Új Dunántúli Napló, 1992. december (3. évfolyam, 331-359. szám)
1992-12-10 / 340. szám
8 aj Dunántúli napló 1992. december 10., csütörtök Homályban Az Országgyűlés első menetben elfogadta december 1-je hajnalán az 1993-as költségvetés fő számait, s költségvetési fejezetek összefoglaló előirányzatait, és elf9gadta -„természetesen”- az ÁFA kétkulcsosítá- sát is. Ez utóbbi mindenki által tudottan újabb terheket ró a társadalom már eddig is mérhetetlenül megterhelt rétegeire, egyebek közt a több, mint 2,5 millió nyugdíjasra. A kétkulcsos ÁFA kapcsán - a keserű pirula némi megédesí- tése végett- újra meg újra elhangzott a kompenzáció ígérete -részletek nélkül. Szerettünk volna tehát többet tudni, mint ami közkézen forog. Megkérdeztük Barcza Imre országgyűlési képviselőt, aki a nyugdíjasok érdekeit hivatalosan egyedül képviselő honatya a’T.Ház- ban. Á képviselő közölte velünk: szívesen tenne eleget kérésünknek, ha ők, képviselők többet tudnának a közbeszéd tárgyát képező kompenzációról, mint a parlamenten kívüli közvélemény. De -sajnos- nem tudnak többet, minthogy eddig semmi konkrétum nem hangzott el az ismert, általános megfogalmazásokon kívül a kompenzációról. Megígérte viszont, hogy ha bármi információhoz jut e tárgyban, azt megosztja a Nyárutó olvasóival. Szép gesztus Ügyeskedés, üzletelés, bevásárló túrizmus. Hogy megváltozik néhány év alatt némely szavunk értelme, mellékzöngéje. Nem olyan régen e szavaknak volt egy kis rosszalló éle, pejoratív tartalma, mára elfogadottak, sőt, pozitív töltésűek lettek. Ami tegnap még dicséretes volt, ma könnyen bűnnek számít, ami erkölcsileg kifogásolható volt, ma nem ritkán erény, amit elitéit a hivatalos etika a minap, az napjainkra törvényes lehetőség, olykor parancsoló kényszer. Többek között ez járt az eszemben, amíg az autóbusz átszelte Nyugat-Magyarországot, s szaladt velünk az osztrák fővárosba. Velünk, túlnyomórészt nyugdíjasokkal, akik az MSZP pécsi szervezete és a SZU-EL Kft. utazási ügynöksége jóvoltából ingyenesen utazhattunk egynapos kirándulásra Bécsbe, november végén. Napi gondjainkat feledtette az út. A gépkocsi- és idegenvezetőnk folyamatosan tájékoztatott bennünket mindenről. Bécsben a sok gyönyörű áru, a gazdag kínálat láttán még jobban fájt a szívünk, hiszen az árak nem hogy a magyar nyugdíjasok, de a magyar átlagvásárlók számára is elérhetetlenek. Mégis örömmel mentünk, s jöttünk, hiszen szűk keretünkből néhány apróságot mégis vásárolhattunk. Öröm nekünk, hogy szeretteinknek idén is adhatunk valamit, s ehhez nagy segítség volt ez a lehetőség. Gálos Jenőné Valasz a miniszterelnöktől A november 12—i Nyárutó rovatunkban jelent meg Bleyer Jenőnek, a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége elnökének a miniszterelnökhöz szóló nyílt levele, amely a nyugdíjasok helyzetével foglalkozott. A levél egy részében utalt arra, hogy az 1991 -es Idősek Világnapján felolvasták a miniszterelnök üdvözlő sorait, amelyből akkor erőt merítettek a nyugdíjasok. Ami viszont azóta történt, az sok szempontból csalódást okozott. Antall József a napokban válaszolt a levélre. Tisztelt Elnök úr! Őszintén sajnálom, hogy az Idősek Világnapján rendezett országos nyugdíjas nagygyűlésen nem tudtam részt venni, de arról biztosíthatom Önöket, hogy meggyőződésem nem változott az 1991-ben általam leírtakhoz képest. Továbbra is kiemelten fontos kérdésnek tartom az időskorúak helyzetének alakulását és úgy gondolom, a tavaly október óta történt intézkedések is ezt igazolják. Csak utalnék itt az 1990 óta bevezetett nyugdíjemelésekre, amellyel a korábbi nyugdíj- emelési rendszer következtében kialakult aránytalanságokat kívánta a kormányzat enyhíteni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a munkanélküliség növekvő aránya indokolttá teszi a jelenlegi nyugdíjemelési módszer felülvizsgálatát. Ennek parlamenti vitája folyamatban van. A szociális ellátórendszerekben tervezett változásokról, valamint az állásfoglalásukban felvetett konkrét szakmai kérdésekről Surján László miniszter úr tájékoztatja Önöket. Megértésükben bízva, köszönti: Antall József Lesz-e nyugdíjas egység? Természetesen nem! Persze lehet, hogy mégis lesz, most azonban - sajnos - ennek még a nyomát sem látni. Néhány hete e hasábokon interjút közöltünk Barcza Imre Tolna megyei országgyűlési képviselővel, aki a Nyugdíjasok Pártjának támogatásával független képviselőként vállalta - egyelőre egyedül - a nyugdíjasok parlamenti érdek- képviseletét. Szó esett ebben arról, hogy a Nyugdíjasok Pártja már készül a ’94-es vá-- lasztásra, vagyis egy táborba vonni a 2,5 milliónyi nyugdíjas választópolgárt, akik - egy másik interjúnkban hangzott ez el korábban - szerencsés esetben még kormányt is állíthatnak. Ehhez persze egység - legalább is viszonylagos egység szükségeltetik. S hogy ez meg- lesz-e, erre szolgált talán talán elhamarkodott válaszul a „természetesen nem” kijelentés. Nem tudom, milyen párt a Nyugdíjasok Pártja, csak azt tudom, hogy a nyugdíjasok kegyeiért harcoló számtalan szervezet egyike, s azt is, hogy bejegyzett pártként már most a ’ ’94-es választásra veti a tekintetét. Kérdés, hogy ez a párt : másfél évvel a választás előtt megkapja legalább a majdani támogatás ígéretét. Mert nem ártana 1992 végén az egység i látszatát kelteni, hogy aztán | másfél év múlva annál köny- í nyebb legyen a valódi egységet | megteremteni, s azt prezentálni 2,5 milliónyi választópolgárnak. A támogatás ígéretéről azonban egyelőre szó sincs. Inkább arról, hogy ez a párt alkalmatlan a nyugdíjasok érdekeinek képviseletére, tehát helyette létre kell majd hozni különféle nyugdíjas szervezetek égisze alatt valami választási pártot, és akkor majd az lesz igazi, a támogatni való. Persze, ettől a Nyugdíjasok Pártja változatlanul magát fogja az igazinak hirdetni, ama szervezeteket pedig túl balra tolódott- nak mondani. Tehát máris kétfelé szakad a nyugdíjastársadalom. de ha csak kétfelé szakadna! Hiszen a majdani két civakodó között a harmadik - vagyis a sok politikai párt - fog örülni. Vagyis: a számtalan érdek közepette éppen a legnépesebb, a 2,5 milliós - akkor talán már csaknem 3 milliós! - nyugdíjastömeg érdeke fog a legkevésbé érvényesülni. Jó lenne erre is figyelemmel lenni, s az egyelőre még csak fű alatti mószerolgatás helyett, s a „magas” politikai érdekeket félretéve, megteremteni a nyugdíjasegységet, eldöntve * természetesen azt is, hogy melyik legyen az egyetlen szervezet, amelyik mindenki által támogatottan léphet fel a választásokon. Jelentős siker lehet az is, ha a következő országgyűlésben 25-30 fős frakció képviselné a nyugdíjasok érdekeit. Vajon lesz-e annyi kölcsönös megértés a külön- '• böző szervezetekben, hogy ez ; valóra váljék? H. I. 750 ezer nyugdíjas szakszervezeti tag érdekvédelméért Beszélgetés Czerván Mártonnéval a Szakszervezetek Országos Nyugdíjas Választmányának elnökével Az MSZOSZ legutóbbi kongresszusa határozott úgy, hogy létrehozzák a nyugdíjas választmányukat, mely 750 ezer nyugdíjas szakszervezeti tag és a 2,7 millió magyar nyugdíjas érdekeit kívánja képviselni. Az MSZOSZ-hez tartozó 69 tag- szervezet mellett működő különböző nyugdíjas szervezet 1 -1 tagjából jött létre a 89 tagú országos választmány, melynek elnöke Czerván Mártonná dr., aki nyugdíjba kerüléséig a ruhaipari dolgozók szakszervezetének főtitkára volt. A szervezeti felépítés biztosítja, hogy minden ágazat, minden megye nyugdíjas szervezetei képviselhetik magukat a választmányban. Két választmányi ülés között egy 17 tagú Intéző Bizottság koordinálja a nyugdíjas szervezetek tevékenységét, kapcsolatot tart velük, munka- bizottságai révén segíti őket.- Azt tapasztaljuk, hogy a nyugdíjba került szakszervezeti tagok nehezen találták meg azokat a kereteket, melyek segítségével érdekeik védelmében közösen felléphetnek - tájékoztat az elnökasszony. — Van ahol a régi ágazati szakszervezetek mellett, máshol területi szervezetekben találták ezt meg. Ugyanakkor megfogalmazódott az igény arra, hogy ezt a tevékenységet egy országos szervezet koordinálja. Erre kiválóan alkalmas választmányunk, melynek munkájáról elismerően nyilatkoznak a szakszervezeti mozgalom nyugdíjasai.