Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-16 / 346. szám
10 üj Dunántúli napló 1992. december 16., szerda Az Új Dunántúli Napló politikai vitafóruma A Dunántúli Naplóban 1992. november 28-án megjelent pécsi cigánydemonstrációról szóló tudósítás kapcsán megdöbbenéssel olvastuk Kosztics István, a CKKE elnökének nyilatkozatát. Idézzük: „Egyesületünk nem tartja célravezető dolognak a mai politikai helyzetben a demonstrációt.” Mivel az eseményeknek részevevői és aktív alakítói is voltunk, úgy véljük, hogy szavunk hitelesebb, mint Kosztics Istváné, aki a demonstrációt előkészítő megbeszélés közepén eltávozott. így az ott elhangzott álláspontok megfogalmazásáról első kézből nem tudhatott.-A mi véleményünk szerint is nagyon meg kell gondolni, amikor a mai magyar politikai életben a tüntetés a tömeges poA cigányság összefogása elkerülhetetlennek látszik Miért választottuk a tüntetést? litikai önkifejezés eszközévé vált, akkor a cigányság gyávaságból, félműveltségből vagy restségből, vagy uram bocsá’ közömbösségből nem él ezzel az eszközzel. „Úgy gondolom, hogy kell valamilyen rálátás a nemzetközi és hazai dolgokra, és úgy látom, hogy ez nincs meg a többiekben.”- Kosztics István sem az az Európa formátumú politikus - velünk együtt -, aki privilegizálhatja magának a rálátást, a cigányság nemzetközi és hazai dolgaira és kijelentheti, a többiek nem értenek hozzá. „Sajnálatosnak tartom, hogy a Megyei Közgyűlésnek köze van a dolgokhoz, ők sugalmazták a demonstrációt.”- Mi pedig azt tartjuk sajnálatosnak, hogy valaki egy olyan megbeszélésről mond véleményt, amelynek csak egy részében volt jelen, és az érdemi döntésről eltávozott. Mivel a demonstrációról szóló megbeszélésre a Megyei Közgyűlés Nemzeti és Etnikai Bizottságának elnökét, Bálint Bánkot a roma kisebbségi önkormányzat hívta meg, ezért kötelességünknek érezzük, hogy a tények alapján Kosztics István álláspontját helyreigazítsuk. Szó sem lehetett sugalmazásról, hiszen a közgyűlés bizottságának elnöke csak a többségi határozat meghozatala után - külön felkérésre - nyilvánította ki egyetértését a petíció tartalmával és a demonstrációval kapcsolatban. Igen sajnálatosnak tartjuk, hogy a megyén belül a cigány-etnikumú egységes összefogás ellehetetlenülni látszik, egyes nemzetiségi vezetők apo- litikus megnyilatkozásai, és nem utolsósorban egyéni ambíciói miatt. A demonstrációban részt vevő valamennyi cigányszervezet nevében a Roma Kisebbségi Önkormányzat Egy közvéleménykutatás eredményei Pécsett Ki a képviselője? Ha elmenne szavazni, melyik pártra adná a szavazatát? A Polgármesteri Hivatal megbízásából közvéleménykutatást végzett Pécsett ez év novemberében a Marketing Centrum Országos Piackutató Kft. a felnőtt lakosság körében. A felmérés három országgyűlési választókerületben történt, a kerületeket 150-150 fő reprezentálta. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a lakosság milyen mértékben ismeri a pécsi közgyűlés összetételét, a képviselőket és tisztségviselőket, és egyáltalán az ott folyó munkát. Vizsgálták ezen kívül a Pécsről megválasztott képviselők ismertségét és egy lehetséges választási prognózist. A megkérdezettek 60 %-a tudott önmagától olyan pártot, pártokat említeni, amelyek képviselettel bírnak a közgyűlésben. Ebben az esetben csak minimális különbségek voltak az MDF, a FIDESZ és az SZDSZ között (55 %, 54 %, 53 %). Az MSZP-t és az FKgP-t 29 %, a KDNP-t 24 %, az MSZMP-t 4% említette, annak ellenére, hogy utóbbi mindössze 1 fővel van jelen a testületben. 4 % körül volt azok aránya, akik szerint független és MSZDP-s képviselők is vannak a városnak. A következőkben felsorolták a megkérdezetteknek a parlamenti pártokat és azokat, amelyek a 4 %-os küszöb közelébe jutottak. Ezek közül kellett kiválasztani azokat, amelyeknek a megkérdezettek szerint vannak képviselőik a közgyűlésben. 87 % nevezte meg a FIDESZT, 85 % az MDF-et és az SZDSZ-t, 69 % az FKgP-t és az MSZP-t, 65 % a KDNP-t. Sokan olyan pártokat jelöltek meg, amelyeknek Pécsett nincs képviselőjük. A megkérdezettek fele egyáltalán nem, vagy csak ritkán kíséri figyelemmel a közgyűlés munkáját, együttesen sem érik el a 20 %-ot. A fiataloktól az idősebbek felé haladva folyamatosan nőtt azok aránya, akik többé-kevésbé tájékozódnak a közgyűlés tevékenységéről. Az iskolai végzettség szerinti csoportosításban a leginkább érdeklődőek a felsőfokú végzettséggel rendelkezők voltak. A megkérdezettek 36 %-a nem tudta, hogy a polgármester melyik párt képviselője; neve már ismertebb volt, 54 % tudta megnevezni Krippl Zoltánt. 49 % tudta, hogy a két alpolgármester legalább egyike tagja a FIDESZ-nek. Mikes Éva nevét 32 %, Páva Zsoltét 27 % ismerte. 86 % nem válszolt arra a kérdésre, hogy ki a lakóhelyén megválasztott egyéni képviselője, 5 % tudta megnevezni a képviselő nevét, 4 % a nevét és a pártját is. 53 % nem tudott magától pécsi parlamenti képviselőt mondani. Andrásfalvy Bertalan spontán említése 35 % volt, Pap Andrásé 19 %, Bretter Zoltáné 19 %, Trombitás Zoltáné, aki listáról szerzett mandátumot, 13 %. Szigeti György, Nagy Varga Dezső és Böröcz István ismertsége alig mérhető. A megkérdezettek 68 %-a válaszolta azt, hogy biztosan elmenne választani, 11 % még nem döntött, 21 % nem menne el. Cs. L. Megoldhatatlan vizes gondok Az utóbbi időben nagyon sok panasz hangzott el a Pécsi Vízmű szolgáltatásaival kapcsolatban. Csak emlékeztetőül néhányat:- nem olvassák le rendszeresen a vízórákat (még a családi házakban sem),-fél- és egyéves időszakot számláznak egyszerre,-fiktív óracseréket írnak a kartonokra,- tolvaj módjára kerítésen ugrálnak be. Most nem ezekről szeretnék szólni, mivel ezeket többen és többször leírták és elmondták. Sajnos, hiába! Valószínű, ezek a problémák a megoldhatatlan kategóriába tartoznak. Tudjuk, hogy voltak és lesznek is emberek, akik nem törődnek bele a megváltozhatatlanba és keresik a megoldást. Ezek közé tartozom én is, ezért írtam le újból a lakosság Vízművel kapcsolatos gondjait. Hátha! Hadd mondjam el egy másik gondomat a fent említett témakörökben! A Pécsi Vízmű felszámolta a városközpontban lévő irodáit és kiköltözött a Nyugati Ipari útra. Ott történik az ügyfélszolgálati ügyintézés is, ahol személyesen kell megjelenni. Aki már megjelent a Vízműnél, mint ügyfél, tudja, hogy gépkocsi nélkül egy nap szabadságába kerül az ügyintézés, pláne, ha három-négy busszal kell útját megtenni. Ezért jó lenne, ha a Vízmű a városközpontban létesítene a megnövekedett ügyfélforgalom miatt egy ügyfélszolgálati irodát, így sok kellemetlenségtől, várakozástól és utazástól mentesítenék az ügyfeleiket, vagyis a város lakosságát. Bízom benne, hogy esetleges helyiségigényük megoldásában Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlés is kedvezően döntene, mivel ez elsődlegesen lakossági igényt szolgálna. Lehet, hogy jelen probléma felvetésem is a „megoldhatatlan” feladatok közé sorolódik, de hátha! Perényi József önkormányzati képviselő A szociális igazságosságért A Kereszténydemokrata Néppárt Elnöksége örömmel üdvözli az MSZOSZ-nél most alakuló kereszténydemokrata, keresztényszociális platformot. „Meggyőződésünk, hogy az emberek egymás közötti szolidaritását alapelvének tekitő kereszténydemokrata eszmerendszer alkalmas a szakszervezeteken belül is a munkavállalók érdekeinek védelmére. Azt reméljük, hogy az újonnan megalakult platform a keresztény eszmeiség jegyében mindent elkövet a szociális igazságosság megteremtésének és a szociális béke biztosításának érdekében.” A pedagógusok lelkiismereti szabadsága is alapjog Hol legyen a hittanóra? Kedves dr. Timaffy István! Örömmel reagálunk felhívására, melyet az Új Dunántúli Napló december 2-i számában olvastunk. Gyakorló keresztény pedagógusokként némileg po- lémizálnánk önnel. Önnel ellentétben mi alapvetően nem kérdőjelezzük meg az említett közvéleménykutatás eredményét, miszerint a pedagógusok döntő többsége nem az iskolát tekinti a hitoktatás ideális színterének. Meggyőződésünk, hogy a keresztény életszemlélet terjedése valóban pozitív hatással lehet az ország mély erkölcsi válságából való kilábalásra. Nem gondoljuk azonban, hogy ehhez nagymértékű állami gyámkodásra lenne szükség. Önnek számos kitétele és alaptalanul általánosító feltételezése rendkívül sértő nemcsak ránk, hanem pedagógus társainkra nézve is. Visszautasítjuk azon feltételezését, miszerint alkotmánysértő lenne az a kívánalom, hogy a hitoktatás döntően egyházi intézményekben valósuljon meg. Ennek feltételezett következményeiként felvázolt víziójával, miszerint „innen már csak egy lépés, hogy a hittanos gyerekeket elgáncsolják a továbbtanulástól”, egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. A világnézetileg semleges oktatás szerintünk igenis megvalósítható, és törekedni kell rá. Mindamellett a hatályos jogszabályok lehetőséget adnak a vallásos érzelmű szülőknek arra, hogy világnézetüknek megfelelő oktatási formát találjanak gyermeküknek. Ennek csupán a kellő érdeklődés hiánya szabhat gátat. Úgy gondoljuk, hogy az ön által felsorolt, valóban alapvető erkölcsi értékek megtanítása elsősorban a család feladata. Ezt semmiképpen sem pótolhatja az iskolában kötelezően leadott hittan-anyag. Ezen erkölcsi értékek ráadásul nem csupán vallási síkon közelíthetőek meg, hanem minden jóérzésű ember számára döntő jelentőségűek. Igen fontos keresztény erénynek tartjuk a másság tiszteletét, a toleranciát is. Az iskolában ne érhessen hátrány senkit sem vallásos meggyőződése, sem annak hiánya miatt. A pedagógusok lelkiismereti szabadsága is alapjog. Az igazgató diktatórikus hatalmára vonatkozó feltételezése csupán felületes, rosszindulatú általánosítás. Nem hisszük azt sem, hogy a tanszabadság szabadosságot, zűrzavart jelentene. Meg kell adni a pedagógusoknak az eredményes alkotómunka lehetőségét. Ez azonban csak a szabadság félelemmentes légkörében valósítható meg. Tisztelettel: A pécsi HIT Gyülekezete Oktatási Műhelye Horváthné Fülöp Gabi Hegedűs Tamás Változatlanul várjuk a választ 1992. szeptember 9-én az Új Dunántúli Naplóban nyílt levelem jelent meg az Önkormányzatnak a tanácsi bérlakások értékesítésével kapcsolatos, sok családot érintő eljárása miatt, amely kimerítheti a gondatlan károkozás fogalmát! Mint ismeretes egy önkormányzati képviselő, a testületi ülésen felmérés nélkül is több tízmillió forintra becsülte ennek kihatását. Ezen közlésen akkor látszólag mindenki átsiklott, holott több tízmillió forint nem egy elhanyagolható összeg, különösen károsodás vonatkozásában! Sajnálatos körülmény, hogy az önkormányzati képviselők a helyi sajtóban, sok embert érintő nyílt levelet észre sem vették, így három hónap után sem adtak rá testületi állásfoglalást, holott ilyen témát nem lehet elodázni és nem lenne szabad agyonhallgatni! Kitűnő ellenpéldaként lehet megemlíteni, hogy Für Lajos országgyűlési képviselő, honvédelmi miniszter, egyetlen pécsi lakos, a helyi sajtóban nyílt levélben felvetett egyedi problémáját is érdemesítette arra, hogy egy hónapon belül, ugyancsak a helyi sajtón keresztül válaszoljon! Változatlanul várja 2047 család a testületi állásfoglalást a károsodással kapcsolatban. Lantos János Pécs, Kodály Z. u. 1. Megoldás előtt áll a média-vita, lecsengőben van a Csurka tanulmány körüli hecckampány. Kíváncsian vártuk, hogy mi lesz a Ráérő Körök újabb ötlete, amellyel újra fel lehet korbácsolni a közvéleményt, amellyel el lehet terelni a figyelmet a rendszerváltás alapvető problémáiról, a gazdasági nehézségekről, a munka- nélküliségről és a többi súlyos gondról. Nem váratott sokat magára, jött a világmegváltó gondolat: állíttassák fel egy olyan emlékmű az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére, amely egyaránt emléket állít az akkor egymással szemben álló harcosoknak. Aki ez előtt az emlékmű előtt tiszteleg, az lerója kegyeletét a szabadságharcos és a hazaáruló, az áldozat és a gyilkos előtt. Az biztos - ha megépül -, egyedülálló lesz a maga nemében. Ilyet a világon még nem építettek. Pedig építhettek volna néhányat a történelmi közelTartsák tiszteletben a nemzet önérzetét! A megbékélés emlékműve? múltban. Szerintünk még nem késő, a Ráérő Körök kiterjeszthetik javaslatukat olyan emlékművek felállítására, amelyek időrendi sorrendben megelőzik 1956-ot. Ha majd ezeket az emlékműveket megépítették, akkor építsék meg az általuk elképzelt 56-os emlékművet is. Javasolhatnák például:- egy emlékmű felállítását Moszkvában, amely közös emléket állít a Gulagon elpusztult millióknak és a CSEKA pribékeknek, Jagodának, Berijának és társaiknak,- emlékmű építését Varsóban a Katynban lemészárolt sokezer lengyel katonatiszt, és a gyilkosságra parancsot adók és a gyilkosságokat végrehajtók számára,- közös emlékmű építését Auschwitzban a Holocaust áldozatainak, és a szadista hóhéroknak, Mengelének és társainak emlékére. Ugye ad abszurdum? Nos, tisztelt Ráérő Körök, az Önök ötlete is az! A polgárháborúkat lezáró közös emlékművek előtt mi is tisztelettel fejet hajtunk. De Magyarországon 1956-ban nem polgárháború, hanem forradalom és szabadságharc volt! Ezért határozottan visszautasítjuk egy olyan emlékmű felépítésének még a gondolatát is, amely azonos piedesztálra helyezi a hősi halottakat a hazaárulókkal. Van egy kérdésünk, amelyre e „Ráérő Körök” késlekednek a válasszal. Miért nem 1957 januárjában hirdették meg a „Megbékélés emlékművének” megépítését? Bár jó ízlésünk akkor sem engedte volna összehozni a gyöngyszemeket a salakkal. E kezdeményezés magasrangú, szűk tátogató rétegének szeretnénk megüzenni, hogy abból a házból, ahonnan sugározzák ezen Ízléstelen gondolatukat, ott más dolguk lenne, mondjuk 10 millió magyar igaz képviselete. Annak is szükségét látjuk, hogy tudassuk a másként Iátokkal, a „Ráérők Körével”, hogy a magyar nép tisztán látja a nemzetellenes manipulációikat és azt is tudja, hogy minden akciónak van reakciója. Kérjük, tartsák tiszteletben a nemzet önérzetét. A Történelmi Igazságtétel Bizottság Baranya Megyei Szervezete
