Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-28 / 328. szám

1992. november 28., szombat üj Dunántúlt napló 11 A felszabaduláshoz hozzátartozik a haladni, fejlődni akarás Új virágzásnak indul a liberalizmus Ismét fellángoltak a libera­lizmus politikai tarthatósága vagy jelentősége körüli viták. Ezt időszerűvé teszi az is, hogy a választások előtt alakult kis- pártok hívei között igen sokan liberálisnak vallják magukat. Az új szabadelvűség az egy­házat is érinti. A hívek felteszik a kérdést: milyen fokban lehet összeegyeztetni a liberális esz­méket a keresztény vallással? Mintha az egyház az utóbbi öt­ven évben kezdene kibékélni a liberalizmus bizonyos, azelőtt kártékonynak tartott fajtáival is, és közeledés van folyamatban a vallásos és szabad gondolkodás között. A gondolat változik A felszínes liberális gondol­kodás általában azt vallja, hogy a mindennapi életben nincs szükség a vallásra: meglehetünk a természetfeletti hit, a temp­lomi istentisztelet, vagy egyál­talában a vallásos élmények nélkül is. Táptalaja, amellyel szinte azonosságban van, a fel­világosodás, az a meggyőződés, hogy az élet minden kérdését a tudománnyal meg tudjuk ol­dani, és az észkritika az az esz­köz, amellyel az emberi életet elfogadhatóvá és hasznossá tud­juk tenni. Ezzel az alapbeállí­tottsággal sok minden együttjár a liberális gondolkodásban: például a túlhangsúlyozott indi­vidualizmus, az egyéni belátá­sokra és értékekre épített érdek­felfogás, a vallásossal szembeni közömbösség és általában az élet kollektiv jegyeinek kisebbí­tése. Szellemtörténetileg egyértel­műen megállapítható, hogy a vi­lág gondolkodása a liberalizmus felé hajlik. Liberális megalapo­zást keresnek a történelemszem­léletben, a szociális gondolko­dásban és a kulturális méltatá­sokban. Egyháztörténelmi vagy val­lásetikai szempontból szem­lélve a kérdéskomplexumot, azt kell mondanunk, a liberalizmus volt a legfőbb oka annak, hogy Európában egyre jobban gyen­gült, sőt kezdett sorvadni vagy elpusztult maga a keresztény hit, a vallásos beállítottság. Liberalizmussal szorosan együttjár korunk fokozódó, új világot kereső és teremtő szel­lemi terméke, és ez - végered­ményben a szabadgondolko­dásban ma is jelenlévő produk­tum, - a „szabadkőművesség". E sajátos szellemi irányulást vagy beállítottságot, mint Euró­pában az első világháború utáni idők képéhez tartozó vonás­együttest szokták felvillantani, amely egyrészt az általános li­berális gondolkodás erősödését, másrészt a politikának liberális hajlamú és beállítottságú értel­mezését hozta magával és emelte fogható felszínre. A XVI. századtól kezdve ez volt az új Európa szellemi foglalata. Jellemző: a politikát valójában - „mint a versaillei békekötése­ket - tipikusan is liberális sze­mélyiségek formálták, így a szabadkőművességet, mint’szá- zadeleji politikai plattformot is kell emlegetnünk. E.kor legna­gyobb hatású befolyásolói mind liberálisak és szabadkőművesek voltak. A liberális gondolat vagy eszme értékelése kis idősza­kokban is változik. Ma nem szabad csodálkozni azon, hogy a totalitárius marxizmus vagy kommunizmus 30 éves lelki és szellemi uralma és elnyomatása után az emberekben, de külö­nösképpen is az ifjúságban na­gyobb szabadság utáni vágy kezd erőre