- Melyek azok a legfontosabb feladatok, melyeket a választmány megjelölt, illetve amelyeknek elvégzésében számít a tagszervezetek támogatására?- Novemberben tartottunk egy országos nyugdíjas nagygyűlést ahol ezeket megfogalmaztuk. Figyelembe vettük a szakszervezeti bizalmiak regionális tanácskozásain elhangzottakat. Legfontosabbnak azt tartjuk, hogy az 1993. évi költség- vetésben érvényesüljenek a nyugdíjasok érdekei, akiknek 90 százaléka napjainkban már a létminimum alatt él, ezért nem képes arra, hogy újabb terheket elviseljen. Különösen az életbe léptetett energia-, gyógyszer- és az alapvető élelmiszerárak drasztikus emelése növelte tovább a gondokat, ezért az az álláspontunk, hogy rendszeres és megfelelő kompenzációra van szükség. Szeretnénk megakadályozni, hogy 1993-ban a költségvetés okozta hátrányokat elsősorban a bérből és fizetésből élők, a nyugdíjasok, a szociális és egészségügyi ellátások terhére oldják meg. Hangoztatjuk, hogy a nyugdíjakat a nettó keresetek növekedésének megfelelően kell emelni. Ezért azt képviseltük az érdekegyeztető tanácsban, hogy jövőre a nyugdíjak átlagos emelésének mértéke legalább 14 százalék legyen. Elleneztük a kétkulcsos AFA bevezetését, illetőleg azt követeltük, hogy elfogadása minden nyugdíjas részére azonnal kompenzációval járjon együtt. Véleményünk szerint indokolt lenne, hogy a személyi jövedelemadó adómentes sávját 116 ezer forintra emeljék. Folytatni kell a régebben megállapított nyugdíjak értékvesztésének korrekcióját, kijavítani az özvegyi . nyugdíjak ellentmondásos szabályait. A privatizációs bevételek meghatározott hányadát helyezzék közvetlenül a nyugdíjas alapba. Mérsékeljék az aránytalanul magas gyógyszerárakat. Rendezzék a mezőgazdaság nyugdíjasainak hátrányos helyzetét. Feltétlenül indokolt, hogy a nyugdíjasok a létszámuknak megfelelő arányos képviseletet kapjanak a társadalombiztosítási önkormányzatban. Kimondtuk: rólunk és nélkülünk a nyugdíjasok ügyében ne döntsenek!- Mind többet hallani a Nyugdíjasok Országos Kamarájának működéséről. Mi indokolta ennek létrehozását?- Az országban az MSZOSZ nyugdíjas szervezkedése mellett, más szakszervezetek, illetve területi, országos szintű összefogások létrehoztak különböző, nyugdíjasokat tömörítő szervezeteket. Ezek mind megfogalmazták törekvéseiket, nyilvánosságra hozták követeléseiket. A kormány, az egyes minisztériumok, főhatóságok joggal kérdezték, hogy valójában ki is képviseli igazán a nyugdíjasokat, kivel üljenek le tárgyalni? Szükségessé vált egy olyan szervezet létrehozása, amely egységesen tudja képviselni valamennyi nyugdíjas mozgalmat. Ezt oldhatja meg az 1990. decemberében alakult Nyugdíjasok Országos Kamarája. A kamarának az MSZOSZ nyugdíjas választmányán kívül olyan nagy, nyugdíjasokat tömörítő szervezetek a tagjai, mint például a pedagógus és egészségügyi nyugdíjas szervezetei, a Nyugdíjasok Pártja, vagy a Nyugdíjas Egyesületek Országos' Szövetsége, melynek a pécsi Bleyer Jenő az elnöke. Kezdetben 18 nyugdíjas szervezet kapcsolódott be a kamara munkájába, ma már 31 tagszervezete van. A kamarát tárgyaló partnerként kezeli a kormány, a parlamenti bizottságok, minisztériumok, rendszeres, tájékoztató, együttműködő kapcsolat alakult ki. A kamarának a tag- szervezetek képviselői közül választott tisztségviselői vannak, engem például ügyvivő helyettesnek választottak meg. A tárgyalásokon kívül szervezői vagyunk közös rendezvényeknek is, ilyen volt legutóbb az idősek napjának ünnepsége. Most a kamara különösen két dologra figyel oda kiemelten: az egyik a nyugdíjak 1993. évi alakulása, a másik a nyugdíjas szervezetek további erősítése.