Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-14 / 344. szám
8 oj Dunántúlt napló 1992. december !4„ hétfő Ki.VIpol uukfi Szomália Szoo, mai - az ország nyelvén annyit jelent, mint „menjél és fejjél”! Szomália a nomád pásztorok vendégszerető jókívánságát hordozza nevében, az éhség és szomjúság elűzésére. Manapság nehéz lenne eleget tenni e felszólításnak, hiszen elpusztultak a nyájak, éhen- vesznek az emberek. A természeti csapások, a szörnyű aszály következményei párosultak a gazdasági zűrzavarral, egy értelmetlen háborúval, az ország teljes szétesésével, fegyveres bandák garázdálkodásával. A csaknem hét ma- gyarországnyi területen élő hat és félmillió emberből már legalább egymillió éhenhalt s további két-hárommillió a pusztulás küszöbére került. Ezért próbál a nemzetek közössége már hónapok óta segíteni az észak-kelet afrikai országon, de az odaküldött élelmiszer több, mint nyolcvan százalékát egyszerűen elrabolták. Jóformán nincs olyan a segélyszervezetek munkatársai közül, akit még nem fosztottak volna ki és jól járt, ha „csak” kirabolták s nem elrabolták, hogy váltságdíjat követeljenek érte. Nemrégen fegyveres csoportok elfoglalták a főváros, Mogádisu repülőterét s meg akarták sarcolni az életet hozó szállítógépeket. Ilyenkor a diplomaták jegyzéket nyújtanak át az érintett kormány képviselőinek s felkérik őket, hogy a hadsereg vagy a rendőrség nyújtson biztosítást. Szomáliában azonban nincs működő hatalom és közigazgatás, a bandák egyrésze pedig éppen a korábbi fegyveres erők, zsold nélkül szélnek eresztett tagjai közül verbuválódik. A Szomáliái helyzet sajátos ellentmondása, hogy nem törzsi csatározásokról van szó: lakói egy néphez tartoznak, ugyanazt a nyelvet beszélik, azonos hagyománnyal rendelkeznek s egyaránt az iszlám követői. A nomád életmód, a természet mostohasága - az elemi túlélés érdekében - klánok, családi-nemzetségi érdekszövetségek létrehozására ösztönzött. Ezért hiába szerepelnek a hírekben jólhangzó pártelnevezések, valójában a tizenöt nagy klánról és megszámlálhatatlan leágazásaikról kell beszélni. A tavaly elűzött Sziad Barré elnök is, aki látszólag központi hatalmat alakított ki, valójában saját, Marehán-klánjára támaszkodott s a többiekkel átmeneti fegyver- szünetet kötött. Az ogadeni háborúban megpróbálta a csoportokat Etiópia ellen egyesíteni, de súlyos vereséget szenvedett, ami csak siettette a széthullást. Mindenki harcol mindenki ellen s nem egy tartományban azt kérdezik: ma ki uralkodik? Ezért döntött úgy a Biztonsági Tanács, hogy - először az ENSz történetében - jelentős katonai műveletet kezd, kizárólag humanitárius célokból. A Reménység-hadművelet főként a csaknem harmincezres amerikai kontingensre támaszkodik, de egymásután jelentik be részvételüket más országok is, hazánk is késznek mutatkozik, korlátozott számban, önkéntesek küldésére. A Reménység-hadművelethez olyan reményt fűznek, hogy a legalább négyszázmillió dolláros költséggel járó akció három-négy hónapon belül eredményre vezethet s helyi intézmények jönnek létre, amelyek maguk vehetik kézbe az ügyek, így a segélyek intézését is. A bonyolult művelet főparancsnoka, aki először a fővárosban, azután északon majd délen szeretne rendet teremteni a „bőmyaku” tengerészgyalogosokkal, az 55 esztendős Robert Johnstone tábornok, akit az amerikai haditengerészet jövőbeni irányítójaként is emlegetnek. Tizennyolc évesen vándorolt be Skóciából az Államokba, végigjárta a katonai ranglétrát, kétszer teljesített szolgálatot Vietnamban s a Sivatagi Vihar idején Schwarzkopf tábornok jobbkeze volt. „Olyan jól intézte a dolgokat - mondta róla a dicséretekkel takarékosan bánó főnöke -, ahogyan azokat senki más nem intézhette volna.” Katonai és diplomáciai képességeire, emberi érzékenységére a mostani „Sivatagi Viharcsillapítás” során is szüksége lesz ... Réti Ervin Ismét látható a Sixtusi Madonna Németország egyik legjelentősebb művészeti gyűjteményét mutatták be ismét Drezdában a pompásan felújított Semper Képtárban. Régi mesterek mintegy 700 festménye, amelyek legtöbbjét a XVIII. században uralkodott szász királyok gyűjtötték össze, joggal vívta ki Drezdának az európai kultúra egyik központja címet. Drezda önmagát az Elba-parti Firenzének nevezte. A Képtár épületét Gottfried Semper, a XIX. század egyik vezető építésze tervezte. Egyike a barokk stílus' remekműveinek. Az épület a második világháborúban, a brit és az amerikai bombázás során súlyosan megsérült. A képeket a Vörös Hadsereg helyezte biztonságba Moszkvában. Az NDK 1950-ben kapta vissza a gyűjteményt. Ekkor a Semper Képtár épületét felújították, de azután annyira elhanyagolták, hogy 1988-ban be kellett zárni a Galériát. Miután kilencven millió márkát költöttek restaurálásra és modernizálásra, a Képtárat a napokban ünnepélyesen újra megnyithatták. Mint az AP amerikai hírügynökség jelenti, ott volt Richard von Weizsäcker, az NSZK köztársasági elnöke, Václav Klaus csehszlovák miniszterelnök, valamint múzeumi igazgatók. A képek között Raffaello, Rembrandt, Dürer, Rubens, Tiziano és más régi mesterek művei találhatók, olyanok, amelyek sok évtizeden át Drezdába vonzották a festészet szerelmeseit. Az épület restaurálását egyébként azonnal megkezdték, amikor leomlott a Berlini Fal. Az eredmény egy gazdagon berendezett palota, modem léghűtési és védelmi berendezéssel. A képtár leghíresebb festménye Raffaello Sixtusi Madonnája. (AP) Legveszélyesebb Törökország Nyolcvankét újságíró vesztette életét az idén erőszakos körülmények között december első hetéig. Az AP jelentése szerint a legtöbben közülük - huszonheten - az egykori Jugoszlávia köztársaságaiban haltak meg. Hárman a novemberi venezuelai puccskísérlet alatt vesztették életüket. Tizenkét újságíró Törökországban, tíz Peruban lett gyilkosság áldozata. Ezeket a szomorú adatokat a Freedom House, a szabad sajtót és szólásszabadságot támogató magánintézmény tette közzé. A New York-i székhelyű intézmény szerint 53 azoknak az újságíróknak a száma, akiket tudósításaikért megtorlásul gyilkoltak meg. A munkájukért életükkel fizető újságírók száma 1934 óta az idén a legmagasabb. Rajtuk kívül 199 újságírót bántalmaztak és hatvankilencen kaptak életveszélyes fenyegetést. Az idei Nobel-díjasok Mint minden évben, idén is december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján - Stockholmban átadtak a szakmai Nobel-díjakat és Oslóban a Nobel-békedíjat. Az idei kémiai Nobel-díjat egy kanadai születésű amerikai profeszornak, Rudolph Mar- cusnak ítélték oda. Az 1923-ban, Montrealban született, s jelenleg a pasadenai Kaliforniai Technológiai Intézet kémiai osztályán dolgozó Marcus „kémiai rendszerekben lezajló elektronátadási reakciók elméletéhez való hozzájárulásáért” kapta a kitüntetést. Marcus elmélete olyan jelenségeket ír le, mint például a korrózió vagy a zöld növények fény- energia-felhasználása. A fizikai Nobel-díjat Georges Charpak francia professzor kapta. A 68 éves professzort „a részecske-detektorok feltalálásáért és azok továbbfejlesztéséért, különösképpen a sokhuzalos proporcionális kamra kifejlesztéséért” tüntették ki. Az említett berendezés huzalaiban feszültség van, ami a kamrába behatoló elemi részecskék ütközésével keletkező kisülések hatására változik. Ezeket a feszültségváltozásokat a rendszerrel közvetlenül összekapcsolt .számítógép észleli, ily módon ezres nagyságrenddel növeli az elemi részecskék viselkedésének ritkábban előforduló jelenségeiről rögzíthető információk mennyiségét és azok megjeleníthetőségét. A közgazdasági Nobel-díj kihintettje az amerikai Gary S. Becker, a chicagói egyetem tanára, aki mikrogazdasági elemzéseivel alkotott kiemelkedőt, amikor kiterjesztette ezeket az emberi tényezőkre is, beleértve a piacon kívüli hatások irányította viselkedést. Az orvosi Nobel-díjat a se- attle-i Washington Egyetem két biokémikus kutatója kapta megosztva. A 72 éves Edwin Krebs és a 74 éves Edmond Fischer fedezte fel a reverzibilis protein foszforilációt, mint biológiai szabályzórendszert. A reverzibilis protein foszforilá- ció felelős többek között olyan biokémiai folyamatokért, mint például a glükóz előállítása glikogénből, vagy a cyclosporin (egy antibiotikum) hatásáért a szervátültetések után jelentkező kilökődés megelőzésében, valamint az egyik rákfajta, a krónikus myeloid leukémia kifejlődéséért. Az irodalmi Nobel-díjat a nemzetközi irodalmi életben kevéssé ismert trinidadi költőnek, Derek Walcottnak ítélték oda. A költő az Antillákhoz tartozó Saint Lucia szigetén született, de 1953 óta Trinidadon él. A hatvankét éves költő a bostoni egyetemen angol irodalmat és szépírói alkotómunkát tanít. Walcott angol nyelven írja verseit. Az indoklás szerint költészete szerencsésen ötvözi az európai, valamint a karibi költészetet, mindezt afrikai lírikus elemekkel elegyíti. A Nobel-békedíjat egy 33 éves guatemalai indián asszony, Rigoberta Menphú nyerte el. Menchú asszony sokat tett az indiánok társadalmi felemelkedéséért, az etnikumok közötti megbékélésért. Rigoberta Menchú mexikói száműzetésben él. Környezetünk állapota Globális felmelegedés, az ózonréteg vékonyodása, pusztuló erdők, kihaló fajok, szeny- nyezettség, szegénység - ezekkel a riasztó címszavakkal foglalható össze az ENSZ Kömye- zetvédemi Programjának, az UNEP-nek a Föld környezeti helyzetéről kiadott legutóbbi jelentése. Környezetünk állapota visz- szafordíthatatlanul romlott az elmúlt 20 évben és mára ez a jelenség riasztó méreteket öltött - állapítja meg a dokumentum, hangsúlyozva a környezetromlásnak az emberi egészségre gyakorolt pusztító hatását is. A 850 oldalas jelentés, amely az 1972-92 közötti időszakot öleli fel, vádirat az emberiség környezet- és önpusztító életmódja ellen. Mustafa Tóiba az UNEP igazgatója szerint nem elég a környezetvédelmi dokumentumok aláírása, ezeket mielőbb gyakorlati tetteknek kell követ- niök bolygónk megmentése érdekében. Potsdam (Németország): Szabó István kapta a Félix '92 európai filmdíjat december 12-én az „Édes Emma, drága Böbe" című filmjéért, amelynek forgatókönyvírója és rendezője volt Nem létezik magyar veszély „Nem létezik magyar veszély, nem fenyeget magyar invázió” - közölte Bukarestben német újságírókkal beszélgetve Nicolae Spiroiu román védelmi miniszter, s ezzel - mint a berlini Der Tagesspiegel hét végi számában közölt ismertetés szerzője megjegyezte - fellépett a román nacionalisták által szított félelmekkel szemben. Spiroiu közölte, ő mindent megtesz a feszültség csökkentésére, és a bizalom megteremtésére, „a katonaságjó példával jár elöl a politika számára”. Menekülök halála „Bizonyossággal lehet állítani, hogy messze több mint 400 ember lelte halálát” az egykori NDK-NSZK határon, a keleti oldalon, menekülés közben. Ezt közölte a Welt am Sonntag című lappal az úgynevezett keletnémet kormányzati bűnözést vizsgáló csoport berlini központjának vezetője, Manfred Kittlaus. A lengyel szükségállapot évfordulója A vélemények változatlanul megoszlanak A legfontosabb dokumentumok többsége ma is titkos A lengyelországi szükségállapot bevezetése 11. évfordulójának előestjén a lengyel lapok vezető témája e máig elevenen élő és ható esemény értékelése. A vélemények változatlanul megoszlanak: vannak, akik elfogadják Wojciech Jaruzelski tábornok érvelését, s e döntését a „kisebb rossznak” tartják, mások szerint azonban nem igaz, hogy 1981-ben tartani kellett a szovjet katonai beavatkozástól, így az akkori vezetés kizárólag a szocialista rendszer, illetve saját hatalmának megmentése érdekében hajtott végre katonai puccsot. Ez utóbbi véleményt erősiti a jobboldali Nowy Swiat interjúja Artur Gotówko ezredessel, aki több mint 8 éven át volt Jaruzelski testőrségének parancsnoka, s egy héttel a szükségállapot bevezetése előtt váltották le. Az ezredes szerint az oroszoknak eszük ágában sem volt bevonulni, Jaruzelski viszont annyira félt hatalma elvesztésétől, hogy saját maga vitte Lengyelország megszállásának kidolgozott tervét Moszkvába, s kérte az oroszok beavatkozását - ezt azonban az ezredes szerint elutasították. Egészen mást bizonyítanak azok a dokumentumok, amelyeket a PAP lengyel hírügynökség moszkvai tudósítója talált a titkosság alól most feloldott orosz dokumentumok között. Az SZKP KB Politikai Bizottságának üléseiről készült feljegyzések azt bizonyítják, hogy rendkívül erős nyomás nehezedett az akkori lengyel vezetésre. Ezeken a tanácskozásokon Brezsnyev kifejtette, hogy Lengyelországban tombol az ellenforradalom, a nemzet és a szocializmus ellenségei egyre inkább teret hódítanak, a párt és az ország vezetése egyre csak hátrál. Dmitrij Usztyinov marsall, honvédelmi miniszter 1980. október 29-én a PB ülésen a következőt mondotta: „Ha nem vezetik be a szükségállapotot, a dolgok még bonyolultabbá és nehezebbé válnak. A hadsereg ingadozik. A mi északi hadseregcsoportunk azonban fel van készülve és teljes harckészültségben van.” A későbbi feljegyzések azt bizonyítják, hogy egyre ke- vésbbé bízott a Kreml Jaru- zelskiben. 1981. október 29-én, vagyis hat héttel a szükségállapot bevezetése előtt a következők hangzottak el az SZKP Politikai Bizottságában: „Brezsnyev: Nem hiszem, hogy Jaruzelski elvtárs csinált valami konstruktívat. Nekem úgy tűnik, hogy nem elég bátor. Andropov: Jaruzelski lényegében semmit sem tett, pedig éppen elég idő telt el.” Ugyanezen az ülésen viszont mind Andropov, mind Usztyinov úgy foglalt állást, hogy nem szabad katonailag beavatkozni Lengyelországban. A legfontosabb politikai bizottsági ülések anyaga azonban változatlanul titkos, csakúgy, mint a hozott határozatok. A nyilvánosságra került részletek csakúgy, mint az egykori események tanúinak beszámolói változatlanul ellentmondásosak, és lehetőséget adnak arra, hogy mindenki saját feltételezésének bizonyítékát találja meg bennük. Barabás T. János Varsó, december 13.