kapni. Ez a mai új­fajta liberalizmus már szelle­mibb és lelkibb értékeket kezd felfedezni, bizonyos reményt- keltő csírákat is látunk az új li­berális törekvésekben. A másság tisztelete Maga liberális hajlamú va­gyok olyan értelemben, hogy a modem szellemi áramlat, amely jelenleg hazánkban is erős hon­foglalásban van, magában tar­talmazza az egyén és közösség általános egymáshoz fordítását, a kisebbek és nagyobbak együttműködését, a belső békét, amelyben a közjog és a közer­kölcs egyre nagyobb hangsúlyt kap a társadalmi együttélésben. Ez természetesen annyit is je­lent, hogy a humánum, az em­beriség megbecsülésében soha­sem lehetünk önkényesek és a közerkölcs rovására nem lehe­tünk olyan szabadok, hogy az elvi megalapozású közerköl­csösség szabályait ne fogadjuk el. Az emberiséget ma is nem csupán a közös, szellemi, lélek­kel rendelkező eredete és felépí- tettsége köti össze, hanem földi életének rendeltetése is, ami azonos a bibliai értelemben a boldogság utáni vágy kielégíté­sével. Erkölcsösek akkor vagyunk és méginkább azok leszünk, ha a túlzó liberalizmuson túljutunk, a magunk érdekei mellé a má­sok érdekeit tudjuk helyezni, ha tiszteletben tartjuk azt a tényál­lást, hogy mi emberek egyek va­gyunk, de ugyanakkor a szemé­lyi különbözőség mássága ne­vében kell egymás mellett él­nünk. Az igazi liberalizmus so­hasem lesz elmarasztaló vagy elnyomó a velünk együtt boldo­gulni akaró embertársakkal szemben. Inkább közös méltó­ságra és erkölcsi magaslatra kí­vánja felemelni az embertársa­kat. Az olyan embert, aki a más­ságot tiszteletben tartja, eleve erkölcsös embernek tartjuk. Mai alkatában és akarásában Ha a kultúrtörténeti alakulás folytonosságát nézzük, akkor az erkölcsösséghez vagy a kiemel­ten emberi mivolthoz hozzátar­tozik a haladni és fejlődni aka­rás. A II. Vatikáni Zsinatnak egyik új és maradandó megálla­pítása a vallásszabadság új meghatározása, olyan értelem­ben, hogy még az Istennel szemben is szabadok vagyunk, mert még az Istennek is ellent mondhatunk. Ilyen értelemben az emberiség állandó fejlődés­ben van, mert mindinkább a fel­szabadultad mivolthoz közele­dünk és a kiemelt felszabadu­láshoz hozzátartozik a haladni és fejlődni akarás is. A fundamentalizmusnak mai veszedelmét éppen abban lát­juk, hogy bizonyos világnézeti csoportosulások az igazukat és érdeküket ott keresik, hogy vál­tozatlanul ki akarnak tartani az „ősök hite”, az „ősök szokása” mellett, és ezért változatlanul meg akarják őrizni ama meg­győződésüket, hogy mindig a hagyományban kell keresni em­beri és közösségi életük emberi értékeinek egyedülvalóságát. Sajnos ezt kellett elfogadnunk vagy átélnünk a világkommu­nizmusban: a szocialisták való­jában tagadták a fejlődést, a ha­ladást, mert az volt a meggyő­ződésük, hogy az alapok, a fun­damentumok mellett kell kitar­tani, hogy el ne tévedjünk. A sztálinizmus vagy klasszi­kus kommunizmus mint ilyen, minden új életkezdést és sarja- dást kiirtó fundamentalizmussal volt azonos 30 éven keresztül. Nálunk sem történhetett más, mint amit kezdettől fogva az egymásutáni pártkongresszuso­kon megállapítottak. Ezért is állt meg az élet, sőt visszafelé megcsontosodott a tudomány is. A liberalizmus mai alkatában és akarásában új kultúrális megalapozást is jelenthet. Dr. Cserháti József ny. püspök A kormányszóvivő pályát módosít Az Antall-kormány hivatalba lépése óta, azaz csaknem két és fél éven át töltötte be a kor­mányszóvivői tisztet László Ba­lázs (48), aki - mint bejelentette - december 1-jétől külügyi szolgálatba lép.