Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)

1992-12-23 / 353. szám

1992. december 23., szerda új Dunántúli napló 3 A lakások „bagóért” kelnek el Pécsett Sokan még a lakbért sem tudják fizetni Tavasszal és a nyáron meg­csappant az igény, már-már úgy tűnt, újabb kedvezmény­nyel kell előállni a pécsi ön- kormányzatnak, hogy a bér­lakás vásárlási kedvet ser­kentsék. A pénzügyminiszter és vele együtt a kormányzat őszi adómódosító erőfeszíté­sei, a kétkulcsos áfa beveze­tése azonban kisebb pánikot okozott a lakók között, újból megteltek az INKÖZ-irodák a vásárlási szándékukat beje­lentőkkel. Az általános fogyasztási adó­rendszer módosítási javaslata ugyanis - az eredeti tervezet szerint - a lakásépítőknek meg­szüntetné az áfa-viszaigénylési lehetőségét, a vásárlók pedig azért járnának rosszul, mert el­törölnék a nulla kulcsos kategó­riát, amely minden valószínű­ség szerint forgalmi adóval ter­helné meg az eladásra szánt la­kások árát is. De nemcsak ez okozott félelmet: elterjedt az a hír, miszerint az önkormányzat csak meghatározott ideig kí­vánja fenntartani a rendkívül kedvezményes lakásvásárlási akciót, a jövő év közepétől már csak piaci áron kínálják fel a bérlőknek a lakásokat. Mint a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat főmérnökétől Engert Miklóstól megtudtuk, egyelőre nincs szó változtatásról, to­vábbra is érvényes a városi ön- kormányzat bérlakás eladására vonatkozó, 1991-ben hozott 20-as számú rendelete. Ennek alapján a hivatalosan megállapí­tott forgalmi érték 20 százaléka a vételár, s ha az igénylő kész­pénzzel fizet, akkor ennek 60 százalékáért már lakástulajdo­nossá válhat. Ha viszont nem rendelkezik ennyi pénzzel, kap­hat részletfizetési kedvezményt. A vételár 20 százalékának befi­zetésével a fennmaradó össze­get 10 éves futamidővel, havi egyenlő részletben, a minden­kori jegybankkamattal „megfe­jelve” kell kiegyenlíteni. A vé­telár 40 százalékának kifizetése ellenében is tíz éves hitelre van lehetőség, ekkor viszont már csak a jegybankkamat felét kell fizetnie. Az fiatal házasoknak és a szociális bérlakásra jogo­sultaknak további kedvezmé­nye, hogy a törlesztés időtarta­mát 15 évben maximálták. Az önkormányzat célja az volt, hogy a nagy ráfizetéssel működő, a helyi költségvetést rendkívüli módon megterhelő bérlakások nagy részétől meg­szabaduljon. Szakértők véle­ménye szerint viszont ilyen megoldással a jogosultak „ba­góért” jutottak nagyértékű laká­sokhoz. Az ebből származó be­vételek szinte semmire sem ele­gendőek, az elképzelések sze­rint ugyanis új lakások építé­sére, a megmaradó bérlakások felújítására kellene fordítani. A lakásvagyon lepusztulása ennek következtében szinte elkerülhe­tetlennek látszik, hiszen még egy jelentős lakbéremelés sem növelné túlságosan az alapokat. A bérlők fizetőképességének határa van, már a jelenlegi díjak mellett is, a megélhetési gon­dokra hivatkozva egyre többen nem fizetik ki a lakbéreket. Az eladási statisztika szerint a rendelkezésre álló 25 226 la­kás 55 százaléka talált vevőre. A legkeresettebbek természete­sen az összkomfortosak, több mint 60 százaléka került az új tulajdonosokhoz. Hogy a fel­ajánlott kedvezményekkel élni fognak-e és mennyien a jelenleg még bérlakásban élők, azt még nem lehet tudni. Azzal viszont számolni kell, a mostani bérla­kások egy része az önkormány­zat tulajdonában marad, egyre többen lesznek olyanok, akik­nek a lakbér kifizetése is gondot jelent. B. G. Három osztály a mohácsi speciális szakiskolában Öröm és gond az a nagyfokú érdeklődés, amit a mohácsi Ál­talános Iskola és Diákotthon ér­zékel. Öröm, mert igazolódott, hogy a kezdeményezésük nem volt hiábavaló, s gond, mert egyelőre nem látják lehetőségét annak, hogy minden jelentkezőt felvegyenek a speciális szakis­kolájukba. A helyzet előzményéhez tar­tozik, hogy az iskola, amely a gyengébb képességű gyermekek intézménye - a megyei közgyű­lés támogatásával - tavaly két­éves szakmai képzést indított a nyolc osztályt befejezett tanulói részére. Tulajdonképpen önszán­tából vállalta fel ezt a feladatot azért, hogy valamivel olyan szin­ten ismertesse meg ezeket a gyermekeket, amivel el tudnak helyezkedni, munkát tudnak vál­lalni. Többségük ugyanis a szakmunkásképzőkben előírt tananyagot sem képes elfogad­ható szinten elsajátítani. Kettős céljuk volt: könnyíteni a szülők helyzetén és megtalálni azt a területet, amelyen legalább a betanított munkás szintjén ke­nyeret tudnak majd találni ma­guknak. Ezért választották a parkgondozás, illetve a mező- gazdasági alapismeretek tanítá­sát, gyakorlását.-Idén már két első osztályt indítottunk - mondja Csanádi László, a speciális iskola veze­tője. - Most összesen 45 tanu­lónk van. A lányok részére be­vezettük a háztartási ismerete­Kallódás helyett képzés két. Elsősorban a nálunk vég­zett fiatalok további tanulási le­hetőségét teremtettük meg, de több, a teljesen egészséges gyermekek általános iskoláiból is felvétel után érdeklődnek. Nyilván azért, mert a fiatalok szakma-tanulási lehetőségei be­szűkültek, s akik nem jutnak be a középiskolákba, azok esetében sem otthon ülés a legjobb elfog­laltság. A városi kórház parkjá­nak a gondozása mellett, - ami nekünk gyakorlat és amiért a kórháztól fizetséget kapunk - elkezdtük az izraelita temető rendbetételét. Ezt minden előze­tes egyeztetés, megállapodás nélkül, a kegyelet jegyében, szintén gyakorlati munkaként ütemeztük. így aztán jólesően lepett meg bennünket a Ma­gyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igaz­gatójától, Zoltai Gusztávtól ka­pott levél amelyben egyrészt kö­szönetét mondtak a gyerekek­nek, másrészt 25 000 forint tá­mogatást küldtek nekünk. Egy­ben további munkára kértek, amelynek ellenértékét kifizetik. Más módon is igyekeznek megteremteni az oktatást szol­gáló feltételeket. A Baranya Megyei Munkaügyi Központ ál­tal laírt pályázaton nyert 180 ezer forintból a háztartástan eszközeit vásárolják meg.- Mivel a tavaly indított osz­tály tanulói idén végeznek, sze­retnénk nekik az elhelyezkedés­ben is segíteni - mondja Csala Nándor igazgató. - Azokat az önkormányzatokat keressük meg, ahonnan a tanulóink jöt­tek. Közülük többel már beszél­tünk. Az az elképzelés, hogy ezeket a fiatalokat a közterüle­tek rendben tartásával lehetne foglalkoztatni, illetve olyan munkákra - akár napszámba - is kiközvetíteni, amire sokszor keresnek munkaerőt. Ha az ön- kormányzatok segítenek ebben, akkor remélhetőleg nem kallód­nak el ezek a gyengébb képes­ségű, ugyanakkor többségben rendkívül szorgalmasan dol­gozni tudó fiatalok. Soltra Elemér alkotásairól beszél Fotó; Proksza László Soltra Elemér életműkiáltítása Soltra Elemér festőművész, aki egy évtizeden át vezette a Pécsi Tanárképző Főiskola rajz­tanszékét s tanárjelöltek gene­rációit oktatta a szépség szerete- tére, most hetven éves. A klasz- szicitás derűjét, harmóniáját su­gárzó, sokoldalú művészetéből nyílt életmű-kiállítás tegnap a Pécsi Galériában; a ma is aktí­van alkotó művészt Fekete György, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium helyettes államtitkára köszöntötte. Képernyő előtt Agy sejtleépítés A sajtó hasábjain időnként fellobban a vita (most éppen az Elet és Irodalom kolumnistái, publicistái, írói, hivatalos és félhivatalos televíziónézői kö­zött), és ádáz hevességgel cse- pülni kezdik a televízió nevű médiát, elsősorban is a Magyar Televíziót; egyszer hazugnak kiáltva ki azt mindenestül, más­kor csak csendesen szömyűl- ködnek, egyszer méla, máskor arisztokratikus undorral, néha flegma eleganciával szidják, mintha semmi közük se lenne hozzá, máskor a szellemi rest­ség melegágyának, mindennapi ízlésficamaink újratermelőjé­nek, kóros televénynek, ragály­nak, bal-agyféltekei sömömek tartják, máskor csak valami ha­szontalan tárgynak, amely ma­gától lopakodott be a szobába, hogy szégyenlősen meghúzód­jon a sarokban, hol egyenesen az ördögökkel szövetséges, ártó merényletnek, amely kiveri a kezünkből a könyvet, befurako­dik az ágyunkba, szétrombolja a házaséletünket, kilúgozza a tár­sadalmi kapcsolatainkat, és ép­pen akkor lékeli meg a valósá­got, amikor a látványt éppen a tolakodóan valóságosnak tart­juk. Amikor a televízió van, ak­kor mi nem vagyunk: a televízió egyszerűen fölzabái és meg­szüntet - maga a földreszállt pokol. Bizony mondom néktek, van benne (néha) valami. Bizony én is gyanakodok, hogy ez csak az agysejtleépítés egy formája. Az élet sokkal szebb, sokkal iga- zabb, sokkal valóságosabb. Mert bizony, ha a keresztény- demokraták azt mondják ide­kinn a nagy életben, hogy a pártjuk egyre erősödik, akkor azt azonnal elhiszem, de ott a képernyőm ez valahogy csak olcsó propagandafogásnak tű­nik, ahogy az is, hogy az ural­mon lévő párt vezetője igen jó­nak ítéli pártjának esélyeit 1994-re, és hogy valamennyi párt nagyon jónak ítéli, s hogy ez is szakad, az is szakad, de a fércelgetés művelete annál erő­teljesebb, és ha a kisgazdapárt képviselői valahol kiabálnak, azt is elfogadom, de ha ezt köz­vetítik is, akkor zavarba jövök, mert kiabálnak a saját lakásom­ban, amikor én békében akarok élni, de már nem lep meg, hogy itt még mindig annak van igaza, aki nagyobbat tud ordítani, és akkor kikapcsolom, kikapcso­lom magamból Csurkát és az elégedettségét, hogy végre el­érte a célját, aztán mégis bekap­csolom, mert a dán földműve­lőket megszólaltató ' Pano­ráma-riport mégsem agysejtle­építés, amikor itthon lerohad a száráról a maradék kukorica, az elhullott magokat fácánok bön­gészik, és a tehenekre sokhe­lyütt rárohadnak az istállók, ha­csak „nem számolták fel már időben az ágazatot”, mert itthon a kemikáliákkal kizsarolt, a sa­ját szennyükben fulladozó föl­dek közelében drága tisztító be­rendezésekkel, mérgező klórral kénytelenek sterilizálni, mara­dék nyomelemeitől is megfosz­tani a vizet, később Konrád György lebfeg a tenger hullá­main, lágy, kissé altató hatású osztályfőnöki órát tart a még fennmaradt fiataloknak, akik csak nézik, mert valami diszkó­zenére van rákapcsolva a fülük, így nem hallják az előadást az embertestvéri gyűlölet törté­nelmi felszámolásának szüksé­gességéről, bár ez még a képer­nyőn is igaznak tűnik; de vasár­nap a Madárkát, ezt a gyönyörű­séges filmet már együtt nézzük, olyan jó, mint a moziban száz­húsz forintért. Bóka Róbert Együtt él a földdel, az állatokkal A peterdpusztai magángazda Borbás János a tejből tartja fenn a gazdaságát A peterdpusztai tehenészet gazdája négy éve Borbás János. Eleinte bérelte a telepet a Pécsi Állami Gazdaságtól, nemrég megvásárolta. Pécsi lakását is eladta, kiköltözött Peterdpusz- tára. A lakás árát földbe sze­retné befektetni, hogy az állatok életterét tovább növelhesse.-A Németh-kormány idején lettem magángazda - mondja. - Kibéreltem ezt a telepet és kér­tem a gazdaságtól 50 selejt marhát, ezzel indultam. A tele­pet már évek óta nem használ­ták, minden pusztulásnak in­dult. Nem volt tehenészethez előkészített technológia, először ezt kellett megteremteni. Lépés­ről lépésre átvettem az Állami Gazdaság állományát. Mára már mindent megvettem, eddig béreltem még hozzá földet a Pécsi Állami Gazdaságtól, amit szeretnék megvenni, ebben az ügyben az ÁVÜ-höz kell most már fordulnom. Az első évben a bevétel nagy része az átalakításokra ment el. Akkor még minden kedvezően alakult, de az évek során a kis­termelők támogatásának he­lyébe egyre jobban az adók jöt­tek.- A telepet semmi szín alatt sem szabad felszámolni. A het­ven tehén évi 500 000 liter tejet ad, amit a Baranya Megyei Tej­ipari Vállalatnak adok el. Na­ponta szállítok, ebből kell fenn­tartanom a telepet, fizetnem az összes költséget. Most jobb a helyzetem, mint azoknak, akik tsz-ekben, állami gazdaságok­ban dolgoznak. Annak idején amikor elkezdtem, kicsit fur­csán néztek rám, mert nem volt megszokott dolog, hogy valaki vállalkozik. Amikor látták, hogy megy, akkor sokan irigy­kedtek is rám.- A vállalkozásban nagyok a lehetőségek, a bukás veszélyét is beleértve, mégis az önállóság szabadsága a lehető legjobb benne. A kistermelők bizton­sága sincs meg. Hiányoznak a megfelelő hitel-konstrukciók, amelyeket olyan kamatokkal adnának, amit ki is lehet gaz­dálkodni. Megszűnt az állatokra a biztosítás is. A gazdálkodó lassan már csak magára és a sa­ját erőforrásaira számíthat. Borbás János tehenészeti te­lepén kétszáz eredeti tiszta vérű holstein-fríz szarvasmarhát tart. Önszaporulattal pótolja az ál­lományt. A selejt állatokat a Húsipari Vállalatnak adja el.- Mindig is gazdálkodtam, összenőttem a földdel és az álla­tokkal. Bízom benne, hogy tal­pon tudok maradni. Az embe­reknek ennie kell és jobb lenne, ha ezeket az élelmiszereket itt­hon termelnénk meg és nem külföldről hoznánk be. A peterdpusztai telepen a gazdának és segítőinek napi munkarendje szigorúan az álla­tokhoz igazodik. A gazda nem­csak az irányítással, szervezés­sel foglalkozik, hanem szükség esetén megfogja a villa nyelét is, megfeji a tehenet, ha valaki kiesik a munkából. A telep mik­roklímája ideális, kicsi a fertő­zésveszély. Ennek ellenére na­gyon kell ismerni az állatokat ahhoz, hogy semmiféle beteg­ség se üthesse fel a fejét. Borbás János arra nagyon büszke, hogy még eddig egyetlen elhullása sem volt. Mint, mondja ráné­zésre tudnia kell, hogy melyik a beteg állat, azt azonnal el kell különíteni a többitől és kezelni kell. Magyarországon a szarvas­marha-tenyésztés is európai színvonalú volt. Aztán hirtelen változás történt, mert előbb azért fizettek az állattartóknak, hogy vágják ki az állományu­kat, most meg azért, hogy újra fejlesszék fel és legyen ele­gendő tej. Szerencse, hogy vannak akik ennek ellenére sem hátrálnak meg... Sz. K. Gondok voltak a vízumokkal Mint azt hírül adtuk, a hol­land Pax Christi segélyszolgá­lat a Magyar-Máltai Szeretet­szolgálat pécsi csoportjával karöltve a héten 120 gyermeket vitt Hollandiába, hogy jobb kö­rülmények között, családoknál töltsék az ünnepeket. A gyere­kek nagy része a baranyai me­nekült-táborokból került ki, mint az a közel 40 bosnyák fia­tal is, akik végre sikerrel indul­tak el tegnap — immáron másodízben - Pécsről. Egy nappal korábban az osztrák ha­tárról kellett ugyanis vissza­fordulniuk, mivel a vízumok nem voltak rendben. Postázzák äz adófizetési nyomtatványokat Megkezdődött az 1992. évre vonatkozó, 1993-ban teljesí­tendő adófizetési' nyomtatvá­nyok kézbesítése - közölték az MTI-vel az APEH-nél kedden. A magánszemélyek és egyéni vállalkozók adófizetési kötele­zettségének teljesítéséhez szük­séges egységcsomagot ezúttal is postán kapják meg azok, akik szerepelnek az APEH nyilván­tartásában, vagyis már legalább egy éve adófizetési kötelezett­séggel járó tevékenységet foly­tatnak. Az egységcsomag - mi­ként az előző években is - tar­talmazza az adóbevallási nyom­tatványt, a kitöltési útmutatót, egy külön füzetet az adó kiszá­mításához, illetve a befizetéshez szükséges csekket. Az utalványt ez alkalommal kitöltve melléke­lik, mivel tavaly a bevallások 40 százalékánál figyelmetlenül töl­tötték ki a csekket az állampol­gárok. Az egységcsomagoknál még egy formai változtatást ta­pasztalhatnak az adófizetők: a címzést az úgynevezett ablakos módszerrel oldották meg. Erre azért volt szükség, mert a ko­rábbi, ragasztott etikett-címke gyakran leesett a borítékról, így nem lehetett kézbesíteni. Az APEH egyúttal felhívja a fi­gyelmet, hogy a Posta ígérete szerint az egységcsomagot ja­nuár közepéig kézbesítik. Aki­hez ennek ellenére nem jut el, a fővárosi és megyei adóigazgató­ságok ügyfélszolgálati irodájá­ban kérhetik el a nyomtatványt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents