Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-10 / 340. szám
10 uj Dunántúlt napló 1992. december 10., csiitörtöl Honismeret • • Otven éve történt... „Megkezdődtek a 75 éves Angster-gyár jubileumi ünnepségei” - olvasom a nagybetűs címet a Dunántúl 1942. november 17-i számában, és meghatot- tan idézem fel saját, ifjúkori emlékeimet e kétnapos, országra szóló rendezvénysorozatról, mely hétfőn reggel az Angster család sírhelyénél tartott kegyeletes megemlékezéssel kezdődött. Délután a gyár kiállítását és telepét tekintették meg az ország minden részéből érkezett vendégek, a fővárosi sajtó képviselői. Emlékszem, én is ott szorongtam Laczkovich János orgonaművész közelében, aki - kezében mikrofonnal - rádióriporteri minőségben kérdezgette Angster Józsefet, a gyáralapító unokáját. Az akkori Angster-generáció legfiatalabb ágához tartozó József és az unokatestvér Imre alkotta remekművet, a teljesen újjáépített belvárosi-templomi orgonát szólaltatták meg este országoshírű művészek. A budapesti rádió ezt is közvetítette, mi diákstúdiónkban a rádiósoktól ,,ki- kunyerált” hangot rögzítettük. Másnap este folytatódott e magas színvonalú hangverseny a Jézus Szíve templomban, melynek orgonája a jubiláló gyár büszkeségeként ugyancsak nemrég készült el. A második nap főeseménye a Pécsegyházmegyei Cecilia Egyesületnek az Angster-jubileum tiszteletére rendezett díszközgyűlése volt. Ezeken az ünnepi eseményeken ott láttam az egész népes Angster-családot. A 9 testvér közül a fiukat ismertem, hiszen ők is a Nagy Lajos gimnáziumba jártak. Emlékszem arra is, hogy az érettségiző Halász Kálmán helyett az akkor VI. osztályos Angster János ült le a diákmiséken az orgona játszóasztala mellé. Kitünően zongorázott, ennek eredményeként, nyolcadikos korában ő játszotta a gimnázium dísztermében rendezett hangversenyen Mozart D-dur versenyrondóját. Kisért a Pécsi Zenekedvelők Egyesületének és az intézetnek egyesített zenekara, Sass Dezső vezényletével. És kezemben tartok egy műsorlapot: az Irgalmasrend templomában 1949. október 2-án rendezett hangversenyen Händel: Larghettóját a IV. szonátából hegedűn Zádor Judit adta elő, férje, Angster József orgonakiséretébel. Farkas Ferenc A ve Verum c. szerzeménye akkor hangzott el Pécsett először: Spineth Ferencné énekelt, az obiigát hegedűszólamot A. Zádor Judit játszotta. ■& Visszatérve az 50 évvel ezelőtti eseményekhez, az akkori középiskolás fiatalok, velem együtt, mindmáig feledhetetlen emlékként gondolnak vissza Bárdos Lajosnak, a Zeneművészeti Főiskola nagyhírű tanárának, - a Dunántúl hasábjain megjelent beszámolót író fiatal Antal György megfogalmazása szerint: „az új magyar zene páratlan apostolának” népdalszemináriumára. Máig őrzőm azt az amatőr hangfelvételt, amely Bárdos Lajos akkor mondott szavait őrizte meg, valamint a diákriporterét, a hetedikes Kádas Istvánét - ma a megyei kórház egyetemi tanári rangú főorvosa. A Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társasága is hallatott magáról: azokban a napokban rendezte meg őszi tárlatát a Katolikus Körben (ma Csont- váry Múzeum). Néhány - hiszem: máig sem feledett - név a kiállítóművészek közül: Gebauer Ernő „finom tónusú pécs-városi képekkel” jelentkezett, Martyn Ferenc „ezúttal még gazdagabb és magas festőkultúrájú anyagot hagyott vissza nyári megtermékenyítéseiből”, Gábor Jenő „tágult látókörrel két nagyobb halászképet küldött”, Gádor Emil „Kut- nál” c. mélytónusú klasszikus nőalakja pesti értéket képvisel” — olvasom Nikelszky Gézának, a Zsolnay gyár művészének, a Dunántúl nov. 20-i számában közölt beszámolójában, melyben még hosszan sorolja a kiállító festők névsorát. * Félévszázaddal ezelőtt, november közepe táján már javában tartottak a szabadliceum színvonalas, mindig sokak által látogatott és kedvelt, közművelődést szolgáló előadásai. Minden kedden és pénteken én is elmentem a városháza közgyűlési termébe, hogy meghallgassam a város legjelesebb szakembereit. Ezúttal - a korabeli napilap tudósítása is megerősíti emlékeimet - a szokottnál is nagyobb érdeklődés kisérte dr. Várkonyi Nándor egyetemi magántanárnak, a kiváló irodalomtörténésznek, a Sorsunk fő- szerkesztőjének - Weöres Sándor fiatal költő által felolvasott -, „Az ókor lelki világa” című tanulmányát, melyet szabadliceum elnöke, dr. Vasváry Ferenc egyetemi tanár köszönt meg. Vasváry professzor nevével néhány nap múlva ismét találkoztam a napilapok hasábjain: november 19-én pécsi tudományegyetemnek Erzsébei királyné tiszteletére rendezeti ünnepi közgyűlésen, - dr. Schaurek Rafael rektor ünnepi megnyitója és az egyetem névadójáról, Erzsébet királynéról szóló megemlékezése után - Vasváry Ferenc tartott előadást a pécsi egyetem szociális tanfolyamának múltjáról, jelenéről. % A Pécsi Nemzeti Színházban is ezen a napon, november 19-én tartottak premiert. Har- sányi Zsolt: A bolond Asvayné című, a fővárosban Bajor Gizivel a címszerepben nagy sikert aratott színművét Pécsett - a kritikus szerint sikerrel - Hajnal Ernő tanár rendezte, akinek akkoriban páratlanul tehetséges versmondói, színészi, rendezői tevékenységéről nemrég írtam. Közben pedig folytak az előkészületek a slágergyáros Erdélyi Mihály: Aranysárga falevél című új operettjének bemutatására, melyet a Dunántúl így reklámozott: „Új díszletek, új táncok, fülbemászó zene.” Dr. Nádor Tamás I I *-w A szlovéniai Lendván, a Mura-vidéki magyarság politikai, szellemi és kulturális központjában a település fennállásának 800. évfordulója alkalvá- ból november 26-27-én nagyszabású emlékünnepséget tartottak. A két nap során történelmi tanácskozás keretében áttekintették Lendva 800 éves történelmét, és megnyitották az e témával foglalkozó kiállítást. Felavatták gróf Széchenyi István emléktábláját a korábban itt elhelyezett Kossuth-emléktábla mellett. A 800 éves születésnapra jelent meg Zalaegerszegen a Zala Megyei Levéltár kiadásában Tarján G. Gábor tollából a „Lendvai századok” című könyvecske, amely tényanyagában és érdekes képmellékletével adózik a település nyolc évszázados küzdelmének. Lendva (Alsó-Lendva, Lindva) térségének történetét a messzi múltba lehet követni. Ha azonban a rómaiaknál megállunk, tudott, hogy a lendvai környék utak találkozója volt, ahonnan Celjén és Ljubljanán át Rómáig lehetett eljutni. Halica- num ma sem azonosított romjai jelentették az első támpontot, s a térség ismerői úgy vélik, hogy a frankok ennek helyén építették fel az új települést, Lindaut. Pribina, a nyitrai fejedelem 847-ben szerezte meg a térség feletti uralmat, vállalva a frank király szövetségeseként a keresztény vallás terjesztését. A 11. században itt húzódott a gyepüvonal. III. István idején (1161-1173) a király hívására jött az országba az orlamundi grófoktól származó Hahold vitéz, akinek Iván comes fia adta el a lendvai birtokot.. A 14. században a várral bíró uradalmi központ, Lendva jelentős fejlődésnek indult, 1378-tól mezővárosként említik A várost a 15. század elejétől nevezték Alsólendvának. A 18. század végétől Alsó lendva a rajta átvezető utak révén fontos kereskedelmi állomásként működött. Az ekkor készült vámbevételi jegyzékekből kiderül, hogy a település a legnagyobb forgalmú helyek közé tartozott 2180 kocsi/év áthaladással. Az 1848—49-es hadiesemé nyék miatt, különösen Jellasich támadásakor sokat szenvedett a település. Később jelentősen fejlődött az ipar és a közoktatás, különösen a dualista állam kialakulása után. Az első világháború után a lendvai térség az SHS államhoz került. A magyar kisebbség nyelvhasználatát, oktatását tekintve az 1930-as évek magyar- jugoszláv közeledése csak reményeket ébresztett. A magyar kisebbség szellemi központjává a II. világháború után vált Lendva. Megkezdődött a Mura-vidéki magyarok szervezetbe tömörülése, majd a köz- igazgatásban nemzetiségi bizottságok alakultak. Elindult a kétnyelvűség bevezetése a bíróságokon és a közigazgatásban is. A lendvai magyarok az első könyvajándékot Magyarországtól 1969-ben kapták. Közel egy évtized után vált kötelezővé az iskolákban a magyar nyelv oktatása. Intézkedések születtek a kétnyelvű oktatás bővítéséről és az anyanemzettel való kapcsolat kiterjesztéséről. A magyarság szempontjából jelentősen fejlődtek a tömegkommunkiációs lehetőségek is. Lendva lakossága a század- fordulón elsősorban magyar volt, ma arányuk 30%. Az ismertetett rendezvény és a szép megjelenésű kötet egy kapcsolat szintjét jelzik, és példát mutatnak. Dr. Erdődi Gyula
