Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-04 / 304. szám

1992. november 4., szerda aj Dunöntail napló 3 Arborétum lesz a pécsváradi várkertből? A pécsváradi vár tőszom­szédságában elterülő négy és fél hektáros várkertet az erdőgaz­daság az elmúlt években alakí­totta ki és hozta rendbe. A gaztól, bozóttól megtisztí­tott terület kulturált területté változott. Rendezték a patak medrét, pihenőpadokat, aszta­lokat helyeztek el, szalonnasü­tőket építettek, és szép formájú a környezetbe illő, fából készült gyermekjátékokat készítettek. Másfél millió forintot költöttek el, hogy méltó környezetet te­remtsenek a patinás vár tövé­ben. A várkert ápolásában, gon­dozásában a pécsváradiak sok segítséget nyújtottak. A napok­ban kötötték meg a megállapo­dás miszerint az állami tulaj­donban lévő várkertet a Pécsvá­radi Önkormányzat át kívánja venni a terület eddigi kezelőjé­től, a Mecseki Erdő-, és Fafel­dolgozó Gazdaságtól, hogy va­lódi tulajdonosként viselje to­vábbi gondját a várkertnek, mint közparknak. Dr. Kófiás Mihály körjegyző tájékoztatott arról, hogy a meg­egyezés alapján most már a Ba­ranya Megyei Vagyonátadó Bi­zottság döntését várják. Meg­egyeztek abban is, hogy sze­retné az önkormányzat az erdő- gazdaság szakmai segítségét igénybe venni, és szakemberei­nek bevonásával a több, mint négy hektáros gyönyörű terüle­tet fejleszteni. Az elképzelések szerint további fokozatos ren­dezési tervet fognak készíteni, és a távlatokban azon gondol­koznak, hogy miképpen lehetne mielőbb egy arborétum kialakí­tását megkezdeni. Az önkor­mányzat elismeri az erdészet munkáját, amelynek során ilyen gondozott és szép állapotban adják át a várkertet, és örömmel nyugtázta a felajánlott további segítséget. Sántha László Fotó: Szundi György A környékben lakó gyerekek szívesen játszanak a várkertben Szövetkezetben, vagy ...? A kiválási nyilatkozat benyújtási határideje „Ajánlom Pécset a brit befektetőknek” Interjú Nagy-Britannia budapesti nagykövetével A szövetkezeti átmeneti törvény több pontban is félre­értelmezésre ad lehetőséget, így a annak végrehajtása sem mentes a bonyodalmaktól, A közelmúltban egy Geresd- lakon megrendezett falufórum­ról tudósítottunk, ahol a tsz-ta- gok több mint 80 százaléka előbb a szövetkezetből való ki­válási szándékáról írt alá nyilat­kozatot, majd később vissza­vonva azt, a többség mégis a közös gazdálkodás, a szövetke­zetben maradás mellett döntött. Az említett fórumon Dr. Farkas Gabriella mezőgazdasági szak­jogász, az MDF alelnöke arra hívta fel a tagság figyelmét, hogy egy országgyűlési határo­zat értelmében a kiválási szán­dék bejelentésére megszabott 60 nap nem tekinthető jog­vesztő határidőnek. Mint elmondta, a gyakorlat­ban ez azt jelenti, hogy a va­gyonmegosztó közgyűlésig bárki megváltoztathatja koráb­ban tett nyilatkozatát. Ez az információ meglehető­sen nagy vihart kavart, s nem csak a geresdlaki, hanem más baranyai szövetkezetekből is többen kértek tájékoztatást a Baranya Megyei Mezőgazda- sági Termelők Szövetségétől: megerősítik-e a falufórumon el­hangzott értesülést? A szövet­ség szakemberei a tudósításban megjelent jogi állásponttal nem értenek egyet. Ezzel kapcsolat­ban dr. Gyenis Dezső, a TE- SZÖV vezető jogtanácsosa a következőket mondotta:-Az átmeneti törvény értel­mezése kapcsán valóban sok a zavar, ezért nem csoda, hogy az Országgyűlés az egyik legfonto­sabb kérdés, a kiválásról szóló rész tisztázása érdekében külön értelmezést bocsájtott ki. Azon­ban sem magában az átmeneti törvényben, sem a Magyar Köz­löny 98. számában megjelent ál­lásfoglalásban nem szerepel az, hogy a kiválási nyilatkozatot be lehetne nyújtani a vagyonme­gosztó közgyűlés kezdetéig. Ép­pen az említett állásfoglalás oszlatta el a kételyeket. A szö­vetkezetből kiválni csak a kéz­besítés napját követően hatvan napig lehet. Az a körülmény pedig, hogy a 60 nap nem jogvesztő, hanem elévülési határidő, abból a szempontból jelentős, hogy aki akadályoztatva volt a kiválási jognyilatkozat megtételében (például külföldön tartózkodott vagy súlyos beteg volt), az meg­felelő igazolás mellett a 60 nap elteltével is bejelentheti kiválási szándékát. Jé Időközben a geresdlaki tsz-ben rendben, viharok nélkül lezajlott a vagyonmegosztó közgyűlés. A szövetkezet több mint 300 tagjából 28-an jelez­ték kiválási szándékukat. Balog Nándor John Bircs, Nagy-Britannia budapesti nagykövete látogatott tegnap Pécsre. A nagykövet Pap András országgyűlési kép­viselő baráti invitálására érke­zett a baranyai megyeszék­helyre, ahol délelőtt találkozott dr. Sikfői Tamással, a Dél-du­nántúli Gazdasági Kamara fő­titkárával, dr. Krippl Zoltán polgármesterrel és Mayer Mi­hály megyéspüspökkel. A brit nagykövet élénken érdeklődött a megye, a város politikai és gazdasági életének változásai iránt, komoly figyelemmel for­dult az egyháznak a társadalmi életbe való visszailleszkedése felé. A látogatások között Birch úr élvezettel sétált Pécs utcáin, gyönyörködve a belváros épüle­teinek szépségében. A pécsi délelőtt utolsó állo­másaként John Birch interjút adott lapunknak.- Nagykövet úr! Ön nem elő­ször jár Pécsett. A mostani há­rom találkozó tükrében milyen új benyomásokat szerzett a vá­rosról, a baranyai térségről?-Valóban jártam már itt, úgyhogy a város szépsége, az it­teni kellemes klíma már nem teljesen újdonság számomra. Mint nagykövetnek, kötelessé­gem nyomon követni, hogy mi folyik az országban, és erre a legjobb módszer, ha az ember gyakran kimozdul Budapestről. A személyes kötődés miatt számomra különösen érdekes megismerni a Pécsett élő embe­rek körülményeit, véleményét. Küldetésem másik fontos pontja, hogy előmozdítsam or­szágaink széleskörű együttmű­ködési lehetőségeit, legyen az gazdasági, kultúrális, vagy ép­pen sport kapcsolat. Jó hallani róla, hogy ebben a városban több angol tanár is tanít, hogy a Pécsi Szimfonikus Zenekart an­gol karnagy irányítja.- Véleménye szerint mi - az oka annak, hogy az angol tőke kevésbé érdeklődik a térség be­fektetési lehetőségei iránt?- A brit befektetőknek ha­gyományosan német és osztrák területen vannak nagyon jó kapcsolataik. Örömmel fogad­tam viszont a hírt a gazdasági kamarában, hogy a Bri- tisch-American Tobacco után más, kisebb angol cég is ered­ményesen tevékenykedik már a megyében. Szeretném lehetővé tenni, hogy ennél jóval nagyobb érdeklődés nyilvánuljon meg a térség iránt, mind a befekteté­sek, mind pedig az idegenforga­lom területén. Meggyőződé­sem, hogy érdemes idejönni.-A püspökkel folytatott be­szélgetésének fő témája az egy­házi új szerepvállalás volt. Mi a véleménye az egyháznak az ok­tatásba és a szociális szolgála­tokba való visszatéréséről?-A kommunista érában az egyházat szinte teljes egészében kiszorították a társadalmi élet­ből. A felekezetekhez való tar­tozás akadálya volt a társadalmi előrehaladásnak, és ez minden esetben nagy veszteséget jelent. Véleményem szerint a vallás nem arra való, hogy feltétel nélkül „eltöltse” az embereket, de feltétlenül el kell érni azt, hogy aki támogatja valamelyik felekezet elveit, neveltetési módszereit, szabadon tehesse azt. Személy szerint örömmel fogadom a felekezetek ilyen irányú igényeit, szeretném, ha az egyház több területen, nem csak az oktatásban, de szociális munkák, az egészségügy tekin­tetében is szerepet vállalna.- Politikai és földrajzi szem­pontból milyennek látja térsé­günk, illetve Magyarország eu­rópai csatlakozási esélyeit?- Az országban kialakult par­lamenti demokrácia, a piacgaz­dasági törekvések rövid időn belül minden szempontból lehe­tővé tehetik a kapcsolódást, ami természetesen nem jelentené a nemzeti sajátosságok elfelejté­sét. Földrajzi szempontból ki­csit problémásabb a helyzet a volt jugoszláv államokban zajló háborúk, a romániai nemzeti­ségi helyzet ismeretében. Úgy vélem, annál inkább szorgal­mazni kell a csatlakozást, mert az egy új stabilitást hozhatna a térség számára. Kaszás E. Testvér­városunk, Kolozsvár A vetélkedő 4. fordulójának kérdései Már több mint 30 (öt gye­rekből és égy felnőttből álló) csapat küldött be megfejté­seket a pécsi Szivárvány Gyermekház és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület által meghirdetett, Kolozsvárról szóló vetél­kedő kérdéseire. A „Test­vérvárosunk, Kolozsvár” el­nevezésű városismereti ve­télkedő harmadik fordulójá­nak kérdései a következők: 1. Már eddig is kiderült, hogy Kolozsvár - sok euró­pai mércével is mérhető - je­les személyiségnek adott életteret. Mátyás király - az egyetemes és magyar törté­nelem meghatározó alakja - is ebben a városban született. Mikor? Hol található szülő­háza? 2. Mátyás király lovasz- szobra a város szimbólu­mává vált. Mikor, hol állítot­ták fel a szoborcsoportot? (készíts róla leírást!) Ki az alkotója? 3. A Farkas utcai reformá­tus nagytemplom a város le­gértékesebb műemléke. Mi­ért nevezik Kolozsvár Má­tyás templomának? 4. Mutasd be a templom művészettörténeti értékeit. 5. Nevezd meg a Farkas utcai templom pécsi vonat­kozású ipartörténeti neveze­tességét. A kérdések megválaszolá­sában továbbra is a Magyar Rádió Pécsi Körzeti és Nem­zetiségi Szerkesztősége nyújt segítséget, ezúttal no­vember 6-án, pénteken, a reggeli műsoridőben. To­vábbi segédletek: „Utazások Erdélyben” és „Kincses Ko­lozsvár” című könyvekben. A negyedik forduló kérdé­seit két hét múlva közöljük. A vetélkedő januárig tart. Az Új Dunántúli Naplóban megjelenő kérdéseket köve­tően a leg­ügyesebb 18 csapat részére selejtezőt tartanak a Szivár­vány Gyermekházban. A kö­zülük kikerülő legjobb hat utazhat Kolozsvárra a dön­tőre. Talán sokan nem tudják, hogy a pécsi versennyel pár­huzamosan Kolozsváron is zajlik egy vetélkedő, ami Pécsről szól. Adás, egyenesben Polgári védelmi tanfolyam a polgármestereknek •fr / // 1 //í i Képernyő előtt WSWííííAWíííí- Gondolod, ezek a bőrszere­lésekbe beöltözött fiúk majd igazságot tesznek? - A kérdés a kiglancolt új Pub Sörözőben hangzott el, a kocsmáros tette föl a német és angol tőkét szi­vacsként beszippantó falu fői­deológusának. A kérdezett a kérdést rangjához méltónak ítélhette, mert elégedetten va­kart egyet a sörhasán. A sváb kocsmáros, aki már alig értett szülei nyelvén, vára­kozóan nyomott egyet a porce­lánfogantyún, a hab kipúposo- dott a korsóból, majd végigsza­ladt az üveg oldalán.-Láttad a tévén, hogy meg volt szeppenve az a kisember? - kérdezett vissza a főideológus puhatolózva, mindazonáltal ön­tudatosan kihúzva magát.- A Göncz? A francokat volt megszeppenve, kezdjen el ortá- jozni, mint egyesek!? - szaladt ki a kocsmáros száján. A falu nem hivatalos profesz- szora - a munkanélküliként ko- rosodó-deresedő tanárember - még a napilapot bújta á* kockás abrosz fölött, még bele se nyalt az üveges szalonba. Azt olvasta éppen, hogy Kanadában a jónép szavazott, keresztbe téve a poli­tikai okoskodásnak: nem kell nékik szétszabdalt ország. Nem is olyan rossz egységes Kana­dában élni. A szándék „lefordítható” úgy is - fogott volna kiselőadásba, ha figyelnek rá -, hogy nem kell ilyen meg amolyan autonómia, amíg az ország egészében de­mokrácia van. Amíg francia, angol és indián őslakó egyaránt szabadon gyakorolhatja vallá­sát, szokásait, kötődhet kultúrá­jához. Bár lehet, a helyzet, mint mindig, bonyolultabb - motyo­gott magában -, és különbsé­geik kölcsönös elfogadása elle­nére tartományokra szakadnak. De népek, fajok mindaddig bé­kében élhetnek egymással, amíg szabadon választott kultú­rájukban embermivoltukra, sa­ját magukra ismernek. Ezzel képesek szabadságot, öntudatot kölcsönözni másoknak is. Aki nem olvasott Petőfit, Pilinsz- kyit, hogy tudná, mi teszi őket Norwid, Ivó Andric, Szolzse- nyicin szellemtestvérévé, de azt tudják, miért kell ütni a musz­kát, a mócot, a tótot, a cigányt, az óhitű hébert, akiket időben löktek ki a pálinkával olvasztott szibériai hómezőkre. Az nem nézi az emlékezést Illyésről, fo­galma nincs a juhászivadékról, a „színmagyarról”, aki melles­leg a nacionalizmust a történe­lem gyerekbetegségének tár­totta.- De mifélék ezek a szkínhe- dek? Nincs apjuk-anyjuk? - kapcsolódott volna a beszélge­tésbe egy kis öreg, kopaszodó emberke. A főideológus azonban, iga­zítván egyet piros-fehér-zöld karszalagján, rádörrent:- Ha közéjjen kicsit felstuc- colod a maradékot és a tükörbe nézel, megtudod!-Azt mondta az a képvise­lőnő, hogyishívják na, hogy megneveli őket! - kuncogott föl valaki a kocsmasarokban.-A japánoknak is hogy el­magyarázta Brandó a demokrá­ciát - próbált békülni a kis ko­pasz is. Általános lett a jókedv.- Kuss! - fogta rövidre a fői­deológus, intvén a kocsmárost, kapcsolja be inkább a masinát; a Zétényit adják, egyenesbe’. Nézd, hogy megy az idő!, nézett a kocsmáros először a főideoló­gusra, csak aztán az órájára. A főideológust még ő is főnökfé­lének tekintette ezekben a zava­ros időkben. Bóka Róbert-A polgári védelem szerve­zeti kiépítése az elmúlt évtize­dekben hazánkban elsősorban a lakossági támadófegyverek ha­tása elleni védekezés feltételei­nek megteremtésére irányult - mondta tegnap Pécsett a pol­gármestereknek szervezett pol­gári védelmi tanfolyamon dr. Aradi Péter a köztársasági megbízotti hivatal titkársági osztályvezetője -, azonban az elmúlt két-három évben lezaj­lott demokratikus változások és a nemzetközi tapasztalatok rá­mutattak, hogy a polgári véde­lem rendeltetése és tevékeny­sége módosult, mert a háborús feladatok ellátása mellett elő­térbe került a béke időszaki ka­tasztrófák, elemi csapások, ipari vagy egyéb szerencsétlenségek következményeinek elhárításá­ban való részvétel. Pichler Szabolcs alezredes, megyei parancsnok elmondta, a kormányzat célja, hogy megte­remtse a katasztrófa elleni vé­dekezés egységes rendszerét, ezért is szerveztek az ország va­lamennyi településének pol­gármestere részére október 26 és november 15 között polgári védelmi tanfolyamokat. A me­gyei parancsnok kiemelte, ez továbbra is állami feladat, ezért intézkedési és irányítási rend­szere illeszkedik a közigazgatá­séhoz. A települések polgár- mesterei egyben a polgári vé­delmi parancsnokok is, ők fele­lősek a feladatok szervezéséért és végrehajtásáért. Megszüntet­ték a parancsnokságok intézke­dési jogkörét, így mindössze szakmai tanácsokkal segíthetik ezt a munkát, ezért fontos a részvétel a tanfolyamon. H. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents