Új Dunántúli Napló, 1992. november (3. évfolyam, 301-330. szám)

1992-11-22 / 322. szám

Sör volt, nem koksz „Jaj, miket mondanak a lelátón” Megoldódott a 23 éves világ­bajnok német úszónő, Astrid Strauss doppingügye. A Német Úszó Szövetség és a 800 m-es gyorsúszás szöuli ezüstérmese körött hónapok óta zajló vita kompromisszumos megoldással ért véget. A felek „megegyez­tek”, az úszónő 6 hónapos eltil­tása december elsején lejár, az­után versenyezhet. A sportoló azonban továbbra is bizonyítani akarja vétlenségét, mert 10 korsó sör elfogyasztásával ma­gyarázza a vérében talált magas tesztoszteron-értéket. Tajvannal kezdünk VB-selejtezőre, más szóval B-világbajnokságra készül a magyar női kézilabda váloga­tott. A litvániai vb-selejtező jövő szombaton kezdődik. Az első ellenfelünk Tajvan lesz. Csúcsbüntetés „Nem fellebbezek, inkább takarékoskodom, és fizetek” - mondta az újságíróknak hety­kén Vinnie Jones, a Wimbledon 27 éves középpályása, miután az Angol Labdarúgó Szövetség 130 éves története eddigi legna­gyobb pénzbüntetését szabta ki rá. Vinnie-nek 20 ezer fontot kell fizetnie (2,6 millió forint­nak felel meg), amiért kommen­tátorként szerepelt „A foci ke­mény legényei” című video­filmben. Amiben állítólag Jones támogatólag beszélt az alatto­mos durvaságokról. Ezért bűn­tette meg a szövetség. A Bátorfi-apuka bekeményített A Magyar Asztalitenisz Szö­vetség a franciaországi Szuper Liga-mérkőzésre és nemzetközi bajnokságra kijelölt Turbók At­tilától visszavonta a meghívást, mert a Postás játékosa a Kapos­vár elleni bajnoki találkozón szinte végigkáromkodta az egyik meccsét. A szövetség ve­zetői Turbók helyére az ugyan­csak Postás-színekben szereplő Bátorfi Zoltánt hívták meg, aki a legutóbbi TOP 12 versenyen mögötte végzett a rangsorban. Dr. Bátorfi István, az edző-édesapa azonban az utolsó pillanatban bejelentette: nem já­rul hozzá fia franciaországi sze­repléséhez, annak ellenére, hogy már a hétfői indulást is közölték a játékossal. Bá­torfi-apuka fáradtságra, formán kívüliségre hivatkozott, aztán arra is, hogy nem akarja Turbók „helyét” elfoglalni. Végül ne­hezményezte, hogy a szövetség a kijelölés előtt nem kérte ki az ő véleményét. Hiába a szankció A jugoszláv Tanjug hírügy­nökség jelentése szerint a szer­biai Milanovac városában az érvényben lévő ENSZ-szank- ciók ellenére nemzetközi karate versenyt rendeztek, amelyen tíz ország képviselői vettek részt. Fél sertés a bajnoknak November 28-án, szombaton úgynevezett svájci rendszerű, hét fordulóból álló asztali lab­darúgó-tornát rendeznek Baján. A gombfoci Bácshús Kupa előtt érdemes tovább fejleszteni majd a kézügyességet, jól lőni a gombokkal, mert az első helye­zett egy fél sertést kap aján­dékba. A második is jól jár, hi­szen parasztsonkával gazdago­dik, míg a harmadik jutalma há­rom Bácshús-kolbász. Az archív fotón Puskás egyik régi pécsi vendégszereplése: a később neves edzővé vált Megyes (bal­ról) elől viszi el a labdát. Puskás Öcsi halálharca a magyar futballért A világcsavargásnak sosem lesz vége Csütörtökön Pécsett járt a legendás hírű Pus­kás Ferenc, akit a fél világ csak „Öcsi”-ként ismer. Kaptam tőle néhány per­cet egy rövid beszélgetésre. Ez következik most.- Mikor járt utoljára Pécsett, illetve Baranyában ?- Régen, nagyon régen. Az évet már nem is tudom. Játé­kosként voltam itt, ha jól em­lékszem, kikaptunk a Honvéd­dal Pécsett. Talán 3-2-ra .. .- Most miért van itt?- Körbejárom az országot, így próbálok segíteni a labda­rúgó utánpótlásnevelésben. Fel­térképezem a gondokat, amiket a 6-18 éveseknél tapasztalok. Ezt a feladatot magam vállal­tam, mert szeretnék öt éven be­lül 50-60 olyan gyereket össze­gyűjteni, akik használhatók, akikből válogatottak lehetnek egyszer. Nem lesz könnyű do­log, ezt előre látom.- Tényleg olyan rossz a ma­gyarfoci, amilyennek mondják?- Nemcsak nálunk esett visz- sza a futball, hanem az egész vi­lágon. A játékszisztéma meg­változása miatt. Régen, amikor mi is játszottunk, minden csapat nyerni akart. Most meg senki sem akar veszíteni. Óriási kü­lönbség. Észrevehető egy fo­lyamat: a foci lassan elveszti előbb a szépségét, aztán az eredményességét, a végén pedig a közönségét. Ez pedig nagy baj. És nemcsak nálunk van ez így. Én csak halálharcnak neve­zem magamban azt, amit a fut­ball népszerűségének vissza­szerzéséért másokkal együtt én is teszek a világon. Magyaror­szágon még rosszabb a helyzet. Állok a lelátón és hallgatom az embereket. Jaj, miket monda­nak a magyar fociról... Aztán itt vannak az újságírók, akik szintén nem sok jót írnak erről a játékról.- Végleges, hogy Magyaror­szágon marad?- Harminchat éve élek Spa­nyolországban, a két lányom, az unokáim ma is ott vannak. Már csak ezért sem olyan egyszerű onnan csak úgy eljönni. Ä fele­ségemmel most Pestre költöz­tünk, ott vagyunk. Azt az öt évet, amit vállaltam, minden­képpen Magyarországon töl­töm, igyekszem segíteni a ma­gyar focin, aztán majd meglát­juk, hogy mi lesz később.- Spanyolország, Paraguay, Szaud-Arábia, Ausztrália - hogy csak néhány korábbi ál­lomáshelyét említsem. Most már megállapodott ember lett? Vége a világcsavargásnak?- Az sohasem ér véget. Ha már eddig csináltam, miért hagynám abba? Albániát kivéve Európában mindenhol voltam, más kontinensekre is eljutot­tam. Mint az MLSZ nemzetközi igazgatója, sokat leszek külföl­dön. Az lenne a furcsa, ha egy helyben kellene ülnöm huzamo­sabb ideig. . Horváth László A feleségétől is zöld utat kell kapnia Vezérpilóta lesz a Szaharában Selmeczi György a Párizs - Fokváros Ralin A Szaharát négy keréken át­szelni bizonyára kalandosabb vállalkozás volt 1922-ben, ami­kor ez a Citroen gyár autósainak először sikerült, ám 70 évvel később, a XXI. századot előre­vetítő technikai szinten sem egyszerű feladat. Nos, egy pécsi autóver­senyző, Selmeczi György, 1989 abszolút magyar ralibajnoka, egy Daihatsu Rocky TD-vel jö­vőre részese lehet a nevezetes Párizs - Fokváros Ralinak. Ám Afrikával már ezt meg­előzően is szorosabb barátságot köthet, hiszen még ez év de­cember 31 -én, épp a 70 éves év­forduló kapcsán indul egy Sza­harát átszelő expedíció - 3 db Mahindra típusú terepjáróval - melynek ő lesz a vezérpilótája. A Hungária Biztosító Rt. által támogatott 40 napos túra 4000 kilométernyi, legjobb esetben is úttalan útnak nevezhető terepen vezet keresztül, ahol nemcsak a dalbéli varázslatos fekete nők­kel, de pálmafákkal se nagyon fognak találkozni. Részben a kalandvágy vezérli erre az útra, ám ennél sokkal hasznosabb számára, hogy egy jelentős szakaszon megegyezik az útvonal a Párizs - Fokváro­séval, így edzésnek, és a terep­pel való ismerkedésnek sem lesz utolsó. Joggal merül föl a kérdés, miért nyergei át egy ralibajnok a terepjárókhoz? Nos, Selmeczi György esete nem éppen hét­köznapi: két éve egy fővárosi autókiállításon meglátott - és megszeretett - egy csillogó vil­logó dzsipet, és rögtön kölcsön is kérte a soron következő MAVAD ralira. A tulajdonosok jóhiszeműen oda is adták az is­mert autóversenyzőnek, aki ezt azzal „hálálta meg”, hogy mind­járt első terepversenyén (amúgy teljesen érthetően) rögtön 20 ezer márkányi kárt tett a 30 ez­ret érő autóban. Viszont a sportágat megszerette, és idén már másodszor lett a T 1. kate­gória győztese, a legjobb ma­gyar, és abszolút 4. helyezett. A nagy terv megvalósításá­hoz persze temérdek pénz is kell. Ezért mostani támogatói (Daihatsu, Hungária Biztosító, Mátra Volán, Hexán Kft.) szí­vesen veszi bárkinek a segítsé­gét. Ám emellett még egy külön­leges támogatóra is szüksége van, amely nélkül aligha tudja nyélbe ütni a dolgot. Kérte, fel­tétlenül írjuk le, hogy még ott­honról is zöld utat kell kapnia. Beszélgetésünk idején ugyanis felesége még nem tudott a ka­landos terv részleteiről, és ha ő nem támogatja ... Sz. Zs. LELÁTÓ Sztrájkra készül a liga A héten ülésezett az NB I-es labdarúgó liga, amelynél lassan egy éve már mindig ugyanaz a két téma szerepel a középpontban. Minden máson könnyen napirendre jutnak az élvonalbeli klubok képviselői, ám a totóbevételből való ré­szesedés és a vásárolt játéko­sokért ki nem fizetett pénzek egyelőre megoldhatatlan fel­adat elé állítják a ligát. A totóbevételből való ré­szesedés talán a tavaszi baj­noki rajt előtt nyugvópontra kerülhet. A félreértések elke­rülése végett a Szerencsejáték Rt. most is juttat valamit a futball számára, de az cse­kélység ahhoz viszonyítva, amit más országokban kapnak a csapatok. A liga tagjainak számítása szerint évi 350 millió forintra lenne szükség, hogy az egyre szorongatóbb pénzügyi hely­zetben élve maradjon a sportág. Ha ezt a pénzt meg­kapnák, akkor 8-10 millió jutna az NB I-es csapatoknak- az alacsonyabb osztályúak- nak kevesebb - és már ez is óriási segítség. Amikor a liga segítségért kiáltott, a másik oldalon állók felvetették, miért nem ügyes­kednek a csapatok, és miért nem igyekeznek saját erőből pénzforrást teremteni. A két­kedők azonban megfeledkez­tek arról, hogy sehol a világon- néhány klub kivételével - nem önfenntartók a labdarúgó csapatok. Mindenki igényt tart az önkormányzatok vagy regionális közigazgatási szer­vek támogatására, és bizony az éves költségvetésükben a bevétel jelentős részét ez a támogatás teszi ki. Nálunk vi­szont ez is egyre csökkenő tendenciát mutat. Ott van még bevételi forrásként a szpon­zor, de azok sem tolakszanak. Lehet a bevételt növelni a já­tékosok eladásából, de időn­ként vásárolni is szükséges, így ez sem jelenthet mindig aktívumot. Liehet pénzhez jutni az eladott jegyekből is, de ha ezt meghatározónak te­kintenék a magyar klubok, akkor a jelenlegi 100-120 fo­rintos jegyárak helyett ötezer forintot kellene kérni egy je­gyért. Ki tudná ezt megfi­zetni? Marad tehát az a remény, hogy a totóból több juthat majd a csapatoknak, hiszen rájuk tippelnek a szelvénye­ken a fogadók, ebből jut jelen­tős bevételhez a költségvetés, és ha nincsenek csapatok, nem lesz totó sem. Á liga ugyanis erősen fontolgatja a totósztrájkot, és ehhez a kül­földi szövetségek segítségét is kéri. Ami megnyugtató, a sportot felügyelő tárca nélküli miniszter hajlik arra, hogy ne várják meg az Országgyűlés döntését - az évekig elhúzód­hat -, hanem belső átcsopor­tosítással találják meg a lehe­tőséget. Többszörösen megbánta már a liga, hogy eltörölte a büntetőpontok alkalmazását abban az esetben, ha valame­lyik klub nem fizeti ki a meg­vásárolt labdarúgó vételárát. Igaz, ha ez a büntetés életben marad, nevetségessé vált volna a bajnokság. A Rába ETO például mínuszban lenne, már ami a pontjai szá­mát illeti. Rájöttek a ligában arra is, hogy az sem hatásos büntetés, ha kizárják a klubot az átigazolás lehetőségéből. A bajnokság közben ritkábban szerződtetnek új játékosokat a csapatok, és amikor elkezdő­dik nyáron a nagy átigazolás, addigra rendezhetik a tartozá­sukat. Az a klub viszont, aki­nek tartoznak, hosszú hóna­pokig futhat a pénze után, és hátrányba kerül. A liga legutóbbi ülésén több javaslat hangzott el, és elképzelhető, hogy az adóso­kat májustól októberig zárják ki az átigazolás lehetőségéből. Az sem kizárt, ha a meghatá­rozott időre nem fizet valaki, akkor az érintett játékos au­tomatikusan visszakerül az eladó egyesülethez, nem kell visszaadni az esetleges előle­get, és ismét régi klubja ren­delkezik felette. A PEAC lesz a végállomás? Pott Andrea újra Pécsett játszik Marasztalták, mégis eljött Szekszárdról. Négy évet hú­zott le ott, kettőt-kettőt az „A”, illetve a „B”-csoportos NB I-es csapatban a tolnai megyeszékhelyen. Pott Andrea azonban hazavá­gyott, Pécsre. Mindenáron vissza akart jönni. Vissza is jött. Az NB I. után az NB II-be, a PEAC-hoz. Hogy miért pont oda?- Megfordult a fejemben a PVSK is, de nem hívtak, meg aztán tisztában is va­gyok annyira a képessége­immel, hogy belássam: nem férnék be vasutas csapatba. Itt, a PEAC-ban a jobbak közé tartozom, felnéznek rám, sok labdát kapok. Van két másik volt vasutas játé­kos, velük és persze a többi­ekkel is kitűnően megértjük egymást. Jó nekem itt, szere­tek közöttük játszani. Fel­szabadultan kosarazunk. Pénz nélkül, csak úgy, „sze­relemből”. Hetente csak há­romszor edzünk, jókedvűen, a magunk szórakoztatására gyakorolunk és játszunk. Pott Andrea a PVSK-ban kezdte, utána Szekszárd kö­vetkezett és most a PEAC jött. Már 13 éve kosarazik, és még csak 24 esztendős. A PEAC lesz számára a végál­lomás? H. L. vasárnapi 7

Next

/
Thumbnails
Contents