Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-03 / 333. szám

1992. december 3., csütörtök üj Dunántúli napK) 3 Rock and roll-ból ötös Finn klubest A finn köztársaság független­sége kikiáltásának évfordulója alkalmából rendezi a Pécsi Ma­gyar-Finn Baráti Klub decem­ber 3-i, 17 órai összejövetelét a Nevelők Házában. A klubesten Szabó László előadása után Anja Haarpanta, a JPTE BTK finn “lektora tart ismertetőt a finnországi karácsonyi szoká­sokról. Megjelent a Déli Város-részek Megjelent a népszerű pécsi ingyenes tájékoztató folyóirat, a Déli Város-részek decemberi száma. Az ünnep jegyében szerkesztett lap foglalkozik ád­venti gondolatokkal, s megem­lékezik a Magyar Cserkészszö­vetségről, mely az idén 80 esz­tendős. A lap vezető interjújá­ban Kuzsel Ferenc, a Pécsi Köz- tisztasági és Útkarbantartó Vál­lalat igazgatója városi szemét- szállítás gondjairól szól, a lap szerkesztője bemutatja az újá- született Express Utazási Irodát, s a városrész lakói többek kö­zött az Apáczai Csere János Nevelési Központ december havi programjából is kapnak ízelítőt. Önkormányzati akadémia a költségvetésről Az 1993. évi költségvetés, valamint a címzett és céltámo­gatások időszerű kérdéseiről tartja legközelebbi rendezvé­nyét az Önkormányzati Aka­démia Pécsi Területi Iskolaköz­pontja. A mohácsi polgármes­teri hivatal dísztermében de­cember 10-én 9.30-12.30 között tartandó fórum előadója dr. Wekler Ferenc, az országgyűlés önkormányztai, közigazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bi­zottságának elnöke lesz. A téma hatékony feldolgozása és az előadó felkészülése érdekében várják az érdeklődők javasla­tait, kérdéseit a 11 -622/39-es te­lefonszámon. A kárpótlási jegyek árfolyama A Budapest Értékpapír és Be­fektetési Rt.-nél az elmúlt héten a forgalmazott kárpótlási jegyek súlyozott átlagára 76,18 száza­lék volt. Az árfolyam hosszú idő óta mozog ezen a viszony­lag magas szinten, ugyanakkor a forgalom nem növekszik. A pécsi Mezőszél utcai isko­lában két hete órarendben tanul­ják a gyerekek a rock and rollt. Szuhonyik Csilla előadómű­vész, az iskola egykori diákja kért és kapott itt helyet a ver­senytánc klubjának, cserébe felajánlotta, hogy tanítja a gye­rekeket is. Szeptemberben kezdték a próbaoktatást, amely megtet­szett a gyerekeknek és a tanári karnak is. Két hete fakultatív órarendben, a táncosok - Szu­honyik Csilla, Sánta László és Hergenrőder Jácint - által ki­dolgozott tanrend szerint tanul táncolni száz általános iskolás gyerek, akik év végén osztály­zatot kapnak és igazolást a rock and roll végzettségükről. Her­genrőder Jácint és Szuhonyik Csilla a hét végén Dunaújvá­rosban megrendezett országos bajnokságon swingben és boo- gie-boogie-ban egyaránt har­madik helyezést értek el. Nemcsak nekik, talán már a Mezőszél utcai iskola diákjai­nak is példakép a pécsi Qadro divattánc klub, amelyet immár kilenc éve vezet Bocz Jenő, és számos kategóriában a világ- ranglista élén szerepelnek a tán­cosai. A Nemzetközi Tánc Világ- szövetség, az IDŐ, Firenzében szerkesztett kiadványa szerint a pécsi fiatalok ugyanis electric boogie-ban a világon az első és második helyet, show táncban a harmadikat, break-dance-ban szintén az első és második he­lyet uralják. A pécsi Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola kollégiumában működő Qadro fiataljai a ma­gyar bajnokságon három kate­góriában is elsők lettek, és a Lyonban nemrég megrendezett világbajnokságon a boogie-bo- ogie-ban Finak Gábor és Ko­vács Tünde az olaszok és néme­tek mögött harmadik helyezést ért el. A lyoni út volt a klub életé­ben az első, amelyhez támoga­tót is találtak, a Tabula Mésző Kereskedelmi Kft. fizette az útiköltséget. G. M. mekre apellál, nem az észre. Azt gondolom, hogy ez nem komoly veszély itt, de azért el tudok képzelni olyan helyzetet, ahol bekövetkezik a mainál sokkal mélyebb gazdasági vál­ság, és akkor azok a rétegek, amelyek a nyolcvanas években valamennyire meggazdagodtak, egyre inkább veszélyeztetve ér­zik saját egzisztenciájukat. S mert ezek politikailag tapaszta­latlan emberek, nagyon is haj­lanak majd arra, hogy elfogad­ják ezt a fajta populista propa­gandát.-A történelem szolgáltatott már erre szomorú példákat.- A legkirívóbb példa erre az utóbbi időből, egyáltalán nem történelmi, Milosevics Szerbiá­ból, tulajdonképpen nagyon kö­zeli. Ő pont ezt csinálta a nyolcvanas évek végén, csak abban az időben senki sem ol­vasta el beszédeit. Szabály- szerű, hogy mennyire követte ezeket a populista formulákat. Olyanokat mondott, hogy mi szerbek szegények vagyunk, mert minket kizsákmányolnak, és aztán következett egy lista. Nem azért, mert a szerb kor­mány rossz gazdasági politikát folytat. Ez a populizmus, ilyen árukapcsolásokról van szó, csúsztatásokról, csalásokról. De az emberek ilyen körülmények közt elfogadnak csalásokat, mert ez egyszerű megoldás. Nehezen fogadják el, hogy az élet bonyolult, összetett, vissza­vágyódnak egy olyan életbe, amelyik látszólag sokkal egy­szerűbb. És ez a kommunizmus, amely sok mindent annyira le­egyszerűsített, hogy úgy érez­ték, a helyzet rossz, de mégis át­látják. Ami egyébként nem volt igaz. Cs. L. A nacionalizmus és a populizmus Beszélgetés Schöpflin György politológussal Schöpflin György London­ban él, egyetemi tanár, politoló­giát oktat. A rendszerváltás óta gyakran megfordul Magyaror­szágon; most három napig a Pé­csi Janus Pannonius Tudo­mányegyetemen tanít.- Mik a közös és az eltérő vo­nások a rendszerváltáson „át­esett” államok között?-Vannak közös vonások, de a helyzet nagyon dinamikus. Az egyik legégetőbb kérdés, amely gyakorlatilag ugyanúgy jelent meg mindegyik posztkommu­nista államban, a nacionalizmus kérdése. Két évvel ezelőtt még nem jelentkezett, mint komoly politikai probléma, de aztán mindenütt, visszanyúlva a tör­ténelmi hagyományokhoz. Úgy látom, hogy ezek az országok nagyjából ugyanazzal a gazda­sági problémarendszerrel küz­denek, amelyeket nagyrészt a kommunizmusból lehet szár­maztatni. A legfontosabbnak az intézményrendszer hiányossá­gát tartom. Természetesen a po­litikai és más nyilvános szférá­hoz tartozó intézményekről van szó, azokról, amelyeken keresz­tül a társadalom érvényesíti a saját érdekeit, elképzeléseit, amelyeken keresztül valameny- nyire az államot felügyeli. Az intézményeknek más szerepe is van, többek között az ember szerepe a nyilvánosság előtt az intézményeken keresztül való­sul meg. Hogyha az intézmé­nyek gyengék, akkor ez nem történik meg, tovább él, újra­termelődik a? atomizáltság. Ilyen körülmények között csak egy megoldás van, hogy az em­ber az egyetlen alapvető identi­tásához nyúl, és ez a nemzeti hovatartozás. Ennek roppant mély gyökerei vannak.- Mennyire stabil ezekben az országokban a demokrácia?- Kezdjük a pozitívummal! Először fordult elő a világtörté­nelemben, hogy az Elbától ke­letre mindenütt megválasztott kormányok vannak. Ez fantasz­tikus. Sajnos ezek a kormányok néha hadilábon állnak a demok­ráciával, de ez is országonként változik. Ahol a demokrácia esélyei tulajdonképpen jók, az a belső zóna, ide sorolom Cseh­országot, Magyarországot és Szlovéniát. Aztán van egy köz­bülső zóna, ahol természetesen léteznek demokratikus intéz­mények, és lehet remélni, hogy egy adott időn belül létrejön a demokráciának az a foka, ami az előbb felsorolt három or­szágban már megjelent. Ebbe a zónába tartozik Lengyelország, valószínűleg Szlovákia, Bulgá­ria, és ide tartozott volna Hor­vátország, ha nem tör ki a há­ború. Aztán következik a har­madik zóna, ahol még nagyon 1 hosszú ideig kell várni, amíg létrejön valamiféle demokrati­kusnak nevezhető rendszer. Ide tartozik természetesen Romá­nia, aztán Albánia, Ukrajna, Oroszország és a Balti államok.- Van-e Magyarországon esélye egy jobboldali fordulat­nak?-Ez a veszély erősebb má­sutt, mint Magyarországon. De úgy érzem, hogy föl lehetne vá­zolni egy olyan forgatókönyvet, ahol itt is fenyegetné a mostani demokratikus rendszert egyfajta populizmus. A populizmust ab­ban határoznám meg, hogy a populista mindig többet ígér, mint amire tulajdonképpen ké­pes, szeret közvetlenül a néphez beszélni, a létező intézmény- rendszert félretolja, az érzel­Testvérvárosunk, Pécs - vetélkedő Kolozsvárott Kolozsvár „pécsi lázban” ég az utóbbi hónapokban. Elég csak a Kuckó Gyermekszínpad és a Kolozsvári Állami Magyar Színház pécsi vendégszereplé­seire utalnunk, vagy arra, hogy az elmúlt héten mutatkozott be a kincses város magyar közön­sége előtt a pécsi Apáczai Ne­velési Központ kulturális kül­döttsége, hogy megértsük ezt a felfokozott érdeklődést. A felsorolás ezzel még ko­rántsem teljes, hiszen vissza van még az év legnagyobb szabású kulturális eseménye, a Pécsi Nemzeti Színház társula­tának kolozsvári vendégjátéka. Decemberben ugyanis a ma­gyar színjátszás megalakulásá­nak 200. évfordulóján az Em­ber tragédiájával lépnek színre a pécsiek a kolozsvári közön­ség előtt. Nem véletlen tehát az időzí­tése a két város szélesebb körű történelmi és művelődéstörté­neti bemutatását célzó „Test­vérvárosunk, Pécs - Testvérvá­rosunk, Kolozsvár” című isme­retterjesztő játékos sorozatnak, amelyet ez év szeptemberében hirdettek meg a szervezők. Úgy is, hogy a „kötelező” is­mereteken túl ráirányítsák a fi­gyelmet a két város által képvi­selt egyetemes és magyar kul­túra értékeire. Bár e vetélkedőt iskolások­nak címezték, de éppen a helyi sajtó és rádió közreműködésé­vel (lásd az Új Dunántúli Napló és a Pécsi Rádió kéthe­tenként megjelenő ismerteté­seit) nyújt ismeretanyagot egy szélesebb érdeklődési körnek is. Míg Pécsett a vetélkedő meghirdetése nem jelentett kü­lönös gondot, addig Kolozsvá­rott ez mindenféle nehézsé­gekbe ütközött. Közismertek azok a rendelkezések, amelyek a magyar nyelvű lakosság amúgy is nehéz életét keserítik nap, mint nap. Ennek ellenére az Erdélyi Magyar Közműve­lődési Egyesület Kolozs Me­gyei Elnöksége felvállalta a ve­télkedő szervezési feladatait, erre külön bizottságot hozott létre. Csatlakozott a kezdeménye­zéshez a Kolozsvári Rádió és Televízió magyar nyelvű szer­kesztőségének igazgatója és a Szabadság című napilap szer­kesztősége is. A helyi feltéte­lek tehát adottak. Mégis meg­rekedtek egy ponton a kolozs­váriak. Hiányzik a könyvtárak­ból a Pécsről szóló irodalom, így csak a kézen-közön fellel­hető személyes tulajdonban levő néhány könyvre szorít­kozhatnak a szervezők és ez bizony kevés. Ahhoz, hogy ja­nuártól a nyilvánosságot is be­kapcsolják a vetélkedésbe, fel­tétlenül meg kell támogatni őket néhány Pécsről szóló is- merteté kiadvánnyal, doku­mentummal. Ebben elsősorban a pécsi könyvtárak és a Város­történeti Múzeum segítségére számítanak. Mert a kolozsváriak alapo­san fel akarnak készülni Pécs­ből. Rangos minősítették a pé­csi vetélkedő ismeretanyagát, s ők sem akarják alább adni. An­nál is inkább nem, mert a dön­tőt a Pécsi Napokra időzítették a szervezők, s azért is, mert megszerették Pécset. Mondják, akik már jártak itt; megraga- dóan szép város Pécs. Akár­csak Kolozsvár, még a fekvése is hasonló, csak Pécs fölött de­rűsebb az ég. Varga Ferenc A lyoni világbajnokságon harmadik lett boogie-boogie-ban Fi­nak Gábor és Kovács Tünde, a pécsi Qadro divattánc klubból. F ogyasztó-védelem Lefoglalt áru és szabálysértési bírság A szerkesztőség postájából rovatunkban jelent meg - no­vember 24-én - cikk „A kiske­reskedők kérdezik” címmel, amely egy korábban - novem­ber 13-án - megjelent az ’’Éj­szakai nomádok a pécsi vásárté­ren” című írásunk nyomán fo­galmazta meg a pécsi kiskeres­kedők véleményét, kétségeit. A Baranya Megyei Fogyasz­tóvédelmi Felügyelőség illeté­kesnek érezve szervezetét e két témában, a következőkben tájé­koztat intézkedéseiről: A felügyelőség nemrég fe­jezte be a „közterületeken, va­lamint piacokon és vásárterüle­ten folyó kereskedelmi tevé­kenység” ellenőrzését. A vizs­gálatot a kötelezően végrehaj­tandó országos témavizsgálatok közé szorítottuk be (nem szere­pelt az éves tervünkben) első­sorban a KISOSZ javaslatára. Mivel szűk idő és ellenőrzési kapacitás állt rendelkezésre, ezért az alapvetően felmérő jel­legű volt. A vizsgálat célja volt felmérni és megállapítani, hogy milyen mértékű az engedély nélküli árusítás a közterületeken (természetesen vizsgálva a köz­területhasználati engedély bir­tokában történő kereskedelmi tevékenységet is). Az ellenőrzés Pécsen kívül Siklós, Mohács és Komló váro­sokra terjedt ki, abban közre­működött a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság Gazda­ságvédelmi Osztálya, az illeté­kes önkormányzatok közterü­letfelügyeleti, valamint eseten­ként az APEH is. A vizsgálat főbb megállapítá­sai, tapasztalatai a következők: Viszonylag kevés volt (az előzetes észrevételekhez viszo­nyítva) az engedély nélküli, al­kalmi árus (itt kell megjegyez­zük, hogy a vonatkozó hatályos jogszabály az 1968. évi I. tv. 111. § /l/bek. szerint az un. jo­gosulatlan kereskedés megálla­pításához a folyamatosság bi­zonyítása szükséges, erre pedig egy vizsgálat során általában nincs lehetőség.) A közterülethasználati enge­dély kiadását az illetékes ön- kormányzatok minden esetben a tevékenységhez jogszabályban előírt engedélyek előzetes meg­létéhez kötik. A megállapított hibák, hiá­nyosságok közül az üzletkörön kívüli árusítás, az import ter­mékek vásárlási tájékoztató (minőségtanúsítás, illetve ma­gyar nyelvű használati-kezelési útmutató) nélküli forgalmazása hitelesítetlen vagy lejárt hiteles­ségű mérőeszközök használata volt a jellemző. Az ellenőrzés során 12 eset­ben szabtunk ki szabálysértési bírságot és közel 60 ezer forint értékű árut zároltunk. A vizsgá­lat alapján megállapítottuk (és ezt el is határoztuk), hogy indo­kolt a téma részletesebb - szé­leskörű és mélyreható - vizsgá­lata a társhatóságokkal. Ha valóban akarunk tenni va­lamit a szenvedélybetegségek terjedésének megállításáért, ha valóban érezzük a veszély nagyságát és érezzük felelőssé­günket, hozzá tudjuk segíteni a potenciális fogyasztókat ahhoz, hogy az első alkalommal tudják azt mondani: Nem! Csak ez segíthet megóvni a veszélyeztetett csoportokat. Ehhez azonban őszintén kell beszélni, és mindent megtenni a megelőzésért. Ezt szolgálta John Bishop volt kábítószerélvező előadása is a hét elején Szigetváron. Sa­ját életének történetét mondta el, 14 évig tartó zuhanását, majd szabadulása útját. Kelet-Közép-Európa társa­dalmai az élvezeti szerek, külö­nösen a drog teij edésévei ma ugyanazt a helyzetet élik meg, mint a Nyugat a 60-as években. Az elmúlt évtizedekhez képest, amikor Magyarország csak tranzitállomás volt a kábító­szerkereskedelemben, mára az utak megnyíltak, és több irány­ból áramlik az országba a drog. Most a „beetetés” folyik - a fia­talok ingyen vagy olcsón kap­nak kipróbálásra különböző szereket, de hamarosan emel­kednek a piaci árak. Az akkorra már a szertől függő fiataloknak nem lesz mindig pénzük a vá­sárlásra, lopnak, majd rabolnak is. A maffia pedig piacot látva megtelepedik az országban. A nagyobb városokban már ke­mény drogokhoz is hozzá lehet jutni. Már most tíz évre ele­gendő mennyiség van belőlük az országban. Iszonyú mély az a szakadék, amit e szerek fogyasztása jelent. Az első kipróbálástól szinte egyenes út vezet az önámításon keresztül a kontroll- vesztésig, a függőségig. Kikapaszkodni pe­dig csak nagyon keveseknek si- kerül(t), a végállomás a halál. Ezért kell elérnünk - szülőknek, pedagógusoknak, felnőtteknek -, hogy a fiatalok a legelején mondják ki a nem-et! Ebben tud segíteni Szigetvá­ron is az a munkacsoport, amely a szenvedélybetegségek terje­désének megelőzésére alakult, amely legfontosabbként a peda­gógusokat fogja össze, segíti megelőző munkájukat. Ezt a felvilágosítást szolgálja John Bishop is, amikor az országot járva negatív tapasztalatait is­merteti, inkább „az életet sze­retné ajánlani”. Sasvári Mária ,yAz életet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents