Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-27 / 355. szám

Sportáguk legjobbjai - Dél-Dunántúlról A ZTE-szív csodákra képes Huszonhét éves, nős, apa. Balkezes. Ám ettől a bal kéztől rettegnek az ellenfelek. Kedvenc sport­ága a jégkorong, a jó foci és természetesen a kosár­labda. Sokszoros válogatott, több száz bajnoki és számos kupaszereplést mondhat magáénak. Amit szívesen kihagyna a statisztikából: kézműtéteinek száma. Bodrogi Csabáról, a ZTE-Heraklith férfi kosárlabda-csapatának kapitányáról van szó. Ha valaki tősgyökeres zalaegerszeginek számít a csa­patból, hát ő az. Már édesanyja is egerszegi csa­patban kosárlabdázott, ugyancsak a ZTE-ben. „ Ő lehet a jövőben a ZTE vezéregyénisége, a kapitánya” - nyilatkozta 1984-ben ifi. Gyimesi János, a csapat akkori edzője. 1984-ben Gyimesi János lett az év edzője. S már akkor ott szerepelt Bodrogi Csaba is a ranglistán. A szakemberek vé­leménye szerint ő volt abban az esztendőben a legjobb ifjúsági kosárlabdázó Magyarországon. Egy nagy ugrás az időben: 1990-ben már a bajnoki dobogó legfelső fokára vezényelte a csa­patot. 1992-ben jött a triplázás: újabb bajnoki cím, újabb kupagyőzelem. Vidéki csapatnak még nem adatott meg ekkora siker Magyarországon. Tavaly még csak a megye legjobb kosárlabdázó­jának választották. 1992-ben aztán elérkezett a csúcsra: jelenleg ő az ország elsőszámú játékosa.-Az elismerés, a siker nem az én érdemem - nyilatkozta szerényen, amikor megtudta, hogy rá esett a választás. -A csapat sikerlistája jó ajánló­levél volt. Talán azért esett rám a választás, mert végig egyenletes teljesítményt nyújtottam. Egyet­len dolgot sajnál csak, hogy a válogatottal nem sikerült az áttörés. Reméli erre sem kell sokáig várni. Végül is még csak 27 éves. Egy irányítónál ez nem kor, mondhatni: még „zöldfülű”. Most szünet és csend van Zalaegerszegen. A szekér megrekedt ezekben a hetekben. Új „hajtó” ül a bakon, aki megpróbálja túllendíteni a kordét a holtponton. Talán ezért sem boldog most mara­déktalanul az év kosárlabdázója. De a ZTE-szív csodákra lehet képes. S akkor ismét egymásra ta­lál a közönség és a csapat, valamint Csaba Zalae­gerszegen, ahol nagyon szeretik a kosárlabdát. S ahol nagyon szeretik Bodrogi Csabát. E. E. Farkasra csak tanítványa veszélyes Néhány évvel ezelőtt szinte a teljes ismeretlenségből tört elő s lett mind népszerűbb Magyar- országon a lábtenisz. Sőt, ma már olyan magas szintre jutott, hogy Európában mi számítunk e sportág abszolút „nagyhatalmá­nak”. Az igazi áttörés éve 1991 volt, amikor a három EB közül kettőt - az egyénit és a párost - magyar lábteniszezők nyertek meg, hármasban pedig ezüsté­rem jutott a mieinknek. Azok­nak a versenyzőknek a száma, akik rendszeresen részt vesznek a különböző versenyeken, több mint százra tehető. Akik kicsit is járatosak e sportágban, tudják, hogy a ma­gyar lábteniszsport egyik fel­legvára - mondhatni őshazája - Kaposvár. (A sportág berkeiben csak úgy nevezik a somogyi versenyzőket, mint a kaposvári iskola képviselőit.) S ha Kapos­vár, akkor Farkas János. Ő az, aki tavaly megnyerte az első íz­ben megrendezett egyéni lábte­nisz Európa-bajnokságot, s ez­zel a szép sikerével egycsapásra az érdeklődés középpontjába került. Ennek ellenére furcsa­mód tavaly mégsem őt válasz­tották meg a sportág legjobbjá­nak. Az idén viszont már egy­szerűen nem lehetett másra sza­vazni ... A magyar lábtenisz-váloga- tott kilenc nemzetek közötti mérkőzésen lépett pályára, s - a csehek elleni fiaskót kivéve - valamennyit meg is nyerte. Far­kas János egyik találkozóról sem hiányozhatott; olyan biztos pontja volt a válogatottnak, hogy amikor ő pályára lépett, már előre be lehetett írni a győ­zelemért járó két pontot. S hogy ez egyáltalán nem túlzás, arra fényes bizonyíték: ellenfelei nemhogy legyőzni, de még megszorítani sem igen tudták. Egyetlen játszmát sem engedé­lyezett nekik, s előfordult olyan eset (nem is egyszer), amikor 15-0-ra (!) verte ellenfelét. Far­kas idei teljesítményére decem­berben tette fel a koronát, ami­kor - ezúttal már hetedik alka­lommal - megnyerte az egyéni országos bajnokságot. Egy igazi kuriózum: a kapos­vári labdazsonglőr egész Euró­pában verhetetlennek bizonyult ebben az évben. Magyarorszá­gon viszont - nem. Áz egyik versenyen ugyanis a szintén ka­posvári Korányi Andrásnak si­került őt „megfognia”. A do­lognak csupán annyi a szépség­hibája, hogy Farkas nem is igen „emészti” önmagát emiatt: a fia­tal Korányi ugyanis a tanítvá­nya ... - Fenyő ­„ Atom Anti”és Paks aranybetűi 1992 aranybetűkkel kerül be Paks és az Atomerőmű SE tör­ténetébe: belépett azon városok exkluzív társaságába, amelyek olimpiai bajnokot neveltek a magyar sport számára. Mindez egy nem mindennapi tehetség­gel és akarattal megáldott húsz esztendős fiatalembernek - természetesen nem feledve edzőit sem,- köszönhetően. Ko­vács Antal az ASE 95 kg-os cselgáncsozója ő, akit a hazai sportújságírók az év legjobb dzsudósának választottak. A sikersorozatot a májusi Eu- rópa-bajnokságon kezdte, ahol egyedül mentette meg a magyar cselgáncs becsületét, pedig lát­szólag minden ellene szólt. Újoncként került a csapatba és iszonyúan nehéz sorsolást ka­pott, így nem sokan bíztak sike­res szereplésében, ő viszont ra­gyogó teljesítménytnyújtva bronzérmet szerzett élete első felnőtt világversenyén. Barcelonában 35-en kezdték meg a 95 kg-osok küzdelmét, köztük óriási nevek, akik ki­mondva, kimondatlanul az aranyéremért utaztak a napfé­nyes Katalán fővárosba. Kovács Anti első ellenfele, egy angolai csupán „bemelegítés” volt, a második körben viszont a FÁK-beli Szergejev várt Hán­gy ás i László tanítványára. Ez már igazi küzdelmet hozott Anti győzelmével, következhetett egy igazán nagy név, hiszen a szöuli olimpia győztesét a brazil Migueli kellett megvernie a to­vábblépés érdekében. Kovács korát meghazudtoló rutinnal ju­tott túl ezen az akadályon is és már csupán egy lépcsőfok hi­ányzott a döntőbe kerüléshez: a holland EB-győztes Meyer, akit egy horog-ledöntéssel zúzott szét. Nem hiszem, hogy a ver­seny megkezdése előtt bárki is nagy pénzt tett volna „Atom Anti” döntőbe jutására, és lám mégis 20 évesen olimpiai dön­tőben szólították őt tatamira, ahol a brit Stevens várta. De ezen a napon, 1992. július 28-án semmi sem tudta megállítani. Sporttörténelmet írt, a magyar cselgáncssport első és ezidáig egyetlen olimpiai győzelmét aratta. Az olimpia után sem tért pihenőre, hisz még rajthoz állt a junior VB-n is, ahol ezüstérmes lett. Ennyi fért bele Anti sikeré­vébe. Bár először lett az év cselgáncsozója, céltudatossá­gát, tehetségét tekintve valószí­nűleg nem utoljára. Medgyesi Sztoooji - SztooojiU! így leírva ugyan nem az igazi, de aki hallotta már, amint Sztojkovics Éva, a PVSK-Co- Order válogatott kosarashöl­gyének nevét emígyen skandálja a pécsi publikum, amint ked­vencük pályára lép, él tudja képzelni, miért e cím. Aki pedig még nem, sürgősen szakítson időt, hogy egyszer megnézze a bajnokcsapatot, érdemes! A hajrára ugyan elfáradtak a lányok a hazai bajnokság mel­letti két nemzetközi kupasorozat küzdelmei során, így egyik ve­zéregyéniségük, Sztojkovics Éva is, aki tavaly után idén ismét az Év kosárlabdázónője lett. Épp ezért az év vége felé néha olyan teljesítmény is becsúszott, ami­nél, hogy diplomatikusan fo­galmazzunk, láttunk már jobbat is tőle.- Való igaz, decemberre fizi­kailag és szellemileg is nullára kerültem. Nagyon sokat játszot­tunk, edzésre, még inkább rege­nerálódásra egyáltalán nem volt időnk - mondta a bajnoknő.- Az év első felében jól ment a játék, szerintem a szövetség is ezt értékelte. Aztán az őszi sérü­lésem, a többhetes kihagyás után nem találtam magamra. Most éppen ott tartok, hogy mindent, ami gömbölyű, már messziről elkerülök, de azt hi­szem, az alig egy hétnyi kará­csonyi szünet után már ismét minden porcikám kívánni fogja a labdát. És bízom benne, hogy kellőképpen ki tudjuk magunkat pihenni, hiszen a tavaszi soro­zat ugyancsak nem ígérkezik könnyűnek. Sz. Zs. LELÁTÓ Röpködő milliók A jövő évben jelentős vál­tozások várhatók a magyar labdarúgásban. Sajnos, ez nem a játék színvonalára ér­tendő - bár lehet, hogy pesz- szimizmusomra rácáfolnak a csapatok -, hanem a sportág vezetésére. 1993 júniusában hivatalo­san lejár az MLSZ elnöksé­gének mandátuma és válasz­tásra kerül sor. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy mindenképpen új elnök kerül a szövetség élére, bizalmat kaphat újabb négy évre a je­lenlegi is. Érdekes, hogy pletykák­ban sem hallani még, ma­rad-e Laczkó Mihály, vagy új elnök kerül az MLSZ-be. Nem úgy a játékvezetőknél, ahol már több név is röpköd a levegőben. Nem sokan mernék lefogadni, hogy ma­rad Nagy Miklós. A kiszivár­gott hírek szerint az éppen Pécsett, a PMSC - Vác mér­kőzésen búcsúzó Huták An­tal nagy erővel kezdte meg a korteshadjáratot. Beszélik azt is, hogy a nyolcvanas évek végén visz- szavonult Szabó Béla is fon­tolgatja az elnökséget, ő a Nagy Miklós előtti kor ked­vence volt, majd megsértő­dött és félreállt. Most azt be­szélik, elégtételre készül. Az is tény, hogy visszavonulá­sakor szembekerült a sajtó­val is, így onnét nem sok tá­mogatásra számíthat. Jó ideje kapusgondokkal küszködik az Űjpeí>ti TE labdarúgó-csapata. Brock- hauser távozása után Bene Ferenc esküdött Grófin, aki sikeresen mutatkozott be, de néhány fordulóval később már azokat igazolta, akik ko­rábban lemondtak róla. Az őszi hajrában lehetőséget ka­pott a cserekapus Boros is, de ő sem váltotta meg a vi­lágot. Az újpestiek most ka­pus után kutatnak és bánják már, hogy nyáron nem voltak kitartóbbak, amikor Józsa és Végh is a jelöltek között sze­repelt. Kétségtelen, Gróf szerződtetése kínálkozott a legolcsóbbnak, azóta viszont belátták, elhamarkodottan döntöttek. Kántor sérülten is a legjobb Nincs könnyű helyzetben e sorok írója, hiszen egy olyan sportemberről kell rövid portrét vázolnia, aki tavaly ilyenkor is helyet követelt magának ugyan­ezeken a hasábokon. Kántor Sándort, a Kaposvári Somogy SC és a válogatott kiválóságát ugyanis idén 2. alkalommal vá­lasztották meg a legjobb ma­gyar férfi röplabdázónak. A még mindig csak 21 éves, de már 57-szeres válogatott já­tékos ebben az évben több mint tízéves sportpályafutásának legszebb és legsikeresebb esz­tendejét könyvelhette el. Csapa­tával, áprilisban előbb bajnok­ságot, majd egy hónappal ké­sőbb Magyar Kupát nyert. Csak az idén több mint 20-szor ölt- hette magára a válogatott me­zét, s hogy nem többször, az sé­rüléseinek „köszönhető”. Ame­lyik nemzetközi tornán pályára lépett a válogatott tagjaként, ott általában őt választották meg a legjobb magyar játékosnak. Kántor sok felejthetetlen ala­kítása közül hadd idézzünk fel egyet, s akkor mindenki előtt azonnal egyértelművé válik, hogy miért is ő a legjobb Ma­gyarországon. A bajnoki dön­tőbe jutásért a Nyíregyházi VSC-vel került össze a Somogy SC. Az esélyes a Kaposvár volt, de ... - s ezen van a hangsúly. Kántor ugyanis megsérült: egy csontszilánk levált a bokájából. A képlet nagyon egyszerű volt: ha ő nem játszik, csak álom ma­rad a bajnoki döntő. Ha viszont vállalja a játékot... De vajon mire lehet képes így sérülten? Napokig ez volt a fő beszéd­téma a röplabdalázban égő so­mogyi megyeszékhelyen. Nos, nem árulunk vele zsákbamacs­kát, amikor leírjuk: „Sanya” természetesen ott volt a pályán, sérülten is vállalta a játékot. S Az újpesti vezetők állító­lag a siófoki Bíró Imrét lát­nák a legszívesebben a Me­gyeri úton. Bírónak azonban még érvényes szerződése van, s a Siófok igencsak ma­gasra tartja az árát, ha már felbontja a szerződést. Az újpestiek ereiben meghűlt a vér, amikor meghallották, hogy Bíró pillanatnyi értéke tizenkét millió forint. A hírek szerint gyorsan magukhoz tértek az UTE-vezetők, mert cserejátékost és pénzt aján­lottak Bíróért. A csereember Tiefenbach lenne, akinek ér­tékét tizenegymillió forintra tartják. Ez ugyanúgy nevet­séges, mint ahogy Bíró ér ti­zenkétmilliót. Ha a Siófok elfogadja az ajánlatot, akkor kapja Tie- fenbachot meg egymillió fo­rintot Bíróért cserébe. Ha nem sikerül megállapodni, akkor az újpestiek az Üllői úton kopogtatnak és meg­próbálják megszerezni az egyik cserekapust, a Bajáról korábban felkerült Horváth Dezsőt. , Sokáig ünnepelt szemé­lyisége volt a magyar labda­rúgásnak Páncsics Miklós. Kezdetben játékosként, majd az egyik pillanatról a másikra berobbant az MLSZ vezeté­sébe és szép jövőt jósoltak neki. Játékosmúltja, nyelvtu­dása, határozott megjelenése alapján még a nemzetközi szövetségben is helyet köve­telhetett volna magának. Az­tán közbeszólt egy ittas veze­tés, és Páncsics Miklós el­tűnt, régóta nem hallani róla semmit. A minap hír érkezett fel­őle, Rijekában dolgozik, egy magyar cég ottani kirendelt­ségének vezetője. Azt nyilat­kozta, nem hiányzik számára a futball, bár az rosszul esett, hogy nem hívták meg az Al­bert születésnapjára rende­zett gálameccsíe. Bár ... Azt sem titkolta, ha netalán ismét ajánlatot kapna valamilyen feladatra, akkor elgondol­kozna azon. lássanak csodát: kíméletlenül bombázott, sáncolt, ejtett, vagy ha kellett, hát labdát mentett. Ä további szószaporítás helyett elég legyen annyi: így, sérülten is ő volt a mezőny legjobbja. Ezeken a drámai csatákon bi­zonyára sok nézőnek feltűnt, hogy a játszmák végén, amikor a csapatok térfelet cserélnek, Kántor nem tartott a társaival. Villámgyorsan eltűnt a nézők elől az öltözőben - ekkor injek­ciózták be a lábát, hogy vala­mennyire enyhítsék a fájdalmát. S ő nemcsak játszott, hanem , jött, látott - és ami a legfonto­sabb - győzött” is. Ha minden igaz, jövőre saj­nos már nem láthatjuk többet Kaposváron a pályán. Olaszor­szágból és Németországból is élénken érdeklődnek utána, s ő külföldön profiként szeretné folytatni pályafutását. Mint mondta: az lenne az igazi, ha bajnokcsapattól tudna elbú­csúzni. S ha már a tavalyi sze­zonban összejött a duplázás, az idén miért ne sikerülhetne ugyanez? Egy biztos: rajta nem fog múlni. .. (Fenyő) vasárnapi 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents