Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-21 / 351. szám
1992. december 21., hétfő oj Dunántúli napló 5 Az Agrárszövetség a vidékért kíván tenni Világos, a gazdaságot célba vevő program született a párt II. kongresszusán Szombaton éjszaka hazaérkezett az a 12 baranya küldött, akik részt vettek az Agrárszövetség hétvégén megrendezett II. kongresszusán. Jó hangulatukat indokolta, hogy a rendezvény - a párt hagyományaihoz híven - belső viharoktól mentesen, célratörő munkával, okos politizálással telt, önbizalommal készülhetnek tehát az 1994-es választásokra. Mint arról már szombati és vasárnapi számunkban is hírt adtunk, az Agrárszövetség nem titkolt célja, hogy az új Parlamentben már ne csak egyetlen képviselőjük legyen, sőt az Országgyűlés munkájában kormányzati erőként kívánnak részt venni. Hogy mi indokolja a döntéseket jelenleg csak egy képviselővel befolyásoló párt tagjainak és vezetőinek önbizalmát, arról többek között az „egyetlen fecskét”, Vargáné Piros Ildikót, a Parlamentben Agrárszövetségi színekben tevékenykedő képviselőt kérdeztük.- Optimista vagyok, mert a vidéken élők szerintem előbb- utóbb ráébrednek, hogy valójában mely politikai erőktől várhatják problémáik megoldását. Az Agrárszövetség pedig ilyen párt, hisz nemcsak nyíltan vállaljuk az agrárgazdaság gondjainak megoldását, a vidék képviseletét, hanem elképzeléseink, jelzéseink rendre igazolódtak is az utóbbi két évben. Kormányzati szerepre azért tör az Agrárszövetség, hogy a képviselőasszony által is említett, szakmailag megalapozott elképzelések, tervezetek 1994-től már ne lehessenek le- söpörhetőek az asztalról. Buzássy Lajos, az Agrárszövetség baranya megyei igazgatója nagy elismerést kiváltó felszólalásában kifejtette: — Szinte kizárt, hogy egyetlen politikai párt képes legyen a szavazatok többségének megszerzésére. Ezért biztos, hogy szövetségi rendszerben lesz elképzelhető a választási kampány és a kormányzati szerep is. Ebben pedig úgy tűnik, hogy nyerő lehet az Agrárszövetség, ugyanis mind több politikai párt mutat hajlandóságot a velünk való együttműködésre. A baranyai küldött kifejtette, hogy ennek ellenére ne választhatnak felelőtlenül a szóba jöhető partnerek közül. Azokkal léphetnek szövetségre, akiknek ugyancsak nagy súllyal szerepel programjukban az agrárágazat, a vidéken élők képviselete, s akik ígéreteik mellé garanciát is tudnak nyújtani arra, hogy esetleges választási sikerüket követően nem fordulnak el a falvakban és a kisvárosokban élőktől. A kongresszus első napján a Magyar Szövetkezeti és Agrárpárt egyesült az Agrárszövetséggel. Szombaton részt vett a kongresszuson Pozsgai Imre és Palotás János is. Balog N. Taksonyi József az osztálytalálkozón Fotó: Proksza László Aranyvasárnapi forgalom a pécsi Kereskedők Házában Fotó: Proksza László Aranyvasárnap Pécsett Díjazott pályamunkák Szombat délelőtt adták át - ünnepélyes keretek között - Pécsi Akadémiai Bizottság 1992. évi tudományos pályázatai nyerteseinek a díjakat. A beérkezett 10 pályamunka közül I. díjat érdemelt Csapóné Kiss Zsuzsanna dr. (A kanca koluszt- rátumának és tejének összetétele), Bicskei Gábor, Szabó Zsolt és Kovács Zsolt (Az IMS-épületek megerősítésének elméleti és gyakorlati kérdései), dr. Hegedűs Beatrix (Gramoxon /paraquat/ mérgezések klinikai tapasztalatai), illetve dr. Szomor Zoltán, dr. Than Péter és dr. Kustos Tamás munkája (Chondromalatia patellae gyakorisága és kezelési lehetőségei a serdülőkorú sportolóknál). Az Akadémiai Bizottság II. díjasra értékelte dr. Bóra Ferenc (A polgár emberképének hatalmi, törvényi, ön- kormányzati kérdései), Mayer György (A nyolcosztályos népoktatási rendszer kialakulása Magyarországon), illetve dr. Kaposi Zoltán (Tetőszerkezet és jövedelmezőség. /Gondolatok a hagyományos gazdaság működéséről) pályázatait. Harmadik díjban dr. Tompa Károly (Az erdészeti nemesítés és az intenzív termesztés) és Szentmártoni Szilvia (A Tettye-patak gazdasági hasznosításának története) részesültek. Az Akadémiai Bizottság egy pályamunkát nem díjazott. M. A. (Folytatás az I. oldalról) A város délebbi részeihez képest némi csalódást okozott a belváros hangulata. Az ember arra számított, hogy aranyvasárnap lévén nyüzsög az ember a Széchenyi téren, s a Király utcában. Ehhez képest a forgalom csekély volt. A Széchenyi tér aranyvasárnapi hangulatát tulajdonképpen az itt árusító Lions klub és a Fogd a kezem alapítvány karácsonyi díszei, ádventi koszorúi és a fogyatékos gyermekek által készített apró ajándékocskák adták. Az „öreg” Centrum Áruházban sem tolongtak az emberek, rá tér 9-es számú (egykori megyeháza) épületében megrendezett karácsonyi vásár pedig kongott az ürességtől. Az árusok panaszkodtak, hogy a vásárszervező Kft. aki kiadta nekik ezt a helységet, nem gondoskodott kellő reklámról, s így szinte a bérlet összegét is alig tudják kiárulni. Aki ügyes volt és hamar felismerte a helyzetet, elmenekült innen jobb forgalmú helyre. Nem mondhatni, hogy aranyvasárnapi volt a hangulat a Búza tér melletti piacon. Csupán néhány fenyőfa árus várt vásárlókra, de mint mondták hiába. Az egyik, aki Iharosbe- rényból jött szerencsét próbálni, tegnap délig egyetlen darab fát nem adott el, a mellette árusító társa, aki Gyékényes közeléből érkezett, szintén nem dicsekedhetett nagy forgalommal. Elmesélték, a szőlőjüket vágták ki, mert éveken át a bor értékesítésével volt a probléma, betelepítették fenyővel, most ez is befuccsolt. Elpanaszolták, hogy reggel 7 órától 9-ig kinn vártak, telefonálgattak, mert a piacrendészet nem nyitotta ki a piacot. A Konzum Áruház, az új Cenrum, a Kereskedők Háza háromszög aztán pótolt mindent. Észrevehetően erre tevődött át a legnagyobb bevásárlói forgalom, s igazi karácsonyi hangulatban tolongtak, nézelődtek és vásároltak az emberek. Az is kiderült, hogy az árusító hely megválasztása döntő volt. Mert míg a Búza téri fenyőfa árusok sírtak, a Vásárcsarnok környékiek nem panaszkodhattak. A Csurgóról érkezett Csók Józsefnek nagyon bejött az üzlet, érdemes volt a saját telepítésű fáit Pécsre hozni. A hagyományos vásárcsarnoki kézműves kirakodóvásár az idén nagyon színvonalasra sikerült, végre kiszűrték a giccseket, igazán értékes népi és iparművészeti portékák kínálták magukat. S. Zs. Új humán szervezet a honvédségen belül Csontváry újjászületése Humán szolgálatot szerveznek a jövő évben a Magyar Honvédségnél, hogy kedvezőbbé tegyék a bevonuló fiatalok katonai szolgálathoz való viszonyát és javítsák a katonai szervezeten belüli emberi kapcsolatokat. Erről közösen döntöttek a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség vezetői. Erdélyi Lajos honvédelmi szóvivő hangsúlyozta, hogy a Parlament Honvédelmi Bizottságának tájékoztatása után a közvéleményt is bővebben informálják a leendő szervezetről. A humán szolgálat a honvédség egy olyan új szervezete lesz, amely a szociális konfliktusok kezelését, a katonák szellemi, fizikai kondíciói javításához elengedhetetlen művelődési, szabadidős és sportszervezői tevékenységet végzi majd. Feladatai közé tartozik a külső és belső tájékoztatáshoz, a katonai döntés-előkészítéshez szükséges humán kutató-elemző munka is. A felállítandó szervezet mindenütt az adott szintű parancsnokhelyettes alárendeltségébe kerül és személyi állományának több mint 85 százaléka közvetlenül a katonákkal foglalkozó szakemberekből áll majd. (Folytatás az 1. oldalról) De minek köszönhetjük a képek összegyűjtését, ezt a várhatóan hosszan tartó alkalmat arra, hogy az életművet a maga monumentalitásában vehessük szemügyre? Dr. Romváry Ferenc, a Janus Pannonius Múzeum művészet- történeti osztályának vezetője elmondta, hogy ez a sok energiát követelő feladat előkészíti a művek tervezett világkörüli útját is. Az út egyelőre még mesz- sze van, tárgyalások előzik meg, de az érdeklődők közt Montrealtól Tokióig, Münchentől Párizsig szinte valamennyi világvárost számon tarthatjuk. A városok a szakértők szerint is szerény, mindössze 50 millió márkára biztosított képeket szívesen látnák valamely nagy múzeumuk falán. Persze csak átmeneti időre. Rövidesen új katalógus is készül a megújult művek alapján. Január 16-án a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Magyar Régészeti és Művészet- történeti Társaság restaurátor szimpoziont rendez Pécsett, amelyen a restaurálás éveiről, a festmények genealógiájáról, sorsáról hallhatunk előadásokat. Január 17-én a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek zenés irodalmi összeállítását láthatjuk majd ugyancsak a Csontváry Múzeumban. Addig is érdemes betérni ide, hogy láthassuk a magángyűjteményből előkerült Szerelmespár vagy a Hajótörés című expresszív (s milyen modern!) műveit, és láthassuk Önarcképét, a Templom téri kilátás a Holt-tengerre című munkáját és az Ablaknál ülő nőt a Nemzeti Galériából. B. R. A Pécsi Tanítóképző baráti találkozója Egymáshoz őszültek már tanárok és diákok. Ám mivel nincs két egyforma ősz hajszál, nincs két egyforma gondolat sem, ezért is jó beszélgetni, ezért is jó összejönni tanárnak és diáknak évtizedek múltán is. A volt Pécsi Tanítóképző diákjai köszöntötték szombaton Pécsett egykori tanárukat, a most nyolcvanöt éves Taksonyi Józsefet. Nehéz volt eldönteni, ki hatódott meg jobban az ösz- szejövetelen. A ma is saját igazával tisztán, racionálisan, rengeteg tény birtokában lévő egykori hittantanár, vagy a nebulók, akik eljőve szokott találkozóik egyikére azon is merenghettek, mennyire változott a világ, és benne ők maguk? Mert Taksonyi tanár úr minden szavából érezhettük, tanítani jó, mert a jelenlévő, egykor ott végzett aztán pécsi vagy megyei tanítóvá vált ember szavaiból kiderült, nincs szebb dolog, mint azt tanítani, aki majd esetleg tanítani fog. És mert ez így szép, talán megbocsájtható, ha eltér mostanság már tanítónak és a tanító tanítványának a véleménye. És mert talán így igazán szép: a véleményeltérések és persze az összekacsintó egyetértések előtt és után oly jól esik megadni a tiszteletet annak, aki annak idején először beszélt a jelenlévőknek is a Bibliáról, az emberségről vagy bármi másról. Úgy érzem, és említette Taksonyi tanár úr is, hogy nagyon boldog volt szombaton. Bozsik L. Koszorúk a Weidinger-emlékműn A fagottosok búcsúja zenei matinéval Tegnap Pécsett a Művészetek Házában zenei matinéval zárult az első országos fagottverseny. A három napos találkozót Zseni Nándor előadóművész és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozata hívta ösz- sze, melyet a nagy pécsi fagottművész, Weidinger Imre; emlékének szenteltek. Az eseménynek vendége volt és a zsűriben foglalt helyet Pierre Ganzomat, a Dijoni Konzervatórium professzora és Walter Hermann Sallagar bécsi professzor is. A zsűri Pongrácz Péter oboaművész, egyetemi tanár elnökletével már szombaton este eredményt hirdetett. Eszerint a főiskolás hallgatók versenyén Hunyadi László (Budapest) lett az első, második helyen a pécsi Szabó Pál Barna, a harmadikon Feriencsik László (Miskolc) végzett. Az akadémiai tagozat hallgatói kőiül három budapesti; Tüske Aladár, Somogyi Erzsébet és Ambrózy Attila szerepelt a legeredményesebben. A győztesek az elismeréssel együtt Trischler Ferenc pécsi szobrász Weidinger Imréről készült bronz plakettjét is átvehették a zsűritől. A találkozó tegnap matinéval zárult a Művészetek Házában, majd az első országos találkozó résztvevői ünnepélyesen megkoszorúzták a XVIII. századi pécsi fagottművész Szent István téri emlékművét. B. R. Koszorúzás Weidinger Imre emlékoszlopánál Fotó: Proksza