- Végül egy személyes vonatkozású kérdés: az MSZOSZ nyugdíjas választmányának tagjai rendszeresen járják az országot, hogy minél jobban megismerjék a tagszervezetek munkáját, a gondokat, a kívánságokat. Számíthatnak arra, hogy az elnökasszony a közeljövőben Baranyába látogat?- Talán kevesen tudják, hogy mindkét választott tisztségemet mint nyugdíjas társadalmi munkában látom el. Ez nagyon sok időmet leköti, és akkor még törődnöm kell a családommal is! De ha időm engedi és hívnak, szívesen látogatok Baranyába, hogy közelebbről megismerkedjek a megye nyugdíjasainak életkörülményeivel, mozgalmaik tevékenységével. M. E. Unokavarázs - 2. Többen is bíztattak: írjak valami hasonlót, mint az Unokavarázsban az előszülött unokáról, a másodikról is. Hát íme ... A varázs kb. egyéves eltolódással - igaz, más elemekkel - megismétlődött. Igen ennyi van a két lurkó között, pontosabban tizenegy hónap; a fiúnál lány született, a lánynál fiú, s ez a fiú (ő a második) most jutott el a szóbeli önkifejezés varázslatos szakaszába. De hát idáig - a születéstől eltelt majdnem 22 hónapról van szó - hosszú volt számára az út, számomra pedig meglepetésekkel teli. És most még inkább kellett éreznem, mint az elsőnél, hogy a saját gyerekeimmel kapcsolatban mennyi minden hullott ki az emlékezet rostáján, vagy nem is került bele. Mivel is példázzam ezt? Igen, a beszéddel. Annak idején a fiam úgy ment el nyaralni pár hónapra a nagyanyjához, hogy éppen csak elkezdte pötyögni a szavakat, s úgy jött haza, hogy szinte „perfektül” beszélt. Most meg ennél a kis lurkónál magam lehettem tanúja e csodának. Néhány hónapja - lassan már fél esztendeje - kezdte egymásra hordani a hangokat és kialakított magának valamiféle értelmes idegen nyelvre hasonlító beszédet. (írásba nehezen áttehető magnófelvétel őrzi eme életszakasz egy szeletkéjét, aminek egy későbbi visszajátszását a gyermek harsány derűje kísérte, jelezvén: felismerhette a „beszélő hangját”.) Ká-ko-ko-ká-ká ... ko-ká-ká, meg á-e-i-o... De hiszen minek is ezt idézni’ Hasonló „nyelvvel” úgyis mindenki találkozott már... Aztán kezdtek megjelenni a szavak is, kicsit faramucin, kicsit kiforgatottan. A papucs például papcsura sikeredett. De hát hova vesztek az annak idején oly sok derűt fakasztó szópróbálkozások? Ja igen ... unokanővérét sokáig Ebeimnek hívta, a vizet bíznék, a kávét kabinok, vagyis a v-betű kimondása nem igazán akart sikerülni. Persze azóta már ez is megy. És most naponta újabb és újabb szavakat, kerek mondatokat produkál, legtöbbször olyanokat, ami csak úgy mellékesen jutottak el egy életre szóló megőrzésre a „beszédközpontba”. Persze más az, amikor ez tudatos érdeklődés révén megy végbe. Rákérdez valamire: ez mi az?, s a válasz után újra, meg újra ismétlődik a kér- dezz-felelek, bár az ötödiknél már látni rajta: rég túl van a szó megjegyzésén, most már csak játszik. Legutóbb aztán azzal gyengített el, hogy olyas valamit mondott, amivel a gyerekek hosszas szájbarágás ösztönzéssel sem igen hajlandók produkálni magukat. Anyja karján ülve elmenőben volt már, amikor egyszerre csak felém hajolt, kis karjaival átölelte a nyakamat és el- rebegte: szeretlek ... Hűha! Igaz, ennek is megvolt az előzménye, ami azt jelzi, hogy a fogalom már korábban is élt benne. Együtt voltak az unoka- nővérével, s a fiú nagy-nagy szakértelemmel átnyalábolta a lányt, fejét annak vállára hajtotta és elsuttogta a bűvös szót:szeretlek. Hogy ezt honnan vehette? És még javában idézgettük a kedves kis idillt, amikor jött az újabb meglepetése hangfalhoz ment, azt ölelte meg (már amennyire tudta), s annak mondta, hogy „szeretlek”. Játék a szóval? Lehet. Mindenestre most, 22 hónapos korában már nem okoz gondot neki megértetni magát a külső világgal. Igaz, én azt jósolgattam, hogy a legényke karácsonyra tanul meg beszélni. De ez nem jött be, vagyis hamarabb megtörtént. Hát most bánkódjam, amiért kutyaütő jósnak bizonyultam? Bánom is én! A fő, hogy most már vele is el lehet beszélgetni És ez az igazi varázs! Hársfai István
