Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)
1992-11-07 / 307. szám
1992. november 7., szombat Ctj Dili kjli itŰIl íloplö 11 „A realizmus kora jött el, a teljesítményeket névértéken mérik” Beszélgetés egy Emberrel A továbbgondolkodás melankóliája Konrád György, a világhírű regény- és esszéíró, a Pen Club elnöke, századvégünk egyik jelentős gondolkodója a napokban Pécsett elbeszélgetett a liberális szemeszter résztvevőivel. . A mai feszült légkörben idegnyugtató hatással bírt a Baranya Megyei Közgyűlés alel- nöke, dr. Kurucsai Csaba által vezetett rendezvény annak ellenére, hogy számos probléma terítékre került a szélsőséges Kossuth téri megnyilvánulásoktól a kormány bírálatán át Ke- let-Európa helyzetének megítéléséig; gondolkoztatásra késztetve: „forradalom és/vagy restauráció” zajlik térségünkben? A beszélgetés után Konrád György szívesen válaszolt az Új Dunántúli Napló kérdéseire.- Egy művében szinte jajkiáltásként hangzik el: „Miért ne élne a medve medvéhez illő életet, engedjük barangolni magányos csapásain. ” De mindinkább úgy tűnik, hogy egyesek szeretnék azt a bizonyos rablánckarikát visszaerőltetni. . .-A félelem szintje ’89-ben csökkent, ma emelkedik, sokan aggódnak. Megjelent a társadalomban egyfajta szorongás, ami a félelemtől abban különbözik, hogy nem tudjuk, mitől van, bár látjuk körvonalait annak, ami bekövetkezhet.- Emlékezetes a fehérterrorral fenyegetőző kijelentés. . .- Ez túlzás. A mai állam nem terrorszervezet. A magyar demokrácia működik, a lakosság többsége nem híve semmiféle terrornak, egy jobboldali radikális támadás visszautasításban részesülne.- Viszont sokasodnak a rossz előjelek...- Tény, hogy itthon is, ahogy másutt is, szervezkedik a jobboldal. Oda kell figyelni.- A látványos kelet-nyugat kibékülést követően felsejlik egy esetleges észak-dél konfliktus rémképe. A mudzsahedinek megjelenésére gondolok Boszniában.- Azzal, hogy muzulmán testvéreik védelmében felléptek a mudzsahedinek, sokkal rosz- szabbul jártak, mint a szerb és horvát közösség. Rossz politikát folytattak; semmi nem indokolhat semmiféle kegyetlenséget. Ahogy az is megengedhetetlen, hogy külső fegyveresek avatkozzanak be a konfliktusba. Közvetítéssel, alkotmányos békerendezési javaslatokkal kell fellépni. Észak-dél konfliktus? Sajnos elképzelhető, de most a szomszédok ölik egymást. Szomáliaiak, szudániak, kur- dok, kaukázusiak, délszlávok.- És mind valamilyen jelkép jegyében . . .- A jelképrendszer vitatható, országonként különböző megítélésű. Az angolszászok például nem gondolják, hogy a fa- sisztoid jelképek használata veszedelmet jelenthet a demokráciára nézve. Tudják, az csak egy Konrád György elenyésző kisebbség bolondsága. Németországban tiltja a törvény, mert a horogkeresztes mozgalom valódi veszély volt Európára és az emberi szabadságra. Bennünket rosszul tanítottak, sokan nem ismerik a XX. , század valós történelmét.- E hiányosságok pótlásában és általánosan is mekkora a mai írástudók felelőssége ?- Ha egy ország tudatlan saját múltjával szemben, akkor az íróknak komoly felelőssége van. Azért, ha hallgatnak valamiről, azért, ha nem tudatják: mi történt velünk, apáinkkal, nagyapáinkkal, magyarokkal.- Mi az, hogy magyar?- Magyar az, aki annak vallja magát. Széchenyi szerint az, aki magyarul beszél, ír, olvas. Elég világos meghatározás. Viszont más a politikai és a kultúrális meghatározás. Az etnikai nemzet különböző fogalmakat jelent: lehet valaki amerikai, ausztrál, svéd, de ha valamilyen okból magyarként óhajtja meghatározni magát, az is magyar. A világ tele van többidentitású emberekkel, olyanokkal, akik esetleg olyan államban élnek, amelyben nem a nyelvi nemzetük a többség. A magyarok esetében ez egyharmadra tehető. Politikai értelemben 10 millió magyarról van szó, azokról, akik itt laknak az országban. Ám ezek közül ha valaki úgy akaija definiálni magát, hogy ő német, szerb, horvát, cigány, akkor érre legyen módja. A magyar kisebbségek elfogadják a kettős identitást. Ami a zsidókat illeti, egy kisebb csoportjuk szeretne valamiféle etnikai definíciót, vallási alapon, de a többség ezzel nem ért egyet. Mi az, hogy magyar? A török kivonulása után másfél millió ember élt itt, s azután jött mindenki... A magyar kultúra teremtette a magyarságot; a magyar iskolázás, a magyar köznyelv, amit — többek között - a zsidóság is magára vállalt, mint bármelyik más felekezet. Egyébként ne más jelentse ki rólam, hogy mi vagyok, de másról sem, hogy ő kicsoda. Hadd jelentse ki mindenki önmagáról önmaga, hogy minek tartja magát. Ami a kelet-európai térséget jelenti, méltányos lenne, ha az emberek kifejezhetnék azonosságuk többféleségét; lehessenek kettős állampolgárok.- A beszélgetés során felmerült, Lengyelországban még megvan a „jó írók” és a „rossz írók” háza. Ennek ténye nem hasonlít egy kicsit a honi MU- OSZ-MUK vitáinkra?-Hadd ne mondjak semmit . .. Lengyelországban egyértelmű volt, hogy a jó írók a Szolidaritás eszméihez vonzódtak. Akik akkor alakítottak írószövetséget, amikor írótársaik esetleg internálva voltak, azok nem voltak a legjobbak között. Ha egy agresszív frazeológia körül születik meg valamiféle értelmiségi-szakmai társaság, akkor elképzelhető, hogy nem a legjobbak lesznek jelen, mert azoknak nincs szükségük ilyen tömörülésekre.- Talán ezért az az önmar- cangolás, ami a Konrád-írá- sokban és most, személyes be- • szélgetésünk során is észrevehető? Ezért a melankólia?-Az igazság az, hogy minden mondatommal igyekszem megkérdezni az előző érvényességét. Mert ha azt a magam esetében nem firtatom, akkor más esetében sincs rá alapom. Elégedetlen vagyok magammal szemben. Van, hogy az ember csinál valamit, mert úgy gondolja, tennem kell, ez bizonyos értelemben helyes, de máskor azt mondja, nem ezt kellene tennem. Az embernek kompromisszumot kell kötnie ellentétes hajlandóságai között, a kor sugallatai és a helyzet ösztönzései alapján. Mert tudomásul kell venni, hogy ma a realizmus kora jött el, a teljesítményeket névértéken mérik. Ruzsinszky Tibor Alföldy Zoltán professzor Életéről, tudományos munkásságáról méltóképpen emlékeztek meg. 1938 óta dolgozott az Országos Közegészségügyi Intézetben, ahol főleg a hastífusz elleni védekezés lehetőségeit kutatta. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy hazánkban a 22 ezret meghaladó megbetegedés a harmincas évek végére harmadára csökkent. Legjelentősebb tudományos eredménye volt a leptospira baktérium kitenyésztése. 1951 óta a Mikrobiológiai Intézet vezetője Budapesten. Kossuth-díj- jal, a Munka Érdemrend arany fokozatával és a Szocialista Magyarországért kitüntetéssel ismerték el munkásságát. Alföldy professzor a történelmi változások alatt is egyenes vonalban haladt pályáján, az orvosi hivatás és az általa választott közegészségtan vonalán kitűnő szervezőképességével, céltudatos, pontos, latartó munkájával. A sors úgy hozta, hogy 1945-ben a ceglédi fogolykórházban szobatársam volt Alföldy Zoltán. A sovány orvoskolléga „civilként” került fogságba. Egyik este az utcára ment elszívni egy cigarettát, amikor „begyűjtötték”. A gödöllői lágerből Ceglédre került a fogolykórházba. Itt a sivár lehetőségek között dolgoztunk együtt megtéve a lehetségest a betegek gyógyulása érdekében, és elkövetve, amit lehetett, hogy minél többen juthassanak haza betegség címén. Különös dolgokra figyeltem fel: szobatársam az igen szűkös cukoradagunkat - maréknyi kristálycukrot - gondosan félretette. Hetek alatt zacskóra való gyűlt össze. Haza akarta vinni családjának. Gyenge táplálkozásunk közt a sovány ember lemondott a talán életet jelentő cukoradagjáról. Részletkérdés, de jellemző és megragadó tett. Betegen hazaengedtek, ő maradt. Évekkel később találkoztunk. Nagynevű professzor volt, akadémikus, de a régi szerény, csendes kolléga, fogolytárs. Konkoly-Thege Aladár Egy csöppet korábban Magyarul magyarán A csapat, amely __ va gy aki...? A magyar nyelvtanok régtől fogva különbséget tesznek az amely, ami és az aki szavaink között. Egyébként mindháromnak vonatkozó névmás az ösz- szefoglaló neve. Az amely és az ami élőlényre, élettelen tárgyra, dologra, az aki pedig személyre vonatkozik. Az amely és az ami között valamikor meglévő és a nyelvtanokban hangoztatott különbség megszűnőben vagy legalábbis halványulóban van. Elődeink ugyanis azt tartották, bogy az amely és a rövidebb mely mindig csak határozott megnevezett dologra utal, az ami viszont általában határozatlan, meg nen nevezett dologra vonatkozik. Tehát szabályosan szerkesztve a mondatokat, így hangzanak: ,Az a könyv tetszik nekem, amely az asztalodon van” - és „Megkaptam, ami kellett.” Egyre gyakoribb és általánosabb azonban az amik kizárólagos használata. Az amelynek a helyét is ez foglalja el. ,Azt a könyvet kérem, ami legfelül van”. - „Feltűnő az az éberség, amivel évek óta figyelte környezetét.” A címben jelölt kérdésre térve az amely és az aki között akkor vagyunk kénytelenek választani, amikor ezek a vonatkozó névmások több személyből álló fogalmat jelölő szóra, gyakran úgynevezett gyűjtőnévre utalnak vissza. Ilyen mindenekelőtt az indító példában szereplő család, azután a csapat, az egyesület, de folytathatjuk a következőkkel: nép, sereg, együttes, társaság, szervezet, osztály, katonaság, rendőrség, tűzoltóság stb. Tagadhatatlanul van némi logika az aki használatában, hiszen a felsorolt szavak mindegyike több emberből, azaz személyből álló csoportot jelöl, személyek összességét jelenti. Ez a jelentésük azonban mindenképpen másodlagos, az első jelentésük gyűjtőfogalom. A családra például nem kérdezhetünk úgy, hogy ki, hanem helyesen csak így: mi a család. Hibának kell minősítenünk tehát az ilyen nyelvi formákat: „Az a társaság segítette, akihez tartozott” - „Az a vállalat fizesse, aki fölvette” - „Az az egyesület gondoskodjék róla, akinek tagja volt” - „Az a szövetkezet győzött, akiben megvolt a kezdeményezés bátorsága” (Az idézetek gyűjteményemből valók.) Ez a szabály vonatkozik a több személyt jelölő gyűjtőnevek többes számára is. Áz együttesek, akik ... Ezért akár az újságban olvassuk, akár a rádióban vagy a tévében halljuk az ilyen mondatot: „így járnak azok a szövetkezetek, akik málnát telepítettek” - helyességét meg kell kérdőjeleznünk. Rónai Béla Megható és tanulságos jelenet részese lehettem a minap, amikor is egy, az iskolában igen problematikusnak mondott gyermekkel és szüleivel kerültem egy társaságba. A történet dióhéjban annyi, hogy a lassúnak, mi több, lustának bélyegzett kisiskolás elkeseredésében önmagában szándékozott kárt tenni, uram bocsá!, eldobni az életét. Ennyit előzményként, hisz ez önmagában is szörnyű, még a gondolata is! Ám amiért tollat ragadtam, mégsem ez, hanem az a mód, ahogy a pedagógiai érzékkel (ez csak itt került napfényre!) megáldott apa a konfliktust feloldotta. íme: „Tibi, kicsikém, a minap épp a görög korról meséltem neked. Nos, ott is voltak lassú emberek, mégsem tekintette őket senki sem rossznak, hasznavehetetlennek. Sőt! Rácsodálkozó tekintetük miatt, megfontoltnak látszó halkszavúságukért, egyenesen Isten hírnökének tekintették őket. Nos, egy ilyen isteni lény vagy te a mama és az én számomra. Érted?” A fiú felemelte a szemét, elmosolyodott, majd látható megnyugvással az apjához simult. Megvallom, könnycsepp gördült le arcomon, noha ott motozott bennem a dacos kérdés: nem tehette volna meg mindezt a papa egy csöppet korábban? Bayer Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés november 16-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az október 24-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Ha nem tanul meg sakkozni nagyon unalmasak lesznek a napjaink.” Könyvutalványt nyertek: Jakabikné Hohn Erika, Komló, Zalka M.u. 2., Martini Ottóné, Borjád, Kossuth u. 17/b., Mátrai Istvánná, Pécs, Alkotmány u. 30., Plank Katalin, Pécsvárad, Zengővárkonyi u. 17., Szedlacsek Józsefné, Pécs, Révész B.u. 1. Az utalványokat postán küldjük el.