- A szóvivés sehol nem tarto­zik a leghálásabb feladatok közé. Ön is így tapasztalta?- Körülbelül kétszerannyi in­tenzitást, szellemi igénybevételt követel ez a munka, mint mond­juk egy külföldi tudósítói poszt ellátása, pedig az sem könnyű. (L. B. éveken át volt az MTI londoni, illetve párizsi tudósí­tója.) Felelőssége, feszültsége, izgalma és bizonyos értelemben kockázata főként abból adódott, hogy a történelmi jelentőségű átmenet korszakának kormány­zati munkájáról kellett tájékoz­tatást adnom. S persze abból, hogy az Antall-kormány szük­ségképp jóval nagyobb szerepet játszik az ország életében, mint a pártállami idők kabinetje, amikor az irányítás valódi köz­pontja a Központi Bizottságban meg a Tervhivatalban volt. A kormány az időszűke és a témák sokaságának szorításá­ban dolgozik. A nem ritkán 24. órában elkészülő előterjeszté­sek, jogszabálytervezetek sere­gének áttekintése, lényegi ele­meinek kiszűrése, tehát a tájé­koztatásra való felkészülés sok­szor bizony szellemi kötéltánc­hoz hasonló teljesítményt kö­vetelt.- Úgy tűnik, nem pottyant le a kötélről... bár az újságírók sokszor sok mindenről többet szerettek volna hallani.- A sajtó természetes törek­vése, hogy minél szélesebbre próbálja nyitni a kormány ülés­termének ajtaját. De akinek ki­tekintése van a nemzetközi gyakorlatra, igazolhatja állítá­somat: a kormányzat közvetlen tevékenységéről nálunk lega­lább annyi tájékoztatást kap a nyilvánosság, mint amennyit ál­talában a nyugati országok köz­véleménye saját kormányáról.- Saját kérésére távozik - erre az említett feszült és feszí­tett tempó késztette?- Már jóval korábban emlí­tettem a miniszterelnök úrnak, hogy a nemzetközi témákban szerzett jártasságom, érzésem szerint, elég sok belpolitikai, ál­talában politikai tapasztalattal egészült ki - mintegy felké­szítve a diplomáciai szolgálatra, amit szívesen vállalnék. Ez ta­lálkozott egyetértésével.- Ha jól tudjuk, angolul, franciául, németül és oroszul beszél. Hol és milyen beosztás­ban folytatja tehát?- Erről korai volna még bár­mit is mondanom. Bajnok Zsolt Magyarul - magyarán Visszajelzés A nyelvi közlőkapcsolat, tu­dományosan: a verbális kom- munkiáció akár élőszavas, akár írásos, általában párbeszéd, di­alógus. Minden nyelvi megnyi­latkozásnak csak akkor van ér­telme, ha felfogják, megértik, s ha ezt vissza is jelzik a beszé­lőnek. A közvetlen társalgás­ban ez természetes; gyűlése­ken, színházban a taps vagy esetleg a fütyülés, a pfújozás a visszajelzés. A sajtóban, rá­dióban, tévében fáziskéséssel jelentkezik akár elismerő, akár ledorongoló bírálat formájá­ban. A visszhangtalanság a be­széd, az írás halála. Lassan bár, de oszlik a Ma­gyarul magyarán rovat közle­ményeinek fogadtatása miatti szorongásom. Barátaiéi, isme­rőseim elismerő, bátorító, biz­tató szavait udvarias gesztus­ként könyveltem el. Az írásos visszajelzések, amelyek levél­formát öltenek, kezdik meg­alapozni önbizalmamat, s megerősítenek abban a hitem­ben, hogy rövidke írásaimnak van valami értelmük. Hálás vagyok J. J. kedves pécsi olvasónknak terjedelmes és tartalmas leveléért. Sajnálja, hogy a Tolisöprű-1, mint rovat­címet sutba vágtam. No, nem, csak molyirtóval megkezelve vitrinbe tettem. Igazat kell neki adnom abban, hogy a tolisöprű sokkal kézzelfoghatóbb, mint a Magyarul magyarán. De a toll- söprűvel nemcsak a nyelvi bot­lások porszemeit lehet eltávolí­tani szellemi asztalunkról, ha­nem egyéb konkrét és képes ér­telmű szennyet is. Levélírónk megkereste az Értelmező Szótárban a rovat­cím két szavának magyaráza­tát, s a több jelentésük közül a legmegfelelőbbet emelte ki. A magyarul nemcsak azt jelenti, hogy magyar nyelven, hanem azt, hogy a magyar nyelv tör­vényeinek, szabályrenszerének megfelelően. Érdemes elgon­dolkodnunk a magyaráz sza­vunk értelmén is. A magyarán pedig még ennél is több. Azt jelenti, hogy magyar észjárás­nak, a nyelvben megnyilvánuló szemléletnek, világlátásnak megfelelően fejezem ki ma­gam. Az anyanyelvi nevelés­nek éppen ez a lényege. A ha­gyományos stilisztikák ezt a követelményt magyaros- ság-nak nevezték. De mivel ez a szó egyre inkább a magyar­kodás rosszalló jelentésámya- latát kezdte magába szívni, s gúnyosan magyarosch-nak is íiják, s+c+h-val, ami eleve megkérdőjelezi a szó eredeti értelmét. A magyarán anya­nyelvi öntudatot, jogos büsz­keséget jelent, amely csak az anyanyelv alapos ismeretére épülhet. Talán ezzel a nagyon kurta kiegészítéssel sikerül kibékíte­nem levélírónkat a megválto­zott rovatcímmel. Rónai Béla 110 milliárd dolláros japán aktívum A japán kormány kénytelen felülvizsgálni az idei pénzügyi évre vonatkozó prognózisát, ugyanis a pénzügyi mérleg a vártnál sokkal nagyobb többle­tet ér majd el. A Nihon Keizai Simbun című lap írása szerint 110 milliárd dolláros többlet ke­letkezik az idei - március vé­géig tartó - pénzügyi évben, több, mint az 1986-os rekord­évben, amikor a többlet 94,1 milliárd dollárral állított föl csúcsot. A tokiói kormány úgy tervezte, hogy mindössze 71 milliárd dollárnyi aktívumot ér majd el az ország az idén. Tisztítószer volt a windsori tűz oka Brit sajtójelentések szerint egy alkoholtartalmú tisztítószer lángra lobbanása okozta a windsori kastélyban pusztító tü­zet. A meg nem nevezett forrá­sok szerint a pénteki tűzvész úgy kezdődött, hogy a képek tisztítására használt szer ráöm- lött egy halogénlámpára, majd meggyulladt és lángba borította a közelben levő függönyöket. Ezután a tűzvész szinte pillana­tok alatt átterjedt a több mint 850 éve brit királyi rezidencia­ként használt kastély több ter­mére. A harminc órán keresztül tomboló lángok előzetes becslé­sek szerint közel száz millió dolláros kárt okoztak. Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés december 7-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVE­LEZŐLAPON 7601 Pf: 134, Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A november 14-i lapban közölt rejtvény meg­fejtése: Remélem nem mondod azt, hogy most is képzelődök.” Utalványt nyertek: Baka Tibomé, Szigetvár, Szent István ltp. 29., Újházi Tibor, Nagydobsza, Fő u. 31., Sütő Ilona, Pécs, Páfrány u. 19/A., Szepes János, Pécs, Lugos u. 4., Muhi Péter, Mohács II. Lajos u.8. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents