és mérséklődnek a hadi­kiadások. A japán pénzügymi­nisztérium más országokhoz hasonló dilemmával szembe­sült: az elhúzódó konjunktúra miatt ösztönzésre szorulna a gazdaság, a dekonjunktúra mi­att azonban kevesebb adóbevé­tellel gazdálkodhat a kormány. Összeomló vállalatbirodalom A spanyol és a kuvaiti kor­mány megállapodott, hogy együttes erővel igyekszik mi­nimalizálni egy kuvaiti érde­keltségű spanyolországi válla­latbirodalom összeomlásának szociális és. gazdasági követ­kezményeit - jelentette az AP és a Reuter Pedro Perez spanyol gazdasági minisztériumi állam­titkár kuvaitvárosi látogatásá­ról. A nagyrészt a KIA kuvaiti beruházási ügynökség tulajdo­nában lévő Terras-konglomerá- tum tönkrement. A madridi kormány attól tart, hogy a csőd magával ránt sok, vele üzleti kapcsoilatbanálló spanyol cé­get. Nyolcszázmillió éhező világa Atom helyett a szegénység fenyegeti a békét Abból az összegből, ameny- nyibe egy géppisztolyhoz való tölténytár kerül, meg lehetne menteni egy gyermek szemevi- lágát. S Földünkön ma 560 ezer kiskorút fenyeget a veszély, hogy az A-vitamin krónikus hi­ánya miatt megvakul. Milliók, elsősorban újszülöttek szen­vednek agykárosodást jódhiány miatt, pedig elvben elegendő jódtartalmú táplálék és folyadék állna rendelkezésre. A fejlődő világban csak az anyatej ígérke­zik biztosnak, akkor tudják ki­küszöbölni a fertőzött víz és éle­lem fogyasztásának kockázatát, ha a csecsemő legalább hat hó­napos koráig anyatejet kap. Ám ahhoz, hogy az asszonyok szop­tatni tudják kicsinyeiket, ma­guknak is enniök kell: a képer­nyőkön sajnos annyiszor látott, csontváz soványságé nők, lea­padt emlőikkel erre nem képe­sek. Az ENSZ Élelmezési (FAO) és Egészségügyi Világszerve­zete (WHO) a minap hétnapos konferenciát szervezett Rómá­ban - a megnyitó ülésen II. Já­nos Pál pápa is felszólalt - s a szó közvetlen értelmében azt tűzte napirendre, miből élünk, vagy inkább miből élhetnénk. A kidolgozott, negyvenhat pontos program a legfontosabb tenni­valókat foglalja össze, valamint részletezi, milyen közreműkö­dést várnak ebben a fejlett or­szágoktól. Edouard Sacuma, a FAO főigazgatója azt tartja el­sődleges feladatnak, hogy meg­Sophia Loren egy Szomáliái gyermeket etet felelő segítséggel magukban a harmadik világ országaiban in­duljon meg az A, B és C-vita- min gyártása, valamint a jódban gazdag táplálékfélék biztosí­tása. A világon ma 780 millió éhe­zőt tartanak számon, ők azok, akiknek sem mennyiségileg, sem a minimális egészségügyi követelményeknek megfelelő minőséget illetően nem jut elég s az éhhalál szélére sodródtak. A természeti csapások mellett (aszály stb.) ebben közrejátszik a főként egyes afrikai orszá­gokban tapasztalható gazdasági zűrzavar, állami szétesés, pol­gárháborús állapot. A Szomáliái Reménység Hadművelettel, a nagy kenyér-akcióval felcsillant a hatékony nemzetközi segítség reménye. Ám nemcsak egy Szomália van. Az ENSZ főtit­kára szerint a következő állo­más a délkelet-afrikai Mozam- bik lenne, amely teljesen kivér­zett a tizennégy éves belső há­borúban. A tizenhatmilliós, ha­zánknál területileg nyolcszor nagyobb országban hatszázez­ren vesztették életüket, másfél- milliónyian sebesültek meg, a közigazgatás gyakorlatilag nem létezik, káosz ural el mindent. A FAO arra figyelmeztet, hogy Mozambikban ma ugyanolyan a helyzet, mint Szomáliában volt tavaly nyáron, ha nem lépnek közbe, rövidesen ott is bekövet­kezik a tömeges éhhalál. (But- rosz Ghali ENSZ főtitkár nyolcezer kéksisakos küldé­sére kíván javaslatot tenni, de vajon elég lesz-e ez az erő?) Mindez pénzbe, nem kevésbe kerül. Ám mégis olcsóbb, mint semmit sem tenni. A géppisz­toly-tár összehasonlítás is mu­tatja, lenne miből átcsoportosí­tani anyagi eszközöket. A hidegháború idején az em­beriség a reá nehezedő overkill (túlgyilkolási) képességet szá­molgatta. A nukleáris fenyege­tés szerencsére csökkent, vi­szont fokozottabban szembe kell nézni a globális, egyetemes problémákkal. II. János Pál sza­vait idézve: „A szegénység s annak következményei az egyik legfőbb kockázati tényezőt je­lentik a világ békéjére nézve.” Réti Ervin Pozsony: Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök /balról/ és horvát kollégája, Hrvoj Sarinic ellép a tiszteletükre felsorako­zott díszegység előtt. Sarinic az első hivatalos vendég, akit a szlo­vák nemzeti zászlóval és himnusszal köszöntöttek. Szétváló csehek és szlovákok Csehszlovákia, hivatalos fo­galmazás szerint a Cseh és Szlovák Köztársaság megpró­bálkozik azzal, ami a hajdani Szovjetuniónak és Jugoszláviá­nak nem sikeriilt: a fájdalom- mentes szétválással. A jelenlegi szövetségi államot szeretnék úgy két független részre tagolni, hogy a lakosság szinte ne is érezze ezt a folyamatot. Ennek jegyében már elfogad­ták azt az első, nagy csomagot, amely több mint húsz kétoldalú megállapodást tartalmaz. A két ország között „láthatatlan hatá­rokat” akarnak létesíteni, nem lesz útlevél-ellenőrzés, vámo­lás. Rendkívül fontosak azok az egyezmények, amelyek közvet­len közelről érintik majd a cse­heket és a szlovákokat. Kölcsö­nösen elismerik az iskolai bizo­nyítványokat s a végzettséget igazoló más dokumentumokat; a munkavállalás teljesen szabad lesz; a nyugdíj bármelyik or­szágban felvehető; s általában egyeztetik, egymáshoz igazítják a legjelentősebb munkajogi és szociális rendelkezéseket. Mindez elejét veheti annak, hogy tömeges költözködés kez­dődjön. Megoldatlan kérdés vi­szont, mi lesz az eddigi szövet­ségi intézmények munkatársai­val, hol és hogyan találhatnak új elfoglaltságot. A csehek és a szlovákok kap­csolata tehát olyannak ígérke­zik, mint amilyen - a maast- richti szerződés megvalósulása esetén - egy ideális Európában, a tizenkettek között jönne létre, sőt annál is szorosabb lenne. Természetesen sok részlet tisz­tázásra vár: például, ha nem lesz vám a láthatatlan határon, mi­ként lehet majd visszatéríteni a másik országban forgalmi adó­val vásárolt cikkeket. S ami már nem is egyszerűen részletprob­léma: a szétválásnál hogyan osztoznak a meglevő vagyonon, követeléseken, tartozásokon, milyen lesz a nagy elszámolás? Döntöttek a pénzügyi unióról is. Európában a cél a közös va­luta, az ECU bevezetése, itt már a startvonalon egységes korona lesz. Ám éppen ezt tartják a két ország kapcsolatrendszerében a leggyengébb pontnak. Szlová­kia tartalékai kimerülőben van­nak, ami könnyen azzal járhat, hogy viszonylag rövid időn be­lül fel kell mondaniok a pénz­ügyi uniót, lepecsételni az „önálló” pénzt stb. Mennyire a levegőben van ez, arra jellemző, hogy miköz­ben az emberek általában nyu­galommal szemlélik a szétválás eseményeit, a szlovákok közül rengetegen mentik külföldi va­lutákba pénzüket, vagy teszik át takarékbetétjüket a jövendő Csehország területén levő ban­kokba. * s A FÁK és a nemzeti függetlenség Az Államközösségben és Oroszországban zajló válságo­kat, függetlenségi mozgalmakat nem lehet és nem is szabad csu­pán európai szemüvegen ke­resztül, európai mércével vizs­gálni. Tekintetbe kell venni a térség jócskán eltérő, helyen­ként talán érthetetlennek tűnő hagyományait, e társadalmak civilizáció'előtti állapotát - fej­tegette Mark Hrusztaljov pro­fesszor, a Moszkvai Nemzet­közi Tanulmányok Központjá­nak igazgatója.- A Szovjetunió vereséget szenvedett a hidegháborúban és ez kihat a helyzetre, ennek az árát meg kell fizetni. A térséget átfogó, általános válság sújtja a politikától a társadalmon át a gazdaságig. Ez egyelőre nem gyengülni, hanem ellenkezőleg, erősödni látszik, így a nemzeti­ségi kérdés napirendre kerülése nem tekinthető véletlenszerű­nek - vallja a professzor. Korábban, a „szovjet nép” létrehozásának ürügyén céltu­datos politika irányult a népek közötti különbségek kiegyenlí­tésére, amely valójában „prole- tarizálást” hozott. Hrusztaljov szerint a mai ál­lapotok egyik, rendkívül súlyos sajátossága a bűnözés tömeges jellege. A Kaukázusban, akár­csak bárhol másutt, a lumpen elemek képezik a bázist, de a tömegessé válásban bizonyos helyi, katonai és harci tradíciók is szerepet játszanak, mint pél­dául Csecsenföld esetében. Ezek az európai szemmel nézve civilizáció előtti társa­dalmak félig meddig még ma is rabló, portyázó életmódot foly­tatnak, de legalábbis számunkra idegen erkölcsi normák szerint élnek. Ott lent Délen például nem igazi férfi az, aki az eskü­vője előtt nem tud birkát vagy lovat elhajtani. Ehhez járult az a rettenetes népirtás, amelyet Sztálin alatt követtek el ellenük. Ez megintcsak a kriminogén zónába szorította e népeket, népcsoportokat. Ezért most de­militarizálásra, debolsevizálásra és dekriminalizálásra van szük­ség, és ez utóbbi tűnik a legne­hezebb feladatnak. Döntőek a klánkapcsolatok, a klánszervezetek. Tádzsikisztán­ban például klánok harca zajlik az államhatalomért. Ez is a tra­díció része és persze jelzi az eu­rópai civilizációtól való lema­radást. Félreértés ne essék: ezek nem új keletű dolgok vagy ép­pen a régiek felmelegítése. A köztársasági kommunista pár­tok, ezt nem is oly rég "még igen ügyesen kihasználva, lényegé­ben szintén ezen az alapon őriz­ték meg hatalmukat, az első tit­károk pedig többnyire a klánok első emberei voltak. Ezt a meg­csontosodott viszonyrendszert még a kirgiz elnök, a legfelvilá­gosultabbak egyikének tartott Aszkar Akajev is kénytelen volt fenntartani. Egy újabb fontos tényező: mind számottevőbb az iszlám fundamentalizmus szerepe, amely ideológiailag alapozza meg ezeket a mozgalmakat. Dzsohar Dudajev csecsen elnök fenyegetései például éppen a dzsihadot, a szent háborút hir­dető fundamentalizmus miatt reálisak és persze veszélyesek. Természetes módon miiben nemzeti mozgalom' támaszko­dik valamiféle eszmei alapra, ideológiára, a kaukázusiak az iszlámra - teszi hozzá a szak­ember. Ami az ellenlépéseket illeti, a professzor szerint teljesen adekvát válaszok nincsenek, már csak azért sem, mert több­nyire hiányzik az ehhez szüksé­ges, teljesen egységes állami vezetés. Csecsenföld esetében például a nem egységes orosz vezetés sem képes megfeleleőn kezelni a problémát, az arany középút pedig nem mindig adekvát. A megoldást Hrusztaljov egy komplex politikai és gazdasági, mindenekelőtt a szélsőségek el­szigetelésére irányuló stratégia meghatározásában látja, amely­nek a párbeszédre kell épülnie, de adott esetben nem vetheti el katonai erőt alkalmazását sem, éppen a helyi sajátosságok mi­att, amelyekre európai módon lehetetlen válaszolni. Tekintetbe kell venni persze azt is, hogy Dudajev - vagy bármely más szakadár vezető - egy adott mozgalom élén áll, így nem mindig tud saját belá­tása szerint lépni. Az érzelmek­kel, a nemzeti öntudattal neki is számolnia kell. A másik a grúz példa. Zviad Gamszahurdia nacionalista ala­pon jutott hatalomra, majd egy év múlva Sevardnadze győzött. Miről van itt szó? Gamszahur­dia bukása azt a szakadékot jelzi, amely a nemzeti láng és a gazdasági valóság között tá­tong. Dudajevnek és a többieknek •éppen a volt szovjet köztársasá­gok példája nyomán kell belát­niuk, hogy az önállóság vágyá­lom, egyiknek sincs önmagában hosszútávon életképes gazda­sága. Ezt Ter-Petroszján és Se- vardnazde értik is. Politikai önállóságukat nem tudják meg­erősíteni gazdaságilag. Ott van például Azerbajdzsán. Egyetlen piaca Oroszország, a világpia- . con viszont életképtelen. Ha intenzívebbé tennék a re­formokat, akkor megerősödhet­nének gazdaságilag, de attól félek, hogy ez a jelen körülmé­nyek között egyenlő a lehetet­lennel. Marad az együttélés. Az Államközösségen belül a professzor szerint létezik egy életképes csoport, amely talán később átnőhet egy eurázsiai pólitikai konföderációba. Má­sok azonban, mint például Uk­rajna és Azerbajdzsán inkább egyfajta szétválasztásra szol­gáló ideiglenes mechanizmust látnak a FÁK-ban. Ezért is indult be a bilaterali- zálódás, vagyis a kétoldalú ál­lami és gazdasági kapcsolatok kiépítésének folyamata, amely igyekszik kerülni a kollektív mechanizusokat. Úgy gondo­lom, hogy jelenleg ez a vonulat tükrözi a leginkább a FÁK-on belüli valóságot - állapította meg a professzor anélkül, hogy a jövőt illetően jóslásokba bo­csátkozott volna. Dorogi Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents